Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

» Sz. Lukács „ , Imre VÁLTOZÓ SZEGEDI HATÁR Gyümölcsös Horváth Dezső KISVASÚT A HÁZ ELŐTT L

assan változik, alakul a szegedi határ. Igaz, nem látványosan, egyik napról a másikra, ám mégis, ésszerűen, fokozatosan munkál, az új perspektíva, amelynek alapján a közös gazdaságok egyre modernebb, nagyobb beruházásokat hoznak létre, megteremtik az „állattenyésztőbb" gazdaközösséget. Vitathatlan a város mezőgazdasága az utóbbi évtizedben jelentősen fejlődött és jól szervezett mezőgazdasági nagyüzemek mutatnak példát a gazdálkodásból. Tavaly a négy szövetkezet termelési értéke 164 millió forint volt Mindezt 15 ezer 700 holdterületen érték eL Ebből is látható, hogy nem valami mamutgazdaságok és igen komoly erőfeszítések kellenek ahhoz, hogy a váro6 ellátásához jelentős árumennyiséget adjanak, emellett az országos készleteket is gyarapítsák, az igényeket kielégítsék. Jelenleg is zöldségfélékből Szeged igényének 72 százalékát baromfihúsból 49 százalékát gyümölcsfélékből 35 százalékát tőkehúsból 18 százalékát tojásból 22 százalékát, tej- és tejtermékekből pedig 8 százalékát elégítik kl. Természetesen besegítenek a háztáji és kisegítő gazdaságok is. ami Igen lényeges, hiszen becsült termelési értékük mintegy 100 millió forint. A közelmúltban új vonás a szövetkezetek vállalatokkal való szoros együttműködése, az élelmiszeripari forgalmazás és feldolgozás tekintetében. A négy szövetkezet halmozott termelési ertéke 164,7 millió forint, 10 százalékkal volt több, mint 1968 évi. Ez az ütem megfelelő, hiszen a gazdaságirányítási rendszer óta 43 millió forinttal, azaz 36 százalékra emelték termelési értéküket. A fejlődés dinamikája az Uj Élet Téesznél a legnagyobb. Magas a tényleges árbevétel is. Tavaly meghaladta a 167 millió forintot, vagyis 82 százalékkal több, mint az 1966-os szint. Ez természetesen a kisegítő tevékenységgel függ össze. Nőtt a közös gazdaságokban a kereskedelmi tevékenység, ez nem jelenti új termék előállítását, és nagy mértékben használnak fel ipari, mezőgazdasági anyagokat a termelésben. Az elmúlt években megváltozott a szegedi gazdaságok termelési struktúrája. 1966-ban a gazdaságok termelési értékének, vagyis 121 millió forintnak 68 százalékát a növénytermesztés adta, 27 százalékát az állattenyésztés. Vagyis alaptevékenységből a termelés 99 százaléka származott, 5 százalék pedig kiegészítő tevékenységből. Mostanára alapvetően változott a helyzet Igaz, nőtt az alaptevékenység nagyságrendje, de a gazdálkodásban elfoglalt részaránya erősen csökkent. Tavaly a halmozott termelési érték 74 százaléka származott az alaptevékenységből. Ugyanakkor a kiegészítő tevékenység aránya elérte a 26 százalékot Különösen a Haladás és az Űj Élet Téesznél tapasztalható ez az eltolódás. Ha jól hasznosítják a konjukturális lehetőségeket és a piac Igényeinek megfelelően fejlesztik a melléküzemági tevékenységüket — mint eddig Szegeden —, a kiegészítő tevékenység jól jövedelmez. Különösen sokat segíthet a váro6 ellátásában. Jellemző erre, hogy 1968-ban csaknem 17 millió forint, tavaly 28 millió 400 ezer forint volt az az összeg, amit belkereskedelmi tevékenységből tettek „zsebbe" a szövetkezetek. Vagyis a kiegészítő tevékenységen belül növekedett a belkereskedelmi tevékenység 44 százalékra. Változik a termelési szerkezet is. Szükségszerű és célszerű, az alabbi okok