Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-07 / 32. szám

Júniusra helyrehozzák az országutakat A téli közúti forgalom tapasztalatait, a forgalombiztosítás gondjait és feladatait, a tél okozta károk helyreállításával kapcsolatos tennivalókat ismertette pénteki sajtótájékoztatóján a minisztériumban Kiss Dezső közlekedés- és postaügyi miniszterhelyettes. Az 1969—70-es tél az átlagosnál nagyobb gondot okozott a közúti hálózatban. A tapasztalatokat most azért összegezték, hogy legközelebb ne kerüljenek az ideihez hasonló helyzetbe. Jobb információs rendszert alakítanak ki. jelenleg rendelkezésre álló hóeltakarító eszközök megközelítik azt a mennyiséget, amennyire átlagos téli időjárásban szükség van. Hómaróból kell több. ezért már most rendeltek húszat, s az év folyamán további 20—30-at szereznek be. A hó elleni védekezésbe jobban bevonják a népgazdaság más ágazatainak erőit, szükség esetén segítségül hívják a lakosságot is. A sokévi megfigyelések szerint februárban legalább még egy hófúvásos periódusra lehet számítani. A közúti igazgatóságok ezért jelenleg az előző időszakokban megrongálódott gépeket javítják, hozzák rendbe. A KPM közúti főosztálya utasította az igazgatóságokat a téli útkárok felmérésére, a javítások előkészületeire. A közúti igazgatóságok több mint egymillió köbméter havat mozgattak meg, s az utakat szegélyező nagy mennyiségű hó olvadása erősen eláztatta a pályatestek szerkezetét. A becslések szerint 300—100 millió forint kell az utak helyreállítására. A főútvonalak kijavítását június közepéig akarják befejezni. 'Jubileumi munkaversenyben fl műszaki brigád első lépései Régen érlelődő elhatározásból lett valóság az MSZMP Központi Bizottságának és a népfrontnak a felhívása nyomán, amikor arra kérték a dolgozókat, hogv köszöntsék eredményes munkaversennyel, újabb sikerekkel hazánk felszabadü1 lásának negyedszázados évfordulóját. A Kenderfonó és Szövőipari Vállalat központi nyarának cérnázójában — ahol egyébként is sok szo, cialista brigád dolgozik — j ekkor határozták el a műszakiak, hogy ők is bekapcsolódnak e nemes verseny: be. S mivel szülővárosunk1 nak, Szegednek október 11én volt a felszabadulása, ' brigádjuknak is ezt a történelmi dátumot adták. Ok; ióber 11. műszaki brigád } néven verbuválódtak egygyé: Arany Antal technikus, Csókási Mária technikus, Czene István s.-múvezető, Gázon János technikus, Szűzi József művezető. Perényi László segédmúvezető, és Pigniczki József segédművezető. Minden sallangtól mentes volt a megalakulás, s közfelkiáltással a legfiatalabbat, Perényi Lászlót választották meg brigádvezetőnek. Perénvi érdekes fiatalember. A Radnóti Miklós Gimnáziumban érettségizett és minden vágya az volt, hogy orvos legyen. Az első kísérlet nem volt szerencsés, s hogy a másodikhoz nagyobb eséllyel rugaszkodjon neki. a klinikán helyezkedett el dolgozni. Így sem sikerült. Hátat fordított az éterszagú környezetnek és az újszegedi gyár cérnázójában vállalt segédmúvezetői beosztást. „Itt kellett volna kezdenem az elején is." A családi szakma bújt elő a fiúból, hiszen édesapja okleveles textil-gépészmérnök. „őszre én is beiratkozom a műszaki egyetem t extilgépész karára." Egyszóval megalakult a brigád. Programról kellett gondoskodni. A ,.vezérfonal" adva volt: a cérnázóban három műszakban dolgoznak az emberek, a termelést közvetlenül irányító vezetők legfeljebb csak egy-két percre találkoznak egymással. Nehezen tudják kicserélni tapasztalataikat. nehezen tudnak olyan összhangot teremteni, amely