Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-18 / 141. szám

Á közepes az közepesl Hiába teltek már el hosz­szú napok a bizonyítványosz­tás óta. sok szülő homlokán csak nem akarnak kisimulni a ráncok. Fejüket fájlalják, szerszám vagy toll fárasztot­ta kezükkel szaporán legvint­getnek. s ha valaki megkérdi tőlük, mi a baj. ennyit mon­danak: a gyerek! Gyönge je­gyeket kapott a gyerek ... NAPI KISLEXIKON a jellegzetes árvizekről A szakemberek tud­iák. hogy nincs két egy­forma természetű folyó, de nincs ugyanannak a folyónak két egyforma árvize sem. # Tavaszi árvíz és zöldár? Tavasszal a hóolva­dást. júniusban az eső­zéseket követi árvíz a Tiszán. A tavaszi árvíz sokkal nagyobb a nyá­rinál és sokkal tpvább is tart. Ezért gyakran találkozik a Duna ta­vaszi árvizével, ami nehezíti lefolyását. A Tisza nyári árvize (zöld­ár) sosem egyidejű a Dunáéval. A tavaszi és a nyári árvíz is nagy­iéból azonos időben alakul ki a Felső-Ti­szán. a Szamoson és a Maroson. A lassúbb Szamosé általában va­lamivel később érkezik torkolatához, a heve­sebb Marosé pedig va­lamivel előbb. mint a Tisza árvize, de az idő­beli különbség olyan kicsi. hogy Szegeden mindig magas vízállást okoznak. Megtörtént már, hogy az árvíz Sze­geden már kulminált, amikor a Tisza árhul­lámának tetőzése még Szolnok felett volt. Az idén a tavaszi és a nyá­ri árvíz, a ké6Ői tava­szodás miatt, egybeol­vadt. # Rekordok7 Az 1879-es nagv ár­víz előtt minden alka­lommal más helven be­következett gátszaka­dás mentette meg a tel­jes pusztulástól Szege­det. A szabályozást megelőzően különösen az 1816. (623). az 1830. évi (614) árvíz volt ne­vezetes. Ezután szinte minden ár\ izes év re­kordot döntött Az 1879-es 806 centiméter után 1881-ben 845, 1888­ban 847. 1895-ben 884 centiméterrel tetőzött Szegednél a Tisza. Szá­zadunkban is tovább folytatta ostromét új maximumokért: 1919­ben 916, 1932-ben 923 centimétert ért el. S ez­után mintha megelégel­te volna: 1941-ben már „csak" 855. 1962-ben 820, 1966-ban 799. 1967­ben 790 centivel tető­zött. # Meglepetés? „Nem szabad elbiza­kodnunk — írta Lászlóf­f.v Woldemár. a műsza­ki tudományok doktora a szegedi nagy árvíz 90. évfordulója alkalmából tavaly októberben meg­jelent füzetben. — Egy­részt. mert a Tisza sze­szélyes folvó. mindig szolgálhat meglepetés­sel. Másrészt, mert az egykori ártéren megnö­vekedett a népsűrűség, belterjessé vált a mező­gazdaság és számos ipar­telep virágzik. A védel­mi rendszer nyújtotta biztonságot a védett te­rület értéknövekedésé­nek megfelelően kell növelnünk és állandóan fokoznunk." Szavainak teljes igazságát bizo­nyítják az idei esztendő eseményei. Aztán, ha a kérdezőnek ideje is. türelme is van, meg­tudhatja. hogy milyenek vol­tak ezek a gyönge jeRyek. Számtanból — „pedig van esze annak a lustának!" — csak jót kapott a fiú vagy leány. ma­gyarból pedig — „istenem, mit kínlódtunk vele!" — kö­zepest. Földrajzból — mond­juk — szintén eRV hármas áll az illető rubrikában, s kémiából is jóra változott a tavalyi ötös. És ígv tovább, és így tovább! Paródiának hatnak. de sajnos, nagyon is valódiak ezek a naponta százszor meg­ismételt apai. anyai monoló­gok, amelyekben a leggyako­ribb fordulat a „csak jó", „csak közepes", „csak elégsé­ges" kifeiezes. Csak jó. csak közepes, csak elégséges? Gyakorló pedagógusok, nevelési kerdésekkel foglal­kozó pszichológusok már jó­pár éve felfigyeltek a félévi, évvégi jegyeknek erre