Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-18 / 293. szám

A világhírű amerikai néger énekes-táncosnak, Sammy Daviesnck nem sok alkalma volt, hogy bemutatkozzék a magyar közönségnek. Mégis, akik figyelemmel kisérik a dzsem-életet. tudják róla. hogy jelenleg e mütajban a világszínvonalat képviselő tehetség. Az utóbbi evekben filmekben, az idén pedig egy tévé show-ban láthatta a magyar közönség. Róla szól riportunk. Sammy Daviesnek, a világhírű énekes-táncos pantomim színésznek legalább annyi ellensége van, mint csodálója. Egy-két igen nagy sajtóbotrányt mondhat mar magáénak, ez a most negyvenkét éves néger énekes és ezek a botrányok oda verettek. hogy Sammy ma Amerika egyik legkeresettebb és legjobban fizetett színésze. Beleszületett a szakmába. Szillei. Sammy és Elvira Davisé orfeumi táncospár volt már azokban a bizonyos polgárjog előtti Időkben is. Foglalkozásuk nem jelentett sem egzisztenciát, sem életbiztosítást. a mulatókat fehér emberek tartották fenn és fehérek látogatták. A „néger-szerződések" záradéka minden esetben az volt: a tulajdonos semmiféle felelősséget nem vállal az esetleges 1 n zu 1 tusokért... Az Ifjú Sammy alig múlt egyéves. amikor már a színpadon van. Hároméves korában megnyert egy amatör táncversenyt és attól kezdve „all rund Professional". Mire felcseperedik, mindent megtanul, amit ezen a pályán tudni kell. Meglepően rövid idő múlva Junior Sammy már a Maslln produkció sztária. Tizennyolc éves korában behívják katonának, tgy ír erről a könyvében: „Egészen eddig azt hittem, hogy ember vagyok. De amikor először átléptem a Fort Warren kiképző tábor kapuját, rögtön meggyőztek arról, hogy ez távolról sem így van. Több szidást és gyalázkodást kaptam, mint egész addigi életemben. Mindennap verekednem kellett. Két Ízben összetörték az orromat, de egy néhányszor én is összetörtem másokét." Amikor leszerel, rámosolyog a szerencse. Meghívást kap a Hollywoodi Clro klubba — egyetlen estére. Ezen az egyetlen éjszakán sztár lesz. Másnap behívják az egyik stúdióba és azonnal több filmre kap szerződést A sajtó dicshimnuszokat zeng róla. Egy kritikusa azt írja: „Egy Frank Sinatra hangja és egy Gene Kelly lába van ebben a négerben". „Egyre többet kerestem — írja könyvében — és ennek pont a dupláját költöttem el. Inni kezdtem és előfordult, hogy egy éjszaka húszezer dollárt ruletteztem el I<as Vegasban ... Valaminek történnie kellett, hogy megállítsa ezt a lavinát..." Történt. 1954 végén Las Vegasból Hollywood felé utazik kocsiján és belerohan egy nyergesvontatóba. Borzalmasan összetöri magát és elveszti a fél szemét. Iszonyatos szívóssággal kilábal a halál veszedelemből és nemsokára újra Hollywoodban dolgozik. Nagyobb sikere van. mint bármikor, és többet ls keres, lassan ki tudja fizetni adósságát, de mégsem boldog. Üjabb és újabb esztelenségekbe hajszolja magát — öngyilkossági kísérlet a vége. Autóstól akarja levetni magát egy szikiéról: a kocsi fennakad egy klszögelléeen. Megmentik — az eset felrázza addigi letargiájából. Élnie kell. De a dicsérd kritikák mellett egyre több az. amelyik Sammy ellen uszít. Hogy elterelje magáról a figyelmet, elvesz egy néger táncosnőt feleségül, de a házasság természetesen nem tart sokáig. A kiábrándult énekes 1960ban ismerkedik meg Hollywoodban May Brittel, a pálya csúcsán álló svéd filmsztárral. Néhány hónap múlva összeházasodnak. A szőke svéd sztár és a botrányhős Sammy házassága minden eddiginél nagyobb port ver fel Amerikában. Ezt fokozza egy váratián siker: önéletrajzi könyve több kiadást ér meg és az amerikai bestseller-piac egyik nagy slágere lesz. Két zenemű kiadó vállalata ós egy hanglemez társaság tulajdonosa. Ruháit Európában csináltatja, cipőit Hong-Kong-ban. Évente kétmillió dollárt keres. „Ne higgyék, hogy 'könynyű dolog ez — írja könyvében — minden este »le kell győzni« a közönséget. Olyan ez, mint egy jó kis bunyó a Madigon Square Gardenban. Az győz, aki a gyorsabb." Nevet, elkínzott arcán összeszaladnak a ráncok, komédiázik. énekel, tancol. minden este úgy lép a közönség elé. hogy: „OKÉ fiúk, lássuk klnefk a fegyvere gyorsabb és már tüzel is." Az előadás szünetében titkára rendszerint azzal nyit be az öltözőbe: „OKÉ Sammy, m« megint te voltál a gyorsabb". Mindhalálig A skót haldoklik Körülötte ott van az egész család. A nagynéni halkan így szól az unokahúgához: — Elsőosztályú temetést rendezünk neki? — Minek? Jó lesz a másodosztályú is. Az unokaöccs közbeszól. . . — A harmadosztályú is megjárja ... A haldokló utolsó erejét összeszedve: — Azt a rövid utat akár gyalog is megtehetem ... Gyerekszáj — Mi akarsz lenni, kisfiam? — Generális. — Az ne légy. mert az ellenség megölhet. — Akkor inkább ellenség leszek. Különös kórkép Karrier A filmstúdióban hajbakapott a két főszereplő. — Mit akar tulajdonképpen ez a közönséges perszóna? — zokog az egyik sztár. — Hiszen én már híres voltam akkor, amikor ő még azt sem tudta, honnan vegye elő a következő férjét! Caruso Carusónak, a híres tenorlstának, amerikai turnéján elromlott az autója. Amíg a kocsit megjavították, Caruso bement a közeli telepre, ahol a farmer és felesége nagyon kedvesen fogadta. Búcsúzáskor a farmer megkérdezte: — Megtudhatnám, hogy voltaképpen kihez volt szerencsém? — Caruso vagyok — válaszolta a tenorista. Ennek hallatára a farmer összecsapta a kezét, és boldogan felkiáltott: — Ez aztán a meglepetés! Soha sem hittem volna, hogy megtisztelő látogatásában lesz részünk. Képzeld csak asszony, ő az a híres utazó, akiről nemrégen olvastál. Caruso! Robinson Caruso! A klasszikus lengő Gellei Pityu, a népszerű Bivaly, szavakkal alig kifejezhető mértékben unatkozott. Már mindent megpróbált: Icukára gondolt, a tegnapi detektívregényre, gyufésskatulyát egyensúlyozott az orrán, tízfilléreseket kapott el jobb, majd bal kézzel, azután hidegvagoval a cipője talpát feszegette. Az unalom azonban maradt. Sőt, nagyon úgy nezett ki, hogy eltart a munkaidő végéig. És ekkor váratlanul, szokatlan esemény következett be: kipattaqt az isteni szikra. Az ötlet, mely hatácsak percekre is, de megölheti az unalmat, és fényt, derűt, felszabadult kacagást hozhat Gellei Pityu (a népszerű Bivaly) sivár életébe: Gondos célzás, egy könnyed csuklómozdulat, majd ... ! A felfüggesztett, féligkész munkadarab úgy vágta hátba Cérna Emil ipari tanulót, hogy az átbukfencezett a megmászhatatlannak hitt ócskavasdombon, két és fél métert csúszott a hullámos betonon, s a produkció sikeres befejezéseként derékig eltűnt a műhely sarkában öszszehordott évtizedes törmelékben. Kacag a műhely... A nepszerű Bivaly viszt a prímet; műemléknek számító pókhálók hullnak a plafonról a liarsany örümkitörések következtében. Csak ketten maradnak komolyak: Cérna Emil ipari tanuló — aki pillananyilag egy kis levegővel is beérné vidamkodas helyett — és az öreg. Az öreg, aki ötvennyolc évét meghazudtoló fürgeséggel és egy kecses szökkenéssel a népszerű Bivaly előtt terem: kicsit ágaskodik, kicsit céloz, aztán puff... Halálos csend a műhelyben. Két okból: egyrészt mivel a pofon minden kétséget kizáróan a klasszikus lengőütések közé tartozik, másrészt, mert a népszerű Bivaly százkilencvenkét centiméter magasan hordott bal orcáján végződik... Feszült várakozás, némi fejszámolással egybekötve: a Bivaly cirka 104 kiló és egyszer, kificamodott vállal, egyedül hajigálta ki az alsókecsmegi Spartacus teljes birkózó szakosztályát a „Kispintyőke" étteremből. Az öreg 158 centi lehel és sublerrel a köpenyzsebében 51 kiló. A viadal végső kimenetele aligha kétséges: Hetymegi Oszkár betanított segédmunkás a telefon felé indul, hogy egy súlyos agyrazkódásos művezető-helyettes alig pihegő testéhez mentőket rendeljen. De nicsak... a telefon korai: a viadal egyelőre elmarad. Az öreg a klasszikus lengővel lezártnak tekinti az ügyet, visszaballag a gépéhez, míg a népszerű Bivalyt látszólag teljesen lefoglalja szépen dagadó bal orcájának tapogatása. Félelmetes jobbja mozdulatlanul csüng farmernadrágja mellett. Az unalom viszont elszállt. — Te ezt tűröd? — susogja a Bivalynak Bramcsák Józsi, a Ragyás. — Majd ... Majd a meló után ... Az utcán ... Ott megkapja ... Ott nézd meg ... Nullás lisztet csinálok belőle... Nem — előbb fasírozottat, és csak aztán nullás lisztet... És a végén egy pocsolyában csiriznek keverem ki az egeszet... — sziszegi vissza a Bivaly és közben ,S" betűket hajlítsad. efflr három ooíoe vascsőből Kár felfújni...! Fél tíz. Az öreg utolsónak ballagott ki a műhelyből: előbb gondosan letörölgette a gépét, elrakosgatta a szerszámait. Kisétált a kapun, nekivágott a térnek. Ahol a legsötétebb: a templom mellett megy az 52-eshez. Hirtelen megáll. Mögötte négy-öt lépéssel a Bivaly is. Nem tudja, most mit csináljon, másszon rá rögtön, vagy csak odébb, a bokrok mellett. — Na! Mi lesz — szólt rá az öreg. — Csak nem félsz? A Bivaly mozdul, megáll. Zsebrevágja a két kezét, vagányosan felhúzza a vállait: — Szégyen a futás, de azért csak próbálja ki, öreg, mert még rossz vége lesz! — Mi az isten! Meg egy pofont akarsz? — Mit képzel? — hörgi tisztes távolból a Bivaly. — Magának mindent eltűrök? — Gyere ide! — a hang parancsolóan cseng, a türelmetlen mozdulat nem hagy kétséget: menni kell. * — Nem, nem csinált fasírozottat belőle — meséli másnap a műhelyben Ragyás. Nullás lisztet se ... Sőt a csirízkeverés is kimaradt... Leültek egy padra, az öreg dumált. Csak annyit hallottam: „ilyen szép, nagydarab marha ..." meg hogy „ ... azért még lehet normális ember belőled ..." A Bivaly? Nagyon csendesnek látszott. Kikísérte az ötvenketteshez az öreget. Lejattolt vele, aztán ott ácsorgott még vagy egy fél órát a téren. Mitől szelídülhetett meg? Halvány lila dunsztom . .. Később aztan oda fajult a dolog, hogy egyik reggel a műhely egyik csendes pillanatában atyaian megsimogatta Cérna Emil ipari tanuló busa fejecsketót. És eljött a harmadik nap is. A krízisek ideje. A Fiatal Üjságíró tekintete révetegből ködösbe csapott át. homlokán megmerevedtek a párnapos barázdák, halántékára csendesen beköszöntött az első ősz hajszál. De még mozgott: fel s alá rohangált a szerkesztőségben. Az Idősebb Kollégák megértéssel. némi izgalommal, de szó nélkül figyelték vergődését. Mindannyian tudtak, az ifjút az Első Kényes Téma gyötri. s a krízisen egyedül, kizárólag teljesen egyedül eshet át. A Fiatal Üjságíró egyszer, csak megállt. Elszánt mozdulattal levetette magát egy székbe, kinyitotta az írógépet. és sebesen pötyögni kezdett. De a második sor ulán már ismét talpon volt. Határozott léptekkel a „Főszerkesztő" felírású ajtó felé Indult. lenvomta a kilincset. Az Idősebb Kollégák lélegzetvisszafojtva figyelték mozdulatait —, de aztán mégse ment be. Hazament. Lefeküdt a díványra és megpróbálta gondolatait valamiféle rendszer, be gyömöszölni. Néhány perc múlva azonban kimerülten elaludt. Képzelete lázasan tovább dolgozott, s agyában egymást kergették a vadnál vadabb képek. Azt álmodta, hogy ő a Sajtó — és Nagyhatalom. Szabályos sorokba rendeződve, díszlépésben vonultak el előtte a Kényes Témák, és ő nagyvonalú gesztussal egyet-egyet kiemel közülük, megírja őket, aztán fogadja a Társadalom őszinte gratulációját. Majd folytatódott az álom: főszerkesztőiévűi vívott véres párbajt, megielenésre-szemétkosárra. Az ő kezében esak a cikke volt. azzal hadonászott, míg a Fonok a prémium-kiutalást szegezte a mellének. Egyre hátrább és hátrább szorult, egészen a szakadék széléig. Másnap reggel kicsit törő. dötten, gyűrött arccal, de jókedvűen fütyörészve ment be a szerkesztőségbe. — Azt a múltkori dolgot, tudod, amit említettem. hm..„ nem írom meg — vetette oda rovatvezetőjének. — Piti kis ügy. kár lenne különösebben felfújni... Kávét kért a titkárságon, leült az írógéphez, és felhőtlen homlokkal, játékos könnyedséggel egy glosszát kezdett kipötyögni rajta. Az Idősebb Kollégák Pillantásaiba megbecsülés költözött. ahogv a felszabadultan játszadozó ifjúra néztek; keményen kiállta a próbát mától fogva közéjük tartózott... — puskás — Bezzeg a mi időnkben...! Vannak dolgok, amelyekről többnyire kísértetiesen egyezik az emberek véleménye. A tél hideg, a nyár meleg, a nappal világos, az. élszaka sötét. Az ilyesmiből sohasem lesz újságcikk. Szerencsére akadnak dolgok, amelyekről meglehetősen eltérőek a vélemények. Olyannyira, hogv tíz megkérdezettből csak elvétve akad kettő-három, aki hasonlóképp látná az ügyet. A kérdés: hogyan látja a mai fiatalokat, különös tekintettel a bezzek a mi időnkben"-re? AZ AGGODALMASKODÓ: — Én igazán nem is tudom, mi lesz ebből, tisztelettel? Megyek a villamoson, felszáll három taknyos. Az egyik megkérdezi tőlem: „Nem tetszik tudni, hol kell leszállni a Kösöntyű utcához?" Hallgattam, mint a sír, világos, hogy kötözködni akarnak. Megkérdi még egyszer, most már hangosabban. Képzelje csak el! Tőlem, aki már akkor is tudtam, hogv hol a Kösöntyű utca. amikor ő még a legelőrelátóbb családtervezésnél sem igen kerülhetett szóba. Persze, bennem emberére talált; én nem hagyom magam provokálni. Hallgattam. Erre a másik: „Hagyjad, lehet, hogy süketnéma az öreg ..." Hát tessék! Ezt kapjuk tőlük süketek vagyunk, hülyék, szenilisek. Most mondja meg nekem, milyen alapon? Mikor hárman együttvéve sem tudnak annyit, mint én egyedül: hogy merre is van az a Kösöntyű utca? A KATONÁS: — A szigor, az hiányzik manapság, kérem. Engem minden reggel, délben, este elvert a faterom. Hétfőn, szerdán, pénteken szíjjal, kedden, csütörtökön, szombaton nádpálcával. Vasárnap pihent a z öreg. isten nyugosztalja. Meg is nezheti a lapomat! Ügy megvan minden hónapban a teljesítményem. mint a pinty! AZ ERKÖLCSÖS: — A moziban. Pont az orrom előtt. Ott csókolódznak a szégyentelenek. Mondom a férjemnek: „Te. Guszti, vágd már nyakon valamelyiket!" De addigra már abbahagyták, mert hogy megint lövöldözni kezdtek a filmben. — És hogy öltözködnek? Ha egy ilyen lány leül vetem szemben a villamoson, még azt is megmondhatom, volt-e vakbélműtétje. Ha sokáie hagyják ezt a minidiA KÁRÖRVENDŐ: — Ügy kell a demokráciának, hehe. Lovat adott alájuk, ment a dédelgetés. Most aztán megnézhetik a kedvenceket! Isznak. dohányoznak, dorbézolnak, táskarádióznak. Én már megmondtam akkor is. de kl figyelt oda? Egyáltalán, ki figyel egy Pattantó Bélára? Pedig érdemes lett volna? Ha rám hallgatnak, most nem itt tartanánk! Nem kellene félnünk, hogy öregségünkre a saját gyermekeink küldenek bennünket nyugdíjba! AZ ELNÉZŐ: — Hagyni kell őket, hadd tombolják kl magukat. Csak szórakozzanak. játsszanak kedvükre. Majd megunják. Mi is meguntuk. pedig mi aztán tudtunk hecceket csinálni! Én például az iskolában rendszeresen akácmézet töltöttem a szivacsra. Ügy beszívta, hogy az gyönyörűség! Aztán megfogta a tanár... Ma? Egy jó csínyt se tudnak ...! Az érem másik oldala: hogvan látják a fiatalok? A MEGFONTOLT: — Nézd. kérlek szépen, én nem ls tudom. Azt hiszem, elégedett vagyok. Bár a fene tudja: lehetne jobb is. Hát. konkrétan csak ennyit. Ami az általánosságokat illeti: ha a reálbér növekedésének üteme meghaladja az igényeim emelkedését, azt hiszem egy idő múlva 110 forintos bérletet veszek.... A VILÁGMEGVÁLTÓ: — ígv nem lehet előrehaladni: lassan, óvatoskodva, félszemmel a konvenciókon! Bátran. robbantani kell! Vezessék be a négyórás munkaIdőt. a telies automatizálást, az önkéntes munkabér-megállapítást. és az ingyen mozit Valamit valamiért! Akkor maid mi. fiatalok, is megmutatjuk, mit tudunk... AZ IGÉNYTELEN: — Nekem megvan a betevő farmernadrágom. a taskaradiőmban vadonatúj az elem. a haiam is szépen növöeet. Semmi értelme, hogy meg lelkizzek is... AZ ÓVATOS: — Most mllven szempontból kérded? Elvi síkon, politikusán, vagv csak ügy globál? Szóval konkrétan én. mint öt evig úttörő őrsvezető, mint hatodik éve KISZ-tag. és főleg mint brigád kultúrfelelős. azt hiszem. nem mondhatok mást. mint hogy a gyarmati felszabadító mozgalmat tiszta erőmből támogatom. Ja. és maidnem elfelejtettem, meggyőződésem, hogv harcunk nem tesz hiábavaló..: K. &