Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-21 / 296. szám

Ne csak egyszer Szép. hogy a mezőgazdasági nagyüzemek erősödésével, megszilárdulásával egyre többet gondolnak a munkából kikopott öregekre, magatehetetlenekre is. Legutóbb az országgyűlésen jelentős intézkedések születtek, hogy enyhítsünk az idősek sorsán. A szegedi járás területén működő mintegy 70 szövetkezetben, szakszövetkezetben igen sok a szociális segélyre, támogatásra szoruló ember. A szegedi járási népi ellenőrzési bizottság is vizsgálta, hogyan tőrödnek velük a szövetkezetekben, milyen támogatást, segélyt utalnak ki részükre. Az ásotthalmi Szabadságharcos Tsz-ben 1968-ban 38 ezer forintot terveztek szülési, gyermekápolási, öregségi segélyre és egvéb juttatásokra. Kifizettek 47 ezer forintot. A deszki Kossuth Tsz-ben a tervezett 145 ezer forinttal szemben 378 ezer forintot, a kisteleki Magyar— Szovjet Barátság Tsz-ben pedig a tervezett 35 ezer forinttal szemben 45 ezer forintot költöttek ilyen nemes célokra. Általában a tervezett szociális alapok, egy-két termelőszövetkezet kivételével, nem fedezik a tényleges szükségletet. A kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben 1967-ben például 39 ezer forintot szánt a tagság a szociális alapból ilyen felhasználásra, tavaly viszont csak 35 ezer forintot terveztek. Ez is bizonyítja, hogv általában a betervezett szociális alapok nagyságát nem a szükséglet, hárem az dönti el. hogy az elkészített éves terv pénzügyileg mennyire aktív, illetve a zárszámadásban menynyit képes tartalékolni. Maradjunk csak a példáknál. Érdekesen alakulnak a számok. Mindhárom szövetkezetben a szülési, gyermekápolási és betegségi segélyre a tervezettnél többet használtak fel tavaly. Az ásotthalmi Szabadságharcos Tsz-ben 142,9 százalékot, a deszki Kossuth Tsz-ben 126,9, a kisteleki Magyar—Szovjet Barátság Tsz-ben pedig 160 százalékot. E tételek kifizetését azonban jogszabály írja elő. Nyilvánvaló, a közös gazdaságok eleget tesznek a jogszabálynak. Az öregek segélyezését viszont nem jogszabály. hanem az emberi humanitás, a nagyüzem „emberi arca" szabja meg. Talán azért is. hogy lényegesen kevesebb gondossággal, törődéssel, alacsonyabb összeggel tervezik az öregek segélyezését Hiszen megint e három példánál maradva; csupán a deszki Kossuth Tsz-ben haladja meg a tervezettet, mert a tagság fontosnak tartja, hogy az öregeknek ts örömet, fehér kenyeret szerezzen. Az ásotthalmi Szabadságharcos Tsz-ben e célra egyáltalán nem fordítottak pénzt, a kisteleki Magyar—Szovjet BaráWág Tsz-ben mindössze 2 ezer forintot költöttek 1968ban az öregek segélyezésére. A szegedi járás tsz-einek kétharmada gyenge gazdaság nyilvánvaló, hogy a pénzügyi lehetőségek Ls korlátozottak. Legtöbb helyen az öregek segélyezése, illetve a tapasztalható hibák, hiányosságok gazdasági okokra vezethetők vissza. Ez mégsem menti a közös gazdaságok vezetőit. hiszen lényegesen többet segíthetnének. Nem korlátozódhat ez. csupán az öregek napjának a megtartására, mint az ásotthalmi Szabadságharcos Tsz-ben. A támasz nélkül maradt tsz-tagok körülményeinek ..javítására oivan megoldásokat kell keresni, amelyek megfelelnek a tagság igényeinek. Lehetne olyan épületeket kialakítani, esetleg klubszerűen is. ahol az egyedülálló öregek bent lakhatnának, vagy gyengélkedő szobákat. Valamilyen térítés ellenében, vagy -a meglevő.. vagyonának átadásával, vagy a nyugdíj megbatározott, százalékáért.. A tszr.a jSZQciáljs alapból adná a különbözetei "Különösen a kezdeti időszakban állami támogatás is szükséges lenne ehhez. A szegedi járási tanács az öregek érdekében tett már egy lépést, mégpedig a községek részére fölajánlott egy összeget, öregek otthona létesítésére, de egyetlenegy falu. község sem fogadta el, nem vállalta a megvalósítást. Nem maradna eredménytelenül, ha a szövetkezetek szociális bizottságai jobban együttműködnének a tanácsokkal e tekintetben is. Napjainkban a szövetkezetek, szakszövetkezetek látványosan az öregek napja megrendezésével ..tudják le" adósságukat. Az öregek többet kérnek, többet követelnek. Ne csak az öregek napján, egy esztendőben egyszer nyissák rájuk az ajtót, gondoljanak rájuk, törödjenek velük, hanem többször is. S az igazság, ezektől a szocialista nagyüzemektől ezt ma már joggal várják. v Sm. Lakács Imrs s , f . " . t* -4 ,V. - . » í pw5 wra 1; spa; v tatai ta sXVi , ri íj aÜfiM i Iti •;„,i . t .". s .,-:z, • LADIK A TISZÁN. Van ugyan motoros kompja is Tápénak, de a gép romlandó. A révészek ókori eszköznek mondják a ladikot, de ilyenkor előszólítják nyugdíjából egy kis szolgálattételre. Régi szerszámnál a szokás is régi: evez az utas is. Most csupa asszony ül benne, kevesebb az erő, mégis gyorsan halad. Vagy talán éppen azért? A révész is férfi. Magasnyomású vízhálózat Sáadorfaiván Nincs még száz esztendős Sándorfalva. Évről évre szépül, csinosodik. A szegedi járás egyik legnépesebb községe. A lakosság majdhogy hatezer fő. A keresők 50 százaléka a mezőgazdaságban, 50 százaléka pedig az iparban található. Sajátos, nagyra nyúló terület ez. A lakosságnak csupán tíz százaléka él tanyákon. A község összes területéből 790 hold a belterület. Az összes utcáknak a hossza 38 kilométer. Átlagosan 26 méter szélesek ezek az utcák. Ez azt is jelenti, hogy a járdák hossza 79 kilométer. Egy-egy nagyobb beruházásnál ezért nagyon meg kell gondolni, hova fordítják a forintokat Nagy összegbe kerül, ha valamit korszerűen, a mai igényeknek megfelelően akarnak megvalósítani. Két körzeti orvos, fogorvos, állatorvos működik Sándorfalván és önálló gyógyszertár is van. Hosszú viták és spórolgatás után hozzáfogtak egy új egészségház építéséhez, ami 1971-ben készül el, erre 2,7 millió forintot költenek. Ennél is nagyob jelentőségű a készülő vízhálózat. Ugyanis tízmillió forintos beruházási költséggel társulati alapon a község magasnyomású vízhálózatot kap. Ez azt jelenti, hogy 40 kilométer hosszúságú • nyomóhálózatot építenek ki. iiaiiiiisiiiiii i $ TANYA TÉLEN Rorvátb Deesö felvétel* Ledöntött kőkerítés Lassan másfél esztendeje, hogy a falvakban történő kisebb-nagyobb szabálysértési ügyeket első fokú hatóságként a községi tanács külön kis bizottsága, „bírósága" tárgyalja és a szükséglet szerint törvényes büntetést szab ki. Azért illik a bíróság szó erre a testületre, mert fölépítése hasonlít magasabb testvére összetételéhez és a rá háruló ügyeket is legalább olyan gondossággal tárgyalja. — Van-e társadalmi haszon abból, hogy a járási tanács leadta ezt a hatáskört? Van-e tekintélye a helybeliekből szerveződött törvénykező testületnek? Dr. Bodó István, a tápéi községi tanács elnöke egyszerre felel igennel mindkét kérdésre. Példákkal bizonyít: Postás a hóban WátJcmkén 11 tápössúk ml is hol- a havat, hol a latyakot, de ázért harminchat (kilométerré nehezen szánnánk rá magunkat. Van, akinek enynyi a kötelező napi „séta" télért. Nyáron mehet kerékpárral is, hóban csak a saját lábán. Rúzsa postásai körülbelül ekkora területet járnak be. Inkább többet, mint kevesebbet, mert a hivatalos elosztáskor csak a dűlőutakat mérték, a tanyai bejárókat nem. Csomagjuk induláskor 15 kilóval húzza a vállukat szabadföldes napon túllépi a húszat is. Ha valaki kézbesítőt helyettesít, csak egyszer teszi... öten járják Rúzsán az Irdatlan nagy határt. A hivatalvezető szerint mindről írhatnánk, mert panasz még nem érkezett egyikre sem. Hogy mégis a Lapos dűlő, Keresztesi dűlő, Négyökrű sor, meg a Ruki erdő alja kézbesftőjét említjük név szerint, annak egyedüli magyarázata, hogy levelet hozott erről a területről a posta a szerkesztőségbe. „Adjanak egy kis helyet a lapban kérésemnek — olvassuk a levélben —, mert ezúton szeretném megköszönni Vass Kálmán kézbesítőnek, hogy a rossz utak ellenére is pontosan megjelent nálunk mindennap a Délmagyarországgal. Nagyon örülünk, hogy friss újságot kapunk. Amikor szabadságon volt, a helyettese egy héten egyszer ha küldött, de nálunk nem volt egyszer sem. Ha nekünk ilyen kézbesítőnk lenne, akármilyen nehezen is, de lemondanánk a lapot, mert hetenkénti egy-kettőért nem érné meg előfizetni. Pedig itt, tanyán egyetlen szórakozásunk e kedves lap és a rádió még, föltéve, ha jó. Sokszor marad csak az újság, s ezt küldjék nekünk továbbra is". Sok levél érkezik hozzánk napról napra. Jólesik olvasni köztük ilyet is. Kedves Vass Kálmán! A mi sorainkat is viszi a nagy hóban, akkor is, amikor az érintetlen fehér sivatagban utat tör magának, hogy eljusson 234 tanya 794 lakójához a levél. Mondják, amikor mi már a gallért is fölhajtjuk a kabáton, a tanyai postás még kiskabátban jár. Fűti a munka. Olvasónk hálájával saját' köszönetünket, elismerésünket is küldjük. Bizonyára nem csökkenti érdemeit, ha nevének említésekor minden tanyai postásra gondolunk, akik reggelenként nekivágnak tarisznyájukkal az apró tanyákhoz vivő nagy útnak, hogy hírt vigyenek a világból, és a nyomtatott betűvel egy kis szellemi táplálékot is. K5szünjük a pontos munkát! H. D. — Többször követett el egyik emberünk szabálysértést. Ha lelegelte a jószága a község rózsáit, behívatták Szegedre, befizette a 6záz forintot. és el volt intézve. Most is kárt tettek a malacai a parkban. Azzal lön hozzám: mondjad, mennyit fizessek, de ide ne hívass! Gyerekkori barátaim ne ítél. kezzenek énfelettem! Szégyen ide. szégyen oda. megbírságolták gyerekkori játszótársai. Meg is mondták neki. hogy vigyázzon jobban. de úgy figyelmeztették, mint akik nemcsak eddigi dolgait ismerik, de a soron következő eseteknek is szemtanúi lehetnek. Szerencsére ez annyira sértő volt számára, hogy azóta zárva tartja az állatokat. Megnyílt az önkiszolgáló áruház, egy jól öltözött fiatalasszony kipróbálta. kell-e itt fizetnie mindenkinek. Csak egy apró zacskó kávét tett el. Szembenézni ilyen vétség miatt az ismerősökkel, esetleg szomszédokkal, akik tudják, hogy távolról sincs rászorulva — sokkal inkább visszatartja a kísértés következő pillanatában, mint az eddigi egyszemélyes, idegen ügyintéző kötelességszerű intő szava és a pénzbírság. Nem tárgyal nagy ügyeket a bíróság, de sok olyan emberrel van dolga, akik apróbb félrecsúszásaikkal sértik a társadalmi együttélés szabályait Szerepének mérlegelésénél nem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy a fiatalkorúak egyre többször kényszerítik különmunkára a bizottság tagjait Bandáznak. Bizonyítani kéne, ki az erősebb. Ott épült a sarkon egv szép kőkerítés, aki azt ledönti, az az erősebb. Furcsa virtus. Legalább olyan óriási cselekedet mint amikor leül a fiatalember a tanácsháza előtt az útra. a busz elé, hogv ne tudjon indulni. Hadd lássa a falu népe. hogy ő aztán igazán nem tucatember. — A KISZ falusi szervezete nem ad programot — mondja a tanácselnök. 6Őt igyekszik bizonyítani, hogy nincs is ilyen helyi programadásra szükség. A művelődési ház — másutt is így van — elsősorban azokat hívja szakkörökbe, művészeti csoportokba, akikkel produkálni, mutatni lehet, bizonyítani, hogy milyen nagyszerű munka folyik falai között Ezentúl ereje, de a mai szervezési körülmények között lehetősége sincs rá, hogy ne csak azokkal foglalkozzon, akikre neki van szüksége, hanem azokkal is törődjön, akik közreműködés nélkül életük célját a keritésdöngetésben látják; ricsajra hangolják torkukat; olyan bandában érzik embernek magukat amelyet ml társadalmunktól idegennek vallunk. a a Még mindig: majd... Egyik vasárnapi cikkünkben a pálinkafőző üstök mellől visszakanyarodtunk a kereskedelem gyümölcsárusító nyári tevékenységére. Arra a következtetésre jutottunk, hogy nemzeti kincsnek számító gyümölcstermésünkre méltatlan sors a pálinkává változás. Néhány olvasónk szóvá tette, hogy sok mindent lehetne még csinálni a gyümölcsből. Idejében persze. Előkerült beszélgetés közben a szatymazi „léüzem" sorsa is. Szégyen — nem szégyen, helyreigazítással kell kezdenünk ezt a témát. Június 19-én hírül adtuk, hogy megkezdte próbaüzemelését a MÉK szatymazi tranzittelepén az a korszerű atomata gépsor, amely a szabadtéri játékok időszakára már friss, vitamindús gyümölcsléhez juttatja városunk vendégeit és törzslakóit. Nem juttatta. Ma sem kóstolhatjuk, hiába csigázták föl érdeklődésünket más újságcikkek is. A tervek szerint ez a gépsor naponként kilencven mázsa gyümölcsöt dolgoz föl — még mindig csak majd. Előrelépés ugyan van. mert az almaié gusztusos címkéjét már jóváhagyta a zsűri, de hogy milyen is lesz a Fini névre hallgató natúr almaié, az alapos, szemléletes tájékoztatás ellenére is inkább csak a fantáziára van bízva. Menet közben ugyanis hamar kiderült, hogy kellene a sorba kapcsolt gépekhez egy szerelő meg egy pótalkatrész. A szerelő méretei a szokásosak. a ..szerkezeti elem" pedig akkora, mint a Fecske cigaretta doboza. Telex. levél — oda, vissza, itt sürgetik. a cég válaszol. Végre küld egy mérnököt, tekintené föl a helyzetet, kell-e valóban az a pótalkatrész. Zsebben hozhatná a mérnök a rosszul sikerült apró valami tökéletes mását. de csak körüljárja, megállapítja, hogy így valóban nincs rendben. Valakinek nem fájt ebben a rendkívüli igyekezettel termő. rekordokat mutogató idei nyárban, hogy Szatymazon nem tudtak földolgozni naponként kilencven mázsa gyümölcsöt — szamócát, meggyet, cseresznyét, rengeteg őszibarackot, almát és mást abból az áradatból, ami a szállítást már nem viselte volna ei károsodás nélkül. Láttam gazdát a nyáron, aki azzal „szórakozott" tehetetlenségében. hogy a félesztendős bamba borjú ki tudja-e köpni az őszibarack magját. Hadd egyen, ha ízlik neki! Kapásból meg tudnák mondani, mennyit vásárolt föi az idén az állami kereskedelem. De azt körülírni sem merik, mennyit nem vettek meg. Nem ez a több. de sok. Ha leég egy szalmakazal, csapásnak vesszük, sajnáljuk akkor is, ha tavalyi volt a szalma. A mindennapi kilencven mázsát sajnálja valaki azon kívül, aki termelte? Pedig a miénk volt — vagy lehetett volna a miénk. Azóta már 800 mázsa almát feldolgoztak. Addig Jutottak vele, amíg a hibás alkatrészhez nem értek. Itt tartályba rakják, hűtik, hogv tovább finomíthassák majd a szerkezet megérkezése után. Tíznapi adagot sikerült tehát már megmenteni. Nem merem elővenni a kalendáriumot. hogy megnézzem. szamócaéréslöl menynyit nem sikerült Olyan gyümölcsöt dolgoztak volna föl, amiből vagy" nem lett semmi, vagy pálinkává válik. Ennyi a helyreigazítás. Horváth Dezső VASÁRNAP, 1969. DECEMBER 21. DÉMGYAR0RS2ÁG 9 »