Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-01 / 1. szám

Sípos Géza etwtárs nyilatkozata a Délmagyarországnak Az íj é\ alkalmából a Dél magyar ország fószefkesztöje felkereste Sípos Géza elvtársat. a Magyar Szocialista Munkáspárt Szeged városi bizottságának első titkárát, hogy válaszoljon néhány olyan kérdésre, amelyek Szeged lakosságát különösen foglalkoztatják. A városi pártbizottság első titkára készséggel állt rendelkezésünkre A beszélgetést alább ismertetjük. Hogyan ítéli meg Sípos elvtárs Szeged fejlődésének mai helyzetét, különös tekintettel a lakás- és a közlekedési gondokra? Mint a szegediek előtt ismeretes, városunk a felszabadulás utáni tizenegy esztendőben alig fejlődött. 1957 óta azonban rohamos gyarapodásnak lehetünk tanúi. Üj üzemek települtek Szegedi-e, a lakosság száma erőteljesen növekedett, egész lakónegyedek nőttek ki a földből. Jóllehet a gyors fejlődés gondokat, problémákat is okozott, ezek megoldásával szívesen foglalkozott mind a város vezetősége, mind a lakosság túlnyomó többsége. Vaiamenynyien tudtuk: a nagy lemaradást meg kell szüntetnünk. Először munkaalkalmat kellett teremteni, ami meg is történt. Jelentős részben orvosoltuk a súlyos lakásgondokat, amelyek a múlt és a korábbi helytelen politika következtében maradtak ránk. köztudott azonban az is. hogy a város lakóházainak zöme a nagy árvíz után épült, tehát nagyjából azonos időszakban mennek tönkre az épületek. Nagy gond a lakások és a közművek elavulása is. Ezért Szeged távlati fejlesztését alapos körültekintéssel kell megtervezni. A már elkészült általános rendezési terv szerint a fejlődés üteme meghatározott. Lakásgondjaink még mindig nyomasztóak: Szegeden több mint 9 ezer ember vár arra, hogy új, egészséges lakásba költözhessék. örvendetes, hogy most már a természetes szaporulat is egyre kedvezőbb, s a bevándorlás következtében mintegy 3 ezer tővel növekszik évente a város lélekszáma. Ezek a pozitív jelenségele kétségtelenül súlyos problémák elé állítják a szegedi párt- és tanácsi szerveket. Űj lakótelepeket kell építeni, de ugyanakkor a városrekonstrukcióról sem feledkezhetünk meg. beleértve az utak. a csatornáik, a víz- és a gázhálózat felújítását. Természetesen a város kulturális és egészségügyi ellátását ls szüntelenül javítanunk kell. Mindez csak gj-ors, nagyarányú építkezéssel oldható meg és sajnos. Szegeden súlyos gondot okoz, hogy az építőipari vállalatok nem győzik a munkát Az országos szervéknek, a város vezetőinek, az építőipari vállalatoknak közös erőfeszítésével sikerült némileg javítani a helyzeten: magoldottuk a dunaújvárosi házgyári elemek ideszállítását, gyors ütemben épül a szegedi házgyár, amelynek termeléséből, reméljük, határidő előtt lakások épülnek majd Szegeden. A városban 1945-től 1956-ig 200-nál nem sokkal több lakás épült fel összesen állami erőből. És ha összehasonlítjuk, hogy Szeged felszabadulásának 25. évfordulójára egy év alatt már ezer lakást adtunk át a lakosságnak. 1970-ben pedig ezernél is többet fogunk átadni, ez világosan mutatja fejlődésünk mai ütemét. Mindez pártunk és kormányunk helyes politikájából és abból a törekvésből fakad, hogy minél előbb megoldjuk a — különösen Szegeden súlyos — lakásgondokat. Nem mindegy azonban, hogy hol és mit építünk. Arra törekszünk, hogy minél kevesebb egy- és másfélszobás lakásunk legyen, inkább a nagyobb összkomfortosokat szorgalmazzuk, amelyek tartós megoldást ígérnek a családoknak. Célunk továbbá, hogy minél ésszerűbben használjuk ki a rekonstrukciós lehetőségeket, nagy gondot fordítva arra. hogy megőrizzük a régi városképet, sőt Szeged nagyszerű adottságait városképi szempontból a jövőre nézve is figyelembe vesszük. Erre megvannak az elképzelések, a tudományosan kidolgozott tervek. Ügy szeretnénk dolgozni, hogy akik majd utánunk következnek a város vezetésében, elismeréssel szóljanak arról, amit végeztünk. Szeged sa'átos hangulatát, eredeti varázsát meg kell őriznünk, s ennek érdekében nem szabad sajnálnunk az erőfeszíteseket. A szegediek nagyon szeretik városukat. sok-sok hasznos elképzeléssel, ötlettel gazdagították már a kialakulóban levő elgondolásokat. A következő évek sem lesznek könnyebbek, de remélem, hogy Szeged dolgozó népétől továbbra is megkapjuk azt a segítséget, amely a tervek megvalósításához szükséges. Rendkívül nagy gondot okoz nálunk a közlekedés. Ennek megoldására is vannak már elképzelések. Szerintem a legfontosabb tömegközlekedési eszköz Szegeden továbbra is a villamos lesz. emellett azonban az autóbuszközlekedés is javításra szorul: több, jobb. üzemképesebb buszok beállítására van szükség. Különösen a gyorsan fejlődő Újszegeden kell megoldani ezt a problémát Sok jogos észrevétel r és panasz hangzott nvár el ebben az ügyben, s úgy vélem, nem magyarázkodásra van szükség, hanem gyors, határozott intézkedésre. Újszeged fejlesztésű persze nem képzelhető el egy másik Tisza-híd megépítése nélkül. Ezért minden erőnkkel szorgalmazzuk, hpgy a negyedik, ötéves tervben elkezdjék a híd tervezését és építését. Már elkészült a szegedi közlekedés fejlesztésének távlati program,a. de ennek megvalósításáig is számos intézkedésre van szükség. Utakat kell építeni, az eddig kihasznalatlan utcákat is be kell kapcsolni a közlekedésbe, nem szabad megtűrni, hogy egy-egy építkezés miatt még főútvonalakat is évekre lezárjanak a városban. Sorolhatnám tovább a megoldásra váró problémákat, de úgy vélem, az eddig elmondottak is érzékeltetik, milyen nagy feladatok várnak még ránk. Véleménye szerint 1970ben melyek a város előtt álló legfontosabb tennivalók? Az első kérdésben vázoltak alapjában véve meghatározzák a jövő esztendei feladatainkat is. Az 1970-es év azonban minden tekintetben a számvetések készítésének éve is lesz: befejezzük a harmadik ötéves tervet és felkészülünk a negyedikre. Számvetés lesz olyan értelemben is. hogy miképpen hajtottuk végre a IX. pártkongresszus, illetve a városi pártértekezlet határozatait. Tehát a párt útmutatásainak tükrében szükséges megvizsgálni, áttekinteni Szeged gazdasági, tudományos. kulturális életében végbemenő fejlődést, meg kell jelölni a további tennivalókat. Ez természetesen azt jelenti, hogy mind az elért eredményeket, mind a sikertelenséjVket számiba kell vennünk, hogy levonhassuk belőle a megfelelő tanulságokat. Gondolok itt az ideológiai, politikai tanulságokra is. a városi pártbizottság munkájának hatékonyabbá tételére, tömegkapcsolataink javítására stb. Hazánk felszabadulásának negyedszázados évfordulója szintén sok mindenre kötelez bennünket. Rendkívül fontos, hogy a szegedi vállalatok teljesítsék a harmadik ötéves terv célkitűzéseit és jól felkészüljenek a negyedik ötéves terv céljainak megvalósítására Vállalataink egészében jól kihasználták az új gazdasági mechanizmus adta lehetőségeket, noha vannak még megoldásra váró problémák. Szükséges javítani a beruházások hatékonyságát, biztosítani a kedvező átfutási időt. A