Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-04 / 79. szám

Az országgyűlés ünnepi ülése Hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából pénteken ünnepi ülést tartott az országgyűlés. A Parlament folyosói és az ülésterem körüli társalgók már jóval az ünnepi esemény kezdete előtt benépesültek; megjelentek az országgyűlés tagjai és a meghívott vendégek, köztük a munkásmozgalom sok régi harcosa, a negyedszázad előtti képviselők és közéleti személyek, továbbá élenjáró fizikai dolgozók, szellemi munkások, a társadalmi és tömegszervezetek vezetői. Ünnepi fényárben úszott a Partement ülésterme, amelvnek páholvait és karzatait délután 3 órára zsúfolásig megtöltöttek az ünneplőbe öltözött vendégek. akik — csakúgy, mint az országgyűlés tagjai — a kivételes alkalomra feltűzték kitüntetéseiket. Részt vett az ülésen Losonczi Pál, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt korrmány elnöke. Apró Antal, Biszku Béla. Fehér Lajos, Gáspár Sándor, Kállai Gyula. Komócsin Zoltán. Nyers Rezső. az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, valamint a Politikai Bizottság póttagjai, a Központi Bizottság titkárai és a kormánv tagjai. A földszinti páholyokban helyet foglaltak a felszabadulási ünnepségre hazánkba érkezett küldöttségek: L. I. Brezsnyev, az SZKP Központi Bizottságának főtitkára vezetésevei a szovjet, Walter Ulbricht, az NSZEP Központi Bizottságának első titkára, az NDK Államtanácsának elnöke és Willi Stoph. az NSZEP Politikai Bizottságának tagja, az NDK miniszterelnöke vezetésével az NDK, dr. Gustáv Husák. a CSKP KözDonti Bizottságának első titkára vezetésével a csehszlovák, Józef Cyrankiewicz. a LEMP Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke vezetésével a lengyel. Ivan Mihajlov, a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. hadseregtábornok vezetésével a bolgár párt- és kormányküldöttség; Fadilj Hodzsa, a Szövetség Tanácsának, a JKSZ elnöksége végrehajtó irodájának tagja vezetésével a jugoszláv küldöttség: Emil Bodnaras, a Román KP Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának és állandó elnökségének tagja vezetésével a román párt- és kormányküldöttség; Franz Muhri. az Osztrák Kommunista Párt elnökének vezetésével az osztrák pártküldöttség. A diplomáciai páholvokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek sok vezetője és tagja. Az ünneoi ülést a Himnusz hangjai után Kállai Gyula, az országgyűlés elnöke nyitotta meg. Üdvözölte az ünnepi ülés résztvevőit, s meleg szavakkal köszöntötte, a szocialista országok küldöttségeit. vatemiTrt az osztrák küldöttséget. Ezután hosszan tartó, nagy taps közben Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára mondott nagy tetszéssel fogadott ünnepi beszédet. A továbbiakban felszólalt L. I. Brezsnyev, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának főtitkára. Walter ülbricht. a Német Szocialista Egységpárt első titkára- az NDK Államtanácsa elnöke, dr. Gustáv Husák. a Csehszlovák Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára. Józef Cyrankiewicz, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnöke. Ivan Mihajlov. a Bolgár Kommunista Párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese. Emil Bodnaras. a Román Kommunista Párt Központi Bizottsága végrehajtó bizottságának tagja és Fadilj Hodzsa, a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége elnöksége végrehajtó irodájának és a szövetség tanácsának tagja. L. I. Brezsnyev felszólalásában a többi között elmondotta: „Nagy sikereket. újabb eredményeket kívánok Önöknek a fejlett szocialista társadalom felépítésében. boldogságot és jólétet a Magyar Népköztársaság öszszes állampolgárának." Az országgyűlés ünnepi ülése Kállai Gyula zárszava után az Internacionálé hangjaival fejeződött be. pusztítatták, lakóházai súlyosan megrongálódtak, a föld nagy része műveletlen maradt, az állatállomány nagy részét elhajtották. Az emberek éheztek, ellátatlanok voltak. A 9 millió lakosságú Magyarország állampolgárai közül több mint félmillió ember pusztult el a harcban és a fasiszta megsemmisítő táborokban, öszszes háborús embervesztesége ugyanannyi volt, mint az akkor 140 millió lakosú Amerikai Egyesült Államoknak. A felszabadulást közvetlenül követő időszak rendkívül bonyolult és sokrétű feladatainak, a romok eltakarításának, a termelés beindításának, az ellátás, megszervezésének, a közlekedés helyreállításának megoldása mindenekelőtt a nép talpraállitását, önbizalmának viszszaadását, a társadalom szétzilált erőinek elemi megszervezését, egy új, demokratikus hatalom, szervezett állam megteremtését kívánta meg. II tömegekkel együtt Kádár János elvtárs beszéde Tiszteit Országgyűlési Kedves Elvtársak! Kivételes alkalomból ünnepi ülésre jöttünk ma öszsze. Mindenkelőtt engedjék meg, hogy ebben az ünnepi órában én is köszöntsem legfelső törvényhozó testületünk, az országgyűlés tagjait, kedves külföldi vendégeinket. az ülés minden résztvevőjét. Innen, az ország házából köszöntöm népünk minden fiat és leányát; minden honfitársunkat. Külön köszöntöm, túl határainkon, a nagy szovjet népet, a szocializmust építő népeket, a nemzetközi munkásosztályt, a testvérpártokat, a népi Magyarország minden barátját. Elvtársak! Barátaink! A létért küzdő emberiség, a világ és Európa népei számára a második világháború véres napjainak sorából nem emelkedett ki különösebben az 1945-ös év áprilisának negyedik napja. A magyar nép számára azonban az a nap különleges jelentőségűvé, újkori történelme nagy, sorsdöntő fordulatának kezdetévé vált. Azon a napon űzte ki hazánk területéről a diadalmasan előretörő szovjet hadsereg az utolsó Hitler-' fasiszta megszálló csapatot, s adta tudtul a világnak: Magyarország felszabadult! Huszonöt évvel ezelőtt, a felszabadulás napján, 1945. április 4-én új lap nyílt a magyar nép történelmében; népünk visszanyerte nemzeti függetlenségét és megnyílt előtte a fejlődés, a társadalmi felszabadulás lehetősége. A felszabadulás népünk számára felér egy új, második honfoglalással, s április 4. méltán lett népünk legnagyobb nemzeti ünnepe. Amit azon a napon visszanyert, azt birtokolja; ami akkor még csak lehetőség volt számóra, azóta megvalósult; leigázottból és jogfosztottból a hatalom birtokosa, sorsának ura lett a magyar nép, s ma független, szabad hazájában a szocialista társadalom teljes felépítésén dolgozik. Április 4-e a mi számunkra nagy évforduló, naptárainkban minden évben piros betűs ünnep, a Magyar Népköztársaság hivatalos, állami ünnepe. Ez a nap a magyar nép számára a felszabadulás napja volt, s az marad örökre. Ezután népünk szabadságtörekvéseiről szólt, majd igv folytatta: Negyedszázaddal ezelőtt a népek szabadságának legkövetkezetesebb harcosai. Lenin fiai. a Szovjetunió Vörös Hadseregének katonái jöttek el hozzánk, s áldozatos harcokban űzték ki hazánk földjéről népünk leigázóit, a megszálló fasiszta erőket. Sok szovjet harcos öntözte vérével a magyar földet, s adta életét népünk szabadságáért. Mély és eL nem múló hálát érzünk a szovjet nép iránt a hallatlan áldozatokért. Soha nem feledjük: felszabadítónk a Szovjetunió! Köszönő szavakkal fordulunk az élőkhöz, és kegyelettel emlékezünk azokra a szovjet harcosokra. akik a legdrágábbat, életüket áldozták felszabadításunkért. Emléküket népünk nemzedékről nemzedékre őrizni fogja. A szovjet hadsereg oldalán küzdöttek már felszabadult más népek fiai is. Kegyelettel gondolunk azokra a bolgár, jugoszláv, román harcosokra, akik vérüket ontották, életüket áldozták Magyarország felszabadításáért. Kegyelettel emlékezünk azokra az angol, amerikai és más nemzetiségű katonákra, akik ugyancsak harcoltak és elestek Magyarország területén a fasizmus ellen vívott hősi küzdelemben. Ügy tartjuk, a hősi harcban elesettek emléke az élőktől mindig- és mindenekelőtt annak bizonyságát kívánja, hogji az áldozat nem volt hiábavaló. A magyar népben erős az elhatározás, hogy a szabadságot, amelyet az értünk harcolók elhoztak nekünk, mindig megőrizzük, s elorozni nem hagyjuk, soha, és senkitől. Amikor elhallgattak az ágyúk Kedves Elvtársak! Mussolini fasiszta erői felett A magyar nép felszabadu- aratott világtörténelmi győlasát nem sokkal követte zelem napja; az a nap, ami1345. május a-e, a Hitler es kor Európa csataterein végre elhallgattak az ágyúk, s eljött a béke csendjének első napja. Az első világháború, mint ismeretes, az imperialisták egymás közötti harca volt a világ újrafelosztásáért. A második világháború, a szövetségesek harca a fasizmus erői ellen, a népek felszabadító háborújává vált. Azért válhatott azzá, mert a fasizmus elleni világméretű küzdelemben a szövetségesek között ott volt, és a háború fő terhét viselte a világ első munkás-paraszt állama, a szocialista világhatalom, a Szovjetunió. Az antifasiszta háborúban egész népek keltek harcra szabadságukért, s az egyes országok harcának élén a kommunisták, a legkövetkezetesebb demokraták, az igaz hazafiak küzdöttek. A küzdelemben részt vevő népek, a tömegek harcának célja a fasizmus megsemmisítése, a nemzeti függetlenség és társadalmi szabadság kivívása, a demokratikus jogok kibővítése, a tartós béke megteremtése volt. Ez tette lehetővé a világméretű fasisztaellenes összefogást és hozta közelebb a fasiszta hatalmak feletti győzelmet. A Szovjetunió, a szövetségesek győzelme a második világháborúban nagy, elképzelhetetlenül súlyos katasztrófától mentette meg az emberiséget, s új helyzetet teremtett a világban. A második világháborúból, a reakció csalódására, a Szovjetunió politikailag, morálisan és katonailag hatalmasan megerősödve került ki. A fasiszták elleni hősies harcban minden országban megnövekedett a kommunista pártok befolyása és ereje, fellendült a különböző antifasiszta és demokratikus erők harca, az elnyomott, gyarmati népek felszabadító mozgalma az egész világon. Mindez jelezte, hogy a fasizmus elleni háború győzelmes befejezése után a világ nem térhet, és nem tér vissza a háború előtti állapotokhoz, az emberiségnek előbbre kell lépnie. A fasizmus európai és ázsiai fészkének eltiprása után olyan világhelyzet állott elő, amelyben sok nép számára elérhető valóság lett a nemzeti függetlenség kivívása, s a társadalom forradalmi átalakításának lehetősége. Kedves Elvtársak! A magyar nép a hátráló Hitler-fasiszták vereségeinek idején, a fasizmus feletti végső győíelem közeledtével, egy viszonylag kedvező világhelyzet érlelődésének időszakában szabadult fel. De a magyar kommunistákra és más haladó erőkre, a népre hatalmas feladatok vártak, mert a helyzet hazánkban elképzelhetetlenül súlyos vxüt A letűnt uralkodo osztályok és fasiszta rendszerük a végső pusztulás szélére sodorta az országot, nemzetünket. Az országban 1919 ősze -óta uralkodó ellenforradalmi kormányzat külpolitikájában a fasiszta hatalmak készséges szövetségese és kiszolgálója volt. Aláírta a hírhedt „antikomintern" paktumot, s bűneinek, nemzetárulásának betetőzéseként sietve csatlakozott Hitler szovjetellenes háborújához. Mindezek következtében felszabadult a magyar nép. addig volt uraitól, a kapitalistáktól, a földesuraktól és fasiszta rendszerüktől politikailag kompromittált, kifosztott, füstölgő, romokban heverő országot kapott örökségül. Ma emlékeznünk és emlékeztetnünk kell: 1919-ben az imperialisták fegyveres erővel a magyar nép nyakára ültették az ellenforradalmi Horthy-rendszert, amely középkori viszonyokat teremtett az országban. Fasiszta ideológiájával negyedszázadon át fertőzte a tömegeket, kegyetlen terrorral üldözött minden haladó gondolatot, kizárta a politikai jogokból a dolgozó népet. Magyarország iparilag fejletlen volt, mezőgazdaságát feudális maradványok terhelték; a dolgozók milliói létbizonytalanságban, nyomorban éltek. A háborúban az ország amúgy is fejletlen iparának harmada megsemmisült, öszszes hídjait módszeresen elÁ sivár, vigasztalannak tűnő kép láttául, amit az öszszeomlott állam, az atomjaira hullott társadalom anarchikus helyzete, s a romokban heverő ország mutatott, sokan hitüket vesztették, s nem láttak kiutat maguk előtt. A kishitűség leküzdésére, a tömegek mozgósításához világos utat mutató vezető erőre volt szükség. Ezt a politikai erőt társadalmunkban a fasizmus negyedszázada alatt betiltott és üldözött, de mindvégig elszántan harcoló kommunista párt képviselte, amely az összes hazafias erő tömörülését, a társadalom demokratikus átalakításának szükségességét hirdette. Arra hívott fel, hogy a nép összefogásával, aktív harcával és munkájával, a reakciós erők szétzúzásával teremtsünk új hazát. Vallotta: Mohács óta nem volt ilyen súlyos helyzetben az ország, mindennek ellenére — „lesz magyar újjászületés." A kommunisták pártja kezdeményezte a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front zászlóbontását, létrehozta a pártok koalícióját, szorgalmazta az új demokratikus állam első intézkedő szerveinek létrehozását, az ideiglenes nemzetgyűlés, az ideiglenes kormány, a nemzeti bizottságok megalakítását. Az építő munkához azonban biztosítani kellett a külső, nemzetközi feltételeket is. Az uralkodó osztályok a tömegek tudatát negyedszázadon át módszeresen fertőzték a nacionalista, soviniszta métellyel, és a „rokontalan nép", az „egyedül vagyunk" csüggesztő érzését plántálták beléjük. A gondolkodásában és érzelmeiben amúgyis megzavart tömegekben nagy, létfontosságú kérdés volt, hogy a magyar fasiszta rezsim háborús bűnei után, nemzetközileg hol és kiben talál barátot, támaszt az a nép, amelynek országa a szövetséges hatalmak szemében még tegnap Hitler III. birodalmának csatlósa volt. Hazánk, népünk anynyi megpróbáltatás és csalódás után a Szovjetunióban és népében végre igaz barátra talált. A Szovjetunió mérhetetlenül sokat szenvedett a fasiszta agressziótól, a Hitlerfasiszta és csatlós megszálló csapatoktól, mégsem azonosította sohasem az egyes országok uralkodó köreit és az adott országok népét. Mint ismeretes, a Szovjetunió, mikor arról volt szó, kijelentette, hogy a Hitlerek jönnek és mennek, de a német nép marad. S az internacionalista, a népek kölcsönös megbecsülését és barátságát hirdető Szovjetunió Magyarország esetében is így járt el. A fasiszta magyar államot, amely Hitler csatlósaként a Szovjetunió ellen támadt, mint ellenséges erőt visszaverte, a magyar népet azonban nem azonosította az ország reakciós, szovjetellenes uralkodó köreivel, nem azonosította Horthyval, Szálasival. A Szovjetunió a magyar népet felszabadította, és segítette Magyarországot a békekötésre irányuló törekvéseiben, abban, hogy a legyőzött ország rövid időn belül visszanyerje szuverenitását. A Szovjetunió volt a magyar nép történetében az első nagyhatalom, amely a mi kis országunkat egyenjogúként kezelte, barátságába fogadta, majd szövetségeseként szerződést kötött vele. A legjobbkor jött az az anyagi segítség is, amelyet népünk a Szovjetuniótól a felszabadulás után nyomban és olyan időben kapott, amikor a szovjet nép sem a fölöslegéből adott. Nem lehet szavakban kifejezni annak a sokoldalú támogatásnak nagyságát, erkölcsi, politikai értékét, amelyet a Szovjetunió országunknak, népünknek nyújtott. II felszabadult nép ereje Kedves Elvtársak! len barátunk, akire számftVolt már vezető erő, amely hattunk az élet újrakezdéséaz építő munka élére állott, ben. Népünk hozzáfoghatott volt már egy nagy és önzet- (Folytatás a 4. oldalon.) Aészlcl a parlament ünnepi üléséről. Képünkön: a vendégek pahoi.vaban halról jobbra GusUv Husak, Leonyid Bressuyen, Walter Ulbricht é& Willi Stoph I