nagyon is szükséges egy üzem vezetésében, irányításában. Ezért is jól jött a brigádalakítás. Perényi a vállalásokról beszél: — Három csoportba foglaltuk össze tennivalóinkat, felajánlásainkat. Egyik: a termelés és a termelékenység segítése. E tekintetben az újításokra és ésszerűsítésekre gondoltunk. A másik: az anyagtakarékosság és a minőség. A harmadik: politikai és szakmai önképzés, valamint a kulturális életben való aktív részvétel. Lassan fél éve, hogy meghúzták a startpisztoly ravaszát. Itt az ideje, hogy megkérdezzük, meddig jutottak el. mit valósítottak meg három programpontjukból Mit jegyeztek már be a brigádnaplóba ? — Arra az újításunkra vagyunk a legbüszkébbek, amely most van születőben —, mondja Perényi. A lényege a következő: a keresztcsévélő gépeken egy dolgozó 20 keresztorsófejet kezelt, vagyis egy masina körül négyen foglalatoskodnak. A mi újításunk bevezetése után egy gép körül 2—3 fő is elvégzi majd a munkát. Egy orsófejen egy tüske volt mi tíz tüskét konstruáltunk, s ennek kapcsán változik a technológia és a munkavégzés mechanizmusa. A régebbi 200 kilogrammos teljesítményt két-háromszorosára lehet növelni. A kezelőnők munkája könnyebbé válik annak ellenére, hogy a teljesítményük jóval nagyobb lesz. — Más van-e? — Lenne, de még nagyon kezdeti stádiumban. Csak a fejünkben forgatjuk a gyár főmérnökének javaslatát, hogy a fonaltöbbszörözést jobb gyártástechnológiával hogyan lehetne megoldani. — Menjünk tovább a második programpontra. — Az a legnehezebb. Vitán felüli, hogy a műszakiak felelősségteljes munkája nagy szerepet játszik a minőség javításában és az anyagtakarékosságban is. de megemlítenék egy nemrégen bevezetett ésszerűsítést, illetve újítást, amelyet az importból származó múanyagdoboknál vezettünk be. A dob belső felületét védőborítással láttuk el, s így nincs anyagszakadás, kevesebb a hulladék. Az újító Százi József volt. A harmadik pontnál, amely a tanulást és a kulturális feladatokat foglalja össze, ugyancsak születtek mar eredmények. A jubileumi verseny részeként brigádvetélkedöt rendeztek az iíjszegedi gyárban. A cérnázóból részt vevő kollektíváknak a műszaki brigád adott segítséget a felkészúleshez. A gyárból 29 brigád nevezett, közülük 15-en a cérnázóüzemből. Az új brigád minden tagja beiratkozott a műszaki könyvtárba, rendszeresen eljárnak a politikai oktatásra és szép terveket melengetnek a szakmai előrehaladásuk érdekében is. Perényi a műszaki egyetemre pályázik, Gőzön János is tovább kíván tanulni. A műszaki brigádot megalakulásukban és további munkájukban is szívesen támogatta az üzem vezetősége, Nagy József és Révész László, s talán ők éppen olyan büszkék az eddig elért eredményekre, mint az új brigád tagjai. További céljaik? Sikeres újítások, s a szocialista cím elnyerése. G. I. Akárcsak a felnőtteknek A tizenévesek is megkapták a személyi igazolványt Somogyi Károlyné felvétele Ezekben a napokban osztják ki Szegeden a tizennégy és tizenhat év közötti fiataloknak a személyi igazolványokat, amelyek átadásáról nemrég született országos döntés. Képünk a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskolában készült, ahol összesen 185 elsős és másodikos diák kapta, meg a fontos okmányt Idén összehívják a nőmozgalmak európai értekezletét Erdei Lászlóné, az MNOT elnöke, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség végrehajtó testületének tagja a napokban tért haza az NDN irodajának Berlinben megtartott üléséről. Az öt kontinensről beérkezett jelentéseket értékelve