Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-10 / 8. szám

A tévé és az áram Egy-egy népszerű tévéműsor kezdetekor n készülékek százezreit kapcsolják be. Az áramfogyasztás ilyenkor Jelentősen megnövekedik. A Magyar Villamos Művek Tröszt szakembereinek tapasztalatai szerint például futballkőzvetltés kezdetekor általában a terhelés 100—200 megawatttal megnő. Még nagyobb arányú a fogyasztó* a középszerű műsoroknál, amikor a családnak csak egy része nézi az adást, a többlek mással fogyaszlanak áramot, Hány liter bor van a hordóban? A kérdésekre sok gyakor- ! loti pincemester se tudott eddig felelni. Megkopogtatta a hordó falát, s hang után ítélve „mogiaccolta" a bor mennyiségét. Természetesen ez. csak hozzávetőleges számítás volt, mert a kérdésre pontos feleletet nehéz volt adni. Ezen segít most egy új könyv, Ordudy Géza Hordómérő táblázatok elmü munkája, amelyet a Mezőgazdasági Könyvkiadó Jelentetett I meg. A szerző felhasználja 1 munkájában a már feledésbe merült, rendkívül s/elle- i nies eljárást, a Hoffmannféle hordóméró táblázatot, amit még tovább finomított. Az eljárás egyszerű, a pincemesternek nem kell mást tenni, csak lemérni a hordó átmérőjét és a folyadék magasságát, s a táblázaton máris keresheti a kívánt számot, hogy tudja, hány liter bor var a hordóban. Olyan ez a kis könyv, mint egy fontos, könnyen használható „szerszám". .Tó hasznát veszt minden borosgazda. Akik felosztották a városi történelmi "srl isis. Húszezer kiló ablaküveg fogy egy évben Szegeden DÉL MAGYARORSZÁG .január 10. Ma már egyet sem lehet látni azokból az üvegesekből. akik a külvárosokban az utcákon naphosszat kiabálva kínálták portékájukat: — Ablakos... Itt az ablakos! Ezek a szegény ablakosok h kisiparosnál ls klslparoeab. bak voltak. Lehetett velük alkudni. Sokszor egy tál ételért is munkához fogtak. A gyerekek pedig körülülték a mestert, aki hátán hordta szerszámait és az ablaküveget. Méricskélt, vágott, szegezett, gittéit komótosan, nehogy ráfizessen a boltra. Régen, nagyon régen volt ez. Azóta ez a mesterség le a megbecsült szakmák közé tartozik, olyannyira, hogy könnyen meg tudnám számolni. hogy hány üveges van Szegeden. A lakosság ellátásának szolgálatában pedig nagy szükség van rájuk. Nincs olyan háztartás, ahol nem volt. nincs és nem lesz törött ablak, ajtóüveg. Azóta meg különösen hiányoznak, mióta az Állami Biztosító vette kézbe a háztartási biztosítóson belül a törött ablakok gyógyítását, Hogy naponta hány és hány ablak törik be Szegeden véletlenül. szándékosan, avagy gondatlaneágból, arra nincB adat. Egy bizonyost az Állami Biztosító nem kere6i az ablak hatórásak okát. Egyszerűen niegeslná Itália ügyfeleinek törött ablakgU. olyan üvegből, amilyen eredetileg volt. Annak Ideién a biztosító hiába kilincselt állami vagy szövetkezeti cégnél, hogy vállalja valaki az üvegezest. Nem kaptak utána. mert többnyire délutántól kora estig kellett volna dolgozni. Vállalkozott viszont a munkára Gyulai Dezső üveges kisiparos a Kelemen utca 4. szám alól. — Akkor még 1959-et írtunk — emlékszik viasza a mester —, most pedig 1970ben járunk. Sok Idő ez. soksok négyzetméter