termelékenység nem kielégítő, gyenge a termelőberendezések kihasználása, romlott a munkafegyelem. A nyereség alakulása kedvező, ezt azonban nem mindig a legmegfelelőbb eszközökkel érték el. Itt elsősorban az áremelések által elért nyereségekre gondolok. Nem sikerült jelentősen előrelépni a vállalatok belső mechanizmusában. A kereskedelem forgalma nőtt. az áruválaszték azonban romlott, a fogyasztási cikkek egy részében hiány mutatkozik. Indokolatlanul nőtt a létszám az üzemekben. Ügy gondolom tehát, hogy a jövő év legfőbb feladatai közé tartozik e gondok és nehézségek megszüntetése. Szükség van a vezetés javítására minden szinten, szükséges mindenütt összefogni a kezdeményező és alkotó erőket a színvonalasabb munka, a fegyelem javítása és a termelékenység növelése érdekében. Fejlesszük tovább a demokratizmust. ezt azonban ne csak a jogok oldaláról nézzük, hanem a kötelességeket is állandóan tartsuk szemünk előtt. Olvasóinkat élénken foglalkoztatja az életszínvonal alakulása. Sokak szerint az arak fokozatosan cmclkednek. ugyanakkor a jövedelmek csak nagy általánossagban tartanak ezzel léoésf. Szeretnénk, ha erről ls elmondana véleményét. Magam is meggyőződtem arról, hogy Szeged lakosságát igenis foglalkoztatja életszinvonalunk alakulása. Ez értheiő is Minden ember, minden család bizonyos fokig a saját életkörülményeinek alakulásán, változásán méri az életszínvonalat. Ugyanezt városi szinten már csak átlagszámításokkal, statisztikai adatokra támaszkodva tudjuk felmérni. Ez utóbbi módszerrel az emberek sokaságának, az egyénnek, a családnak konkrét helyzete nem mérhető. A feltett kérdésre mégis egyértelműen azt mondhatom: az 1969-es év is eredményes volt. a lakosság életszínvonala növekedett. Azokat a célokat, amelyeket a párt és a kormány határozatai az életszínvonal-politikában megjelöltek, lényegében elértük Szegeden is. Az átlagot mutató számoktól azonban eltérést tapasztalunk mindkét irányban. Egyes családok életszínvonala az átlagosnál jobban növekedett, akár közvetlen fizetésemeles révén, akár az eddig nem kereső családtag munkába állásával. Olyan családok is vannak azonban, ahol az életszínvonal stagnál, ahol a jövedelememelkedés csak arra volt elegendő, hogy az árak emelkedését ellensúlyozza. Sőt némely családok életkörülményei ennél is rosszabbul alakultak, tehát kimutathatóan csökkent az életszínvonaluk. Különösen azokban a családokban van ez így. ahol növekedett az eltartottak száma, s ez vonatkozik a nyugdíjasokra is. Ha már szóba került az életszínvonal alakulása, úgy gondolom, egyéb tényezőkről is kell szólnom. Szerintem helytelen az a nézet, hogy az életszínvonal alakulását kizárólag a reálbár tükrében kell vizsgálni. Hiszen megélhetésünkre sok más tényező is kihatott: például a szociális támogatások, a jó munkáért járó jutalmak, a nyereség, az üzemi étkeztetés, a bölcsődei ellátás, az üzemorvosi ellátás és így tovább. Ezekről, sajnos, megfeledkezünk néha, pedig az életszínvonal fontos elemét képezik. És itt még egy kérdésről szeretnék szólni, mégpedig a foglalkoztatottságról. Nincs szándékomban a régi időkre hivatkozni, bár úgy gondolom, néha nem ártana, mert sajnos, könnyen felejtünk. Néha úgy érzi az ember, sokan fel sem képesek már fogni, mit jelentett a munkanélküliség, s az ebből eredő létbizonytalanság. amikor a család még egykét napját sem tudta előre belátni. Ma szinte természetesnek vesiszíik a sok-sok munkaalkalmat, a létbiztonságot, hiszen Szegeden, aki