Délmagyarország, 1970. május (60. évfolyam, 101-126. szám)

1970-05-01 / 101. szám

AZ ÉVAD VÉCÉN Az idei színházi évad, melynek lassan a végéhez érünk, parádés külsőségek között, szokatlan ünnepélyességgel kezdődött. Az évadnyitás hármas premierje szinte fesztiválhangulatot varázsolt a városba, mozgást, élénkséget. kíváncsiságot] vendégjárást; a színház ismét és egyszerre divat és téma lett. Am e felhőtlen kék ég horizontján akkor még ott húzódtak az aggodalom sötétfoltú felhői is. Vajon sikerül-e az új vezetésnek és az új művészeknek a három ünnepélyes nap után állandósítani az addig közönyösnek mondott szegedi közönség érdeklődését? A hirtelen fellobbanó láng hamuvá válik vagy tartóssá lesz? A kérdés kiélezetten drámai volt: a választól a színház jövője függőt. Mit csinál majd a közönség? — kétségtelenül minden ezen múlott. A sötétenlátóknak voltak olyan pillanataik, amikor azt mondták, nincs más megoldás, be kell zárni a színház kapuit A szegedlek könnyedén kibírják néhány évig színház nélkül. Ide. egészen Ide Jutottunk. Most. az évadzárás napjaiban ne feledkezzünk meg erről. Az üj vezetésnek az okozta a legtöbb gondot, hogy az utóbbi években jónéháhyszor úgy tűnt. a közönség érdeklődése teljesen függetlenné vált a művészi eredményektől. Kitűnő előadások buktak meg. Hogy az újjászervezett társulat képes színvonalas produktumokat létrehozni, az a nevek ismeretében már az évadkezdés előtt sem volt egv pillanatig sem bizonytalan. De még a nyitás után is teljesen bizonytalan volt, hogy mit szól majd ehhez a közönség, azaz bemegy-e az előadásokra. Az új vezetés, szerencsére. Idejekorán felismerte a helyzetnek ezt az abnormitását, a színház életének ezt a furcsa zavarát, és a közönség megnyerésében nem kizárólag a művészi sikerekre, színházi, színpadi teljesítményekre támaszkodott. Ráadásul az évadkezdés nem is kapott elég hangsúlyt. A Négii apának egv leánya, a Feketeszárú cseresznye és a Hét pofon tisztes színvonalat képviselt ugyan, mint színházi előadás, de Irodalmi anyaguk miatt különösebb Izgalmat nem keltettek és nem is kelthettek. Fontossá vált tehát a színpad „meghosszabbítása", azaz olyan kapcsolatok keresése és kialakítása a közönséggel. amelyek jobbára a színház épületén kívül estek. A korábbi évekhez képest megszaporodtak az ankétok. viták, s néhány olyan ÚJ forma is keletkezett, ami régebben elképzelhetetlen volt, felolvasószínpad, előadóestek, színházcsúfoló kabaré. Nem is beszélve olyan újdonságokról, mint a színház épületének, az ország legelhanyagoltabb színházának rendbehozása, elfogadhatóvá tétele, a képzőművészeti kamara tárlatok a társalgóban stb. Az évad végén vagyunk, válaszolhatunk a kérdésre, hogyan sikerült mindez, az előadásokkal és a színházon kívüli vállalkozásokkal sikerült-e a legfontosabb, amitől a színház léte függött: rendbehozni a kapcsolatot a közönséggel. Ha a rendbehozást szó szerint vesszük, vagyis valami nagy baj elhárítását értjük rajta, nyugodtan mondhatjuk, sikerült. Az idén körülbelül háromszor annyian jártak színházba, mint az elmúlt esztendőkben. Közben az ls világossá vált, összefüggésben a színház életének már említett furcsa zavarával, hogy a színház sorsa — bár magától értetődőleg nem zárkózhat magába — nyilvánvalóan a művészi eredményektől, sikerektől függ. Az évad második felében, amikor súlyosabbá és