Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-12 / 60. szám

Sarló Sándor: Ruszkí Gyurka és Benzin Major 1915. március. bombázások. A polgári la­kosság a pincékbe, vermek­be húzódott. Egy este, sebtében, gyű­lésre terelték össze a né­pet. Közölték, hogy a köz­séget ki kell üríteni. Min­denki szedelőzködjön, a ka­tonaság fedezete alatt In­Tavaszi fu- Gyurkával lefestettük egy- évfordulóján — az oroszok vallat le- más arcképét. Mikor az ál- díszvacsorát rendeztek a gyezgeue Szigliget lejtőit. A talam festett portrét meg- kastélyban. Szlanyemszkij faluban még magyar és né- mutatta a parancsnokságon, üzent a Ruszki-Gyurkával, met katonák tanyáztak. De megindult ám az áradat az hogy engem is feltétlenül el­híre járt, hogy a szovjet én műtermem felé. Alezre- várnak. Persze elmentem, hadsereg a Balaton északi destől lefelé a közlegényig, Vacsorá után mondom a pa­oldalán ls támadásba len- mindenki portrét rendelt ná- rancsnoknak, nekem már ha­dult. S valóban, megkezdőd- tóm. Festettem is legalább za kellene mennem. De, tek erre is a légi csaták, húszat vagy még többet. mondom, hogyan menjek ha­— Csak úgy „szerelem- za kísérő nélkül, nyolc óra bői"? felé jár, hét után meg szi­— Hoztak nekem cukrot, gorú kijárási tilalom van? sót, cigarettát, konzerveket, Azt mondja, várjak. Fél szalonnát, szóval, ami akkor óra múlva jön a Szlonyemsz­kellett. De volt egy-két ko- kij tiszti szolgája, azt mond­mikus esetem is. Egyszer ja, mehetünk. Kimegyek a beállított hozzám egy szov- kastély elé, hát ott áll vala­jet őrnagy, nem a sziglige- mi múlt századbeli, hatmé­duljon~Nyugatra. „A szovjet tiek közül való. Kérdem, ki teres ócska hintó az Eszter­katonák kegyetlenkednek — küldte? Hát, mond/a, meg- házyak gyűjteményéből, mondták —, akinek kedves látta az itteni parancsnok- mellette két géppisztolyos az élete, menekül." ságon az általam festett szovjet katona, a harmadik A gyűlésen ott volt a fes- portrét. Fessem le őt is, le- a bakon tartja a gyeplőt, tő is. Rezes Molnár Lajos, gyek szíves. Nagyon ked- Megjelenik a parancsnok is, Az egyszerű emberek őt kér- ves, 35 év körüli, meleg- hóna alatt valami idomta­dezgeVték, mit tegyenek? szívű vidám fickó volt, lan csomaggal. No, megvagy — Nem megyünk sehova mindig' megölelgetett, vala- elégedve a kíséreteddel? — — mondta a művész. — Ho- hányszor eljött modellt ül- kérdi, azzal beültet a hátsó va is mennénk? Itt hagy- ni- Mikor a kép készen lett, ülésre és ő maga is beül. junk mindenünket és földön- rettentően örült neki és azt Az egyik géppisztolyos ve­futóvá váljunk idegen or- kérdezte: mit adjon ezért? lünk szembe, a kisülésre, a szégban? Éhség, pusztulás Kérdem tőle: mid van? Azt másik a bakra, fgy végig a várna ránk. Ha meg kell mondja: nekem csak benzi- falun. Az udvarokban még halnunk, jobb itthon. De nem van, meg petróleumom, foglalatoskodó emberek, akik miért is bántanák a szegény (Ugyanis ő volt a bázake- láttak, a szájukat is eltátot­embert az oroszok? Bízzunk rettyei olajkutak oarancsno- ták. Már majdnem hazaér­bennük. Ne menjünk seho- ka.) Mondom: adjál hát egv tünk, két éles lövést hallot­vá — így beszélt a festő, kis petróleumot, mert maid tunk. Nem tudtuk mire vél­És nem is ment el senki egy éve már csak zsírmé- ni. A major is bejön hoz­más a faluból, csak a gróf csessel meg a festőolajam- zám, leteszi az asztalra a Eszterházy család a kastély- mai világítok. csomagot, kibontja, öt-hal ból. Másnap a katonaság is — Pár nap múlva üzent kilós füstölt sonka volt elvonult az edericsi hegyek értem az itteni parancsnok, benne. Megköszöntem, ők el­alá Délután hírül hozták, Szlanyemszkij őrnagy-állat- mentek. hogy a szovjet csapatok kö- orvos, menjek be hozzá. Be _ Másnap reggel beállít /.elednek Nosza, tenni kell is mentem. Azt mondja: kül- hozzám Kirilov, a patikus, valamit. A falu' elöljáróiból. dött neked a Benzin-Major Két nagy vadkacsát tesz le meg azokból, akik az első két nagy hordó benzint meg az asztalomra. Főzzem meg, világháborúban fogságba es- egy hordó petróleumot, de a mondja. Te lövöldöztél az tek és tudnak még valamit hordókat hamarosan ürítsd este a tóparton? — kér­oroszul öttagú bizottság ala- ki, mert vissza kell küldeni, dem. Mondja, ő. Elment. A kult. öten egy fehér zás*- Hát ez jól megtréfált engem! következő napon ballagok icval elindultak Badacsony Jobban megijedtem, mintha befelé a faluba, látom áin, fele egy krokodilus! küldött vol- hogy mindenki nagy szeme­Huszonöt év múltán Itt na! Mit csináljak én ennyi ket mereszt rám, meg még ülök a festő, most már ba- benzinnel? Nincs nekem se utánam is fordul. Mi lehel latonfüredi műtermében. At- autóm, se repülőgépem! De ez? Végül megszólítom az adom neki a szót, mondja el mégis szerencsém volt. Ha- egyik ismerőst, mondja már ma"a a történteket: /.afelé menet összetalálkoz- meg. mi a jóistent néznek — Még élénken emlék- tam a község traktorosával, úgy rajtam? Azt nézik, hogy szem mindenre — kezdi aki éppen azon siránkoztfit, maga él. Mért ne élnék? — mondókáját., s a festöáll- hogy nincs neki benzinje a kérdem. — Hát nem végez­„A-IZ,. télt kj magát az oroszok? ványtól odatelepszik mel- közelgő cséplési munbla­lém. - Nagy izgalommal tokhoz. A csereüzlet létre­vártuk. mi "lesz? Ügyszól- jött. A Benzin-Major jóvol­ván mindenki elbújt a laká- tábol így lett nekem ke­sába. Én kint álltam egye- nyérrevalom bőségesen egész dül, a lakásomtól nem mesz- évre. a hallot­Még a lövéseket is hallottuk Azt beszélik, kém volt... EZZUl tennék. Jót nevelvén sze, az erdőből a községbe vezető úton Egvszercsak lá­tom. hogy jönnek ki az er­dőből a küldöttség tagjai, meg hat szovjet katona, mégpedig kozákok. Köztük megánn kiált, egy nő. Szép szál emberek _ * edd j tollat ba voltak, tisztán öltözve, fe­De lehet, hogy még újabb kedves bonyodalmak keletkeznek. ftuszki-Gyur­takon, be- ka ugyanis máig levelezés­csatolom a golyóstollat a ben áll Rezes Molnár La­zsebembe, s a jegyzeteimet jóssal. Igazi neve Zsankov, is zsebre dugom. De a fes- Georgij Dimitrievics, Kisi­nyevben éí. a Szadovaja 22­ben. Nemrég küldött üdvöz­voitaK. tisztán oiiozye ie- Van mé dolog, é kete egyenruhában, fejükön amit e, nem haUgathatok. tetet és jelezte, hogy ez ev piros tetejű Olyan festőiek voltak, hogy nyomban elszállt minden fé­lelmem. Mikor mellém ér­tek. megemeltem a kalapom és hangosan jó napottal kö­szöntem, de rám sem hede­rítettek, csak az egyikük biccentett. Mentek tovább a faluba ... — Megsértődött? — szól­tam közbe. — Dehogyis. Könnyek szöktek a szemembe. — Te­hát megtörtént — gondol­tam. — Felszabadultunk. Vé­ge a szenvedésnek, szabadon mozoghatunk, megkezdhet­jük az új életet. Én is elő­vehetem újra az ecsetet. Másnap este megjelentek az előrenvomuló szovjet csapa­tok, de reggel már men­tek is tovább a megfuta­modott németek nyomában. Nem is láttam én szovjet katonát egész a háború vé­géig. Csak akkor ismerked­tem meg velük közelebbről, mikor a frontról visszatérő­ben. a sebesült lovak ápolá­sára lókórházat rendeztek be a volt grófi istállókban. Ügy emlékszem, 5 állatorvos­tiszt. egy patikus meg vagy 60 altiszt és közlegény tele­pedett le Szigligeten hosz­szabb Időre. — Kiket ismert közülük? — Ügyszólván mindenkit. Nevekre ugvan már nem nagyon emlékszem, de volt köztük egv fiatal, gyerek­képű őrvezető, akit Ruszki­Gyurkának neveztünk el. Nagyon összebarátkoztam vele. Uvvanls festőművész­koszolt. Od°ssz-íban járt fe*' UskeiíVisi. M"-'or meg­jiv-bg, h ezy él Itt egv fes­tő. meekeresett. aztán mln­rtpp áldott nap meglátoga­tott. Hát evvel a Ruszki­prémsapka. Rgy gzép napon _ aligha; nyarán Magyarországba ké­litek hoav nem szovjet forradalom szül a „Lajos bácsihoz" Garázdaságért 3 hónap Tavaly tavasszal a rúzsai Homokgyöngye Tsz-ben Sze­keres Feler (Rúzsa 871. sz.) tsz-tag „hosszúnapot" tartott, vagy másfél liter bort, két korsó sort megivott. A fel­szolgálok már nem tettek asztalára újaDb adagoKat, s emiatt Szekeres Péter trágár szavakkal válaszolt. Sőt, F. László felszolgálót , agyon­ütéssel fenyegette, majd ököllel megpróbálta beválta­ni ígéretét. F. László a kö­tekedő Szekerest kilökte a vendéglőből, aki mérgében J. Pálon akart bosszút állni. V asvázas karosszéket raga­dott, s azt ütésre emelte. Tettét azonban megakadá­lyozták, mire elkullogott a helyszíni ól. A bíróság a tanúk vallo­másából pontosan rekonstru­álta az eseményeket, s meg­állapította, hogy Szekeres Péter garázdálkodott, maga­tartásával fölháborította vendégtársait. Szekérest ezért 3 hónapi szabadság­vesztéssel büntette, amelvet hüiitetésvégrehaitási munka­helyen kell letöltenie. Lopkodta a pálinkát Szabó Ferenc (Balástya 37. szám) szenvedélyének áldozata lett. Tizenhét éves kora óta kéthetenként leré­szegedett, s amint csak te­heti. italra költi pénzét. 1968-ban F. István házában lakott, s megneszelte, hogy szállésadója pálinkát tart a padláson. 1968. decemberétől 1969. júliusáig összesen 45— 46 liternyi pálinkát „szipká­zott" el a padlásról, mintegy 3200 forint értékoen. A jó­fajta kisüstit aztán élettár­sával elfogyasztotta. Mivel Szabó Ferenc több­ször találkozott már a bíró­sággal különféle bűncselek­ményekért, a bíróság figye­lembe vette a büntetés kisza­básánál régi eseteit is. így Szabó Ferencnek a pálinka nagyon drága lett; folytató­lagosan, jogtalan behatolás útján elkövetett lopásért a szegedi járásbíróság négy hó­napi szabadságvesztésre ítél­te. amelyet szigorított bör­tönben kell letöltenie. üörtenelmi emlékeztető DHMAGYARORSZÁG 1945. március 11. A NAP HÍREI: BONN A SZÖVETSÉGESEK KEZÉ­RE KERÜLT - MEGKEZDŐDÖTT STETTIN OSTRO­MA—A BUDAPESTI NEMZETI BIZOTTSÁG FELHÍ­VÁST ADOTT KI A DEMOKRATIKUS PARTOKHOZ. A hadifoglyok éheztek, a németek még a lábbelijüket is elvették. Japán erőszakoskodások Japán jelentések feltár­ják, hogy Francia-Indokíná­ban széleskörű ellenállás mutatkozik és ezért a japán HH csapatok átvették az ország ic fn$7tnOfltifi K közigazgatását. Hanoiban ki- I MbZLUgUL/U adott japán nyilatkozat sze- A Izvesztyija haditudo­nnt a trancak megtagadtak SÜÓJÓnak nemetorszagi ri. a japan kovetelesek telj esi- nJjaban a következőket ol­Már honfitársaikat vashatjuk: „A Vörös Hadse­reg csapásai alatt visszavo­tését. A japánok ekkor le­fegyverezték a francia-indo. kínai erőket, és elfoglalták a ^VnS katonák már fontosabb épületeket. Tokioi ^ ^JfiFÍjS mriotiw3 ,^/n'^i a^Cla" Németországban valami­S n J ^rS lyen formában mindenkinek galom nagy mereteket oltott, ri. rabláshoz Egy Hanoiban tartott konfe. kTgytó házban egy töpörö­^J^n01^ h°agy dött emberrel találkoznunk, Tanán? StekL ,taDma-,nl aki egy Volkssturm-ezred pa' Japant. Szövetséges legierok- rancs~ka volt. kel és búvárnaszádokkal Nyilvánvaló mon­együttműködve már meg is dotta —, hogy Németország kezdték támadásukat a ja- elvesztette a háborút és a pán hajózás ellen az mdo- Volkssturm sem mentheti kínai erők. meg Hitlert. Ötvenhét esz­tendős vagyok és maga. ez a tény, hogy ilyen korban ka­tonai szolgálatra hívtak be, mindennél jobban mutatja, mennyire reménytelen a helyzetünk." Felszabadított fogolytábor A lengyelországi eiőnyo- Ny Has-rendeletek múlás folyaman a Voros ' Hadsereg katonái megtudták, Jellemzésül arra, hogy a hogy a közelben egy fogoly- Szálasi-kormány^ mivel fog­,,r . , ,. , , lalkozik, közöljük a nyila­tábor van. Azonnal elindul- sok leglijabbdn kiadott ren­tak a tábor irányába. A tá- deletét. bor területét három drótsö- „Az ország meg nem szállt vény övezte. Az oroszok az (nyilas kézben levő) részein őrség lefegyverzése után ki- a ^^^^ szabadítottak a foglyokat. Az felhívom az illetékes ható­angolokon és amerikaiakon ságokat, hogy az 1876. évi kívül 30 olasz katonai sze- XV. t.-c. 40. §-a értelmében mély is volt köztük, többek haladéktalanul rendeljék el , .. ... ... ... , a pocegodrok es tragyadom­kozótt nehany tábornok is. bok azonnali kih0rdását, to­Ezeket 1943 végén fogták el, vábbá a közutaknak és azok miután Olaszország kivált a környékének egészségügyi háborúból. Görög, jugoszláv ellenőrzését. Ez utóbbi él­és olasz területekről az ame ienörzé§ével kapcsolatban és olasz területekről az ame- utas(tom a? aiárendelt ható­rikai, angol hadifoglyokkal ságokat a szükségesnek ta­együtt hozták a táborba. Iáit intézkedések (pl. az A foglyok részletesen be- utf,k elzárása) haladéktalan számoltak a tábor rémségei- megtételére." „ , ..J" 7 A nyilaskeresztes párt­ról. Egy olasz tábornok a szervezetek vezetőinek azzal következőkert mondotta: A küldi meg a nyilaskeresztes németek valóságos barbárok, hungarista mozgalom pártel­öt olasz tábornok pusztult lenőrz.ő bizottsága ezt a ren­, uu i ír . • . _ deletet, hogv annak végre­el a táborban. Katonat teme. haitását és~red^ényét 'h?VR_ tést akartunk rendezni ne- taiosan, pártütőn. ez év kik, de az őrség megtiltotta, március 15-ig jelentsék. Siklós János: Végig az úton 3. Megkövülten hallgattam. Ilyen természetes őszinteséggel, a töprengő ember érzései­ből szőtt gondolatókkal még nem hallottam a háborúról, a szovjet fiúkról. Korhűen és termé­szetesen. a világraszóló győzelem harsányhangú hirdetése, magyarázata volt divatban. A szovjet katonákról meg az elbolonditott nép vagy nem beszélt, vagv titokban félt tőlük, mivel győzők­nek, foglalóknak gondolta akkor őket. A szabólegényből nőtt. szellemileg művelt, fi­nom lelkű forradalmár pedig megindultan, egy­szerű szavakkal mondta az örök emberi lénye­get; tiszlesseges élet — s ha ez nem megy. in­kább a halál! Ezek a fiúk a halál országútján keresztülve­zető életet a haza számára szerezték meg! Nem szólt rá, félrefordult és kipotyogtak a könnyei. Néhány perc múlva csöndes köszö­néssel elbicegett tőlünk. Merev műlábával las­san haladt a GÜM irányába. A fiam félénken megkérdezte, hogy miért nincs a bácsinak jobb lába. Nem tudtam mást felelni: „Talán már Szabó Dénes bátyád, a sebész se tudja". Hallgatásomat Tombácz Imre nem tudta mire vélni. Pedig szégyenemben nem mertem szólni. Milyen kis semmiség az én bánatom, sajnálom, hogy ennyit is mondtam róla. Kicsinyes kis panaszkodás, nem illik ez most. gondoltam ma­gamban és szótlanul lépdeltünk a mellékutcá­ban. Hanem egyszer — törte meg a csendet Tom­bácz bácsi — látott engem a kút sarkán, a Sza­lai-bolt előtt. Olyan hideg volt. hogy kesztyű­ben is majd a talicska szarvára fagyott a keze. Én meg térdzokniban, rövidnadrágban, szvetter­ben. hajadonfőtt álltam a sarkon, mint a cö­vek. Szám sarkában cigarettával. Ügy hatottam, mint egv formás fiúszobor, amelv mozdulatlan­ságig fagyott a csikorgó hidegben. A katonák­gát; Krizsán János, a portás. Péter Lajos üze­mi bizottsági tag. Koszorús István, a kommu­nisták telepi titkára. Nagy Sándor, az induló parasztpárt baktói vezére. Gyerekfejjel értem meg először, hogy úrnak szólítottak. Egészen meglepődtem Kiskirályságon. hogv „gyakornok úr" számba mentem a cégvezető előtt. Kiskirályság — a mai Eperjes — olyan érde­kes község, ahol ipar és a mezőgazdaság össze­fogása és ellentéte egyszeriben jelentkezett. A kendert az új meg a régi gazdák termelték, a kikészítőgyár'megvásarolta. Ebben volt az egy­másrautaltság, s az ár körüli alkuban az ellen­tét. Pengő János helybéli bíró nagygazda volt, s mint ipari szállító, mindig harcolt a paraszti jogokért, míg egyszer azután úgy elveszejtette a tekintélyét, hogy világgá ment. A bányászok részére gyűjtöttek élelmet. Még a legelesettebb kenderáztató munkás is, a kodis­szegény új gazda is adott valami kis élelmet. Ez a nagy kövér Pengő János meg kétkilónyi krumplival lepte meg a gyűjtőbizottságot. Egyik vasárnap községi gyűlés volt. a kommunisták ról jutott eszébe, mivel hogy a fiatal szervezet rendezték. Pengő János az első sorban ült. mint a korábbi rezsim utolsó bírója, tehát mint sze­mélyiség. jogot formált az előkelő helyre. A kommunista szónok politikai helyzetképet adott, azután rátért a rendkívül keserves kö­rülmények között dolgozó, éhező bányászokra: szén kell a gyáraknak, a közlekedésnek, s bá­nyászaink most tízezrével főtt krumplin, para­dicsomon dolgoznak a tárnákban. Olyan meg­hihetetlenül sokat bír. Alig emlékeznek már arra. hogy mennyi sok gyerek volt akkoriban Somogyitelepen; megtöl­töttük az. öreg iskola valamennyi termét, mi­vel más összejöveteli helyiség nem volt ezen a Az autó lassú járással megindult és a;" egyen- környéken. Munka sem igen akadt, ezért aztán ruhás fiatal szovjet katonák körülötte, mellette a tanitas befejeztevel délután es este ott disku­gyalogoltak a város irányába. ráltunk az üres tantermekben. Sokszor jartam azóta a szovjet hazában, tar- Hónapok múlásával, a nyár végefelé lassacs- rendüléssel beszélt, hogv arcán végig csurgott tózkodtam olt huzamosabb ideig is és evakrgn kán. észrevehetően belesimultunk az. induló P könny, mindenki izgalomba jött. s ebben a összeakadtam magamkoruukkal. akik Eger és ipari életbe. Megváltoztak a gyárak, pedig nem lélektani pillanatban a szónok fölemelte hang­Gyöngyös. Debrecen és Szolnok. Szeged és Kecs- volt új gép. a régiek is foghíjasok lettek, mivel ját és az mondta: „Itt ül Pengő János. a száz­k'cmét iránt érdeklődtek. Ha ott vagyok, mindig néhány gyári berendezést elmenekítettek nap- holdas akit majd a guta üt le a padról, olvan keresem az autós fiúkat, hátha egyszer ráiuk nyugta felé másrészüket meg a Tiszába hany- krumplit ad bánvász­akadok A múlt nyáron a Kreml előtt neztem tak. onnan kellett előbányászni őket. Hanem a \ , , , . családommal az őrségváltást a mauzóleumnál, levegő a fűrészporos, kenderkócos falak között- testvéreinknek; Vigye vissza, s ezt is égve meg beszélgetésünkre, a magyar szavakra fölfigyelt igencsak kicserélődött. „Huja. urak! Most maid — a bíró lába elé vágta egv kis kaskával egvütt egv fakózöldinges. botra támaszkodó ember és mink beszélgetünk!" — e iclszó nélkül is ez érdeklődött: igaz-e. hogv szépen fejlődik Sze- volt a gondolat érzés, cselekedet Kérés nélkül ged városa? — Mondtuk igaz. és dicsértük is. ..rávert" mindenki, aztán hét végén hazavitt Egvszercsak megkérdi; áll-o még a kórház ott esy fél libát, zacsjtónyi sőt. fél szakajtó krump­n templom mellett? Mondtuk, hogv rendben lif. Én még most sem tudom megérteni, hogvan van. igaz, nem sokat változott, de megvan meg. volt; de akkor mindenki fontosnak érezte ma­az adományt. Mintha valami elemi erejű vihar szabadult volna el: szikkadt karok emelkedtek a levegőbe, olvan hangzavar és ordítás támadt, hogy a szónok elhallgatott. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom