Délmagyarország, 1970. január (60. évfolyam, 1-26. szám)

1970-01-18 / 15. szám

Galambos Ferenc HÍRHEDT KÖNYV­LOPÁSOK A kézzel írott könyv, a kódex vagyonokat ér. A könyvnyomta­tás korai termékei, az ősnyom. tatványok ugyancsak drágák vol­tak; éppen ezért nem egy könyv­tárban az olvasópulpitushoz lán­colták. A könyvnyomtatás fejlő­désével a könyv azonban egyre olcsóbb lett, de a könyvlopások folytatódtak. Igaz, legnagyobb ré­szük ritka könyvek, könyvdrága­ságok megszerzésére irányult; voltak, akiket az anyagi érdek, voltak, akiket a bibliomán könyv, birtoklási vágya ösztönzött erre. A legrégibb magyar könyvlo­pásról a XIV. századból van tu­domásunk. Bagomér liptói nemes három fia bejelentette I. Károly királynak, hogy ismeretlen rab­lók betörtek a liptószentiváni Szent János templomba és a kegy­szerek mellett az egyház köny­veit is ellopták. I. Károly 1327­ben kelt oklevelében a túróczi konventet bízta nrieg az ügy ki­vizsgálásával. a könyvek azonban sohasem kerültek elő. Don Vicente nem a tartalmu­kért szerette a könyveket antik­várius volt, értette a mesterségét és a ritkaságaitól sosem akart megválni. Amikor egy 1482-1 ki­adású, spanyol nyelvű unikum bukkant fel, konkurrense elha­lászta az orra elől. Az ú.1 tulaj­donos boltja azonban leégett, s benne holtan találták a könyv­kereskedőt is. Don Vicente végül a törvény kezére került s kide­rült: hol azért gyilkolt hogy cgv-egy ritka könyvet megsze­rezzen. hol azért hogy a tulaj­donát képező ritka könyvtől ne kelljen megválnia. A bíróság ha­lálra ítélte. Vicentet nem is ez bántotta, hanem az. hogv arról az 1482-i spanyol könyvről a tár­gyalás alkalmából kiderült: nem is unikum. A könyvtártörténet egyik Is­mert könyvlopási esete a péter­vári volt Dr. Pichler Alajos ba­jor pap. akit az ortodoxia iránti vonzódása miatt kiközösítettek az egyházból. Oroszországba mene­kült és 1869-ben a cári könyv­tárban nyert alkalmazást. Szabad kutatási joga volt a a könyvtár­szabályzat ellenére engedélyt ka­pott arra is. hogy térítvénv elle­nében haza is vihessen könyve­ket. Az értékes könyvek egyre­másra eltűntek a könyvtárból. A könyvtár egyik alkalmazottja. Szobolcsikov észrevette. hogy Pichler sosem engedte felsegíteni a kabátját s egyszer azzal az ürüggyel, hogy piszkos a kabát végigtapogatta a tudóst. A kabát­ban könyvek voltak, s a moto­zás egész csomó könyvet ered­ményezett. Pichler lakásán 4372 könyvet találtak, de a könyvtár­ban kölcsönzési cédula nem volt róluk. Sőt! A könyvtár pecsétjét minden könyvből eltüntette, s helvükbe ..Ad Blbliothecan Dr. Pischler" feliratú ex libris került. Az 1871. június 24—25-én lezaj­lott tárgyaláson életfogytiglani Szibériába szóló számkivetésre Ítélték. A társvalás anyaea nyom­tatásban ls megjelent, ennek ta­núsága szerint évekig a kabátja hátára varrott zsákban lopkodta ki a könyveket. 1873-ban Lipót bajor herceg közbenjárására ke­gyelmet kapott és visszatért Ba­jorországba. ahol egv esztendő múlva meghalt. Tettét a német közvélemény nem nyereségváerv­gyal. hanem bibliofil szenvedé­lyével magyarázta. A várostervezés két nagy müvének vagyunk tanúi ezekben az években Szege­den: az általános rendezési terv már elkészült (amennyiben ter­mészetesen késznek lehet és sza­bad venni egy olyan tervet, mely 80 évre e'őre körvonalazza a vá­ros fejlődését), azután kezdtek hozzá már egy kisebb, de fontos terület, a Belváros részletes ren­dezési tervének elkészítéséhez. A megbízó a tanács, a tervező a Szegedi Tervező Vállalat. De nem egyedül: már a munka meg­kezdésekor kétségtelen volt, ekkora feladatot egy cég, egy kollektíva elvégezni nem tudhat, segítőtársakra, „bedolgozókra" van szükség. A legnagyobb szabású bedol­gozás minden bizonnval a ren­dezési tervet szolgáló országos tervpályázat volt. (Ennek ered­ménveit. csakúgy, mint a rész­letes rendezési terv más elő­munkálatait, korábban már rész­letesen ismertettük lapunkban.) A tervpályázat nyomán, s még Inkább az időközben jelentkező új igények követkertében a Bel­város részletes rendezési tervé­nek kidolgozási módszerein és célián is némileg változtatni kel­lett. A feladat most röviden tgy foglalható össze: a Belváros re­konstrukciója nem a távolabbi Jövőben, hanem már a közeliben időszerű, mégpedig az adott esz­közök, elsősorban a házgyári há­zak segítségével. A gyárból kikerülő panelhá­zakat azonban nem lehet akárhol elhelyezni. A gazdasági és a tech­nikai lehetőségek alapos megfon­Fehér Kálmán PILLANTÁS A BELVÁROS JÖVŐJÉRE telek állami tulajdonként van feltüntetve, holott már magán­tulajdonba került vissza. Az új telekkönyv csupán a Nagykör­úton belül készült el. A részletes rendezési terv elő­készítése közben feldolgozták a Belváros közterületeit (az utcák, terek, parkok összessége), s bár a szakemberek nem lepődtek meg rajta, mégsem várták, hogy arányuk ennyire nagy legyen: 40,1 százalék. (Viszonyításként megemlítendő, hogy a modern lakónegyedekben, például a bu­dapesti József Attilában 18—20, a most épülő Újpalotán mind­össze 10 százalék a közterület.) Sok Szegeden ezen belül a köz­lekedési terület (25—30 száza­lék), túl kicsik a háztömbök. Tu­lajdonképpen ez az oka annak, hogy a város szétterül, még a Belvárosban is alacsony a laksű­rűség. i A város közműveinek képe sem valami rózsás. A csatornák teljes hossza 48.6 ezer folyómé­ter, de ebből mindössze 16 ezer van csak betonból, a többi fő­ként tégla falazatú. Sőt, van közte mintegy 3 kilométernyi, melynek anyaga és átmérője is ismeretlen még. Szegednek 69 ezer folyóméter víz- és 63 ezer A Belváros minden Jelentős útvonaláról mérethű, pontos kepmas készül, s mellette a várható beépítést is jelzik. Ez a Felső Tisza-part Jelenlegi arca. Jól példázza, hogy mennyire ráfér a rekonstrukció folyóméter gázvezetéke van (eb­ből mindössze 17 ezer alkalmas földgáz vezetésére). A víz- és tolásra, józan tervezésre inte­nek. Eredetileg úgy gondolták, hogy először az 1:500-as lépté­kű tervet dolgozzák ki a Bel­városról. Ezt az elképzelést azon­ban meg kellett változtatni: a teljes területen elvégzett legkü­lönfélébb vizsgálatok után az egyes háztömbökre vonatkozó adatokat most azonnal feldolgoz­zák, úgy, hogy 1970 végére már kiválogatható legyen közülük minden rekonstrukcióra, átépí­tésre alkalmas tömb. Az alkal­masság azt jelenti, hogy az adott háztömbben minél nagyobb le­gyen az állami tulajdon aránya (állami házat olcsóbb lebontani), az épületek rossz állapotban le­gyenek (jót kár lebontani, rossz­nál viszont a bontás miatt el­maradó felújítás is megtakarí­tás); a lehető legkisebb legyen a szanálás; a közművek, utak amúgy is felújításra szoruljanak. A telektulajdon vizsgálatát már befejezték. (Az állami há­zak állapotának felmérését az Ingatlankezelő Vállalat végezte el.) Kiderült hogy a tulajdon kérdése önmagában még nem döntheti el, hol érdemes a ház­tömböket átépíteni. Ahol pél­dául a szanálás olcsó lenne, mert kicsi a laksűrűség, ott a legtöbb a magántulajdonban levő ház. Újszeged északi részén 75 száza­lék felett, a Belváros Felsőváros felé eső részén 50, Alsóváros fe­lé eső részén 30 százalék körüL Olyan állami házak pedig, me­lyeket már nem érdemes felújí­tani, éppen a Felső- és az Al­sóváros felőli részeken vannak. Mivel a közművek, az utak ál­lapota sem látszik eldönteni a kérdést, újabb vizsgálat vált szükségessé: januárban kezdenek hozzá a ház-, a közmű-, az út­karbantartási költségek elemzé­séhez. Megnézik, mi ad ki jobb eredményt: az állami házak egy­szeri felújítása és 15 éves kar­bantartási költsége, vagy a bon­tás; a magánházak megtartása, vagy szintén a bontás. Csupán érdekesség, mégis ér­demes megemlíteni (nemcsak azért, mert nehezíti a munkát, hanem mert egy ismert, de még nem orvosolt hiányosságra is fényt vet), hogy a telekkönyv nem ad mindig támpontot egy­egy telek tulajdonviszonyára. A Bécsi körúti új lakóházak, az újszeged) Odessza-városrész, vagy például a hangszergyér, a telek­könyv szerint még magánszemé­lyek aprócska telkein álL Sok gázvezetékek, a szenny- és csa­padékvíz-csatornák átmérőjét már megvizsgálták, elhelyezke­désük mélységét felmértük. Most év elején az elektromos hálózat és a postai kábelhálózat vizsgá­lata kerül sorra. A közművek ál­lapotát, átépítésüknek szükséges­ségét összefüggéseikben tárják fel. az adatokat egybedolgozva választják majd ki, mely utcá­kat lehet a későbbiekben eset­leg megszüntetni, beépíteni, fü­vesíteni, parkosítani. A csatorna az út alatt vagy mellett is elfér, tehát azokban a tömbbelsőkben, ahol nem lesz szükség rájuk, megszüntetik őket, vagy helyük­re teszik a tömbfűtés csatorná­ját Az úgynevezett közmflsávok természetesen megmaradnak. Valószínűleg kevés utca akad végül is, melyet meg lehet szün­tetni, hiába volna jc csökkente­ni a közlekedési területek nagy­ságát. Ha valahol mégis Ilyen el­határozásra jutnak, a gyalogosok megszokott útvonalait minden­képpen érintetlenül hagyják, a város „morfológiáján" nem sza­bad változtatni. A vizsgálati anyagok kötetek­re mennek. Az említetteken kí­vül kész van már például Sze­ged városképi, műemléki, tele­püléstörténeti és előzményi (eb­ben összedolgozták a korább) rendezési elképzeléseket, az előz­ményeket, hogy tanulságaikat felhasználhassák) leírása, ka tasztere is. Az előmunkálatok, a tanul­mányok, a vizsgálatok nyomá­ban készül a tervezési program Ez a Belváros részletes rendezé­si tervének alapvető eleveit, elő­írásait rögzíti. Mint már szó voll róla, a háztömböket átépítésük lehetőségei szerint négy kategó­riába sorolja, s ezzel mintegy megszabja a tervezés irányát. Az épületeket három csoportba osztja: a nagy távlatban is meg­maradókra (ezek az úgynevezett fix pontok); a tervezés távlatán, 1980-an belül megmaradókra (eb­ből láthatja az IKV, mely há­zakra érdemes költenie); a ter­vezési időn belül lebonthatókra. Meghatározza a városképileg vé­dett utcákat, tereket, sőt még a fákat is. Néhány, első pillanatra kissé meghökkentő javaslatot is szeret­nének elfogadtatni a tervezési programban. Azt például, hogy a Lenin körúton belül és a körút külső oldalán többé ne épüljön lakóház, legfeljebb csak úgyne­vezett garzonház. A Belváros már zsúfolt, a még meglevő hely keli az intézményeknek, autóparkolóknak. Egy másik: se a Belvárosban, se a sugárutakon ne kerüljön lakás a földszintre. A házak inkább lábakon állja­nak, melyeket csak körül kell falazni, ha később üzletre, vagy garázsra van szükség. (Kapos­várott már kimondták ezt az el­vet.) Azután: járható lapos tetők -- 4-| épüljenek, megéri, mert nem OQ 00 0 pj annyival drágább, mint amek­kora nyereség, hogy közeli pihe­nőhelye van a felnőtteknek és játszóhelye az egészen apró gye­rekeknek. (A lapos tetejű há­zak tetőteraszának kiépítését Olaszországban építési előírás mondja ki.) A program meg­szabja majd az intézmények he­lyét, a parkolók, nagy- és kis­garázsok helyét és számát A Belváros részletes rendezési tervének nagy és szerteágazó munkáját Takács Máté, a városi tanács főépítésze irányltja. A program várhatóan áprilisra ké­szül el, a terv pedig két fázis­ban, 1970 végére, illetve 1971­ben. Először a rendezési terv 1:2000-es léptékű, azután az 1:500­as léptékű változata. Ez utóbbi, az úgynevezett tömbkataszter szinte nyitott könyv lesz a Bel­városról. Az egyes háztömbök beépítésén dolgozó tervezőktől kezdve a közművek, a posta dol­gozóinak, egyszóval minden vá­rosfejlesztéssel foglalkozó szak­embernek megbízható adatszol­gáltatója, segítője lesz. Nem túl­zás azt állítani, hogy a Belváros részletes rendezési terve minden eddigi városfejlesztési tervnél többet ígér: a város szerelmesei, Szeged haidani építői-szépítői, már évtizedekkel ezelőtt is erről álmodoztak. Most megvalósuL Mielőtt belépett volna a für­dőbe. bajuszáról leseperte a ken­derpprt. Törölközőjét a pad vé­gére tette és a szélső tus alá élit. Csontos testén végig csur­gott a víz. Megszappanozta szent­antal frizuráját, behunyta a sze­mét és prüszkölt. A fürdés egy kissé megnyugtatta, lecsillapí­totta mérgét. „Pedig most beír­tam volna a naplóba. Be én. ha megsértődik, akkor ls. Persze azt híresztelné, azért teszem, hogy többet kapjak jutalmazás­kor. Erre én azt felelném, hogy nincs pardon, vagy szocialista brigádban vagyunk. vagy ott egye meg a fene az egészet, ahol van." Szirovicza Kálmán karbantar­tó lakatos volt abban a külön­álló üzemrészben, ahol egy oszt­rák gyártmányú gépmonstrum uralta a csarnok jobb oldalát. A csarnok bal oldali részén hat feldolgozó gép sorakozott. Az előkészítő nagygép dolgozói egy brigádba szerveződtek még tíz évvel ezelőtt, amikor az új mun­kaversenyt szervezték, s a —o­cialista címért indultak. Az első év után ez a csoport. Joó Miklós művezető csapata, elnyerte a szocialista címet. Mindenki ka­pott egv oklevelet és három­háromszáz forint jutalmat. A brigád tagiai fölényesen megmo­solyogták a feldolgozókat, s han­gosan tervezgették — hogv min­denki tudomást szerezzen róla — szombaton délután bogrács­paprikást főznek a Sárgán mar­halábszárból. Futia a jutalomból. A feldolgozó csoport művezető­je elhatározta hoev nem hagvja annyiban Joó Miklósék kiugrá­sát. hanem ők is megalakítják a brigádot és versenvre híviák az előkészítőket. Bejelentették az szb-nek. hogy versenyre kelnek a megtisztelő címért s iegvző­kőnyvbe rögzítették a felajánlá­saikat. A következő esztendőben & is elnyerték a címet és kgp­Zombori László REGGEL V. Bazsonyi István LÁNY tak fejenként három-háromszáz forint jutalmat. A Joó-brieád persze négy-négyszáz forintot kapott, mivel ők ezúttal már jel­vényt szereztek, nem pedig ok­levelet. Csupán két ember maradt kí­vül a versengő csoportokból. A két karbantartó lakatos. Sziro­vicza Kálmán és Nagy B. Nán­dor. Ök ugyanis nem tartoztak egyik művezető felügyelete alá sem. hanem a TM' osztottai voltok. A TMK-ban U volt már brigád, de a két öreg lakatost olt sem vették számítás­ba, mivel soha nem látták őket, hiszen semmi közük nem volt egymáshoz. Az évenkénti rend­szeres jutalmazások viszont anv­nyira felbőszítették Sziroviczát. hogy döntő elhalározra uitotc. Megüzente Nagv B. Nándornak, hogv vasárnao szeretne vele ta­lálkozni. iöiiön le délelőtt tfz órára a kishungiba Maid a fe­héraszta] mellett türtőzteti ma­gát. egyébként ki nem' allhatta Nagybét. annak' ellenére hogy éppen két évtizede dolgoztak együtt, mint váltótársak. Vagy éppen azért nem. Két krisli sört kért a pincér­től és előbb csak tapogatódzott, a bajuszát simogatva. „Mi újság í I

Next

/
Oldalképek
Tartalom