a sa­játos visszaminősítésére. Ahogy némely tanulmá­nyokban olvasható: „a siker­hajszolás egy különös esete forog fenn". Arról a mind­inkább uralkodó szemléletről van szó. amely — főképp a „kötelezőnek" tartott to­vábbtanulás miatt — kisis­kolást, nagyiskolást egyaránt a képességeit meghaladó ma­ximumok elérésére kötelez. Így aztán nem csoda, hogy mind a szülők, mind a gyerekek szemében is érték­telenebbé vált a jórendűség, a közepes rendűség fogalma, s vele együtt már régen nem „jót" és „közepest" jelente­nek a négyes, illetve a hár­mas jegyek. Pedighát... Pedighát csak csak' egy pillanatra kell el­tűnődni ezeken a jó és kö­zepes érdemjegyeken. Nem kell sok töprengés, tisztán és érthetően sugározzák maguk a szavak: valakinek vala­mely tantárgyból szerzett is­meretei jók, illetve közepe­sek. Nem csapnivalók, nem kézlegyintéssel minősíthetők. Olyanok, amelyek birtoká­ban hozzá lehet látni valami munkához, és el is lehet vé­gezni azt. Tudást takarnak, az ismeretek létét bizonyít­ják! Ha szükséges némely pe­dagógiai célok kitűzése, ak­kor alighanem ezt nagyon széles körökben eluralkodott .iegydegradációt kell majd felszámolni. Megértetni első­sorban a szülőkkel, másod­sorban az apák. anyák inge­rült véleményét ismételgető gyerekekkel, hogyha egy jegy jó, az jó: ha pedig kö­zepes, hát közepes. Igaz, nem csillagos ötös, amely az egyetemre, főiskolára vezető utat tényleg fényesebben mu­tatja, de azért jegy. érdem­jegy: nem pironkodva el­hallgatni, de nyugodtan, sőt büszkén bevallani való. Ha parancsot kéne fogal­mazni, akkor most így han­gozna ez a „törvényerejű is­kolaügyi utasítás": szerezzük vissza az érdemjegyek be­csületét az ötös alatt! A. L. Csongrád megyei képviselőcsoport ülése Tegnap, szerdán Csongrá­don, a Tisza Bútoripari Vál­lalat központjában tartotta ülését az országgyűlési kép­viselők Csongrád megyei csoportja. A képviselőcsoport vezetőjének, Katona Sándor­nak megnyitója után dr. Varga József, a Csongrád városi tanács vb-elnöke által írásban beterjesztett anyag alapján Csongrád helyzeté­nek és megoldásra váró gondjainak kérdéseit tár­gyalták meg. A vitában felszólalt Győri Imre, az MSZMP KB tagja, a megyei pártbizottság első titkára. Balogh László, Nieszner Ferenc, Halmágyi Ivánné, Nagy Dániel, az El­nöki Tanács tagja, ország­gyűlési képviselők, Dómján Gyula, a Tisza Bútoripari Vállalat igazgatója. Gőg Mi­hály. a Csongrád városi pártbizottság titkára, dr. Pa­czuk István, a megyei tanács vb elnökhelyettese. Az országgyűlési képvise­lők az ülés után megtekin­tették a bútorgyár új termé­keit, a FÜTŰBER most épü­lő üzemrészét, és a Tisza­parti árvízvédelmi munká­kat. Uj otthont kap az Állami Balett Intézet Szimpóziumot rendeznek az évfordulón Az idén ünnepli fennállá­sának 20. évét az Állami Ba­lett Intézet. Az évforduló al­kalmából a jubiláló intéz­mény június 22—29. között hazai és külföldi neves szak­emberek részvételével egyhe­tes szakmai módszertani be­mutatót és vitát rendez, ame­lyen összegezik az intézmény művészetpedagógiájának 20 éves fejlődését és felvázolják az elkövetkezendő évek ten­nivalóit. Erről a gazdag ese­ménysorozatról tájékoztatta Hidas Hedvig, az Állami Ba­lett Intézet igazgatója szer­dán az újságírókat a MUOSZ székházában megtartott sajtó­értekezleten. Egyebek közt elmondotta, hogy rövidesen új otthonba költöznek, a Semmelweis ut­ca 2. sz. alá. Ebben az új épü­letben megvalósíthatják maid a táncművé6zképzés új. kor­szerű követelményeit. Ezután részletesen ismer­tette a jubileumi hét ese­ménysorozatát. amelynek ün­nepi megnyitója június 22-én lesz a Fészek Klubban, és a végzős hallgatók vizsgakon­certlével zárul az Állami Operaházban 29-én. Az igazRató végű) elmon­dotta, hoRy a szimpóziumon olyan neve6 személyiségek vesznek részt, mint Alla Se­leszt. a leningrádi Kirov Szín­ház művésznője, a leningrá­di balett Intézet balettmes­tere. Phállis Bed, a Royal Balett School alelnöke. Vega Volková. a Dán Királyi Ope­raház balettmestere. Aszaf Messzerer, a Moszkvai Nagy­színház balettmestere. MSZBT-küldöttség Moszkvában Szerdán Nagy Mária fő­titkár vezetésével háromtagú MSZBT-küldöttség utazott Moszkvába, a Lenin-centená­rium tiszteletére rendezett nemzetközi találkozóra, ame­lyen több mint 50 ország szovjet baráti térsaságainak képviselői vesznek részt. Veszélyes Oskola Mintha csatatér lenne, mély árkok frtnak keresz­tül-kasul az Oskola utcán. Egy komoly útépítésnél ezt természetesnek is kellene venni. De azt is, hogy az árkokat, vagy — s ez lenne a legcélszerűbb — a két járda közti területet ideiglenes védőkorláttal lássák el. Ha pedig belegondol abba az ember, hogy milyen ve­szélyek miatt állt le egy időre az útépítés, akkor vét­kes könnyelműségnek tűnik ez a mulasztás. A bonyodalmak akkor kezdődtek, amikor az úttes­tet nagyobbítani akarván, a fölbontott járda alatt tég­laalagútba rejtett kábelokra bukkantak a munkások. Olyan alumíniumkábelei futnak kl a Közlekedési Vál­lalatnak. amelyek jó néhány villamosvonalat szolgál­nak ki az Alsóvárostól a Felső Tisza-partig. Ha ezeket a könnyen romló jószágokat elszakítják, nemcsak az ötszáz voltos áram ütésével kell számolni, hanem az­zal is, hogy napokra leáll a villamosforgalom. A kábelokat vagy tíz éve rakták le, csak utána kellett volna nézni a tervezés vagy az építés megkez­dése előtt, hogy hol vannak: a közlekedési vállalat térképéről le lehetett volna mindent olvasni. De ha már ezt elfeledték, amig a megfelelő új tervek birto­kában folytatni lehet az útépítést, legalább arra kel­lene vigyáznia az építőknek, hogy ne ugrálhassanak gverekek a veszélyes kábeleken. Emberhalál lehet be­lőle. I Kísérleti szökőkút Kerdezgetik az emberek: hát a Dugonics téri szö­kőkúttal mi történt már megint? Üjra csak az a pt­curka sugár csintalankodik a medence végében. s el­.tünt az a bizonyos zsombószlvattyú, amivel májusban kezdtünk megbarátkozni. Az valóban szép volt, mo­dern volt, s ráadásul jobban frissítette a levegőt, mint emez a gyengécskén sikerült régi. Még az újság is írta annak idején — mondogatják tehát a kíváncsi szegedlek —, hogy a vízművek és fürdők fiataljainak egy csoportja kísérletezte kl a megoldást. Ez sem sikerült tehát, rosszul végződött volna a kísérlet? Mi az Igazság? S egyáltalán: miért az ilyen mézesmadzag, ha elrántják az orrunk elől? Arra sem a jólértesültek, sem a kíváncsiak nem figyeltek fel, hogy a zsombószlvattyú csak kísérleti jószág lehetett, hiszen az azt energiával tápláló villa­mosvezeték a füvön, betonon futott a medencéig. Ezt állandósítani nem szabad, bármilyen jól sikerült is a kísérlet, az átalakított szökőkútfej visszakerült a víz­művekhez. A végleges átalakítás biztos, hogy nem lenne olcsó mulatság, de megérné, mert végre méltó lenne a szép térhez a szökőkút is. És a kismamák és nagymamák, akik szívesen ülnék újra körül, biztosan örömmel vár­nák ki