Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-09 / 285. szám

A tollat a téma veseti Nemrégiben levelet hozott szerkesztőségünknek a posta. A levélíró — egy megbírált vállalat vezetője — elismeri a cikkünkben szóvátett hibát, de nem állhatja megjegyzés nélkül — a cikk hangnemét. Nem kenyerünk a gunyoros cikkekre való- válaszolás — imígyen szól a levél egyik bekezdése, ami nemcsak bosszankodást, sértődést, de bizonyos visszautasítást is sejtet. Hogy a bírálatra milyen érzékenyen tudnak reagálni az emberek, hogy a vállalati vezetők különösképpen érzékenyek tudnak lenni egyik-másik kritikára — nem új megállapítás. Minket, újságírókat sem először ér vád emiatt. Ezúttal a gunyoros-'ág a vádpont. Dehót valóban mi volnánk gúnyorosak? Az az érzésem, hogy erről nem az újságíró tehet, sokkal inkább maguk a tények. A paradox helyzetek hordják önmagukban ezt a lehetőséget, épp azáltal, hogv kínálkoznak a gúnvorosságra. sőt olykor a maró gúnyra is. „Nehéz szatírát nem írni!" — ez az ókori megállapítás ma is alkalmazható új meg új esetekben. Az újságírónak is nehéz lenne glosszát nem írni, mikor a tények — a furcsaságok, a fordított helyzetek, olykor a legostobább bürokrácia, az emberhez méltatlan bánásmód és egyebek — arra ingerlik a tollát. A tollat pedig — s ezt higgye el nekünk minden túlérzékeny, minden tekintélyféltő — mindig a téma vezeti! Mindig maga a téma „választja meg" azt a hangnemet, ahogyan megírható! Ha egy jó kezdeményezést dicsérünk, nyilván más hangnemben tesszük, mint ha egy elrettentő példáról adunk hírt, S ehhez talán nem is kell magyarázat. Aminthogy az is természetes, hogy mindkét esetben a segító, javító szándék munkál a cikkíróban. Amikor tehát egy vállalati vezetőtestület érzékenységét felborzoló sorok kerülnek a lapba, az is egy másik, egy fontosabb, mert több embert érintő valami: a fogyasztói érzékenység nevében történik. . M. A napilapok már megírták, de azért — stílusos bevezetésként — illendő megismételni; két szegedi kutató. dr. Szentirmai László, a József Attila Tudományegyetem Központi Könyvtárának tudományos főmunkatársa és dr. Vágvölgyi András, a JATE Neveléstudományi és Lélektani Intézetének adjunktusa nyerte el a Népművelési Intézet pályázatának második diját. A szerzőpár díjnyertes dolgozatának címe: „Az egyetemi hallgatók művelödcsénck néhány sajátossága". Ez a cím ugyan a maga tudományos szerénységével valami keveset érdeklő tanulmányt ígér, ám a hasonló munkák gyakorlottabb olvasója joggal sejthet mögötte egy 6zéles körű vizsgálatokon alapuló, jó néhány újdonságot tartalmazó dolgozatot. Ráadásul egy olyan feldolgozást, amely a szegedi egyetemisták vallomásaiból von le következtetéseket — az otthont adó város erősebb figyelmére számítva. A feltevés jogosnak bizonyult. Mint a két szerző — aki kérésünkre a közösen írt tanulmány ismertetéséVezényelt: Capolongo Zenei naptár Fiatal, nagy tehetségű kar- New York-ban. Mindez per- szárnyalású zongoraversenye mester dirigálta vasárnap sze koránt sem jelentett ígérte — sajnos beváltatladélelőtt a Szegedi Szimfóni- utánérzést. Capolongo ere- nul. A szólista Szűcs Lóránt kus_ Zenekart: a 29 eszten- deti, nagy tehetség. Vtriuóz korábbi szegedi fellépésein dós Paul Capolongo. Gluck: technikája soha sem öncélú, (ahol inkább kamarazenei Iphigenia Aulisban nyitá- magával ragadja zenészeit, partner volt) reményt keltő, nyát, Schubert IV. (Tragi- hallgatóit, oly hőfokú talál- muzikális pianistának tetkus) szimfóniáját és Schu- kozást teremt köztiik, ahol a szett — ebből mostanra csak mavn a-moll zongoraverse- zenekar önmagát képes fe- néhány poétikus pillanat junyét vezényelte. A szólista lilimúlni, a publikum pedig tott. Idegesen, feltűnően sok Szűcs Lóránt, fiatal zongora- valami magas műélvezet be- hibával játszott. Az eset avatottjává válik. díjat A felfokozott hangulatú _„„* . _ . színházi matiné másik élnyert Capolongo izgalmas wAr,v-t Schumann költői művészünk volt A több nemzetközt jelenléte a koncertdobogón két emléket idézett. Az egyiket ugyaninnen, a színházból: Roberto Benzi volt ilyen temperamentumos. a zene valamennyi árnyalatát lereagáló-számonkérő dirigens. A másik emlék képernyőről való: Leonard Bernpersze nem tragikus, a rokonszenves művésznek lesz még alkalma javítani. Koncert a szabadságról Vasárnap délután a köztője után pergő műsor, irosteint, a New York-i Filhar- ponti egyetem aulájában dalom és zene emlékeztetett mónikusok vezető karnagyát egyetemi intézmények zenei a népek szabadság-érzéséről, láttuk mostani sorozatfilm- csoportjai tartottak bemuta- hazánk felszabadulásáról, jében, mint akinek kifejező- tót. A 16. század mesterei- Kodály. Szeghy, Sugár, Noeszközei letagadhatatlanul tői napjainkig időrendi sor- vikov, Fasang művek hangott vannak Capolongo moz- rendben szólaltatták meg a dulataiban. gesztusaiban. Az szabadság eszméjéről komemlékeztető iegyek nem vé- ponált ének- és zenekari letlenek: a francia fiatalem- számokat, ber Benzi honfitársa, s ta- Dr. Barthn Lajos docensvaly Bernstein mellett dol- nek, az egyetemi kamarakógozott segédkarnagyként rus tanárelnökének beveze^zinhézcsúfoló Nem lehet egész pontosan szinte minden aktuális kértudni, kitől származott az dése, az évadnyitástól, mely ötlet, de az egészen biztos, hogy valahonnan a színházból. Talán Karinthy Ferenc, a dramaturg javasolta, hogy Mikulásra a színháznak, öszszeszövetkezve a műkedvelő színjátszókkal, kabarét kellene csinálnia. De ha az eredet bizonytalan is, az egéaz ígért nagy robbanás helyett csak sistergett és füstölt, a darabválasztáson és a szereposztáson át egeszen az egyéni teljesítmények színvonaláig. A kabaré közönsége na^gyon jól mulatott. Nem csoda:-róluk volt szó. Jobbára zottak el Csonka Lászlóné és Szécsi József karvezető tanárok irányításával. Hándel Ünnepi zsoltára nyitotta, Kodály—Berzsenyi Magyarokhoz című kánonja zárta a koncertet, ahol az egyetemi kamarakórus és zenekar, a Ságvári gimnázium, valamint a gyakorló általános iskolájának együttese vállalkozott a művek bemutatására. A szólisták: Árkus Béla, Kemenes László, Szönyi Gvörgy, dr. Zámbó Géza. Bartha Katalin, Sebestyén István, Varga Gyöngyi és Zilinszky Irén voltak. N. 1. re vállalkozott — elmondta: a JATE vezetőségének felhívására még 1967 decemberében láttak hozzá az egyetemisták művelődésének tudományos vizsgálatához. Céljuk az volt. hogy — a hazánkban még épphogy csak megkezdődött ifjúságkutatás részeként — biztos képet kapjanak c fontos ifjúsági réteg ismeretszerzési, valamint szórakozási lehetőségeiről és szokásairól. Kérdéseiket interjúk formájában. illetve kérdőíveken tették fel, s a válaszadókat jó néhány szempont szerint osztályozták, többek között nemek, karok, szakok es a jelenlegi lakóhely — kollégium, albérlet, családi otthon — szerint. Másfél évig tartott, míg a számláihatatlanul sok felelet rendbe rakásával, a válaszok osztályozásával, értékelésével végeztek, s mire a JATE kibernetikai laboratóriumának Minszk 22-es számítógépe a kutatás nagyon várt eredményeit papírra kopogta. Ami két kutató megállapításait illeti, ezek első csoportja hallgatónök művelődési szokásaira vonatkozik, s azt közli, hogy a felsőoktatási intézményekbe kerülve ugyancsak megváltoznak a lányok. Odahagyva mind a szülői házat, mind a falusi, kisvárosi középiskolákat. az egyetemi város adta lehetőségeknek szenvedélyes élvezői lesznek. Mondhatni: „habzsolják" a színházi előadások, filmvetítések, hangversenyek, tárlatok útján feléjük áramló kultúrát. Főképp az egyetemen belül „áramoltatott" kultúrát! És a tanulmányíróknak ez a második, nagyon figyelemre méltó megállapítása. Nevezetesen az, hogy a nagvdiákok — nyilván megfelelő tapasztalatok miatt — egyre inkább az egyetem keretei között keresik, s találják meg ismeretbóvítési, szórakozási lehetőségeiket. A Collegium Artium immár évtizedes sorozata, az Art Kino vetítései és más egyéb, vissza-visszatérő műsorok, olyan színvonalon, és oly bőségben várják az ifjú vendégeket, hogy közülük csak igen kevesen válnak a városi rendezvények részeseivé. A felmérés idején mindössze a mortfc jelöltettek meg a rövidke szabad idők eltöltésének rendszeres igénybe vett színhelyeiként. Rövidke szabad idők —ezek az egy-két órás terminusok váltak a vizsgálódás következő fejezetének tárgyává. A sok és rendszertelen elfoglaltság miatt a megkérdezett egyetemisták „üres órái", úgynevezett rész-szabadidók — állapította meg a vizsgálat, s e szünetekkel mindenki úgy gazdálkodik, ahogy tud. Vagy jegyet vált egy útjába kerülő moziba, vagv beül valamelyik könyvtárba, s ott újságolvasással, folyóirat-lapozgatással tölti ki a maga fél vagy másfél óráját — ha rendszertelenül is, de hasznosan. Ám nemcsak e szakadozott napok teszik egymáshoz hasonlóvá a szegedi egyetemistákat. hanem a kultúrára fordított összegek is. Hihető, nem hihető: a díjnyertes dolgozat kimutatta, hogy a hallgatók anyagi forrásai nem határozzák meg a kulturálódási szokásokat. Függetlenül attól, hogy kinek milyen vastag a bukszája. általában mindenki azonos összeget költ színházra, mozira, koncertjegyre. Végezetül jogos a kérdés: a díjnyertes dolgozatot hol találhatják meg az érdeklődők? Mint dr. Szentirmai László és dr. Vágvölgyi András elmondotta, tanulmányukat könyvalakban is megjelenteti a Felsőoktatási Kutató Központ, és a Népművelést Értesítő című szemle ugyancsak jelezte közlési szándékát. Ami pedig a legérdekesebb: a szerzőpárost együttműködésre kérte fel az NDK Lipcsében működő Ifjúságkutató Intézete — aligha kell mondani, hogy a tanulmány szerzőinek értékes munkássága miatt. Amely munkásság — s ez megintcsak idekívánkozik — nem szűkül le a szegedi egyetemisták kulturálódasának közös vizsgálatára. Dr. Szentjrmai László jelenleg olvasásszociológiai kutatásokat folytat, dr. Vágvölgyi András pedig — a KISZ Központi Bizottságának és a KISE Csongrád megyei Bizottságának támogatásával a megyében éló fiatal értelmiségiek helyzetét elemzi. Ezúttal nem tűnhet közhelynek, ha azt mondjuk: újabb vizsgálataik eredményére őszintén kíváncsiak vagyunk. Akácz László Moszkvában kulturális r " Vasárnap megérkezett Moszkvába az Ilku Pál művelődésügyi miniszter vezette magyar kulturális küldöttség, amely részt vesz a magyar—szovjet kormányközi kulturális együttműködési bizottság hatodik ülésszakán. A Kijev-pályaudvaron a delegációt Jekatyerina Furceva szovjet művelődésügyi miniszter fogadta. A tárgyalások tegnap megkezdődtek. (MTI) Élelmezik a hasznos vadakat A december eleje óta lehullott hótömeg vastagon borítja a határt és arra késztette a Csongrád megyei vadásztársaságokat, hogy szervezetten gondoskodjanak a mezők és erdők hasznos állományáról. A szegedi Felszabadulás, a Táncsics és a megye többi vadásztársasága már korábban megkezdte az úgynevezett szoktató etetés'. Ezáltal a fácánok, az őzek és a nyulak megismerték azokat a helyeket, ahol a téli hónapokban élelmet találnak. Még az idény kezdetekor rendbehozták az etetőket é6 ezekhez hordják most a szemestakarmányt, a lucernaszénát. Minden vadásztársaság rendelkezik olyan földterülettel, amelynek termését a téli időszakokra tartalékolták. Az etető helyek állandó ellátása a vadőrök feladata, de segítenek a vadászok és a termelőszövetkezetek is. A közös gazdaságok például szállító eszközöket bocsátanak rendelkezésre. hogy több hétre elegendő takarmánynyal tölthessék fel a mezei „vadbisztrókat". Még javában tart a nagy idény, amely látványos szakaszához érkezett most: megkezdődtek az élő befogások. Több ezer nyulat ejtenek fogságba a MAVADtól kapott háló labirintussal. amelynek hosszúsága több mint egy kilométer. Az így „behálózott" zsákmányt részben exportálják, részben pedig hazánk vadban szegényebb vidékeire szállítják. Szeged szobrai és Paál István segédrendező valósította meg. A Sajtóház szombat éjjel szen bizonyos, hogy a miku- színészek és újságírók halllásnapi színházcsúfoló ka- gatták ugyanis a műsort; bárét nem kevés csipkelődő mások egyszerűen nem férleleménnyel Kutas Mária, tek be. Kiderült, amit előa színház örökmozgó mun- re 1S lehetett volna tudni, katársa, Konter László, _ a bogy a Sajtóház klubja túlMinerva Színpad rendezője ságosan kicsi ilyen produkciók számára. Érdemes lenne ezért ezt a szinházcsúfoló klubjaban kai-,arét másutt és más öszbemulatott s/.etételű közönség előtt — kabarét — a műsor 11 óra ngmi átdolgozással — megfelé kezdődött — Akácz ismételni. Mindenekelőtt a László. Nikolényi István, műSor csipkelődő szintjét Petri Ferenc és Veress Mik- kenene egy kicsit megemellós, a Délmagyarország és a - -• u •-• — Csongrád megyei Hírlap munkatársai írták. Az előadásban az Egyetemi Színpad és a Minerva Színpad tagjai működtek közre. A nagyon változatos műsorban — még bábjáték és Gügye- „ „„ , rák-monológ is szerepelt, no mer ez a lós, a Délmagyarország es a ni; erőteljesebb kritikát, iga~ ' 'J ~ : zi szatírát is elbír a színház. Aztán el kellene hagyni több olyan intimitást, amelyet még a szombati közönség sem értett mindig, s végül egy kis rövidítés sem ártapesti Lajcraé. hanem ha^úíoló kabaré néhol kU sé hosszadalmas, terjengős szegedi öccséé, Vendelé szoba került a kabaré stílű- volt. saban a színház eletenek ö. L. December 15'én: Kezdődnek a gyermekbénulás elleni védőoltások Az egészségügyi miniszter kon azokat a gyerekeket utasításban szabályozta a kell beoltani, akik 1960. járványos gyermekbénulás szeptember 1. és 1969. szepelleni 1969—1970. évi védő- tember 30. közötti időben oltásokat. Az oltásokat — a születtek. Ezenkívül a 2-es korábbi évekhez hasonlóan típusú vakcinával az 1969. — három alkalommal, szá- október 1.—december 31. köjon át adott vakcinával kell zött született csecsemőket is elvégezni. A vírus l-es típu- immunizálni kell. Az oltósát tartalmazó vakcinát de- anyagot az Országos Közcember 15—20. között, a egészségügyi Intézet bocsát3-as típusát 1970. február ja a közegészségügy i-jár9—14. között, végül a 3-as vánj-ügjd állomások rendeltípusát március 23-28 kö- kezesérc ame!yek az oltás zott kell az oltasra kötele- ' . . • • zett gyermekeknek beadni, végrehajtásáról gondoskodiA most következő oiíáso- nak Dcmkó Pista (1858—1903) (US.) Nemcsak a Hungária Szálló előtti márványszobor őrzi Szeged híres cigányprímásának, Dankó Pistának emlékét, hanem az a bronzból öntött emléktábla is, amely a jelenlegi Postás Művelődési Otthon falán kapott helyet. A többalakos tábla szerzőjének neve — sajnos — ismeretlen. KEDD. >1989. DECEMBER 9. DÉLMAGYARORSIÁG 5