Délmagyarország, 1970. március (60. évfolyam, 51-75. szám)

1970-03-15 / 63. szám

J Gazdagh István ' PIAC, VERSENY ÉS A MEZŐGAZDASÁG Metszes Horváth Dezső PISTA Kilencvoltos telepre járó kis magnetofonhoz csak úgy féjoldalvást ül oda. Meg nem fogná a mikrofont, mert drót jön ki belőle. Tudja, hogy nem ráz, mégse kívánja meg a keze. Figyeli a gombok ide-oda kattanását, de nem nyúl egyikhez sem. Ezt a szenventyűt pedig eddig mindenki szerette volna kipróbálni, visszabeszélne-e, ha ő kínálja szóval. Az áramtól az fél, aki ismeri, ö tízezer voltokkal parolázott már, gorombán mutatkoztak be neki, nem felejthette el. — Anyukám, nincs ám meg a keze.11 — ez buggyant ki először a keresztbe-hosszába bepólyált apró emberből, aki akkortájt kezdte ugyan legnagyobbnak érezni magát, hiszen már iskolába járt. November közepén már ködösek a reggelek. Félve indul ilyenkor autós is, gyalogos is, csak a tanyai gyerek lódul nyugodtan, mint máskor. Tudja, hol beszéltek meg találkozót az akácosból jövö erdészgyerekekkel, oda igyekszik ikertestvérével. Inkább ők várjanak a parcella szélén, rájuk , ne várjon senki, így-kívánja a becsület. Kézenfogva aprózzák először a lépést, de úgy nem lehet sietni, külön lóbázzák hát a kezüket. Csakhogy a Pistáé egyszer megáll, nem is a levegőben, hanem a földben. Lakodalom is volt, utolérhetetlen logikával szerkesztett ártószándék is van a világon. Ki tudná megmondani, melyik a hibás abban, hogy rőzsekötöző drót tekeredik rá egy tuskó gyökerére, a tuskó pedig fölkeveredik valahogy a magasfeszültségű vezeték egyik ágára? Föltűnt ugyan állítólag már vasárnap, de senki nem tudta megmondani, mitől van az, hogy november közepén a feneketlen ködben valahol villámlik. Beszélik, motoros emberre is majd; nem rátekergőzött a veszedelem égből nyújtott csápja, de sikerült arrébb rántani a kormány szarvát idejében. Tehát volt, aki észrevette. Hétfőn reggel pnég a köd is megvolt, meg a drót is. A Hantházóra menő iskolások útján találkozott Pista a hétfői reggelen először századunk uralkodóvá transzformált magasfe.szültségével. Odalebbent kezéhez, fejéhez, féllábszárához a drót és förtelmes haraggal villámlásnyi pillanat alatt földhöz is vágta eszméletlen áldozatát. Lehet, hogy az esés öntudatlan .. ösztöne tette, hogy az ugyancsak pillanat alatt elégett veszetek alsó vége Pista kezében.. maradt. Kezefejétől indulva úgy " átsütötte az öt ujj találkozását, ...hogy egybetartónkk csak a tenyér bőre maradt. A szülői emlékezet két mondatát őrzi. Amikor lélegzetvételnyi időre magáhbZ tért "a kórházba rohanó kocsiban, egyetlen kérdése volt a körüllevő világhoz: — Hát a táskám megvan? A másik az első beszélgetős lá" togatásról való: — Nincs ám meg a kezem, anyukán-1 Nem szereti, ha sajnálják. Fölmászik ő fél kézzel is az eperfára, és ha leereszkedés közben kivásik a nadrág köze, mire anyja észrevenné, apró öltésekkel ráygt szépen két egyforma foltot. Ami szeretnivaló tanyán van. mind helyrehozza, Szereti a biciklit-, megtekeri, hogy csatakos lesz a haja ls az izzadástól. Szétszedi, megragasztja a drótperemeset is, kézzel, lábbal csüri-csavarja, amíg lekerül a gumi, aztán vissza is' erőlteti ugyanúgy. Olyan szép repülőt csinált az iskolában, hogy ötöst kapott rá. Azóta letörött a szárnya fele annak is, de tar vasszal majd újat ad neki. Mindene a tánc is. Ha megszólal a rádióban a muzsika, rögtön rááll a lába a taktusra. Mindamellett hűséges a Igekéjéhez is, azt mondja, az oroszt szereti legjobban. Baj is van vele, mert erős gyerek. Nekimegy a nagyobbaknak is. Arra kérte az anyja az igazgatót, szóljon a többiekre,, ne engedje őket. — Megüti valamelyiket úgy, hogy mi kerül-. nénk bajba. Ha mérges, nem jön ki be)őle más, csak üt. Azért nagyon haragszik, azért az egyért, ha azt mondják neki, félkezű. Gyerekek, ne mondjátok! . Amikor a gazdasági reformról beszélünk, s a közgazdasági szabályzókat emlegetjük — a piacot, a versenyt, a hitelt, a termelés hatékonyságát, a nyereséget, a fogyasztói igényeket és így tovább — akkor általában Iparvállalatokra gondolunk és a példákat is a gyáriparból szedegetjük. Viszont könnyű belátni, hogy a gazdasági életnek az ipar csak egyik oldala, s a másik oldalon ott van a mezőgazdaság. A két terület szerves egészet alkot", s az a gazdasági pe^sdülés, amely az utóbbi években kezdetét vette, csak akkor maradhat mozgásban, csak akkor vezethet eredményre, ha a mezőgazdasági üzemekben is kifejti hatását. Éppen ezért nem lesz érdektelen, ha néhány gondolatot elmondunk környeze- . tünk mezőgazdasági üzemeiről, arról, hogy milyen hatással van gazdálkodósunkra a reform. Tendenciák és intézkedések A fejtegetéshez jó segítséget ad a KSH Csongrád megyer Igazgatóságának legutóbbi összegezése, amelyből kitűnik, hogy Szeged és Csongrád megye mezőgazdaságának termelése alkalmazkodott a fogyasztói igényekhez, s növekvő mennyiségű és javuló minőségű termékekkel, esetenként olcsóbb árakon elégítette ki azt. E dicsérő jelzők ellenére sem mentes a mezőgazdasági termelés alakulása a korábbi ellentmondásoktól. A különböző ágazatok nem arányosan, sokszor nem is a legfontosabb területeken és nem a szükségleteknek megfelelően növelték termelésüket; például a szarvasmarha-tenyésztés, mint ismeretes, elmaradt a fejlődésben. Persze a növénytermesztés néhány területén is érvényesül negatív tendencia, mi. vei egyes intenzív növénytermelési ágazatokban stagnálás, sőt visszaesés tapasztalható. A közgazdászok joggal kifogásolják, hogy a termelési szerkezet fejlődési tendenciája — az ár- és jövedelemszabályozó Intézkedések hatására — a semmiképp sem kívánatos külterjesség felé tendál. A közgazdasági sza-. bályzók rendszerében meglevő ellentmondások az új gazdaságirányítási miliőben mind élesebben jutnak felszínre. E kontrasztok kizárására az utóbbi időszakban több intézkedés született. A népgazdasági és termelői érdekek szorosabb összhangjának megteremtése érdekében, például az állattenyésztés, ezen belül pedig a szarvasmarha-tenyésztés ösztönzésére 1970. január 1-i hatállyal több kormányintézkedés is történt: többek között a hizóállatok és állati termékek felvásárlási árának újabb emelése, amely miptegy 170 millió forint árbevétel-növekedést jelent évente Csongrád megye mezőgazdaságánalt. Színvonalbeli különbségek A mezőgazdasági üzemekre is érvényes a differenciálódás, mint ahogyan az iparvállalatoknál is előnyben vannak a megalapozottabb, jobb feltételekkel startoló üzemek, sőt a mezőgazdaság sajátosságai ilyen értelemben sokkal szembetűnőbbek. A nagyüzemek közötti differenciálódás — az eltérő természeti és közgazdasági adottságok, az eszközellátottság nagyfokú különbözősége következtében — jelenleg is nagyobb arányú a kívánatosnál és fokozódó mértékben tovább tart. A jelenlegi hitel- és pénzügyi politika is hozzájárul rhind a beruházásoknál, mind a forgóeszközellátásban alkalmazott gyakorlatával, illetve az állami támogatások jelenleg érvényes formáival a gazdálkodás színvonalában meglevő különbözőségek további növeléséhez. Az erősebb üzemek versenyképessége tavaly tovább nőtt, 6 a gyengébb adottságú mezőgazdasági termelőszö- , vetkezetek nem tudtak lépést tartani a fejlődéssel. A mezőgazdasági nagyüzemek gazdasági megszilárdulása — a fejlődés jelenlegi szakaszában — szükségszerűen megköveteli a termelési szerkezet egyszerűsítését, a szakosodást, A korszerű . termelési technológiák alkalmazása, az új hibridfajták elterjedése mind a növénytermelés, mind az állattenyésztés terén optimális üzemnagyság, illetve Sz. Lukács Imre A GRÓFI SZÉRŰN 1944. öktoberöben új történelem érkezett el Baksra is. Külön faluként — Baksi-szőlők — háromszáznál több ház á}t Sövényházától elszakadva a buksi major környékén. Cseledak Pallayichjnj birtokán, kubikosok, istentelen szegenyemberék valamennyien. Októberben érkeztek meg a szovjet csapatok, s már november megalakult- a- kommün is— ta párt. amelynek titkára Gémes Sándor lett. Aztán létrehozták -az ötös bizottságot, majd a földosztó bizottságot. Elnöke Burj Imre, tagjai Antal Pál, Kósa József, Tábith Kálmán, Csehó István, Csépé István, Czombos Mihály ée id. Gémes Ferenc. A legnagyobb bánat. sem tartotta el az otthoni föld, az a két hold 300 négyszögöl, amit örök haszonbérletként művelt. Járta a világot, amerre hívták, amerre munka akadt. 1941-től 45-ig keserves évek köszöntöttek ró. 1043-han ez történt velük: — Nagy beszolgáltatást szabtak. Abban az évben 18 mázsa 60 kiló búzát a két hold után. Láb-"belire," ruhára' jegyet csak úgy kaptunk, ha tel jdsí tettük a beszolgáltatást, ami a búza mellett zsírra, olajra, baromfira, tejre, hízóra kiterjedt. Kicsi vplt a földünk, meg se ' teremhetett jószerivel ennyit. Mégis nyár végére 18" mázsa valamennyinek elegettettem. Hizlaltunk libákat, hogy. letudjuk az „adósságot"." Nekünk búzából egy szem -se maradt. "Nagyobb baj volt, hogy a lábamról lekopott a bakancs. Nem vehettem sehol, begyalogoltam hót Sövényházára, kulcsár főjegyző úrhoz. Ismertük egymást gyérekkorunktól. Mondtam; bakancsjegy kellene, mert kilátszik a lábam, s lassan nyakunkon a tél. Ez mégse lehet, hogy mezítláb járják. De azt felelte, nem tehet kivételt, amíg nem teljesítjük a beszolgáltatást, addig nincs jegy a lábbelire. Dolgozni meg csak mentem, enni kellett a családnak. A feleségem megfogott két tyúkot, s elgyalogolt Tömörkényre, a piacra. Eladta, s vett az árán egy pár bakancsot. Három napig jártam az erdőre fát irtani, aztán harmadik nap esté a kapcámon jöttem haza. Papírból volt a bakancs talpa. Ősszel a libákat is beadtuk. A legnagyobb öröm. én qrümoiü. amikor megkaptuk a földet. Nehéz volt rajtunk nagyon az élet. Ebben az utcában — amiben most is laknak — éltek a húgomék. Este szétlőtték fejük fölül a házat, a konyha maradt ép. A férj a háborúban maradt! Akkor az ő gondjuk is az enyém volt. Nem vártunk a hivatalos emberekre. Amikor kiment a föld fagya, mindjárt jártuk a határt. Szóltunk is az embereknek, gyerünk, dolgozzon mindenki, csinálja, ahogy tudja, mert máskülönben nem Indul meg- az élet. Az ura-., dalmi -földek parlagon, hevertek. Ősszel még felszántották egy részét gőzekével: Nekimentünk kapával,, ásóval, hogy a durva szán- . tást „elboronáljuk". Mindjárt a falu alatt, a homokosabb részen kifogtam egy holdat. Azelőtti évről maradt egy mázsa búzám, azt pergettem bele. Aztán gereblyével betakartuk a földbe. -Nem sokat adott. Hogyan is adhatott volna tavaszi búza? Nyárori 3 mázsa 40 kilót fizetett De a többiek sem dúskáltak a javakban. Ki mit tudott, azt szórta a földbe. Sok gonddal járt ez akkor nagyon. — A levelényi határban meg a kukoricaföldet kaputk. Atba ásóval vetettük a szemeket. Kevés volt a vetőmagnak való, s keVéS lett-a termés. Megkapáltuk az ugart, az ásó hegyét beledugtuk a földbe, és belepottyantottunk egy-egy szem kukoricát, mert ha kapa után vetünk, kiszedi a varjú. Negyvenöt tavaszán ennyit vetettünk el. A sövényházi földosztás után itt is a hivatalos formára került a sor. Cédulát húztunk, meg vájt számozva minden parcplla, úgy haladtunk sorba. Mi is kaptunk, kiegészítették a 2 hold 300 négyszögölet 6 holdra. Így kezdődött az életünk. Epilógus. ember volt Csépé István. A grófi szérűn mindig is a szegénységre, a nincstelenségre tanították, nevelték az emberekét, ö mindenféle murjkét elvállalt. 1937-ben jártak a Balatonra dolgozni. Pesten átvették a röpcédulákat', vit- " ték, szétosztották, amerre mentek. Itthon, qz uradalomban sztrájkot szerveztek. Akkor á percsorai majorban dolgoztak szőlőmunkán.. Egészen fiatal volt még, s követelőztek. Kanizsai intéző úr egy hónapra csak két kiló Szalonnát engedélyezett. Ok négy kilót kö- . - veteltek-. Jöttek a csendőrök, s jól helybenhagyták a fiatalabb embereket. Enyhe vigasz, hogy késeibb csak megadták a négy kiló szalonnát. Máskor a pusztaszeri majörban 130 holdért nem mér-' tek ki részt. Ekkor se hagyták magukat. Kiálltak az igazukért. Csépé István kiáílós ember volt világéletében. A szövetkezetbe, az ötvenes években alakult Micsu- rin-ba nem lépett "be. de 1960. február 16-án már ott volt a bakSi Új Élet Tsz-.alakulásán. Ma Magyar—Bolgár Barátság Tsz. S onnan kapja most a járadékot is. Mert őt is* kikezdte ~az élet. — A hitet, az eszmét,, én negy- . ven esztendővel ezelőtt, 1930-ban tanultam. S azóta is tartom hozzá magamat. ágazati méret kialakítását teszi szükségessé. A hazai és 'a külföldi piac — nagy tömegű, azonos minőségű árukeresletével — szintén ezeket az igényeket támasztja alá. Az ágazati specializáció kialakításában — néhány élen járó mezőgazdasági nagyüzem kivételével — még csak a kezdeti lépések történtek meg, a termelő ágazatok fokozatos csökkentése egy-egy üzemen belül azonban mindenképpen e törekvések kedvező jelének tekinthető. A legújabb statisztikai adatok szerint öt évvel ezelőtt még csak egy termelőszövetkezet volt a megyében, amely lS-nél kevesebb ágazatban folytatott termelőtevékenységet, jelenleg viszont már 14 ilyen gazdaság van Csongrád megyében, s örvendetesen csökken az olyan gazdaságok száma, amelyekben 30-nal is több ágazatban tevékenykednek. A szakosodás — állapítják meg a statisztikai összegezésben — mind területileg, mind ágazatilag nagyon eltérő. Legelőrehaludottabb a városi, valamint egyes makói járási közös gazdaságokban; az ágazatok közül pedig a jellegzetes tájkultúrák, (vöröshagyma, fűszerpaprika termelése) valamint a baromfi- és juhtenyésztésben. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a múlt évben is több mint 50 féle szántóföldi növényt termeltek, s ebből a legfontosabbak csaknem valamennyi gazdaságban megtalálhatók. A termelés szerkezete továbbra sem változott számottevően — állapítják meg a szakemberek. A gabonafélék és egyes zöldségek területének kisebb növekedése mellett a cukorrépa, a kukorica és a burgonya vetésterülete kismértékben, de csökkent. Közgazdasági vizsgálódást! A miértre egyszerű a válasz: a tapasztalat is azt bizonyítja, ' :hogy az üzemek termelési döntéseiben legnagyobb szerepet a megelőző esztendő értékesítési lehetősége játszik. Hosszabb távra szóló tervek kialakítását' akadályozza az üzamek hiányos tájékozottsága a fogyasztói piac igényeiről. Az Információk üzemi szinten sem kielégi tőek: nemcsak az értékesítési lehetőségekről, de sokszor egyes termékeik gazdaságosságáról — önköltségéről, jövedelmezőségéről — sem rendelkeznek megbízható adatokkal, különösen a gyengébb gazdaságok. Részben ennek következménye, hogy esetenként egyes termékekből értékesítési nehézségek vannak, s megtermelt értékek mennek veszendőbe. E téren gyorsabb lépésekre lenne szükség: a mezőgazdasági nagyüzemekben is megérné, ha közgazdászokat alkaJjnaznának kereskedelmi tevékenységük pezsdítésére, a gazdálkodás hatékonyságának „idomításárá." Persze a területi szövetségek mind a tájékoztatás, mind a szerződéskötések előkészítése terén még több támogatást nyújthatnának a tagszövetkezeteiknek, hogy a termelési és értékesítési biztonságot tovább szilárdítsák. Példákat is lehet felsorolni arra, hogy a mezőgazdasági üzemekben a közgazdasági előrelátás mennyire nélkülözhetetlen. Tavaly a bőséges szőlő- és gyümölcstermés tárolása és értékesítése, részben a járulékős létesítmények hiánya miatt —- -sok gondot okozott Szőlőből 4 ezer vagonnyi, az előző évinél 10—12 százalékkal több termett. Az új átvételi árak és minősítések azonban a termelők elégedetlenségét váltották ki, mivel a nagyobb termés ellenire csökkent a bevételűk. Á kiemelkedően jó őszibarack- és almatermés értékesítése szintén szükségtelenül - sok nehézséggel, jobb kooperáció esetén elkerülhető veszteséggel járt. Ahogyan a cikk elején említettük, talán nem érdektelen e megállapítások közreadása, hiszen a gazdasági reform csak abban az esetben vezet olyan eredményekre, amelyet joggal élvárunk, ha a népgazdaság minden területén, iparban, mezőgazdaságban és kereskedelemben egyaránt érvényre jut. Sőt kötelező ez az érvényesülés, mivel a mezőgazdaság az ipar legnagyobb „szállítója", s a lakosság élelmiszerellátásának legfőbb forrása.