Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-28 / 23. szám

pek egyik legdöntőbb oka az export növekedése miatt a szubvenció volumenének emelkedése. A kereskedelemben realizált jelentós többletnyereség alakulására hatással volt a forgalom emelkedése, a készletek nagymértékű csökkenése, a forgalom összetételének változása, a nagykereskedelmi árrés megoszlása a közvetlen beszerzések növekedéseként, az árak kismértékű emelkedés* »tb. Az építőipari vállalatok gazdálkodási eredményei tovább javultak. Az árbevételeiknek mintegy 8—10 százalékát kitevő nyereséget realizáltak. Kedvezőtlen Jelenség, hogy a nyereség növelése érdekében az építésszerelési •dót áthárították a beruházókra. A mezőgazdasági nagyüzemeknél erősödtek a vállalati önálló gazdálkodás elemel. A hatékonyabb munkát követelő közgazdasági környezetben egyre jobban állják meg a helyüket A gazdasági hatékonyságot Jelző realizált árbevétel növekedése 1969-ben meghaladta a termelés növekedésének Ütemét, i elérte a 9 százalékot Figyelemre méltó törekvés a nagyüzemek részéről, hogy a realizált többletjövedelem nagyobb hányadát kívánják felhalmozásra fordítani. Pl. a termelőszövetkezetekben a bruttó jövedelemnek 1968-ban 22 százalékát, 1969ben 24 százalékát fordítják felhalmozásra. E kedvező tendenciák mögött azonban meghúzódik a nagyüzemek további differenciálódása, amely alapvetően a jövedelemben mutatkozik meg. A termelőszövetkezeteknek közel egyharmada még 1969-ben ls gyengén gazdálkodott és támogatásra szorult. A három állami gazdaságból ls csak egy (a szegedi) került kí 1969-ben a rendkívüli állami támogatási rendszerből. A gazdasági ágazatokban a forgóeszköz készletek emelkedése az állásfoglalásban foglaltaknak megfelelően mérséklődött. Várhatóan az ipar készletszintje csak néhány százalékkal magasabb. A kereskedelem készletállománya jelentősen csökkent. A készletek szerkezeti összetétele kedvezően alakult mind az Iparban, mind a kereskedelemben. Részben vagy teljesen felszámolták az immobil készleteket Ez kedvezően hatott a vállalati munka jövedelmezőségére. A forgóeszköz készletek alakulására kedvezően hatnak az új ösztönzők. (Nyereségérdekeltség, eszközlekötési járulék stb.). Vállalataink Igyekeztek olyan optimális készletszint tartására beállni, amely a termelés biztonsága mellett viszonylagosan minimális költségkihatást eredményezett. Kedvezőtlen hatású volt a kereskedelem (ezen belül a nagykereskedelem) készletgazdálkodása. Az árukészletek csökkentése ellátási hiányok előidézője volt A készletgazdálkodás javulásával párhuzamosan javult a vállalatok pénz- és hitelhelyzete. Néhány kivételtől eltekintve gazdálkodó egységeink egész évben hitelképesek voltalt Gazdálkodásuk stabilitását mutatja, hogy mérséklődött a hitelek Igénybevétele. A vállalatok pénzügyi magatartásában az általánosan kedvező képen belül negatív jelenségek ls tapasztalhatók voltak (szolgáltatási hitelek, lakosság áruellátását szolgáló hitelek igénybevételétől való tartózkodás stb.). A termelés, termelékenység, létszámgazdálkodás Megyénk ipari termelésének növekedése az év eleji kedvező beindulás után fokozatosan mérséklődő tendenciát mutatott, majd a III. és a IV. negyedévben ismét meggyorsult. Ezek együttes hatásaként a megye szocialista iparának 1969. évi termelése mintegy 3—4 százalékkal magasabb, mint az előző évben. Az egyes ágazatok fejlődésében nagy eltérés tapasztalható. A szövetkezeti és tanácsi szektor termelése 1969-ben is jelentősen, ezzel szemben a tárcaipar termelése csak kismértékben emelkedett. Hátráltatta a termelés növekedését egyes Jelentős kapacitások üzembehelvezésének elhúzódása, ami miatt jelentős volumenű termelési érték esett ki. Az ipar szerkezeti átalakulása folytatódott A