Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-14 / 264. szám

Újjászületett egy bölcsőde • Bensőséges ünnepségen nyitották meg Szegeden a Petőfi Sándor sugárúti böl­csődét, a III. kerületben. A résztvevők annak örültek egyöntetűen, hogy harmad­szorra immár, talán végle­gesnek tekinthető az Intéz­mény újjászületése, nem kell többet tatarozni. Az épület tavaly, az év végén vált életveszélyessé, a szőregi Építő Ktsz idén február 11-én látott munkához. La­punkban többször is foglal­koztunk az épület átadásá­nak elhúzódásával: az első határidő június 30 volt, a legutóbbi pedig október — most már biztosnak látszik, hogy a jövő hét elején újra benépesülnek a bölcsőde seobái. Az ünnepségen részt vet­tek annak a két bölcsődé­nek a képviselői is, amelyek a hosszúra nyúlt tatarozás idejére befogadták a kicsi­nyeket. Az általuk s a ke­rület tanácsa által adott se­gítséget dr. Sövényházi Fe­rencné vezetőnő köszönte meg. Vincze Antal, a kerü­leti tanács vb elnöke meg­nyitó szavaiban kitért arra, hogy az újabb félmillió fo­rintos beruházással, amelyet az épület újjávarázsolására költöttek, a kerület a város legkorszerűbb bölcsődéjét mondhatja magáénak. Ezt igazolja a megnyitó vendé­geinek a szobákban tett el­ső sétája is: kívül-belül új bölcsődével gazdagodott a varos. A szegedi táj és a városellátás Nem is olyan régen, né­hány esztendővel ezelőtt még megesett, hogy sorok álltak a hentesboltok előtt. A piacokon sem lehetett megfelelő minőségű gyümöl­csöt kapni, ingadoztak az árak, egyik napról a másik­ra lényegesen megváltoztak. Igaz, napjainkban is megtör­ténhet, hogy aránylag magas áron kerül a fogyasztóhoz a gyümölcs, de még rossz­indulattal sem lehet állítani, hogy a városellátásban ko­moly hibák lennének. A sze­gedi táj árutermelésével, s a város ellátásával, a közgaz­dasági hatóerők figyelembe­vételével igen sokat foglal­kozik Hovorka István, a Sze­gedi megyei jogú városi ta­nács mezőgazdasági és élel­mezésügyi osztályának veze­tője. Doktori disszertációját is ebből a témakörből ké­szítette. Vele beszélgettünk a városellátásról, s a meg­termelt mezőgazdasági áruk értékesítéséről, piacra jutá­sáról. Mit és honnan Kétségtelen, hogy napja­inkban igen nagy szerepet tulajdonítanak egy-egy vá­ros ellátásának. A jó város­politika nem feledkezik meg a termelési, áruértékesítési tevékenységről sem. A lé­nyeg. akkor lehet elősegíteni a jó városellátást, ha a köz­gazdasági hatóerőket megfe­lelően érvényesítik, ha egy­egy termelési körzetet nem rendelnek alá egy-egy város ellátásának. Szegeden 1960-tól napjain­kig 25 ezer fővel szaporo­dott a lélekszám. Ez termé­szetesen megmutatkozik a fogyasztói piac bővülésében é6 a vásárlóerő növekedésé­ben. Hatalmasan megnőttek az igények, ami elengedhe­tetlenül választékbőséget kö­vetel. Mindezek ellenére a városellátás 6zínvonála nem romlott semmilyen téren sem. Az élelmiszeripari el­látásba minden mezőgazda­sági termék beletartozik, kezdve a kenyértől a borig, a tejtől a gyümölcsig. Nyil­vánvaló. hogy a szűkebb szegedi tájra, a négy terme­lőszövetkezetre nem lehet rábízni a váro6 ellátását. Szelektálni kell, mit érde­mes itt termelni, mi fonto­sabb az ellátás szempontjá­ból. Mindenképpen a közel­ben, a városi földeken kell a tejet, a gyümölcsöt, a zöld­ségfélét