a berlini tanácskozás résztvevői megállapították: jelentősen megnőtt a nőmozgalmak aktivitása. A nők Vietnam iránti szolidaritásának egyik bizonyítéka lesz a Hanoiban létesítendő 300 ágyas kórház. Március 8-án, a nemzetközi nőnapon indul meg világszerte a gyűjtés e nemes célra, s természetesen az akcióból a magyar asszonyok és lányok is kiveszik részüket. A Lenin-centenáriumról októberben külön tanácsülésen emlékeznek meg. Az ülésen adják át első ízben a jeles békeharcos. Cotton asszony nevét viselő emlékérmet a szövetség alapító tagjainak. A tervek között szerepel, hogy még ebben az esztendőben összehívják az európai országok nőmozgalmainak értekezletét, amely az európai biztonság kérdését vitatja meg. Az NDN igyekszik messzemenő segítséget nyújtani a különböző kontinensek aszszonyainak speciális problémáik megoldásához. Ennek jegyében például kultúrközpontot létesítenek Szucinban. ahol egyebek közt az egészségügyi gondozónők és a háziipar szervezőinek továbbképzését oldhatják meg Szerepel a távlati feladatok között egy nemzetközi káderképző iskola létrehozása a nőmozgalom vezetői részére. E

gy fiatal, nemrég végzett mérnökkel beszélgettünk. Panaszkodott. Kesergéseinek summája: bátran akarja alkalmazni ismereteit, friss szemmel nézi és friss szóval (vagyis azon nyomban, tekintély-elvi megfontolások nélkül) bírálja mindazokat a dolgokat, eljárásokat, melyek a korszerű tudás fényében elavultnak, nemegyszer kezdetlegesnek is tűnnek. Szó ami szó. meg-meghallgatják. rit. kán meg is fogadják a véleményét. De hogy jó néven vennék, örülnének neki. azt nem tapasztalja. Idősebb vezetők többnyire úgy kezelik, mint egy okoskodó nagy gyereket. Nyíltságáért jó néhány dorgálást tett már zsebre, tudásáért annál kevesebb jutalmat. Lehet, hogy a mi fiatalemberünk túl temperamentumos. Nem udvariassági formulák közé ékeli; diplomáciai manőverek nélkül mond ki mindent. Ami a szivén az a száján. Hiszen még kezdő. De nyilván nem is a stílus a legfontosabb, hanem a tudás. Az a tudásanyag, amit magával hozott, aminek gyakorlati alkalmazását fiatalos hévvel sürgeti. Az a tudás, amely nyilván a legkorszerűbb. Hiszen ma. a tudományos technikai forradalom zajlása közepette már évtized se kell, hogy elavulttá váljanak ismereteink. A rohamos fejlődés nem ismer kíméletet, minden fiatal szakembernek is megvan hát az erkölcsi alapja ahhoz, hogy az „erkölcsileg kopott", netán már a technika lomtárába kívánkozó eljárásokról, elképzelésekről, szervezési módszerekről szigorú bírálatot mondjon, s főleg, hogy újat javasoljon. Sőt — és itt érkezünk el a probléma sarkalatos pontjához — igazában csak ehhez van erkölcsi alapja. Tudása nem az övé. Taníttatásáért, amely államunknak szép summájába kerül, viszonzás az. ha igyekszik érvényt szerezni a tanultaknak. Kötelessége, hogy közkinccsé tegye a legújabb elméleti értékeket. Akkor is. ha nem valami lelkesült visszhang a válasz, hanem épp az ellenkezője. Ha "józan hangú feddések után keményebb dorgatóriumban is részesül egy-egy begyepesedett-fejű részéről. Arról, amit tud, beszélnie kell, ilyen nehezebb körülmények között is, le kell adnia tudástöbbletét a közösségben. Sokakat feszit ilyen akarás, de egy idő után számosan „feladják".' A megszokás, a szűklátókörűség, esetleg a szakmai féltékenység falába ütközve úgy érzik, mégis nekik kell engedniök. Mindenben nem is lehet igaza egy kezdő fiatalnak. A gyakorlat kontrollja mondja meg, hogy a jót helyes módszerrel akarják-e megvalósítani. Ha nem, ezt többnyire be is látják az ifjú szakemberek. Van azonban, ami nemcsak nekik lehet sérelmes, de veszteség a gazdálkodásnak is: az, amikor kényszerű meghátrálásukkal az új enged teret a régi módszereknek. Amikor a sokat emlegetett könnyebb ellenállás irányába fordul a lelkesedés, a lendület. A ranglétra — úgymond: szamárlétra — elméletének hívei azt hajtogatják: várjatok a sorotokra. Mi is végigjártunk minden lépcsőfokot. Lehet. Bár kivételek korábban is voltak, s azóta egyre sűrűsödnek. A számításból többnyire kifelejtenek valamit, azt. hogy sort várni a sző szamárlétrát jelző értelmében egyszerűen nem lehet manapság. Nincs rá idő. A most tanultakat nem lehet holnapután értél^esüeni, n*eri ákkor jnár megint a legeslegújabb ismeretek érvényesítésén lesz a sor. Vagyis egyszérüen megengedhetetlen a tempóveszteség. A fejlődés üteme követeli meg, hogy a friss szeműek látásmódja, modern gondolkodásmódja érvényesüljön. Egyrészt úgy, hogy a tapasztaltaknál is meghallgatásra találjanak, kezdeményezéseiket értékéljék, segítsenek alakítgatni nyers elképzeléseiket. Másrészt úgy is, hogy különféle vezető posztokra állítsák strázsának a legtehetségesebbeket. Strázsának a szó olyan értelmében, hogy őrködjenek a korszerűség fölött, hogy az ötlet, a felkészültség győzzön a beidegzések, szokások, hibássá vált reflexek ellenében. A ..hány éves vagy és ' megmondom a beosztásodat" féle játék nagyon idejétmúlt valami. A reform kockázatstruktúrájába bele kell kalkulálnunk azt a természetes merészséget is, hogy a vezetők mernek posztokat, fontos feladatokat bízni rátermett fiatalokra. Azt a hatalmas energiaforrást, amit a tudás és az ifjúi buzgalom jelent, kamatoztatni kell. Az országos szakdolgozat pályázatra beküldött sok szegedi pályamű is bizonyítja, hogy a fiatal szakemberek többre is képesek szimpla rutinmunkánál. Vannak igényeik önmagukkal szemben. Alkotni, újítani akarnak munkahelyükön. Ahol felnőttszámba veszik őket, támaszkodnak rájuk, ott előbb-utóbb megszületik a jó teljesítmény is. M

ég valami szóba került a beszélgetés kapcsán. Az ismeretek erkölcsi elöregedése nemcsak a fiatalítás igényét veti fel. A fiatalodásét is. Magyarán: az idősebb vezetők is állandóan tanuljanak, szakmailag naprakészek, friss felkészültségűek és — ami igen lényeges — fiatalos szívűek legyenek. A kor követelménye ez. Nem lehet a sokat emlegetett gyerekcipőt ráadni a fiatalokra, s nem lehet abban lépkedni az idősebbeknek, mikor a hétmérföldes csizmák divatját éli a technika. Idősnek, fiatalnak együtt, közös akarattal és erővel kell megtalálni mindenütt " a körülményeiknek legjobban megfelelő méretet. Azt, amiben leghamarabb legmesszebb tudnak eljutni. Simái Mihály Á Szovjetunióba készül az Állami Népi Együttes A felszabadulás 25. évfordulójára készülődve Föltámadott a tenger összefoglaló címmel egész estét betöltő, műsorral lén a közönség elé az Állami Néni Együttes. A műsor első részében a már ismert, forradalmi tematikájú Latinka-balladát és a Hajnalodik című művet adják elő, majd az Utak című táncdrámát állítják színpadra. A bemutatót február 13an a budai ifjúsági napok megnyitó ünnepségén. Budapest felszabadulása 25. évfordulójának napján tartják. Az együttes március 12-án az NDK-ba utazik, s az Ecseri lakodalmassal lép fel. Március végén a Szovjetunióba utaznak. Március 25én a Kreml kongresszusi palotájában az együttes forradalmi hangvételű műsorával veszi kezdetét Moszkvában a magyar kulturális napok eseménysorozata. SZOMBAT, 1970. FEBRUÁR 7. DÉlMAGYARORSIÁG