Délmagyarország, 1970. február (60. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-03 / 28. szám

Uj munkás­szálló Budapesten Budapesten még az idén megkezdik az ország legna­gyobb munkaszállójának épí­tését a 2300 ágyas szállót az Építőipari Szolgáltató Vállalat számára tervezik, s előirányzott építési költsége 140 millió forint. A fővárosi tanács város­rendezési főosztálya már ki­jelölte a munkásszálló helyét a Kató út sarkán Jó együttműködés a termelökkel Gyorsan fejlődik a Szegedi Konzervgyár Az elmúlt években, évti­zedekben olyan frontáttörés következett be élelmiszer­ellátásunkban, amilyenre alig-alig számítottunk. A nők otthagyták a konyhát. A kö-l vetkezmény: gyárilag kell előállítani mindennapi táp­lálékunkat. Ebben az ellá­tásban vezető szerep jut á konzervgyáraknak. A szege­| di gyár is évről évre növelte Soroksári út és a Hámón j termelésének mennyiségét és megsokszorozta választékát. Pihentefőgép kínálatát. Lássuk mit és mennyit igér a szegedi üzem ebben az esztendőben. Többet, mint tavaly. A múlt évben 5100 vagon kon­zervféleség hagyta el a gyá­rat, amelyért 540 millió fo­rintot kaptak a hazai és a külföldi vásárlóktól. A sze­gedi konzerveket szívesen megveszik határainkon túl is, amelyet legékesebben az bizonyít, hogy tavaly 3100 vagon árujuk talált gazdára külföldi országokban. A vál­lalat tisztes haszonnal zárta zálásra törekednek, A fej­lesztés pénzügyi fedezetére 12,3 millió forintot tartalé­kolnak. A gyár vezetői gon­dolnak a munkások szociális ellátására is, ilyen célt szol­gál a tanáccsal közös beru­házásuk: új óvodát és böl­csődét építenek az Ilona utca sarkán. A konzervgyár szállítója a mezőgazdaság. A két terület fejlettsége visszahat egymás­ra; a fejlett konzervipar fej­lett mezőgazdaságot feltéte­lez és fordítva. Az élelmi­az elmúlt évet, annak elle- szergazdaság szerves egyse­in űszak alatt nére, hegy az állam mérsé­kelte a szubvencióját és ko­moly adót vetett ki eszköz­lekötési járulék címén a for­góalapra. Ettől függetlenül a konzervgyár munkásai magasabb jövedelemhez ju­tottak. mint a megelőző esz­tendőben: bérfejlesztés, nye­reségrészesedés és a 44 órás munkahétre való átállás ré­vén. Ebben az évben 5400 va­gon terméket állítanak elő a szegedi üzemben, amely­nek az ellenértéke körülbe­lül 580 millió forint. A több­let elsősorban a gyümölcs­ös a zöldségfélék sorából kerül ki. A szegedi táj hí­ressé vált gyümölcséből, az őszibarackból 30 vagonnal többet, összesen 350 vagon­nal dolgoznak fel. A zöldség­féleségeknél a borsó, bab, uborka és a paprika meny­nyiséae növekszik A 300 vagonnyi termelés­növekedést létszámbővítés nélkül kívánják megoldani. Az elmúlt években jelentős műszaki fejlesztéshez fogtak hozzá, új csarnokot építettek és többféle fedolgozó gép­sort vásároltak. A nehéz és kézierővel végzett munkát mérsékelték a páprikaszele­telő és a szilvafelező gépek. Ilyen gépeket ezután is vá­sárolnak majd. A műszaki A szövöd ék, fonodák dolgozóit egy-egy ... . , . . . _- . . . ... | fejlesztest szolgaija a hama­nagyon igenybe veszi, hogy minden munkaműveletet allva ! rom elkés7Ülö folyamatos sterilizáló. kell elvégezni. Az aktív pihenők beiktatása az automata hidrostatikus gépek miatt lehetetlen. Ez késztette a Kőbányai Textilmü­vek 2. számú fonótelepének vezetőit, hogy pihentetőgépet alkalmazzanak. A Vibra, melyet a Transvill készített, nagy sikernek örvend a dolgozó nők körében. A nyolcórás mű­szakban dolgozó nőknél az ötödik és hatodik órában lép fel a legerősebb fáradtságérzet, akkor alkalmazzák 2—3 percig a rezgésekel kibocsátó gépet, amely ismét pihentté teszi a fonónőket. amely biztonságot és jobb minőséget teremt a terme­lésben. Ezenkívül körülbelül 6 millió forintot költenek olyan berendezéseikre, ame­lyekkel tovább korszerűsö­dik a feldolgozó vonal. Ahol lehetséges ott teljes automa­tizálásra, vagy félautomati­Búcsú és visszatérés A búcsú, az elválás percei mindig nehezek. Hát meg amikor nem napokra, hetek­re szólnak, amikor munkás esztendők végét jelzik a bú­csúztató szavak, kezszorítá­sok. ölelések. Vagyis: a nyug­díjaztatáskor. Egy szb-titkár meséli: az idős munkásnő sírva fakadt, mikor arra kérte, üljön a vállalati ünnepség elnöksé­gébe. Pár nap múlva nyug­díjba megy. legyen ez az utolsó megtiszteltetés is el­ismerés szorgalmának, hűsé­gének. De az asszony csak azt hajtogatta, hogy ő nem akar, nem bírná ki könnyek nélkül ott sem. Megértették. Ilyenkor bizony már azt szá­molgatják a távozók: még egyszer olajozom a gépemet, még háromszor, még két­szer. Ma még van alkalmam beszélgetni a társakkal, azok­kal, akik szívemhez nőttek, de holnap már csak nekik dudál a gyár. Mélyek a gyökerek, szoro­sak a szálak. Nem is történ­het meghatódás nélkül a nyugdíjba vonulás. Aki egy helyen töltött el egy életet, annak még sokáig eszébe jár az éber hajnali órákban: most mennek a mieink, most köszöntik az öreg portást, blokkolnak, kapcsolják be a gépet. Mondják, hogy az egykori gyufagyári ember, ha ott­hon. ha a társaságban elébe kerül a gyufásdoboz. később is sokszor elmeditál szakmai apróságokon. Például azon, hogy milyen a doboza, szép derékszögben áll-e. a papírt hogyan simították rá. milye­nek a szálak? Rágyújtáskor, tüzadáskor a lobbanó gyufa­láng visszavilágít a régi esz­tendőkbe. Persze nemcsak ók vannak ezzel így. Szak­avatott szemmel, értő pillan­tással nézi minden szakma nyugdíjasa, mit milyenné teremtettek a mostaniak. — Ez jobb. ez rosszabb, mint ahogy mi csináltuk — hüm­mögik hozzá a dicseretet vaigv a bírálatot. Beszédesek nyugdíjas ta­lálkozókon is. Hiába, nagy élmény a visszatérés, a ven­dégeskedés! Fölmennek haj­dani műhelyükbe, üzemré­szükbe is. — Engedj csak egy kicsit! — kérlelő a hang, mint a játékot kívánó gye­reké. És beállnak a velük vénült masinákhoz, dolgoz­tatják a szerkezetet. — Megy ez még! öreg szaki nem vén szaki! Vagy elálldogálnak a vadonatúj monstrum előtt: hogy is van ezzel az import­géppel. rhennyivel nagyobb a teljesítménye? A fehér asztalnál oldódik a nyelv, néha alig lehet meg­állítani. Egy kis itóka is köz­rejátszik ebben, persze csak annak, akinek még szabad. Mert a diétázás tilalomfái már szegélyezik ebben a korban az idős ember útját. — Kár, hogy a fekete el­maradt! — jegyezte meg tréfásan egyik nyugdíjas, egy 1968-ban tartott üzemi ta­lálkozó végén. 1969-ben már nem maradt el. Akkor meg a fagylalt került szóba: ej, de jól esne. ha volna. Idén biztos az is jut majd az édes­szájúaknak. Megint lehet hu­morizálni: lám, fejlődünk, fejlődünk! Egy szó, mint száz, a leg­több helyen eleven marad a kapcsolat. A betegekkel is, különösen ott, ahol egy-egy szocialista brigád vállalja a „gondnoki" tisztet, a patro­nálást. Az ő érkezésük, a régi ^barátok, barátnők láto­gatása gyógyszer is. A cipőgyárban, a gyufa­gyárban s még jó néhány üzemben munkálkodnak vissza-vissza térő nyugdíja­sok. örülnek, mikor üzennek értük a gyárból: szükség van a kezük munkájára, szaktu­dásukra, hozzáértésükre. Nyugdíjkiegészítés is ez meg társaság is, találkozás a ré­giekkel. A gyár is jól jár mindannyiszor, mert soha­sem csalódik tisztes munká­jukban. A nyugdíjas kor — alko­nyat. Aligha lehet nemesebb célkitűzés mint ezt az alko­nyatot sugarasabbá, embe­ribbé szépíteni a munkában megfáradt öregeknek. Sok minden történt már azért, de a közösségekben munkáló összetartozás-érzés még többre lenne képes. Kama­toztatni kell ezt a képességet mindenhol a mostani s a le­endő nyugdíjasok javára. S. M. get és nagyon jó kooperációt igényel. A szegedi gyár az ipar berkeiből talán elsőnek próbálkozott a termelőkkel való közvetlen kapcsolatra, amelynek többszörösen is hasznát látta a társadalom A termelő magasabb bevé­telhez jutott, mivel a kiikta­tott kereskedelmi vállalat árrését majdnem, vagy tel­jes egészében megszerezte. A gyár nyersanyagellátása folyamatossá vált, széthúz­hatták a feldolgozás szezon­ját, s ami ennél is fontosabb, a fogyasztó közönség jobb minőségű árut kapott. A feldolgozó vállalat eb­ben az évben még szorosabb együttműködésre törekszik a termelő gazdaságokkal. Ahol lehetséges, munkát is bizto­sít a falusi asszonyoknak, lányoknak, hiszen mintegy 300 vagonra való terméknél előkészítő munkát ajánl ré­szükre. A gvár anyagiakkal is „közreműködik", hiszen közös beruházással szereztek be borsót arató- és cséplőgé­peket. A mezőgazdasági ter­mékek minőségének javítá­sára is inspirál a konzerv­gyár. Azoknak a gazdasá­goknak. ahol elvégzik a pa­radicsom növényvédőszerek­kel való gondozását, a nö­vényvédőszer árának felét a konzervgyár fizeti. A szegedi gyár igazgató­nője, dr. Ábrahám Antalné elmondta, hogv a iövő ter­veit. is körvonalazták. Emlí­tésre méltó ezek közül, hogv jelentős összeget fordítanak a termékek csomagolástech­nikájának korszerűsítésére, az alufóliás és más műanyag megoldásokra. Ennek kettős előnye van. importot takarí­tanak meg és modernebbé, szebbé és praktikusabbá te­szik a termékek küllemét. A konzervekre ezután még inkább szükség lesz, s hogy a szegedi üzem lépést tart­son a kereslettel, az elkövet­kezendő évek folyamán meg­kétszerezik termelésük mennyiségét. S hogy ez sike­rüljön, felépítenek egy kor­szerű zöldségfeldolgozó üze­met gyáruk területén. A so­ron következő években to­vább kívánják csökkenteni kézierővel végzett feldolgo­zást, a nehéz és megerőltető munkát igénylő tennivalókat. A Szegedi Konzervgyár ve­zetői és munkásai bizakodó­ak, amelynek reális alapot ad az eddig végzett eredmé­nyes munkájuk, hiszen a hazai konzervgyárak között a legjobban gazdálkodók so­rába tartoznak. (iazdagh István Kis dolgokból - nagyszerű tettek E z csak egy csepp a tengerben — szokták mondani olyankor, mikor a nagy egészhez képest kicsinek tűnő dolog kerül szóba. De gazdagon árnyalt nyel­vünk egyetlen fordítással máris érzékeltetni tudja az ilyen kis dolgok fontosságát is. Mondván, hogy a cseppben is ott tükröződik az egész tenger. S tovább folytatva a ha­sonlatot: ha a tenger a tiszta, határtalan eget tükrözi, a legkisebb rész.a csepp is visszaad, kifejez valamit az ég­bolt végtelenjéből. Mindezek a gondolatok a közelmúlt élményei nyomán sorakoznak elő. Végig gondolván, hogy rendkívüli látvá­nyosságok nélkül, minden különösebb harsányság nélkül kezdődött, de jól kezdődött a szegedi üzemekben is az új esztendei munkálkodás. S ugyanígy látványos külsőségek­től mentesen, de annál célratörőbben folytatódik, formáló­dik tovább az a mese indítékú versenymozgalom, amely az őszi hónapokban bontakozott ki a munkahelyeken. Szép hagyomány már nálunk, hogy a gyárak, intéz­mények dolgozói — a munkásöntudattól, a tulajdonosi szemlélettől, a többre, jobbra törekvéstől sarkallva — tet­tekkel köszöntenek egy-egy ünnepet, nevezetes évfordulót. Olyan hagyomány, amelyet méltóbban, szebben nem is le­hetne kiteljesíteni, mint a mostani, felszabadulásunk 25. évfordulóját köszöntő jubileumi versennyel. S milyen, szimbolikusan társul ehhez a jubileumhoz a Lenin cente­nárium! Egyszersmind történelmi hátteret és távlatot ls felrajzolva a szabadság horizontiára. érzékeltetve eszmei örökségünket, történelmi jogfolytonosságunkat. A dolgozók legjobbjainak, a szocialista brigádoknak felajánlásai, friss kezdeményezései arról is vallanak: értik és érzik azt a történelmi leckét is. amit a két összefonódó ünnep sugall. Hogyan látszik hát ezekben a csepj>ekben: a szocialista brigádok felajánlásaiban a tenger? A szocialista módon dolgozni, tanulni, élni jelszavú közösségek életében miként tükröződnek a szocialista társadalom jelzései és előrejelzé­sei? Általános tapasztalatok alapján mondhatjuk: tisztán, egyre meggyőzőbb sugárzással. S mindinkább sablonmen­tesen. A termelési tanácskozásoktól a szocialista brigádér­tekezletekig az idei feladatok minél jobb megoldásának jegyében, a szorgoskodó felelősség légkörében tanácskoztak a teendőkről. Talán a „minőség atmoszférájában" kifejezés a legtalálóbb a jobbító igyekezetre. Vagy éppen az a jel­szó, melynek nem csak a szegedi nyomdában, de a többi üzemben is tábora van: „minőséget minden műveletnél!" Csepp a tengerben, mikor egy ifjú szakmunkás felvál­lalja: jobban elsajátítja azokat a munkafogásokat, ame­lyekben nem elég otthonos. S csepp az is. amikor erre se­gítséget ajánl a műhelybeli idos mester. Ugyanígy, amikor az üzemnek szükséges újítás kiókumlálását célozza meg valaki. De a „kísérletezem, közreműködöm, gondoskodom, kijavítom" kitételek sok kis cseppje már egy műhelyben is erecskét alkot, egy üzemben patakot, maid folyót, s mindez naggyá, nagyszerűvé' alakul, közös eredményekké árad. Szép törekvéseket látunk a szakmai műveltség gyara­pítására. a továbbképzésre, tanulásra. Ennek is messze­hatók a perspektívái, hisz nélkülük a gyors előrehaladás elképzelhetetlen. Megújuló, felfrissülő versenyformákkal is találkozha­tunk. A Szakma Ifjú Mestere mozgalomban a fiatalok, még inkább a nagyobb szakmai tudás megszerzését, a Kiváló Ifjú Mérnök, Technikus. Közgazdász mozgalomban már a műszaki ismeretek önálló alkalmazását, elképzelé­seik gyakorlati megvalósítását tűzik ki célul — ugyancsak a nagy jubileum jegyében. Egyik helyen a szocialista üzem­rész, másikon már a szocialista munka vállalata címért in­dított mozgalom visz új színt a mostani versenybe. A fi­zikai munkások brigádjai mellett sokasodnak, mind ered­ményesebben, tevékenykednek a műszaki szocialista bri­gádok. A konkrét célkitűzések legtöbbje inkább csavart jelent egy gépezetben, mint a nagy lendítő kereket. De pontosabb, szervezettebb, olajozottabb forgásával új mechanizmusunk jobb működését segíti megvalósításuk. Minden látszólag kisjelentőségű dolognak is megvan a ma­ga fontossága. Az egyén és az üzem számára, de ezen messze túl, egész népgazdaságunk, nemzeti felemelkedé­sünk szempontjából is. Ezért kívánatos, hogy a következő két hónapban újabb energiatartalékokat tárjunk fel. tovább erősödjön a verseny, kis dolgokból építsen nagyszerű tette­ket a felszabadulási jubileumra. S igen méltányos a már tapasztalható készülődés; a gazdasági és politikai vezetők anyagi jutalmazási formákkal, az erkölcsi megbecsülés újabb jeleivel is meg akarják szépíteni a nagy ünnepet a verseny legkiválóbbjai, a hétköznapok hősei számára. Simái Mihály Terjeszkedik a tévé A tévé 4. számú stúdiójá­nak építését hamarosan meg­kezdik a Technika Háza jobbszárnyának földszintjén. Az MTESZ tájékoztatása sze­rint a Textilipari Tudomá­nyos Egyesület, a Szilikát­ipari Egyesület, a Magyar­honi Földtani Társaság, a Kémikusok Egyesülete és az MTESZ központi titkársága februárban megkezdi az át­költözést az Anker köz 1— 3. alatti irodaházba. Az épü­letszárny I.. II. és III. eme­letén levő többi helyiségeket is atadják az idén a tévének: ide kerülnek a 4. sz. stúdió színészóltözői, kelléktárai, ke­verő- és hangosító termei. A 23. számú Építőipari Vállalatnál elmondották: idén tatarozzák a Szabadság téri tévé-palota 200 méter hosszú. 25 méter magas hom­lokzatát is, az új stúdió épí­tésével pedig úgy iparkod­nak, hogy jövőre átadhassák, hiszen ettől is függ a máso­dik tévéműsor indítása. Idén rendezik a vasutasok bérét Közölték a MÁV vezér­igazgatóságon, hogy a kor­mányhatározat értelmében még az idén végrehajtják ,a bérfejlesztést. Megoldják a vasútnál az utazó- és fordu­lószolgálatot teljesítő dolgo­zók túlóradíjazásának enge­délyezését, felemelik az éj­jelipótlékot és rendezik a munkás- és egyéb forgalmi állományú dolgozók munka­bérét. KEDD. 1970. FEBRUÁR 3. DÉLMAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom