Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Az utca mindannyiunké 197O. január 2. A hfres mondás — gondolkodom, tehát vagyok — kiforgatott és többes számú változata csak annak számára tréfás szójáték, aki nem jár az utcán, nem préselődik villamoson, autóbuszon, vonaton, nem ül a volán mögé. Az utcáit, a közlekedési eszközök naprólnapra színterei komédiáknak, tragédiáknak, forrásai kárörvendő nevetésnek, méltatlankodásnak, dühnek. Színterek, ahol a szereplők mi, mindannyian vagyunk, források, amelyeket, mi, gyalogosok, és autósak, sétálók és rohanók, türelmetlenek és bámészkodók táplálunk. Az utca, a közlekedési eszköz szüntelen randevú. Találkozó Idegenekkel, akiket néhány percig látunk, akikkel utunk párhuzamossága, kereszteződése vagy éppen ellentétes aránya hoz össze. Randevú tehát olyan emberekkel, akikkel — bár idegenek — a közös érdek rokonit bennünket; ne zavarjuk egymást, ne legyünk terhére a másiknak, mindenki zavartalanul haladhasson a maga útján. Megfogalmazni e közös érdeket nem nehéz. Helyeselni is könnyű. Betartani? Nem mindig sikerül. Meghökkentő és kacagtató fordulatok színpadává válik sok esetben az utca, a közlekedési eszköz. Gyorsan cserélődnek a szerepék, a szöveg is változik, csak egy valami azonos: nézőközönség mindig akad. A nagyhangú autós megjuhászodva pislog a rendőrre, aki látta, miként spricceltek szét a gyalogosok vágtató kocsija előtt. A vonaton kuncogáa kíséri a jókat mondó részeget, de pillanatok alatt megsűrűsödik a levegő, amikor ráhág valaki lábára, s az utasok ölébe zuhan. Szívesen adnak fölvilágosítást a tájékozatlannak, ha történetesen ifjú a mutatós a hölgy, de sokan meg sem állnak, ha tétova hangú öreg kér segítséget. Hosszú időn át nézelődnek, mert összekoccant két gépkocsi, mert daruval csöveket emelnek be. mentő állt meg valahol., valakik szóváltásba keveredtek. de kámforrá válnak, ha tanúkat keresnek, ha határozott beavatkozással nagyobb bajt előzhetnének meg. Kámforrá válnak, s hár előbb még ráérősen álldogáltak. most már rohannak, lökdösődnek, tű rel metlenkednek. Sok időt töltünk az utcákon, a közlekedési eszközökön. sok Időt tehát Idegenek között. A szólás szerint a tudás atyja az ismétlés, ám úgy látszik ebben az esetben az ellenkezője igaz. Mert az utcán, a közlekedési eszközön a sokszori „ismétlés" ellenére is az egymással szembeni figyelmesség, segítőkészség helyett a nyersesség, a gorombaság, a türelmetlenség az úr. Ideges, rohanó világban élünk? Tetszetős érv lehetne, ha nem kívánkozna melléje valami, a teljes igazság érdekében. Az, hogy mi magunk — akik benépesítjük az utcákat és közlekedési eszközöket — tesszük idegessé, rohanóvá kisebb és nagyobb világunkat! Többszöri kísérlettel igazolták: a rohanó, szabálytalankodó autós szerencsés esetben csupán rövid idővel ér előbb a Balatonhoz, mint az, aki szabályosan vezet. Napról-napra saját „kísérleteink" igazolják, hogy csöppnyi jóakarattal még fölférhetnénk a zsúfolt peronú, de középen félig üres autóbuszra, de mivel föntlevő utastársaink, jóakarata hiányzik, így lemaradunk. Holnap meg miattunk ér hasonló sors mást. Kísérlet sem kell ahhoz, hogy igazolódjék: a rossz helyre tett csomag, a szakadt fonatú kosár, a hangoskodás, a táskarádió bömböltetése olyan bosszúságforrások, melyektől könynyű lenne megszabadulni. Könnyű, ha több figyelem jutna magunk mellett másokra is, ha a józan többség egyöntetűen lépne fel a ha Ugatást, beletörődést föladva. Furcsa eB eritmondás: mindannyian Ahítozzuk a csendesebb utcát a nyugalmasabb, kényelmesebb közlekedést, de mindig másoktól várjuk, hogy tegyenek ennek érdekében. Igaz, sok rajtunk kívülálló oknak is része van bosszúságainkban. A kelleténél kevesebb közlekedési eszköz, a szűk, a nehezen járható utcák, vagy utak olyan körülmények, melyeket jobbá csak fokozatosan formálhatunk. Am hiába lesz több a villamos, az autóbusz, a vasúti személykocsi, hiába épülnek alul- és felüljárók, ha öröklődik rossz szokásaink serege. Ha a gyermek már szüleitől megtanulja, miként tülekedjen, ha az Ifjú az Idősebbektől sem lát jó példát Az utca. a közlekedési eszköz mindannyiunké. S mert az, úgy kellene, illene viselkedni ott ahogy odahaza, otthonunkban. Vagy éppen az a baj, hogy ezt tesszük? Talán megpróbálhatnánk holnaptól kezdve másként: emberhez illő fegyelemmel, másokra is tekintettel levő udvariassággal M. O. | Kijelölték a számlálókörzeteket. megrajzolták a térkégel és sokszínűséggel az átlagtól eltérő viszonyokat, körülményeket. peket. összeállították a címjegyzékeket. az elektronikus számítógépek várják a mii- || 7 liárdnyi információ betáplá- nOQyan I lását, a lyukkártyahegyek készen állnak a lyukasztásra a kérdőívek kitöltésre, s a számlálóbiztosok munkájuk megkezdésére. Tanfolyamok, értekezletek, eligazítások sokasága és egy próbanépszámlálás előzte meg a tízévenként ismétlődő nagyszabású munkát, amely valaha nyelvünkben a népszámlálás elnevezést kapta. valójában mindig több volt annál A változások rögzítése A hivatalos statisztikai ap. parátus először száz évvel ezelőtt véezett Magyarországon népszámlálást és ez a mostani — figyelembe véve az osztrák közigazgatás egykori összeírásait is — a 14. a sorban. A felszabadulást követően hazánkban harmadszor Indulnak útjukra a népszámlálók 1970. január 2-án. hogy az összeírt adatok alapján a statisztikusok minél teljesebb, pontosabb képet állíthassanak össze az ország lakosságának pillanatnyi helyzetéről, körülményeiről. E sajátos nemzeti méretű „fényképezésnek" törvényesen előírt pillanata, a népszámlálás úgynevezett eszmei időpontja 1969. december 31. és 1970. januári, napja közötti éjfél Ekkor képzeletben egy szemvillanásra megállítjuk az Időt és az ezt követő napokban megjelenő számlálóbiztosok ebben az Időpontban fennállott állapotot rögzítik adatok formájában kérdőíveikre. Azt mondjuk — népszámlálás és értjük alatta a népesség összetételében, helyzetében, körülményeiben történt változások megfigyelését, számba vételét, összegezését. Valójában tehát nem a lakosság megszámolása a feladat, hiszen arról hogy hány ember él az országban. folyamatosan rendelkezésre állnak kellő pontosságú adatok. Annál fontosabb és Izgalmasabb felmérni. hogyan alakultak, milyen mértékben változtak népünk életét jellemző feltételek. viszonyok egy évtized alatt Bepillanthatunk községenként városonként sőt. az ezekben kialakított körzetenként a nagy országos átlagszámok mögé. amelyek alkalmasak ugyan a fejlődés. a változás globális jelzésére, de nem tükrözhetik a szükséges részletességTudjuk például azt, hogy Magyarországon 1960 óta 1 millió 400 ezren születtek, hogv ebben az évtizedben közel 700 ezer lakás épült hazánkban, hogy erre az időszakra tehetjük a mezőgazdaság történelmi átalakulását a televízió általános elterjedését Ez alatt az idő alatt községek szűntek meg. városok alakultak az országban. Háromszázezerrel csökkent a tanyákon, külterületeken élők száma, közel 400 ezerrel nőtt az iparban dolgozók száma, s mintegy félmillióval csökkent a mezőgazdasági dolgozóké. Viszont arról még megközelítő adataink sincsenek, hogy az évtizedben született közel másfél milliónyi új honpolgárból hányan élnek új, egészséges, jól felszerelt lakásban, és hányan élnek még ma is földespadozatú. vályogfalú. szalma-, vagy nádtetős viskóban, villany, víz és gáz nélküli lakásban. És nincsenek megfelelő Ismereteink arról sem, hogyan alakult lakóhazaink és más építményeink életkora, műszaki állapota. hány ember él a fiatalabb, jól karbantartott még évtizedeknek is ellenálló épületekben és hányan laknak olyan lakásokban, amelyeket már a közeli években indokolt lebontani A Központi Statisztikai Hi. ratal rendszeresen közli megfigyeléseit az Ipari és mezőgazdasági termelés alakulásáról. a kiskereskedelmi forgalomról, a különböző iskolákban tanulók, és szakkémettséget szerzettek számáról. de arra a kérdésre például hogy a mezőgazdaság idei kimagasló termelési eredményeit hány munkáskéznek köszönhetjük, majd csak a népszámlálás nyomán lehet megbízható pontossággal felelni Az öszszeíróívek adataiból kiderül majd az h. hogy mikiént áll a lakosság Iskolázottsága, szakképzettsége. Azt azonban máris tudjuk, hogy nem szerepel többé az ősszel róíveken sz a kérdés, amely az állampolgárok Írni-olvasni tudására vonatkozna. Hazánkban az analfabéták száma ma már olyan minimális, hogy a népszámlálókat nyugodt szívvel felmenthetjük ennek a kérdésnek vizsgálatától. Ugyanakkor életbevágóan fontos minél gyorsabban választ kapni arra a kérdésre, hogy jelenleg hány lakatos, esztergályos, villanyszerelő, kőműves stb. szakképzettségű lakosa van az országnak, hány diplomás mérnökkel, agronómussal. tanárral, technikussal stb. számolhatunk a közeli és távoli terveinkben. Kellő ismeret Sokat tudunk ma is önmagunkról az évtizedek során hazánkban bekövetkezett változásokról De számos tény, jellemző folyamat változásra utaló körülmény rejtőzik társadalmunk mindennapi életének mélyén, felkutatásra, számba vételre és felhasználásra várva. Ösi közmondás: „Aki másokat ismert: okos; aki önmagát ismeri: bölcs." A népszámlálás révén az ország szerez kellő önismeretet, jelenének. jövőjének formálásához elengedhetetlen bölcsességet Minél pontosabban, sokoldalúbban ismeri a helyi ós országos kormányzat a lakosság, az ország valódi helyzetét, annál biztosabb kézzel jelölheti id a közelebbi és távolabbi célokat a haladás Irányát és ütemét • a lehetőségek mérlegelésével dolgozhatja ki az össznemzeti cselekvés programját Temérdek munkát sok fáradságot emésztettek fel már eddig is a népszámlálási előkészületek. De az egésznek a legnehezebb, a legfelelŐ6ségtellesebb része, az adatok összegyűjtése, rendszerezése é6 feldolgozása még ezután következik. A tanácsok közreműködésével, a Központi Statisztikai Hivatal szakirányításával mintegy 60 ezren végzik a népszámlálással kapcsolatos adatgyűjtő és ellenőrző munkát A derékhad pedagógusokból áll. Közülük kerül ki a számlálóbiztosok többsége, akik két héten át erejüket nem kímélve. fáradságot nem ismerve. úttalan utakon járva, lépcsők ezreit mászva kopogtatnak, csöngetnek be valamennyi család otthonába, hogy a kérdéseikre kaqptt korrekt igaz válaszokkal tölthessék ki az összeíró íveket Szolgálati titok Bárhova lépnek be hivatalos minőségben a népszámlálók. megértést türelmet, tapintatot visznek magukkal s ugyanezt joggal remélik a lakosságtól maguk is. Számítanak az emberek állampolgári felelősségérzetére, komolyságára és segítőkészségére. hogv kötelességükepontosan, szépen teljesíthes sék. Munkájukat törvényes előírta szerint végzik, kérdéseikre tehát mindenki köteles őszinte, valósághű választ adni de ugyanez a törvényerő védi az állampolgárok jogait érdekeit is, amikor úgy rendelkezik, hogy a népszámlálás során összeírt adatokat szolgálati titokkém. kell kezelni, és azokat kizárólag statisztikai célra szabad felhasználni Gyertyános Zoltán — Csak tudnálak erről leszoktatni, hogy mindig Ilyenkor háborgatsz! Egy magyar — A lb ionban 4. A Dowr,ing Street lO-lol a Towerig A madeiM brit premier rezidenciájának keskeny utcája a Whitehall-ból ágazik le. A hangulat, melyet sugall, szinte kisvárosias. Szerény külsejű a 10. számú épület is. Előtte az úttesten két rendőr beszélget, lezser testtartássaL No persze arra a szerencsére bizonyára hiába várnánk, hogy esetleg Wilson miniszterelnököt lencsevégre kaphassuk. Reggel kilenc óra van, ki tudja, mit is csinál egy brit miniszterelnök ilyentájt? De annyit azért megfigyelhetünk, hogy hordárok, levélhordók érkeznek, akik előtt a csöngetés után rögvest kitárul a kormányfői rezidencia ajtaja: lakáj veszi át tőlük a küldeményeket. (Egy idézet a Daily Expressből: „Az angol posta nemrégiben a következő utasítást adta ki: valamennyi táviratot, a kormánytáviratok kivételével, egyszerű, közérthető nyelven kell megfogalmazni.") S míg e müvelet lebonyolódik — nem túl gvorsan —, addig egy-egy másodpercre még az épület belsejébe is bepillanthatunk. De csak annyit látunk, hogy csillársorck világítanak meg egy nagyobb helyiséget, amely nyilván a rezidencia (fogadó?) előcsarnoka lehet. Mind közelebb lopakodunk, a kíváncsiság már-már az ajtóig sr dor bennünket, de a két rendőr csak beszélget rendüietlenül. A szituációban van valami eredendően rokonszenves: nem is annyira abban, hogy nem féltik tőlünk a CSÜTÖRTÖK, 1*71. JANUÁR 1. brit miniszterelnök — aki azért akárhogy Is vesszük, mégse akárki — nyugalmát, testi épségét; inkább abban: úgy vigyáznak rá, hogy ml, akik az épület körül ólálkodunk, ebből a védekező akcióbői semmit nem érzékelünk. A

flnwninn Qlrppf R város szívében van, a parlaUUTVlIlliy 011 CGI ment Temze-parti épületétől alig egy macskaugrásnyira. De nincs messze a Buckinghampalotától sem. Csak el kell sétálni a St. James's Park mellett, és már is kiérünk a Mall-re. Ott aztán addig megyünk, míg meg nem látjuk a Green Park csücskét De közben az út térré szélesedik. Igen, az ott már a királyi lak, de Ilyen messzeségből nézve még majdnem eltakarja a Queen Vtctorla Memóriái, egy valóságos szoborerdő, amelynek középpontja persze Viktória királynő trónuson ülő, méltóságteljes alakja. Körötte a föllelhető jótulajdonságok legnemesebbjei, természetesen szoboralakká jelképesítve: a Bátorság, a Hűség, az Igazság, az Igazságosság, az Anyaság. Áhítatra serkentő a