Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Sz. Lukács Imre GAZDÁLKODÁS NAPJAINKBAN VAKÁCIÓ — TANYAI DIALEKTUSBAN Jól emlékszünk ra az időkre, amikor nagy erőfeszítéseket tett az ország, a termelőüzemek, a falvak népe, hogy megoldja a kenyérgabona-programot. Hol van az már? Vagy hol vannak azok az évek, amikor nem a legfehérebb kenyeret mérték a boltokban, s abból se eleget. Ki ne tudná, hogy a szövetkezeti mozgalom kezdtén, a nehéz időkben, a földek művelői úgy jutottak a napi kenyérfejadaghoz, hogy legtöbb esetben parasztkocsi vitte nékik a boltból kimért kenyeret, a szövetkezeti majorokba, irodákba. Ez ma mór a múlt. Pór éve külföldre is exportálunk újra magyar búzát és a jövő sem ígér rosszabbat, a kutatás és a köztermesztésbe kerülő új búzafajták. Napjaink eredményei mellett a gazdálkodásban fellelhető aránytalanságok javításán is fáradozunk. így a húsprogram megvalósításán. A mezőgazdasági nagyüzemekben eleddig arra törekedtek, hogy a gyorsabban megtérülő tőkét „szorgalmazzák", így aztán nem minden ágazat fejlődött egyformán. Ehhez számos más tényező is hozzájárult. így például gyorsabban kidolgozták a növénytermesztés agrotechnikáját, magas színvonalra emelték gépesítését, nagy termőképességű búzafajtákat kísérleteztek ki, a kemizálás, a magas hatóanyagtartalmú műtrágyák mind-mind „félrehúzták" a szekeret. Napjainkban elsősorban állami segítséggel. hitelekkel. dotációkkal ezen javítanak, elmondhatjuk, nem is eredménytelenül. Az idei év első negyedévében már 7 százalékkal nőtt a húsellátás. A második negyedévben újabb 6 százalékkal várható. Hazánkban ma egy főre 54 kiló húsfogyasztás jut, ami Romániában csak 28. Jugoszláviában 33 kiló. A márciusi allatszámlálás során kiderült, hogy a sertés 11,7 százalékkal nőtt, a kocalétszám 32 százalékkal. Nagy reményekre jogosítanak fel — itt, szűkebb pátriánkban is — az iparszerű szakosított sertéstelepek létrehozása, amelyekből 180 épül az országban. Azt jelenti. hogy 70 ezer kocától 1 millió 300 ezer hízót várhatnak évenként a vágóhidak. Fellendült a háztáji gazdálkodás is. Nagy segítséget jelent a takarmány szabad forgalmazása, hiszen 40—50 százalékkal mérséklődtek az árak és napirenden van a fehérjében gazdag növények termesztésének megszervezése. Sok közös gazdaságban segítik a háztáji termelést, nem is annyira a háztáji bizottság megválasztásával, tevékenykedésével, hanem inkább azzal, hogy a jogszabályoknak megfelelően takarmánytermő területeket bocsátanak a gazdálkodók rendelkezésére. Dinamikus fejlődésről, jé előrehaladásról bizonykodnak tehát a szövetkezetek. Kialakult az optimális üzemnagyság. Persze, ez eltér az állami birtokok nagyságátél. jóval kisebbek. Az is Igaz, akadnak még területek, járások — szegedi járás —, ahol minikollektívák. miniközösségek gazdálkodnak, bizony nem a legeredményesebben. Az átlagterület 1500—2000 hold. A jó közgazdálkodási légkör. nem utolsósorban a mechanizmus szelleme, jól munkál a termelőszövetkezetekben. Fokozatosan fejlődnek a szövetkezeti alapok, a tagság életszínvonala javul. Néhány számadat elég erre. Javult a termelékenység és a költségszint. 1969-ben például 60 milliárdos volt a túltermelés a közös gazdaságokban, ami 15 százalékkal haladja meg az 1968. évit. A felosztható jövedelem pedig meghaladta a 26 milliárd forintot. Amíg 1968-ban csak 28 százalékot fordítottak üzemi célokra. tavalv már 32 százalékot. De sorolhatnám tovább. hogy mennvivel többet tartalékoltak, mennyivel többet tettek el szociális és kulturális célra, betegségi segélyre stb. Elég egv Szám; a biztonsági alaoot. 400 millióval növelték tavaly a szövetkezelék. Ez persze nem jelenti azt, hogv nincs differenciálódás a termelőszövetkezetek között. A termelés színvonala, az eszközellátás. a hatékonyság növeli a különbségeket. De ez természetes, hiszen ez a fejlődés egyik hatóereje. Igaz viszont az is. hogv ezt a különbséget adózással próbálják mérsékelni. Az elmúlt években kialakult, megerősödött az a vezetői gárda, amely már nagyüzemi tapasztalatokkal rendelkezik és sok megpróbáltatást legyűrt. Javult a szakemberképzés és a szakemberellátás. Mindez oda vezetett, hogy napjainkban már igen-igen igényesek a szövetkezetek vezetői, hosszabb távon gondolkoznak, évekre előre meghatározzák, kidolgozzák, reális közgazdasági számítások alapján a jövő útját, a továbbfejlődést. Mindig az adottságokat. a gazdálkodási, történelmi, természeti adottságokat, a mikroklímát, és nem utolsósorban a hagyományok mellett a munkaerő-helyzetet veszik alapul. S így nem csalódnak. Sokra képes, nagy reményű szövetkezetek üzemelnek. Képesek a főtevékenységen kívül melléktevékenységekre is, mégpedig rohamosan tért hódít és terjed a mezőgazdasági nagyüzemekben a melléküzemágak profitálása. Sok vita, egynémely helyen botrány is kísérte ezt. Alapjában véve helyes kezdeményezés, amellyel még a gyengébb termőképességu. elmaradottabb szövetkezetek is jelentős bevételhez juthatnak, egész évben foglalkoztathatják tagjaikat és nagyobb anyagi erőt. tőkét fordíthatnak a főtevékenységükre is. Szóval, a melléküzemágak a szövetkezetek szempontiából egyáltalán nem mellékesek, és elválaszthatatlanok a szövetkezeti gazdálkodástól. A feldolgozás. az építés stb., szerves része a termelésnek, és az ezzel kapcsolatos melléküzemág csak erősíti a termelés biztonságát. Ugyanakkor az állami vállalatok konkurrenciának tekintik, éppen ezért meg kell teremteni az egyenlő feltételeket. Napjaink egyik legfontosabb kérdése a gazdálkodásban, hogyan javítsák a belső ellenőrzést. A termelőszövetkezetekben működő ellenőrző bizottságok nem töltötték be maradéktalanul feladatukat, de ezt ugyanúgy el lehet mondani a ktsz-ek belső ellenőrzésére is. Az országban 52 területi szövetség működik, aránylag jól, betöltve hivatásukat. A közös gazdaságok saját fórumuknak tekintik, és a területi szövetségek a szövetkezeti mozgalom minden kérdésére próbálnak feleletet adni. segítséget. Most több helyen revizori gárdát alakítanak. hogy több alkalommal kerüljön sor egy-egy termelőszövetkezetben általános vizsgálatra, és ezzel megelőzzék a szabálytalanságokat. Ez többszörösen hasznos; részben megköveteli ezt a termelőszövetkezeti vezetők önvédelme is, nehogy sabálytalanságokat kövessenek el. Sokan úgy vélik: jó- eJ°; magas terméseredményeket értünk el, de a fék sem nőnek az égig. A terméseredményeket sem lehet maximálni, van egy határ, amelynél tovább már nem juthatunk. illetve amelynél már a befektetett szellemi, anyagi, műszaki tőke nincs arányban az esetleges termésnöveléssel. Vitatkozni kell és lehet e nézetekkel. A magyar mezőgazdaság előtt még számtalan lehetőség áll. Példának említhetjük mindjárt a termelés és a felvásárlás kapcsolatának javítását, konkrétabban, például, hogv a MÉK jobban megfeleljen a reform szellemének. Ez azt jelentené, és jelenti a közeljövőben, hogv a nagy termelés, nagy termések esetén is biztonságos lesz az értékesítés, jobban érvényesül majd a kockázat a termelő, a felvásárló és az értékesítés között. Vagyis a MÉK egyik napról a másikra termelői érdekeltségű, nagykereskedelmi szervezetté válik. A társulások is kibontakozóban vannak. Itt még csak a kezdet kezdetén tartunk, hiszen a kooperáció, a szövetkezeti összefogás ettől sokkal többet rejt magában; vállalatok, termelőüzemek, állami birtokok, nagykereskedelmi vállalatok együttműködését, szorosabb érdekeltségét, aminek végső soron a népgazdaság és a fogyasztók látják az előnyét. ^ u . A kiscsikót úgy szoktatják a hámhoz, és a szekérhúzás gondolatához, hogy odakötik az anyja mellé a rúdhoz. Talán irigykedik is a nagyokra, hogy ők már húznak is. Az év utolsó tanítási napján tértem be az E 5-ös nemzetközi út tövében meghúzódó vilmaszállási iskolába. Furcsa érzés bemenni azon a mezei virágokból hajlított díszkapun, pipacsszirmokkal szegélyezett kis úton, amely éppen a kifelé igyekvőkhöz beszél igéző virágnyelven: ilyen kedves jóindulat koszorúzza minden lépésteket! A nyolcadikosoknak szól a. virág, én a kisebbeket keresem. Egyetlen csöndes kérdés hozott Ide. azt akartam megtudni, mit tesz tanyai dialektusban a másutt kitörő örömet, gondtalan két hónapot, fürdést, csatangolást jelentő vakáció. Azért jöttem ebbe az iskolába, mert ha valahol, Itt igazán mindennapos lehet a csábítás kirándulásra, üdülésre. Nemzetközi főútvonal zsúfolt forgalkatona lett, francia tolmács, aztán kezdő szobrász Párizsban, és neves művész később. Katonakorában írt még egy levelet, futárral küldte el a színházba. Az állt benne, ami egy komolyra forduló szerelmes üzenetben benne szokott lenni, ha a szülők nem ellenzik már a házasságot. Ábrándozva mondja, ha életük útját akkor egymás mellé szabhatják, de jó is lenne most. ö hamar megtanult volna franciául, valami kis színházban fel is léphetett volna, és keresett volna kettőjük számára is addig, amíg nevet szerez magának a másik. Most 21 éve, hogy ez a levél kitudódott. Őszülő fejjel írta meg az ügyetlen utcai csók egykori adója, hogy elküldte, a futár el is vitte, a színházban át is adta a házmesternek, de ott valaki elsikkasztotta. Fényképet kért a nagy művész most, ha lehet, leánykorit, hogy élete zaját összefoglaló szép albumában, szép emlékezései között, rangos helyet kapjon. — Egy szerető férj oldalán, de másképpen lenne még az öregség is. Nem tanyán, banyakemence mellett! De nagyot esett hirtelen a tanya és a kemence rangja. Mert úgy, mint őt. azóta sem szeretett senkit. Amit égyütt elértek, az csak ennyi: csúnya fiú, csókolj meg! Fél évszázad csókja így égeti most is. Ki volt az, aki elsikkasztotta a lévelet? — Lelketlenül, útszéli zsiványmódra tönkretette az életemet. Most már tudom, ki volt. Egy sötét, nagyon gonoszlelkű férfiú volt. Akkor éppen ő volt szerelmes belém. Tetők ma hogyne zúgná napról napra, hogy menjen az is, aki látja. (Az előítéletek egybehangzóságát kell megtörnöm azzal a ténnyel, hogy az idejárok családjában összesen két autó van.) Az ötödikes Kormányos Márta mintha jó cselekedeteit szedné sorba előre, ügy mondja: segítek anyukámnak. Kukoricakapálás jut eszébe hirtelen a ré váró nagy élmények között, és szórakozásként az, hogy vasárnaponként majd elmehet tévét nézni. Egyetlen osztálytársa, a Kormos Imre már játékot említ, futballt, meg a légpuskát. Sok gubbasztó verebet tervez egész nyárra a puska csöve elé. A mi manufakturális fészekszedő gyermekbrigádunkat ha említem, nevet egyet. Ő nem mászik érte fára, fogja, lelövi, és kész. A hatodikosokat közgazdasági gondolatok foglalkoztatják egytől egyig. Fő kérdésük, hogy gyümölcsszedés idején hat- vagy hétforintos lesz az órabér. Az is osztozik a gondokban, aki otthon dolgozik majd. Aki önállóságot is szeretne mutatni a kereset mellé — ebben a korban szinte mindenki szeretne —, azzal büszkélkedik, hogy ruhára költi, ő költi! Darázs Feri mondja csak csendesen: odaadom édesanyámnak. Balogh Zsuzsi valamikor fél 5 előtt szokott ébredni most is, a szomszédokba hordta ej a tejet az' iskolába indulás előtt. Egyik-másik szomszéd a kilométernél és messzebb lakik Tehén (2). disznó (13), liba, kacsa, pulyka és három borjú sorsa függ egész nyáron az ő munkájától. Szeret teheneket őrizni. Kirándulás még mindig nincs sehol. A hetedikes Nagy Rózsa igazi nagylány. Szőlőt karaszol, krumplit, kukoricát kapál, főzni is tud, mindent, amit kell, levegőben megfordítja a palacsintát is. ő már volt nyaralni, pesti rokonoknál két hétig, de hegyet eddig csak filmen látott, meg a televízióban, közelről soha. Pedig könnyű felcsigázni érdeklődését a hegyek irámt. Horváth Géza számára Makó jelenti az ismert világ végét. Lillafüredre vagy a Balatonra nagyon szeretne menni, üdülni. Különben víz-gáz vagy autószerelő lesz belőle. Az előtanulmányokat ehhez is a kapálás jelenti. Tanára mondja, igen jó tanuló. Otthon biztatják, hogy tanuljon szakmát mindenképpen. Nem muszáj azt folytatni, hazajöhet, ha itthon boldogul jobban, de legalább egy szakmája, „biztos kenyere" legyein. Nem terelgetem a gondolataikat, hadd járják a maguk útját. Egyik sem említett strandot, még állóvfzű tavacskában való fürdést sem, pedig az biztosan előfordul majd. Könnyen kiolvasható a válaszukból, hogy szezonmunkák idején nélkülözhetetlen a gyerekkéz a mezőgazdaságban. Régen is az volt, de akkor az olcsósága volt az elsődleges szempont. A mi időnkben — nem volt az azért olyan nagyon régen — száz pengő meg egy választási malac volt egy nyár teljes bére, hozzászámítva egy darabot a tavaszból is. meg az őszből is. Most órabér van, nem is rossz, minden kötöttség nélkül. Az is kiolvasható a válaszokból, hogy egész nyáron tanul végeredményben a vilmaszállási iskola minden diákja. Tanulja a munkát együtt a szülőkkel, valahogy úgy, mint kiscsikó a szekérhúzást. És a csábítás? A sok autó, köztük egy-két világcsoda nap mint nap? Valóban vonzza őket. Nem kirándulással, nem nyaralással, csak magában az autó. H. D. Horváth Dezső A KITUDÓDOTT LEVÉL Banyakemencétől az Eiffel-torony tövéig messze az út még gondolatban is. Van, aki napról napra, óráról órára, egyre többször gondol oda. A szomszédokat alig ismeri. Szabóékhoz, Kopaszékhoz szokott elmenni, még a Balla Pityuékhoz, és Csamangóékhoz. A szoba falán hatalmas oklevél, ez áll benne: „Én, Ferencz Salvator császári herceg. ausztriai főherceg stb. és Magyarország királyi hercege, Ö császári és királyi Felségének lovassági tábornoka és a 15. sz. huszárezred tulajdonosa, az aranygyapjas rend lovagja, az m. kir. Szent István-rend nagykeresztese stb.. stb.. az O császári és apostoli királyi felsége, mint a Vöröskereszt körül szerzett érdemek elismerésére alapított díszjelvények legfőbb tulajdonosa által legkegyelmesebben átruházott hatáskörben..." e szoba mostani lakójának legszebb lánykorában „a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett különös érdemei elismeréséül a Vöröskereszt bronz díszérmét a hadiékítményekkel díjmentesen adományozom". Nagy tél volt az idén, nem ment sehova. A nyugdíjas színészek uzsonnájára se ment el, nem mozdult ki a tanyából. A tavalyinak a dátumát nézte el. de a legközelebbire feltétlenül elmegy, ha egy hétig Szegeden alszik előtte, akkor is. Azt mondja, nagyon szereti a tanyát, és a nagyketnencés kicsi szobát. A csendet és a levegőt. Házigazdaként mutatja meg a bérelt tanya gazdájának szépen szökő szőlővesszőit, hajladozó, kalászringató rozsát, beszél a kései tavaszról, a hideg időjárásról, a soká növő zöldborsóról, újkrumpliról, az itt élők nehéz munkájáról, mintha közibük tartozna. Nagy szerepek és szép szerelmek emlékei járnak leginkább már csak nappal ebbe a tanyába. Színházigazgatók intézkedéseit, színházi estéket, ha felidéz, így mondja: amikor ezt játsztam, akkor... Barátnőihez legalább hetenként egyszer bejön Szegedre, hoz nekik friss tojást, elmegy kedvenc cukrászdájába, vagy kiül egy kicsit a városi zajok csendjébe, a Széchenyi térre, ha szépen süt a nap. Aktív korában filmezett is. Kis tacsikutyájával, a Stefánkával — igen aranyos kis másli völt a nyakába kötve — vénkisasszonyt játszott a Különös házasságban. Finom öregúr jött vele szembe, hófehér mellényben, földig hajolt, hódolattal nagyot köszönt, amikor elment mellette — ennyi volt a film. Másik kedves kutyája, a Csuli volt, de az elpusztult. A kutyafőorvos sem tudott segíteni rajta. A mostani, a Menyasszony, már láncos kutya. Az a szokása. hogy egész éjjel ugat. meg az. hogy nem messziről ugat, hanem oda megv megnézni, hogy mi az, és ha nem veszélyes, nem ugatja tovább. A szép szerelmek között is volt egy legszebb, a kamaszkori első. a szűzi tisztaságú legeslegelső szerelem. Annak az emléke jár vissza most legtöbbször, huszonegy év óta, az idézi föl Párizst, nagy művészével — pedig az az első szerelem szegedi vonatkozású! — Na. csúnya fiú, csókolj meg. ha mersz! Az ügyetlen kis csóknak mély gyökere nőtt A csúnya fiú nagy