Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-22 / 45. szám

T Sz. Lukács Imre TAVASZ ELŐTT MEG-MEGTRÉFAL bennünket az idő, egyik napról a másikra változik, hol tavaszias, hol a tél végét juttatja eszünkbe. Mégis, mar tavaszodik. A határban ittott kezdődnek a munkák, nem szólva a szorgos mihályteleki, röszkei paprikásokról, retkesekről, akiknek az év, a tavasz január végén kezdődik. S mire a nagyüzemben megindulnak a munkák, akkorra már a háztáji megtermi a maga kis váltóforintjait; 40—50 ezer forintot. Gazdag falvak, igen nagy a háztáji kultúra és szívós, kitartó munkát követel. tavaszelőttöt juttatja eszünkbe az is, hogy lezajlottak a szövetkezetekben a zárszámadó közgyűlések, ami örvendetes; a szeszélyes 69-es esztendő sem tudta elrontani a szövetkezeti gazdák alkotó kedvét, szorgalmát, páratlan energiáját. Szép eredmények születtek. Itt a mi vidékünkön, a szűkebb pátriánkban is. S máris a gazdaközösségek előtt egy újabb feladat all, készülődnek a tervtárgyaló közgyűlésre, ahol ls alaposan meghányják-vetik, az idén, hogyan is gazdálkodjanak, milyen legyen a költségvetési tervezetük, szóval hogvan is haladjon tovább a gazdaság és hogyan bontakozzon tovább a tsz-demokrácia. Már a zárszámadások alkalmával is tapasztalhatjuk, hogy a titkos szavazások, az új vezetőségválasztások alkalmával élt a tagság, akik rászolgáltak a közösség bizalmára, nem vallották kárát, ismét a vezető posztokon maradtak. Mindenképpen eredményes hetek, hónapok voltak, amiket eddig megéltünk, ebből . az esztendőből. Reményekkel kezdjük az esztendőt, nagy reményekkel ezt az évtizedet. A gazdaközösségek megerősödtek, még a szegedi járás „szatócs-boltocskái" is kitesznek magükért. Talán megérjük az idén — legalábbis titkos kívánságom —, hogy mérleghiányos szövetkezet sem lesz Homokországban. Mindenesétre a tények, az eredmények, a kezdet igen.^ztgtp, Nemcsak azért, mert mint . az emberi életben, napról napra mindig és mindig megújulni tud a szervezet, az akarat, ezek a mi gazdaközösségeink is egyre inkább emberi arcúvá formálódnak és egyre inkább képesek a megújulásra. S ez nem kevesebbet jelent, mint azt, hogy a korábbi években megálmodott, vagy álmodni se mert gyors ütemben haladunk az élen járó nemzetközi színvonal felé. Igaz, a mezőgazdaság feje fölött nincsen tető, s év elején jósolgatni badarság; De történelmi tény, hogy az eddigiek során betöltötték szerepüket a gazdaközösségek, és minőségi ugrás, minőségi fejlődés előtt állnak. Elsősorban nem arra gondolunk, hogy a terméseredményüket az égig fokozzák, hiszen ez lehetetlenség. De az elmúlt két-három évben olyan biztató jelek, tények, s nem utolsósorban eredmények születtek, mint például a kenyérgabona-helyzet megoldása — napjainkban külföldre exportáljuk a magyar búzát —, hogy méltán hihetjük, az új évtized nagyon sok örömet tartogat számunkra. A zárszámadásokból is kitűnik, mindenütt gondoltak a tartalékolásra, természetben és pénzben egyaránt, a biztonsági alapra, s a beruházásokra. Másrészt az egyesülések is elősegítik a technikai színvonal további tökéletesítését, amivel csak gyorsíthatjuk a bővített újratermelés megvalósulását. Igaz, hacsak az ablakon kitekintünk, már eJszomorítbat bennünket a belvíz, mert a Szeged környéki falvakban, a szegedi gazdaságokban is hosszú évtizedek, évszázadok óta gyaktan megfordul. Elönti a földeket, keserűséget, reménytelenséget áraszt <jó példa 1969, Kübekháza, mérleghiány, stb.) Éppen ezért nagy jelentősége van, illetve les? a sorra kerülő tervtárgyalo közgyűléseknek. Elsősorban a téészdemokrácia kiszélesítése szempontjából fontos ez. hiszen, sajnos napjainkban gyakran előfordul, hogy a téeszparaszt este televíziója előtt ülve többet hall a nagyvilág eseményeiről, mint a határ, a szövetkezet híreiből. Pedig felnőttek már, s nem szavazhatnak hűbelebalázs módjára, alaposan, megfontoltan kell ismerniök a gazdaközösség egész életét. .Sok helyen áldoznak is ezért, téeszkiadványok. téeszújságok jelennek meg. Ezeken á •közgyűléseken szavazzák majd meg, hogyan és miként legyen a. gazdálkodás, végeredményben itt dől el az is, hogy mennyi lesz a szóvetkezeti vezetők jutalma, prémiuma. Félreértés ne essék; csak a figyelemre hívjuk fel a közösséget, felelősségre a szövetkezetieket. Mert rossz szelek fújdogálnak például a szőregi Egyetértés Téeszből is, ahol kizárólagosan csak a pletykák alapján, előfordulhatott, hogy az építési brigád vezetője oltári nagy összegeket Keresett. A tervtárgyaló közgyűléseken, ha jobban figyel a tagság, megelőzheti az „ilyen bajokat". Ebben az esztendőben új „nagy csodák" nőnek ki a földből, a hatalmas, korszerű mammut állattenyésztő-telepek. Így például a tápéi Tiszatáj Téesz sertéstelepe, a homoki vidékeken pedig a különböző hűtőtárolók. Azt jelenti ez, hogy a valódi nagyüzemi méretekre szabott, készülő iparszerű sertéstelepek 20 százaléka kezd termelésbe, a szarvasmarha-telepeknek pedig 25 százaléka. Mindez növeli hitünket, reményünket. Hiszen tegyük szívünkre a kezünket; itt Szegeden, vagy akár hazánkban egész télen át, mikor volt olyan olcsó a gyümölcs, az alma, mint most? Igaz, bizonyos értelemben rekordév volt a 69es, hiszen 600 ezer tonna almát szüreteltek. De búzából, burgonyából, kukoricából, kalászosokból sem maradtunk el. MÉG CSAK EGY lépés -hiányzik. Egészen biztos, hogv ez az évtized meghozza nekünk ezt a minőségi ugrást és a világpiacon tovább növeljük árfolyamunkat, s a mezőgazdasági nagyüzemek valóban azzá fejlődnek; amivé valaha talán közülünk a legbátrabbak megálmodták. Tíz esztendővel ezelőtt sokáig tapodtam a mártélyi határt, vittem a jó szót, ajánlgattam a szövetkezetet. S azóta lám-lám ott is kiderült az ég. jóra fordult a közös, szekere. Mint mindenütt ebben az országban. Jó hallani; akármerre járunk-kelünk. mindenütt a mennyiségi változásból minőségi változásra készülnek a gazdaságok. Ennek úgy érzem a 70-es esztendő a kezdete. Szép kezdet. Méltó hazánk felszabadulásának négyedszázados jubileumához, a nemzetközi sikereket elért magyar szövetkezeti mozgalomhoz. Vízben E

ngem Forráskút még sohasem csalt meg. Nyár eleién jártuk a határt, s a készülő hűtőtárolóból még csak a falak magasodtak. — Ez pedig készen lesz őszre — mondta az elnök. Sándor Tibor. És készen lett. A szegedi járásban még Ásotthalmon és Zákányszéken építettek hűtőtárolót. Őszre ígérték az átadását. Ott nem lett belőle semmi. Sőt, a zákányszéki összedőlt. • A legutóbbi zárszámadási közgyűlésen Zámbó Mihály tsz-tag kétszer is szót- kért. Először az 1969-es évet lezáró mérleg ismertetése alkalmából. Ezeket mondtá: — Ért tizenegy zárszámadást értem meg a közösben, ebből hármat Baranyában. A többit itt, a forráskút! homokon. De ilyen szép zárszámadást, jó vezetést még nem láttam. Ott, ha hiszik, ha nem, épületek, kiépített majorok Voltak, mégse haladtunk semmire. Itt meg pár évvel ezeiött nem volt semmi se, csak a posza homok és mégis most. gyönyörű a majorunk, milliókban számoljuk a pénzünket, szóval most minden van, csak az a baj, hogy nagyon megöregedtem. Nekem már nem lesz se autóm, se motorom. Csak a nyugdíj. Az is jó dológ. Parasztembernek a rr * HOMOKI, BŰBÁJOSOK" nyugdíj, valamikor hogyan is hihettem volna? A tervtárgyaló közgyűlés vitájában megint felállt az öregember. Ezt mondta: — Megint fcsak felállók, már ha kinevetnek is érte. Mert azt mondom. gazdálkodni tudni kell, nem ám az államhoz futni a pénzért. Jól van az, ahogy eltervezték. Mindig is így vezessék a parasztságot. • Harmadik nagy és felejthetetlen élmény ebből a faluból az öregek napja. Esztendőről esztendőre egy alkalommal összehívják a széles határból a munkában elfáradt embereket. terített^úéztalhoz várják őket, borral jó ebéddel kedveskednek, és legutóbb is minden, borítékba 500 forintot csúsztattak. A .szociális törődésnek több példájával találkozhatunk. S itt a homokon 1963ban. hét esztendővel ezelőtt történt meg az alábbi eset. Ment a termelőszövetkezet elnökéhez Horváth Dezső EMBEREK A TEESZBEN A közgyűlési .kfóijikák . kev& rövidebb hozzászólást tartanak nyilván. Epnyi mindössze: „Köszönöm a megemlékezést, ígérem, hogy ezután még többét dolgozom." (Hosszan tartó tapsj_ Az elnök arról beszél, milyen., nagy dolog volt, amikor először milliomos téesznek mondhafctólo magukat. az meg talán föl sem tűnik, hogy néhány éve elkoptatták a sokmilliós jelzőt is. Úgy tesz, mintha oda se figyelne, nem mozdul a szeme se. Igaz. néhány mondattal korábban még arról volt szó, hogy a húszéves indulásnál még voltak emberek, akik igavonó jószág híján magukat fogták be a közös első valóban közös bofónájába. mint például .KÓ6ZÓ István, és társai. Á központból szaladtak ki rendíthetetlenül szigorú utasítással: - -1 —- Hagyják abba. de azonnal, mert ez lejáratása a szövetkezeti gondolatnak. Ezért kapott most elismerést, jó szót, ezt köszönte meg. röviden, de úgy, hogy a füle gombja is piros lett bele. Csupa kubikosnemzet alakította még tikkor a szövetkezetet.. Azok pedig már a talicskáról tudták, hogy az magától el nem indul, csak ha tolják. Sokszor még akkor se. Ilyenkor jött a „csikó", befogta magát a talicskába. együtt kaptattak fölfelé az emelkedőn. A borona 6e ment magától, azért húzták. — Mit akartak akkor? — Élni. Megélni. Jobban élni nem volt nehéz, mint azelőtt. Első aratáskor a tarisznyába nyúlós,' bőrnélküli, rághatatlan szalonna került csak. mégis ezt ak aratást emlegeti legtöbbször Kószó István. Meg azt, amikor először jóllakhattak. "—'Mit szólt, ákl látta az ember „húzta boronát? — Mit szólhatott volna? Azt. hogy lova- nincs -még a kolhoznak, de ökrei már vannak. Jó itigydarab rnarháí' az istennek. Sokat időzünk beszélgetés közben annál a gondolatnál, mibe reménykedtek akkor a mezítlábas téesz tagjai. Jósolták-e egymásnak, merték-e álmodni, hogy lesz ez jobb is? Azt a választ kapom, hogy hamar elpusztultak volna, ha ezen meditálnak. Azon inkább, hogy learatnak-e idejében. Azt számítgatták csak. ha a .kisember állata -megdöglik. • agyonüti , az az egész családot. Többen együtt talán jobban kiheverik Ennyi volt az összes \ ideológia. Többre nem futotta az időből. Gyorsan pergeti az eseményeket beszélgetés-' közben, hamar eljutunk az egyesülésig. — Az volt a baj. hogy azelőtt nem mertünk fölvenni hitelt. Mindenki attól félt. hogy azon szépen elúszik minden. Dobra verik a vagyonunkat, aztán itt a világ vége. Azon nagyot nevettünk. hogy mi majd csirkékből állítjuk talpra a szövetkezetet. Lassan fog az akkor lábra állni! Lehet, hogy én nevettem legjobban, de amikor a telep beindult, azért ott voltam én is. Még a tetőt építették, alatta ott volt már a hevenezer csirke. A szegény kubikosok szövetkezetéből mégiscsak lett- valami. A közgyűlést saját csárdájuk és éttermük fölött, saját szállodájuk alatt tartják. Amikor a pincér, a téesztag-gazda alkalmazottja két üveg sört rak elénk, ki is tölti neki az első pohárral, csak meg kell megint kérdeznem tőle: —. Hát erre gondoltak-e? — Ha nekünk akkor valaki aztmondja, hogv ennek g csoportnak egyszer Móra Ferenc Termelőszövetkezet lesz a neve. ós saját szállodája lesz bent a városban, azt én saját költségemen beszállítottam volna a bolondok házába. Nagy intelemmel hozzáteszi, azért legyen rendben mindig a föld, meg az állattenyésztés. Azt ne felejtsük el. hogy itt elsősorban termelni kell. — Azt pedig ne higgve. hogy olyan nehéz volt egy szövetkezetet megalakítani. 'Fönntartani sokkal nehezebb. Sándor Tibor — a mostani elnök —, 100 forint- kellett volna szegekre, hogy a kertészetben a melegágyakat „összehozzák" valahogy. Eredj a pénztárhoz. A pénztárosnő nevetett: „Három hete se láttunk ennyi pénzt". A legutóbbi zárszámadás napján. február 18-án, szerdán 3 millió forintot osztott ki a Haladás Termelőszövetkezet, csak prémiumként és nyereségrészesedésként.' Hát ezért „bűbájosak." 1967-ben a közös villamosítani kezdett. A homoki tanyák között a majorokhoz vezették - a fényt, és ne.m sajnálták a tanyáktól sem. Igaz, a gazdák anyagi áldozatot hoztak, de a •'• közösségnek- '-Is hozza kéliett ehhez járulni. De nem volt drága az a párszázezer forint,' áitiit erre költöttek. Emberségesebök körülmények közé jutottak a tanyaiak, esténként „elutazhatnak a világba" és a munkában Való intelligenciájukat is növelték. A forráskút! „bűbájosok" közül ma már 120-nak van személykocsija. A motorok, a kis biciklik száma ánnyi, högy senki sem tudja nyilvántartani. Eddig jutottak. És szokás már az is, hogy évközben kirándulni, üdülni járnak a Balatonra, a Mátrába, az idén az NDK-ba és Jugoszláviába. Sőt, nem szé-' gyen bevallani, de a 4 aranykoronás homok sok . mindenben megelőzte a jó feketeföldű városi szövetkezeteket. 1963-ban. amikor ebben a faluban az EZiistkalász és Rózsa Ferenc; Tsz utolsó zárszámadása volt, az árbevételi tervüket 5 millió 789 ezer forintra teljesítették. Ebből született '• a -manapság országos rangra emelkedett a Haladás Tsz. Az 1969. éVj- árbevételi tervét 57 millió 358 ezer forintra teljesítette. Hat esztendő alatt 50 millió forintos változás. Vagy egy másik adat: szintén 1963-ban a közösből származó tagsági és alkalmazotti jövedelem 3 millió 371 ezer forintot tett ki, 1969ben pedig 16 millió 482 ezer forintot. Bizqny vetekszik ez a legjobb szegedi átlaggal. • Virágzik, terem a homok. Búzából 17 mázsás átlagot, triticaleból 11,1, kukorjcából 17,6 (májusi morzsolt), rozsból 5,2, burgonyából 83,1, fűszerpaprikából 35,5, szőlőből 23, őszibarackból pedig 9,5 máisás termésátlagot takarítottak be holdanként. Soha ilyen jól nem ünnepeltek még Forráskúton, mint ezekben a napokban. Néhány évvel ezelőtt azt mondta nekem Sándor Tibor, a Haladás elnöke: „Ha a cipőm talpára ragádna a homok, onnan se seperném le." így szeretik a homokot. S akik szeretik, becsülettel dolgoznak rajta, nagyon tisztességes, nagyon szép életet teremthetnek maguknak. Példa erre Forráskút. Á forráskút! „bűbájosok". Nem azok, akik hajdan, 50—60 évvel ezelőtt fillérekért, pár szál kolbászért mérték a szerelmi bájitalokat, butították a népet, hanem azok az emberek, .akik megtanultak gazdálkodni, vezefni, emberré leírni. A ma, s a holnap embereivé.