Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-25 / 21. szám

RÉPA ÉS AUTÓ Az öregapó földbegyökerezett óriás répája jut az ember eszébe az orosz népmeséből. Az, amelyiket húzott nagyanyó is, az unolca is, de amíg a háztáji állatok legkisebbje is bele nem adta az erejét, húzták, húzták, de nem tudták kihúzni. Ügy álltak sorba most az autók is, mint a répahúzó família. Személykocsi bátorkodott bele a dűlőút bizonytalanságába, ott is maradt az örök törvények szerint. Kapart a kereke, belesüllyedt addig, hogy a vásárhelyi masiniszta abbahagyta a biztatást. Hatalmas olajosautó jött segíteni. Az, amelyik fél fúrótornyot fölvesz egyszerre a vállára. Odanyújtja jobbik kötelét a kicsinek, hogy jöjjön utána. A kicsi maradt, csak ő ment — lefelé. Tíz kerékkel csinálta magának az utat, amíg a plató föl nem tartotta. Nevet a pilóta, mert van csörlóje. Alkalmas akácfa is van nem messze, majd csak kihúzza magát. Az akácfa bólint egyet aztán lefekszik szépen gyökerestül. Nincs baj azért semmi, mert testvére is van az olajoskocsinak. Odanyújtja kötelét a nagy autónak. egyszerre kapcsol mind a három; húzzák, húzzák, megy lefelé a harmadik is. Hátraindul, kiáll az útra, onnan húz csörlővel. Hiába fékez, hiába az ék is, gurul hátra. Nem szidja a kis kocsit senki, inkább nevetik, hogy az is tud nagy bajt csinálni. — Itt várja meg a tavaszt! Ez most azért nem fordulhat elő, mert az olajosautó hord a hátán akkora lánctalpat, ha az csak odaszólna a kicsinek, rögtön kijönne. De ilyen magasról nem tud szóink Partoldalba áll tehát a teherautó, lecammog róla a lánctalpas, mintha mondaná: ne féljetek, amíg engem láttok. Csak úgy félkézzel húzza ki az olajoskocsit, aztán megy a kicsiért. Hóna alá vehetné, ha tudná. Kis ujját nyújtja, partra teszi. Nem int aztán búcsút se, csak visszakapaszkodik a nagy autóra, megy a dolgára. A Bajai út összes arra Járó autósa pedig levonja a tanmeT se tanulságát Ha ilyenkor dűlőútra megy a kis kocsi, ne szárizéket rakjon a kerék alá, inkább vigyen magával legalább ekkora lánctalpast a csomagtartóban. Olyat amelyik mondani tudja: egyet ae búsulj pajtás, majd én kihúzlak. A dorozsmai tájszólást beszélik Forráskúton, nem a szegedit Ha más az ember, más a táj is. Nyelvi különbség Ide, tájszólás oda. valamikor ugyanolyan szegény ember volt a forráskúti is, mint « feneketlen futóhomokra telepedett tanyák, falvak többi lakója. Mit lehet kezdeni azzal a zsírtalan száraz homokkal, amelyiket a négykoronások közé is csak jó szándékkal vehettek fel annak idején. Bizonyíték van rá, hogy lehet kezdeni vele. Szőlővel, gyümölcscsel próbálkoztak másutt, itt fantasztikusabb dolog közepébe vágtak. Kertészetét csináltak. Nagy bátorság kellett hozzá akkor is, ha az indoklás— most utólag — igen egvszerű. Azt mondja a Haladás Téesz elnöke, Sándor Tibor : — Olyan kultúrákhoz kellett fordulnunk, aitti a tagoknak bőséges. munkát a4 a munkához persze becsületes jövedelmet is. Teleo lettünk ml szőlőt is. őszibaravot is. mint mások, de ha csak ezt tett ik volna, rosszul járnánk most. Mire a gyümölcs ' terem. eltelik pár év. Mire sok gviür..' es tertm lemegy az ára. Az earóves kultúráknak mindig van r'aca. Ha mégsincs. jövőre rr. ;t vitelünk. Pof r.egvgzerű! De csak elmondani. A talajerő-utánpótlás évszázados gond. Vásárolják a szerves trágyát, ahol csak tudják. Szorgalmazzák az állattartást — uevanezért. De a homok száraz. Öntözni kell Külön történelem Ha erre az emberre ránézek, mindig eszembe jut, hogy hiányzik belőle