megtermelni. A ke­nyérnekvaló más tájakról is ideutazhat. Ennek érdekében fejti ki koordinációs tevé­kenységét a mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály. körüli a piac igénye, s 260 vagon a varos termelése. En­nek 80 százalékát a kisegítő gazdaságok adják. Tervek Adatok Szovjet miniszter­helyettes látogatása Szegeden i 14 ggSPF* MM*- <Mfe „V ' Vj W 1' ÉL K^lliíty /iÉáP Napjainkban a város ellá­tásához szükséges termékek­ből az alábbiak szerint vál­lalnak szerepet a szegedi szövetkezetek és kisegítő gazdaságok. A kenyérgabo­nának 8 százalékát, a tej­nek 8, a tojásnak 22, a csir­kének 49, a burgonyának 14, a zöldségnek 72, a gyümölcs­szőlőnek pedig 35 százalékát adjak piacra. Igen jelentős a kisegítő gazdaságok szere­pe. Ugyanis az állami és szö­vetkezeti szektor mellett háztáji kertek, háztáji gaz­daságok igen nagy mennyi­ségű árut termelnek. Szege­den 8 ezer kisárutermelő gazdaság található, lényegé­ben miniterületekkel, 200 négyszögöltől maximum egy holdig. Különösen a zöldség­ellátásban nagy a jelentő­ségük, s nemcsak szegedi piacra, hanem országos pi­acra is juttatnak áruikból. Éppen ezért a kiskertakció is támogatja a kisegítő gaz­daságokat. Napjainkban a város ellátásához évenként 230 vagon baromfi szüksé­ges. 112 vagonnyi árut a Móra Ferenc és az Üj Élet Tsz szállít. A többi a sze­gedi tájból, a Szeged kör­nyéki földekről érkezik a piacra. A fogyasztáshoz szük­séges 30 millió tojásból 6 millió az a mennyiség, amit a táj ad. A többi az orszá­gos terítés útján kerül vá­rosunkba. Tejből évente 231 ezer hektoliter a szükséglet, s a négy szegedi közös gaz­daság mindössze 16 ezer hektolitert termel. Sajnos, a kisegítő gazdaságokban sem dívik a tejtermelés. Az Üj Élet Tsz tejfeldolgozó tevé­kenysége inkább a választék bővítését szolgálja. Gyü­mölcsből-szőlőből 750 vagon Igen lényeges, hogy a vá­ros ellátása érdekében mit tesznek, mit terveznek a ter­melőüzemek, hogyan akarják az igényeket még jobban ki­elégíteni, s a lakosság lélek­számának növekedésével ezt a színvonalat tartani, vagy javítani. Elsősorban a zöld­ségtermelést és. a tejterme­lést próbálják javítani. Mo­dern szarvasmarhá-tehenésze­tet hoznak létre a meglevők mellé. így a Haladás és a Felszabadulás Tsz-ben. Ter­mészetesen kihasználják a kedvezményeket .hiszen köz. tudott, hogy ,70 százalékát a szarvasmarha-építmények költségeinek az állam ma­gára vállalja. Továbbra is élnek a geotermikus energia lehetőségeivel, így a mihály­teleki Üj Élet Tsz-ben nagy­szabású termálvízprogramot valósítanak meg. A cél az, hogy a város környékét egy belterjesebb kertészeti nagy­üzemi övvel vonják körül, csupa-csupa fólia-, üveghá­zakkal, hogy a kora tavaszi és kései primőrökből elegen­dő legyen. Ez egészen a megvalósulás stádiumában van. A növekvő árumennyi­ség, bár nemcsak a városel­látást szolgálja, hanem or­szágos érdekeket, exportcé­lokat, mindenképpen kedve­zőbbé teszi majd az árakat. Ez természetesen a szabad­földi primőrökre, a szabad­földi termelésre is vonatko­zik. A városellátást szolgáló munkálkodást három alap­vető gondolat fogja Ö6sze: a szegedi táj történelmi, társa­dalmi tradíciói, azok az in­tenzív kultúrák, amelyek év­tizedekkel, évszázadokkal ez. előtt kialakultak. Másrészt a dinamikus fejlődés üteme — különösen érdemes a gazda­sági tényezőket figyelni, hi­szen a gazdaságok csak így boldogulhatnak — az elmúlt évben 8—10 millió forinttal nőtt a gyümölcsből felhozott áruk értéke. A négy szegedi tsz tavaly már 20 millió fo­rint értékben árult ezekből. Mindezek mellett azonban a speciális helyzet is megha­tározó. hogy a szegedi táj olyan exportövezet, ahol az országos igényekkel számol­nunk kell. A további mun­kálkodás, a városellátást szolgáló tevékenység min­denképpen megköveteli, hogy hosszabb távon egy tudomá­nyosan megalapozott, egysé­ges koncepció készülne el. amelynek alapján meghatá­roznák a szegedi táj terme­lését. Sz. Lukács Imre A humánum szolgálatában I jesztő filmet játszottak nemrégiben a Szabad­ság moziban, a világ­hírű Truffaut 451 fok Fahren­heitjét. A film a technika veszedelmeire figyelmezte­tett, s anélkül, hogy konk­rétan és direkt kimondta volna, közölt egy nagyon fontos tanulságot. Ez a ta­nulság némiképp és bizo­nyos értelemben időszerűt­len: századunk a technika bűvöletében él. Nem oktala­nul, mert a technika és a tudomány eredményei az autótól az űrhajóig, a rádió­tól a televízióig, a Röntgen­től a lézerig valóban káprá­zatosak. A francia filmren­dező ebben a világban, a technika imádatának ebben az ellentmondást nem tűrő légkörében mondta ki figyel­meztetését: a technika túl­burjánzó fejlődését ellen­őrizni kell, különben ember­ellenes. pusztító erővé válik. Truffaut az emberiség egyik nagy aggodalmát fo­galmazta meg. Ez az aggo­dalom. sőt valójában és iga­zában félelem, ilyen eleve­nen azóta él az emberiség­ben. amióta az atombomba létrejöttével megszületett a közös halál lehetősége. De a félelem a technikától jóval régebbi. Ma már megmoso­lyogjuk ugyan azt a naivi­tást. amivel annak idején a technika első csodáit, a vo­natot és az autót fogadták. Altalános volt az a hiede­lem, hogy 25—30 kilométe­res sebességgel száguldó jár­művek pusztulást hoznak majd az emberi fajra. Ké­sőbb természetesen kiderült, hogy ezek az aggodalmak nemcsak feleslegesek, ha­nem egyenesen károsak vol­tak, akadályozták a fejlő­dést. Valamiféle aggodalom azonban mégis megmaradt az emberiségben, s az atom­bomba elleni rettegésben va­lójában ez a régi riadtság koncentrálódott. Most már, az atombomba után, tudjuk, hogy ezek a régi aggodalmak csak konk­rétságukban voltak mosolyt keltők, abban a lényeges do­logban viszont, ami az egész­nek az alapja, nevezetesen abban, hogy nem tisztázódott még az ember és a technika viszonya, csakugyan reális a szorongás. A régi, szinte ba­bonás félelem a lenézésnél több figyelmet érdemelt vol­na. Az történt ugyanis, hogy a természet mellé, amely mér az ősember számára is a félelem egyik forrása volt, korunkban új veszélyforrás járult, a technika, s az em­ber szinte a mai napig, úgy értve, az atombombáig, nem tudta viszonyát ezzel a cso­dákat produkáló erővel rend­be rakni, tisztázni. Somogyi Károlyné felvételei V. K. Grugyinyin miniszterhelyettes és Vincze György, a Szegcdi Nyomda igazgatója az itt készült könyvekről besz élget Tegnap, csütörtök dél­előtt szovjet delegáció érke­zett Szegedre. V. K. Grugyi­nyin, az OSZSZSZK minisz­terhelyettese, a sajtóbizott­ság első elnökhelyettese; A. Sz. Einbinder, a moszkvai 8. számú nyomda igazgatója és J. 1. Malihina műfordító — akik a Kiadói Főigazgató­ság vendégeiként tartózkod­nak Magyarországon — a Szegedi Nyomdába látogat­tak el. Ebből az alkalomból a nyomda vezetőin kívül Ha­lász Ái-pád. a Szeged m. j. városi tanács vb elnökhe­lyettese is üdvözölte a kül­döttség tagjait. Megtekintet­ték a .nyomdát és azt a kis házi Kiállítást is. melyet az itt készült szép könyvekből, folyóiratokból, napilapokból rögtönöztek számukra. A vendégek elmondották, hogy a szovjet könyv ünnepi ese­ményeire érkeztek hazánk­ba. Budapesten és Kecske­méten szovjet könyvkiállí­tás megnyitóján vettek részt. J. I. Malihina, a műfordító­nő egyébként a magyar iro­dalom kiváló ismerője és barátja, ő fordította oroszra Németh László Gyász című müvét és Sánta Ferenc Húsz óráját is. Arany, Ady. Rad­nóti verseit is nagyon sze­reti, ő írt előszót orosz nyel­ven kiadott műveikhez. A szakmai eszmecsere, baráti beszélgetés után a küldöttség városnéző sétára Indult, megtekintette Szeged nevezetességeit. Este vissza­tértek a fővárosba, ahol még két napot töltenek. Korszerű egészségügyi intézmények a járásban Tegnap délelőtt ülésezett a szegedi járási tanács végre­hajtó bizottsága Szegeden, a járási tanács székházában. Megvitatták, s elfogadták a vb tagjai a szegedi járás egészségügyi intézményeiről, a továbbfejlesztésükre teen­dő intézkedésekről szóló be­számolót. A harminc köz­ségben mindenütt, működik körzeti orvosi rendelő, ösz­szesen 38. tanácsadó 30. fo­gászati rendelő 11, TBC­gondozó 3. bölcsőde 7. szülő­otthon 1. Ezek hivatottak a szegedi járás egészségi ellá­tását szolgálni. Az elmúlt években igen-igen megnöve­kedtek a követelmények Ez összefügg a mezőgazdaság szocialista átszervezésével, megnőtt a biztosított dolgo­zók létszáma, a községek fejlődésével. szolgáltatásá­val. az egészségügyi követel­mények is megnövekedtek, megsokszorozódtak. A magasabb színvonalú egészségi ellátás érdekében a járásban megteremtették az előfeltételeket, megfelelő munkahelyeket létesítettek, a régi egészségügyi létesítmé­nyeket felújították, több he­lyen újakat hoztak létre. Néhány községben. mint Kiskundorozsmán és Kiste­leken az egészségügyi intéz­ményben három körzeti or­vosi rendelő, tánácsadó és fogorvosi rendelő működik. A járásban új épületekben, vagy felújított épületekben 22 körzeti orvosi rendelő ta­lálható a mai követelmé­nyeknek megtelelő állapot­ban. Mindössze öt olyan kör­zeti orvosi rendelő van, ami felújításra vár, mert bem felelnek meg a mai követel­ményeknek. Ugyanakkor 9 olyan rendelő, amelynek a felújításával nem érdemes már foglalkozni, legcélsze­rűbb új épület létrehozása. A harmadik ötéves terv so­rán a szegedi járásban tíz egészségügyi létesítmény ké­szült el, s még 13 millió 250 ezer forint értékben továb­biak készülnek. Az új léte­sítmények mellett a felújítá­si hitelből nagyarányú kor­szerűsítést is- végrehajtanak. 