Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-02 / 279. szám

Megszűnt az árhullán) Az elmúlt héten a Tisza én a Bodrog vízgyűjtő területén lehullott csapadék hatására kisebb árhullám indult el a két folyó Borsod megyei "or.akaszán. A Bodrog vízszintje rövid idő alatt mintegy két métert növekedett és több helyen elöntötte a mélyebben fekvő hullámtereket. Árhullám vonult le a Tiszán is. A két megduzzadt folyó vizének gyors elvezetésére megnyitották a tlszajökl duzzasztómű kapuit. Újabb vízutánpótlás hiányában hétfőn reggel mindkét folyó borsodi szakaszán megkezdődött az apadás, A november végi áradás azonban lehetővé tette, hogy teljes terheléssel közlekedhessenek a Tisza II. duzzasztómű építéséhez követ szállító uszályok. , Huligán vagy nem? 1 Vannak határesetek. Ha innen nézzük, így látjuk, ha onnan, amúgy. Ds az illető személynek, aki a megtestesült határeset, nem mindegy, honnan nézik. Az ódivatúnál hosszabb hajú szőke fiú most múlt 15 éves. A hetedikes korát követő nyáron dolgozott már a kőmüvesbrigádban, ide tért vissza a nyolcadik után is, mert: — megszerettem a szakmát; — szívesen fogadtuk. Már ismertük, fizikai ereje pedig külön ajánlásnak is megteszi a kőműveseknél. Eszményi kezdet. Ipari tanuló lett. A folytatásban azonban bőven akadtak buktatók, mert az első év letelte előtt szeretett volna a fiú építőipari vállalathoz kerülni. Szempontjai között szerepelt, hogy nem érzi jól magát a brigádban, nem Félénkség? — Drága Marci. 3n mindig nőkkel?! ilyen tartózkodó a szép Anyakönyvi hírek L KERÜLET M'Müár: Czttá Dezső ís Bartus RozflUa. Barcza János és Nagy-Berta Veronika, Török Mihály ós Mogyorósi Anna Mária, Czlnkóot János Ferenc ős Horváth Márta Magdolna. Ludanyi Péter és Kopasz Aranka, Tölgyesi József es Abraham Anna, Szűcs József Cs Bálint Ágnes. Szél János és Ungyl Katalin Piroska, Bönde Mlhalv es Hamvai-Kovács Ágnes Rózsa, Dosa Gábor és Pelle Mária házasságot kötöttek. SzUletés: Hajas Györgynek és náez Máriának Tamás. Ferenezl Istvánnak és Szűcs Piroskának Hlta Ilona, Csörgey Sándornak és Szabó Ildikónak Sándor. Horesnyt Miklósnak és Daroczl Katalinnak Jenő, Radlca Istvánnak és Rutai Gizellának Róbert István, Csányl Antalnak es szűcs Annának Katalin. Szabó l .ászlónak és Fodor Máriának TOnde, Farkas ülésnek és Fehér Rozáliának Katalin, Savanya Imrének és Nagymátyás Rozáliának Zoltán, Árendás Mihálynak és Vajka Erzsébetnek Ibolya Ildikő. Jemel Istvánnak és Bozsó Veronikának Edit Erzsébet. Virág Sándornak és Konstantin üonának Tibor Dezső. Hajagos Istvánnak és Halmi Piroskának Róbert István. Szalma Jánosnak és Balázs Juliannának Julianna. Horváth .Józsefnek éa Mihály Zsuzsannának Anltn Tünde. Böleskei Lalosnak és Kakas Mártának Judit, Losonci Lászlónak és Péter Ibolyának Tlmen. Bánfl Istvánnak és Kálmán Maedolnánnk Eva Ildikó. Kiss Gviilaoak és IláezSzabó Mártanak Gyula. Hstkl Jánosnak és Pördl Rozáliának Zsolt. Széesl Istvánnak és Szűcs Jolánnak Piroska Jolán, dr. Szabó Andrásnak és Hamar Juditnak Zsuzsanna. Pandek Sándornak és Kotormány Rozáliának Sándor. Oera Istvánnak és Burkus Annának Norbert tlántel, Laezkó Istvánnak éa Fekete Klárának Erika. Ltppat Jánosnak éa Fekete Honának Csilla Judit. MOlrtár Tjévánnak es Oláh Martának Mária. Kovára Antalnak és Pintér Etelkának László. Gyuris Ferencnek és Dobat Annának Anikó. Varga Istvánnak és Kormányos Mártának Katalin. Nagy Istvánnak es Bárányi Juditnak Judit, Oláh Lászlónak éa Major Rozáliának Emese nevű gyermekük született. Halálozás: dr. Wentrel Ágoston, ÜJvári Sándor, Román Nándor, Turai Kálmánná Tóth Katalin, Kiss Györgyné Koza Etelka, Sekucz Alek. dr. Martlnyl László. Zlna Pálné Jánorszky Mária, Kulcsár Józsefné Dudás Irén, Kardos Aranku Mária, Tóth Zoltán, Gergl János. dr. Móczl-Rtchter Károly meghalt. n. KERÜLET Házasság: Szekeres Mihály és Kisóczkl Katalin. Márton Bálint József éa Farkas Rozália Mária, Terhes József és Tamás Etelka, Vldu István János és Czinder Zsuzsanna, Juhász Imre Miklós e.s Szénást Klára. Heréd! József és Enagy Erzsébet Terézia házasságot kötöttek. Halálozás: Tímár János. Prágat-PoIák Jánosné Kiss Julianna meghalt. III. KERÜLET Házasság: Bakos Mihály és Papp Mária Erika, Makra István és Lukács Rozália házasságot kötöttek. Születés: Vörös László Györgynek és Vörös Erzsébetnek Anikó Erzsébet, Hajagos Péternek és Nagy Klárának Klára, Vass Sándor Jánosnak es Molnár Katalin Erzsebetnek Judit. Túrű Imrének és Stnhercz Máriának Tibor, Berkó Józsefnek és Szerencsés Erzsébetnek József István, Szúnyogh Jánosnak és Gallai Irennek íren, Kiss Antalnak es Tothezán Hajnalnak Hajnalka Ibolya, Molnár Györgynek és Szvatek Katalinnak Szilvia Katalin, Balogh Mihálynak és Krasnyánszkl Ottillanak Andrea. Pup Sándor Józsefnek és Mészarus Honának Sándor. Molnár Istvánnak es Csonka Ilonának Mihály István. Budai Antalnak és Márkus Ilonának Judit Ilona. Vuradl Györgynek és Földi Margitnak György. CzakO Ferencnek és Fledler Julianna Zsuzsannának Ferenc István, Bakos Janosnak és Mltyók Magdolnanak János. Fazekas Imrenek es sárközi Margitnak Imre, Vajna Mihálynak es Káldi Etelkanak Andrea. Temesvári Józsefnek es Babarczi Irénnek József nevü gyermekük született. Halalozás: Kotogány Istvánné Kazl Julianna, Konsánszkl Lajosné Balog Ilona. Ferenci Jánosné Fekete Ilona, ötvös István, Fodor Rozália, Kalánka Kálmán, Magyar Béláné Novakov Plszarevlcs Anna, Keresztes Sándor. Csillagh Mlhályné Csiszár Piroska, Balog Jenő meghalt. tudja ebben a környezetben elsajátítani a szakmát. A tízgyermekes családban, ahol idős és beteg szülők a család fenntartói, méltánylást érdemlő az a remény is, hogy másutt az ipari tanulók ebédet is kapnak, olcsón. A tsz ezt nem tudja biztosítani. Induljunk a történettel onnan. hogy a fiú kérte az el bocsátását, a „szerződés" fölbontását. Csak így juthat be az építővállalathoz. A termelőszövetkezet nem hajlandó fölbontani a szerződést, mert a fiú huligán. Természetesen van több érv is állásfoglalásuk védelmében, de ez a szó percenként ismétlődik, mindig a fiúra alkalmazva. Először nem találom azokat, akik ügyében intézkedtek. Szabadságon van az elnök is, de amit a dologról tud, szívesen mondja: — Annyira azért még nem tartunk ott, hogy ilyen levélte válaszoljunk! Az ilyen levél agusztus 26-án íródott, az áll benne, hogy többször kérte már, bontsák föl a szerződését, nem voltak hajlandók. „Apánk kiöregszik, anyánk beteg", a családnak kereset kellene. Meg az, hogy csak egy pár rendes embernek köszönheti, amit tud. Levelében is kinyilatkoztatja, hogy szereti a szakmáját. Van azonban egy hetyke kivagyiságból fogant mondat is a levélben, sértő kifejezés azokra, akikkel nem tud együtt dolgozni. — Ilyen levélre mi nem válaszolunk. Valóban szemtelenül csillog ez a mondat a levélben. De ez nem szerelmes levélként Íródott, hogy ha sértő, nem megyek el a randevúra. Ez munkaügyi levél. „Felmondás" az iparitanuló részéről. Válaszolni kell rá a nálunk érvényben levő szabályok szerint egy hónapon belül — ha csak levél. Ha fölmondás, akkor nyilvánvalóan fejedelmi késés az egy hónap is. Negyedév már eltelt azóta. Április elejéről jegyzőkönyv tanúsítja, hogy a fiú korábban szóban kérte a szerződés fölbontását. Azt is megállapítja a jegyzőkönyv, hogy „étkezésben eddig nem részesült", és azt is, hogy „a tanuló képzésére eddig felelős személyt nem neveztek ki". Részrehajló lennék, ha kifelejteném: az is benne van, hogy többször történelmi nsmnznE^ DÉLMAGYARORSZÁG 1944. december 3. ZÉTETTÉK A MAGYAR néni'"jelént'mega gyakorlati j FRONT PROGRAMJÁT, munkahelyen. Április óta tehát bizonyít- /Yl/eft eg/ütt/ ható, hogy a fiú kérte szerA NAP HÍREI: DE GAULLE MOSZKVÁBAN — A SAAR-VIDÉK AMERIKAI ÁGYÚTŰZ ALATT — TOLBUHIN CSAPATAI A DRÁVA ÉSZAKI PARTJÁN — KÖZNEMZETI FÜGGETLENSÉGI zódése fölbontását. Az azonban nem, hogy kérése jogos-e —, mert nincs is szerződése. Sem szülő, sem a gyerek nem írt alá ilyet, az irattárban sincsen, nem is emlékeznek rá, hogy volna. Ezt boptsa föl valaki! A szövetkezet jogásza azt mondja: a jogszabály szerint úgy kell kezelni az ügyet, mintha lenne szerződése. De nem bontható fel a vezetőség határozata szerint, mert a fiúnak munkaruhatartozása van, és nem akarják úgy útjára bocsátani, hogy adósságot varrjanak a nyakába. A fiú szent esküvel bizonyítja, hogy munkaruhát nem is kapott. Tőle függetlenül a brigádvezető is állítja, hogy nem volt se szerszáma, se munkaruhája. Ismét egy határeset. Ha innen kérdezem, filozófusoknak való rágódós kérdést tehetek föl: Felbontható-e egy nem létező szerződés? Hétköznapi észjárás szerint az nem bontható fel. Ha a másik oldalról kérdezem: Föl kell-e bontani azt a szerződést, ami nincsen. Itt már jogászok döntsenek! Ha a döntés késik, a 15 éves fiú elszalaszt egy esztendőt tanulóéveiből. Egy év nem kidobni való idő, különösen nem abban a családban, ahol tízen vannak testvérek, és „apánk kiöregszik, anyánk pedig beteg". A végső elhatározást zavarja annak tisztázatlansága, hogy a fiú huligán vagy nem huligán. Horváth Dezső Dr. Balogh István, a lap szerkesztő bizottsága kisgazdapárti képviselőjének vezércikkéből: „A Délmagyarország első száma, mely mint a Magj'ar Nemzeti Függetlenségi Front hivatalos lapja jelent meg, és szerkesztő bizottságának tagjaiként egy kisgazdapárti, egy parasztpárti és egy kommunista párti publicistát nevezett meg, a legélénkebb feltűnést keltette. Azóta a kedélyek kissé lecsillapodtak, mégis állandóan visszatér a kérdés: hogyan lehet polgári pártoknak együttműködni a kommunista párttal? A válasz igen egyszerű. Ha a kérdezősködók ismernék a Magyar Kommunista Párt programját, egyáltalán nem tennék fel a kérdést. Ok a kommunizmusról csak anynyit tudnak, amennyit megismerniük az irányított sajtó útján lehetett, illetőleg olyannak ismerhették, amilyennek a német sajtónak a kommunizmust lefestenie érdekében állott. ... kétségtelen — ezt a tapasztalat igazolja —, hogy a kommunista párt képviselői politikailag kifogástalanul képzettek, modorukban tartózkodóak, tárgyalásaikban sohasem túlzók, megállapodásaikban feltétlenül megket mindig figyelembe veszik, sőt azokat kiemelikj tehát igenis lehet a Magyar Kommunista Párttal együtt működni. Most azonban nem-; csak lehet, hanem kell is". Náci fosztogatás Elliot őrnagy, ismert amerikai katonai szakértő írja: Mialatt Magyarország helyzete egyre rosszabbodik, addig a nácik mit sem törődve a magyar nép nyomorával, kiszolgáltatott szövetségesüktől minden értéket nagv sietve elrabolnak. Már elvitték az aranyat és az összes értékes fémeket, elvittek minden megkaparintható élelmiszert, lábasjószágot és igás állatot, valamint bútort, gépeket és üzemfelszerelési berendezéseket. A szomszédos osztrák nép nagy megdöbbenéssel szemléli; hogy a nácik milyen rablást visznek véghez a határon túl, mert jól tudják, hogy a harctér közeledtével az ő területükre is hasonló sors vár. Igy fest a nácik „új európai rendje" a valóságban. Az első vers A lapnak ebben a számán ban jelent meg az első vers a felszabadulás után, Donászy Kálmán tollából. Címe: Hol voltál? Részletek a versből: bízhatók, a magyar érdekeMost persze könnyű előállni azzal, hogy „lám megmondtam ezt mar rég, de rég!" De hol voltál, mikor a sok pimasszal „Heil"-t üvöltött a csőcselék? Kik ott tolonRtak mind felemelt karral, hol a germán tipró tank-had elvonult, s Hitler világai hirdették nagy garral, hogy a jó magyarok szive elborult A nagy vizsgán elbuktál Sírba veszhet ki hitványségodnak nyomába lép! Téged átkoz most egy ósi nemzet s miattad puszul egy árva nép. Itt nincs rád szükség, tűnj el hát örökre, s a romon építőket ne zavard! Vagy fődre sújt le majd a nemzet ökle, hogy megtisztítsa tőled a magyart! 4 DÉLMAGYARORSZÁG KEDD, 1969. DECEMBER 3. Fésűs Járó idegesen topog Deső és az altiszt köpött, mintha nem tudná eldönteni, kibe kapaszkodjék. — Amit mondtam, igen, hát az a fontos: miért nem világosítod fel? — Tiltakozom! — kiabál Géza. Nem is kiabál, rikácsol. Elment az eszem, röhógési inger jön rám: cingár teste fölé lökött két karjával akár egy kitömött varjú, melyet száradni akasztottak. — Tiltakozom, ez rágalom! Én soha semmilyen pártnak, egyesületnek tagja nem voltam! Az altiszt Deső csizmájára mutat, paprancsot ád. Deső elsápad. Leereszti karját, keze ökölben. Merev mint egy hulla. Az altiszt ordítva megy neki, kardját rángatja, Deső éles hangon felel, valami szörnyű fog tör-" ténni, állnak egymással szemközt mint a marni készülő kutyák, aztan az altiszt visszalöki hüvelyébe a kardját, dühösen elfordul. — Figyelmeztettem — mondja Deső, remegő szájjal —, hogy a genfi konvenció minden hadifoglyot véd, a tisztet is. Raadásul nem is harc közben fogtak el bennünket, fegyver se volt nálunk... — De hát mit akar tőled? — Töröljem le, amit a csizmámra köpött. Gallai kesereg. — Átkozott pech. Vittek volna el inkább a gárdisták, ez a söprögető csürhe kibelez minket Rájuk kell nézni, tojnak ezek a genfi egyezményre. — Azt vágja a fejemhez — mérgelődik Deső —, hogy mi sem kíméltük a tisztjeiket Én nem vagyok mi. Bizonyítsa előbb, hogy személy szerint én is jogellenesen jártam el. — Te lehet, hogy nem — mondja Fésűs Járó —, fel se teszem rólad. De a kinti dísznóságokat mindnyájunk számlájára írják, ez csak természetes. — Hát ne írják! Nagyon rosszul kezdik, ha ennyire képtelenek differenciálni ! — Velem ne veszekedj, én kint se voltam. Velem itthon szedették az aknát. Az altiszt kiabál. Deső megint feltartja a kezét. — Vissza kell mennünk a présházba. Követeli, adjuk elő a fegyvereket — Menjünk —? mondja Fésűs Járó. — Mi az ördögöt tehetünk. Vagy húszan kísérnek bennünket. Zsibbad a kezem, de nem engedik lebocsátani, folyton lármáznak, hore ruki. Gézától elszedik a kulcsot, maguk nyitják ki az ajtót, beeresztenek egy sorozatot a házba, csak úgy vaktában, ledobálják az asztalról a poharakat, mintha fogadalmuk lenne, hogy semmit se hagynak épségben. A fegyverek ott vannak a heverőn, öszszekapkodjak, de ezzel nincs vége, odakint meglelik a három hullát, rágatják őket befelé a házba, főleg a nyilast, uz altiszt megint nekünk ugrik, ezek is köztetek voltak, hát persze, hogy disznó fasiszták vagytok, ne is tagadjátok. Deső elunja a vitát, kifakad végül, Fésűs Járóra mutatgatva, kommunista is van köztünk, legalabb a saját elvbarátjukat ne mocskoljak. Az altiszt megnezi Fésűs Járót, igen figyelmesen, ujja közé fogja az állát, s megrázza fejét, mint tököt az indán. — Mindjárt gondoltam — fordítja Deső, nem egészen csúfolódás nélkül —, minálunk csupa fasisztával volt dolgunk, mire ideértünk, csupa kommunistával találkozunk: ezt majd a parancsnokságon meséljétek el, a ti bujotok, ha hazudtok. A parancsnokságon? Tehát odavisznek bennünket. Na, az mégis csak más... Lentről a pincéből lármásan követelnek valamit, de nincs türelmük a csappal vesződni, belőnek a hordóba, szaladnak aztán mindenféle edennyel, felfogni a kiszökő bort — Apámnak se olcsó mulatság es a változás — mondja keserűen Géza. Isznak. Ráérnek. Valaki énekelni kezd odalent Telt, orgonáló basszushang árad fel a pincéből öblösen, micsoda hang, de nincs kedvem gyönyörködni benne, majd leszakad a karom. — Hore ruki! — Gyötrik az embert, tetszik nekik — mondja Gallai, a foga közt káromkodik. — Még egyszer szemközt lehetnék velük, fegyveresen, azt se bánnám, ha ott döglenék. Sorki azonban, bár erősen izzad a kényelmetlen állásban, másként vélekedik. — Most már ne dögledezzünk, hadnagy úr tisztelettel, ha eddig megmaradtunk. Hoznak egy kancsó bort az altisztnek. Beleszagol, beledugja nyelvét Iszik, aztán lekapja embereit, micsoda disznóság, a vendégekről nem gondoskodnak. Ráül az asztalra, lábát lóbázza, a kancsóból lötyög a bor kifelé, indulatosan iskoláz bennünket — Nem érdemiitek a levegőt ganék — fordítja Deső kelletlen fahangon, mintha unalmas üzleti tárgyaláson tolmácskodna. — Feldúltátok Oroszországot. Senkit se kíméltetek. Semmit. Az én falumban például nincs kedve élni az embernek. Uszukszaga van a vidéknek. A fűnek is a folyóparton. Nem akartam hinni, de mikőr utoljára otthon voltam, megszagoltam. Le kéne lőni mindnyájatokat. Meg is tenném, bizonyisten, de nem szabad. A parancsban benne van a humanista bánásmód. Bort adatok, igyatok! Én vagyok a gazda! Különben se bántanálak, átkozott szerencsétek van. Az orosz ember, rohadnátok meg egytől-egyig, csupa lélek. Az orosz lélek... eh, mit értetek ti ebből, barmok... Mellét veri, elered a könnye. Innunk kell. Lavórban hozzák a bort, két kézzel fogjuk vigyázva, így is kicsurog: mintha eresz alatt álltunk volna, merő lucsok vagyunk. Az altiszt lecsapja kancsóját, dülöngélve nevet. — Igyatok! Aki ivott, fel a kezeket! (Folytatjuk.)