valami. Érdekes feje van. A szobrásznak nem kellene sokat bajlódnia a finom munkával, de nehezen tudna lelket lehelni bele. Mert valami hiányzik belőle. Fából csinálhatná a szobrot, valami görbe mozdulatot is elkaphatna a tartásából, „népi figura" lenne az így is, de hiányos. Ha belenyúl a zsebébe, kivesz belőle egy tüzes dróttal agyonlyuggatott bodzafadarabot szájába veszi, tikkor akármelyik pillanatot fogja meg a szobrász, él a fej. Azon még lehetne meditálni, hogy az alig billenő vastag ujjak alól hogyan szökhet ki fergeteges fürgeséggel annyi kacskaringósra hajlított hang, de aki hallja, nem meditál. Tudományát most kezdik számon tartani. Éppen az obsitot osztották, amikor először föllépett Unatkozott azért tanult meg furulyázni. Első évtizedének a közepét néhány lépéssel lépte át még csak, tehénpásztori funkcióban. A jó meleg napsütésben elnyomta az álom, a tehenek meg ősi tehénszokás szerint lelegelték a szomszéd kukoricáját összeült a nagynéniék családi tanácsa, hogy csak egyszer kellene jól elverni a gyereket, majd jobbgn vigyázna. De ki merne bántani egy szívességből pásztorkodó sarjadó emberkét? Inkább vettek neki a vásárban egy cifra furulyát Bádogból volt de jól szólt Süthetett a nap száz ágra, nem aludt el, megnőtt a kukorica. Addig-addig fújta, míg egyszer nóta jött ki belőle. A nagynéni mindig énekelt hozzá igazította a pléhkincset Amikor már bicskát is foghatott kezébe, a mintájahagvott jobbról, balról belapult bádogot átmásolta bodzafába. Baja is lett belőle, mert jól szólt Annyira tetszett a hangja, hogy mindig fújta. Elviite az iskolába is. Az egyszeregyhez nem tartozott hozzá az ötfokú zene, ennélfogva némi összeütközése támadt a hivatalos tudományokkal. Amikor ó a táblánál verítékezett bemondta valaki, hogy azért nem tudja a leckét mert mindig a nótákat fújja. — Hol az a furulya? Majd ha tanulsz, visszakapod. Szerencsére másik bodzafát is hajtott az alsótanyai homok, nyuez a Haladásban. Először a laposok vadvizeit szórják a növényekre. Elfogynak a vadvizek. Megcsapolják az állami csatornát meg is büntetik őket becsülettel. Jön a csők út csodát Ígér. Csak le kell dugni a csövet ott a víz. A csoda elmaradt De csak azért mert akkora már a kertészet hogy több víz kéne. A huszonhét csőkút helyett fúrnak négy artézit Víz már van. iöhet a melegágy és a fólia. Hátha még meleg víz lenne! Ez a szövetkezet intett talán leghamarabb búcsút a munkaegységnek. öt évé teljes, összeget fizetnek havonként. Tavaly a napi munkadíj — tíz órát számítva persze — 100 forint volt. Mit kapnak zárszámadáskor? Nyereségrészesedést Ezt még kevés szövetkezetben találták fel Tíz százalék lesz a nyereségrészesedés az.kléii. Naiv dolog megkérdezni, van-e munkaerőgondjuk. Nincsen. • Idős. fiatal megtalálja a számítását itt marad. •• Számoljunk mi is! Egyetlen növény termését számóljuk össze. Háromszáz hold fő vetésű burgonyájuk volt tavaly, és száz hold tarlókrumpli. Százmázsás átlagtermés. 260 forint garantált ár mázsánként. Egyetlen év hozta ezt a rengeteg pénzt Piacra járó ember tudja, hogy az alma se drágább. Megkérdeztem, mennyi pénzt hozott volna ekkora területről az alma. Nem számítjuk a termőre fordulásul felélt forlntogodtan maradhatott a bűnjel az iskolában. Igazság szerint mo6t is ott kellene annak lennie, mert ő ugyan nem ment érte visszakérni. Beláthatta volna a tanító, hogy becsületes pásztorgyerek nem lehet meg furulya nélkül. Pásztorból béres lett a kor törvényei szerint Gvurka pedig megkapta célravezetőbb jelzőként a Furulyás előnevet. Az előnévhez fiákért is adott a történelem Ullés határában érte a front Urat csináltak belől© a szocializmus katonái. — Minden este fiákért küldtek az oroszok, hogy muzsikáljak nekik. Mentem volna gyalog, vagy ökör húzta batárszekéren. mert nagyon himbálózott a gidresgödrö6 úton az a sátortetős lélekveszejtő. de a rangot el kellett viselni. Azt mondták a katonák, kijár nekem a fiáker, mert szépen muzsikálok. Amikor az ő nótájukból is elcsíptem valamit, akkor örültek csak igazán. Szabályos mestersége szerint most a szövetkezet fogatosa mellett segédrakodó. Sóderon meg téglarakáson nehezedett ujjai alól azért minden este kikívánkozik a nóta. ö ugyan azt mondja, nem az ujjakból jön az, hanem a lélekből Az ujjaknak csak annyi közük van hozzá, hogy vissza ne tartsák, máskülönben jön az magától. Az obsit óta mindig színpadon szerepel. Kiegészítő hangszerként a citurát veri ott „prímázik" a tápaiak citerazenekarában. Olyan hegyes tartással int oda az énekesnek a citera mellől, amikor az következik, hogy eltéveszteni lehetetlen. Ha háttal áll az énekes, akkor is int neki. Versenyen is föllépett már. Először ki zsűrizték. Azt mondták neki. ne így furulyázzon, hanem úgy. — Fújnám én úgy ls. de csak így tudom. Egy másik zsűri az összes díjat neki adta volna. — Csak így fújja minjügt Erre tanítson meg mindenkit Muszáj tanítani mert ezt már kevesen tudják. Ekkora biztatásra szei leit megint egy bodzafafurulyát Sóderrakás után megnyálazza elmerevedett alialt, belefújja a fába aprólékos finomsággal évszázadok őst dalát ahogy félaraszos pás*torgyerekként vásári bádogfurulyán megtanulta. kat csak az évt piaci bevételt — Ha el tudnánk adni. talán fele ennyi lenne a haszon. Fél napot ülök az Irodán. Figyelem. mit lehet itt télen dolgozni. Kocsmának nincs olyas átmenőforgalma, mint a tsz-irodának. Kőművesnek jönne egy fiatalember, de még nincs 16 éves. Szóba kerül egy ügyes kezű csőszerelő. — Magának ügyes vagy a szövetkezetnek? Vincze bácsi jól fejlett vemhes üszőt kí_ nál eladásra. Megveszik. Már vezetheti is be az istállóba. Aztán menjen a pénztárhoz, fizetik az árát Most? Most vesszük, most fizetünk. Szabóné szelni való káposztáért jött Később többen következnek, szálmát kérnek, mert nincs otthon. Szalma nélkül odafagy a jószág saját levéhez. Trágyát adnának szalmáért. Azonnali telefon Csongrádra. Míg az bejön, telefonálnak Vácra cementért — este már hozhalják Tatabányáról "az autók —, Mohácsra valami másért, és megszületik az előzetes alku Csongráddal húsz vagon száraz szalmára. Ígéret a telefonba: este 5—6 óra között ott leszünk, magegyezünk. — Mire jó ez a nagy sietség? — Azt azért ne várjuk, hogy macától jöjjön ide minden. Ma 2453 lakosa van Forráskútnak. 750 család kétezernyi tagja közvetlenül a Haladáoból él. Tegyük hozzá: jól él. A négykoronás homokon... a a SOMOGYI Behavazott, befagyott a tanyavilág. Minden csendes, legalábbis külsőre az. A kisteleki postahivatalban viszont jó meleg van és zajlik az élét. Hogy mi újság van? Tóth Zoltánná, a hivatal bír lapfelelőse mondja: — Naponta hétszáz Délma- gyarországj -hatszázhetven Népszabadság, kevés Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, Népsport és kettő darab Daily News. Feljegyzem még; hogy körülbelül harmincféle egyéb újság, folyóirat jár Kistelekre és a környékbeli tanyavilágba, a Nők Lapjától a Néphadsereg című lapig és a Ludas Matyitói a Hungária Vivóig, ez utóbbiból egyetlen példányt járatnak, örülök, hogy a rekordot kenyéradó lapom tartja. A hivatal vezetője. Majoros István barátom a kézbesítőkkel beszélget Azt hiszem a kézbesítők tudják legjobban, hogy ml újság van. Vörös Sándor éppen harminc esztendeje cipeli a bőrtáskát — Amikor harminckilencben leszereltem, vártam egy hetet és beléptem a kisteleki postához. Azóta járom a házakat A háború is megkímélte. Amint meséli mindössze egyetlen hónapra rántották be, de csak Horgosig jutott ai az angyalbőrben. — Még puskánk ae vott Hála az istennek, lehet hogy most al ólról szagolnám az Ibolyát S a kezdet a postán? A tohaapjának öt lánc földje volt s annak kellett jót állnia, ha netán sikkasztana a Sándor gyerek. — Akkoriban kevés újság járt erre. Az Igazság című lapot hordtam leginkább. Néhány Magyar Nemzet, Kis Üjsag és Friss Újság járt címszalaggaL Negyvenben térdig érő hóban jártam a tanyavilágot a Iában is akkor ment tönkre — emlékezik az első esztendőkre. Feketehalom, Kapitányság, Kisteleki szőlők és Pitricsom környékére hordta a leveleket újságokat Nagy körzet volt. — A csengelei orvosíakás légvonalban tizenkét kilométerre van. A falut a budapesti főútvonal és a sövényházi út szeli négyfelé. A postások is aszerint osztották fel a községet. Egynegyed egy terület Ki rendel újságot és miért? Ennek sok oka van, magyarázza a postás. Vasárnap minden Délmagyarország elfogy. Ha már két sort írnak a faluról, több kell belőle. — Amikor nagyközség lett SZÉP MESE Kistelekből és benne volt az új-i ságban, még egy hét múlva ii kérték, hogy abból adjak. Előfordul, hogy hétfőn kérnek a kocsmában újságot. Mondom; hogy hétfőn nincsen. Akkor a vasárnapit keresik, az is jó. x Panaszolja a levélkihordőj hogy sok háznál fél óráig keli dörömbölni, mire kinyitják, az aj-i tót Jó lenne, ha postaládát szerelnének az ajtóra. — Nem dobhatom be a hóra. Nyáron jobb valamivel mert száraz az udvar. De akkor se szereti mindenki. Egyik helyen 13 bedobtam, azt elhurcolták a kutyák, meg a tyúkok lepiszkítják! Szóval Ilyen dolgok is vannak! — A postásnak jár-e újság? — Nekem-e? Havi nyolcvan forintot fizetek érte. Jár a Délmagyarország, a Népszabadság, a Szabad Föld. a Rádióújság, a Magyar Ifjúság... Legnagyobb gondja a pénzbeszedés. — Jobban félek attól mint ti kihordástól. Persze ismerni kell az embereket van ahol az aszszonytól kell pénzt kérni, mert az szereti az újságot Máshol mc-g fordítva, az ember fizet Befut a külterületi kézbesítő ta, Straub Márton bácsi. Tizennégy kilométer áll előtte a Kisteleki-szőlőkig. Hatvanhárom esztendős, de minden áldott nap legyalogolja s maga 30—35 kilométerét hátán a nehéz táskával. — Bírja? — Hál istennek, bírom. Egyetlen nap sem hlányantt még. Ha esett ha fújt ha térd . g ért a hó, akkor ls megtette a messzi utat — Ha az ember meg akar;a tartani a kuncsaftkörét akkor nem hiányozhat. — Kinek hordja a legtöbb újságot? — A Csányi Jóskáéknak, meg a Bácskaiéinak. Ami létezik mind kérik. Csak annyit mondanak, hozza Márton bácsi. En mt g miért ne vinném? Az a kötelességem. Télen gyalog, nyáron kerékpárral járja a tanyavilágot 3 most mi újság van arrafelé? — Megváltozott a világ — mondja és végig simítja ritkuló haját. A belterületi nem hagyja kisebbíteni gyaloglását: — Azt mondják, hogy a falusi kézbesítő nem megy sokat Dehogynem, a csizmám sarka havonta lekopik. MI újság a tanyavilágban? Ha megérkezik Márton bácsi, azonnal megmondják, ö viszi a frisa újságot a behavazott befagyott széles határba. NÉGYKORONAS FORINTOK Gazdagh BTVÁN MI ÚJSÁG A TANYAVILÁGBAN?