Délmagyarország, 1969. december (59. évfolyam, 279-302. szám)

1969-12-14 / 290. szám

BRIDZSPARTI xöx^wVxi:-'.-:; :v sí:;:!:;::*;:; PICASSO KECSKE UJ VERSEK Andrássy Lajos: AZ ALOM IS ÉLTET A csillag nem tűnik le úgy hajnali égről oly észrevétlenül, mint búcsúnk perce tűnt. Maradtál vélem oly levethetetlen mégis, mint bőröm. Ugyan végül egyszer mersz-e magaddá tenni véletlenben is oly akartan, ahogy ott történt? Bús. máló avarban jártam — s találtam elhullt ékkövet!7 (— a perc, mig élek immár így követ.,.) S ha szégyelnéd, ám húzd fel szűzi tógád. . csak lelkemet még egyszer igy öleld át... ÉrckSvl Zoltán: MUNKÁSSZÁLLÁSON Vége a napnak, és az ágy alá kerül a csákány, az ásó. a lapát. Gally tördelés, majd krumplihámozás. Bő lével paprikáskrumpli készül, vagy öreglebbencs öregen lepattogzott lábosokban. A tésztát tátfoli asszonyok készítették. Áldottak legyetek hazai izekl Egy bajjal ebéd s vacsora gondját vetjük eL Utána — vérmérséklet szerint —• lassú vagy gyors mosogatások, majd ulti, sakk, pipázás. Fiatalok hangos kacagása, idősebbek csöndes beszélgetése. A tervek a legcsöndesebbek. Az örök tervek: hogyha... majd nem hetenként járunk haza. Vágyakozás. Gyerekek fényképe jár körül nehéz kezekben; végül — mindannyian egyedül — a szalmazsákok gödrébe fekszünk, az izmok lassan ellazulnak, és súlyos álmok jönnek szemünkre a hagymaillatú éjszakában. Petrl Ferenc: FÜSTGLÓRIA és megfeledkeztél és nem tudod már mert ki nem feledkezik meg? mert kinek a feje káptalan? átutazóban Idegen kocsmákban mindennap másik asztalokná' átutazóban az ifjúságodon az életeden és megfeledkeztél és nem tudod már elmállott széthullt összeroncsolódott arca a poharad alján s tinavók isznak a poharadba abba a házba nem lehet bemenni az a szoba üres az az ablak vakablak A helyszín: vidéki szálloda, közel a fővároshoz. Kilencóra, a vendégek lassan szállingóznak lefelé a lépcsőn a reggelihez. Barczelonay Attila, nős, budapesti lakos, kéz a kézben egy ifjú hölggyel ugyanezt teszi, s a lépcsőház kanyarulatában szembetalálkozik főnökével, és annak feleségével. Nem lehet kitérni. Mi sem 'természetesebb, mint, hogy a főnök ezen szavakkal fordul hozzájuk: — Nohát, micsoda meglepetés! Mikor érkeztek? — Ho-og-gy mi? Izé... tegnap... — Hát ez igazán kitűnő ... őszintén szólva, Barczelonay kartárs, már nagyon régen szerettem volna megismerni a kedves feleségét... Sejtettem, hogy jó ízlése van... Most már a főnökné aszszony is beleavatkozik a beszélgetésbe: — Mondd, kedvesem, tudtok bridzselni?... Mert ha férjecskédnek nincs ellene kifogása, boldogok lennénk, ha este a szobánkban, vagy a ti szobátokban ... Persze a „férjecske" nem vallhatja be, hogy nekik nincs közös szobájuk. A bridzsparti jól sikerül. A főnök és felesége el van ragadtatva Barczelonaytól és annak feleségétől, illetve a hölgytől, akit annak tartanak. Igen, meg is kell ígérniök, hogy ez a véletlen hozta kapcsolat nem szakad meg, odahaza Pesten okvetlenül ellátogatnak a főnökékhez. Barczelonay azt reméli, hogy a fogadkozás feledésbe merül. De nem így történt. Alig két hét múlva a főnök a folyosón megszólítja beosztottját: — Szombat estére okvetlenül várunk benneteket... Mit lehet tenni? Barczelonay szombat este beállít a feleségdublőzze! A visszahívás veszélyét Barczelonay ügyesen elhárítja rossz lakásviszonyaira hivatkozva; inkább úgy egyeznek meg, hogy legközelebb egy vendéglőben látják vacsorán a főnökéket. Ez is megtörténik, ámde Barczelonay legnagyobb kétségbeesésére a főnökné addigra mér annyira megkedveli a „házaspárt", hogy ragaszkodik a rendszeres találkozáshoz. Nem kis fejtörést okoz barátunknak, hogy igazi feleségét (akit eleddig mindenüvé magával vitt), csak és kizárólag e napokon felcserélje az álfeleséggel, s nejét ugyanezeken az estéken viszszatartsa a társadalmi élettől. Közben jó sok idő telik el, egy esztendő, vagy talán annál is több, Barczelonay már régen szakított ezzel az ügygyei, sőt az ifjú hölgy már férjhez is ment azóta, de két-három havonta Attila felhívja: „Segits rajtam, könyörgöm! Az ördög vigye el, már megint meg vagyunk híva..." S a hölgy merő irgalmasságból kimenőt kér férjétől. Nem is lenne semmi baj, ha történetesen Barczelonay cgv szép őszi vikendet megint nem egy vidéki szállodában töltene. De most már az igazi, hiteles feleségével. Megint reggelizni indul, megint kéz a kézben, s ismét szembetalálkozik a lépcsőhajlatban főnökével és annak feleségéve! Nem lehet kitérni. Attila zavartan rebegi: — Engedjék meg... a ... fe-fe-leségem... A főnökék egymásra néznek. hűvösen biccentenek és továbbállnak. A főnök: „Azt hiszi, hogy hülyék vagyunk .. .* A felesége: „Micsoda alak! Ezzel az öreg nővel csalja a csinos kis feleségét...!" N. S. Füssy László: EGY PILLANTÁS MAGAMRA Mit vártam is, a költők minden dolga Lett számvetésem, gondom és bajom; Beteljesültek s mar vehetem sorba A jót s a rosszat, jut rá alkalom. Beteljesült a koplalás, a fázás, A büszkeség, a fényittas magány. Beteljesült a néma hidegrázás. Majd térdrehullás álmok szózatán. • Beteljesült, mely nyűgöz minden átok S a villanó él-zsarnok s nép felett. A halhatatlant sóvárgó zsarántnok S már új öröm, hogy kaptam életet. Beteljesült a vég s hogy nincsen vége. A tér s idővel sújtó képtelen. Mely szíven ütve borzalom tökélye S ha zord s ha rút is mégis egy velem. Beteljesült itt minden ember-módra. Beteljesültem tűz s jéggel magam. Csak egy nem volt s majd ezt mondom [halódva Hazvg szavam; az út bár úttalan. SZURCSIK JÁNOS PÉNZÉT SZÁMOLÓ Ormos GerS: BRUNNERTÓL — BRUNNERIG Erik Brunner több mint hat évig készülődött erre a kirándulásra. Ez idő alatt ő már senkivel se levelezett, rokonok, ismerősök nem érdekelték, hamburgi lakásában sohase fogadott vendéget, megutálta szobáiban az ódon bútorzatot, az avas, gyapjúszagú szőnyegeket, a poros képeket, a komor kárpitozású falakat; általában mindent megunt, amiért idehaza valamikor lelkesedni tudott, a kocsiját kétévenként cserélte, holott csak nagyon ritkán ült bele és céltalanul csavargott a 6zéles utakon, ötletszerűen állt meg valahol enni, s mindenütt irgalmatlan nagy csalódással állapította meg, hogy idegenek, undorítók az emberek, senkinek nincs egv ió szava hozzá, senkit sem érdekel, hogv Erik Brunner hatvankét éves mérnök beállított közélük. senki se próbálja emberközelségbe szorítani magához. Hat év alatt kétszer határozta el komolyan, hogy hazajön. Az első alkalommal azért maradt e! mert sürgős munkája akadt egy építkezésné! a másik, mert be kellett feküdnie a kórházba, gyomorműtétet hajtottak vévre rajta. De most végleg határozott. Az útlevelét július első hetében kapta meg, örült, mint gyermekkorában az iskolai bizonyítványnak, hazasietett. előszedte bőröndjei! s amint felnyitotta a dolgozószobájában, valami egészen különös izgalom fogta el: mit vigyek magammal, mire lesz szükségem? Három hétre megyek, szállodában lakom, csak néhány ruhadarab kel! minden ittmarad, ahogyan most van. Három hétig zavartalanul percegtetheti a szú az Intarziás bútorokat, a pókok áthálózhatják a szobákat, senki se bolygatja őket. a kulcsot nem hagyom itt Hilda Millernél, semmi szükség arra, hogy távozásom után bejöjjön és keresse Erik Brunnert az íróasztalnál, vagy a recsegő heverőn és fintorgassa az orrát, hogy megint vastag dohányfüst áll a levegőben. Csomagolt Erik Brunner. letérdelt a rózsaszín árnyalatú szmirnára. igyekezett szép rendben elrakni az ingeit, arra gondolt, hogy va.ion felforgatják-e holmiját a vámnál. Ha megkérdezik, mit viszek — mosolygott magában —. azt mondom: semmi mást. csak Erik Brunnert. És hová utazik? Brunner Erikhez — mondom majd nekik, és ez igy nagyon érdekes, nagyon izgalmas lesz. kevesen tudják így megfogalmazni, miért mennek haza a kényelmes lakásukból egy faluba, ahol mondjuk Brunner Erik egy földes szobában gyerekeskedett, ahol mezítláb futkosott Uyen nyári napokon és a szőlőben megmászta a fákat. örült Erik Brunner. hogy ezt a belső vívódást ilyen szépen fölmérte magában és a csomagolás után lement ebédelni, megnézte a kocsit, s délután négy órára készítette elő az indulást. Érdekes, gondolta, amikor már csak a könnyű felöltőjét kellett levinnie a lakásból, milyen szorongás fogott el most: milyen halott lesz ez a lakás három hétig... Leeresztette a redőnyöket, háromszor végigjárta a szobákat, beszorította a vízcsapokat. leszedte szekrényeiről a kulcsoka! csörömpölő csomót gyűjtött össze a zsebében, elhatározta, hogy ezeket majd elhelyezi valahol a kocsiban, ne juttassák eszébe a lakást, a szekrényeket, a ruháit, könyveit. tervrajzait, semmit se juttassanak az eszébe, mert ő most mindenestül itthagyja Erik Brunnert. beül a kocsiba, nekivág az útnak és meg sem áll addig, amíg meg nem találla Brunner Eriket. Az út izgalmai persze minden töprengést kivertek a (éjéből. Figyelnie kellett, előrenézett, ahol roppant messzeségben egy cingár, vörös haiu kölyök rémlett fel előtte, s minél jobban falta a kilométereket, annál jobban megsűrűsödött a hamburgi köd