Délmagyarország, 1970. június (60. évfolyam, 127-151. szám)

1970-06-14 / 138. szám

Szenes László ÚJRA MEGSZÓLAL A CITERA Matkó Katalin Lány 1 1 Gál György Sándor KÉP ÉS VARÁZSLAT K

erek Ferenc, a pallói művelődési ház igazgatója emlékezteti az embert a Mikszáth-regénvek joviális parasztgazdáira, de semmiképpen sem kultúrmunkásra. Éppen tenyérnyi kis „szőlőbirtokát" kapálta, mikor beállítottam hozzá, egy hétfői napon, vagyis a kultúrosok szünnapján. A porta elárulta, gazdája szereti a rendet, még a szalonnasütő nyársnak is megvolt a maga helye. Csak éppen a kutyájával nem voltam megbékélve, nem tudom miért. A kapálás persze félbemaradt Az ásót lepucolta gazdája, indultunk is a művelődési házba. Még a régi „klub" felirat szerénykedett rajta de már készül az új. Ugyanis alig egy hónapja, hogy előléptették őket. Jól megnéztem magamnak az épületet, és közben az motoszkált a fejemben, hogy milyen sok minden függ egy embertől. Még az is, hogy egy kicsi, félreeső falunak ócska klubja, vagy városi művelődési otthona van. Bizony, néhol olyan a klub hogy a kutyát is vétek beengedni, nem hogv a fiatalokat. Itt pedig még a székek is olyan városiasak, akár egy Í zfnházban. Közben megérkezett a levélhordó. Egv paksaméta újsággal, folyóirattal. És a többi között a budapesti tévé egy levelével. Értesitik a pallóiakat. hogy a sáplak nevezetesek citerájukról, s hogy felveszik az érintkezést velük. a célból, hogy stb.. stb. Ügy. ahogy az ilyen hivatalos levelek íródnak. Hanem nem kerülte el a figyelmem Kerek Ferenc arcán a levél olvasása közben átsuhant valami. És mindjárt faggatóra fogtam. — Talán valami régi emlék? —• Több annál. A sápiak apámat juttatták- eszembe, ö onnan származott eL De már annak kerek száz éve, hogy ideköltözött a család. Egy ökrösszekérrel érkeztek ide. S a legszüksé-esebb holmi között ott zötyögött az ócska szekéren az ősi zeneszerszám, a magafaragta citera ls. Itt. Pallón, nem ismerték a citerák Megbámulták, csóválták a fejüket, a falusiak, ha olykor, nagyritkán elővette az öreg Kerek. Szégyellette volna? Vagy nem olyan idő járta? Pedig szerette a nótát, meg a borocskát is. Igaz, nagy volt a család,' tízen ültek asztalhoz, mikor az anyjuk elébük tette a habart paszuly! Itt bizony dolgozni kellett. Ám az öreg Kerek nemcsak kaszálni tanította a fiait; azt mondják, annak is csodájára jártak, mikor felsorakoztak, hanem az ősi hangszer kezeléséhez is. így örökölte Kerek Ferenc az apai jussal a citerát is. Csodálkozom: húsz éve klubvezető ez az alapjában véve lelkes ember, aki úgy hat. nehezen szánja rá magát minden lépésre, amit meg kell tennie, de ha megtette, annak aztán súlya is van. Miért nem foglalkozott mostanáig a citerával? Viszonylag ismert, a népdalok barátainak körében pedig nagyon népszerű da! A népi mű_ Persze, magyarázat sokféle van. Ezt kellett csinálni, azt kellett csinálni. Lefoglalta a színjátszás, a tánckör, énekkar. Sok mindent követelnek a klubvezetőtől. Van amelyik megcsinálja, van amelyik nem. ő az előbbiekhez tartozik. Közben szaporodtak az elismerő oklevelek. Ukrajna érdemes művelődési dolgozója lett. S nőtt mellette a lánya is. Erika, aki kicsi korától rajongott apja munkájáért. Igy érkeztek a Lenincentenárium elé. S Kerek Ferenc szeretett volna valami olyasmivel kirukkolni,' ami nagyon közel van a nép lelkületéhez. A színdarabot, szavalatot már nem találta elegendőnek. így sütötték ki Andorral. a bátyjával együtt. hogy az ősi szerszámot kellene megszólaltatni. Igen ám. de hiszen ha jól megnézik, rajtuk, kettejükön kívül, csak Erika ért hozzá. Tehát hárman. — Kezdetnek jó — vigasztalta a bátyja. Csakhogy citera is kellett ám! Ekkor vették elő apjuk százéves, ócska, megfeketült zeneszerszámát, és munkához láttak az ezermesterek: Kerek Andor és Leco János, az asztalos. Itt egy kissé helyreigazítom magam, amenynyiben előzőleg a nyersanyagot is be kellett szerezni. S égerfa sem terem minden erdőben, noha a Kárpátok nem szegények faanyagban. Meg aztán egv évig kell száradni annak a fának, de azt is vigyázva nehogy megrepedjen, mert akkor egyenesen vághatják fel gyújtósnak. Elkészült az új citera, és még. hozzá mindjárt tizenhárom húrral. A húrokat sem tudták sehogy sem beszerezni. A határőrök ajánlották fel. amikor megtudták. hogv Kerekék semmiképpen sem tudnák zöldágra vergődni. S így majd száz évre rá újra megszólalt a citera... Egyelőre csak a Kerek család játszott. A klubvezető közben számolta a napokat.^ Közel a centenárium. 6 pedig már rég forgatta fejében. hogy egy zenekart hoz össze. Ha törik, ha szakad, ki kell ugraniuk a nagy ünnepre. Minden este játszottak a klubban. Kellett-e ennél jobb agitáció? Értette ám Kerek Ferenc a csíziót! Már Pallóban nincsen kislány Csak kettő, csak kettő. ... Az ősi hangszer meglágyította a dallamot, mintha elvarázsolta volna. 6 persze a fiatalokat ls. Sorjában jelentkeztek a zenekar új tagjai. S ekkor indult meg ám a lázas munka. Némelyik még a pengetőt sem tudta kezébe venni. Mellesleg. azt is maguk készítették, ökörszarvból. Minden este szünet nélkül folyt a próba. S új életre keltek a citerán a magyar népdalok. Talán először itt szólaltatták meg ezen a hangszeren a Sevcsenkomotívumra szerzett Dnyeper-dalt is. vészegyüttesek műsorán gyakran szerepel, legtöbbször egyszerűbb formában, díszítőhangok nélküL Beállt közéjük egy napon Hopák Gyurka, majd Perduk Klára, könyvtárvezető, Bodnár István, sőt, Kerek Andor lánya is. Malvinka. Már öten voltak a Kerek családból. Tizenkettediknek pedig maga a párttitkár, Ferene Imre jelentkezett. Megcsodálták őket a pallóiak, mikor első ízben bemutatkoztak. De ugyanilyen forró hangulatban részesültek a kerületi, majd a területi szemlén, sőt a köztársaságin is. Nem hiába ítélték oda nekik a köztársasági verseny ezüstérmét. Kerek Ferenc ugyan a szavalatáért még egy bronzérmet is hazavitt. A kultúrmunkáért pedig Lenin-jubileumi érem lett a jutalom. Bőségesen aratott hát ez évben érmeket Kerek Ferenc. S alig érkeztek haza. máris Itt volt a meghívás Szürtére. ördarmára. Jelentkezett a lvovi tévé. Egyszeriben hírnevük lett a pallói citerásoknak. S amire különösen büszkék, hogy Magyarországon a citerazenekar egy hangra játszik, ök Pedig kettőre. Nagyon lesték, figyelték a Röpülj pávát, mintha legalábbis gondolatban ők is versenyre keltek volna. Most jelenleg az a tervük, hogy a zenekart húsztagúra bővítik. Cimbalmot, két furulvát készülnek beszerezni, ezért fordultak a tévéhez is. Meg aztán a repertoárjukat akarják bővíteni. Éppen azokban a napokban jött el hozzájuk Erdő Mária, azt mondja, nagvon megtetszett neki a citera, sok olyan népdalt tud. amit szerinte érdemes volna betanulni a citerásoknak. E

gy kicsit nehezen búcsúztam tőlük. De azután nemsokára Szalókán láttam őket viszont. Amint éppen a teherkocsiról ugráltak le. Itt már várták őket. Azt mondják, a szalókiak ls kísérleteznek citerával. De egyelőre őket hívták meg, de vajon csak szórakozás végett? Ki tudja* Egyelőre még Kerek-citerásoknak hívják őket mindenütt. Méltán. Mire való a képzőművészeti alkotás? A barlanglakó ősember egyszerűen felelhetett a kérdésre: a kép. a szobor felsősorban barlangi rajzokra gondolok) a varázslatot szolgálja. A megörökített állat — a vadászzsákmányt az erős idomú asszonyszobor (ősvénusz) a termékenységet, a gyermekáldást biztosítja, A fegyver, a szénszám rovátkái, faragásai először az eszköz célszerűségét, másodszor az instrumentum varázserejét és csak harmadsorban — talán évtízezrek múl tavai — az ember szépérzéké! díszítő hajlandóságát szolgálták. Ez az alapképlet voltaképpen megmarad az ókori kultúrák világában is. A szobor — most már nem a varázslat, hanem a vállán eszköze. A szobor, a nagy Atya. vagy az isteni Földanya, a pusztító háború, a napmelegként éltető műveltség istenkultuszát hozza emberközelbe. Igy születnek Zeusz, Dérnétér, Árész, Ápolton csodalatos márványalakzatai. De a kultikus vallásos, vagy ha úgy tetszik: varázslatos rendeltetés mellett mind nagyobb és nagyobb hangsúlyt kap az ember mindennapi élete, a praktikum, s ezzel együtt játékos hajlandóságunk: a tárgyakat szebbé, díszesebbé, vonzóbbá akarjuk tenni. Már nemcsak az isteneknek épülnek paloták, hanem az embernek is. Már nemcsak az áldozóeszközöket és áldozati edényeket díszítik, hanem a mindennapi élet tárgyait is. Az istenek kultusza lassan találkozik az ember kultuszával: megörökítik a híres birkózókat, öklözőket. költőket, államférfiakat, hogy aztán a végén, valami különös körpályán mozogva, a fejlődés visszatérjen önmagába: a művészek ember-isteneket örökítenek meg. Császárokat, akik lassan kiszorítják az ég fejedelmeit templomaikból. E fejlődésvonal — ideig-óráig megszakítva a népvándorlás viharától — tovább folytatódik a középkorban is. Első helyen a vallásos rendeltetésű művésze! második helyen a praktikum: tehát épület, mert tető kell a fejünk fölé. tehát várfal, mert védekeznünk kell a rablók ellen és persze fegyver és szerszám, bútor és textília: a középkor mesterembereit a játék is vezérli, a díszítő hajlam, a szépség óhajtása. a különös harmónia, mely egységbe foglalja az alkotás céllá! az anyagot, amiből a tárgy készül é6 a. vonal, a hajlat szépségé! Már az ókor felmutat megszállott gyűjtőket, de az igazi gyűjtőszenvedély a röneszánsz ember passziója. A műalkotás vallási-varázsos jelentősége egyre csökken, annál inkább nő az új mondanivaló, az e világból való gyönyörűség, az emberi test. a természet varázslatának kifejezése. A kép, a szobor átalakul műkinccsé, jelezve, hogy értéke arannyal, gyémánttal felér. A XVI—XVII. századi németalföldi virágzás megteremti a polgárotthont és létrehozza azokat a kisebb méretű táblaképeket, amelyek már a dúsgazdag toscanai herceg, pármai fejedelem, vagy római egyházfő márványpalotáit díszítik, hanem egy szerényebb otthont. Ilyen érteelemben változik a tematika is: az istenek, istenemberek, megdicsőült szentek és káprázatos királyi portrék mellett feltűnik a polgár, a paraszt, 6 vele együtt az állat és a tájkép is. Itt már szó sincs varázsról. Vagy ha igen. ez másfajta bűvölet. Kedvessé, meghitté, otthonossá teszi a családi fészke! A szépség, a harmónia, a fölcsillanó humor, vagy az elmélyülő gondolat élményével ajándékozza meg a ház lakóit. E klasszikus korszakok óta több mint 300 esztendő múlt eL S azóta a képzőművészeti alkotás funkciója jelentősen megnőtt, szerteágazott. A képzóművésaeti alkotás kivonult az- uteára, s lett belőle plaká! köztéri szobor, külső épületdísz, 6Őt: — egyesek szerint ez a műfaj is idetartozik — lett belőle fényreklám, villódzó neonfény és mozgó, kápráztató, színváltó fényforrás. A képzőművészet célkitűzései megszaporodtak: faliképeken (freskókon), nemcsak a tőrténelem nagy eseményei! a vallás legendáit örökítjük meg, hanem a közelmúlt és jelen nagv embereit. sorsdöntő fordulatait is; az antik gobelinek mellett megjelennek a modern kárpitok: mai életünk csodáit és művészeti szemléletét vetítve a falra; a képzőművészeti alkotás megmozdul és lesz belőle rajz- és trükkfilm. 6zínes mesefilm — gyermekek és felnőttek örömére. A képzőművészeti alkotás széppé varázsolja a tankönyvet, színesíti az újságot, folyóiratot, segít a regényolvasónak (a szöveg mellett ábrákkal is serkentve képzeletét). képzőmű véez munkálkodik az ipar. a kereskedelem, a mezőgazdasági propaganda — mondjuk csak ki magyarán — reklámeszközein. Még mindig a képzőművészeti alkotás őrzi a leghívebben szeretteink, nagyjaink arcmását, s végül — bár itt kellett volna elkezdenem — otthonaink legszebb dísze a kép, a szobor, a finom kerámia, természetesen testvéri egyetértésben a művészi textíliával, a jó bútorral — és a könyvtárral. A képzőművészet tehát (jaj, el is feledkezem a színházról, a színpadképről és a filmek pompás képzőművészeti megoldásáról) ezer felól befolyásol bennünket. Azt mondják: szemünket. látásunkat nemesíti. Hiszen megtanulunk látni a nagy művészek szemüvegén keresztül. De a vizuális élmény értékelő képességünket. gondolatainkat, figyelmünket. gyors áttekintésünket is fokozza. Magyarán: néző emberből látó embert csinál, aki nem , c-sak tudomásul veszi a világo! de el is rendezi magában. A MI DALAINK