izgalmasabbá vált a műsor, a látogatottság ls nőtt. A legnagyobb közönségsikert a Sztambul rózsája aratta, de rögtön utána Az írás ördöge és a Mindenki városa következett. Németh László és Mocsár Gábor drámája látogatottságban meszsze lekörözte a közönségcsalogatóként előadott Hét pofont és a Sakk-mattot. Aki az elmúlt években elfelejtette volna, ismét megtanulhatta, hogy tartóé és intenzív közönségkapcsolat mindenképpen a színpadi teljesítmények eredménye; ez a banálisnak látszó tanulság figyelemreméltóbb, mint első pillanatra gondolnánk. Az Alku a nézőszám alakulása szerint is szép siker, a János király viszont már jóval kisebb volt; Dürrenmatt közhelyei a hatalomról és a széteső előadás nem hatott a nézőkre. Az operában a Fidelio lett a legnagyobb közönségsiker. Az Álarcosbál és a Lammermoori Lucia ha nem ls sokkal, de mégiscsak elmaradt mögötte. Nyilvánvalóan nem véletlen, hogy a legjobb alakitások is a legjobb művekben születtek: MáHáss József öreg ócskasa az Alkuban, Nagy Attila Semmelweissze, Az írás ördögében és Iványi József szovjet tisztje a Mindenki városában. A közepes vagy gyenge művek egyetlen színészt sem „dobtak fel". A nagy bajt tehát sikerült elhárítani. A szegedi közönség ismét kezdett színházba járni. De csak kezdett. Az épület befogadóképességéhez képest a látogatottság az Idén sem volt több 50—60 százaléknál. A bemutatott 12 darab közül mindössze négynek az.előadásai teljesítették túl a látogatottsági tervet, a Sztambul rózsájáé, Az írás ördögéé, a Mindenki városáé és a Fidelióé. Legkevesebben a Sakk-matt, a Négy apának egy leánya és a János király előadásaira voltak kíváncsiak. Egy színház akkor működik normálisan, ha kapcsolatai a közönséggel a művészi teljesítmények szerint alakulnak, ha a jó előadás sikert arat, a rossz megbukik. Soha nem az a baj, hogy egy színháznak vannak gyengébb pillanatai. De mindig baj, ha a közönség a színház életének nagy pillanatait sem veszi észre. Az elmúlt években a szegedi színház működésében a zavarok — mint említettük — elsősorban abban mutatkoztak, hogy ezek az alapok megbillentek, felborultak: a sikert és a bukást nem az előadások színvonala szabályozta. Kérdés, hogy az idei 50—60 százalékos látogatottság, a közönségkapcsolatnak ez a foka megfelel-e a normális működés elveinek, azaz a színpadi eredmények függvénye-e? Ha a város lakosságának számához képest vizsgáljuk a látogatottságot, az 50—60 százalék nyugtalanítóan kevés. Még egyszer annyi néző elfért volna a színházban, mint ahányan voltak. De ha az érdeklődés hiánya miatt elmaradt régebbi előadásokra gondolva Idézzük az idei 50—60 százalékot, nyugodtabbak és bizakodóbbak lehetünk. Szegeden pillanatnyilag még az a helyzet, hogy az új színház eredményeit csak a régebbi színház látogatottságával vethetjük-hasonlíthatjuk öszsze, s nem a város lakosainak számával, ha a realitások talaján akarunk maradni. Ez a későbbi esztendők feladata lesz. A realitás határain belül maradva, tehát az új színházat a régivel vetve össze, nemcsak a konkrét eredményeknek, a látogatottság emelkedésének örülhetünk, hanem annak is, hogy a színház élete normalizálódott, azaz a közönségkapcsolat ismét a művészi eredményektől függ. A látogatottság számai feltétlenül ezt bizonyítják. Másképpen szólva a színház „azt kapta, amit megérdemelt". Az egyébként kevés 50—60 százalékon belül a látogatottság számai o teljesítmények szintjéhez igazodtak. A közönség ismét érdeklődik, figyel a színházra, elemzi-értékell eredményeit. / Végül is mit mondhatunk az idei évadról? Reményt keltő indítás, jó kezdet. A közönségkapcsolatok kialakításában és a magas színvonalú előadások megteremtésében egyaránt De csak kezdet Vagyis az idén még sok. Jövőre viszont már kevés lesz. A színház művészei ebben az évadban sokat dolgoztaik. Másképpen nem ment. Jövőre, azt hiszem, még többet — ez itt annyit jelent hogy még jobban — kell dolgozniok. Ökrös László Építőtábor a szegedi olajmedencében Dicséretet kapott az ország legfiatalabb védnöksége Az elmúlt hét végén Buda- lalkozóként elkészíti az alpesien. a Hotel Ifjúság Szál- győi cseppfolyós-gázokat tálodában a KISZ Központi roló tartályok vásúti töltésBizottsága és a Nehézipari hez vezető csőrendszerét. Minisztérium értékelte a Először kiássák az árkokat, KISZ-védnökségek munká- majd összehegesztik, szigeteját, tevékenységét Ennek so lik a hat acélcsövet; öeszeran az ország legfiatalabb sen 2150 méternyi hosszú KISZ-védnöksége — a sze- szakaszt teljes egészében az gedi olajipari építkezésekért építőtábor önkéntesei készívállalt KISZ-védnökség, Illet- tik el — az NKFV szegedi ve a védnökség érdekében építési üzemegységének Bedolgozó szegedi olajbányász gítségével. KISZ-fiatalok — elismerést Az alföldi olajipari KISZhézipari^MTnisztériunT ££ "JJ"™? Sr^í OrSzár^SneklT^ LlveH^ nvóttoH át re olajbányasz fiatalok. De tónff . KH a üzemek KlSZ-flaKB táljai - körülbelül 50-00szegedi szervezőjének. A korán kapott elismerés jó szervező munkát és lelkes áldozatkészséget ismert el. Mint ismeretes, az elmúlt an — is részt vesznek az önkéntes munkában. Figyelmet érdemel, hogy míg a tábor lakói távol lesznek ere„ detl munkahelyüktől, az ő f-*t*ndö.b?.n ^ü'eteUJÖntes feiadatalkat munkatársaik arról, hogy az egész magyar népgazdaság számára oly fontos szegedi olajipari beruházásokért védnökséget vállal a KISZ, illetve segítséget nyújt annak megvalósulásában. Az ígéretet gon társadalmi munkában végzik el. A munkatáborban dolgozó fiatalok kényelméről, szórakozásukról már előre gondoskodnak: számukra külön d06 tervezgetés és intézkedé- kirándulásokat szerveznek, sek követik. Az elmúlt na- rendszeresen bejárnak majd pókban hozzákezdtek az első Szegedre, színházba, moziba, építőtábor megszervezéséhez, sportrendezvényekre. A védAmint megtudtuk, az épító- nökség első építőtáborának tábor május 25-én nyílik bezárása után, augusztus clemeg Algyőn és július 31-lg jén újabb, de kisebb létszá50 ezer órás munkával több mú munkatábort kívánnak mint 8 millió forint értékű szervezni a védnökség iráfontos feladatot végez nyitói. Az elképzelések szemajd el. rínt mintegy 60—70 fiatal — A pontos tervek szerint az fele részben NDK iflúmunöt turnusban itt dolgozó 250 kások — három hétig dolmagyar ifjúmunkás nem se- goznak majd az algyői építgédmunkát. hanem szakmai kezeseknél, feladatokat végez. Azaz: vál- M. I. Fejlődő csapatgazdaságok A néphadsereg alakulatainál az utóbbi évtizedben létrejött úgynevezett csapatgazdaságok fejlődése töretlenül folytatódik. A laktanyák közelében kialakult sertésgazdaságok- baromfitelepek. kertészetek és más létesítmények 15,5 millió forint haszonnal zárták 1069. évi mérlegüket. Ez 3,5 millió forinttal több az 1968. évi eredménynél. Különösen sokat fejlődtek az alakulatok sertésgazdaságai. amelyek 1969-ben a katonák élelmezésére forlított hús6zükséglet 23 százalékát fedezték. Ez azt jelenti, hogy ennyivel kevesebb húsféleséget kellett beszerezni a népgazdasági készletekből az alakulatuk katonáinak ellátására. Az élelmezés céljaira biztosított pénzügyi keretnek pedig nagyobb hányadát fordíthatták gyümölcs, zöldség, édesség, tésztafélék és egyéb élelmiszer beszerzésére, a katonák ellátásának minőségi javítására. Kire vonatkozik a KRESZ? Zajszerkezet A Kelemen utca 3-as ház lakóinak nevében Tóth József írja, hogy a Hágl Étterem udvarában olyan hangosan zúgnak a motorok, éjjel-nappal, hogy még csukott ablaknál is lehetetlen a nyugodt pihenés. Azt kérdezi olvasónk, hogyan lehetne elnémítani ezt az örökös lármát, állandó csendháborító szerkezeteket. A kérdést ezennel továbbítjuk a vendéglátó vállalatnak. Természetesen nem azért írjuk le a kérdést, mintha valakinek is kétségé lelietne afelől, hogy a közlekedési szabályok mindenkire egyformán és kötelezően érvényesek. Sőt vannak olyan szabályaink, amik megkülönböztetett jogokat biztosítanak a különleges jelzéssel ellátott járműveknek — s éppen ezek közé tartoznak a mentőszolgálat járművel is. Ez utóbbit azért emeltük kl, mert éppen az éjszakai orvosi ügyelet gépkocsivezetőinek nevében panaszkodik ismét Csiszár Géza (Marx tér 17.) Leírja, hogy már sikerült a rendelőintézet előtt a parkírozó hely táblájára egy kiegészítő táblát elhelyeztetni, miszerint az ügyeletes egészségügyi kocsik parkírozhatnak csak ott De baj, hogy nem tudnak érvényt szerezni a táblán megjelölt utasításnak, mert a magángépkocsik beállnak a szolgálatos egészségügyi kocsi helyére. Pedig mondani sem kell, hogy néha ugyancsak sürgős munkája van ezeknek a kocsiknak, amikor esetleg minden perc számít, tehát nem parkírozhatnak csak úgy a környéken, hanem jó lenne a közelben várakozniuk. A panaszkodó gépkocsivezetőnek igaza van, tehát csak annyit kérdezünk: a rendőrjárőr nem tudja felírni a szabálytalanul parkírozó kocsikat? Hátha tanulnának belőle a gépkocsivezetők. Séta a tisztaságért Mi is az a kacifánt? Virágot l-4n, szombaton a Kossuth S, sgt.-l Ozletból vásárolhat Nyitva: S—12 óráig. ÁRAMSZÜNET Az Áramszolgáltató Vállalat körli. hogy 1970. május 7-án 8—10 óráig a Liliom u_, Batthyány u.. Hunyadi J. sgt.. Partizán u.. Április 4. útján a Batthyány utcáig áramszünet lesz. Minden nyelvünket ismerő előtt világos, hogy mit jelentenek a szavak: tudatos, képes, olajos. De azt is tudjuk, mi a jelentése a belőlük elvonható főneveknek: a tudatnak, a képnek, az olajnak. Hasonlóan, érthető számunkra a „kacifántos" kifejezés is, de azt már nem tudjuk, hogy mi lehet az a kacifánt, amihez ez esetben csatlakozott az „os" képző. Nos, a Nyelvtudományi Intézet úgy magyarázza ezt a különös alakulatot, hogy a kacifántos kifejezés szóvegyülés eredménye és összetevői a „kackiás", valamint a „bakafántos". (A szóvegyülés néhány más példája: csokor+bokréta=csokréta. ordít és kiabál, azaz ordibál, a zavar és kerget vegyüléke a zargat, ilyesféle a grape fruit helyett ajánlott citrancs, az ucsora. amely késő délutáni étkezést jelöl, a mopresszó, a libresszó, a moped és a maszek.) A kencefice is érthető számunkra. Azt isf tudjuk, hogy mi az a kence. A szó második része, a „fice" annál különösebb. Ha azonban föllapozzuk az értelmező szótárban a kenceficéi szót, s megkeressük az ott megadott jelentését, az rögtön útbaigazít. így szól ugyanis: kenceficéi, vagyis „kenőccsel. nek a „gór" összetevője is magyarázatra szorul. A górcső nyelvújítási szó. Bugát Pál alkotta, felhasználva a régies, népnyelvi gór kifejezést, amely „nagy, hoszszú" jelentésű volt, amíg használták. A nyelvújítás korában kísérleteztek a górüveg elnevezésssel is, de ezt kiszorította a nagyitóüveg, mint ahogy a kenguru szó helyett sem szépítőszerrel. ken-fen, kene- gyökeredzett meg nyelvünkget." Nos, a kencefice a ken- ben a nyelvújítás idején fe^ ikerszó származéka, s ajánlott górugrány (!) kifeeredetileg kence-fencének . , hangzott. Ha viszont a kó- 1 tyavetye szó összetevőit ven- s yégül még egy nagyon nénk górcső alá. bizony kép- „cikornyás" szóról is essék telenek lennénk azokat vala- szó, — magáról a cikornyáDÉLMAGYARORSZÁG PÉNTEK. 1970. MAJTJS L milyen magyar szóra visszavezetni. Ez a szó ugyanis egy komplett szláv mondatot tisztelhet őseként. A mondat így hangzik: „ko oce vece", ami szerb—horvát nyelven azt jelenti, hogy íci akar többet (tudniillik adni)? A górcsőt említettük. Enról. Ez eredetileg a sallangos levelű cikóriát jelentette, ebből származott a „cikornyás", ami annyit jelent, hogy „saliangos levelekkel díszített", valamint a „cíkornyáz", vagyis „bonyolult rajzokkal díszít". Az Alföldi utca 22-es házból kaptunk levelet, de három ház, 240 család nevében ír Palotai Jenőné. Azt írja, hogy bár a földszinten zárható helyet építettek a szemetes kukaedények számára, nem ott tartja a vállalat, hanem eddig is ki kellett hordani a szemetet a ház végéhez. De most mintegy másfél hete a köztisztasági vállalat még messzebbre, a három épület részére egy konténert helyezett el. Ez bizony „szép" látvány; a hatalmas szeméttároló a modern bérházak tőszomszédságában. Jogos tehát a lakók kérése, hogy ha már úgy építették a házat, hogy higiénikusán, és szépen elrakva lehessen tartani a nem éppen utcai dísznek számító kukatartályokat, akkor miért kell mégis az utcán tartani, s nekik egész gyalogtúrákat tenni a szemetes vödrökkel? Különben nem ez az egyetlen ház a városban, ahol nem lehet centiméter közelségre a bejárathoz odaállítani a kuka kocsival, hanem a köztisztasági alkalmazottak viszik oda a kocsihoz az edényeket. Ügy tudjuk, ez benne van a szemétdíjban. Nem kukoricáznak Ügy látszik, hogy többek elégedetlenségét váltotta ki az, hogy a Marx térről kiköltöztették a takarmányt árusító piaci árusokat. Erről panaszkodik Nagy József (Tápé, Bencz fasor 2. szám) és Kovács Mihály (Szeged, Dalos utca 8. sz.) olvasónk is. Akárcsak összebeszéltek volna, mind a ketten kifogásolják, hogy igen messzire, Rókusra, a vásártérre helyezték a terménypiacot. De van ennek az intézkedésnek egy érdekes oldala is: literre továbbra is lehet venni kukoricát, árpát, zabot, de így drágább. Mind a ketten csodálkoznak rajta, hogy a szegedi nagy piactér ilyen kicsinek bizonyult — szerintük egyáltalán nem látszott szűknek ez a hely —, de ha már így van, miért kellett a „világ végére" száműzni a terményárusokat, amikor mondjuk a Szt. István téren még mindig lenne hely számukra is és "a többnyire idős emberek — hiszen már szinte csak ők foglalkoznak állattartással — nem kényszerülnének olyan messzire a takarmányért :