is tökéletesen indokolják. Az öregedés. A város közös gazdaságaiban igen magas a dolgozó tagok átlag életkora, 48 év. A Móra Ferenc Tsz-ben az átlagéletkor 50 éven felüli. Mind a városi gazdaságokban, mind a Móra Tsz-úél magas a nyugdíjasok aránya is. Pár éven belül az elöregedés gondok elé állítaná a szövetkezeteket, ha lemaradnak a gépesítéssel. Ez elsősorban a szántóföldi növénytermesztésben és az állattenyésztésben lehetséges. Másik ilyen ok, hogy a négy gazdaközösség területe az utóbbi években nem, vagy alig változott. A termelés hatékonyságának növelésével együttjáró területi koncentráció jelentkezik. Ugyanis nem elegendő már a. meglevő terület, a felhalmozott termelési eszközök hatékony üzemeléséhez. Ehhez járul hozzá az is, hogy az ipartelepítéssel, az új olajiparral egyre másra csipkednek a mezőgazdasági hasznosítású területekből. Ezért szívesen vették korábban az algyői Napsugár, tavaly a röszkei Petőfi Tsz „közeledését". A kialakuló Iparszerű gazdaságok igyekeznek stabilabb termelésszerkezetet dolgozni. A korábbi években alkalmazott szerkezetet megváltoztatják, ugyanis észrevehetően eltolódik az irány az állattenyésztés és néhány pénzes növény javára. Az adottságok. a lehetőségek is parancsolóan írják ezt elő, nem beszélve a szeszélyes időjárásról. Amely könnyen — mint az idén ls — veszélyeztetheti a koratavasziakat, viszont nem okozhat megrendülést az állattenyésztésben. Tavaly már a közös állatállomány a városi gazdaságoknál 9 százalékkal emelkedett. Az idén a mezőgazdaság termelésének 1 százalékos növekedését várjuk országosan. Nem titok, hogy emögött az állattenyésztésben várható növekedés húzódik meg. A szegedi táj élen jár, nemcsak egy-két évben kiugrók az eredmények, hanem hosszú évek óta stabil, megalapozott gazdálkodás tapasztalható. A lehetőség megvan, hogy az országos átlagtól eltérően nagyobb termelési eredményeket érjenek el. De Itt is, szűkebb pátriánkban, erőteljesebb fejlesztést az állattenyésztési ágazattól várhatunk. ÜJ létesítmények állnak a termelésbe, sertés és szarvasmarha-telepek. Ugyanakkor január 1-vel hatékonyabb az ösztönzés is, és nagyobb jövedelmezőséget garantál, mind a szarvasmarha —, mind a sertés — és nem utolsó sorban a juhtenyésztésben. Ezzel számolnak a szegedi gazdaságok és fokozatosan hozzáalakítják a termelés struktúráját is. Nem jelenti azonban azt, hogy a már kiharcolt piacokat, külföldi, hazai fogyasztókat elveszítik, mert a „fóliaváros* elképzelés is tovább él, munkál. Mindenesetre a kialakult, s alakuló profil még biztonságosabbá, még jövedelmezőbbé teszi a termelést a városi földeken. KINT A RÉTEN A mezőgazdaság belterjességének fokozódása ellenére is a legelő szolgáltatja állattenyésztésünknek a legtermészetesebb és a legolcsóbb takarmányt. A gazdasági tényező mellett a legeltetés azért is fontos, mert az állatok állandóan friss levegőn vannak, tetszés szerint mozoghatnak, ami által edzettségük, érvényesül a napfény vitaminképző hatása is. Természetesen az is bizonyos, hogy a legeltetés szakszerűtlen, vagy nem kellő megszervezése káros, sőt az állatok tömeges elhullásával járhat. Az élet már sokszor szolgáltatott arra példát, hogy' a legnagyobb elővigyázatosság mellett, a legjobb szervezés esetén is, pillanatnyi figyelmetlenség okozott tömeges elhullást. (Heveny felfúvódás, tejsavmérgezés, — de jelentős kárt okozott a szög, vagy drót elnyelése