Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-10 / 286. szám

Mezőgazdasági 1 Életszínvonal és árjegyzék AZ IPARI SZENNYVÍZ TISZTlTASA. A fűzfői ipartele tartják a Balaton vizének tisztaságát. Ennek kapcsán ér dött az ipari szennyvíz tisztítására. Fűzfőn már épül az víztisztító telep. A kutatók elérték, hogy az ily módon élőlények minden károsodás nélkül alkalmazkodtak az pünkön: épül a szennyvíztisztító berendezés „lelke", a amely naponta kétezer köbméter szennyvíz pek is rendkívül fontosnak dekes kísérletsorozat kezdőelső ipari-biológiai szennytisztított szennyvízben az új életkörülményekhez. Kébiológiai derítőmcdcncc, ct tisztit majd meg. gépek javítása A december eleji havazás véget vetett az idei mezőgazdasági munkáknak; a gazdaságokban megkezdődött a téli gépjavítások ideje. Amint a Mezőgazdasági Gépalkatrész Ellátó Vállalat vezetői tájékoztattak, a téli gépjavításokhoz a vállalat mintegy 2 milliárd forint értékű alkatrészt és műszaki árut biztosított. Az idén sajátos helyzet alakult ki az alkatrészek és műszaki áru forgalmazásánál. Az elmúlt években, amikor a nagyobb gépjavító vállalatok hozták rendbe a gazdaságok gépeit, az év végi hetek a forgalmazók szempontjából eseménytelenül teltek el. De mióta a gazdaságok többsége önállóan javítja saját gépeit, a helyzet gyökeresen megváltozott. A gazdaságok már novemberben és december első hetében is nagyobb megrendeléseket adtak fel. Szeged egyik súlyos gondja az autóbuszközlekedés Napi 65 ezer utas a Marx téren Még ma sem dőlt el, hogy a városi közlekedésben a villamosé, vagy az autóbuszé a jövő. Sokak szerint az olyan ügynevezett középvárosokban. mint amilyen Szeged is, a villamos még évtizedekig alapvetően fontos tömegközlekedési eszköz marad. Jelenleg Szegeden a villamos inkább a régi városrészeket köti össze, az autóbusz pedig a külső területeket, a városszéli ipari üzemeket és a gyéren lakott, kertes telepeket. Az autóbusz térhódítása kétségtelen: amikor 196.3. január 1-én a 10. AKÖV átvette a városi autóbuszt a közlekedési vállalattól. kilenc kocsi volt mindössze erre a célra, s ezek napi 140 járatban közlekedtek. Most 33 autóbusz napi 850 járatot teljesít, s megszületett az első igazán városiasnak nevezhető vonal is, a 6-osé. A 10. AKÖV igazgatósága tegnap tanácskozásra hívta a megye és a város minden tömegközlekedésben érdekelt szervét, mert aho»v megfogalmazták: az autóbuszközlekedéssel szemben támasztott igénvek a jelenlegi lehetőségekhez képest elérték a maximumot, az autóbusz téma lett a város lakosságának körében. Zsúfoltság a pályaudvaron A Marx téri autóbusz-pályaudvaron manapság 390 helyközi. 25 külön- és 650 helyi járat fordul meg. Az utasforgalom eléri a napi 65 ezer embert. Szűk a váróterem. kevés a kocsiállás, nincs elég helye a forgalmi személyzetnek. Az 1965-ben épült pályaudvar máris bővítésre szorulna. Az AKÖV ügy véli. hogy nemcsak a távolsági, hanem a helyi autóbuszforgalom számára is itt kellene megteremteni a megfelelően kényelmes körülményeket. Ez az elképzelés azonban általában nem találkozik helyesléssel. Az amúgy is zsúfolt Marx térről inkább el kellene vinni a helyi forgalom végállomását, a centrális szervezés helyett — mivel a város útjainak körgyűrüssugaras kiépítése ezt szinte sugallja — különböző végállomások között ingajáratszerüen közlekedő autóbuszokat lenne érdemes indítani, melyek vonalai, ha találkoznak, biztosítják az átszállást is. Elüre keli megtervezni Bár az AKÖV tudatában van annak, hogy igen fontos feladata Szegeden az egyes városrészek, ipartelepek összeköttetésének biztosítása. ennek sok akadálya mutatkozik. Szomorú például, hogy Tarján tervezésekor a közlekedésről megfeledkeztek, most utólag kell kiépíteni például a megállóhelyeket is. A város szélén működő ipari üzemeket szintén igen súlyosan érintik a közlekedés visszásságai, hiszen a munkaerő-ellátás ezekben a gyárakban sok tekintetben a közlekedéstől függ. Nemcsak a várositól, hanem a távolságitól is, mivel a dolgozókat 20—25 kilométeres körzetből „gyűjtik be". Ha Szeged fejlett iparváros akar lenni, akkor a közlekedést is előbb-utóbb fel kell zárkóztatni az egyéb szolgáltatások színvonalára. Az ominózus 6-os busz A legtöbb vitát, legtöbb elégedetlenseget az üj szegedi 5-ös villamos helyébe lépett 6-os busz okozza. Járatai egyre-másra kimaradnak. csúcsidőben egy-egy megállóban 30—40 utas is lemarad róla. Az AKÖV a közelmúltban öt gépkocsivezetőt ós három kalauzt lecserélt, mert munkájukat nem megfelelően végezték. A Párizsi körúti végállomáson irányító szolgálatot vezettek be, s az ellenőrzést is rendszeresebbé tették. Tervezik, hogy 6'A jelzéssel Újszegedről csak a Széchenyi térig közlekedő, s ott forduló betétjáratot indítanak csúcsforgalmi időben. A népi ellenőrzési bizottság e betétjárat indítása mellett azt is javasolja, hogy csúcsidőben a buszok ne öt. hanem három percenként kövessék egymást, természetesen elegendő kocsi járjon á vonalon, s tegyék lehetővé a bérletesek szamara, hogy a buszok első ajtaján is felszálhassanak. Tapasztalataik szerint a 6-osról lemaradó utasokat fel tudnák venni azok a járatok, melyek ugyanazon a nyomvonalon közlekednek, de a 6-os megállóiban nem állnak meg. Mind gyakrabban hallani, hogy az egy esztendővel ezelőtt bevezetett újszeged i körforgalom nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ezt a közlekedési rendet felül kellene vizsgálni, és ha szükséges, önkritikusan viszsza kell állítani az eredeti állapotot Ez most ismét szóba került. S az is, hogy más, nagyobb városokhoz hasonlóan, az ipari üzemekben a munkakezdés, illetve az iskolákban a tanítás megkezdésének idejét a most szinte egységes reggel 8 óráról lépcsőzetesen más-más időpontokra volna ló kitűzni. miáltal a közlekedés csúcsideje is széthúzódna. Az Autokozlekede&i Tröszt véleménye szerint a városi közlekedésben az autóbuszmegállókban minden olyan járműnek meg kell állnia, amely azon az útvonalon közlekedik. Ilyen értelmű utasítást ki is adtak már. Az első ajtón való felszállás engedélyezését is megfontolás tárgyává teszik. Nincs elcg jármű Az idén összesen 30 új autóbuszt szándékoztak üzembehelyezni Csongrád megyében, de csupán 15 érkezett meg az Ikaruszgyártól. Félő, hogy bár az AKÖV 1970-ben 70 új autóbuszt kívánt beszerezni — 60-at fejlesztésre, 10-et selejtpótlásra — a gyár jövőre sem tesz eleget a rendelésnek Mind több gondot okoz, hogy az AKÖV-nek nincs elegendő gépkocsivezetője és jegyvizsgálója sem. A kalauzok 48 százaléka jelenleg alig egy éve dolgozik az autóbuszüzemnél. Kevés a műszaki karbantartó, szerelő, segédmunkás. A munkaerőhiány természetszerűleg rontja a munkafegyelmet. Az utazó személyzet gyakran ideges, nem megfelelő hangnemben tárgyal az utasokkal. A munkaerőhiány csökkentésére Szegeden is előbbutóbb pénzbedobó perselyeket szerelnek fel a kocsikban, vagv — budapesti mintára — bevezetik a jegy előreváltáxt. A tanácskozáson felvetődött annak a gondolata is, hogy a városi autóbuszközlekedés jobb megszervezésére az AKÖVnél külön kellene választani a helyi és a helyközi autóbuszközlekedés szervezetét és irányítását. Kapcsolódó problémák Az autóbuszközlekedés helyzetének vizsgálata során több más közlekedési kérdés is természetszerűleg felmerül. Nyilvánvaló, hogy a 6-os busz közlekedését az is befolyásolja, hogy a közúti híd hídfőit most javítják és a rossz időjárás miatt nagy a balesetveszély. Előbbutóbb napirendre kell tűzni a Belváros közlekedésének új szabályozását is, a forgalmi csomópontokon a villanyrendőrök felállítását, egyes utcák egyirányúsítását. a nagy súlyú és nagy terjedelmű közúti járművek közlekedésének korlátozását. A jobb autóbuszközlekedéshez megfelelő burkolatú és karbantartott utakra van szükség, s természetesen arra is. hogy az utakat tisztán tartsák, a havat eltakarítsák róluk. Mint látható, igen sok hasznos, tüzetesebb vizsgálatot érdemlő javaslat, ötlet hangzott el a tanácskozáson. Nemcsak az autóbuszközlekedés helyzetéről. hanem általában egész Szeged közlekedéséről is jó tükörképet nyújtott. Az előrelépés első feltétele pedig kétségtelenül a helyzet alapos ismerete . .. Fehér Kálmán M

indig vannak, akik tudják, s mindig akadnak, akik mondják ... Azt hiszem, soha annyi fenyegetés nem hangzott el a „magánadásokban" az életszínvonal ellen, mint ennek az évnek az utolsó harmadában. Üj húsárakat hallottunk, s bizonyos értesülések mottójára mindenki kiszámíthatta már űj lakbérét is. És az emberek talán nagyobbik része hitt ezeknek a prognózisoknak. Hitt és gyűjtögette a keserűséget. Cáfolgat ásra sem igen vállalkozott senki. Hiszen az árváltozások elvéc az új gazdaságirányítási rendszerben közgazdaságilag igazoltuk és megmagyaráztuk. Nem is ritka jelenség az árváltozás. Adunk és — valamit keresünk is rajta: így kerekedik ki egy mérsékelt árszínvonal-emelkedés, amely minden nemzeti gazdaságnak természetes velejárója, a termékek színvonalának szüntelen tökéletesedéséből ered. Nálunk 1—2 százalékra becsülik ezt. de a 3—4 százalékos béremelés tartja vele a lépést, sőt valami kicsit előzi is. Ha hisz tehát a közvélemény sugdosott új áraknak, azon nem szabad csudálkozni. Egy dolog azonban nagyon elgondolkodtató minden közgazdasági indoklás sűrűjében: sokszor „megeszünk" fogyasztásra rnég meg nem ért információkat és ezekből messzemenő következtetéseket vonunk le. Gondoljuk csak végig, miként szereztünk magunknak egész problématömeget. Csak közgazdász-fejjel gondolkoztunk — politikus mivoltunk valamiképp háttérbe húzódott. Ismerjük a törekvést: minden áru és szolgáltatás valódi értékrendbe sorolódjon. Ez elkerülhetetlen és indokolt folyamat. Ehhez tényleg meg kellene emelni az élelmiszerek árát vagy a lakbéreket, s ugyanakkor lejjebb kellene igazítani más árakat. De hogy az értékrend kialakítását hol és hogyan kezdtük, i'latve folytatjuk, azt már nem lehet politikai megfontoltság nélkül elhatározni. Ha árjegyzékek dolga volna ez csupán, nem terveztük volna a folyamatot 10—15 évre. Csak kicserélnénk az árcédulákat. Ez azonban így hirlelenjétii a teljesen fölforgatná a részesedés többé-kevesoi igazságosan kialakult arányait, a szocializmusban megszokott igények devalválását idézné elő bizonyos osztályok, rétegek, családok életvitelében. A fogyasztási szerkezet szerint, társadalmi és politikai megfontolások nélkül, véletlenszerűen születnének anyagi előnyök vagy hátrányok, különösen ha a munkaerőfronton is szabadjára engednénk a béreket, ami ebben a folyamatban ugyancsak logikus 4 lenne. Tábla a földszinten Több mint évtizede, 1957ben kezdtek hozzá a gyermekideggondozó és lélektani intézetek országos hálózatának kiépítéséhez — a folyamat ma sem fejeződött be —. a szegedi intézet valamivel korábbi. Vidéken itt teremtettek először rendelőszobát, kezdetben elég mostoha körülményekkel, 1956. feruárjában. A jelen viszonyok már rendezettebbek, a Tanácsköztársaság útján, lakóház földszintjén . szerénykedik a tábla — a bejárat is félreeső, mintha a közvélemény — ahogy mondani szokás: közszáj — elől vonulna inkognitóba. Hiába, a társadalmi előítélet nehezen szűnik, noha az intézet (s ezt országos adatok is erősítik) ; nagy forgalmat bonyolít le. 1 Közvetlenül a megy ei jogú városi tanácshoz tartozik, de az ország legkülönbözőbb vidékeiről, sőt külföldről is érkeznek páciensek. 1957ben 1166 gyereket vizsgáltak. két évre rá 5076-ot, 1962-ben már 9112-öt! Szegediek csak az utóbbi években fogadták bizalmukba az intézetet. addig többnyire vidékiek jártak be, csupán a tavalyi 6992-es statisztikában. és persze az ideiben, találunk több szegedit: amiben benne fogalmazódik az intézmény híre, eredményei, munkájának társadalmi hatása is. Évente tehát 7 ezer gyerek jár ide. — Ezt a munkát itt kell megtanulni — mondja dr. Bácskai Józsefné. az intézet vezetője, utalva feladatuk rendkivüliségére, sokoldalúságára. specialitására. — Egy eves kortól középiskolai tanulmányaik befejezéséig, sőt felnőttként is visszajönnek, felső korhatár tehát nincs, miként azt is nehéz konkrétan meghatározni, mi tartozik ..profilunkhoz". Talán könnyebb arról beszélni, mável nem foglalkozhatunk; akut betegségekkel, kizárólag orvosi beavatkozást igénylő problémákkal. Legfontosabb elvünk a megelőzés, orvosi nyelven: a prevenció. Ezért hangsúlyozni szeretném, aki itt megfordul, nem biztos, hogy beteg. Sokszor elég a nevelési tanács a szakszerű útbaigazító5 amit gvakran kitűnő tanulók is igénybe vesznek nálunk. N. I. Aki végiggondolja a párt politikáját, s különösképpen az életszínvonalra vonatkozó elvi határozatait, ilyesfajta veszélyektől, a kialakult életnívó felborulásától vagy csorbításától nem tarthat. Ennek a politikának az a lényege, hogy a kialakult életnívó szilárdságát meg kell őrizni a gazdaságirányítás űj rendszerében, s olyan mértékben kell gyarapodásról folyamatosan gondoskodni, ahogyan termelési sikereink és jövőnk további alapozása megengedi, ahogyan előnyünkre tudjuk váltani a gazdálkodás új módszereit. Altalános életszínvonal-csökkenés tehát föl sem merülhet! Hogy mégis előfordult egy-két rétegnél bizonyos visszaesés — a nyugdíjasok panasza teljesen igaz és jogos — az elsősorban a nem aktív keresők kategóriáját sújtotta, másrészt nem a termelésben dolgozókat. De ennek korrigálása nem késik már sokáig. Árváltozások ellen továbbra sem Yagyunk kibiztosítva, ezek már tükrözni fogják mind s/élesebb körben az áruviszonyokat, de tapasztalhatunk kedvező korrekciókat is. Egyáltalán nem szabad úgy értelmezni a szabad vagy a mozgó árformákat sem az iparnak, sem a kereskedelemnek, hogy azoknak egyetlen törvényük lehet: a fölfelé törekvés. És azt is tudnunk kell, hogy a megélhetés alapjait jelentő áruk árára szigorúan vigyáz az állam. Azokhoz csak úgy és olyan mértékben szabad nyúlni a jövőben is. hogy a lakosság megfeletö és garantált kárpótlást nyerjen. Oly óvatosan és olyan intézkedésekkel együtt, hogy semmiképpen se okozzon gondot családosoknak, kisebb keresetűeknek — vagyis szociális érdekeket ne romboljon. Megerősítette ezt a párt Központi Bizottságának legutóbbi ülése is, mégpedig teljesen egyértelműen: „Fokozni kell az állami ellenőrzést a vállalati árképzés javítása érdekében, a fogyasztói árszínvonal emelkedése 1970-ben sem haladluitja meg az egy-két százalékot." Ennek anyagi ellentétele pedig a következő: „A lakosság egy főre jutó reáljövedelme 4,5—5.5 százalékkal növekedjék." Az elv tehát gyakorlattá lép elő a jövőben is. És ez a mi mindennapi életünk kilátása, nem pedig a politikai töltés nélkül magyarázkodó privát „közgazdászok" logikája. Az a garancia, az a bizonyosság ebben a kérdésben is, amit a párt mond, mert határozatai alapján fogunk dolgozni és osztozkodni. Igaz, hogy az emlegetett értesüléseknek közgazdasági alapjuk van. Bizonyosak lehetünk abban, hogy amihez ma értékén alul jutunk, azt a reform folyamatában értékéhez kell emelni az árban — de ugyanez fordítottan is igaz: amit ma áron felül fizetünk meg, ugyanúgy értékén kell majd megkapnunk. Az értékek reális viszonyainak kell tehát majd dominálniuk a piacon is. A politikai megoldás azonban azt diktálja: minden korrekciót úgy kell előkészíteni és véghezvinni, hogy az általános életszínvonal görbéje közben megtartsa mérsékelten ugyan, de fölfelé emelkedő ívét. SZ. SIMON ISTVÁN SZERDA. 1969. DECEMBER 10. DF.MAGYARORSZÁG 3