Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-01 / 76. szám

Filmek a kiképzés szolgálatában A fegyveres erőknél szol­gáló katonák jelenleg leg­alább heti egy-két filmelő­adást tekinthetnek meg sza­bad idejükben a laktanyá­ban. A játékfilm-vetítésen kívül egyre jobban terjed a csapatoknál a különböző oktatófilmek hásználata. Míg 1368-ban 265. 1963-ben már 316 különböző oktató­filmet vetítettek a csapatok­nál. Értelem és rubrika törtenelmi A hír pillanatok alatt el- ajándékokat is kapott kollé­terjedt az intézetben. Még a gáitól. fővárosba, a minisztérium- A ba is eljutott annak a híre, hogy Z. I. fiatal, tehetséges tervezőmérnök megütötte R. Miklóst, a rajztárost. Z. I.-t idegesítette a bü­rokrácia, a lassúság. Fel is szólalt az értekezleten, hogy ezt meg kellene szüntetni. R. Miklós akadályozza a szülnek, igen eredményesen segítik a parancsnokok ki­képző és nevelő munkáját, hasznosan hozzálárulnak a katonai ismeretek jobb elsa­játításához. Magyarázat Történt, hogy az igazgató M _ nagybácsit nyugdíjazták. Az munkát. Javaslatainak nem új igazgatónak semmi kifő- ]ett semmi foganatja, mert gása nem volt Miklós ellen. az igazgató — bár elismerte _ • , , , .. csak nyugtalankodott, hogy a kritika ioeosságát . azt leköt egy rajzolói státuszt, válaszolta.^ 8 manápsg Síen vön ISt m„.fp-vtS" h°l0tt nem a7t csinálja- ÉS minden kell, szükség ' lenVl™1' ba^LctT 8hE!.; ez mR már ~ számít! Az úi van a bizonylati fegyelemre, hLzör « Wklt Tki igazsató saIamoni ítéletet H. Miklós egvre több pénzt ^ « Jfjffi Az v^ ; hozott' Felvett e8y műszaki takarít meg 'az intézetnek, laztatni akarták Az volt a rajzolót, és Miklóst megtette tervük, hogy mérnököt fa- egy asszony helyére — Ezek után R. Miklós még _ ... , , . . ragnak a fiúból, Miklós is raktárosnak lobban megszigorította a amelyek haza. mérnök akart lenni. Kétszer rajztarosnak. bizonylati fegyelmet. A reg­es külföldi katonai szakem- lsmételte a reálgimnázium Ez na*V változást hozott Bpli SOrbanállás most már berek koremukódésével ké- elsó osztólyát Aztán már Miklós életébe. Kapott egy kilenc óra tizenftt percie is nem kapott több lehetőséget, külön szobát. Mennyezetig eitartott. R Miklós kitett Gondolta, ha mór mérnök érő Polcok vették korul. PRV táblát, hogv egyszerre nem lehet, lesz műszaki rai- amin széP rendben sorakoz- csak bárom személv tartóz­zoló. Ehhez Is érettségi keil, tek a munkához szükséges kodhat a szobájában, amit azonban képtelen volt A ?7?ba közepén megszerezni. Kapóra jött. ám M,k'és íróasztala. Egy- Z. I mikor meglátta ezd. mikor nngvbácsiiát — a ló S7er az ieezsató meglátó- odarohant, es letépte. R. nevű mé-nököt — a csalód Ratta szobáiában. Körülné- Miklós elvörösödve a dühtől mintakénét — kinevezték a 7Ptt megdicsérte Miklóst, eléugrott, és elkeseredett, nagyhírű tervezőintézet MHlékwen megjegyezte, artikuláRan kiálltásokat hal­igazgatójává. Miklóst hat msv vigyázzon a munkálsz- látott Z. I állonutötte. R. hónapig tanítgatták a mű közökre, mert elég sok fogy Miklós a földre zuhant. Az­szaki raizolás alapismeretei- bf>1*1fik. és még azt is hoz- tán felugrott és rohant az re Aztán megint hat hóna- 7«tet,te- ba * ,gazgatrthoz' Dig Ez sem hozott komo- Végzi munkáiét ugy fizetés- A kollégák körülvették a Ivabb eredménvt. A nasvhá- em«'lést is kaphat. falfehér fiatalembert. Nyug­csl nagyvonalúan legvintett Lassanként a viselkedése tatgatták „Mondtuk, hogy és móg adott hat hónapot, is megváltozott. Most már ha diplomácia fiú! Mondtuk! Végül is az unokaöecs meg- kérték, nem ment le a büfé- Igazad volt, de rpiért nem maradt státuszban. Csak rai- he. Kerekperec megmondta, hagytad a fenébe! Mit tő­zolnia nem kellett. Rábíztak hogv nem azért fizetik. Csi- rődtél vele?" néhánv kisegítő munkát, náltatott eev táblát, amire _ , egv-eev nagyobb tervezéskor az volt ráírva niros betűk- ® asszis^t-tii• kikészítette a kel: a dohánvzás szigorúan i'flzeszközüket. és egvéb tilos' Eddig maidnem min­kellékeket. vacv mcbegvez- denki cigarettázva jött be te a ceruzát, de evnkran le- hozzá Miklóst ez idegesítet­szainsztották a büfébe is va- te Néhány nao múlva min­lamiért. denki megtanulta az űi ren­fgy teltek hónapjai, ével. öet Minden eszközt — dörzs- nyit,' amennyit akar," tette Soha nem bántott senkit. ceruzát kivéve — hozzá — akkor egyszerűen mindenkibe kedves, udvari- más-más füzetbe vezetve kilép, as volt. tudta, hogv ingeim- ki. mégpedig úgv. nélküli műszaki raiznió A hogv külön rubrikát húzott ~ sajnálom ma­raizolók és a torvozőmémö- a dátumnak a tármr meena * ~ mPndta, aZ ig.a*aatÓ T kök megszokták. később "„IZk . J JZ "T ^ • már termész»tesnek vették B kiadó és az át- visz. is majd. de nem így! ialnnlétét Mikor mccnösíllt Vffvő aláírásának. Ez persze Hogy lehet így a falnak mikor m-ermake született több időt vett igénvhe. de ,manni? Maga egy közveszé­vagv mikor névnap,a volt. megszilárdult a bizonylati & v^enem MzeTet? fegrelem. _ mnmmhbimhhhb I — De az intézet nem vé­R. Miklósnak boldogan tel- dett meg R. Miklós ellen' tek napjai. Élvezte, hogy _ Tévp(1 fiatalpmber, rontos ember lett. Csinálta- Sokszor szóltam neki. hogy tott egy névtáblát az ajtajá- azért ne vigye túlzásba a ra. dolgokat. És maga is szólha­„, , , .. . .. , tott volna többször nekem. Régebben tisztelte a mér- üay érheWink volna el nököket, rajzolókat, aztán eredményt. Maga még fiatal, semlegessé váltak szómóra és nem érti. hogv az Ilyen — ahogy önállósodott — s fmberekre szükség van. Az most már akadt, akit gyű- I^VkaSk.' lelkiÍSme" lölt. Különösen Z. I., a leg­fiatalabb tervezőmérnök z 1 szótlanul felállt és volt a begyében. Z. I. min- kiment a szobából. Levette dig rohant, nemegyszer sür- köpenyét. A munkaeszközö­gette Miklóst. Nem szeretett ket meg a félbenmaradt tér­várai, mint a többiek, meg ve* beadta a raktárba. R. el Is kényeztették a kollé- Miklós szótlanul átvette gái — meg az igazgató is —, azokat. z I aláírta a rub­mert két díjnyertes pálya- rikákat és eltávozott az in­munkája van már és nagy tézetből. Gyalog indult... jövőt jósolnak neki. Brády Zoltán EumsEna DÉIMGYARORSZÁG wtt no\ cmbei 19— 1945. április % — Ez a kutya elrettenti a lob siókat. mert félnek, hogy valami betegségei kap­nak tőle! Z. T.-t hívatta az igazgató. Közölte, hogy nem dolgoz­hat itt tovább. Annyi enged­ményt ad, hogy ha talál magának munkát — egy ilyen tehetséges fiú kap any­A nap hírei... — fgv egv hiteles epizódban jött elő kezdtük minden alkalommal a huszonöt éves lapokról, ezt a tavaly november 19 Mennyi szörnyülködésre, óta meglelenő sorozatunkat, megbotránkozásra hangolják Ma úgv lenne stílusos, ha a a mai olvasót a fasizmus távirati rövidségű mondatok konkrét gaztettei; mennyi oso. helyén ez állna: Befejeződött dálatot kiváltanak a millió Történelmi emlékeztető ci- gonddal küszködő, de felsza­mű sorozatunk. Hisfcen aho- badult emberek erőfeszi té­gyan a bevezetőben ígértük, a sei. Délmagyarország felszabadu- g^ Ron(1oltunk arra. hogy lás utáni első megjelenésétől a felszabadulás és az élet egészen hazánk teljes felsza- megindításának apró élmé­badulásáig követtük a leg- nyeivel ki lehet te1ezni a ha. fontosnbb hadi. társadalmi talmas történelmi változást politikai eseményeket a 25 q^ érzékeitetni lehet a éves újságpéldányokból. Már hétköznapokat. a kor hangú, itt az ünnep, már két nap latát Ez volt a Bzándékunk múlva Nemesmedves kerülne ezzel a 80r0zattal. melynek a krónikába: az utolsónak ötletét is olvasóinktól kap­felszabadult mngvar falu az- tuk Akkor javasolták, ami­előtt alig ismert neve... kor tava]y októberben átad. Nagvon sokan kísérték ér- tuk a Délmagyarország fel­deklödéssel ezt a sorozatún- szabadulási pályázatának df­kat. A fiatalok azért, mert ialt. a történelemkönyvek már Most flnnepnapok követ, rendszerbe foglalták ezeket keznek: méltó m^gemléke­az eseményeket és nem ap- ^eic a gyárakban, termelő­ró; hat iák így a felszabadulás szövetkezetekben, hivatalok, krónikáját sem. Remélhető- bán, intézményekben. Itt szó­én ők sohasem ismernek meg nokok mondják majd el ko­Anyakönyvi hírek II. KERÜLET Várhelyi Józsefnek ás Balla Te­Házasság: SzOllösl István ás Svának Kolos. Tóth Gézá­Bartha Edit Ilona. Szarka lm- és Rácz Margitnak Eva. re Béla és Mayer Valéria. Grulk 9r. Németh Lászlónak és Borsi István és Turl Márlu házassá- Mária Kaiallnnak Szabolcs End­got kötöttek. re, Csanádi Pálnak és Vas Ka­Ii.i.wa.. r.—aai al„H ,.„, tallnnak Gábor. Császár István Halalozás: Csanádi Sándorné ngk és Deék Jullanna Honának Molnár Ilona. Márl Józsefné Do- ,„,„,„ . x„,A„0„ x— rea Eva, Németh Józsefnek és Maria. Dobat János. Dombegy- - Ti'J-a-oir -z„i,é„ TAih ta M„ii,i, Dobó Ilonának Zoltán. TOtn jo­u.1,.1 Mnarinlnánna meghalt. III. KERÜLET zsefnek ós Maka! Magdolnának Zsolt nevű gyermekük született. Halálozás: Szennyest Józsefne Házasság: Racz Belu és Sl- rarkas Katalin. Nyomtató Fe­rr.ondán Ágnes házasságot kö- ren(.né szabó Márta. Tátrai Ist­töttek. ván. Domonkoa Sándor. Panp Születés: Beke Sándor István- uéláné Masa Anna. dr. Sztrlha nak és Tóth Lenkének Zsuzsán- István, Vlg Istvánná Hegedűs na Major József Csabának és Margit. Seller Lajos, Juhász liioogii Teiczianak Csaba Jó­zsef. Mlzsel Istvánnak és Berki Ilonának Tamás István. Hlobo­isánvi József Istvánnak és Sző­ke Valéria Márianak József Ta­más. Szekeres Jánosnak és Szél Magdolna Ilonának Andrea Emí­lia, Fodor Imre Józsefnek és és Fodor Irénnek Zoltán. Ko­vács Antalnak és Kazl Teréziá­nak Sándor Antal, Vcrók Ernő­nek es Hull Máriának Tímea Angéls. BHrna' Andrásnak és Markovlea Magdolnának And­rea. Brinza Dezsőnek és Csíkos Julianna Rozáliának Zoltán De­zső. Csikós Nándornak és Tarl Urnának Nándor. Czlnkórzl Sándornak és pápai Mar­gitnak Margit. Orosz Sán­dornak és Sőregl Juditnak Tamás. Jelenovlt* Endre And­rásnak és Szalal Erzsébetnrk Ilona Erzsébet. Jelénovlta Fnd re Andrásnak és Szalsl Erzsé­hetnrk András Tamás. Sznbo Imre Sándornak és Vns Máriá­nak Gvönifvl Szűcs Istvánnak és Tóth ptroskának István Ti­bor Tarl Sándornak és Caányl Hona Erzsébetnek Zoltán Sán­dor Oláh János Dezsőnek és Oönczöl Erzsébetnek Csilla Edit. Sándor, Somogyi András, Gebei Viktória meghalt. olyan — a korra egyébként moly és az alkalomhoz illő jellemző - apróságokat. 8zavakkal< aIílit • soroza­minthogy miként kell répá- tunkka, mj lllu8ztrrilni ^ ból ió melas/t főzni; mi a uhun* a mindennapok kró­titka a legiobb faggyúmé' nikásainak. az újságíróknak cses elkészítésének; hány egykori napi tudóaításaivaL hús jegyet kell összegyűjteni. hogy kitel ies belőle egy bé­csi szelet stb. Láthatták a sorozatból azt is. milyen tár­sadalmi. politikai küzdelme­ket. kellett megvívni a de­mokratikus átalakulásért; milyen hősi munkát végzett az éhes és lerongyolódott nép az újjáépítésért. Az idő­sebbek pedig — emlékeztek. Az élmények kis ajtajait nyi­togatták a sorok. Sok min­dennek tevékeny részesei, szenvedői, kezdeményezői és végrehajtói voltak. Fiatal gépíróasszonyok megkérdezték nagy és naiv csodálkozással, mikor a sár­ga lapokból válogattam és diktáltam az apró szemelvé­nyeket: „Ilyen is volt?" A fasizmus hétköznapi profilja, a felszabadító sereg maga­tartása. a kommunisták bá­torsága. a munkások áldozat­készsége — mind-mind egy­Sz. Simon Istvú „Cukor­csata" A kubai „cukorcsata*, amelynek során idén 10 mil­lió tonna cukornád learatá­sát kell elérni, félidejéhez érkezett A Havannában nyilvánosságra hozott ada­tok szerint eddig 5 miilié tonna cukornádat arattak le. Az eddig learatott cukor­nádmennyiség 300 000 ton­nával meghaladja az 1969­ben learatott Ö6szmennyise­get Siklós János: IUgig az úton Logikus következtetés Habár mellette ül az oktató, egy ifjú hölgy, aki jogosítványt akar szerezni és órákat vesz, az autóval neki megy egy fának. — Az ördögit — kiált az oktató —. hogy fog­ja azt a volánt? A hölgy sírni kezd: — Igen. igen ... tud­tam én. hogy nem va­gyok magónak rokon­szenves .. most meg a platánfának ad igazat! 4Z Szépen, sorjában beszámoltam a napról. IO. Megnéztem a déli országhatárt. A régi bunkerek körül jártam. Benőtte őket a gaz, csak a madár fröccsent néha rájuk. Ebből, per­sze, vita kerekedett. Mire volt jó a sok ce­mentet, betont beleépíteni a földbe, amikor Sze­geden nem épült semmi? Magyaróztam, hogy nem tehetek erről, és én is örülök h katonósdi­játék végének. Mindjárt bizonygattam, hogy most már más szelek fújdogálnak a politikában; a város elmaradottságát, oktalanság okozta, hát­rányát rendbehozzák. Még nagyképűsködtem is, mert Ferenc József császár utón mondtam: Sze­ged szebb lesz, mint volt. Amennyire tréfásan hangzott ez, évek múlásával annyira komoly­ra fordult Szeged sorsa. Kevesen gondoltuk a hatvanas évek elején; ez a város úgy megúj­hódik, hogy nem ismernek rá azok, akik tíz­tizenöt esztendeje látták utoljára. Agilis veze­tősége és fészkét szerető lakossága jól vette a lapot: Szeged szomorú arcát, félszeg mozdulat­lanságát eltüntette a mögöttünk maradt évti­zed. De mi történik a lakásban? — kérdeztem újra. Anyám kezdte a mondókát. Emlékirat megírására készülnek. Ott járt egy pesti ember meg egy városi ember és azt kérték, hogy apám írja le az 1944—1948-as Időket és benne sa­ját életét, szerepét; az új rend elindításának koráról írjon. Ezt a munkát pedig nem leltet elvégezni hiteles okmányok vizsgálata nélkül, mert az emlékezet könnyen megcsalja az em­bert. Közben apám azon méltatlankodott, hogy ed­dig a kutya sem ugatta meg, most aztán írásra serkentik, magnetofonra beszéltetik. Győzköd­tem. hogy most már minden ember fontos, újra olyan fontos, mint régebben a fölszabadulás után. Kértem, hogy hagyja a fenébe a papírok vizsgálatát, folytassa holnap a napvilágnál. Per­sze, legjobb lesz, ha nem válogat semmit, ha­nem elmondja a kíváncsiskodóknak a fa- és kenyérutalvány és Karácsonyi Guidó plébános úr esetét. Egyszer nagyon sok utalványt adott a telepi plébános. Azt mondta anyámnak, hogy tudja milyen nagy a baj, vigye el és váltsa be a ki­jelölt boltokban, kereskedésekben. Csak annyit tegyen meg ennek fejében, hogy a férjét küld.ie be a parókiára, mivel fontos megbeszélni való­ja lenne az emberrel. A plébános azért annyit elárult, hogy sze­retné ótkörösztölni a lutheránusoktól a római katolikus egyházba es a/, egyháznak komoly elképzelései lesznek. Apám végighallgatta a hírt, azután elkérte az utalványokat, beletette egy zacskóba és kezembe nyomta; azonnal vi­gyem vissza a plébános úrnak. Majd a szívünk szakadt le, de nem mertünk ellenkezni Futot­tam a parókiára a zacskónyi utalvánnyal. Hiába tréfáltam, csak nem hagyta el az ok­mányok szortírozását. Reggel is válogatta, cso­portosította, de azután nem irt le egy sort sem. Pedig többször is bizlatták, kitüntették és még a nyugdíját is elrendezték, visszaadták. Fag­gattam többször is, és egyszer azt mondta, hogy csak a munkának van értelme, az irka-firka ér­telmetlen hivalkodás. Nem csinálja meg. Elamaradt az írás. meg az érdeklődés is. Föl­gyorsultak az események és ezek újra munkát jelentettek. Szegeden, az alsóvárosi fertályon nehezen boldogultunk az egyéni gazdákkal, majdnem olyan bajosan, mint Balastya kör­nyékén. Most szerepet cseréltünk, és mesélgettem a mindennapokról. H. S.-nek nyolc-tíz holdja volt. T. E., a városi tanács tisztviselője járt ott és azután elmondta, hogy a Sándor bá­tyánk igen furcsa ember. Alig lehetett meg­győzni arról, hogy a közös gazdaságban job­ban boldogul, mint magányosan. Először, amikor fölkeresték, csak az asszony meg a nagylány volt a háznál, azember ment a boltba, a faluba. A lakásban rendetlenség, össze­visszaság volt. Rossz cipők hevertek az asz­tal körül. A két fehérnép igen szabódott a széj­jel.ség fölött, de aztán megjött a férj és pró­báltak szót érteni. Sándor gazda azt mondta, hogy inkább föl­köti magát, de ilyesmit ő nem cselekszik meg. Olt a közösben olyan emberek vannak, akik ta­gadják Istent, ilyenek közé pedig ő nem megy. Istentől kapta a földet, és Istennek adja visz­8za. Viszont Isten küldte az agitátorokat Is, még­pedig a Jehova Isten megbjzasa az, hogy ilyen ajanlatot §óndor gazda kapjon. A Jehova ta­núit kéri az Isten, hogv tegyék meg ezt a lé­pést ók is. Egyórányi tűnődés után azt mondta Sándor gazda, hogv belép a termelőszövetke­zetbe, ha a kapacitálók belépnek a Jehova ta­núi soraiba és majd így közösen dolgoznak és imádkoznak eltévelyedett testvéreikért. Legyen így, ha ez a kívánság! Apám nem szólt, én meg tovább mondtam. Fölkerestünk egy Makó környéki gazdát, aki­nek tizennégy hold jó zsíros, feketeföldje volt. Hárman voltunk ott. Unszoltuk neki a belépési nyilatkozatot, de nem fogadta. Eldöntöltük, hogy majd másnap ismét elmegyünk, legalább addig is gondolkodik. Ügy is történt, ahogyan elterveztük, de B. I. hajthatatlan maradt, s be­szélgetés közben minduntalan a sifon tetejére pislogott. Nem tudtuk elképzelni, hogy miért néz ez folyton a szekrény tetejére. Azt gondol­tam magamban, biztosan egy töltött fegyver van ott fönt. (FoLuJaUukJ

Next

/
Oldalképek
Tartalom