ablaküveget bevágtam már. Egv Idö múlva nem is győztem a munkát egyedül. Dolgoznak most már a biztosítónak velem együtt Bulik István és Csiezár György üveges kisiparosok én az üveges ktsz. Üj házak, házsorok, városrészek nőnek Szegeden, S mi tagadás: örvendetes a természetes szaporulat is. Ahol ugyanis kicsi a gyerek, különösen pedig, ahol sok is van. ott hangosabb az élet a lakásokban, következésképpen hamarabb nekipattan valami az ablakoknak. Hát így adódik nekünk a sok munka, amelyre dehogy is panaszkodunk. Sőt.,. A szegedi üvegesek szó szerinti értelmezésben felosztották maguk között a várost. A közúti híd mint képzeletbeli tengely a felezővonal. Tarján, illetve a város keleti része az üveges ktsz-é. Petőfi telep é» Ü.|szegéd keleti oldala Ceiszar György (Gogol utca 4.) kisiparosé. Gyulai Dezső kisiparos, társával. Bulik Istvánnal (Bem utcH 2.) dolgozik Újszeged és Szeaed déli területén. Náluk nincs, nem lehet késedelmes munka. A megrendeléstől számított öt nupon belül elvégzik a javítást a legkieeőbb területen is. A munka nagy része délután 4 órától kezdődik és tart este 7-lg. 8-ig, A megrendelők zöme ugyanis késő délutánra kéri a javítást, legtöbben akkor vannak otthon. De otthon vannak-e általában a jelzett Időben? Nemigen. Megfeledkeznek a megrendelésről, Az üveges viszont siet a nehéz fogású táblaüveggel, amibe belekaphat a szél. Cipeli az emeletre, csapóajlókon át stb. És tétlen várakozás után ugyanúgy visszaviszi és kiballag vele másnap. Többszöri útért is csak egyszer fizet neki a biztosító. S lehetne az üvegesek munkáját is megbecsülni? Lehet, de még mennyire! Egy cédula is megteszi az ajtón, hogy mikorra várják. Mert akármilyen hihetetlen: egy négyzetméter ablaküveg 8 kilogramm. Csak egyedül Gyulai Dezső egv esztendőben mintegy 500 négyzetmétert üvegez a biztosítónak. Társai és a ktsz munkáját is számítva: hozzávetőlegesen Szegeden egy esztendőben 30 ezer kilogramm ablaküveget mérnek, vágnak, szegeznek és gittéinek be a biztosító ügyfeleinek lakásán. L. P. A NAP HÍREI: NAGY OROSZ ELÖRETÜRES A GARAMTOL NYUGATRA - BELGIUMBAN AZ AMERIKAIAK. ELZÁSZBAN A NÉMETEK TÁMADNAK — SZTRÁJKOK ÉS SÚLYOS ZAVARGÁSOK ÉSZAKOLASZORSZAGBAN. Es geht alles vorüber... Mindenki Jól ismeri az ; „Es geht alles vorüber .. kezdetű német katonadalt. 1 Ezt a dalt a megszállt eurói pai országokban a német hatóságok ls buzgó propagandával terjesztették. Kezdett azonban rosszra fordulni a nácik ügye, s a berlini Propaganda Minisztérium egyszerre megtiltotta az addig eredményesen népszerűsített dal terjesztését. A rendelet okaira vonatkozóan érdekes adatokat találtak most a franciák kezére jutott egyik német titkos okmánytárban. Az egyik párizsi zenekiadó vállalat nagyobb tömegű kottát akart rendelni a szóban forgó dalból. De a szállítmány sürgetésre «em érkezett meg. hanem helyette a következő bizalmas választ kapta Berlinből a kiadó: Az „Es geht alles vorüber" (Minden elmúlik egyszer) kezdetű dal további terlesztéee azonnal megszüntetendő. A dalt a megszállott területen a lakosság nem a zenéje miatt kedvelte meg. hanem szövegének azon része miatt, hogy „Minden elmúlik egyszer...". s ezt a német megszállók kigúnyolésára éneklik. Náci mese A berlini náci Donauseitrler rádió magyar nyelvű adásában „szegedi szemtanú" beszámolóját Ismertette. — Szegedre az oroszok október 7-én jöttek be — kezdte elbeszélését a „szegedi menekült". Nyomban utána az összes férfilakosságot összeterelték az egyik nagy térre, ahol mindenkinek a haját leborotválták, koponyájukat vörös festékkel kenték be, majd számokkal bélyegezték meg a fejüket. A lakásokat sorra járták és mindenkinél csak egy-egy öltözet ruhát hagytak. A férfiak és a nők meghagyott ruháját a hajtókán és a váll alatt ugyancsak bélyeggel látták el. 14—15 éves lányokat hurcoltak ki közmunkára, utána kaszárnyákba vitték őket. innen másnap reggel teherautószámra hordták ki a Tiszához a holttesteket vagy egyszerűen százszámra az útszéli árkokba dobták. Kihirdették. hogy az iskolákban a tanítás megkezdődött, egy napon a szülők hiába várták HHZH gyermekeiket, mert — mint kiderült — azokat tanítóikkal és tanáraikkal együtt marhavagonban *U hurcolták Oroszországba." Karel Capek* Paraszti hun — Álljon fel, vádlott — szólt a bíróság elnöke. — A vádirat értelmében maga meggyilkolta apósát, Frantisek Lebedát. A vizsgálat során tett vallomása szerint fejszével háromszor fejbe verte azzal a szándékkal, hogy megölje. Nos, bűnösnek érlz magét? A munkában elnyűtt kis ember összerázkódott, és nyelt •gyet — Nem — szorult ki száján a szó. — Megölte az apósát? — Meg. — Tehát bűnösnek érzi magát? — Nem. A bíróság elnökének angyali türelme volt. — Nézze, Yondrácek — mondta —, az is kiderült, hogy egyszer mar meg akarta mérgezni; patkánymérget tett a kávéjába. Igaz ez? — Igaz. — Ebből következik, hogy már hosszabb idő óta áhította az apósa halálát. Értette, mit mondtam? A kis ember szívott egyet az orrán, és tanácstalanul vallat vont. — Az a lóhere miatt volt — dadogta. — ó eladta a lóherét én meg azt mondtam neki, apa, hogyja azt a lóherét, én nyulakat akarok venni. — Várjon — szakította félbe a bíróság elnöke. — Az öwe volt az a lóhere, vagy a magáé? — Hát az övé volt — morogta a vádlott. — De minek neki a lóhere? Én meg azt mondtam neki. apa, adja nekem legalább a kaszálót, de 6 azt mondja „ha meghalok, ekkor majd Markáé lesz, mármint a feleségemé, aztán csinálhatsz vele. amit akarsz, te telhetetlen papzsák." — Ezért akarta megmérgezni? — Hát persze. — Azért, hogy így leszidta magát, — Nem, A lucernás miatt. Azt mondta, hogy eladja. — De, jóember — horkant fel az elnök —, hiszen a lucernás az övé volt, igaz? Hát miért ne adhatta volna el' Vondrácek vádlott szemrehányó pillantást vetett az elnökre. — De hisz nekem a mellett a lucernás mellett egy kis krumpliföldem fekszik — magyarázta. — Én azt a kis darabot azért vettem. hogy egyszer majd egybekerüljön az 6 darabjával, ő meg azt mondta, mi közöm a té krumplidhoz. n lucernást eladom Joudalnak. — Maguk között tehát állandó volt a perpatvar — segített az elnök. — Igen — mondta Vondrácek komoran. — A kecske miatt. — Miféle kecske miatt? — Fejte a kecskémet. Azt mondtam neki. apa, hagyja békén azl a kecskét, vagy adja nekünk a kis kaszálót a patak mellett. De ő árendába adta. — " -i-'*-a -v'nzze'? — kérdezte az egyik esküdt — M' •• nált vo'na? — ''elei e a vádlott komoran. — * Nyolcvan éve. 1890. január 9-én született Karé] Capek a XX. század' cseh irodalom világhírű mestere a Harc a szalamandrákkal, a Betörők, bűvészek és társaik es több más nagysikerű mű szerzője. Ládába dugta. ,.Ha meghalok — mondta, — akkor majd a tiétek lesz". De meghalni, azl nem akart. Pedig már hetvenen felül volt. — Maga szerint a perpatvarnak az apósa volt az oka? — Az — válaszolt Vondrácek bizonytalanul. — Nem akart. Ideadni semmit. „Amíg élek. addig én wzdálkodok és kész." Én meg azt mondtam neki. apa. ha tehenet venne. akkor én a lucernást felszántanám, és nem kellene eladni. De ő azt mondta, „ha meghalok, akkor vehetsz magadnak akár két tehenet w, de én a lucernáat eladom Joudalnak." — Ide hallgasson Vondrácek — szólt az elnök szlgerúnn — nem azért a pénzért ölte meg az öreget, ami a ládában volt? — Az a pénz tehénre kellett — mondta Vondrácek konokul. — Ügy számítottuk, hogy ha majd meghal, akkor abból a pénzből tehenet veszünk. A föld nem lehet meg tehén nélkül, Igaz? Honnan vegyek trágyát, ha ninea tehén? — Vádlott — szólt az államügyész —. nekünk nem a tehén a fontos, hanem az emberélet. Miért ölte meg az apósát? — A lucernás végett. — Ez nem válasz! — El akarta adni a lucernást... —- De a halála után a pénz úgyis a maguké lett volna — Igen. de ő nem akart meghalni — felelte Vondrácek felháborodva. — Ha szépszerivel meg akart volna halni, szót se szóltam volna... Nem tettem én neki semmi rosszat soha. Az egész falu megmondhatja, úgy bántam vele. mintha az apám lett volna. Igaz-e — fordult a hallgitósághoz. A hallgatóság, azaz a fél falu, helyeslően zúgott. — Igen — szólalt meg az elnök komolyan. — És eaért akarta megmérgezni, ugye' — Megmérgezni — morgott a vádlott. — Hát minek adta el a lóherét? Mindenki megmondhatta, hogy a lóherét otthon kell tartani. Micsoda gazdaság az, ahol eladják a lóherét? A hallgatóság helyeslően morgott, — Forduljon felém, vádlott — kiáltott rá az elnök —. vagy kivezettetem a földijeit, Mondja el, hogy történt, a gyilkosság. — No — kezdte Vondrácek bizonytalanul. — Egy vasárnap láttam, hogy az apósom megint Joudallal beszél. Apa, mondom, nehogy eladja azt a lucernást,. De 6 erre, hegy eladja. „Majd éppen téged kérdezlek meg, te fajankó". Hát., gondoltam, itt az ideje, igaz-e. És elmentem fát hasogatni. — Ez a fejsze volt az? — Ez. — Folytassa! — Este mondom az asszonynak, menj, vidd el a gyerekeket a nénedhez. Az meg mindjárt ríni kezdett. Ne ríj. mondom, előbb még beszélek a fejével. Az öreg bejött a fáskamrába, és azt mondja, . az az én fejszém, add ide!" Én meg azt feleltem neki hogy megfejte a kecskémet. Erre ki akarta csavarni a kezemből a fejszét. Erre odavágtam neki. — M-'-tt-t? — A lucernás végett. — És miért ütötte meg hárqmazor? Vondrácek vállat vont,: — Csak úgy... a mi fajtánk nehéz munkához v*n szolpva. nagyságos úr. — Mit csinált azután? — Elmentem lefeküdni, — Aludt ia? — Nem. Azt számítottam, mennyibe fog kerülni al tehén, meg hogy a kis ksszálót kicserélem azért a darabkáért az út mellett, Akkor az egész együtt lesz. Aztán meg rendbe kell tenni az istállót a tehénnek. Az is pár száz korona. Hisz az apósomnak már szekere sem volt. Mindig mondtam neki. Isten bocsássa meg a bűnéi hogy ez nem gazdaság. Az a két föld egybe kívánkozik, hát nincs rnsgában érzés? — És magában volt érzés az öregember iránt? — De mikor el akarta adni a lucernást Joudalnak — dadogta a vádlott. — Hát akkor nyereségvágyból ölte meg! — Nem Igaz — védekezett Vendrácek felindultan. — A lucernás végett! Ha azok « földek egybekerültek volna— — Bűnösnek érzi magát? — Nem. — Megölni egy öregembert, a magának semmi? — De hát mondom, hogy a lucernás végett — tört. kí Vondrácek csaknem sírva. — Hét ez csak nem gyilkosság?! Jézus-Mária, ezt mindenki megérheti. Hiszen a családban történt, nagyságos úr. Idegennel nem tettem volna... Én sohasem loptam életemben... tessék akárkit megkérdezni, milyen ember Vondrácek... éa mégis úgy vittek el, mint egy tolvajt — nyögte fájdalmában fulladozva. — Nem mint egy tolvajt, hanem mint egy apagyilkost — szólt az elnök szomorúan. — Tudja, Vondrácek, hogy ezért halálbüntetés Jár? Vondrácek kifújta az orrát, és szipákolt. — A lucernás végett volt — mondta megadóan; a tárgyalás tovább haladt, tanúk, vádbeszéd ... Amíg az esküdtek Vondrácek bűnösségéről tanácskoztak, az elnök elgondolkozva nézett kl az ablakon. — Gyönge dolog volt — morogta a szavazóbíró. — Az ügyész sem erőltette meg magát, a védő sem mondott sokat... Szóval világos eset. kár a szóért. A tanácselnök fújt egyet. — Világos eset — mondta és legyintett. — Ide hallgasson, kolléga úr, ez az ember olyan ártatlannak érzi magát, akárcsak maga vagy én. Nekem olyan ez az egész, mintha egy mészáros fölött kellene ítélkeznem, amiért teheneket vág le, vagy egy vakondok fölött, amiért feltúrja a földet. Barátom, a tárgyalás alatt néha úgy éreztem, hogy ez az ügy nem a mi dolgunk, érti? Hogy ez nem a törvény vagy a jog dolga... — lélegzett fel, és levette talárját. — Pihennem kell pár percet Az az érzésem, hogy az esküdtek felmentik, nem, értelmetlen dolog lenne, de talán mégis felmentik, mert... Mondok magénak valamit: bennem parasztvér folyik, és amikor az az ember azt mondta, hogy a földek egybe kívánkoznak . . . hát én magam előtt láttam azt a két földsávot. és azt éreztem, hogy ha ... érti... hogy ha valamilyen inteni törvény alapján kellene ítélkeznünk ... akkor a felől a két darab föld felől kellene ítélkeznünk. Tudja, mit tettem volna legszívesebben? Legszívesebben levettem volna a barettemet, és azt mondtam volna: Vondrácek vádlott, Isten nevében, mivel a kiontott vér égre kiált, beveted azt a két darab földet beléndekkel és galagonyával; és halálod napjáig szemed előtt lesz a gyűlöletnek az a két ugara... Szeretném tudni, mit szólt volna ehhez az államügyész úr. Néha az Istennek kellene ítélnie: érti', kolléga úr, 6 olyan rettenetes és nagy büntetéseket tudna kiszabni... Isten, nevében ítélni.'.. no de ehhez reu kicsik vagyunk... Ml aa, az esküdtek már döntöttek' — Kedvetlenül felsóhajtott éa felvette talárját. — Hát gyerünk! Jöjjön be az e^üdUzéká