Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

Ralph Wiener RENDNEK KELL LENNI — Szívesen megtenném uram — hajlongott az udvarias pálya­udvari borbély — de a szabály­zat szerint csupán olyan szemé­lyeket borotválhatunk, akiknek birtokában érvényes menetjegy van. — De hiszen a műhely egészen üres — hangoztattam én épp oly udvariasan. — Talán mégis te­hetnének egy kivételt. A borbély hajthatatlan maradt. — Ez az előírás, uram. Nekünk tartanunk kell magunkat a sza­bályokhoz, csupán utazókat bo­rotválhatunk — és a nyomaték kedvéért még sóhajtott is egyet — Szeretnék egy menetjegyet — szóltam kicsit később a jegy­pénztárban ülő ifjú hölgyhöz. — Hova parancsolja? — Az mindegy. A hölgy energikusan szólt rám: — Hagyja kérem a vicceit! — Nekem ez egyáltalán nem vicces — jegyeztem meg —, de talán adjon egy jegyet a legkö­zelebbi állomásra. Az biztosan elég lesz. — És mégis, melyik állomásra gondol ? — Kedves kisasszony, már mondtam, hogy nekem teljesen mindegy. Az ifjú hölgy ekkor már lát­hatóan ideges lett. — Mégis csak tudnia kellene, hogy hova akar utazni! — Nem akarok elutazni. Az ifjú hölgy ebbe már bele­pirult. — Ha nem akar elutazni, ak­kor mi az ördögöt kezd a menet­jeggyel? — Borotválkozni akarok. Ebben a pilalnatban hangos csattanással bezárult a pénztár­ablak. — Kedves kisasszony — ko­pogtattam szerényen egy kis idő múlva — adjon nekem mégis egy jegyei­Olyan pillantást vetett rám, mintha kísértetet látott volna. Aztán szórakozottan belelapozott a menetrendbe. — A borbély kívánja, én nem tehetek róla — mondtam halb­an. Erre már felfigyelt. ' — Mit kíván a borbély? — Csupán azokat borotválja meg, akiknek jegyük van. Ügy látszott, most már érti. Fogott egy jegyet, átnyújtotta ne­kem és azt mondta: — Tessék, itt egy jegy, Reb­nitzbe. Hatvan pfennig! — Kérem, itt a jegy — lo­bogtattam büszkén újdonsült tu­lajdonomat a borbélynak. — Most már megborotválhat Ám a borbély nem hagyta ma­gát félrevezetni. — De hiszen ön nem utazik! — Mindegy, van egy érvényes menetjegyem Rebnitzbe. Remé­lem ez elég? — Szó sincs róla — erősítette a borbély. — Számomra semmi jelentősége annak, hogy ön bo­rotválkozás céljából menetjegyet vált. Én csupán a menetjeggyel rendelkező utazókat borotválha­tom. ön viszont egy menetjegy­gyei bíró nem-utazó! Hagyja el kérem a műhelyt! — Kisasszony — tértem vissza a jegypénztárhoz. — Sajnos ez sem használt Kérem, vegye visz­sza a jegyet. — Az nem megy — felelte az ifjú hölgy és megvonta a vállát. — De miért nem? — kérdez­tem kétségbeesve. — Hiszen vé­gülis az utazásra nem került sor. — Ha ön a jegyet utazási cél­ból váltotta volna — magyaráz­ta a kisasszony —, akkor vissza­téríthetném a menetdíjat, ön azonban a leghatározottabb for­mában kijelentette, hogy egyálta­lán nem akar utazni. Ezért a viszatérítési követelése semmis­nek számít A borbélyhoz kell fordulnia. Miatta váltotta a je­gyet nem? — Visszafizeti a jegyem árát vagy nem? — kérdeztem mcet már erélyesen az udvarias pálya­udvari borbélyt — Egy pillanat — szól és a telefonhoz lépett Azután vissza­jött és szívélyesen fordult fe­lém: — Minden rendben van. önt meg lehet borotválni. — Végre! — sóhajtottam és le­roskadtam egy székbe. — De nem nálam — tette hoz­zá a borbély. — Csak Rebnitz­ben! Fordította: Zilahi Judit léggöiVib, s hogy nem kap vá­laszt hatalmas mancsával meg­veregeti a sörtehajú vállát. — Ha meg tetszik engedni? Evvel már le is telepedett a földre. — Re­mélem nem zavarom. — Mondja, majd megismétli tagolva, mert arra gyanakszik, talán süket az embertársa. — Nem — fúj rá dühösen a sörtehajú és tüntetően hátat for­dít. — Ha szabad kérdeznem ura­ságodat, nem lenne kedve egy parti sakkra? — kérdezi a ko­pasz. — Én ugyanis mindig hor­dok magamnál zsebsakkot. Ma­gam szoktam rakosgatni, de ugye érdekesebb partnerrel. — A sör­tehajú csak a fejét rázza. — Esetleg ajánlhatok kártyát, mert­hogy az is akad nálam — ne­vet a kopasz és huncutkodva ol­dalba böki a sörtehajút, aki majd legurul a szikláról. — Ha nem — nem — mondja a kopasz, miután udvariasan he­lyére billentette a kollégáját. Az­után zebéből cigarettát vesz elő. — Megk ínál hatom ? — Ha megkérhetem? A kopasz ért a szóból, engedel­mesen elteszi a cigarettát. Kis idő múlva hatalmas almát vesz elő, megcsavarva kettébe töri, s az egyik felét a sörtehajúnak nyújtja. Azután cukorral próbál­kozik, majd az újságjából kínál két oldalt. Cs. Pataj Mihály Szeged Gyurkó Géza AZ IONIZÁLT PLAZMA — Apu, a plazmaállapot ugye azt jelenti, hogy ionizált álla­potban ... — mond. vagy kérdez valamit tőlem a fiam. Magya­rul kérdi, egy magyar fiú, egy magyar apától, de nem értem. Plazma, ionizáció, elektron, po­zitron, meg egyéb Izék, hallottam róluk, de hogy ez a plazmaállapot és az ionizáció... A gyerek néz, vár, tőlem vár választ, az apjától, aki azért apa, hogy mindent tudjon, tudja azt is. hogy plazmaállapot és az ionizáció, meg a pozitron, sót a neutron is meg minden. A hely­zet kétségkívül Idegesítő. Aki vá­laszra vár, annak válaszolni is kelL Mi lenne, mondjuk, ha azt mondanám neki erre, hogy„Ar­ma virumque cano..." Vergi­lius. Nem értené meg, de képes lenne tovább kérdezni és már tovább én is elefelejtettem. Húsz év után ki tudja végig ezt a memoritert? Na, ugye. Vagy mi lenne, ha azt monda­nám. hogy a kedves fiam. az egyiptomi művészetben a fronta­litás, az. amely... A, ennek sincs ma már a technikában semmi, de semmi értelme egy fiú 6zámára. Szólhatnék esetleg Balassi Menyhárt áruitatásáról, mint az első olyan ismert drá­máról, amely ... Vagy mond­jam ezt: „Látjátok feleim szüm­• tűkkel..." Azt hinné meghü­lyültem ezzel a szümtükkel, meg a feleimmel. De mi az istennyil­va lehet az a plazmaállapot, amelytől az ionok Ionizálódnak, mint elektronok és neutronok, vagy... Nem. azt hiszem, nem így kérdezte ... Borzasztó, azt sem tudom már, hogyan kérdezte ez az átkozott kölyök, aki es­küdni mernék rá, hogy tudja, csak azért kérdezte, hogy leégesse az apját. Tiszteletlen, neveletlen fic­kó ez a gyerek, jó eg, mive fajul el fajzatom! Vagy mondjam azt, hogy bar­bizoni iskola, amely a barbizoni erdőtói kapta a nevét, azért je­jelent Iskolát, mert a termé­szet ... A! Mit érdekli ezt a gye­reket a festészet Immár klasszi­kus kora, ennek C6ak plazma meg az ion kell. Meg az én vá­laszom. Mi lenne, ha az elidege­nedésről beszélnék neki. Sartre egzistencializmusáról. Marcuse filozófiájáról, a tudat szerepéről a megismerésben, hiszen igen ér­dekes kérdések ezek voltakép­, pen... — Apu, nem tetszett figyelyú? Azt kerdeztem. hogy a plazmaál­lapot azt jelenti-e?... Most mit válaszoljak, mit mondjak neki? Ennek a gyerek­nek. ennek az én gyerekemnek, mit mondjak erről a nyomorult plazmáról... — Menj a fenébe, fiam! Szé­gyelld magad, ha még ennyit sem tudsz. És vedd tudomásul, hogy nem vagyok neked az élő lexikonod. Ügy nagyon könnyű lenne. Csak kérdezel é6 én fele­lek. Eltunyulna az agyad fiam, és én, mint egy becsületes apa. ezt nem tűrhetem el. Menj! — in­tettem felsőbbségesen. hogy át­menjen már a másik szobába és megnézhessem a lexikonban, hogy mitól is lem a plazma, vagy fordítva... — ügy látom, uram — szólal meg végül sóhajtva —, ön nem az a kimondottan barátkozó ter­mészet. — Bólintás a válasz. — Netán zavarja önt a puszta je­lenlétem is? — kérdezi gúnyosan. — Igen — siet válaszolni a sör­tehajú. — Ezt megmondhatta volna mindjárt — dörmög a kopasz. — Nem kérdezte. — Igaz, én szoktam ide járni, de ugye ez nem magántulajdon, és most ön volt itt elóbb. Tehát levonom a konzekvenciát, és... és volt szerencsém. A sörtehajú boldogan tapasz­talja, hogy a kopasz sér­tődötten fújtat, föltápász­kodik és indul vissza, amerről jött. Hálásan néz a távozóra, de egyszer csak döbbenten látja, hogy már hónaljig a bozótosban megáll, s visszafordul. — Ha szíveskedne megmonda­ni, hány óra van, mert az enyém megállt — kérdezi. — Háromnegyed három — vá­laszolja a sörtehajú. — Úristen! — jajdul föl a ko­pasz —, már elkezdődött a meccs. — Előkapja zsebrádióját, s in­dulna tovább. — Uram a meccs? Az isten szerelmére — ugrik utána sörte­hajú —, jöjjön vissza! Nagyon szépen kérem, jöjjön vissza! Veress Miklós MÁJUSFÁK Gyerekkor-május kiskutya-harapású-hempergésű domboldalnyi világ május-gyerekkor égben borosüveg perocbe-font nap májusfa-pántlikák hej micsoda vonulások zászlók csattogó májusi hitek hej micsoda kanyargó menetek rezesbandák pánt'ikás szerekek micsoda játék hogy májusfa vagyok emelem tartom a forgó egeket nem a szédítő szeszekre ölekre pénzekre — erre tettem föl az életemet májusfa-szeretöimet májusfa-boldogságot májusfa-ingású vétkeimet Körhinta-május üvegszemű tarka lovak szememben-forgó majálisok a sátrak a mézeskalácsszívetadokén vásártér nagyszoknyás asszonyok gyerekkor-május örök vonulás ki ne veszíts magamból valamikor május-gyerekkor bukfenc az örömben hű te fogyhatatlan medvecukor május fák májusfák egeket ducoló oszlopok álljatok körül szédíthetetlen őrizzetek meg engemet is jövőnkkel hűséges szerelemben ne engedjétek ti ne hagyjátok hogy ifjúságunk türelemmé oltsák orgona-májusok kardliliom-májusok május-fehérek labdarózsák rügyek szuronyát levél-rakétát hogy f orradalmunk le ne tapossa tündökölj minden kufárok ellen törte tök ellen május pirossá Ifjúság-május mindenség-ölelő kioldott szivárvány-szalagok május-ifjúság gyönyörű te ragyogj te ragyogj te ragyogj véremből pirkadattá-növő te minden-tudó szerető meztelenségben ragyogó úgy siess hogy mindenki lássa örök vagy mint a hegy s folyó hej ifjúságunk vonulása forgó világ micsoda hittel micsoda cin izmussal tartunk ifjúság-május rügy-szuronyok ki lehet még úr mirajtunk hej múltba-fulladt rezesbandák szekerek százszoknyás vásárterek erre az örök vonulásra tettem föl én is az életemet ha bolond vagyok velem bolondok akikért szakadásig énekelek akikért rekedésig iszok fájdalmat szédítő szeszeket akikért halálig nyújtózom májusfa-szalagú-öröimökért csak magamért tüzes-abroncsba-zárt szívükben önmagamért a pincelakókért kik a májusfákról lerángatnák a színes üveglet a padlóéget ókért akik olyan sokáig magukból gyújtottak meleget mert mindig magamért májusfa-maga mért pántlikásan vagy anélkül hej micsoda vonulások szem ós szív beleszédül múlt és jövő kavarog nem mézeskalács szí vetadokén csak a múltján léphet túl aki ember nem léphet túl a hitén Májusfák hite lobogó ünnepeken túli virág léggömbnyi föld a kezünkben és lobognak együtt a mezsgye-pántlikák ki mássza meg azt a májusfát ki éri el azt a hazányi hitet május-gyerekkor ifjúság-május erre tettem föl az életeme* hej micsoda megronthatatlan zászlók májusfák orgonák hej micsoda történelem amit mi mondunk tovább

Next

/
Oldalképek
Tartalom