Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

FOLYTATÁS ÚJ HŐSÖKKEL, ÚJ HŐSTETTEKKEL ÜNNEPI ORSZÁGJÁRÁS A kollegáim elmentek, hogy földerítsenek valamit az új Magyarországból — Tiszaszederkénytől Komlóig, a Keleti Főcsatornától Inotáig. Én itthon „könyveltem" az útjukat, vonalkáztam a térképet hogy Szegedtől induló sugarakkal meghúzzam a nyomukat Sokszor eszembe jutott: micsoda országjárás ez, amelyikből ipari óriások, egész megyék és nagy városok maradnak ki? Mintha csak találomra böktünk volna a térképen Vácra vagy Miskolcra, Százhalombattára vagy Szentesre. Es majdnem így is történt Hiszen nyúlhattunk volna akárhová: az új mindenütt ott harsog. Falak, kémények, lakónegyedek, gyümölcsösök, mesterséges tavak, a művelődés szép templomai, távvezetékek acélágasai... És jegyezgetni kezdtem a térkép margójára. Címszavakat Méretek ... Távolságok ... Arányok ... Ezek viszonya térben es időben ... Aztán — minthogy engem itthon felejtettek — felültem erre a gondolatvonatra és magam is tettein egy utazast Nézegettem a térképet. Milyen csöpp ez az ország! Eltér a földrész egyik tenyerében. Egy nap alatt keresztül lehet szaladni a leghosszabb átlóján is. Amikor meg fordítottam egy lapot az atlaszban, szélesnek láttam az Alföldet, bebar angolhatatlannak a városokat, fölsorolhatatlannak az újdonságokat Kicsi is, nagy is. Kiesi volt másfélmillió koldusnak, akik tovaringtak belőle az óceánon, nagy volt Paflavicininek, akinek megyékre tápászkodott a birtoka. Be járhatatlan volt öreganyámnak, aki sohasem látta a fővárost rettenetes távolságokat jelentett Huszka Pali bácsinak, aki a falunkból elindulva talicskájával az egeszet begyalogolta a kenyérkergetésben. És mégis inkább nagy volt Itt azelőtt minden. Nagy volt az ember szomorúsága, a szolgabíró hatalma, a gróf földje. Hosszú volt a tél, messze az öröm. A kiszeli iskola és az egyetem — nagyobb távolság volt ez, mint az egyenb'tő hossza! Egv nyugdíjas hivatalszolgai állás — a remények teteje! Ma sokszor mondjuk viccesen, ha a lehetőségünkkel birkózunk: kis ország... Nem ügy értjük ezt, hogy kicsinyelnénk mert jól föltaláljuk magunkat benne. Inkább úgy, hogy nem léphetjük át az árnyékunkat. De hadd csavarjak egyet a szón! Ahogy én értem, tényleg kicsi. Es példák Özönét hozhatom bizonyságul. Valamikor egy nagy hodály volt ez a kilencvenegynéhány ezer négyzetkilométer. Ma meg mindennek olyan sorsa van benne, mint a kamaszgyerek új' ruhájának Egy darabig jó, hanem gyorsan rövid lesz az ujja és szűk a válla. Építettünk egy hatalmas vasművet? Nem elég ... Nagy vegyigyárat raktunk Borsodban? Üjra meg újra bővíteni kell... Bölcsődék, óvodák százait, ezreit emeltük? De mennyi gyerek maradt ki belőlük... Tízezerszám raktunk új otthonokat? Hány család vár türelmesen vagy dohogva, hogy kapjon már végre egy lakáskulcsot..Teleültettük szállodával az ország legforgalmasabb tájalt? Protekció kéli egy szállodai szobáért... Csináltunk üdülőket és üdülővárosokat? Nincs beutaló... majd ha újra sor kerül... Feltártunk egy gazdag olajmezőt? Mégis több ezer kilométerről hozzuk az olajat... Űj egyetemeket építettünk, alapítottunk? A jelentkezők fele mégis kimarad. . . Mekkora húskombinátokat, állattenyésztő telepeket hoztunk létre? A húsból mégsem válogathatunk kedvünk szerint... Így kicsinyélhetjük hát ezt az országot Valamikor nagy volt minden — mért kisebb ma? Nem kell rajta sokat töprengeni. Ma az egész nemzet használja. S bár idegen tőlünk mindenféle megnyugvás, meg ünnepeken is, érzelmileg csodálatos dolog ebbe belegondolni. Huszonöt éve megállás nélkül rakjuk egymásra a téglákat, keverjük a cementet, kétszerháromszor-ötször többet csinálunk mindenből — és nem elég! Semennyi tonna, köbméter, négyzetméter nem elég! Van egy vesszőparipám: szamellenes vagyok. Mindig azt mondom, a másik társadalomnak is vannak százalékai, grafikonjai, tonnái meg kilométerei. A szocializmusban azt kellene egyszer valami módon jól kifejezni, amit az ember nőtt, változott. A közérzetét, a biztonságát, a derűjét Ez nincs a térképen, ezt fokolni sem igen lehet Mi ehhez képest Dunaújváros vagy Komló? De erre is rá kell döbbenni: mi len ne a szocializmus embere ezek nélkül? Hát mégis csak kell ahhoz anyagi háttér: hús. kenyér, lakás, textil, acél, olaj . Talán nem is csak az a fontos, hogy több jusson egy főre, mint Angliában vagy Görögországban — hanem hogy a magunk receptjei szerint osztjuk el. És itt leli mélységes értelmét az, hogy nekünk ünnep, ha először csapolnak egy kohóban, ha valahol ebben a csöpp országban dolgozni kezd egy modern hűtőház, kicsomózzák az első hónaposretket az új üvegházóriásból... Hiszen a szocializmus nemcsak ideológiából lesz, hanem szénből, cementből. gyapjúból, tejből, acélból... A tudat térképén, az emberi érzések térképén ott van ez a meggyőződés. A gazdagodásnak csak így van társadalmi értéke és értelme. Mi nem úgy számoljuk a pénzünket és a gyárainkat, mint a tőkés. Mikor a haszonról van szó, nem a páncélkamrákra gondolunk, hanem a nemzeti boldogulásra. A sok vonal között, amelyeket az ünnepi országjárás című öszszeállításunk műhelymunkája közben a térképre húztam, van egy olyan is, amelyet közülünk senki sem járt meg — bár április történelmi dátumához leginkább hozzátartozik. Battonyát köti össze ez az átló Nemesmedvessel. Két kis falu. Történelmi föliratkozásuk a fontos csupán. Battonya volt az első felszabadult magyar község — s Nemesmedves avatta legnagyobb nemzeti ünnepünkké április negyedikét: itt szabadult föl az utolsó négyszögöle Magyarországnak. Szimbolikus átló ez, de éppen ilyen minőségében a legfontosabb. Minden más vonal ennek az ága, ennek az eredője. Még egy címszót találtam itt a margón: A haza új arca... Nem pazarolok rá sok szót Csak arra a közhelyre gondoltam vele: nemcsak a háború utáni romországhoz, de legszebb békeállapotához képest is új arcával mo solyog ránk a haza. Más arcú táj, más arcú városok, más arcú földek. Minden sematizmus nélkül: mosolyog a magyar táj. Különösen így tavasz elején, mikor a zöld első zsengei kipattannak .'.. Sz. Simon István A Tisza szalagja már mögöttünk csillog a márciusi napsütésben. A nyurga póznán jelzőtábla: Tiszai Vegyikombinát magánútja. Még egy pillantas a kétoldalt fenyben nyújtózó tavaszi erdősávra — amely Szederkényt es a kombinátot elválasztja —, s előtttünk áll a hatalmas vegyiüzem. Az igazgatósági épület tömbje körül csillogó fémekből ötvöződik a kombinát panorámája. Csupa alumínium meg acéL Mintha a legmodernebb fémszobrászatnak rendeztek volna itt kiállítást, úgy ívelnek, villognak a csőrendszerek, sugározzák a szépséget és erőt a toronymagas hengerek, a gömbtartályok, a százfelé ágazó-csavarodó, mégis szigorú rendet formázó szerkezetek. S az ott? Forró vízesés, gőzfüggönnyel — ki ismerne rá benne a Tiszára? A borsodi iparvidék óriása barátságos és közlékeny. Az ismeretséget könnyű elmélyíteni vele. Míg az emblémákról ismerős legnagyobb kéményből narancsvörös füstöt pöfékel — a nitrogénoxid festi ilyenné — a munka pantomimjét és az emlékezés filmkockáit váltakozva mutatja a látogatónak. Hosszú volna elősorolni a vegyipar itteni diadalmenetének minden állomását. Nem egészen két évtizede kezdődött egy határozattal: a mezőgazdaság hazai nitrogén műtrágya ellátására földgázbázisra épülő vegyiüzemet kell itt létesíteni. S ennek a munkának a sikere egyben a nemzetközi együttműködésnek is jelképe lett. A vegyipari alapanyagot a Romániából vezetékeken érkező földgáz képezi. Az 1956-os ellenforradalom után a Szovjetunió adott tervdokumentációt, szakértőket, berendezéseket egy kitűnően automatizált, világszínvonalú műtrágyagyár építéséhez. S a vezetők jórészt ugyancsak a Szovjetunióban ismerkedtek meg a gyártási eljárásokkal. A krónika fényes lapjai a barátsággal kezdődtek, s ezt ma is híven őrzik, ápolják a TVK-ban. 1965. november 29. a születésnap. Ekkor avatták fel a vegyipari fellegvárat A tiszta és magas kalóriájú metángázból ettől kezdve gyártja az üzem az ammónitrátot S ebből a műtrágyát Ideutunkban Is sokszor láttuk szántóföldeken, téeszközftantoknál a messzi-fehérlő polietilénzsákokban. Jelenleg Itt állítják elő a legolcsóbban. Érthető, hogy maximálisra akarják fokozni a termelést, hisz 1 tonna nitrogén műtrágya felhasználása kéttonnányi gabonatermés-többletet hoz! Emlékezetes a fóliafúvó gépsor attrakciója. Fáradhatatlanul, bűvészként fújja az óriás luftballonra hasonlító színes fóliagömböket. 1966 óta a műanyagfeldolgozó gy^r seregnyi ilyen terméket állít elő. Ott látod szövetkezeti hajtatóházak bordázatára feszítve, másutt a talajt óvják, takargatják vele, de egész sor csomagolótermék is készül belőle. A kombinát és erőmű dolgozóinak nagy része itt lakik Szederkényben. A városban. Mert 196ü óta az. Íme a pecsétes íras: „A Népköztársaság Elnöki Tanácsa elrendeli, hogy Tiszaszederkény községet járási jogú várossá kell szervezni". Milyen most Szederkény? A városképet az 52 méter magas, impozáns víztorony uralja. Körül magasba szokó, élénk színekbe öltöztetett épületek sokasága. Széles utak, tavaszra ébredő parkok. Tízezer lakásos, negyvenezer lakosú települést terveztek ide. Jelenleg már több mint tízezren lakják. S folytatódik a valóra váltás: négy — egyenkent 2 ezer 500 lakásos egységben — naggyá építeni Szederkényt A zöldterületekkel tűzdelt többszintes építkezés dominál: 4—5—6, de 9—10—11 emeletes házakat is építenek és sakktáblaszerűen helyezkedik el majd a nyolc 16 emeletes modern épület A város központjába egy mesterséges tavat is álmodtak a díjnyertes pályamunka alkotói. Körülötte emelkednek majd a középületek, művelődési intézmények. Lakkfesték és műgyantagyár, karbamidüzem, öntöde, erőmű sorakoznak egymás mellé a TVK-ban. És a legújabb, a polietiléngyár, amelynek épülő csarnokaiban a műanyagüzem számára helyben termelik majd meg az alapanyagot. Mindez maga a gazdagság. Közel 7 milliárd a teljes állóeszközérték, s 1 milliárd 750 millióra rúg az az érték, amit itt tavaly a dolgozók előállítottak. Négyezer-négyszázán. S nagyrészt: fiatalok. Elgondolkodom, melyik is hát Tiszaszederkény hőskora? Az építésé? A mammuttőmbök, óriás szerkezetek beemelésének ideje? Vagy a mostani, amikor már kész, s még egyre bővül, növekszik a vegyipari csoda? Mindannyian olvashattuk: a Gazdasági Bizottság határozata értelmében Tiszaszederkény térségében a százhalombattainál is nagyobb olajfinomító, és egy óriás erőmű épül. Ez lesz a negyedik ötéves terv legnagyobb — huszonhat milliárdos — beruházása. Évente 6 millió tonna kőolajból készít majd benzint, petróleumot, fűtőolajat és egyéb termékeket a finomító. S ami Tiszaszederkény' jelképeihez újólag társul: a Szovjetunióból a Barátság II.kőolajvezetéken érkezik majd ide a kőolaj. Most formálódik a rajzasztalokon ennek a jövőnek a vázlata. Az új komplexum építése már 1971-ben elkezdődik, tízezer munkás dolgozik majd évekig az olajfinomító és az erőmű építkezésén. A hőskor — új hősökkel, új hőstettekkel — folytatódik. Az 1970. április 22-től egy új szimbólummal gazdagodva. Mert az Elnöki Tanács V. I. Lenin születésének 100. évfordulójára, a szovjet népek és a magyar nép örök barátsága jeléül a felszabadulás óta épült új szocialista város, Tiszaszederkény elnevezését Leninvárosra változtatta. Simái Mihály A nagy vegyigyár építményeit eu egy részlete