Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-13 / 289. szám

Befejeződött a parlament ülésszaka 78 ezer foglalkoztatott. ~>lytatas az 1. oldalról.) nem a külföldi cégek véd- jogtalanul használia. A tör- • ­(Folytatás az 1. oldalról.) delmi Unió, illetve a madri­di Védjegy Unió tagságából fakadó nemzetközi kötele­zettségeink miatt bevezetett számos módosítás csak rész­ben tette alkalmassá az elő­írásokat arra, hogy alapvető feladatukat betöltsék. Az előírások szelleme a szocia­lista jog szempontjából tel­jesen elavult. Régi jogsza­bályaink kizárólag a ver­ecnyvállalatok érdekeit tart­ják szem előtt és kevés gon­dot fordítanak arra, hogy a védjegy a vásárlóközönség érdekét, segítését, tájékozta­tását is szolgálja. — Aktualitást ad a véd­jegy-jog kodifikációjának az említetteken túl a gazdaság­irányítás új rendszerének bevezetése, amely a szocia­lista vállalatok, szövetkeze­tek gazdasági versenyének az eddiginél nagyobb szere­pet biztosít és érdekeltté te­szi a jól gazdálkodó vállala­tokat. szövetkezeteket áruik megkülönböztetésében, véd­jegyeztetésében. Azok a vállalatok, amelyek megvál­tozott helyzetüket kellő idő­ben es módon felismerték, igyekeztek is igénybe venni mindazokat a lehetőségeket, eszközöket, amelyek segíte­nek jobb, színvonalasabb gazdasági eredmények eléré­sében és felhasználásában. — Az Országos Találmá­nyi Hivatal statisztikái sze­rint a gazdaságirányítás új rendszerének bevezetése óta észrevehetően fokozódott az érdeklődós a • védjegyek iránt és a védjegybejelenté­sek száma már 1967-ben. az új mechanizmus bevezetésé­nek előkészítő időszakában ugrásszerűen emelkedett Je­lentós emelkedés mutatkozik nemcsak hazai vállalataink­nál, szövetkezeteinknél, ha­nem a külföldi cégek véd jegybejelentéseinél is. Ez utóbbi azt bizonyltja, hogy megélénkült nemzetközi áru­forgalmunk következtében a külföldi vállalatok — a fo­kozott áruszállítási lehető­séggel együtt — fontosnak tartják védjegyeik magyar­országi oltalmát is. — Nemzetközi gazdasági tevékenységünk, kapcsola­taink szélesedése következ­tében érdekünk, hogy érté­kesítési tevékenységünkben és ennek keretében az áruk propagálásában is igénybe vegyük a bevált és korszerű módszereket, kihasználjuk a védjegyben rejlő lehetősége­ket s egyidelűleg biztosítsuk a versenyeszközök — közöt­tük a védjegyek — széles körű oltalmát. Szükségeshez azért is, mer* a világpiaci verseny az elmúlt években igencsak növelte a védjegyek szerepét. — A törvényjavaslat álta­lános jellemzéseként első­sorban arra kívánok rámu­tatni, hogy jogi oltalmat csak az Országos Találmányi Hivatalnál szabályszerű el­járás útján nyilvántartásba vett — laistromozott — véd­jegyek számára biztosít. A szabályozás a védjegyjogo­sult vállalat és a vásárló szempontjából egyaránt elő­nyös. Az Országos Találmá­nyi Hivatal ugyanis a laj­stromozási eliárás során az oltalomra bejelentett jelzést megvizsgálja és ha az más vállalat jogait sérti, vagy a vásárlóközönség megtévesz­tésére alkalmas, a védjegy­oltalmat nem adja meg. A lajstromozással biztosított kizárólagos jog egyértelműen bizonyítható és megvédhető, ha más vállalat a védjegyei jogtalanul használja. A tör­vényjavaslat kialakításának legfőbb elvi szempontja az volt, hogy a védjegy-ügyeket gazdasági és társadalmi helyzetünk és fejlettségünk követelményeinek, színvona­lának és adottságainak meg­felelően szabályozza. A java­solt rendelkezések a leg­messzebbmenően arra töre­kednek, hogy a védjegy gaz­dasági rendeltetését betöltse, a szocialista népgazdaságunk célki'űzéseinek megfelelően egyrészt a vállalatok bel- és külföldi piaci érdekeit, más­részt igényeit is kielégítse — A törvényjavaslat ki­dolgozását a védjegyjogi sza­bályok egységes szerkezetbe foglalásának szempontján kívül a technikai és gazda­sági, illetőleg társadalmi fejlődés követelményei tet­ték szükségessé. A technikai fejlődés az utóbbi évtizedek­ben például olyan hirdetési módokat és eszközöket tett lehetővé, amely új, eddig nem ismert megkülönböztető jelzések alkalmazásához ve­zetett. A hang- és fényjeleit ma már egyenértékű propa­gandaeszközök a hagyomá­nyos szó- ós ábrajelekkel, oltalmukról is ennek meg­felelően célszerű a védjegy­jogban gondoskodni. A cso­magolástechnika rohamos fejlődésnek indult, a külön­leges csomagolás is megkü­lönböztető szerepet tölt be, ezért védiegyoltaíma ugyan­csak indokolt. — Az oltalomra alkalmat­lan megjelölések meghatáro­zásánál a törvényjavaslat arra törekszik, hogy senki ne szeredlessen olyan véd­jegyjogot. amely akár a ver­senytársak jogos érdekeit sértheti, akár a vevőközön­ség számára káros, megté­vesztő, félrevezető lehet 20 kilépő Munkaerő-szc mvetés, tanulságokkal A biztonságosabb közlekedésért interpellációk Közeledik az év vége, sű­rűsödnek a számvetések. Szeged munkaerő-helyzeté­ről is időszerű így év vége előtt elkészíteni a szám­adást Fontos is, mert a munkaerővel való gazdálko­dás számos hiányosságát le­hetett év közben tapasztalni, s az új évre készülődvén, ezekből le kell vonnunk a megfelelő tanulságokat. De lássuk az adatokat, melyeket a városi tanács munkaügyi osztályán kilenc hónap alapján dolgoztak feL Szegeden 78 ezer a foglal­koztatottak száma, 2 ezerrel meghaladja a tavalyit. A férfiak foglalkoztatása gya­korlatilag teljes — 98 szá­zalék —, a nőknél 70 száza­lék ez az arány, növelésre itt még mutatkozik valame­lyest lehetőség. Űj dolgozókra tehát legin­kább a tanulmányaikat be­fejezők köréből számíthat­nak a vállalatok. Évenként 3 ezer—3 ezer 300 fiatalra. Reális az a megállapítás, hogy a szakmunkásképző in­tézetekben, s más iskolák­ban végzettek, a beköltöző­ket, s egyéb munkaerőfor­rást idesorolva, javarészt fe­dezik a termelés felfutását, pótolják a természetes le­morzsolódást, a nyugdíja­zást. Létszám, létszám és lét­szám. Az idén olyan rendkí­vüli létszáméhséget mutattak a vállalatok, amely minden vonatkozásban kedvezőtlen hatású. Több, mint 28 ezer új dolgozóra lett volna szük­ségük, s 21 ezer dolgozó fel­vételére valóban sor is ke­rült Persze csalóka az adat! Ugyanis a felmérés szerint ennek zöme — 20 ezer — már dolgozott, s úgy lépett ki valahonnan, ahol ismét hiány támadt, ' amit aztán megint csak be kellett tölteni. Bebizonyosodott, hogy akik a létszámemelést abszoluti­zálják, rossz kulccsal pró­bálnak utat nyitni a jobb eredményekhez. A termelé­kenység, ez a fontos mutató ugyanis mindezzel párhuza­mosan csökkent Az 1968-ashoz képest nö­vekedett a fluktuáció, a munkásvándorlás. A munka­erőhiány ugyanis jórészt ab­ból támadt, hogy olyan hely­re távoztak a dolgozók, ahol többet ígértek nekik. S az „élelmesebbje" ott sem ma­radt sokáig, ha ráígértek, máshová nagyobb összeggel csalogatták, odamentek. Ez a mentalitás a vándormada­raknak kedvezett, sokszor a vállalathoz hű dolgozók, szorgalmas törzsgárda tagok kerültek hátrányba, akiket nem kellett „megnyerni". Érthető bosszúsággal tették szóvá, hogy egyes jövő-me­nőknek jobb a helyzetük, mint nekik, a hűségeseknek. 6013 esetben a dolgozó mondott fel, csaknem 4 ezer­szer pedig a kilépett bejegy­zés került a munkakönyvbe — tanúsítja egy, 66 munkál­tató egységről készített ki­matatás. Sok munkakönyv­ben egész bejegyzésözön" látható, nem egyszei s nem kétszer változtatott helyet gazdája, szinte csak azt az időt dolgozva le, amikor úgyis elnézőbbek az újakkal szemben. S bizony fegyelem­sértés miatti felmondásról, a vállalatok rendteremtő szigo­ráról nemigen szól a kró­nika. A távozók zöme le sem dolgozta a felmondási időt, a kollektív szerződések vo­natkozó rendszabályait nem tartották be. Visszás helyze­tek alakultak így ki számos helyen. Nyilvánvaló, hogy mind­ennek a népgazdaság, az üzemek, s a munkaszerető, szorgalmas dolgozók is csak kárát láthatják. A javítás, a helyes szabályozás igénye ma már olyan adatokra támasz­kodhat, melyek alapján a vállalatok felkészülhetnek a jövő évre, törekedhetnek a jobb munkaerő-gazdálkodás­ra. Mindenesetre ehhez for­dítani kell a csődöt mondott szemléleten: a munkásállo­mány megtartását, a törzs­gárda stabilizálását kell előbbrevalónak tekinteni, s nem a mindig újak szerzését, toborzását. S. M. Az első interpelláló, Mol­nár József (Heves megye), a belügyminisztertől azt kér­dezte: milyen intézkedéseket kíván tenni az elharapódzott közlekedési szabálysértések megelőzésére, felderítésére, megtorlására, a közlekedés biztonságának fokozására. Benkei András belügymi­niszter válaszában elmondot­ta, hogy a hazai gépjárművek száma az idén túlhaladta a 860 ezret, s ehhez még hozzá kell számítani a forgalomban levő, mintegy 2,5 millió ke­rekpárt és 140 ezer fogatolt jármüvet. Az utak korszerű­sítése, a főváros forgalom­szervezetének modernizá­lása, a vasúti-közúti keresz­teződések átépítése, a gép­járműalkatrész-pótlás, a szervizhálózat, a gépjármű­vezető-képzés nem tudott lépést tartani a forgalom növekedésével. Az ellent­mondásos fejlődés következ­tében sajnálatosan megnőtt a balesetek száma: 1969 első kilenc hónapjában csaknem 17 600 személyi sérülést és 830 halálesetet okoztak a közlekedési balesetek. A Belügyminisztérium a KPM­mel közösen a közeljövőben átfogó javaslatot terjeszt a kormány elé a biztonságo­sabb közlekedés tárgyi és személyi feltételeinek meg­teremtéséről, a balesetek megelőzését szolgáló intéz­kedésekről. Folyamatban van a KRESZ szabályainak módosítása, hogy jobban megfeleljen a megváltozott követelményeknek, s jobban igazodjék a nemzetközi elő­írásokhoz. Napirendre tűz­tek a közúti közlekedéssel összefüggő egyes rendelke­zések átdolgozását. A miniszter elmondotta, hogy a járásokban közleke­désrendészeti szakszolgála­tot hoztak létre, amely a for­galomszervezést segíti és felvilágosító munkát végez. Kitért Benkei András arra is, hogy a rendőrség a köz­lekedési szabályok megsze­gőit differenciáltan vonja felelősségre. Az eddiignél is több tá­mogatást kér a Belügymi­nisztérium egyes állami és gazdasági szervezetektől a közúti balesetek megelőzé­séhez. A miniszter megemlítette, hogy a Belügyi Akadémián és a tiszthelyettesi iskolán kú rendőriskolán is meg­egyaránt közlekedésrendé- szervezték, szeti tagozat is működik. A A választ a képviselő és közlekedésrendészeti szak- az országgyűlés is egyhan­képzést az alacsonyabb fo- gúlag elfogadta. Gyermekjóléti intézmények létesítése Pázsit Árpad (Budapest) a gyermekjóléti intézmé­nyek közös létesítéséről szó­ló rendelet tárgyában inter­pellált a pénzügyminiszter­hez. Emlékeztetett arra, hogy 1968 júliusában már az országgyűlés plénuma is foglalkozott a gyermekjólé­ti intézmények fenntartási gondjaival, s kérte a szoci­ális és egészségügyi, vala­mint kulturális bizottságot, hogy e kérdésben tartson alapos vizsgálatot. A két bizottság mélyreható elem­zés után javasolta a pénz­ügyminisztériumnak, hogy dolgozzanak ki egy olyan rendeletet, amely lehetővé teszi üzemeknek, vállalatok­nak illetve tanácsoknak kö­zös óvodák, bölcsődék léte­sítését, fenntartását. Vályi Péter válaszában el­mondotta, hogy miután a két bizottság a rendeletter­vezetet elfogadta, azt a Pénzügyminisztérium egyez­tette az illetékes tárcákkal is. Ezek hozzájárulását meg­szerezték, néhány kérdés­ben viszont vitáik voltak a Szakszervezetek Országos Tanácsával: a rendelet ki­adására azonban a közeljö­vőben sor kerül. Az árvák támogatása Bata János (Pest megye) a munkaügyi miniszterhez intézett interpellációjában azt a kérdést vetette fel: helyes-e az árvák támogatá­sát attól tenni függővé, hogy apjuk milyen munkát vég­zett és hogy pályáján kezdő, vagy gyakorlott ember volt-e. Az árvajáradék ősz­szege ugyanis az elhunyt szülő jövedelmétől függően nagyon is eltérő. Veres József munkaügyi miniszter válaszában azt fejtegette, hogy az állam a gyermekellátáshoz való egy­séges hozzájárulást a családi pótlékban fejezi ki. Az ár­vaellátást az elhunyt apa munkában megszerzett jo­gai alapján differenciálják, mint ahogy a munkával szerzett jogok alapján álla­pítják meg a nyugdíjat is. Az apa halála után ezt az összeget két részre, özvegyi nyugdíjra és árvajáradékra osztják. A miniszter véle­ménye szerint ezt a gyakor­latot nem lenne célszerű megváltoztatni. Közölte azt is, hogy a rendelkezés sze­rint az árvaellátás egységes minimumát 40 forinttal fel­emelik. Idős tsz-tagok járadéka Dr. Guba Sándor (So­mogy megye) interpelláció­jában kifogásolta, hogy az idős termelőszövetkezeti ta­gok járadéka túlságosan ala­csony, indokolt lenne tehát a járadék összegének fel­emelése. Veres József válaszában elmondotta, hogy a járadé­kot az idős embereknek nem nyugdíjképpen, hanem szociális támogatás címén folyósítják. A jövő évi pénz­ügyi rendelkezések szerint a járadékot különben kisebb mértékben — negyven fo­rinttal — felemelik. A képviselő a miniszter válaszával nem értett egyet. A munkaügyi miniszter válaszát az országgyűlés sem fogadta el. Ügy határo­zott, hogy a témát az arra illetekes állandó bizottsága elé utalja kivizsgálásra. Nem szorítja ki a műszál a lent Új hazai kenderfajta Hosszú lejáratú szerződések Országos rostnövény ter- az előadó: rendkívül bizta- hanem több évre köthetnek mesztési tanácskozást ren- tóak a sárga szárú kender- szerződést a tsz-ek és álla­deztek tegnap, pénteken Sze- rel végzett kísérletek. Az új, mi gazdaságok. A hosszú le­geden, a Hungária Szálló hazai fajta kedvező tulaj- járatú, legtöbbször öt évre nagytermében tizennégy me- donsága, hogy már érés köz- szóló szerződés fokozza a gye tsz-szövetségei képvise- ben, vagyis lábon felveszi a termelési biztonságot és arra loi"ek. reszvetelevel sárga sz(n(. ég arafás utón is ösztönöz, hogy a korsze­, ?S' a, Kost , e" nyomban a feldolgozótele- rű gépeket megvásárolják a szito Vállalat vezérigazgató- „állítható A h,™ gazdaságok, ja köszöntötte a megjelente- Pekre szallittuitó A hagyó- ° . . " , ,. . ket, majd Marcheschi Ká- manyos kendernél meg kell A beszámolo után a tsz­roly igazgató-főmérnök tar- varnh amíg a tarion színe- szövetségek kepviselói szó­tott előadást. Hosszú ideig sedik, sárgul. Jövőre meg- laltak fel. Szavaikból ki­tartotta magát az a hiede- kezdik a sárga szárú ken- csendült, hogy a Rostkikésal­£5 ~ "Ejj? 'szintétikus Zs^'T^ó^l " * ^^ műszál kiszorítja a textil- Zjilnbe T köt d*ak' bfz" iparból a természetes nyers- termesztésben nak abban> h°8y kozos erő­anyagokat. Ehelyett azonban . vei fokozni tudjak a kender az következett be, hogy sze- . s/lm. Jelent a termel­rencsés „társulásban" talál- tetesben, hogy a korábbi es a len termesnozamat. kozott a len a szintétikus evektol elteroen nem egy. T. B. anyagokkal és a gyapjúval. Ezek keverékéből ma már olyan ruházati cikkek ké­szülnek, amelyek minden jó tulajdonsággal bírnak: tet­szetősek, színtartóak, köny­nyűek és jól moshatók. Fej­lődő textiliparunk fokozottan igényli a rostlent és orszá­gos viszonylatban jövőre az idei 15 ezer holdról 20 ezer holdra növelik területét. Hasonló a helyzet a ken­dernél, amelynek „hazája" Csongrád és Békés megye. Országszerte 1970-ben ezer holddal, később 10 ezer holddal nagyobb területen terem kender az ideinél. Ad­dig is igyekeznek megolda­ni a betakarítás százszázalé­kos gépesítését. A jelenlegi berendezések ugyanis csak aratásra alkalmasak. Az új idényben viszont olyan gé­pek prototípusait próbálják ki, amelyek eddig kézzel végzett műveleteket látnak el: a rendről felszedik és közben lombtalanítják a nö­vényt. Ugyancsak kitűnőnek ígérkeznek a kenderbálázó­gépek. Az új berendezések viszonylag olcsóak lesznek és néhány év alatt visszaté­rül a vásárlásukra beruhá­zott összeg. A gazdaságok számára na­gyon kedvező bejelentést tett FUTÓSZALAGON A HÜS. A szegedi szalámigyárban kor­szerű körülmények között készítik elö a híres termék alap­anyagát, a disznóhúst. Képünk a csontozóüzemben készült, ahol nemcsak késsel, hanem kisgépekké], szállítószalaggal is felszerelték a csontotokat SZOMBAT, 1969. DECEMBER 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom