Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-09 / 107. szám

Szegedi iíjúsági napok Július 25—26—27-én negyedszer kerül­nek megrendezésre a szegedi ifjúsági na­pok. A háromnaposra bővüli eseménysorozat előkészítő bizottságának tegnap, péntekén délelőtt az Ifjúsági Házban megtartott ülé­sén Lénárt Béla, a KISZ Szeged városi bi­zottságának agit. prop. titkára elmondotta, hogy az előkészületek rendben haladnak. A Szegedre érkező mintegy 5 ezer 500 fia­talt gazdag programmal várják, és ellátá­sukról is megfelelően gondoskodnak. Könye Jenő. az Express Ifjúsági és Diák Utazási Iroda osztályvezetője arról szólt, hogy az idei nyáron már 300 külföldi fia­tal is érkezik a IV. SZIN-re. Ezzel kezde­tét veszi az a folyamat, amelynek révén a rendezvény nemzetközi jellegűvé válik. Érdekessége a szegedi ifjúsági napok idei programjának, hogy ezúttal a szabadtéri játékok két előadását nézhetik meg a fiata­lok: a Háry Jánost, illetve a Trójai nőket. Nem kellett bíróhoz menni Az olajipar és a mezőgazdaság Tavaly több mint 20 mil­lió forintot fordított kártala­nításra és kisajátításra az olajtermelő vállalat. A szám első pillanatra nagynak tű­nik. Vajon miért megy ve­szendőbe ilyen értékű mező­gazdasági termék, Velejáró­ja-e ez az olajbányászatnak? A jogos kérdésekre az el­múlt esztendők tapasztalatai alapján mu6t már válas/.t kaphatunk. A felelet azért érdekes különösen, mert jól­lehet több mint öt éve ván­dorolnak vidékünkön a kő­olaj után kutató es termelő berendezések, a munka kö­vetkezményei mégsem telje­sen tisztázódtak. Juratovics Aladár, az NKFV szegedi üzemének vezetője nincs nehéz helyzetben: az olajosok és a szénhidrogén­medencében működő terme­lőszövetkezetek között jó a kapcsolat. Jellemző erre, hogy a vállalat és a tsz-ek között egyetlen ügy sem ju­tott el a bíróságig, mindig akadt megnyugtató egyezség. Természetesen ez elsősorban az olajipar rugalmasságát di­cséri, az okozott károkat minden további nélkül elis­merte és megfizette. Ha jó a kapcsolat, mi okoz méRis vitát, miért, kell erről a kérdésről szólni? A polgárjogi törvényben is rögzített alapesetek nem okoznak gondot, annál in­kább két. sehova nem sorol­ható, semmilyen cikkelybe nem „húzható" forma. A tsz-ek eredetileg ugyanis összefüggő területen dolgoz­nak, az összefüggő terület­nek megfelelő gazdálkodást terveztek. Amint megjelen­tek az olajosok, nyilvánva­lóan felborult ez a rend. Az olajiparnak sajátos céljai vannak, s ehhez nem lehe­tett figyelembe venni azt a követelményt, hogy a mező­gazdaság összefüggő terüle­ten folytathassa megszokott gazdálkodási szisztémáját. Ebből pedig pontosan kife­jezhető kára van a tsz-ek­nek. A másik ilyen „nehéz ügy", amire nincs szabály: a lefektetett csővezetékek, berendezések fölé megforga­tott föld kerül, s ez nem ér annyit, mint az eredeti ter­mőtalaj. A növenyek nem hoznak olyan termést rajta, mint környékükön. Eddig az olajipar körülbe­lül 350 holdat sajátított ki, s ezen bizony jó néhány ősök­ként értékű darab található. Ha nincs is kibékíthetetlen Korszerű harci eszközök bemutatója Látogatás a kitüntetett Nyikoláíevszk—Budapesti Gárda harckocsizó alakzatnál Képernyő Stefániái Edil" zománcfáblái Egy kicsit szegedinek érez­tük a TV Galériája csütör­tök esti adását, hiszen Ste­fániai Edit — akit Rapcsá­nyi László a tőle megszokott szenvedéllyel es hozzáértés­sel mutatott be a nézőknek — néhány évig közöttünk élt. És nemcsak itt élt, de na­gyon sokat dolgozott — ösz­szetéveszthetetlen motívu­mait szegedi évei alatt ér­lelte ki —, és nagyon sokat tett azért is, hogy magukra találjanak, művésszé érlelőd­jenek a társaságába tartozó fiatalok. Dér István és Zombori László festőművészek egy­hangúan vallották egy közös interjúban, hogy tehetségük kibontakozását mennyire se­gítette Stefániái Edit. Meny­nyit tanultak tőle művészi látásmódban éppúgy. mint az anyag megismerésében. Hogy pár esztendő után elszármazott tőlünk, őszin­tén sajnáljuk, de épp ilyen őszintén örülünk sikereinek is, amelyekről korábban szá­mos kollektív tárlat, pedig a Derkovits teremben megrendezett önálló kiállítá­sa győzött meg. Azokat a zománctáblákat, amelyeket bemutatott, né­hány éve festi, égeti Stefá­niái Edit, de — miként azt az adás több véleménynyil­vánítója is megjegyezte — ezekben sem tagadta meg szobrászvoltát. Figuráinak összefogottsága, alkotásmód­jának fegyelme, művészeté­nek korábbi szakaszát idézi. Hogy a Magyar Nemzet kritikusa kicsit divatkergető­nek, kicsit „tűlszépítőnek" nevezte a Derkovits terem jelenlegi kiállítóját? Mint a i évé-nézők hallhattak, az ellenérv-szolgáltatás gondját a megbírált magára vállal­ta, s aki művészként is, em­berként is ismeri, nyugodt lehet afelől, hogy a még szebb, még igazabb munkák­kal való bizonyítás nem ma­rad el. Még egy dolog e téma kapcsán: kevesen tudják, hogy az újszegedi Népkert sor új házai között elhelye­zett — halakat ábrázoló — díszkút Stefániái Edit mun­kája. A tévéadás kapcsán most ismét van okunk örülni a térformákat gazdagon va­riáló alkotásnak, és remél­ni, hogy a jövőben efféle, nagyobb munka is kikerül majd a művésznő keze alól. A. L. ellentét, néhány túlzás azért akad. Előfordult, hogy egy­két termelőszövetkezet az olajipar zsebén szeretett vol­na meggazdagodni, például a legdrágább veteményekkel telepítették be azt a terüle­tet, amelyről tudván tudták: az olajipar előbb-utóbb el­foglalja. A másik: egy ter­melőszövetkezet nemrég 600 ezer forint géptörést jelen­tett, s akart kifizettetni azért, mert traktorjai „tönkremen­tek" a széthagyott vasdara­bok, különféle tárgyak miatt. Nem is kell hozzá sok vizs­gálódás és kiderül, az olaj­iparral érintett gazdaságok j egyike, másika túl jól akar i járni... És a másik oldal? Nem­egyszer megtörtént, hogy bi­zony az olajbányászok sem jártak el gondosan. A fúró­toronyhoz. a megépült be­rendezéshez négvszer olyan széles utat hasítottak, mint amennyire szükség lett vol­na. ott is letaposták a ve­tést. ahol nem kellett volna. Ezek a túlzások valószínű­leg a jövőben változatlanul előfordulnak maid. Juratovics Aladár elmon­) dotta. hogy az olajipar szá­mára mintegy 550 holdra van szükség. Ebből az is ki­derül: csökken a „vitafelü­let". Tény, hogy az olajipar honfoglalása a szegedi szén­hidrogén-medencében befeje­zéséhez közeledik; kialakul az általa igénybe vett terü­let határa. Biztató, hogv a két károkozási forma hama­rosan megkapja majd a tör­vényes rendelkezést. Lesz' olyan szabály, amelynek alapján az ilyen károkat megtérítheti az olajipar. A jogászok egyezkedésénél többet ér a baráti kapcsolat. Juratovics Aladár kifejtette, hogy az elkövetkezendőkben várhatóan még szorosabbra fűződik a gazdaságok és az olajipar kapcsolata. Eddig is számtalanszor nyújtottak se­gítséget a téeszeknek. javí­tották gépeiket, kölcsönöztek szerszámokat stb. Továbbra is arra törekszenek, hogv a vitákat ne kelljen a bíróhoz vinni. Matkó István A