Délmagyarország, 1970. április (60. évfolyam, 76-100. szám)

1970-04-19 / 91. szám

m H m •/*>. •B Tanya a a pengető árkot mélyft a húrok alá a deszkába, akkor azt mondja a. citera, régen volt fiatal. Gazdája ötéves volt, amikor apja hozta, azt is tudja, hogy este hozta, de akkor is viseltnek ismerte már. Vidámságot pengő százéyes citeráról is lehet szomorúan beszélni. — Ha én esetleg kilépek a háztól, itt már nincs utód, aki ezen játszik. A fiam nem szereti, vannak unokáim, de egyiknek sincsen vonzalma hozzá. Csak addig egzisztál már, amíg én vagyok. Kübekházán, a majorban szól néha ez a citera. Kevesen hallják, mert éjjel szól. Egész -életében pásztor volt Molnár Lajos. Magaválasztotta kedves hivatala a kanászság. öreg király nem beszélne olyan büszkén fiatalságáról, mint ő. A kurtanyelvű karikésostort szerette mindig, azért lett pásztor. Először cselédkanász volt, azt mondja, a cselédek cselédje. Amikor akkorára nőtt, hogy az uradalom is szóbaállt vele, akkor lett csak bojtár, később meg számadó. Nagy események, ha tarkázták is életét, elsimulnak már a színek. Azt említi csak, hogy valamikor az ország másik sarkából egyhetes terelgetéssel kormányozott haza háromszáz disznót, de úgy ám, hogy egyetlen híja nem volt. Cifraszflr lett érte az uradalmi prémium. A fecskehasú pejszamárról, meg a vásottfogú pulikutyákról szívesebben beszél. Pásztor most is. Kombájnokat őriz, traktorokat, vetőgépeket, sokkerekű tárcsát, ekkora ekét, hogy víz buggyan a barázdában, ha ezzel szántanak. Nem csavargó jószág egyik sem. terelgetni nem kell, a nyakig érő sárban elindítani sem lehetne talán őket, de gazdátlanul mégsem maradSz. Lukács Imre A SZEGÉNYSÉG ÚTJAI Megbecsült vezetői Tlszigetriek Njeszner Ferenc országgyűlési képviselő, a Búzakalász Tsz elnöke és Kiss András, a községi tanács vb elnöke. Régóta ismerik egymást. Együtt cseiccieskeütok, együtt gyerekeskedtek. s együtt indultak el a szegényseg útjain. Nieszner Ferenc sztaribródí vitéz Peplár Lajos nyugalmazott altábornagy tanyáján gyerekeskedett A vitéz úr kemény ember volt A tanyájába nem engedett be senkit, még vízért sem. Nagyon szerette a rendet Különben a szegedi huszárlaktanyában teljesített szolgálatot. Egy alkalommal a parancs kihirdetésnél a lajtot búzó szamár elbőgte magát. Fegyelemhez szokott ember volt Peplár, s két órára kikottc-tte a szamarat. Kint a tanyán a cselédekkel is legszívesebben így bánt volna. Nieszner Ferenc sokat segédkezett ap jártak, lovakkal bánt. Egyszer megszólította az öreget: — Kegyelmes úr, vegyen egy pár hámot. — Mit gondolsz, tojom én a pénzt? Négy lóval bánt a gyerekcse'iléd, hajtotta a lovakat, s tartotta is az ekét. A bér se sokra rúgott, A tunyában éltek Fejős •Jánosék is. akik szintén a tábornoknál cselédeskedtek. Volt egy kis tehénkéjük. Okos állat volt. amikor tehette, belement a kukoricásba. A vitéz úr meg agyonlőtte. — Dolgoztain én a 63 holdas Canik Jánosnál is. aki. nagy kupec volt. marhakereskedő. Négy ökrével bántam, de hajtottam a lovait is; a Vihar. Villám. Aladár és Muki nevű lovakat. Nem • mentem Iskolába, kellett a pénz. Annyira kellett, hogy napi 40 fillérért az öreg Tubánszkival sok jó földet felszántottunk. Canik fiagyon zsugor! volt. Rúnkköszőntött a dél. az ebédidő, hát megkínált. Naey tányér nyers savanyúkáposztát dugott elénk. — Egyetek, csupa vitamin. — Mellé paprikáskrumplit • adott. De ó nem nagyon szerette a vitamint," meghízott. A feleségével ketten fértek el egy szekéren. Ö elöl. a neje meg hátul. 1935 őszen, szeptemberben mag alá szántottak a feketeföldön. Kiss Bandi bácsi a papoknak. »« Niewliei Ferenc pedig vitéz-Peplár Lajos altábornagynak. A Százláncú dűlőn találkoztak. Kiesül ették a pénzt, a bérüket, egymásnak panaszkodtak. Mii keresett akkor egy félbéres7 Havonta másfél mázsa gabonát. 2 kiló szalonnát, 2 kiló sót. 2 liter petróleumot fizetett az altábornagy úr, egy esztendőre pedig egy pár csizmát, egy hold kukoricát. Kise Bandi bácsi 1932-tól kereskedett. kocsískodott a vedresházai részen, a Saentgellérhelyi alapítványnál. Havonta 50 kiló búaa, 20 pengő volt a kereset. Naponta háton hordta a takarmányt 21 szarvasmarhának és 11 lónak. 15 éves volt. Reggel 4-kor kezdte a napot, késő estékig talpalhatott 1936-ben Hoffimann Ferenc újszegedi kertésznél helyezkedett el. Gyalog járt be a faluból. Egy napi napszámért egy pengőt keresett. Aztán jött a háború. Mindkettőjüket beszólították a haza védelmére. Amikor Kiss András leszerelt, 8 hold földet kapott, azon gazdálkodott. Bekerült a nemzet bizottságba, s 1950töl lett vb-einök. A

nnmiotí bizottságban a IICIIHCII kisgazdák voltak többségben, az ó szavúk döntött. Nagy idők Voltak, nehéz idők Az egyszerű, volt cselédembereket ..meg-mejadóztattók". — 1947 februárjában például Bodó József, a kisgazdapárt elnöke éjjel 3 órakor megzörgette az ablakomat. Rám szólt, rám parancsolt, hogy reggelre 160 kiló kukoricát vigyek a községházára. De nem vittfem. Miből is vihettem volna7 Ekkor még ok uralkodtak itt a faluban. Bihari Dezső volt a főjegyző, Pópity István a községi, bíró. Nieuzne.'- Ferenc 1948 decemberében jött meg. a hadifogságból. Négy napra rá rftSFis kapóit r-aj' cédulát, amelyben felszólító l lak. hogy haladéktalanul .szolgáltasson be 20 kiló. zsírt- IVÍfbél ?. ^V felesége egyedül bajlódott itthon a földdel, a bérlett földdel, a más földjével. A Kováes-tanyából beballagott a faluba, megkereste Kiss Andrást Eltépték a papírt Azóta se kereste senki. Aztán jöttek nehéz idők " is. Az ötvenes évek. Meg az éllen forradalom. . — A Rákóczi Twmelüs/üvctKIV/FRT 1339 JUIIIUETTTBÍUA . ALRJKÚHI Horváth Dezső CITERASZÓ ÉJJEL tagja lettem, majd elnök. Aztán Zsámbékra mentem iskolába. Nem volt könnyű. Éjjel-nappal tanultunk. S amikor karácsonyra hazajöttem, elhatároztam, a tájára se megyek. De Bandi nem hagyott. Visszamenteni. ' Aztán egységes lett a falu. egy szövetkezet. a Búzakalász Tsz. Ma már egyre jobban boldogul. Kinőtte a régi időket, az egyesülést, a szegénységet Az élet engem mindenért kárpótolt. A cselédsorsért a fogságért, a frontért. Sokszor úgy efzcm, megterhelő, nagyon nehéz a megbízatás, hiszen országgyűlési képviselőnek választották: Tiszasziget. Üjszintiván. Szőreg, Kiibükhúza, Deszk, Tápé. Algyö, Röszke és Gyálarét gondja is- az enyém. Sohasem hittem volna, hogy ennyire eljuthatok. Szex-etem a családom, megkövetelem tőlük, becsülettel helytálljanak az életben, soha el ne feledjek, lionnan indultunk, honnan indultak, s hova vezetett el ez az út. Elégedett vagyok. Nekem az életben minden sikerült Igaz. a közös vezetése ís eok gonddal, bajjal jár. főleg ilyen komisz, mostoha időjárás esetén. Mégis boldóg ember vagyok. A családom, lányom, vejem, fiam , piind itt van velem a termelőszövetkezetben. Szépül a fala. áldozott már érte. Akadtak nehéz, átvirrasztott éjszakái. I'éldájjj 1956-ban. — November clc jén bejött a '•"Wnáceháaórt) Bodó Jenő. Ezt mondta nekem: „Kiss dr, legyen szíves hirdesse ki. hogy forradalmi nagygyűlés lesz. ' Azt válaszoltam: „Fiam. téjjed ez a rendszer taníttatott ki, ntpst mit akarsz?'.' De makacskodott, hogy a gyűlést ifiegtarija a nagy-iskoSáMÉfl. M&n kiabáltak, hangoskodhi'h ennyi' volt az égisz. Bénii "két hétig befit "'iszákáztunk n tanácsházán. Otl volt .a puskám iS, 360 darab hatos vadászt,őltéfmyeV A családom meg odahaza Dé nt:n történt semmi. — Mit mondhatnék? Elértem', amit a magamfaitg.. cselédségből indult ember; elérhetett Boldog vagyok. Csak azt szeretnem, hogjé áKü#. ulánünk jöflfielí, a* utókor. értse. tucy«, milyen ,. üágy utat kellett nekünk bejárai, _ hou.y i^i^ipxuuky^ •'lelj ülik. hatnak. Ha pedig igazi pásztor az éjjeöőr, kutya is kell az őrzéshez. Olyan kutya persze, amelyiket csak kutyakantárral lehet elereszteni, mert ha találkozna valakivel, megkóstolná, és az első falat ízéből döntené el, milyen szándékkal jön az illető. Nem puli, csak Csöpl. Ilyen nevet pulinak nem adnak. Kadét, Kacér, Bogár, Bársony, meg a többi szőrgombóc mind puli volt, de ez csak Csöpi. Bízni azért lehet benne. Nyáron nappali pásztorságot ls vállal. A borsóföldön három nemzet galambjai szedik a vámot, ide ember kell. Lövésnél olcsóbb a karikásostor, durran ls akkorát, mint a puska. Bámulnak a galambok, ha minden csattanósból kutya terem mellettük. Mire a hangot hallják, ott a kutya is. Ezt nem lehet megszokni, mint a karbidágyút. Külön szobája van az éjjeliőrnek, annak a falán lóg a citera. Nagy a becsülete, mert vadonatúj ammonsalétromos műtrágyás zsákba van bekötve kócmadzaggal. Benne van a nyomóként szolgáló fogkefeszár, a két kihegyezett lúdtoll, és a csavaróvas stimmeléshez. Még fiatal az este, nem szokta Ilyenkor elővenni. Két könyökére támasztja a fejét, előtte ott a kis tranzisztor, abban csalogatja be a világ minden utolérhető muzsikáját Ezzel nem kell dolgozni, csak hallgatni. Amikor a rádiósok aludni mennek, lekerül a falról a sokhúrú hangszer, munkaegységkönyvekkel egyen esi tődik kl a vetemedés, és az öreg kanász ujjai közül régesrégi dallamok kanyarodnak elő. Ügy buggyan a muzsika valósággal, de a versekkel már meg kell állni egy szóra. Jó nagy szippantások következnek a kecskerágó faszipkából, csak azután folytatódik a ballada: A szegedi urak tizenketten vannak / Mind a tizenketten rólam gyanúskodnak. Később: Urak, urak, urak, szegedi nagy urak / Kár volna még nékem akasztófán lenni. Néhány szippantással arrébb pedig a virágos szép búcsúzkodás páratlan sorai: Akker lesz énnékem hazamenetelem, f Majd ha egy szem búza száz keresztet terem; / A kapud félfáját viola borítja, / A tüzhelypadkádat fodormenta folyja, JAsztalod és padod alja szép kaszáló fú lesz. / Tudod, kedves anyám, es már mostanában nem lesz. Ha kedve van hozzá, elpengeti azt is, amit a Barabás bőrdudával muzsikált a lakodalmában: Nincs énnékem jobb vendégem, / Mint a kedves feleségem, f Akármit csinálok neki, / Abból nem parancsol senki. Hét határon hírts duda volt a Barabásé. Ott állt az öreg a padkán a kuckóban, nótáit ts, táncolt ls, dudált ts. Mire a hajnalcsillag lafelé ballag, elcsendesül a major. Bekapcsolja megint a rádiót, hogy elsőnek hallgassa meg milyen idő lesz ma. Reggel pedig hazaindul, hogy kipihenje íölidéeett élete minden fáradtságát Eszébe jut néha, hogyan támadta meg a kandisznó, pedig régóta kombájnokat őriz, traktorokat vetőgépeket. sokkerekű tárcsát akkora ekét, hogy víz buggyan ki nyomában a barázdában. A festő, ha szereti az embert, fát fest mellé, vagy legalább egy íügyes ágat. Elmai-adhat az ember a képről, mert embernek érezzük a fát. Születéstől a léhullásig tartó emberi életet zár koronájába az életfa. Jelkép a fa. A vásárhelyi kubikosvezér, Szántó Kovács János, azt mondta bíráinak az írás szerint: Olyan fát akartam ültetni, amely a jövőnek hajtja gyümölcsét. Szegény ember képes beszéde a korszakokat átfogó társadalmi változást jelképként a fához köti. Hasonlata él ma is. Szegeden a jövő tudós orvosai ezt olvashatják otthonuk bejárati kapuja mellett szépen rakott domborműről napról napra: Aki elültetett egy fát, s megölt egy kígyót, már nem élt hiába. Az Alföld sokáig mostoha hazája volt a fának. Útszéli vándorként állt egy-egy nyárfa vagy akác. Szomorú kép maradt _ erről a tájról: „Ez az az idő, amikor a vasjáromszög megtanul röpülni. Nincs levegő, se ég, se föld, csak homok jvan, szálló, jrqpülö homok, mely elfog mindent, és belemet mindent... — Isten-, hol vagy?" (Tömörkény: Vándorló földek.) Az Alföld akkor még mostoha hazája volt az embernek is. •^ ; » Mi csak iskolából tudjuk, mi volt a futóhómok igazából. Millió igyekezet ezerágú gyökereket dugott az apró szemek közé, hogy fogja, kösse, törzse, lombja pedig vad szeleknek útját állja. Nézzünk csak ki a vonatablakból . egy percre, lassítsunk kocsival a gyümölcsös sarkán, ugorjunk be egy új házba, lássuk meg, mit teremtett a makacs emberi erő azóta a fák védelme alatt. Mostoha hazából szülőföld lett ez a táj. Mit tud a ma embere a fáról? Tudia, hogy nem lehet előszámlálni, mennyi minden készül belőle. A holt fából. A legmegrögzőttebb aszfaltlakó is aggodalommal figyeli, hogyan vágnak ki egy tát. Ha modérn váro6t tervezünk, foggal-körömmel harcol a tervező, legyen benne sok fa. Ha felújítunk egy varost, a mernölú vonalzó mellett baktató ceruza sokszor kiüti őket. Útban vannak. Keskeny útjaink partjáról behemót lánctalpasok tépik ki. Az autós ember legnagyobb veszedelme a másik autó és a fa Olyan lesz a táj, mintha levetkőztették volna. A pszichológus azt mondja, a fátlanság is veszedelem. Fárasztóbb az út. idegesebb a kormány gazdája. Belül a : árkon, a veszélyes zónán kívül, helye lenne. Szükségünk van az élő fára is. Televíziónk, ha jó hírt akar mondani, jó időt jósol a hét végére, hadd menjenek az emberek lei rándulni az erdőbe. Szeged ebben még szegény. Nyugdíjas öregek kuporgatott garasaikkal csoportosan az ország másik felébe utaznak, hegyek közé, fák alá, szalonnát sütni. A kisember, ha autót vesz, döntő indokként említi: szerettií könnyen kiszábaduln! a természetbe, pihenni, frissülni. Felbecsülhetetlen értékünk az élő fa. A régi mondás szerint a következő generációnak ültetjük. Nem igaz. A jövő nemzedéke csinál belőle papirost, készít díszes lakásába új bútort, apró gyermekének játékot, de minket pihentet. Akkor is pihentet, ha ültetjük. Országos, szép tavaszi kampány minden évben a faültetés. Szimpla, szegény neve van: fásítási hónap. Mágunknafc is, jövónknek is ültetjük. Nemcsak jelkép a fa. Elet. r D. H. •