Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-16 / 139. szám

Apró gondokban,1 Díjnyertes 'Képek a határból nagy feladatokban H"*1* Egy népszerű pártszervezet titkai A titkár azt mondja: nem sadalmi szervezeteknek a új házak érdekében „veszek­baj, ha korra öregek is va- munkájában, így mozgósítsák szik" az építőkkel. Segítséget gyünk. Az a fontos, hogy le- az embereket. ígér és segítséget kér, tré­gyen tenni kész fiatalsá- Így aztán' joggal tarthat- tál, bosszankodik, sóhajt. Ti­gunk. A fiatalokat nem elég nak igényt arra, hogy a la- zenegy éve csinálja ezt. megérteni, együtt kell élni kosság nevében beszéljenek. — Azért nem kell ebből velük. Ok jobban bírnak sza- s hogy mindig tájékoztatást az egy esetből kiindulnia — ladni, mi érettebben gondol- kapjanak az államigazgatás teszi vissza a kagylót. — kódunk. Miért ne segítsünk terveiről is. Viszonzásul az Nemcsak nekem jut itt mun­egymásnak. Ok nekünk sza- újszegediek elképzeléseivel ka. Azt tartom éri is, hogy a ladni, mi nekik gondolkod- összhangba hozott tanácsi párttitkár nem akkor dolgo­ni. terveket nagy erővel támo- zik jól, ha mindent maga gatják. Ma már, ha kom- akar elvégezni, mert akkor munális vagy bármiféle fej- nem lesznek pártmunkásai, lesztésről van szó, a párt- nem nevelödnek káderei, szervezet és a népfront közös Csináljon egy jó tervet, és beadványban tesz javaslatot fogja össze a munkát. Nin­a tanácsnak. csenek titkok. A területi A gázfejlesztési program, a párttitkár feladata az, hogy ruleti tanacs elnöke bejelen- József Attila-telepi óvoda és összefüggéseiben ismerje meg tette, megváltoztattak az uj- a pjac öüete számtalan más az országos terveket, s úgy szegedi utcák jardaeprtesi javaslattal együtt így szüle- fogadtassa el azokat az erö­tervet. Nehany pillanatig tett meg. Kérdőíves felméré- berekkel, hogy azok magu­csond volt a teremben, az- sen foglalkoztak az öregek kénak érezzék az ügyet. S a tan Nitsinger Gyula, az uj- helyzetével, tanácstagok, s nagy terveknek a szellemé­szegedi utcák jardaepitesi párttagok együtt vizsgálták ben mérje föl a maga ki­kért szot. Mint titkár, mint hónapokon keresztül, hogy sebb, de nem kevésbé fontos tanacstag. Az eredmeny az hol rossz a kereskedelmi és tennivalóit. Mert a ház még lett hogy kompromisszum szolgáltató hálózat, hogv a panelok korában is rá­született. mert a tanacs in- hol szorit a cip6? Azt pe_ kabb adott meg pothitelt is, dig ^k az újszegediek tud­csakhogy az eredetileg, s a nák elmesélni, mennyire kesobb tervezett jardaepite- együtt volt velük a pártszer­vezet a veszélyben, amikor a víz fenyegette a városrészt, így alakult át a májusi tag­gyűlés izgalmas pártnappá, ahol a városi pártbizottság vezetői nyugtatták meg őszinte tájékoztatójukkal az Munka és tekintély Még tavaly esett meg ta­nácsülésen, hogy az I. ke­szekből épül fel. V. M. A Csongrád megyei tanács vb művelődésügyi osztályá­nak szokásos évi pályázatát tegnap, hétfőn értékelték a megyei tanácsházán. Első di­jat nem adtak ki. Második díjat többek között Fodor Albert újszentiváni pedagó­gusnak adott át dr. Sznlontay József osztályvezető. Har­madik díjjal jutalmazták többek között Link Mihály kiskundorozsmai általános iskolai Igazgatót. Jutalmat és dicséretet kapott többek között: Sári József (Öttömös), dr. Veszprémi IAszhi (Kis­kundorozsma), Mecskei Ist­vánné (Domaszék), Csépé Mihályné (Ásotthalom), Frá­nyó Ferencné (Sándorfalva), Adám Jenő (Szeged), Csonka A. Mária (Sövényháza), dr. Bánki Horváth Béla (Sze­ged), Tóth János — Lázár Pál (Forráskút), Maláj György (Zsombó), Révész Pál (Kiste­lek), dr. Rózso Éva (Sze­ged). sek is megvalósuljanak. Az újszeged! pártszerve­zetnek ma már szép tekinté­lye van. Nemcsak a város­részben, de az egész kerü­letben. S ha féltek is kez­detben kissé a tanácsnál at- , , , ,. tói, hogy túlzottan lokálpat- aggodalmaskodott, rióták lesznek, most már tudják róluk, hogy érdemes • lí-iíi. Jt„ „ lí, meghallgatni véleményüket, A IBQldK ES 3 IldZ hiszen együtt élnek, együtt lélegeznek az újszegediekkel: — Nem gondolja, hogy emberekkel, iskolákkal, gyá- azért még most is tartanak rakkal. Együtt örülnek a tőlünk a tanácsnál? — hu­gyarapodásnak, bosszankod- nyorít ravaszul a titkár. S nak a késéseken, az értet- felsorol még néhány példát lenségeken, együtt tervezik a arra, hogy miként avatkoz­városrész közeli és távolabbi tak közbe, ha nem tetszett jövőjét. Gondolkodnak és nekik valami Újszegeden. A dolgoznak. Mező Imre iskola átalakítá­sakor például elfeledkeztek a járulékos beruházás meg­valósításáról, s a modern, gyönyörű épülethez girbe­Akinek hite van, hitele is &Plárda kell, hogy legyen. Az újsze- ^ra^mentek már az utoUÓ gedi pártszervezet vezetői- VéMZték ki ™kaj* aszfaltozott ut<Ta munkt Gáz, piac, árvíz tükrözi, hogy nagy hittel terveznék, s dolgoznak. Ere­jüket azzal sokszorozták meg, hogy erős népfrontbi­sok. A példálózásba belecsönget a telefon. Az újszegedi tit­zottságot, nőtanácsot, Vörös- kár felveszi a kagylót, s egy kereszt-szervezetet hoztak perc múlva, mintha csak az létre. Tagjaiknak azt a párt- eddigieket akarná igazolni, megbízatást adták, hogy ve- már beszélgetést, újságnak gyenek részt ezeknek a tár- szánt gondolatokat feledve, Lesx-m elegendő tégla 7 Folyamatosan dolgoznak a környékbeli téglagyárak Meg mindig u tégla a leg­fontosabb építőanyagunk, s ha az elmúlt években ki­egyensúlyozottá is vált a ke­reslet és a kínálat a tégla­piacon, az idei bel- és ár­vizek pusztítása miatt leg­alább 500 millióval több téglára lenne szükség az új­jáépítéshez. A hazai tégla­ipar megtetézi termelését, hogy elegendő falazóanyagot adjon a szabolcsi falvaknak, a Tisza és a Maros menti helységek összedőlt, meg­rongálódott házainak fel­építéséhez. Sajnos a környékbeli tég­lagyárak éppen úgy meg­sínylették a belvizeket és a megáradt folyók elleni vé­dekezést, mint más iparvál­lalatok. A Csongrád—Bács megyei Téglaipari Vállalat több gyárában — Apátfal­ván, Makón, Szőregen — hetekig állt a munka, csak a „tüzet tartották", a vásár­helyi és a szegedi téglagyá­rakban pedig jóval keveseb­bet termeltek a szokásosnál, hiszen a dolgozók jelentős része a gátakon dolgozott. A vállalat idei tervében úgy számoltak, hogy 113 millió téglát égetnek. Ebből azonban már semmi sem lesz. A kora tavaszi belvizek