látvány, de nekem minduntalan a Strachey rajzolta kép jut eszembe, amely viszont azt a tanulságot sugallja, hogy a dicséretek halmozásával is nevetségessé lehet tenni valakit. E szobor-Viktória monumentalitásával szinte követhetetlen magasságok felé tör. Strachey híres esszéjében pedig példás precizitással gyakorolja a kisszerűséget, méghozzá egy, akkor éppen legragyogóbb fénykorát élő világirodalom élén: a hatalmas dicsfény-áradatból azért óhatatlanul rája is sok vetült. S csak a kételkedő elme érzékeli: másodlagos csillogás az. így érthető, ha a bennszülöttek eredetinek hiszik. Tizenegy óra. Kezdődik az őrségváltás. Már jönnek is — hatalmas medvebőr-kucsmával a fejükön — a gyalogos gárdisták, rövid szuronyú kézifegyvereikkel, fényesre suvikszolt cipőben, rendkívül métóságteljesen lépkedve a tolongó, fegyelmezetlen, már-már csőcseléknek ható kíváncsiak tömött sorfala között. A rendre lovasrendórök vigyáznak, a palota gazdagon diszített, kovácsoltvas kapujánál pedig gyalogos bobby áll mellén összefont karral, és elnézón bámulja, mint tülekedünk egyre közelebb ahhoz a vasrácsozathoz, ahonnan már lehet látni valamit az udvaron lejátszódó — számunkra kissé érthetetlen epizódokból összetevődő — eseményekből. A zenekar ünnepélyesen hömpölygő melódiákat Intonál, miközben furcsa lábemléssel trappolnak a gárdisták. Térülnek fordulnak, majd más és megint más alakzatokat vesznek fel; parancsszavak harsognak. Aztán megint a zenekar veszi át a főszerepet. Mesterségesen életben tartott hagyomány, ezúttal a katonásdi formációját öltve e komor és még csak monumentálisnak se ható palota előtt, amely a királyi család hivatalos londoni otthona. (Itt lakik II. Erzsébet, egyik alattvalójával, Fülöp edinburghi herceggel, aki a férj tisztét tölti be mellette, Igen méltóságteljesen. Hogy a házasságban milyen lehet közöttük a viszony, art mi nem tudhatjuk. Négy gyermekük léte viszont — ha közvetetten is, de — utal a főrangú házastársak olykort valószínű egyenrangúságára.) („Fülöp herceg sportosan öltözve Jelent meg: nyitott ing és ugyanilyen nadrág" irta róla egyizben a Sunday Times.) I7 nrtófllfá'tácnalr vége. Ha otthon lennénk, azt HL UldCyVd laallan mondanám, épp delet harangoznak. A Tower-ban azonban nonstop szolgálatot tart a hagyomány és a történelem. Ez itt az árulók kapuja, ahol behozták őket, a lenyakazásuk előtti napok valamelyikén, méghozzá csónakon úsztatva idáig. A rácsos kapu állandó jelleggel zárva. Vajon nem lennének már árulók? A Tower őrei idősek és nagyon lelkesek. A hagyományokat pompázatosan őrző egyenruhájukon kitüntetések több sornyi szalagját viselik. A rosszmájúság kockáztatja meg velem a feltevést: a turistákkal vívott harcokban szerezték volna? Persze bizonyára háborús veteránok. Mintha Shakespeare színpadán ágálnanak. olyan ércesen áradó angolsággal deklamálják a prospektus-szöveget a bástyák, a tornyok, a lépcsők, az emléktáblák, a befala zott csontok, a szobák, a zugolyok, olykor hátborzongató részletekkel is rendelkező történetét. A körülállók szájtátva hallgatnak. Oldalt egy gárdista áll. rezzenetlenül. Faarccal tűrve, hogy bámulják, fényképezzék. S majdnefm olyan időtlennek tűnik medvebő kucsmájával, díszes egyenruhájával, mint a megfeketedett falak, amelyek komoran tőrnek az ég felé e délután szikrázó napsütésében. PAPP ZOLTÁN