azt az időt. amig ásók és lapétok birodalma lesz a térnek ez a fele. VERESS MIKLÓS A motorok és a televízió Nemcsak a tévénézőket bosszantja, ha váratlanul „csíkozni" kezd a készülék, de rontja a kényes berende­zést ls, hogy sok autónak és motornak a gyertyáján nincs szigetelő — panaszkodik Fu­tó Antal (Odessza körút 38. sz.) olvasónk. Már a szerviz­ben is érdeklődött, mit le­hetne tenni, de nem a tv­készülékkel, a motorgyer­tyákkal van a baj. Ha ilyen ütemben nő a gépjárművek száma és forgalma, nézhetet­len lesz a televízió. Nem le­het kötelezni a járműveket, hogy csak jó gyertyával köz­lekedhetnek? Elvben most is zavarszűrő­vel ellátott gyertyával köz­lekedhetnek, sőt: megbünte­tik, akinek hibás a gyertyá­ja. De az ellenőrzés, sajnos, mindig elmarad. A gépjár­művezetők lelkiismeretére számíthatunk elsősorban eb­ben is. Vagy szigorúbb el­lenőrzésre. Mérleg és mérlegelés Igen haragosan ír B Jó­zsefné (Bécsi körúti) olva­sónk arról, hogy a Marx téri piacon egy elárusító — akinek állandó pavilonja van ott — becsapta a mé­résnél. Mikor hazament és megmérte a burgonyát és a cseresznyét, nem volt meg egyik sem egy-egy kiló. Mi­csoda dolog, hogy így csal­nak? — háborog olvasónk. Megtudtuk, hogv ezeket a mérlegeket ellenőrzik. Ha piaci árust csaláson fognak — csakúgy mint más keres­kedelmi dolgozót. — igen megbüntetik. Ez két tény — de nem zárja ki azt. hogy mégis rosszul mértek. Nem tudjuk viszont, hogy olva­sónk házi mérlege pontos-e, azonkívül hogyan is bizo­nyíthatnánk utólag a hiányt? A Marx téri piacon min­dig ott van a szegedi szol­gáltató üzem valamelyik al­kalmazottja, bár nem vitás, tömegben a helypénzszedőt megtalálni nem kis munka. De ha öt segítségül hívja legközelebb, azonnal tisztáz­ni lehet az ilyen panaszt, S ez azért is jó lenne, mert közérdek, nemcsak olvasónk érdeke, hogy megbüntessék azt, aki másokat megkáro­sít. Elismerés a segítésért Somogyi Károlyné lelvétele A Szegedi Szabadtéri Játékok idei évadnyitó elő­adásának, Kodály Háry János című daljátékának díszle­teit már javában készítik a Dóm téri műhelyekben. Ké­pünk a hatalmas díszletsast mutatja, amely az osztrák császárság jelkepekent kerül majd fel a színpad fölé. Most felvételiznek az egyetemeken, főiskolákon azok a hátrányos helyzetű ^középiskolások, akiknek ma­tematika és fizika tanulmá­nyait 1969 februárja óta a József Attila Tudományegye­tem természettudományi ka­rának fiatal oktatói és hall­gatói rendszeres foglalkozá­sokon segítették. A másfél éves — Csong­rád megye több városára és községére kiterjesztett — ak­ció mintegy 100 résztvevője számára tegnap, szerdán es­te találkozót rendezett a •TATÉ KISZ végrehajtó bi­zottsága. A Dugonics téri egyetemi épületben megtar­tott találkozó résztvevőit Németh József, a JATE KISZ­vb titkárhelyettese köszön­tötte, majd Mari Kálmán, a KISZ Csongrád megyei bi­zottságának titkára kitünte­téseket adott át. Aranykoszorús KlSZ-jel­vényt kapott: Gyémánt Iván tanársegéd, Hatvani László tanársegéd és Szalay István tanársegéd. A KISZ KB Dicsérő okle­velével tüntették ki Siket Aranka egyetemi hallgatót, Nagy Péter gyakornokot, va­lamint Oláh Ilona, Erdélyi Klára, Maráz Katalin és Farkas Mária hallgatókat. A kitüntetetteket és a nagyszabású segítő akció többi résztvevőjét dr. Koncz János, a Csongrád megyei pártbizottság osztályvezetője köszöntötte. CSÜTÖRTÖK, 1970. JÜN1US 18. DELMAGYARORSM 5 i

Next

/
Oldalképek
Tartalom