Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-11 / 9. szám

CSAK BELÉPŐVEL! Az anyagi szükség furcsa ösztönzője a művelődési házaknak. Meg kell keresniök fenntartásuk és működésük költségeinek nagyobbik felét. A zsombói szilveszter azonban szélsőséges példával is szolgált. A forráskútl Átokházáról ment be a Kormos házaspár, hogy megnézze a televízió vidám műsorát A bejáratnál mindjárt útjukat állták a jegyszedők, mondván: itt most bál van. aki be akar menni, váltson jegvet Akár fiatal, akár öreg. Ha a tévét nézi, ha bambit iszik, akkor is. Itt a baj. Vannak esetek, amikor ránézésre meg lehet állapítani, bálba jött-e valaki. vagy nem. A kor árulkodik. Valaki elhibázta Zsombón. Nem várjuk meg a választ ide írjuk rögtön: ismerjük a zsombói speciális helyzetet A tervezők elfelejtették, hogy a nagyterem igénybevétele esetén az összes többi helyiség eredeti funkciója szerint használhatatlan. Klubszobák. irodák mind innen nyílnak. Pedig ezek a kis termecskék éppen arra valók lennének. hogy egyidöben, egymástól függetlenül több népművelési formának is szállást adhasson a művelődés háza. Még szilveszterkor is! De ez mégsem lehet most mentség. Néha azért rá kell nézni az emberekre. H. D. RÓZSAÜGYNÖK — ÁLRUHÁBAN Nagy a szőregi rózsakertészek tudománya. A sok tövis közül olyan világszép piros, vörös, fehér és sárga virágokat csalogatnak elő, hogy vágyakozik utána a holland polgár is, az olasz is, ilyet kérnek valahová a Szovjetunióba is. A virágkertész is szereti a szép virágokat, de neki az a legszebb, amelyiket leghamarabb megveszik. Híresek a szőregi rózsák. Akad azért rossz hírük is. Bár hosszas huzavona után most is elintéződött a dolog úgy, mint máskor, belenyúlt Bakos János a zsebébe, és visszafizette a pénzt végre, mégis érdemes meghallgatni az ecsédi Nagy Lajos panaszát Tavaly nyáron felkereste egy harminckörüli férfi. Rózsatöveket kínált eladásra. Készséges magyarázatot adott az ügynök, hogyan is lehet majd megtudni, melyik rózsa milyen virágot hajt. Vagy gépkocsival hozzák, és átadáskor megmondják, vagy postán küldik — akkor pedig a ráragasztott címke árulkodik. Sokan rendeltek a faluban rózsatöveket, sokan tervezgették, melyiket teszik majd az udvarra, melyiket a ház elé a kiskertbe. Jött is a csomag, minden az előírás szerint érkezett csak az árulkodó címke hiányzott mindegyikről Mivel ez nem „ki mit tud?", hanem szabályos rózsavásár, azonnal reklamáltak, sürgős tájékoztatást kértek Bakoséktól. Később visszaküldték a rózsákat, követelték az árát, Szőregen azonban nem nyugtalankodtak a Rákóczi utcában annyiGazdagh István GYÖNGE VÁSÁR VOLT Az. Nagyon is gyöngécske Mindössze két félsorból állt a» idei első kirakodó vásár Szeged varosában. Ennek valószínű több oka ls. lehetett Egyik az, hogy hideg volt az idő, s kinek van kedvg egész délelőtt a Marx téren fagyoskodni. A másik ok materiálisabb természetű. Sok munkahelyen már december végén kifizették a januári járandóságot s ugyan kinek maradt pénze annyi ünnepnap után. Apropó, ünnepnapok. Hát tudták egyáltalán az emberek. hogy január negyedike az vasárnap? Ilyen nagy ünnepnapi kavalkádtan. Lehet, hogy ezek voltak a determináns okok. de az ls meglehet hogy egészen másfélék. A vásározók lélektanát ki ismeri? Senki. Én sem. Mik vannak! Engem például éppen a hideg időjárás vezérelt a kirakodó vásárra. s persze Magdolna leányom erőszakossága. A leányzó ugyan még csak általános iskolai tanuló, de roppant fogékony a közgazdaságtan iránt ICorcsoJyára fájt a foga. s úgy vélekedett hogy az sokkal olcsóbban taszerezhető a ponyvás placcon, mint az üzletben. Korcsolya mindössze két darab volt de egyik sem ütötte meg a mértéket Az egyik azért nem, mert ötvenes lábra készítették és nem lehetett állítani rajta, a másik pedig rossz volt Ezzel hivatalos küldetésem be ls fejeződött a vásáron, de a nem hivatalos sokIca! érdekesebb volt Hogy mik vannak! S mik nincsenek! A börtön felőli oldalon galambok és apróbb madarak: stiglincek. törpepapagájok és természetesen madáreledelek, zacskóktan. kosaraktan. Van aki hangosan kínálja a purszlit: — Idomítható postagalamb. Tarjániaknak előnyös, amíg a telefont be nem vezetik. Hangc; nevetés. — Ugyan kérem, városi bérházba galambot? — Akkor vegyen stiglincet. Ponyván ponyvák Menjünk tovább. Az első félsor a ruhásoké. Hogy honnan kerül ide annyi pufajka. azt csak az Isten tudja. Negyvennégyes férfi félcipő, fekete, használt üj féltalp rajta, ötven forintért tartják, húszért viszik. A talpalás legalább hatvanba került Arrébb könyvek. Ponyván ponyvák, stílusosan. Hajdani Friss Űjság-regények. A hátlapon tányéros mérleg: „Többet ér. mint az Ara." Az egyik serpenyőben < fillér, a másikban a regény, amely mélyebbre billen, mint az ára. Ezerkilencszádiarmiohatoa évjáratú Tolnai Világlapja, bekötve hetven forint A másik ponyvánál meg kell állni. Itt finom dolgok találhatók. Egy fényesre szidoloartt tiszti kard. bojtokkal együtt. Háromszáz forint. S akinek a kard önmagában kevés lenne, mellette találhat kívánsága szerint kitüntetéseket Valódi kisezüst Károly-kereszt és KALOT-jélvény. Horthy „ötös" hatvan forintért de annvira kopott alig látszik rajta valami. Üvegtartályoa petróleumlámpák. Szépek, tinták. S egy szakkönyv: Alkalmazott ballisztika. Az m. kir. fcdsérség récsére. írta egy aofc eiőra, mint Ecséden. Teltek a hetek, hónapok, sehol semmi. Végre, mint mondottuk már. visszakerültek a forintok jogos tulajdonosukhoz Bakos János allítása szerint. Egy zseniális fogás rabjai vagyunk azonban továbbra is. azért olvassuk tovább a levelet. Föltűnik a rózsaillatra várakozó jámbor ecsédieknek, hogy az ügynök hol ilyen, hol olyan ruhában, szakállal vagy csupasz állal, szetnüveggel vagy anélkül, ilyen-olyan nevek fedezékéből árulta a rózsákat. Meg is kérdezték tőle. mire jó ez a gondos munka. Nem olyan ember az ügynök, hogv néhány szóval sarokba lehetne szorítani. Azt mondja a luváncsiskodóknak. körözi a rendőrség, azért teszi. Jó mi? Az ugye világos, ha a rendőrség körözné, éppen ő nem mondaná meg — de mire ió akkor a jelmezváltás? Lehet, hogy télen Mikulás, és nyáron próbál? Vagy csak annyi az igaz. hogy valami görbe ügylet ez? Bakos János jót nevet a dolgon, cseppet sem háborog, hogy az ő rózsáit ígv árulják. Legfeljebb azért mérges, hogy az ügynök megbízóit is váltogatja. Erősíti a konkurrenciát. Magyarul: öngóL Ezt már nem szereti. Az üzletre kényesebb, mint a hírnévre. A tanácsnál elfelejtem, kit is keresek. Annyit mondok csak, olyan rózsakertészt keresek, aki nem játszik mindig tiszta lappal. Kapásból mondják Bakos János nevét Végigmehetek az utcán ugyanezzel a kérdéssel, odatalálok hozzá. Lehet, hogy Ecséden is így mondanák. Jó híre van a szőregi rózsáknak. Ennek köszönhető, hogy tenyérnyi kis kertek hatalmas hasznot teremnek évről évre. Vigyázni kéne jobban a hírnévre. Jó munkával, tiszta lappal, tiszta kezű ügynökökkel, és a károsult fenyegetése helyett sűrű bocsánatkéréssel. ha mégis hiba csúszik a kiszolgálásba. Vagy egy bizonyos jövedelem után ezek már sokadrangú kérdések? öregember Horváth Dezső A BÁCSI ÉS A NÉNI Bor is van benne Villamossá jd cikkek. T-dugó, valódi porcelán. 6R7 három plusz kettes rádió teljes csőállománya. enyhén füstösek. „Gyárilag is ilyen" — mondja az eladó. Zsebóra. „Ezüst" — kínálják. Kéreni, hogy húzza fel mert nem jár. Berreg a gombja, de csak visszafelé tekeri. Előre nem megy. Ledobja a ponyvára. Tárgytalan. Egy hatalmas, repedt cserép pipa érdemel még említést ezen a placcon. Az is elkel? Vége a másik félsornak is. Igyunk meg egy bögre forralt bort Édes. fahéj illatú, lehet hogy bor is van benne. Melegnek meleg, s az a fontos. Egyszóval az idei első vásár gyönge volt Kát ablaka vaa a Egyikben az egyik áll, másikban a másik. Nézik a telet örülnek, hogy együtt nézhetik. Gyerekkori ismerősök. Egyetlen ház választotta el tanyájukat egymástól akkor. Amikor szép nagylány lett a Rozál, és kulacsos-kalácsos vőfély, a Pali. még csak gondolatban sem számították, hogy pár lesz belőlük. Vígan ment férjhöz a lány, nagy lakodalmat csapott a legény is. Élték világukat, de nem jól. A bácsi huszonöt esztendeig magában számlálta a nappalokat is, éjjeleket ls. Elvált tőle a feleség. A néni ls panaszkodik: elmondhatatlanul nagyon rossz életan volt nekem. A kutyának különb sors Jutott. Mégis megköoyayeztetl az emlék. — Sajnálom, persw hogy sajnálom. Csak szeretett volna él ni még 6 is. A rosszat is meg Vehet szokni. Addig zötykölődtünk, addig rázódtunk, reszelődtünk, csiszolódtunk, amíg aztán nagyon hiányzott, hogy elment. Jobb a rosszal, mint a rossz nélkül Abban a sötét, hosszú télben egyedül teleltem. Féltem, kegyetlenül féltem. Ha jött a fiam, csak sírtam: Vigyetek el, nem maradhatok itt egyedül! Az ajtót se lehetett bezárni. Ha én az ajtót jól be tudom csukni, még most is magánasszony volnék. Igaz, most is az vagyok, mert ehhez a bácsihoz én nem mentem hozzá, meg nem is megyek. Minek mennék? Mondom a lányomnak, mit szólnátok, ha másképpen csinálnám a sorsomat. Én tovább egyedül nem leszek. — Mit akar, öreganyám? Férjhöz akar menni? Jaj, röhögött a lányom, a hasát fogta. Kövér asszony, olyan. mint egy kemence, fogja a hasát, kiabál hogy öreganyátok férjhöz akar menni. Mit szóltok hozzá, gyerekek? — Szégyelhetl magát. Hetvenéves vénségire minek még magának a férfi? Én férjhöz nem mék, de ha énmellettem való illetőt veszek magamhoz, ebből parancsolna valaki? Mert ha első lennék, vagy utolsó, nem is szólnék, de se első, se utolsó nem vagyok abban, hogy ilyet cselekszek. A fiam azt mondta, nem bánja, de előbb látni akarja azt a bácsit. Ha ismeri, többet ér száz lakatnál, száz szolgálónál Eljöttek, itt beszélgettek, így mondta a gyerek: — Hát ide figyeljen! Ha maga csak azért Jött, mert maga vaa az anyám, hogy ne legyen maga, meg maga van maga is, ne lágyén maga se maga, akkor én nem teszek ellene semmit. Hozza ai a cókmókját, lakjanak együtt. Amikor először megkérték a kezem, nem örültem neki ennyire. Édes fiam, de jó embernek neveltelek én téged 1 Szombaton a félhármassal el is jött a bácsi, hogy másnap majd kocsival hozzák a süldőket is, meg a miegymást. Tán ide, tán oda, beszélgetünk, melegszünk. Beállít a vejem, hogy megnézné ő is, kit fogtam magamnak. — Adjon isten, apukám, kedves tatukám! — Ide figyelj fiam! Ez neked nem apukád, nem édesapád, nem is tatukád, ez csak egy Pali bácsi. Egy pohár bort, kettői egy litert is, másikat is, akkor aztán elkezdi, hogy ide-oda, erre-arra, kend férjhöz ment? Pali bácsit elmondta kódúsnak, piszoknak, szemétnek — eredj, mert kiirtalak, mint egy kutyát — kiabált neki, aztán kilökte az ajtón. Gondolhatja, hogy érzi magát egy öregasszony ilyenkor. Az úton nem jött senki, a szomszédok alusznak, nem ég a lámpa sehol. Éjszakának évadján hová lett ez a szegény ember? Reggel eljöttem, megnéztem, hazatért-e, történt-e vele valami Hát ez a szegény bácsi itthon volt. Éjfél után kettőkor ért haza. Jött utána egy kis magánautó, nem mentő, hanem egy kis taxi, kiállt elibük, ha ellökik, jó, ha nem, úgy is jó. — Elvinnének-e a pénzemért a Bába keresztig? Dehogy ütötték el. Elhozták szépen, a pénzt meg el se fogadták. Én otthon nem mertem maradni, itt maradtam. Van itt nekem olyan életem! Két éve vagyok Itt, de ez a bácsi még azt se mondta, állj arrébb, vagy egy komoly szömet ez még nem vetett rám. Nem is adtam rá alkaU mat. Kimosom a ruháját, 6 meg fölvágja azt a kis fát Így szép az élet Nem élünk házasságot megvagyunk. Miért esküdnék én meg vele. Szép az eskü. ide hallgasson, de ha nem tudnak együtt élni, minek az eskü? Nem úgy vagyunk mi már, mint a fiatalok. Mi már öregek vagyunk, mi egymás gondviselését vállaltuk, te őrá, ő énrám vigyáz. Érti? Jobban csak akkor értem, araikor kérnek, hogy fényképezzem le a bácsit. Igazolványba kellene, régóta sürgetik, de nehéz azért bejutni a városba. Mellképhez is átöltözködik tetőtől talpig. Fehér ing, meg is fésülködik a kucsma alá. Nézi a néni, neveti. — Állj ide te is — hivja a bácsi. Kicserélődik a meleg téli kendő nyárira, összekulcsolt öreg ujjakkal megfogjál: egymás hetvenesztendős csontos, ráncos kezét, látni, hogy szorítják, húzódnak ' egymáshoz, összeér a válluk, végig a karjuk, nézik egymást Most múltak húszévesek. Aztán visszamennek a házba, egyik az egyik ablakban áll, másik a másikba. Lesz-e nagy tél az idén?