nehézipar részaránya, főleg az olajipar gyors előretörése miatt emelkedett. Az ágazati szerkezet átalakulása elősegíti a megye termelőerőinek és gazdasági súlyának javulását. A termelésnek az előző évekhez viszonyítva mérsékeltebb ütemű emelkedése kedvezőtlenül hatott — a helyi bázisra épült — a fogyasztási szükségletek kielégítésére. A mezőgazdasági termelés az *J6Irányzott növekedést meghaladta. A bruttó termelés értéke több mint 6 százalékkal emelkedett az 1968. évihez képest. A várakozásnak megfelelően a termelés a növénytermelési ágazatok dinamikusabb (10—12 százalékos) fejlődéséből származik. Az állattenyésztés még az 1968-ról áthúzódó állatértékesítéssel sem tudta az 1968. évi színvonalat tartani, s így termelése 4—5 százalékkal visszaesett. Pozitív voná6. hogy 1969-ben is a nagyüzemi gazdaságok az átlagosnál gyorsabb ütemben növelték termelésüket (pL a szövetkezeti szektor termelése 10—12 százalékkal emelkedett). A növényi termékek csaknem mindegyikéből, állati termékekből pedig a sertéshús kivételével a szükségleteknek megfelelő mennyiséget termeltek, sőt még tartalékolásra (pl. takarmány, gabona) és az export fokozására is lehetőség nyílt. Jelentős eredménynek, számít, hogy több év óta először ismét nagyobb lett megyénkben az őszi búza termésátlaga (16,5 q/kh), mint az országos átlag (15,6 q/khj. Ezzel bizonyították gazdaságaink a megyei pártbizottság korábbi álláspontját, miszerint nem lehet belenyugodni abba, hogy éveken át a búzatermés átlaga megyénkben az országos szint alá csökkenjen. Sem-, mi sem indokolja azt, hogy néhány termék termelésében (minőségben, választékban és mennyiségben) még mindig nem következett be megfelelő Javulás (vöröshagyma, burgonya, egyes zöldségfélék, sertéshús stb.). E cikkekből termelésünk országos viszonylatban is jelentős volumenű, így a2 elégtelen termelés országosan ls negatívan hat ki az ellátásra. Az építőipar több mint 8 százalékkal növelte termelését. A nagy beruházási igényt azonban ez a növekedés nem tudta fedezni. A kivitelezők közel 250 millió forint értékű munkát utasítottak vissza. A mintegy 10 százalékos létszámemelkedés mellett • munka termelékenysége 5—6 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt évben. A munkaerő- és anyaghiány állandó problémája volt az építőipai^ nak. A közlekedési vállalatok a szállítási igényeket csak késve és hiányosan tudták kielégíteni. A tehervagon- és autóbuszhiány több esetben is akadályozta a zavartalan szállítást Nem sikerült emelni a munka termelékenységét a kívánt színvonalra. Az egyes ágazatok közül az egy foglalkoztatottra jutó termelés értéke az iparban csak néhány százalékkal, az építőiparban viszont kb. 6 százalékkal emelkedett 1969-ben. A mezőgazdaság a termelés növekedését a létszám 1—2 százalékos emelésével valósította meg ez is csak a kiöregedő munkaerőt pótolta. Az élőmunka hatékonysága az Iparon belül legkedvezőbb volt a szövetkezeti szektorban, ahol mintegy 7 százalékos növekedés következett be. Nem volt kielégítő a létszámgazdálkodás. Az egyes ágazatok, de főként az Ipar aránytalanul nagymértékben növelte a foglalkoztatottságot. Kedvezőtlen, hogy a munkásoknál gyorsabb ütemű az alkalmazotti létszámemelkedés A tavalyi 208 alkalmazottal szemben 1969-ben már 221 alkalmazott Jut ezer munkásra. _ A termelékenység és létszámgazdái, kodás hátrányos alakulásának alapvető okai: — a munkaigényesség Irányában történt eltolódát a technolólgai folyamatokban is számos termékben; — nem elég hatékony az élőmunka takarékosságára való ösztönzés; — a munkaldB-csökkentés beveza« lésével kieső időalap ellensúlyozására készített műszaki intézkedési terveket sok vállalat nem teljesítette; — növekedett a fluktuáció; — kedvezőtlen irányba befolyásod Iák a létszámgazdálkodást a mecham nizmus egyes szabályozói is. As állami gazdaságokban kismértékben nőtt csak a foglalkoztatottak száma, míg a mezőgazdasági vállalatoknál azonos foglalkoztatottság mellett főként a gépjavítási igény csökkenése miatt következett be termelékenység-csökkenés. A termelőszövetkezetekben a tagok száma alig egy százalékkal emelkedett, a ledolgozott munkanapok száma pedig ezzel szemben 4—5 százalékkal több. A pártszervezetek 1970. évi feladatai Megyénk gazdasági és társadalmi fejlődése a fellelhető negatív Jelenségek ellenére is a reform célkitűzései megvalósításának irányába halad. Ezt az irányt kell továbbra ls erősítenünk és tökéletesítenünk. Az 1970. évi megyei feladatok továbbra ls a párt IX. kongresszusa határozataiból, a III. ötéves terv célkitűzéseiből, a gazdasági reform első két évének tapasztalataiból és a KB. 1969. november 26—28-1 határozatából adódnak. Valóra váltásuk hoz, sikeres megoldásukhoz a párt-, állami és tömegszervezetektől minden szinten fokozott erőfeszítést, Jobb együttműködést a megye egész lakosságának bevonását és aktív közreműködését. igényli. Mozgósító munkánkat nehezíti, hogy a gazdasági fejlődés irányait manapság nem csupán • mennyiségi növekedés Jellemzi, hanem új feladatok kerülnek előtérbe. A politikai munka iránti társadalmi követelmény nagyobb, mint korábban volt Egyúttal a sok új Jelenség új módezereket Igényel a pártszervek politikai munkájában. Néhány új Jelenség: a különböző részérdekek időlegesen összeütközésbe kerülhetnek a párt politikájában kifejezesre jutó társadalmi érdekekkel. bizalom van a tömegekben « párt gazdaságpolitikája iránt, ugyanakkor igen élénk a kritikai légköri — találkozunk különböző olyan Jobb- és baloldali nézetekkel, amelyek ellentétesek reformunkkal. — helyenként elterjedt a lelketlen, formális vezetés, számos helyen hanyagság tapasztalható és laza munkafegyelem. időnként tapasztalható a helyzetismeret hiánya, továbbá megalkuvás a rossz gazdasági munkával, stb. Ezekre kell most a politikai munkában világosan és határozottan reagálnunk. Mindez csak aláhúzza feladataink nagyságát bonyolultságát, melyek a következőkben határozhatók meg: — a tömegpolitikai munka fejlesztése hatékonyságának fokozása megkívánja a pártszervezetek önállóságának kezdeményező készségének, aktivitásának növelését. Ez az új gazdasági mechanizmusból adódó objektív szükségesség. A jó megoldás kimunkálása elsősorban a helyi szervekre, a vezetőkre, a pártszervezetekre hárul; — minden szinten sstükséges az elmúlt gazdasági év tapasztalatainak elemzése ét felhasználása, az 1970. évi helyi feladatok és a párt gazdaságpolitikai célok szoros összhangjának megteremtése. A pártszervezeteknek gazdaságirányitó munkájában döntően a helyi gazdaságpolitika helyes kidolgozására, megértetésére ét megvalósítására kell koncentrálníok. Éppen ezért gazdaságpolitikánk főbb elveinek alapos ismeretében tevékenyebben kell kiállniok a társadalmi érdekek képviseletében. Az esetleges érdekütközések megoldására minden esetben fel kell lépniök; — a pártszervezetek támogassák azokat a vezetői kezdeményezéseket, amelyek erősítik a reform első kit évében kibontakozott kedvező tendenciákat, a reális és megalapozott gazdasági döntéseket, nem félve s kockázatvállalástól sem; — a pártszervezetek a tervezésnél törekedjenek a hosszabbtávú szemlélet kialakítására, erősítésére, figyelembe véve, hogy az éves feladatok meghatározása, sikeres megvalósítása egyben a TV. ötéves terv várható dijainak megalapozását is Jelentik. Ösztönözzék és segítsék a belső tartalékok feltárását hasznosítását a tervezésben és a végrehajtásban. Tegyék politikai követelménnyé a gazdasági hatékonyságot a fogyasztási piachoz való rugalmas alkalmazkodást a változó összetételű kereslet jobb kielégítését a vállalati vezetésnél és a dolgozó kollektíváknál egyaránt Ne támogassák a gyengeség leplezésére Igényelt központi támogatást hanem döntően a gazdasági tevékenység korszerűsítését minőségi Javítását szorgalmazzák; — a gazdasági életünk egyik fő kérdése a termelékenység problémája. E téren az üzemek, vállalatok, egyes gazdaságok számos lehetőséggel rendelkeznek. A lehetőségek feltárása, kiaknázása valamennyi dolgozó érdeke. Csakis a termelékenység lehet hosszú távon a termelés növekedésének, gazdaságosságának, nyereségességének az alapja; — követeljék meg a gazdasági vesetőktől a munka szervezettségét, a munka-, technológiai- is technikai fegyelem betartását és betartatását, mint a termelékenység fokozásának fontos feltételeit; — kísérjék figyelemmel, hogy a jogszabályokban előirt ellenőrzési feladatoknak a gazdasági szervek eleget tesznek-e1 Pártszervezeteinknek helyileg konkrét javaslatokkal kell segíteniük a hiányosságok leküzdését; — * tömegpolitikai munka középpontjába kell állítani azt a követelményt, hogy e vállalati terv as egéss vezetés, te egész kollektíva ügyivé váljon; annak megértetését, hogy ebben az évben tovább fokozódik a követelmény a gazdasági munkában. A pártalapszervezetek ösztönözzék a gazdasági vezetőket eredményesebb politizálásra, elképzeléseiknek, intézkedéseiknek a vezetői és dolgozói közvéleményben taló elfogadására; — a kommunisták saját munkahét Igükön a dolgozók körében aktívabb politikai tevékenységet fejtsenek fct Jelöljék meg, jelezzék, hogy hol és hogyan szükséges javítani a munkán • jobb gazdasági eredmények elérése ér^ dekében. Bírálják bátran a fogyató* kosságokat, mulasztásokat As az azo4 kért felelős személyeket. A párttagé tággal pedig a felmerülő problémáké ról időben és őszintén kell tanácskozni hogy erősödjön a pártalapszervezetek közvéleményformáló szerepe, felelőzségérzete. Ezért a kommunisták tájékoztatására, nevelésükre, képzésükre í* nagyobb gondot kell fordítani. Ebbe a munkába vonják be a gazdasági vezetőket is, akik helyzetüknél fogxta egyben politikai tényezők is; — agitációs munkánk bontakoztassa ki az életszínvonal alakulásával kapcsolatos helyes politikai értékelést, Mindenekelőtt a kommunisták legyenek egységesek ebben a kérdésben Változtatni kell azon a helytelen szemléleten, amely az életszínvonal mércéjét a napi fogyasztás értékelésére szűkíti. — a termelő üzemek párt- és tőmegszervezeti agitációs tevékenységükben fordítsanak nagyobb figyelmet a termelés hatékonyságát segítő szocialista anyagi ösztönzés, a munka eredményei alapján történő díjazás elfogadtatására, és a gyakorlatban való alkalmazására. Serkentsék a gazdasági vezetőkét, a szakszervezeteket a munkakörülmények, a szociális és kulturális ellátás javítására. Az érdekvédelmi feladatok ellátása mellett ezek a szervek is segítsék és támogassák e gazdasági munka eredményeinek fokozását, a káros munkaerövándorlás csökkentését. Ennek érdekében szélesítsék a hazánk felszabadulásának 2K évfordulójára kibontakozott munkamozgalmakat; —- a termelő tevékenység magasabb szintű vezetése és irányítása az eddigieknél nagyobb követelményt támaszt a vezetők szakmai felkészültségéveli politikai tisztánlátásával és felelősségével szemben. Ez a személyzeti munkában a párt káderpolitikai elveinek maradéktalan érvényesítését igényűi Pártszervezeteink növekvő felelősségű, gel foglalkozzanak a káderek követelmények szerinti kiválasztásával, továbbképzésükkel és munkájuk értékelésével. Javítsák tovább a személyzeti munka pártirányítását; — párt- és tömegszervezeteink folyamatosan emeljék magas szintre az Ideológiai tömegpolitikai munkát. Lépjenek fel a gazdasági reform lényegéi