1964-ben 378 ezer forint, 1965-ben 487 ezer forint, 1966-ban 1 millió 150 ezer forint, 1967-ben 847 ezer fo­rint, 1968-ban 650 ezer fo­rint és' 1969-ben 1 millió 850 ezer forintot fordítottak erre a célra. A járási tanács vb meg­hallgatta és elfogadta a já­rás népművelési tevékenysé­gének irányelveit és az építési jogkör alakulásáról, az új hatáskörökről és ügy­rendekről szóló tájékoztatót. Kialakult ugyan egyrészt a feltételek nélküli rajongás, másrészt a teljes elutasítás álláspontja. Napjainkban azonban mindkét álláspont elavult. Azokat, akik ellene szóltak a fejlődésnek, való­sággal elsöpörte az idő a technika új csodái. A rajon­gókat pedig ugyanezek a csodák a köz fórumainak ki­zárólagos birtokosaivá, szó­szólóivá tették. Ez aztán odáig haladt, hogy az em­beriség értékeinek másik fele, a humánus kultúra kin­csei kezdtek lefelé csúszni a közmegbecsülés értéklistáin. Kialakult a vita, hogy a hu­mánus vagy a technikai kul­túrát illeti-e meg az első hely a mai világban. S ha voltak is, akik az előbbi mellett kardoskodtak, a köz­vélemény szinte alig vett ró­luk tudomást. A technika csodáinak gyerekes áhítatá­ban egyre kevésbé törődött a másik kultúrával. Emlék­szem egy vitára, amely azt taglalta, olvashat-e a mo­dern ember regényt, s pláne verseket? Magába fogadhat­ja-e őket. tanításaikat, mon­danivalójukat? Egyáltalán: engedheti-e hatni magára azt a szellemet, amit ezek az írásművek képviselnek? Truffaut figyelmeztetése ebben az időben, ilyen lég­körben hangzott el. S a ren­dező nem a technika ellen beszél általában, mert ez ér­telmetlenség, reakció lenne, az emberiséget a fejlődés meghaladott szakaszaiba vet­né vissza. A 451 fok Fahren­heit a veszélyekre figyel­meztet. Az atombomba ki­nyitotta ugyan az emberiség szemét, s egyre terjed a kor­látozás. az ellenőrzés köve­telése. De ne higgyük, hogy másféle hangok nem hallat­szanak az emberiség kórusá­ban. A technika expanzív természetű: állandó növeke­désre törekszik. Az atom­bombának is vannak hívei, akik mindenféle ravasz fon­dorlattal azt igyekeznek bi­zonyítani, hogy a veszély, amelyet a legtöbben éreznek és világgá kiáltanak, ostoba, naiv túlzás. A veszély ko­ránt sincs akkora — mond­ják —. mint sokan vélik, meg lehet teremteni a „tisz­ta" bombát. Nem kell tehát azokra hallgatni, akik ellen­őrzésről, korlátozásról be­szélnek. A zokra persze csakugyan nem kell hallgatni, akik a technika fej­lődését általában tagadják. Azokra azonban igen. akik ellenőrzött fejlődésről be­szélnek. vagyis azt mondják, a technikának humánus cé­lokat kell szolgálnia, s ha ellentét, konfliktus keletke­zik a kétféle kultúra között, mindig a humánumnak kell diadalmaskodnia. Az ember ősi félelme a természettől azért maradt meg szinte napjainkig, mert a természet olyan erő, ame­lyet még nem tudtunk vagy nem teljesen tudtunk hatal­munka keríteni. De a tech­nikát az ember hozta létre. Érthetetlen és értelmetlen lenne, ha ezt az emberi te­remtményt nem tudnánk szolgálatunkra kényszeríteni, ha kiszabadulna ellenőrzé­sünk alól, egészen addig, hogy magát a teremtő em­bert is elpusztítaná. A humánus kultúra ter­mészetesen csak úgy ellen­őrizheti a technikát, ha ele­ven, élő. MaJ kétségkívül 60k minden veszélyezteti ennek a kultúrának elevenségét, in­tenzitását. Több becsületet, nagyobb elismerést kell en­nek a kultúrának.biztosítani. Senki fiatalnak ne legyen, ne lehessen olyan aggodal­ma, modern ember marad-e. ha szereti és olvassa a re­gényeket, verseket. Az igaz­ság az. hogy csak úgy. az irodalomnak, a művészetnek nem hátat fordítva lehet és lesz igazán modern ember. ökrös László PÉNTEK, 1969. NOVEMBER 14. DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom