Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-04 / 281. szám

Az egész magyar nép ünnepe Szegeden (Folytatas a 2. oldalról.) sát, az osztályok szövetségét valósítja meg, most már nem az ország romokból való újjáépítésére, hanem a szocializmus teljes felépítésére. — Emlékezzünk most a 25 évvel ezelőtti időszakra is, az azóta eltelt történelmi korszakra is, de nézzünk előre a történelmi jövőbe is. — Maga 3 felszabadulás volt a nagy sorsfordulónk, erre kell elsősorban és legfőképpen emlékeznünk. A puszta tényt nagyon egyszerű szavakkal idézhetjük: 1944. szeptemberében léptek először Magyarország földjére a felszabadító szovjet csapatok, decemberre már az ország keleti felén veget vetettek a nemzetpusztító fasiszta uralomnak és 1945. április 4-ére egész országunk területét megszabadították a hitleri német hadseregtől és magyar nyilas csatlósaitól. Igy szabadult fel hazánk, s így nyílt meg az útja az új világnak, a népi Magyarország felépítésének. — De miért volt ez felszabadulás, és mi volt a felszabadító nagy élmény ebben, amire nagyon jól kell emlékeznünk nekünk, akik átéltük és részt vettünk benne s nagyon nyomatékosan kell emlékeztetnünk azokat, akik azóta nőttek fel? — Történet! mértékkel mérve mai életünk kiindulópontja ez, s minden régi itt végződik, s minden új itt kezdődik. Tudtuk és éreztük ezt akkor is? Igen, tudtuk és éreztük, ha nem is mindenki és nem is egyértelműen. Olyan keveset tudtunk a Szovjetunióról és a szocializmusról, s annyi ijesztőt hirdettek azelőtt és akkor róla, hogy a nagy fordulat sokakból nemcsak a felszabadulás érzését váltotta ki, hanem a kétség és az aggodalom érzését is. A felszabadító és a baráti gesztusok légiója új kilátás ablakait tárta ki, s ha aggódva és kétségekkel küzdve is, de már az első napokban az egész dolgozó nép kezdte felismerni a felszabadulás felemelő távlatait, s napról-napra mindinkább a magáénak ismerte meg az elnyert szabadságot Így érezte ezt a munkásosztály és a szegényparasztság, s nem kis részben együtt érzett velük az értelmiség is. — Negyedszázad távlatában ma már tisztán és fényesen világít előttünk azoknak a nagy időknek az emléke: új fejezete kezdődött akkor nemzetünk történelmének. Azóta új korszakban élünk, megváltozott a világ körülöttünk, új ország, új nép lépett a régi helyébe, s nemzetünk új helyet foglal el a világban. Jogos öntudattal tekinthetünk tehát vissza most az ünnepi emlékezés napjaiban az elmúlt negyedszázad alatt megtett útra. 1944. őszén és telén olyan korszadött akkor nemzetünk történetének, ami történelmi méretekben még csak kezdetén tart És minden reményünk jogos, hogy ebben a korszakban a felszabadult nép országa a szocialista népek közösségébe tartozó Magyarország történelme legnagyobbratörő fejezetét fogja megvalósítani. A forradalmak célk'tűzései valósultak meg — Hogy igazán felfogjuk mai történeti helyzetünk értelmét és jelentőségét, gondoljunk vissza nemzeti történetünk korábbi korszakaira: mennyi befejezetlenség, mennyi nagy szándék elbukása, s az elyomás milyen kietlen évtizedei váltották egymást csak az újabb kor századaiban is! — A múlt század első évtizedeiben támadt fel először az az általános nemzeti törekvés, hogy Magyarország kiemelkedjék a nemzeti elnyomottság és a társadalmi elmaradottság állapotából, s rálépve a korszerű haladás útjára, egyenrangú tagjává váljék a művelt és haladó nemzetek társaságának. Ez a reformkor pezsgésbe hozta az elavult feudális rendszer béklyóiban élő nép minden rétegét, s a társadalmi haladás és a nemzeti függetlenség kivívására törő szándék forradalomban és szabadságharcban tort ki, s ez az élethalálharc kivívta a haladó emberiség megbecsülését De elbukott a harc, s az aradi vértanúk mellett a nép legjobbjainak a tízezrei pusztultak el vagy kerestek új hazát És ezzel történelmünknek egy nagyszerű korszaka ért drámai véget — A következő több mint félévszázados koszak történelmi mérlege: egyfelől a földesurak, főpapok, bankárok és gyárosok szövetsége egymással és a Habsburg uralkodóházzal; másfelől a kizsákmányoló elnyomással szemben a munkásmozgalom kifejlődése és hősies harcai, a szegényparasztság zendülései és sztrájkjai, a tömeges kivándorlás, majd a következmény: a Habsburg birodalom érdekeiért való háború, s a háború elvesztése és az egész rendszer bukása. — A Habsburg-birodalom összeomlása után függetlenné vált az ország, s előbb a polgári forradalom zászlaja alatt majd a szocialista forradalom kivívásával nyílt űj korszak Magyarország történetében. E rövid fordéknek kell felismerni és elvégezni. Valamikor úgy mondtuk: „élni tudtunk a szabadsággal". Most másképpen kell mondanunk: megtanultuk az új korszak történelmi leckéjét Megismertük a szocializmus eszméjének történelmi arculatát felfogtuk nemzeti létünk feltételeit és távlatait: tapasztalatokat szereztünk az új világ felépítésének és berendezésének iárható és nem iárható útjairól, s mind többet tudunk arról, hogv hogyan kel! tervezni és éoíteni a szocialista termelést és kultúrát az állami és társadalmi intézményeket. És legfőképpen: megteremtettük a szocialista néni-nemzeti egység alaniait. megalapoztuk társadalmunk minden osztályának és rétesének együttműködését. a közösen vállalt célért: a szocializmus megvalósításáért. Ami kezdetben csak a kommunisták és a kommunista párt ügye volt, az már nemzeti üggyé lett, s a ma is elöljáró, s az irányítás felelősségének a 6Úo _ • H 1 ÉrI •Mk, Lom l m v * % JM gggáL á||| ' JflH P jÉP? ^ ^ ^ W r • 1 J • fi , v. • .* ;> ... .. " v ... V:-Y:- • c - é i + • ?;! m % ' '" 0 AJ. i^'á-ÍA. K fM - -.. . « • A vendégek fogadásán, a nagyáliomáson. Balról Losonczi Pál, a kép jobb oldalán Sípos Géza, dr. Biczó György és Török László lyát hordozó marxista—leninista párttal együtt halad és együtt dolgozik az egész nép túlnyomó többsége. A népfrontpolitika születése radalmi korszakban elemi erővel tört fel az ország átalakításának az igénye, 6 a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméitől vezéreltetve a munkásosztály, a parasztság egyrésze és a haladó értelmiség minden átható forradalmi erővel kezdett hozzá a független, demokratikus és szocialista Magyarország felépítéséhez: a Tanácsköztársaság megteremtéséhez. — A hazai és a nemzetközi reakció azonban ezt a forradalmi erőfeszítést is vérbefojtotta. Győzött az ellenforradalom, s az ellenforradalmi rendszer visszaállította a régi gazdasági és társadalmi rendszert, újból a reakció uralmának a korszaka borult az országra. Az ország függetlenségét a kor legreakciósabb hatalmaival való szövetségnek áldozta fel az uralkodó osztály, s a demokratikus fejlődésért harcoló népi erőket kegyetlenül üldözte, köztük legkegyetlenebbül a munkásmozgalom meg nem alkuvó harcosait, a kommunistákat — Ez a korszak is törvényszerűen háborúba torkollott s a hitleri fasizmus veresége szabadította meg hazánkat ettől a reakciós uralomtól, s a szovjet hadsereg és a Hitler-ellenes szövetség győzelme vetett véget a rosszemlékű korszaknak, a tartósult ellenforradalmi rendszernek. — Most, felszabadulásunk 25 éves évfordulóján, jogos öntudattal gondolhatunk új korszakunk eddigi időszakára: történelmi arányú eredményeivel is, kudarcaiból szerzett tapasztalatainkkal is, olyan korszaka ez hazánk történetének, amely megszakította az elbukások és elnyomás százados váltakozását, s most olyan jövőt ígér népünknek, hogy mindent meg tudunk valósítani, amit az előző forradalmi és reform-korszakok megkíséreltek, s ezen felül azt is teljesíteni tudjuk, amit korunkban nekünk, a ma élő nemze— Tisztelt Ünnepi ülés! — A múltra való visszaemlékezés csak akkor erőforrása a jövönek is, ha nemcsak felidézzük a múlt eseményeit és hangulatát, hanem okait is kutatjuk annak, ami akkor és azóta történt. Felszabadulásunknak és a felszabadult ország fejlődésének három döntő tényezőjét mindenesetre fel kell ismernünk: — a szocialista Szovjetunió léte és ereje, majd a szocialista országok közössége az a legfőbb erő, ami felszabadulásunknak, majd a felszabadult ország fejlődésének az alapja; — a magyar munkásmozgalom. a magyar kommunisták pártjának a céltudatossága, megújulásra képes verető ereje és a történelem alakulásának a megítélésében tanúsított biztonsága az a legfőbb belső erő, ami nemzeti fejlődésünket előreviszi; — és végül, de nem utolsósorban. az a titka negyedszázados feilődésünknek. hogy a munkásosztály és a kommunisták, valamint, a nemzet egyéb haladó erői: parasztok, érte'miségiek és általában m'nden hazafias haladó erő között tartós és szilárd szövetséget sikerült létrehozni. — Ennek az utóbbinak a messzeható és előremutató megnyilvánulása volt a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front megalakulása itt Szegeden 1944. december 3-án. — A magvar kommunisták háború alatti harca volt a szegedi eseménv előzménye. A második világháború kezdete óta a fasizmus és a háború ellen úgy szállt síkra a kommunista párt, hosv széles nemzeti összefogást hirdetett, s a munkások, parasztok és értelmiségiek szövetségét szervezte a nemzeti függetlenség és a demokratikus haladás kivívására. Es ez a harc eredményes volt. már a felszabadulás e'ő*t tömegbázist teremtett. És hogv ez nem alkalmi taktika volt. azt a felszabadulás utáni eseménvek is. a Magyar Szocialista Munkásnárt mai népfront-politikája i.s tanúsítia. — A Magyar Kommunista Párt 1944 novemberi programjavaslata ilyen felhívást tartalmazott: „A Magyar Kommunista Párt felhívja az összes demokratikus pártokat, szervezeteket és csoportokat, a Független Kisgazda Pártot, a Szociáldemokrata Pártot, a Nemzeti Paraszt Pártot, a minden hazafit, hogy foglaljanak állást e program mellett, melyet a kommunista párt a magyar nép elé terjeszt. mint a nemzeti összefogás és a nemzeti megújhódás alapját. Célunk: a haza megmentése! Harcba hívjuk a nemretet e program megvalósításáért!" galmi szövetkezése formájában jöttek létre — Ami 1944. december 3-án történt Szegeden, az a népi-nemzeti egység új feltételek közt való szélesebb megvalósulása volt A felszabadulás nyomán megújult demokratikus fejlődés útján a történelem megerősítette mindazt, amiért a kommunisták pártja küzdött, szövetségben más pártbeli és pártonkívüli hazafiakkal. a szegedi újjászerveződés továbbfejlesztette és tovább vitte a Horthy-korszakban kezdett harcot tályok és rétegek frontja a nagybirtokos-tőkés osztálylyal szemben. Ezen belül is folyt azonban osztályharc a munkásosztály és szövetségesei, valamint a koalíciós pártok egy részében is jelen levő tőkés osztályérdekek képviselői között. Ez a belső ellentét később harcokra is vezetett. — Ilyen kezdetek után fejlődött ki felszabadult o: szágunk népfrontmozgalm.: igen változatos szerveze' • formák és többféle politikai törekvések változásain keresztül. szövetség lett a demokratikus forradalmi vívmányok— És nem volt, pusztába nak és a szocialista alapok kiáltó szó: minden haladó lerakásának is, szocialista és hazafias erő megmozdult fejlődésünknek is a társaerre a felhívásra. A debre- dalmi-politikai bázisa. És ceni Néplap ezt írta akkor: ma & « politikánk alapja. ..A kommunista párt javaslatával tanúságot tett reálpolitikai érzékéről és a nemzet sorsa iránt érzett felelősségérzetéről. Mindenütt nagv örömmel üdvözölték -a javaslatokat, mely alaniát kéoezheti a politikai fejlődésnek és élő megnyilatkozása lenne a demokratikus erők összefogásának. — Azóta ez a Dol'tika! A Magyar Nemzeti FügAzota ez a POhUKai get]enségi Front pártok koalíciója volt az ország de • mokratikus átalakításának es újjáépítésének a programja val, de olyan módon, hogy a pártok külön listával Indultak a két első választásokon — 1945-ben és 1947ben —, viszont a kormány a Front koalíciós kormánya volt Ennek megfelelően a Függetlenségi Front tula: A történelem igazolta ezt a politikát az akkori és mostani kétkedőkkel szemben. — Huszonöt évvel ezelőtt ezen a helyen a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front donképpen a partkózi értea Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Kisgazda Párt és a Nemzeti Paraszt Párt népfront jellegű koalíciós pártszövetség Sok valóságos népfrontszerkezletek egyezkedéseiben valósult meg. A helyt politikai életben azonban kezdetben a nemzeti bizottsáformájában lett folytatója Mindenki eevetért abban, elődjének, a Magyar Front hogy országéoítés csak ak- nak — a szakszervezetek kor lehetséges ha levontuk csatlakozásával —, amelyhez a jelen helwetiinkből adódó Budapest felszabadítása után Vnnrekvenciákat. A Vörös a Polgári Demokrata Párt Hadsereg felszabadította or- is csatlakozott Ez a párt szagunk nagv részét, kiver- koalíció heti a rémeteket, de belső tartalmát tekintve osztályfelszabadttá.stinVm csak magunk végezhettük el. Fz* a belső felszabadítást szolgálta az egvségiavnslnt. Lesz magyar úilászületés!.. Jól emlékezzünk: nemzeti tal ora állásunknak és néni demóicratikus feilődésünknek döntő ténvezőie volt ez. A helvret megítélésében. a iövő alakításának a gondolataiban és az. úi'ászüteté^ forró érzéseiben eevesültek a haladó és hazafias erők s elszánt harci készséggel fordultak szembe a vek voltak, amelyekben kommunisták és más pártbeliek összefogása nyilvánult meg a régi hatalom bázisainak a szétverése és az új néphatalom megszervezése céljával. Lényegében társadalmi-politikai ugyanilyen jellegű népi szervek voltak a földosztó biszövetség volt: dolgozó osz- zottságok is. Űj bázison — Ezekben a harcokban a „ki kit győz le?" kérdése a dolgozó osztályok javára dőlt el. A tőkés osztályok elvesztették pozícióikat, megerősödött a munkás-paraszt szövetség, megnövekedett a kommunista párt tömegbefolyása, egyesült a két munkáspárt Az osztályharc ilyen kimevnt. Ez a legíőbb értelme 1944-nek és 1945-nek g a felszabadulást megelőző politikai harcainknak: ez az a n.nev történelmi tőkénk, amire most emlékezünk is. amit folvamatosan őrzünk és gyaranítunk ta. — Hazánkban a népfrontmozgalom szervezett megindulása 1941-ben kezdődött. A főbb események és megnyilvánulásai a következők voltak: a Nénszava karácsonyi száma 1941-ben a Magyar Történelmi Emlékbizottság megalakulása 1942l>en, a Magyar Front megalakulása 1944-ben, majd ugyanakkor a Nemzeti Felszabadító Bizottság létrehozása. Mindezeket a fasizmus elleni harcban a kommunisták kezdeményezték és szervezték, de részt vettek benne a baloldali szociáldemokraták, a Kisgazda szakszervezeteket, a paraszt- Párt haladó tagjai és a Paszövetséget, a partizánoszta- raszt Párt képviselői is. Ezek gokat, a Magyar Független- az első népfront-tömörülések ségi Front bizottságait éa részben pártszövetségként, tekintet nélkül pártállásra részben a haladó erők mozműltM. a reakció fronttá- nelele teremtette meg a feltételeket a szocialista átszervezés napirendre tüzésere. Mindez kihatott a népfront szervezeti formájára is. Az az álláspont jutott érvényre, amely túlhaladottnak ítélte az addigi pártkoalíciót, s ezt az osztályszövetség közvetlenebb formája váltotta fel. 1949-ben a Magyar Nemzeti Függetlenségi Front Magyar Függetlenségi Népfronttá alakult át. Ennek az egyesült munkáspárt — a Magyar Dolgozók Pártja — mellett a két agrárpárt, a Polgári Demokrata Párt — ez egyben megszűnésük kezdete is volt —, és a különféle társadalmi szervezetek lettek a tagjai. Ez a népfront-jellegű politikai szövetség már lényegében elvesztette pártkoalíció jellegét és a munkás-paraszt szövetség lett a politikai bázisa, abban a formában, hogy az egyesült munkáspárt vezetésével szövetkeztek benne a szocialista átszervezéssel egyetértő politikai erók. Ennek megfelelően a választásokon egységes listával indult az így átszerveződött népfront, s a többi pártok tevékenysége fokozatosan meg is szűnt. Ez a népfronttömörülés azonban a személyi kultusz viszonyai között és az akkor eluralkodott dogmatizmus következtében teljesen formálissá vált, mert az egyesült munkáspárt szövetségi politikája torzulást szenvedett. — 1953-ban a politikai hibák és a törvénysértések feltárása nyomán állott elő ismét olyan helyzet, amikor a népfrontmozgalom újjászerveződhetett: 1954-ben alakult meg a Hazafias Népfront, s ez év októberében tartotta első kongreszsusát. Ez szintén nem pártkoalíció volt, hanem a különféle társadalmi szervezetek és egyes személyek tömörülése a Magyar Dolgozók Pártja köré a szocialista építés programja alapján. Az akkori hatalmi harcok eredményeként azonban a népfrontmozgalom nem tudott konszolidálódni, mind jellege, mind politikai alapjai tekintetében ellentétes tendenciák ütköztek össze keretei között, s olyan irányzat is érvényre jutott benne, hogy a pártonkívüliek szervezeté(Folytatás a 4. oldalon.) CSÜTÖRTÖK, 1969. DECEMBER 4. DÉMGYARORSZÁG 3