több téglagyár agyagbányá­ját elborították, hetekig a vizet szivattyúzták a normá­lis termelőmunka helyett. Nemrégiben a hazai tégla­gyárak vezetői — a Tégla­ipari Egyesülés — megbe­szélték tennivalóikat és el­osztották egymás között a többlet termelés feladatait. A Szeged környéki gyárak azt a feladatot kapták, hogy legalább az eredetileg ter­vezett mennyiséget közelít­sék meg. Az elemi csapások miatt ugyanis 99 millió da­rabra mérséklődött az idei tervük, amely ugyan még mindig 7 millióval több a tavalyinál. Ezek szerint a környékbeli téglagyárak 8 millióval nö­velik termelésüket, s össze­sen 107,5 millió darab ége­tett téglát gyártanak. Ezt a jelentős többletet csak úgy tudják előállítani, hogy a gyártási szezonban folyama­tosan dolgoznak. Úgy hatá­rozott a vállalat vezetősége, hogy a szabadszombatokat egyelőre termelő munkával töitik, s majd csak a téli időszakban „adják ki" ezeket a napokat. Ezen felül na­gyobb mennyiségű túlórát is igénybe vesznek. A gyárak munkaerőhelyzete sem va­lami rózsás, de a nyári idő­szakban számítanak egyete­mi hallgatók és középiskolás tanulók munkájára is. U J FILM Akit nem lehet,elitélni Erről az új szovjet filmről, ka egy súlyos bűn körül bo­azonkívül, hogy Oleg Sztri- nyolódik. A főhős súlyos zsenov, az emlékezetes helyzetbe kerül, amelynek Negyvenegyedik főszereplője következményeként állását is játszik benne, nem tudtam ott kell hagynia — sugár­semmit, és kizárólag azért hajtású repülőgépek után mentem el megnézni, hogy a öreg batárokat vezetget a kitűnő színészt ismét láthas- fellegek között — azért, mert sam. De kiderült, hogy a egyik barátja, kollegája, film Sztrizsenov játékától hogy önmagát mentse, hazu­függetlenül is izgalmas, ha dik. Bizonyítékok nincsenek, egyáltalán lehet ilyesmit s a film a továbbiakban azt mondani. S nemcsak a prob- boncolgatja, ki hogyan vála­lematikája érdekes, tehát az, szol erre a különös ügyre, amiről szól, hanem érdekes, Az egyéni problematika a mint film, mint látvány, társadalmi ügy következmé­mint képi anyag is. Sőt néha nye. A főhős, ugyanis elsza­egészen romantikusan érde- kad menyasszonyától, akit kes, mondhatnám, majdnem nem tud felejteni. A bonyo­úgy, mint a kalandfilmek. De lítás ebben a dologban sem — szerencsére — anélkül, sematikus, éppen ezért képes hogy egy pillanatra is mes- feszült várakozást teremteni, t.erkéltté válna, vagyis elha- A filmet — szokatlanul — nyagolná a lényeget. ketten rendezték: Vlagyimir A látványanyag rendkívü- Krasznopolszkij és Valerij liségére minden film törek- Uszakov. Rendezésük finom, szik, s az igazán jó filmek- kulturált, minden lehetősé­ben a látvány és a mondani- get kihasználó, de mindenütt való szoros egységben való- mentes az olcsó hatásvadá­sul meig. Ebben a filmben az szattól, még ott is, ahol a izgalmas képi anyag abból cselekmény és a helyzetek következik, hogy a főhős, borotvaélen táncolnak, s csak akit Sztrizsenov mutat be, egy hajszál választja el a pilóta és a cselekmény je- filmet a dagályosságtól vagy lentős része repülőgépek fe- az érzelmessegtől. délzetén játszódik. A lényeg Sztrizsenov játékon kívül azonban nem ez, hanem a nagyon figyelemreméltó a film társadalmi és egyéni szép Ljudmilla Makszakova problematikája. drámai alakítása. A társadalmi problemati- ... ö. L Csak „lereagálás"? Szegeden a VI. Délalföldi Tárlat A hódmezővásárhelyi be­mutató után' most a szegedi nézők is megtekinthetik a VI. Délalföldi Tárlatot. Va­sárnap dél óta felkereshetik a Móra Ferenc Múzeum Hor­váth Mihály utcai képtárát, s eltűnődhetnek a képzőmű­vész-szövetség dél-magyar­országi területi szervezeté­nek szokásos évi kiállításán. Hogy időtöltésük nem lesz valami szórakoztató, azt — az „első" tárlatnyitó után — már előre jeleztük, mond­ván: inkább a kiállítók je­lenléte, semmint a kiállított művek minősége határozza meg a gyűjteményt. Most, hogv más környezet­ben kerültek közszemlére a képek, szobrok, grafikák, új­ra csak a több mint fél évti­zedes kiállitássorozat fő jel­lemvonását, a „lereagáló" jelleget lehet emlegetni. Azt, hogy számbavevö, felsora­koztató fórumnak talán igen. de izgalmat keltő, nagyobb erdeklödést kiváltó esemény­Űgy tűnik, mintha tavaszi mulasztását igyekezne be­hozni a természet. Szép a határ és termést ígér mindenfelé. Legteltebb a belvíz járta területek közül szomorít el ben­nünket néhány folt. mert a iúniusi esőzések és felhőszaka­dások következtében újabb utánpótlást kaptak vízből. Szor­gos kezek munkálják a kapásnövényeket, de meg kell mon­danunk, nem mindenütt. Rendkívüli helvzetet teremtett a hosszan eJnvúló árvízvédelem, ezért egyetlen lehetőségük a nagyüzemeknek: meg kell találniok a csaladtaaok bekap­csolásainak ösztönző lehetőségeit. Asszonyok kapálják Zsombó határában a Gyümölc iskert Szakszövetkezet területén Ádám Jánosék paprikáját. Lát­ható a táblán, hogy ez a munka nem tűr halasztást, a fel­törő gyomok a paprika növekedését gátolják Dorozsma és Zsombó között, a Sia-dűiőben 25-féle eper termesztésével folytat kísérleteket a Délalföldi Mezőgazda­sági Kísérleti Intézet. A többtermés elérése mellett fő cél­juk a keményebb húsú, a szállítást jobban elviselő olyan fajták meghonosítása homoki területen, amelyeknél a kel­lemes szín, íz és zamat a .ló piacot is biztosítja nek aligha nevezhetők az évről évre megismétlődő dél­alföldi tárlatok. S ha már ilyenek, akkor legalább minden arra érde­mes festőt, szobrászt fel kel­lene, hogy sorakoztassanak. Sajna, ez sincs így! Különö­sen most, Szegeden érezzük több itt élő képzőművész hiáhyát, akiknek távolléte nem minden esetben az egyéb irányú, minden erőt lekötő elfoglaltsággal ma­gyarázható. Ilyenformán teljes joggal még programteljesitőnek sem nevezhetjük a délalföldi tárlatot, s ha valamit kíván­hatunk „neki", akkor azt szeretnénk, hogy jövőre leg­alább szereplök névsora sze­rint váljon teljesebbé. A Békés és Csongrád me­gyei. valamint szegedi kép­zőművészek kiállítását dr Trogmayer Ottó. a Móra Fe renc Múzeum igazgatója nV totta meg. A. L. I • ... W- « *< ' • Horváth Dezső felvételei Most jutott csak idő a dóéi Virágzó Termelőszövetkezetben a korábban lekaszált takarmányok betakarítására. Kárt nem tett bennük az esőzés, a gyűjtésről száradás után rögtön gondoskodtak KEDD. 1970. JÚNIUS 16.

Next

/
Oldalképek
Tartalom