dolgozni akar. az rögtön találhat megfelelő munkaalkalmat. Ez szintén hozzátartozik az életszínvonal alakulásához. Ami az árakra vonatkozik: szerintem ezt is két oldalról lehet megközelíteni. Egyszer a statisztikai átlagok alapián, amelyek azt mutatják, hogy az áraik emelkedése 1969-ben csak másfél százalékos volt. vagyis az előzetes terveknek megfelelő. Ha azonban nem az átlagot, hanem az egyes árucikkeiket nézzük, akkor más a helyzet. Bizonyos árucikkek ára csökkent — s ezt a lakosság általában tudomásul veszi, vagy különösebben nem értékeli —. más cikkek ára az átlagosnál .jobban emelkedett és ez. sajnos, hátrányosan érinti az e cikkeket vásárló közönséget. Nőtt a hiánycikkek száma, s egyes olcsó konfekcióáruk eltűntek az üzletekből. Tudjuk, hogy a párt határozata alapján a kormány 1970-ben szigorú intézkedéseket tesz az indokolatlan ármozgások megaikadályozására. Ezt mi politikai eszközökkel is támogatjuk, s úgy gondolom, számíthatunk Szeged lakosságának támogatására is. Életszínvonalunk alakulása tehát szorosan összefügg a közösen végzett munkával. Az árak mozgása nem a kereskedelemtől függ elsősorban, hanem a termelés hatékonysága annak neghatározója. Az eddig végzett munkánkkal, eredményeinkkel. úgy érzem, elégedettek lehetünk. de a jövőben is meg kell oldanunk a ránk háruló feladatokat. A város pártszervezetei hogyan éltek az űj gazdaság Irányítási rendszerből fakadó nagyobb önállósággal? Pártszervezeteink a gazdaságirányítás új rendszerében gyorsabban megtalálták helyüket. mintsem gondoltuk volna. Érdemleges, hasznos munkát végeztek. habár elvileg nem minden tekintetben tudták megfogalmazni feladataikat. Jól érzékelték azonban, hogy az önállóság nagyobb felelősségei párosul, s alaposabb informálódást. helyzetismeretet követel. Ezt úgy értem, hogy a pártvezetőség tájékozódik és sajátos eszközeivel segíti, hogy a párttagság és az üzem dolgozói jól ismerjék meg a vállalati törekvéseket, tennivalókat. Azért is fontos ez. mert így az egész kollektíva mozgósítható a kitűzött cél elérésére. Ez természetesen nem ment mindenütt egyformán. Fontos. hog\ az üzem egész kollektíváját ne csak a feladatok végre' Utasába, hanem azok kimunkálásába is bevoniák A meggyőző szó erejére elengedhetetlen szükség van az új mechanizmus viszonyai között is Pártszerveink segítsék a gazdasági vezetőket a tervek kidolgozásában, tárják fel az üzemen belüli ellentmondásokat, támogassák a jó kezdeményezéseket és kérjék számon a végrehajtást. Ne csak a határidőket ellenőrizzék, hanem a munka minden fázisában legyenek az emberek között, hogy segíteni tudjanak. A káderek nevelésével is foglalkozniuk kell, hiszen a vezetés színvonalának növelése is állandó feladatuk. Elengedhetetlen, hogy a párttagság világosan lássa az országos érdek és a helyi érdekek összefüggéseit. Ha az egyéni érdek és a szűkebb csoportérdek megelőzi a népgazdasági érdeket, akkor ez feltétlenül visszaüt, s egy bizonyos idő múlva az életszínvonalban is érezteti kedvezőtlen hatását. Az önállóság — véleményem szerint — parancsolólag írja elő, hogy mindenütt gondoljanak a demokratizmus fejlesztésére, segítsék az embereket problémáik megoldásában, kérjék ki véleményüket, támaszkodjanak kezdeményezéseikre. Jóllehet, nagyon sok szép eredmenyt könyvelhetünk el, a pártszervezetek a jövőben még jobban élhetnek az önállóság adta lehetőségekkel, s úgy segíthetik a gazdasági vezetést, hogy ez a segítség a vállalati nyereségben gyümölcsözzék A Drlmagyarors/ag hasábjain elénk vita zajlott le Szeged szellemi és kulturális életéről. Kérem, nyilatkozzék erről a vitáról és az abbó! levonható tapasztalatokról. Az eddigi tapasztalatok arról tanúskodnak, hogy érdemes vitát kezdeményezni olyan kérdésekről, amelyek az embereket érdeklik. Szegeden egészséges lokálpatriotizmus van. a lakosság szereti városát és sokan véleményt is nyilvánítanak. A vitában is sok hasznos észrevétel hangzott el, amelyekre oda kell figyelni, s amelyeket a célok szolgálatába kell állítani. Az egészséges vitaszellem elősegíti az információt, de a demokratizmus fejlesztésének lehetőségét is magában hordozza. Ennyit tehát a vitáról, amelyet hasznosnak, szükségesnek tartok, s a jövőben is érdemes élni ezzel a lehetőséggel. Ideológiai, politikai, kulturális életünkben nagyon fontos feladatok várnak ránk az 1970-es évben is. Tovább kell törekednünk arra, hogy az emberek összefüggéseiben lássák a gazdasági reform kérdéseit, ne csak a negatív jelenségekre reagáljanak. Egészséges közgazdasági szemlélet kialakításán kell munkálkodnunk, s egyúttal tovább javítanunk a pártpolitikai munkát a kulturális és a tudományos élet területein. Itt az elért eredményeket kell tovább gyarapítani. Szépen fejlődik a szegedi képzőművészet, az irodalom színvonala egyre javul. Örömmel tölt el a Szegedi Nemzeti Színházban kialakult helyzet, a társulat erősödése is. Véleményt mondani szerintem még korai lenne, hiszen jelentős bemutatók vannak még hátra, a kezdeti sikerek azonban reményre jogosítanak. A szegedi zenei élet szempontjából — amely korábban ia igen színvonalas volt — nagy jelentőségű az önálló szegedi filharmonikus zenekar létrehozása. A szabadtéri játékok stabil színvonala szintén kulturális életünk örvendetes fejlődését tanúsítja. Tudományos életünk jelentőségét nem kell bizonyítanom. A tudománypolitikai irányelvek alapján a közelmúltban vettük számba legfontosabb feladatainkat. Ezek megvalósítása — úgy gondolom — a jövőben is pezsdítően hat majd. A párt politikája helyes, ezek megvalósításáért küzdünk, dolgozunk, ezért minden — ebben az ügyben becsületesen tenni akaró — ember munkáját össze kell fognunk, hogy az egész város hasznát lássa. Nagy szerepe van ebben a Délmagyarországnak is, amely helyesen segítette a párt egész politikájának, a párt helyi céljainak megvalósítását. Számos jó kezdeményezésének folytatására biztatjuk a lapot. Kezdeményezzen továbbra is vitákat a helyi társadalmi, politikai és kulturális élet kérdéseiről, folytassa az ulvasók bevonását a lapszerkesztésbe, amire kiváló példa volt a Felszabadulási pályázat, foglalkozzon az új esztendőben is nagy gonddal a lakosság problémáival. Az 1970-ben hatvanadik születésnapját ünneplő Délmagyarország. a pártbizottságunk lapja, már elérte a negyvenezres példányszámot és ez az olvasók szeretetét bizonyítja. Az új esztendőben szolgálja a lap még hatékonyabban társadalmi, politikai céljainkat, tájékoztassa a közvéleményt minden lényeges eseményről, problémáról, elgondolásról, segítsen a közvélemény formálásában, az emberek nevelésében. Remélem, 1970 végén újabb nagyszerű eredményekről számolhatunk be a Délmagyarország hasábjain. Végezetül megragadom az alkalmat, hogy köszönetet mondjak városunk dolgozóinak az 1969-ben végzett eredményes munkáért. Kívánok a Szeged városi pártbizottság nevében mindenkinek boldog, békés új esztendőt, a munkában sok sikert, az egyéni és a családi életben soksok boldogságot.