Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-31 / 26. szám

Nincs több demi-gros bolt A Hamarabb jutna áruhoz a vásárló Nincs' sok túlzás benne, hogy néhány évvel ezelőtt, amikor a BÚTORÉRT saját kezelésű Széchenyi téri üzlete megnyílt, hozsannával fogadtuk. S igazunk volt. Azelőtt rossz volt a város bútorellátása, azóta olyan, vagy valamivel jobb is, mint az országos átlag. A baj tehát más, az, hogy az első fecskét nem követte második. a bútoráruház továbbra is Szeged egyetlen olyan boltja, melyben a nagykereskedelem a közvetlen kiskereskedelmi eladó. A demigros — ez ennek a szakneve — nem tudott gyökeret verni a városba. Nem új találmány Közbevetőleg: a demi-gros nem új találmány, a múlt rendszerben nálunk is, a tőkés országokban jelenleg is bevett módszer. A mi körülményeink között manapság például a TÜZÉP, az OFOTÉRT tartozik ebbe a kategóriába. (Ilyen értelemben tehát a BÚTORÉRT sem az egyetlen Szegeden.) A demigros kereskedelem hapznos a vásárlónak, mert egyszerűbben — a kiskereskedelem kihagyásával — jut el hozzá az áru, s jó lehet a nagykereskedelemnek is, mert általa eszközt és költséget takarít meg. A demi-grosra az új gazdasági mechanizmusban a korábbinál nagyobb az igény és a lehetőség is. Akkor vajon miért nem terjed el Szegeden is? Feltehetően két. egymással összefüggő oka van ennek. Az egyik, hogy az itt működő nagykereskedelmi vállalatoknak nincs meg az anyagi erejük üzletek nyitására. Szeged ilyen tekintetben is tempóveszteségben van a többi nagyobb vidéki várossal szemben. A régi mechanizmusban Pécs vagy Debrecen nagykereskedelme központi, állami beruházásból építhette fel nélkülözhetetlen nagy raktárait. Szegeden ilyen szerencsésnek mondható helyzetbe csak a Vídia jutott. A DÉLTEX, a Cipőnagyker, a RÖVIKÖT, az Élelmiszer- és Vegyiáru Nagykereskedelmi most saját erőből próbál majd raktárakat építeni, s ez egyelőre leköti minden erejét. Hiánycikk az üzlet A másik ok: az említett cégek jelenlegi raktárai mind a Belváros kellős közepén vannak. (A DÉLTEXszé a Kállay Ödön és a Kelemen utcában, a Cipőnagykeré a Dugonics téren.) Hozzávetőlegesen összesen 2500 négyzetméter területű üzlethelyiséget foglalnak el, mégpedig egyenként is meglehetősen nagyméretűket. S közben Szegeden ..hiánycikk'' az üzlethelyiség. Csak emlékeztetőül : a régi, nagy kiterjedé, sű Szegednek 133 ezer lakosa volt, a mostanié 126 ezer. de nyilvánvaló, hogy továbbra is gondoskodni köteles a szegedi járás mintegy 120 ezer lakosáról. Tehát több a vásárló, mint volt a felszabadulás előtt, de kisebb az üzleti negyedekben működő boltok szama. Az elmondottakból egyenesen következik, hogy csupán a Vídia Vas- és Müszakiáru Nagykereskedelmi Vállalat jelentette be eddig abbeli szándékát a tanácsnál, hogy a következő ötéves terv idején demi-gros üzletet nyitna. Nem is egyet, kettőt, de természetesen csak akkor, ha ki tudnak számára jelölni üzlethelyiségeket. A Papir- és Írószer Értékesítő is jelentkezett először, de aztán úgy döntött, hogy az úi boltot majd átadja a Delta Kiskereskedelmi Vállalatnak. Egyenlőtlen indulás Sokat segíthet a laKosság áruellátásán, ha a termelőüzemek is üzleteket nyitnak. Erre is tulajdonképpen csak egy példa van Szegeden, a Minőségi Cipőgyár Minoboltja. A többi (a Tisza és a Duna Cipőgyáré, a kenderiparé, a Budalakké és a Videotoné) a Komplett, illetve a Delta Kiskereskedelmi Vállalat kezelésében működik. Tudjuk jól, hogy nem mindegyik váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mégis örömmel vennénk újabbakat is. Az Országos Gumiipari Vállalat és a Herendi Porcelángyár .mutatott eddig ebben némi érdeklődést. Kérdés, hogy az üzlethelyiség-hiány nem fogja-e zátonyra juttatni a már megkezdett tárgyalásokat? Elképzelhető és szükséges volna, ha a Szegedi Ruhagyár is boltot nyitna a városban. Az egyenlőtlen indulás — legalábbis átmenetileg — egyenlőtlen fejlődésre vezet. A Belkereskedelmi Minisztérium annak idején komplex tervet dolgozott, illetve dolgoztatott ki a szegedi nagykereskedelem raktárainak felépítésére — azután visszalépett tőle. A terv papíron maradt. A minisztérium most már csak irányító, elemző szerepkört köteles betölteni, s nekünk — úgy látszik — el kell fogadni a tényeket, úgy. ahogy vannak ... Fehér Kálmán közlekedés teendői A Közlekedési- és Szállítási Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége pénteki ülésén a közlekedési vállalatok múlt évi munkáját értékelte, s tárgyalt a közlekedés idei legfontosabb tennivalóiról. A közlekedés általában teljesítette a célul tűzött feladatokat, örvendetesen növekedett az autóközlekedés, a Hungarocamion. a légi közlekedés forgalma, teljesítménye. Az új közlekedéspolitikai koncepció követelményeinek azonban nem I tudtak minden területen érvényt szerezni. A központi vezetőség az idei főbb feladatokkal kapcsolatban hangsúlyozta: nagyobb gondot kell fordítani a közönség jobb kiszolgálására, amihez a szállítóeszközök kapacitásának növelésére van szükség. Teljesíteni kell a közhasználatú autóközlekedésnél jelentkező fuvarozási igényeket, ehhez megfelelő, üzemi- és forgalombiztos járműparkot kell kialakítani. Elsősorban a MÁVAUT személyszállítási ágazatában, a kapacitások jobb kihasználásáért szükségesnek tartja a ; megyei határok szabta korj látok feloldását. Verseny és világpiac Intézkedések az emberért Dr. Varga Dezső pártnapi előadása A több cementért A DCM 4. Klinker égető forgókemencéje az eredeti tervek szerint 1970. június 30-ra készült volna el. Tekintettel a cementhiányra a munkával hamarabb elkészülnek, s februárban már termel a forgókemence. Képünkön: A rövidesen üzembe lépő Klinger-égető forgókemence. M Milliomos" vállalás A Szegedi Gyufagyár dolgozói. is jelentős felajánlásokkal készülnek a nagy jubileumra: felszabadulásunk 25. évfordulójára. Többek közt az a szándékuk, hogy — jobb szervezessél, a munkaidő teljesebb kihasználásával, gazdaságosabb. termelékenyebb munkával — 160 millió doboz gyufával gvártanak többet az első negyedevben. A Postás Művelődési Otthonban tegnap, pénteken nyilvános pártnapot rendezett a szegedi postás pártszervezet. Ebből az alkalomból dr. Varga Dezső, az MSZMP Szeged városi bizottságának titkára és Prágai Tibor, a városi pártbizottság ipari osztályának mb. vezetője látogatott el a postás dolgozók körébe. Miután a vendégek megismerkedtek a posta munkájával, helyzetével, a művelődési otthon padsorait megtöltő dolgozók előtt dr. Varga Dezső tartott előadást gazdasági életünkről, az új mechanizmus tapasztalatairól, életszínvonalunkról. A pártnap szónoka mindenekelőtt elismeréssel emlékezett meg a postások áldozatkészségéről. Köszönetet mondott valamennyi alkalmazottnak, a szocialista brigádok tagjainak, a postán szolglálatot teljesítő kommunistáknak. Ezután az 1968—69-es gazdadasági évben megtett fejlődésről beszélt. Külön hangsúlyozta az új irányítási rendszer előnyeit, az emberek érdekében született intézkedéseket. Az általános hazai tapasztalatok mellett dr. Varga Dezső elmondta, hogy a szegediek is érezhetik a párt kiegyensúlyozott politikájának jó hatását: a városfejlesztésből származó előnyöket. Szemtanúi lehettünk — és lehetünk — annak, hogy évről évre több lakást építünk és adunk a rászoruló családoknak — mondotta. Míg 1968-ban 426, 1969-ben 971 lakást adtak át, addig 1970ben 1200 új, állami eszközökkel épített lakás kulcsát vehetik át a boldog tulajdonosok. Tovább fejlődik Szeged közlekedése, szolgáltató ipara, s ami a postát illeti, felépül a dolgozók számára jobb körülményeket biztosító központ is. A

világhírű francia publicista, Servan-Schreiber irta néhány éve azt a gazdasági, történeti tanulmányt, amely voltaképpen a fejlett ipari országok versenyének drámai tudósításaként fogható fel. A könyv, amely Az amerikai kihívás címmel jelent meg, arról a mind hevesebb konfliktusról rajzol valósághű képet, amely az amerikai, illetve a nyugat-eruópai tőkés országok gazdasági párviadalából következik. Jóllehet, a tanulmány mindenekelőtt Franciaország és az Egyesült Államok versenyéről tudósít, bizonyos áttételekkel van mondanivalója számunkra is. A tanulmány ugyanis a kétezredik esztendőhöz közeledő világ fejlődési erővonalairól, az ipari társadalmak növekedési erőfeszítéseiről, végeredményben korunk gazdasági versenyfutásáról fest drámai tablót. A tanulságok természetesen nem adaptálhatók gépies áttétellel a mi viszonyainkra. Nemcsak a társadalmi rendszerek különbözősége színezi sajátossá a képet, hanem az is, ami a kis országokat jellegzetesen megkülönbözteti az ipari nagyhatalmak lehetőségeitől és versenypozícióitól. A világgazdaság modern tendenciái azt bizonyítják, hogy az iparilag fejlett kis országok — Svájctól Hollandiáig, Belgiumtól Magyarországig — csak meghatározott feltételek teljesí-t tésével vehetnek részt a világméretű versenyben. I

lyen feltétel mindenekelőtt a fejlesztési tőke erőteljes koncentrálása néhány versenyképes termékre és iparágra, másszóval: a termékskála szűkítése olyan körre, amely lehetővé teszi a korunkban kötelező dinamikus korszerűsítést. További tanulság, hogy ezt — különösképp a kis országok — csak intenzív nemzetközi munkamegosztással a nemzetgazdaságok regionális tömörülésével, fokozatos integrálásával teljesíthetik. Ami a legfontosabb tényezőt, a gyártmányok szédületes ütemű korszerűsítését, illetve cserélődését illeti, szemléltetésül egyetlen ténysort idézünk Servan-Schreiber művéből. A publicista korunk jellegzetes vonásaként emeli ki, hogy a koncentrált beruházások nyomán nemcsak szakadatlanul nő a tudományos felfedezések száma, de rendkívüli sebességgel rövidül a tudományos felfedezéstől az ipari hasznosításig vezető út. A feltalálástól az ipari hasznoMinden forint számít Házunk előtt egy ősz hajú ember söprögeti az utcát. A lányának segít, aki házfelügyelő. Lörincz bácsi ráér, nyugdíjas. Szabadságra ment a gépkocsivezetőnk. Skerlecz Feri bácsi ült a volán mellé. A korzón sétálva nyugdíjas ismerőseimnek emelek kalapot. A szerkesztőségből sem tudok úgy hazatérni, hogy ne valamelyik nyugdíjastól köszönjek el, ők a délutáni portások, havi ötszázért. Benkő Pista bácsit kérdezem, mit szól a nyugdíjak kiegészítéséhez. — Nem tudom, hogy nekem mennyi jár? Elmagyarázom, hogy neki havonta hatvan forinttal emelik a nyugdíját március elsejétől. — Az is valami. Két kiló hús ára. Így is lehet számolni, úgy is. A hatvan forint fedezi a havi kenyér árát Húsból tényleg keveset adnak érte. Aztán megtoldja egy kurta mondattal: — Még egy forint is pénz. Beszélgettem egy idős emberrel. aki sokáig szomszédom volt. A nyugdíját még ötvenkettőben állapították s azóta akarhogyan is rendezgették, mindössze 679 forintra emelkedett. Életük sora valahogy úgy alakult, hogy a felesége nem lett nyugdijképes. Abból a pénzből éldegélnek. Szűkösen. Sokat panaszkodott tavaly. Most 134 forinttal javítják a havi penzumot. Megértően és örömmel nyugtázza: — Belátja az ember, hogy az államnak nagyobb gondjai is vannak, mint a törpenyugdíjasok helyzete. Az aktív dolgozók és a fiatalok ügye fontosabb, végeredményben azok tartanak el minket is. De élni csak nekünk is kell. Sokat jelent ez a kiegészítés. Aztán beszélgetünk még az árakról, meg a nyugdíjakról. Szerény ember, nem irigykedik azokra, akiknek kétezer körül visz a postás. „Csak egészség legyen" — mondogatja. Tudom, hogy arra céloz, amíg dolgozni bír, megkeresi az ötszáz forintot, meg akad néha egy kis „bütykölni" való is. De meddig? Hatvan felett nemigen legénykedhet az ember. A villamosan mellettem áll két idősebb asszony, ök is a nyugdíjuk kiegészítéséről beszelgetnek. Praktikusak. mert számolgatnak. Sohase hittem volna, hogy 40, vagy 60 forintot milyen sokféleképpen be lehet osztani. S mennyire nagylelkűek ezek az öregek, a nagymamák és nagypapák, mert az egyik néni még az unokáját sem hagyta ki tervezgetéséből. Néhány forintjából jut egy tábla csokoládéra is. Tudom, hogy nem nagy összeg az a hatvan forint, de a számolgatásokat hallván azt is megértem, hogy mégis segítség az 1600 forinton aluli nyugdíjasoknak. Használják fel jó egészséggel sokáig még nyugdíjukat. S ne vegyék ünneprontásnak a velem egykorúak, de rajtunk, középkorúakon és a még fiatalabbakon is múlik, hogy mikor és mennyivel tudjuk javitani a munkában már megfáradt idősebbek anyagi helyzetét. Most csak ennyire futotta. De ha nem futnak az árak felfelé, többet és olcsóbban termelünk, az a kis pénz is többet ér. G. I. sitásig a fényképezésnek 112 évre, a telefonnak 56 évre, a rádiónak 45, a radarnak 15, a televíziónak 12, az atombombának 6, a tranzisztornak 5, az integrált áramkörnek pedig mindössze három évre volt szüksége. Ilyen körülmények között aligha szorul bizonyításra, hogy az ezredfordulóhoz közeledő világ gigantikus versenyében olyan kis ország mint a miénk, csak az imént említett két feltétellel — erőforrásaink koncentrálásával és nemzetközi összefogással — válhat a világpiac aktív tényezőjévé. Kétségkívül nem ma kezdünk hozzá e feltételek teljesítéséhez. Az elmúlt két évtized iparosítási, korszerűsítési tendenciái nemzeti versenyképességünk alapjait is szélesítették. Elég ezzel kapcsolatban talán csak arra utalni, hogy három évtizede még jobbára élelmiszerekkel, mezőgazdasági cikkekkel, például búzával jelentünk meg az exportpiacokon; olyan termékekkel, amelyek roppant érzékenyek voltak a világpiaci áringadozásokra, és általában a fejletlen országok exportszerkezetének jegyeit viselték. Kétségtelen viszont az is. hogy iparosításunk a kelleténél szélesebb terepen nyomult előre, másszóval sokkal több termék gyártását kezdtük el, mint amennyinek állandó korszerűsítéséhez feltételeink, lenetöségeink lettek volna. Az új gazdáságiránvítás ebből a szempontból is változásokat ígér, jóllehet ilyen méretű átalakulás nem következhet be egyik évről r> másikra. Annyi azonban mégis bizonyos, hogy a reform egész sor tényezője, — az iparvállalatok nyereségérdekeltségétől a külső piacok és a hazai termelők közvetlenebb kapcsolatáig — segíti gazdaságszerkezetünk korszerűsítését, versenyképességünk erősítését. Körvonalazódtak már a következő öu éves terv strukturális vonasai. Két alapvonásként emelhető ki a vegyipar gyors fejlesztése és a korszerű számítástechnika térhódítása. Mindkettő olyan lehetőségeket ígér. amelyek közvetlen összefüggésben vannak versenyképességünkkel, világpiaci szerepünkkel. A

mint a gazdaságszerkezet átalakítása nem valósítható meg egyik évről a másikra, éppen úgy hosszabb érlelési idő szükséges az imént másodikként emiitett feltétel: az integráció teljes kibontakozása számára is. Ismeretes, hogy a KGST-országok hozzákezdtek az integráció elvi alapjainak kidolgozásához, köztudomású az is, hogy a lehetőségek és az érdekek egyeztetése bonyolult, sokéves munka. Hiba lenne azonban mindezt úgy felfognunk, hogy a nemzetközi munkamegosztásban csak akkor, vagyis évek múlva bekövetkező döntés után vehetünk intenzivebben részt, amikor az integráció teljességében megvalósul. Sok jel mutatja, hogy addig is hasznosíthatjuk lehetőségeinket, kiépíthetjük a szocialista országok vállalatközi együttműködését, mind sikeresebben élhetünk a kooperáció, a nemzetközi munkamegosztás gazdasági előnyeivel. A • nemzetközi versenypálya nem hasonlítható a sportpályához; itt nem lehet szó hirtelen kiugrásokról, előretörésekről, csak megalapozott és egyenletes fejlődésrőL Az új gazdaságirányítás ennek feltételeit is megteremtette. Tábori András SZOMBAT, mo. JANUÁR 31, DELMAGYARORSZÁG