Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

& kölcsönös tájékoztatás. A pártszerve­zetek nagyobb figyelmet fordítanak a gazdasági vezetés ellenőrzésére, a meg­tett intézkedések gazdaságpolitikai ki­hatásainak elemzésére. E téren azonban sokszor bizonytalanság jelentkezik a konkrétan megjelenő érdekek megítélé­sében. A partmunka színvonalát, hatékony­ságát az egyes szabályozók által kivál­tott tendenciák is jelentősen befolyásol­ták. Ennek ellenére a felelősség nem vonatkoztatható el egyértelműen a párt­szervektől, a pártszervezetektől azokért a negatív jelenségekért, amelyek össze­függnek a különböző területeken és szinteken dolgozó vezetők magatartásá­val: — hullámzó a tömegpolitikal mun­ka, illetve sok tekintetben elmarad a követelményektől a mechanizmus cél­kitűzéseinek, főleg szocialista jellegé­' nek ismertetésében és elfogadtatásá­ban. Agitatív jellege a gazdasági kér­désekben nem kielégítő. A gazdasági vezetők nem tesznek meg mindent in­tézkedéseik vezetői tevékenységük megértetéséért az alsóbb szintű veze­tők és munkások tudatos részvételéért a végrehajtásban. — sokszor elkendőzik o gondok és nehézségek valódi okait, nem kérik a dolgozók segítségei a megoldásbán. A vezetők és a dolgozók együttműködé­sét is hátrányosait befolyásolja, ami­kor a dolgozók előtt rejtve maradnak saját üzemüknek problémái, a vezetők gondjai; — a munka szervezettségének biz­tosítása nem felel meg a követelmé­nyeknek, a műszaki-szervezési intéz­kedési tervekben elhatározott intézke­dések megvalósítása gyakran elmarad. Nem halad előre a kívánt mértékben a munkafegyelem, a technológiai és a technikai fegyelem megszilárdítása; — a munkafegyelmet még csak ront­ja az a helytelen gyakorlat, hogy a munkahelyet gyakran változtatók al­kalmazásánál egyes gazdasági vezetők elvtelen béremeléseket alkalmaznak; — kevésnek bizonyult a politikai munka a szocialista anyc.gi ösztönzés korszerűsítésének elfogadtatásában, a gyakorlatban való alkalmazásában; — nem léptek fel kellő időben és eréllyel a szolgáltatásoknak az elha­nyagolása. esetenkénti visszafejleszté­se ellen; — az egyes gazdasagi vezetőknek az új hitelpolitikai elvek iránti bizalmat­lansága, sőt esetenként ellenállása kapcsán egyes pártszervezetek is vé­dekező álláspontra helyezkedtek; — különösen a kereskedelemben a pártszervezeti és gazdasági vezetők esetenként a társadalmi érdek helyett a szűkebb vállalati érdeket támogat­ták. Gazdaságpolitikai célkitűzéseink meg­valósításáért a társadalmi és tömeg­szervezetek ls sokat tettek. Hazánk fel­szabadulásának 25. évfordulója jegyé­ben a szakszervezetek és a KISZ együt­tesen szervezték az idősebb és a fiatal munkások munkamozgalmait. Az álta­luk irányított munkaversenyek elősegí­tették a helyi és országos célkitűzések realizálását A szakszervezetek folyamatosan fi­gyelemmel kísérték a munkahelyi körül­ményeket, segítették a vállalatokat a csökkentett munkaidő bevezetésének előkészítésében, eredményesen tevé­kenykedtek a kollektív szerződések megkötésénél. Jelentősen nőtt szerepük és hatáskö­rük a bérezés és anyagi ösztönzés ki­alakításában; a munkaügyi vitában stb. Ennek ellenére nem mindenütt kapcso­lódtak be kellő aktivitással a vállalati ér- és bérpolitika helyes kialakításába. II. évi gazdaságpolitikai Az 1970. Az 19Ö9. évi eredmények alapjan meg van a lehetősége annak, hogy megyenk gazdasága a III. ötéves terv célkitűzé­seinek megfelelően ebben az évben is tervszerűen, az arányossági követelmé­nyeket kielégítve tovább fejlődjön. E cél eléréséhez az alábbi fő gazdaság­politikai feladatok végrehajtását tart­juk szükségesnek: 1. Az 1970-es esztendő a harmadik ötéves terv utolsó, és a negyedik öté­ves terv előkészítő éve. Ez megköveteli, hogy a tervcélok maradéktalan meg­valósítására összpontosítsuk figyelmün­ket. Erősítsük azokat a kedvező ten­denciákat, amelyek a reform első két évében kibontakoztak. A még fellelhető kedvezőtlen jelenségek megszüntetése érdekében hatékony intézkedéseket kell tennünk. A vállalatok, szövetkezetek feladata, hogy ebben az évben mérjék fel adottságaikat, és készítsék el kon­cepciólkat, a negyedik ötéves tervre vonatkozóan. A tervek kidolgozása so­rán alaposan elemezzék az elmúlt Idő­szak gazdasági eredményeit, fogyaté­kosságalt. Vegyék figyelembe a piaci mechanizmussal összefüggő hatások várható alakulását, hogy termelési fel­adataik alakításában a fogyasztói igé­nyek lehető legjobb kielégítéséhez tud­janak igazodni. 2. A gazdálkodás jövedelmezőségét 1970-ben tovább kell javítani. A válla­lati érdekeltség középpontjában a nye­reség áll. Fontos gazdaságolitikai érdek fűződik ahhoz hogy a nagyobb nyere­ség elérését gazdálkodó egységeink a tevékenységi körbe tartozó feladataik maradéktalan megvalósításával érjék ei Mind' aekolótt a termelas igények szerinti volumen-emelésével, a minő­ség javításával, a gazdálkodás ha­tékonyságának fokozásával, a szük­ségletek minél teljesebb kielégítésével. Politikailag nem megengedhető az a gyakorlat, mely szerint egyes vállala­tok az árak indokolatlan növelésével igyekeznek nagyobb nyereségre szert tenni. Az elmúlt év eredményei is azt bizonyítják, hogy vállalatainknak van­nak még tartalékaik az önköltség csökkentésére. Törekedjenek gazdálkodó egysegeink a költségvetési támogatások igénybevé­telének csökkentésére, az önerőből való gazdálkodás feltételeinek mielőbbi meg­teremtésére. A készletgazdálkodásban legfonto­sabb feladat a kialakult kedvező ten­denciák megtartása, egyes területeken — különösen a kis_ és nagykereskede­lemben — a készletgazdálkodás továb­bi javítása, a fogyasztói igények körül­tekintőbb figyelembevétele. Az ipar ér­tékesítési tevékenységében fontos kö­vetelmény, hogy megfelelően igazod­jon mennyiségben, minőségben és idő­ben a felhasználók és értékesítő szer­vek igényeihez. 3. Megyénk ipara olyan adottságok­kal rendelkezik, hogy a népgazdasági tervben előírtnál nagyobb ütemű ter­melés növekedést tud megvalósítani. A termelés tervezett növekedését előse­gíti: — az ipari szerkezet korszerűsödé­se; az elmúlt évben belépett ét » feladatok belépő beruházások által létrehozott újabb kapacitások; — a megye speciális adottsága: a tanácsi és szövetkezeti ipar jelentöt súlya és ezeknek az ágazatoknak a gyorsütemű fejlődése, az általuk gyár• tott cikkek keresletének fokozódását — megyénk ipara fogyasztási cik­kek előállításában betöltött jelentős szerepe és nagyságrendje folytán a piaci viszonyok hatására nagyobb mozgékonysággal rendelkezik; — viszonylag kedvezőek a nyers­anyag adottságok. — a textilipar, fa­ipar, élelmiszeripar, olajipar, nyers­anyagbázisa nagyrészt helyileg adva van. Az iparban és építőiparban & csök­kent munkaidőre való átállás gyakor­latilag befejeződött, és így annak Idő­leges mérséklő hatása ebben az évben már nem fog jelentkezni. Területünk gazdasági szerkezetéből adódóan — a népgazdasági célkitűzé­seknek megfelelően — az átlagos cél­kitűzéshez képest jelentősebb termelés­növelésre van szükség. Illetve lehető­ség: — energiamérlegünk javítása érdé­képen a szénhidrogén bányászatban^ — a beruházási piac további tny lítése miatt az építőiparban és a* építőanyagiparban; — az építőipar Iparosodását előse­gítő-kapcsolódó területekeni — a. zöldség-, gyümölcs-, főzelék­félék és állati termékek termelésének emelkedése és az ezek iránti igények emelkedése miatt az élelmiszeripar­ban; — a kereslet és kínálat feszültsé­geinek feloldása, vagy mérséklése mi­att a könnyűiparban (kötöttárugyár­tás, cipő- és konfekcionált termékek előállítása stb.). Feladatot ró az Iparvállalatokra a fogyasztói piachoz való alkalmazkodás, a kereslet változó összetételének jobb kielégítése. Ez megyénkben különös­képpen a fogyasztói piaccal szorosan kapcsolatban álló és jelentős szerepet betöltő könnyű- és élelmiszeripari ága­zatokra vonatkozik. A kapacitásokat ebben az évben is jelentékeny mérték­ben növelik a belépő beruházások. Ezek hozzájárulnak a kereslethez job­ban igazodó ágazati szerkezet kialakí­tásához. Az ipari termelés nagy hánya­dát kitevő könnyű- és élelmiszeripari vállalatok alapvető feladata a belső piac igényeinek maximális kielégítése mellett a fokozódó exportigények tel­jesítése is. 4. A megye termelő gazdasága az in­tenzív fejlődésre való átállás kénysze­rítő hatása alá került. Ezért az üze­mek létszámigényének biztosítása első­sorban a munkaképes korba lépő fia­talok szakképzésével, a mezőgazdaság egyes területeinek gépesítésével felsza­baduló létszámból, a nők fokozottabb bevonásával és nem utolsósorban az üzemen belüli tartalékok feltárásával oldható meg. A vállalatok közötti mun­kaerő átcsoportosítást a szükségletek­nek megfelelően el kell kezdeni. Mind­ezek biztosítják a munkaerőgazdálko­dás, a munkaképes korú keresők fog­lalkoztatásának, a technikai színvonal — és az élőmunka hatékonyságának ja­vítását. hogy a munka termelékenysége a kívánt mértékben emelkedjen és túl­teljesítsük az országosan előírt 3,5 szá­raiékot. Ebben az évben a gazdálkodó egysé­geknek intézkedéseket kell tenni a bér­gazdálkodás. és az ösztönző bérrend­szerek kialakítására, az anyagi érde­keltség alkalmazásának hatékonyabbá tétele és a munkafegyelem megszilár­dítása érdekében. El kell készíteniük a nyereségérdekeltség üzemi szabályozóit. 5. Az 1969, évi magas mezőgazdasági termelési eredmények után az 1970-es esztendő nagy erőfeszítéseket követel a mezőgazdasági üzemektől. Egyrészt egyes ágazatok termelési színvonalának szintentartására, másrészt egy-egy ág termelési eredményénele fokozására kell törekedni. Bár országosan 1970-re nem számolnak a mezőgazdasági ter­melés emelkedésével, úgy ítéljük meg, hogy megyénkben az adottságokat és a népgazdasági Igényeket is figyelembe véve, a mezőgazdasági termelés, ha sze­rény mértékben ls. de növelhető. E cél­kitűzést alátámasztják és indokolják az 1970-es év előkészületei, továbbá: — a belépő új beruházások, min­denekelőtt a sertéstelepek 15—20 szá­zaléka. a tehenészeti telepek egyne­gyede, 80 ezer négyzetméter üveg alatti is 400 ezer négyzetméter fólia alatti zöldségtermő terület. 950 hold termőre forduló szőlő is gyümölcs; 02 1969-es évinél mennyiségben is minőségben jobb a takarmány­helyzet, mely meggyorsítja az új álla­ti férőhelyek tenyészállománnyal való benépesítését; — 02 állattenyésztésbe 1970. janu­ár 1-vel bevezetett új, hatékonyabb ösztönzés, amely jobb jövedelmezősé­get biztosít a szarvasmarha-, a ser­tés- és juhtenyésztésben. A mezőgazdasági termelés 1970. évi növekedését elsősorban az állattenyész­tési ágazatokra szükséges alapozni. A másik döntő feladat, hogy a nagyüze­mek az átlagosnál nagyobb mértékben növeljék termelésüket. Ez a nagyüze­meknek is alapvető gazdasági érdekük. A termelés növelésének ma még kiak­názatlan tartalékai a háztáji gazdasá­gokban, a szakszövetkezetekben és a kisegítő gazdaságokban rejlő lehetősé­gek, a szabad termelői kapacitások ki­használása. A termelés növelésével parhuzamo­•an nagyon fontos gazdaságpolitikai kö­vetelmény, hogy a nagyüzemek a pi­aci hatásokat jobban érzékeljék, en­nek hatására az igényeket mind meny­nyiségben, mind minőségben magasabb színvonalon elégítsék ki. Ez utóbbi, minőségi követelményt a jelentős vo­lumenű mezőgazdasági termék export méginkább fokozza Az általános cél­kitűzéseken túlmenően szükséges, hogy néhány alapvető kérdéssel 1970-ben ls kiemelten foglalkozzunk: — a növénytermelés kialakult szer­kezete megfelelő, amelyben a hazai szükségleteknek megfelelő kenyérga­bonát 1970-ben is meg kell termelni, sőt a minőség szerinti áruátvétel mi­att a jövedelmezőségi szintet is tar­taniok kell a gazdaságoknak. Külön figyelmet kell fordítani a vöröshagy­ma és burgonya termelésének, a szük­ségleteknek megfelelő alakítására. A vöröshagyma termelésben jelenleg uralkodó tendencia, miszerint a nem hagyományos körzetek fokozatosan abbahagyják a termelést, ellenkezik gazdaságpolitikai elképzelésünkkel; — a takarmányszükséglet számba­vételénél figyelembe kell venni az új helyzetet. Az ipari fehérjetakarmá­nyok forgalmazása felszabadult. Az eddigi fehérjehiányt, amely az állat­tenyésztés nem kellő hatékonyságát előidézte, fokozatosan fel lehet szá­molni. Az ipari takarmány áremelke­dését a jobb takarmányozással, a ha­tékonyság növelésével lehet ellensú­lyozni; — a sertés- és szarvasmarhatartás új ösztönzési formáját sokoldalúan ta­nulmányozzák üzemeink. Az új ösz­tönzés azt az alapvető célt szolgálja, hogy emelkedjen a növedelmezöség színvonala. Ezt a célt csak úgy lehet elérni, ka a gazdaságok növelik az állatlétszámot, a hús- és állati termé­kek termelését. Ennek számos, eddig még kiaknázatlan útja lehetséges. Mindenekelőtt ebben az ágazatban szorosabb együttműködést kell kiala­kítani a háztáji gazdaságokkal; — a zöldségtermelés növelése or­szágosan is kiemelt feladat. Ebből megyénkre az átlagosnál is nagyobb feladatok hárulnak. A termelés növe­lésének feltételei 1970-ben jelentősen bővülnek, s fontos, hogy e kapacitás növekedést o fogyasztói igényekkel összhangban álló termékekkel haszno­sítsák. E cél érdekében a kereskede­lemmel, a felvásárló és feldolgozó vállalatokkal, valamint a külkeres­kedelemmel szorrsabb együttműkö­dést, piackutatást kell megvalósítani) — még 1970-ben is jelentős telepí­tések fordulnak termőre. A tavalyi értékesítési és tárolási gondok megol­dására jó előre fel kell készülni. Ez nagy körültekintést, egybehangolt, ru­galmas tevékenységet követel meg mind a termelő, mind a forgalmazó szervektől; — a termelési struktúra kedvezőbb irányú fejlesztésztének fontos eszköze a melléküzemágak és tevékenységi körök bővítése. Ezért előtérbe kell állítani a mezőgazdasági termékek feldolgozását és a falusi szolgáltatá­sok kielégítését. E célból kezdemé­nyezni kell az élelmiszer és egyéb ipari üzemekkel az együttműködést, a kooperációt; — számítani kell arra. hogy a gépi beruházások — elsősorban a szocia­lista országokból származó gépek kedvezményes hitelezése miatt — megnövekednek. Erre a gépeket for­galmazó szervnek alaposan fel kell készülnie. Azt is számításba kell venni, hogy a gépállomány jelentős részét egy-két éven belül le kell cse­rélni, erre készletet, az üzemeknek pedig anyagi eszközt kell tartalékol­ni. A gépforgalmazó vállalatoknak ezért körültekintően fel kell mérviök az üzemek igényeit, s ennek kielégí­tésére ösztönözni a gyártó és a kül­kereskedelmi vállalatokat. Az állat­állomány csökkenésével a talajerő utánpótlás is hiányokat szenved. Ezt a hiányt műtrágya többlettel pótol­ják az üzemek. Ezért külön figyelmet kell fordítani a műtrágya-ellátás ja­vítására; — az építési, célú állami támogatás mértékének csökkenése nem okozhat­ja a sertés- és szarvasmarhatartás fejlesztését célzó beruházások vissza­esését. Továbbra is a hatékonyabb és nagyobb létszámú telepek megvalósí­tását kell szorgalmazni. E célból elő kell segíteni a közös vállalkozások szervezését; — a termelőszövetkezeti zárszáma­dások készítésénél a tagjövedelem nagyságának, a növekedés mértéké­nek megállapítását körültekintéssel és nagy politikai felelősséggel végezzék a szövetkezetek vezetői. Nem szabad célul tűzni a jövedelem minden le­hetséges növelését. 6. Gazdaságpolitikai céljaink meg­valósítása érdekében szükséges, hogy a gazdasági vezetők az eddigieknél fo­kozottabban bővítsék szakmai, közgaz­dasági és vezetési ismereteiket. Ennek erdekében az egyitem. az Oktatási Igazgatóság — a társadalmi és állami szervek — támogatásával Szegeden ve­zető továbbképző központ jöjjön létre. 7. Megyénkben a beruházási tevé­kenységet 1970-ben alapvetően a fo­lyamatban levő és kiemelkedő jelen­tőségű beruházások, a meginduló új gyárépítkezések. a felgyorsult lakás­építés határozza meg. A beruházások összértéke várhatóan meghaladja a 4,2 milliárd forintot. A feszültség a beru­házási piacon tová'ibra is megmarad, ezért az építőipar teljesítményét az or­szágosnál nagyobb ütemben szükseges növelni. Ezen belül a tanácsi és a szö­vetkezeti építőipartan is szükséges a termelés növelése, melvnek alapját a gépesítés fokozásával és a tárca építő­iparhoz hasonló szervezettséggel kell

Next

/
Oldalképek
Tartalom