Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-22 / 69. szám

Ágh LÉLEKTANI Tihamér LÉLEKTANI PILLANAT Francsics József Utolsó napok Dér A SZABADULÁS Endre A SZABADULÁS ÓRÁIBAN Farsangi furcsaságok Pandavec Karcsi összeráncolta dús szemöldökét és mintegy megfellebbezhetetlen kinyilatkoztatást próbálta az agyamba vésni: — öregem, az embereknél ki '-íell várni a kellő lélektani pillanatot. Mert például hiába megyek én be reggel jókedvűen az osztályvezetömhöz. ha az előző este történetesen rajta kapta nejét a Papundekli utcában egy maszek zöldségessel, mégis engem fog kirúgni nem a kedves feleségét És ezen még csodálkozni sem lehet. Igazán nem lehet elvárni ilyen szituációban, hogy valaki róasás hangulatban legyen. Vagy akár nézd meg ezt a pincért Az istennek sem jönne ide az asztalhoz. És mit gondolsz miértl? Mert tudatalattijában éppen a sanyarú gyermekkorára emlékezik, amikor nemhogy borravaló, de még zsíros kenyér sem volt az osztályrésze. De figyeld meg. ha majd bejön az öreg Szederjes! és közli vele az eheti ügető csalhatatlan befutóit egyszerre ki fog virulni, visszatér az életkedve és igyekszik még a gondolatod is kitalálni.. ha majd akkor kéred tőle a feketét, garantálom pillanatok alatt megkapod. mert akkor érkezett el nála « kellő lélektani pillanat! Megfogadtam Pandavee Karcsi tanácsát és másnap felkerestem hivatalában Csigái Kázmért a bumitál f elongy ártás főelőadóját hogy intézze el végre a hatáskörébe tartozó régen húzódó ügyemet Szinte biztosra mentem. Tudtam, hogy Csigái alig egy hete kapott magasösszegű pénzjutalmat hervadhatatlan munkásságáért a közeljövőben pedig Párizsba küldik a bumitáJfeJojj s^kemberek nemzetközi tanácskozására, de előbb még átveszi az öröklakást és Wartburg személygépkocsit, melyet a lottó tárgynyeremény-sorsolásán nyert •rigainak tehát minden sikerült az Utóbbi időben, így nem lehet vitás, hogy a legalkalmasabb pillanatban toppanok be hozzá.1 Megdöbbenésem éppen ezért határtalan volt amikor Csigái n«m ájult el az őrömtől látogatásom lenyűgöző perceiben, sőt a leggorombább hangon értésemre adta, hogy 6 nem jótékonysági intézmény, nem ér rá ilyen pisaliosáné ügyekkel foglalkozni, de ha netán mégis összetéveszteném a Róbert bácsival, úgy szörnyű tévedés áldozata vagyok, és egyben megkér, hogy a jövőben messze kerüljem el a hivatalát, különben kézcsókját küldi a felségemnek és reméli jól megvagyunk... varon a kútnál, hogy haladjunk a színkeveréssel. — S addig maga talán tótágast fog állni, amíg én kint fagyoskodom a hidegben? — vetette oda kérdését a gyerek szemtelenül. Ugri nem szólt semmit, de elborította agyát a vér, s a következő pillanatban két akkora pofont hajított le a gyereknek, hogy az a vödörrel és a meszeiével együtt átesett a másik szobába. Ugrinak ez a hirtelenkedése 500 forint pénzbírsággal és a szakszervezetből kétévi kizárással végződött. Attól fogva nem is akart maga mellé venni tanulót. Azzal érvelt, hogy csak hátráltatják a munka, ban. — Van itt egy jó gyerek, az majd nem pofázik magának víszsza, mert nem tud, siketnéma — biztatta meg Ugrit a művezető. — Akkor meg hogyan tudjak vele szót érteni? Én nefn tudok siketnémául — tért volna ki a tukmálás elől. — írni, olvasni tud, majd leír. ja neki. amit akar., Különben Elekes Pistának hívják — döntötte el a szabódást a művezető. Másnap természetesen rögtön elpanaszoltam eredménytelen látogatásom történetét Pandavee Karcsinak — aki mint mindent —, Csigái viselkedését is rögtön megmagyarázta. — Persze öregem, azt elfelejtettem mondani neked, hogy akinek túl jól megy a sora annál éppen olyan rossz lélektani pillanatban kopogtatsz, mint annál, akit igazságtalanság ért vagy bánata van. Az ilyen emberek mind csak saját magukkal törődnek! — De hát Pandaveckám az isten szerelmére, mondd meg végül, ki foglalkozik ezek szerint az ember dolgaival, ki intéz el valamit készségesen, jószíwel!? — Hát ahhoz bizony el kell kapni a kellő lélektani pillanatot... — közölte Pandavee Karcsi meglehetős rideg és fölényes modorban, majd szó nélkül belehamuzott a kávémba, zsebre tette az újságomat, rám hagyta kifizetetlen cehhét és köszönés nélkül távozott, mert nyilván nála sem fogtam ki aznap a kellő lélektani pillanatot — Hó-rukk! — biztattuk egymást B. Tivadar barátommal, diáktársammal. a ránkzuhant tölgyfakapu alatt Nagy nehezen „leráztuk" magunkról. Akkor láttuk, hogy kint. az utcán mekkora a romhalmaz, s hogy bennünket is csak ez az ólomnehéz, ránkboruló nagykapu mentett meg a törmeléktől, a bombázott épületek szertefröcscsenő tégladarabjaitól. , Meg se lepődtünk túlságosan. Kiástuk mi már magunkat egy összebombázott bejáratú pincéből is. két hónappal azelőtt... Negyedéves egyetemi halgatókként lapítottunk a dunántúli egyetemi városka — azelőtt bűbájosnak mondható — reneszánsz és barokk házainak romantikus pincelabirintusaiban. Legutóbb már két-három kávéskanálnyi kristálycukor volt az összes táplálékunk naponta. Kezem-lábam sebes, jobb lábamat légnyomás puffasztotta torz-dagadtra, mégis erő és bizakodás feszült a szívem táján. Hisz* a hanyatt-homlok menekülő német katonák és Nehezen, nagyon nehezen állt rá Ugri, hogy a siketnéma fiút magához vegye. Kelletlenül indult el vele, de aztán nem bánta meg. Ügyes, szorgalmas tanulónak bioznyult, s addig nem volt vele hiba, amíg Ugri is bent dolgozott. Papír, ceruza mindig kéz. nél volt. Hanem amikor a létra tetején állt és valamit kérni akart fel, hiába kiabált vagy verte a meszeiét a létrához, a gyerek nem érzett föl rá, ha éppen nem nézte mesterét a munkában. Ha meg lejön a létráról és aztán visszamászik, az dupla fáradtság. Ugri napokig törte a fejét, hogy az ilyen helyzeteket a munkában hogyan tegye érthetővé a gyerek számára. ' Egy reggel, amint elindult ott. honróL és áthaladt egy gyerekjátszótéren, amelynek útjait kavicscsal szórták fel, hirtelen a homlokához kapott. — Megvan! — kiáltott fel önkéntelenül, s azzal lehajolt és kabátja mindkét zsebét telerakta apró kaviccsal, amit a munkahelyén átrakott a nadrágja zsebébe. Attól fogva nem volt üresjárata a létra tetejéről. Ha valamit magyar nyilasok látványa egyre inkább táplálta bennem a reményt, hogy legfeljebb néhány napot kell még kibírni, ós béke lesz. vége a vérzuhogásos esztendőknek. a rettegésnek, nyomorúságnak. s mehetünk földet osztani— Elszánt antifasiszták vezette „falukutató" diákcsoportnak, a Soproni Fiatalok nevűnek, voltam a tagja, s valamennyien a világ legtermészetesebb dolgának tartottuk, hogy a fegyverek elcsendesültével (szellemi vezetőink: Csaba József és Pálfi Miklós tanárok irányításával) első dolgunk lesz: földet osztani a nincsteleneknek. Persze, hogy egészen másként sült el minden, mint ahogy megálmodtuk! Magam — miután kiderült. hogy beszélek szlovákul úgy-ahogy — egy iskolaépületből átalakított, szovjet hadikórház tolmácsa lettem. Jobban szólva: mindenese... Hasztalan magyaráztam, hogy én alig vártam, hogy az első szovjet katonával találkozzam, s hogy nékem özön a tennivalóm, meg kell akart a gyerektől, aki éppen mással volt elfoglalva vagy elbámészkodott, csak a nadrágzsebbe nyúlt pár szem kavicsért, amit a gyerekhez dobott. Az pedig mosolyra nyílt ábrázattal ugrott, hogy feladja, amire a mestere rámutatott. Annyira megértették egymást a kavicsnyelvezettel, hogy attól kezdve felváltva hoztak a kavicsot Egyik nap Ugri, a másik nap Elekes Pista. I

gy teltek el az esztendők, kettőjük teljes egyetértésében, amikor Ugri azon kapta magát, hogy annyira elérzékenyült, mint a játékból kirekesztett gyerek. Tanulója ugyanis segéd lett, önálló munkára érdemes, sőt beosztottak melléje egy új, elsőéves tanulót. Ugri nagyon sajnálta, hogy nem kell már gondoskodnia másnaponként két zseb kavicsról. Hanem siketnéma neveltje, Elekes Pista továbbra is megtartotta a jói bevált beszélgetésnek ezt a formáját, módját, merthogy most ő állt fönn a létra t.'tején, a tanulója pedig lent tib. lábolt, és olyankor ugyanúgy elbambáskodott, mint annakelőíte ő. keresnem társaimat, szervezkedni kell, s kiosztani a földet... — Vojna, vojna — legyintettek szovjet barátaim, s amikor látták, hogy nem győzöm cérnával, s kiabálva' követelem, vigyenek a kórházparancsnokhoz, egy bicegő szanitéc még a „gitárral" is oldalba bökött mérgesen, nem valami hízelgően emlegetve rokonaimat. Aztán, megsajnálva, szinte bocsánatkérően vonogatta vállát: — Esz iszt Krig, Ar.drjusa, esz iszt Krig,., (Igy. ahogyan (rom, rövid ,4"-vel ejtvén a „háború" szót) Homokzsák-nehéz. begipszelt sebesülteket cipeltünk hordágyon; összeroncsolt végtagok amputálásában segédkeztem: Négy éjszakán s nappalon át olyan szenvedéstömkeleget láttam, hogy lidérces álmaimban ma is ordító sebesülteket kötözgetek ... , S miután — egy ceruzával írott de (amint később kiderült) mégis nagyerejű bumáskával kezemben —• szabadultam végre: makogtam, mint a dadogósak, értelmes mondat ki nem bukott a számon.., No, persze, a társaim már nagyon „köröztettek" addigra. s hamarosan beállított hozzánk Tóth Antal Ernő. Györffy-kollégista, majd Veres Péter is. Matits Lajossal, s a földosztás elindulhatott takarosan... Hazanvargaltara Csabára, amint lehetett; Jancsi és Lajos barátom elvitt a Kőrös-parti MADISZszékházba; rövidesen a MADISZ kultúrtitkárává lettem — s amint a Viharsarok című munkás- és parasztújság 1945. november 10-í számában olvasható —, olyan irodalmi, szociológiai, földbirtok-politikai szemináriumokat sikerült életre hívnunk — elsősorban Cseres Tibor és Fája Géza írók segítségével —, melyek a város művelődésügyének centrumává emelték pár hónapra a MADISZ-székházat. s melyeket a központból is elismeréssel figyelgettek Kende Istvánék. Hanem mindehhez a „tandíjat" botcsinálta tolmácsként, s kétbalkezes szanitécként kellett lefizetnem .., Béb'bál Palm-Beach-ben is tetőpontra ért a farsangolás. A napokban bébibált rendeztek csecsemőknek öltözött felnőtteknek. A nyolcvanhárom tavaszt látott bálanyát gyerekkocsiban tolták be a bálterembe, ahol a bébi-matróna cuclisüvegeket osztogatott a vendégseregnek. A cuclisüvegekben azonban ezúttal nem tei volt; hanem eredeti skót whisky... Denevér Dél-Amerikában megismétlődött Johann Strauss örökbecsű operettjének. a Denevérnek históriája. Jósé Messo 42 éves Buenos Aires-i banktisztviselő egy álarcosbálon kivilág06 kivirradtig táncolt egv csinos maszkkal, és mi sem természetesebb, minthogy hajnalra fülig beleszeretett Csak akkor lepődött meg. amikor reggelre a távozáskor partnere levetette álarcát. A saját felesége állt előtte... Büntetés André Bemard fiatalembert a minap háromhavi elzárásra ítélték erkölcstelen magatartása miatt. Bemard ugyanis egy bálon levetette zakóját és ingét, bogy barátjának megmutassa a testére tetovált szemérmetlen képeket. A fiatalember azzal védekezett a bíróságon, hogy bármelyik párizsi mulatóban szemérmetlenebb jeleneteknek a szemtanúi lehetnek, mint amilyenek az ő testén láthatók. A bíró azonban rövid úton elhallgattatta: — Legyen boldog, monsieur, hogy csak háromhavi elzárásra ítélték! A törvény értelmében arra is jogunk lett volna, hogy a pornográf képeket elkobozzuk és megsemmisítsük!... Virágruha Élő virágokból készül báli ruha a legújabb divat az Egyesült Államokban. Aruk változó, az olcsóbbak szegfűből, a drágábbak ibolyából, a legdrágábbak pedig orchideából készülnek. Egyetlen hibájuk, hogy gyorsan elhervadnak, és ezért a divathölgyek nem szekrényben, hanem különleges hűtőszekrényben tartják őket... Csini baba Egy stockholmi bálon megjelen egy lány, hosszú, szőke hajjal, miniszoknyában, kívánatosan. Éjfél után kiderült, hogy a hódító ifjú hölgy tula.idonkepoen férfi, s nem is akárki: Carl Gustavnak hívják és Svédország trónörököse. Mindez egy jelmezbálon történt.... Tűzoltóbál Egy mexikói kisváros tűzoltóegyesületében hagyományos tűzoltó bált rendeztek. A célt szolgáló épület bejárati ajtaja fölött hatalmas felirat díszelgett: „Drága polgártársaink! Szívósén látjuk önöket hagyományos táncestélyünkön. Ha házuk kigyullad. örömmel fogjuk viszonozni látogatásukat!" Kátrányágy Lucio Silveira 20 éves Rio de Janeiro-i fiatalember egy táncmulatságon a minap alaposan felöntött a garatra, és hajnaltájban — hazafelé menet — elálmosodott. lefeküdt egy kátrányhalomra és elaludt. A dél-amerikai, januári tűző napon a kátrány megolvadt. Lucio egészen belesüppedt, s az est leszálltával — ahogy a kátránv megkeményedett — teljesen bele is ragadt. Ügy kellett a tűzoltóknak alágyújtaniuk. hogy valahogyan kiszabadítsák. Silveria megfogadta, hogy többé nem fog bal után — kátrányba feküdni,..