is.) Hazánk éghajlati viszonyai között a legeltetési idény meglehetősen hosszú, átlagosan 180—200 nap. Ebből következően az állatok veszélyeztetettsége is magasabb. Ezért rendkívül nagy jelentősége van a szakszerű legeltetésnek, a legeltetési ártalmak megelőzésének, és ha már a baj bekövetkezett, az anyagi védelemnek: a biztosításnak, amely lehetőséget nyújt az állatállomány megőrzésére, az állomány kiegészítésére, ami nemcsak vállalati, szövetkezeti és egyéni, hanem nemzeti érdek is. Állatállományunk az utóbbi három évben 1969-ben volt a legkisebb, mert járványok, betegségek sújtották. Államunk minden lehetőt megtesz az állattenyésztés fellendítésére, a háztáji haszonállattartás növelésére, mely népgazdasági szempontból rendkívüli jelentőségű. Ezért, most a legeltetési szezon kezdetén hívjuk fel az érdekeltek figyelmét a legeltetés körültekintő megszervezésére és veszélyeinek megelőzésére. — Kirí Antal? Nem vélekszem rá, hogy ezen a tájon lakna ilyen nevezetű. Rossz helyre küldték. Ja. a Kiri Tóni? Hát az itt lakik a másik tanyában. Van ember, akinek legnagyobb ellensége a vakondtúrás. Ha nyugton maradna, ezzel se lenne sok baja, de ha kinyílik a tavasz, nem tud bent ülni tovább, kl-kinéz a kertbe, lehetne-e már ültetni a krumplit. Ilyenkor megy bele a mankó szóra a vakondtúrásba. A kisvasút ott ballag el a ház előtt. Az a hír járja, hogy talán meg is akar szűnni. Amikor füttyent egyet a mozdony, ránéz mindig a bal lábára, mindig az jut rólá az eszébe, amikor csinálni kezdték. Alig fogtak hozzá a reggelizéshez, látják, hogy jön a szerelvény kifelé. Na emberek — mondja az előmunkás —, ha már itt van ez a masina, függeszszük föl az evészetet lelavírozzuk, aztán majd utána töltjük azt az időt, ami jár. Tizenegyen voltak, tizenegy csille hozta a kavicsot — Ahogy fölszállok a csillébe, néztem én mindjárt hogy nem az a vezér jött ki, aki lenni szokott de a fűtő az az volt. Azt jól ismertem, mert két évig cséplőgépnél dolgoztam vele. Vasutas volt az a nagy vasúton, gyorsvonattal is járt, de valami nem jól sikerült neki, elcsapták. Ellenben ebből a vezetőből semmi jót nem néztem én ki. Amikor megindult a csille, mindjárt úgy csinált, mint az asszonyok, amikor elkezdenek szitálni. Csúsztam lefelé lapáttal együtt a kavics tetejéről. Eldobtam a lapátot, elkaptam a csille oldalát, de olyan alacsony volt, hogy ez a lábam éppen ráért a sinxe. Szerencsém volt, hogy nem veszítettem el a lélekjelenlétemet, teljes erőből elkaptam a lábamat, kirántottam a kerék alól. Előre kiáltottam: — Pista bácsi, álljanak meg — mondom —, mert baj van! Akkor fordul hátra, látja, hogy ott hempergek a vasútoldalban. — Hát mi a baj? — Lecsúsztam, aztán a kerék alá maradt a lábam. Hozták a kötszert a mozdonyból. Két alsóvárosi gyerek volt, el is felejtettem a nevüket, de az egyik bizonyosan Szarka volt, azok kötötték be. Ahogy ránéz Pista a lábainra, hát csak elkezd fehéredni, aztán legurult az is a töltés mellé. Ügy kellett fölmosdatni. Nekem, annak örülök most is, még a fejem se szédült meg, pedig bajban voltam ám én is. Arról volt szó, hogy a mozdony nem fordulhat meg. mert váltó még akkor nem volt, le kellett előbb a többinek szórni a kavicsot. Mikor elvégezték, föltettek a kocsiba, mentünk befelé. Azt már nem tudom, honnan tudták a mentők, mi történt velem, de mire beértünk, ott álltak ők is. Láttam a vérzésem, tudtam én, hogy milyen, mert voltam én szanitéz is, hát a kocsinyomon akárki eljöhetett volna volna utánam kutya nélkül is. Az öreg főorvos, ahogy föltettek az asztalra, mindjárt rákiállt a mentőorvosra, hogy maga marha, mit csinált. Beleszólok én is, hogy méltóságos uram. mondtam én neki, hogy ne cselekedje ezt velem, mert volt ilyennel nekem már dolgom. Megnézi az öreg iobban, azt mondja: Édes fiam. itt nincs más tennivalónk, csak el kell vágni a bokádat. — Akkor, méltóságos uram, már inkább itt följebb, a nyakamat vágja el, mint a lábamat. Van nekem kint két kis családom, meg a feleségem, mft gondol, kl gondoskodik azokról, ha maga levágja az én lábamat? — Ha most nem engedi, úgy, lehet, holnap följebb kell levágni. Még akkor se hagytam rá a fejemet. Két óra tájon úgy fájt már, hogy a szemeimmel zöld karikákat, meg kékeket kezdtem látni. — Nem bánom, most már csináljanak velem azt, amit akar nak. Ennél több nem is kellett,' húzták lefelé rólam a rongyokat, föl a kocsira, be a műtőbe; de nem altattak el. Ide kaptam a gerincembe egy jó tűszúrást, annyi volt az egész. Nem láttam, mit csinálnak, mert spanyolfalat raktak elém. Egy nővér odaült karszéken a fejemhöz, aa hazudozott ezt ls, azt is, ami ki volt neki adva. Odanéztem a lámpa ernyőjére, észrevettem; mit csinálnak velem. Csak akkor) borzadtam el, amikor az orvost fölvette a fűrészt, akkor futott végig a hideg ls, meg a meleg ls a hátamon. Nem beszéltem éri semmit, elég volt a magam baja; Üggyel-bajjal így játszódik a ml életünk. Ügy lehet, élek azért annyit, mint ez a vasút, amelyiid tönkretett. Kétszáztizenkét forintot hoz a postás minden hónapban, hát abból mire jut az ember? Abban a rendszerben igen rossz kategóriába voltunla mi besorolva, amikor forinton kezdett járni a világ kereke, akkor meg csak átszámolták, azóta azon nem változtattak se előre, se hátra. Ha nyugdíjról, meg az öregekről beszélnek, gondolom magamban, ehhez én is hozzá tudnék szólni. Igen jó feleségem van, két férfi helyett is dolgozott, szántott, ekézett, fordított; ganézott, meg a családjaink is nagyon rendesek hozzánk. Mikor már nagyon megkeseredik a nyál a szájában, legyint egyet, nevet is hozzá: — Azt mondta a cigány, nem örül, ha jó sora van, mert rossz jön utána. Én most elég rosszban vagyok, jöhetne már a jó, az édesanyját ennek az életnek! Még az őszön megakadt a lábam a szőnyeg szélében, elestem, eltörött ugyancsak a bal lábam.' Azóta járok mankóval, de már nehezen tanulom meg. Csak a bothoz voltam szokva. AUTÓSBÁNAT — Tudod. fiam. mennyi baj van ezekkel az autósokkal ? Nagy méregkevcrök nern keverhettek annyi mérget, amennyit ezek megetetnek velünk. Bárhová megyünk, mindig ott vannak. Hogy tűrhet meg az emberiség a civilizáció századában gyalogost? — Hagyd el! A biciklisek az igazi veszedelem. Nem ismernek se istent, se embert, csak nyomják a pedált mint süket a csöngőt. A minap is farolnék ki vadonatúj kocsimmal a parkolóból, látom a tüfirből, hogy nem jön semmi, csak százesztendős kerékpárján egy elárvult anyóka. Látja, hogy indultam, mégis jön. Egészen addig jött amíg föl nem löktem a járdára két kerekével együtt, hogy elterült Hát nem szemtelenség? Látja, hogy jövök, mégsem áll meg. Vihettem az esztékába. Életében nem ült ilyen kocsiban, és még neki állt följebb. Mit képzelnek ezek? Ráadásul tanúk vannak rá, hogy teliesen szabályosan közlekedett. Megüt a guta. D. H. )