győzelem napja alkal­mából a magyar sajtó kép­viselői ellátogattak az ideig­lenesen hazánkban állomáso­zó szovjet csapatok Vörös Zászló Érdemrenddel é6 Szuvorov Renddel kitünte­tett „Nyikolájevszk—buda­pesti Gárda" harckocsizó ala­kulatához, amely részt vett hazánk felszabadításában. P. M. Petrenko altábor­nagy üdvözölte az újságíró­kat, majd 7. M. Szorokin al­tábornagy emlékezett meg a fasizmus felett aratott győ­zelem negyedszázados jubi­leumáról. Beszélt a hitleri Németország, az Európát fe­nyegető fasiszta veszély el­leni harcról, s a döntő győ­zelem történelmi jelentősé­géről. I. M. Szorokin hangsúlyoz­ta, hogy a szovjet allam soha nem fenyegetett senkii hábo­rúval, azonban Lenin tanítá­sainak értelmében fejleszti katonai erejét, s a Varsói Szerződés tagállamaival együtt szilárdan őrködik a szocializmus, az épitő mun­ka és a világbéke felett. A sajtótájékoztatót követő­en találkoztak az újságírók a Szovjetunió Hőse címmel és Dicsőség Érdemrenddel ki­tüntetett szovjet tisztekkel, akik részt vettek Berlin ost­romában. valamint hazánk felszabadításában. Az újság­írók előtt lepergettek egy do­kumentumfilmet is. amely a repülöhadosztály 25 évvel ez­előtti harcait örökíti meg. Ezután korszerű harci esz­közök látványos bemutatója következett: a legmodernebb harckocsikból álló egység i rendkívül nehéz terepen vo- I nult fel. Átkelt egy vizesár­kon, majd különleges akna­mentesítői segítséggel aláak­názott területen tört át. A terep következő részén sötét­szürke, gomba alakú füstfel­az Artiumon Felszabadulásunk 25. évé­ben a Collegium Artium különböző szekcióin elsősor­ban az elmúlt negyedszázad magyar művészeinek termé­séből hangzottak el szín­vonalas előadások. A József Attila Tudományegye­tem Kulturális Bizottsága az idei tanévben is gazdag, vál­tozatos. s az egyetemi ifjú­ság számára is tanulságos tematikát állított össze, melyre nemcsak az egyetem és főiskola fiataljai jöttek el szívesen, hanem a város ér­deklődő közönsége is. A zenei szekciót dr. Nagy István, a Tömörkény gim­názium és művészeti szak­középiskola zenei tagozatá­nak tanára immár tíz éve vezeti. Előadásai igen nép­szerűek, mert a tudományos anyagot is közvetlenül, szí­nesen, laikusok számára is világosan adja elő, gyakran humorral fűszerezve. Idei előadás-ciklusában Bartók, Kodály és a ma élő magyar komponisták művészetét is­mertette, jellemezte, legtöbb esetben élő illusztrációval. Bódás Péter zongoraművész, a Liszt Ferenc Zeneművé­szeti Főiskola Zene- és Énektanárképző Szegedi Ta­gozatának, tanára ezúttal is — mint már hosszú évek óta — minden alkalommal nagy-nagy sikerrel működött közre, hol mint kísérő, hol mint szólista. Szerepeltek még a tanárképző főiskola és a Tömörkény gimnázium ze­nei tagozaténak, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolának művésztanárai és növendékei. A sikeres sorozatot az el­múlt napokban a szovjet ze­néről szóló est zárta, ame­lyen a két fiatal, Szegedről elkerült művész Onczay Csa­ba (gordonka) és Gyimesi László (zongora) kirobbanó sikerrel szerepelt. Ezek a fiatalok művészi szereplésü­ket itt kezdték és azóta is vissza-visszatérnek. Ma már mindkettőjüket jól ismerik, nemzetközi versenyeken vet­tek részt, s jelenleg is erre készülnek. Onczay Csabát a moszkvai Csajkovszkij-ver­senyre, Gyimesi Lászlót pe­dig a varsói nemzetközi Chopin-versenyre küldik ki. Gruber László adjunktus meleghangú zárszavai után a Collegium Artium hosz­szantartó lelkes tapssal „bú­csúzott" dr. Nagy István ta­nártól és a közreműködő művészektől. I. N. hők jelezték, hogy az egység atomveszélyes zónába ért. Az újabb nehézséget is leküzdve, a harckocsik sikeresen telje­sítették feladatukat. A gya­korlat második részében a harckocsik víz alatti átkelést mutattak be. A terepről visszaérkezve az újságírók baráti összejö­vetelen találkoztak a szovjet harcosokkal. II békehónap járási eseményei A májusi békehónap ke­retében a szegedi járás szá­mos községében tartanak megemlékezéseket. Ma, szombaton délután Szőregen, az Egyetértés Termelőszö­vetkezet kultúrtermében, es­te fél 7-kor pedig Tiszaszi­gelen, a moziban emlékez­nek a béke első napjára. Mindkét helyen Nieszner Ferenc országgyűlési képvi­selő mond ünnepi beszédet. Vasarnap délelőtt 10 óra­kor Pusztamérgesen kezdő­dik nagygyűlés a művelődési házban. Itt Tóth Szilveszter­né, országgyűlési képviselő az ünnepség szónoka. (Délután képviselői fogadóórán talál­kozik választóival.) Ugyan­csak vasárnap, fél 2-kor ren­dezik a rúzsaink ünnepi bé­kegyülésüket. Veres János, a községi népfront bizottság el­nöke méltatja békés építő­munkánk eredményeit. Részt vesz az ünnepségen Csá­penszki István, a járási párt­bizottság titkára, járási ta­nácstag is, és tanácstagi be­számolót tart megbízói előtt. Puztamérgesen is. Rúzsán is anyák napjával kapcsolódik össze a béke ünnepének központi rendezvénye. Szeged szobrai Tudós barát Azt gondoltam, ez is csak olyan házhoz licitáló kacsa. De nem! Az apróhirde­tés nyomán valódi most ! vadakat láthattam a Hullám utca 5 b­ben. Akár oroszlánt, zsiráfot, medvebo­csot kínálhattak vol­na eladásra, mert a rendhagyó esetek közé tartozik az is, ha valaki rókakölv­kökön akar túladni. A kotorékból ki­mozdított apróságok összebújva, de tej­fogukat vicsorítva figyelték kezem mozdulatát, ha netán a simogatásukra lá­gyulok. Hátha már veszettek? — von­tam vissza a mozdu­latot, s elgondoltam, Rókalesen hogy miként mene­külne előlem a szer­kesztő a rókanézés után. Hanem ezek az én szereplőim Inkább hasonlítottak mókus­fiakhoz. semmint dú­vadivadékhoz. S csa­ládfájuk értékét csak növelte. hogy volt közöttük egy fekete­szőrű testvérük is. a legbátrabb rókakö­lyök az átmeneti szál­láson, egy ketrecfé­lében. — Hogyisne, azt én is szeretem — fi­zettem ki a kis tola­kodót, amely nem tudta, hogy ők hár­man — már csak ennyien maradtak — mennyit is érnek. De az már elkelt. Az Hiánycikknek számi­volt a legfalánkabb. tanak, de nevezhet­ha elébük dobták a jük mivoltukat sza­friss belsőséget, ser- badárasnak is. Dara­tésmájat, tüdőt. bonként 300 forintért ^ ügyeletet szerve Csirkezúzáját! — cseréltek gazdát. Az zik meg. vakkantotta el magat algyői olajmezón L. F. lelt kotorékban ere­detileg 12 rókakölyök volt. Hárman meg­pucoltak anyjukkal, vagy a nevelőanyjuk­kal. A valóság ugyan­is az, hogy több ró­kamama egy helyre hordja össze a köly­köket. amelyekre egy „felnőtt" vigyáz, amig a többi öreg portyázni megy. Va­lahol olvastam, hogy az állatok közül a róka a legbutább, pedig a mesében elő­kelő helyet foglal el az esze vágásával. Inie a bizonyíték: nem keresnek dadát, bejárónőt, csak a so­(23.9.) A Dóm tér S. szám alatti egyetemi ppii/of lép­csőházában latható Ohmann Hela színes kerámiafigurája, rmelyet a pécsi Zsolnai gyar keszitett el. A barokk stílusú épületdisz egy tudós baral figuráját mutatja. SZOMBAT. 1970. MÁJUS 9. 8 DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom