Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-13 / 263. szám

Megnyílt az átalakított bútorbolt Nagy tömeg tolongott a Bajcsy-Zsilinszky úti bútor­bolt bejárata előtt tegnap délelőtt: megnyitották a Delta Kereskedelmi Vállalat lakberendezési bolttá átala­kított bútorboltját. Az új név egy igazán új boltot is jelent — noha a terület azonos, a bolt belse­jére alig lehet ráismerni: vi­lágos, barátságos és szép bol­tot alakítottak ki. Most nem­csak bútort, de a lakberen­dezéshez szükséges minden mást — szőnyeget, falisző­nyeget, díszpárnókat — is le­het kapni. A sok vevő első­sorban bútort keresett és már az első nap — mint azt az üzlet vezetőjétől, Földesi Zoltánnétól megtudtuk — nagy volt a forgalom. Ml más kívánsága is lehetne a vásárlóknak, minthogy min­dig ilyen áruválasztékkal fo­gadja majd a vevőket a bolt! Ez annál ls inkább fontos, mert a Széchenyi tér sarkán levő bútorüzlet a kö­zeljövőben — a Kis Dávid­palota átalakítása miatt — megszűnik, azaz: a nagy bú­Régészeti konferencia A Magyar Tudományos Akadémia szegedi bizottsá­gának székházában tegnap délelőtt ünnepélyesen meg­kezdődött a Móra Ferenc Múzeum és a József Attila Tudományegyetem hatodik régészeti tudományos illés­szaka. Az Alföld régészeti kutatásával foglalkozó há­romnapos tanácskozáson 85 vendég, közöttük 10 külföldi vesz részt. A külföldiek kö­zött ott van dr. Anton To­esik, a Szlovák Tudományos Akadémia régészeti intézeté­nek vezetője, a tudományág nemzetközileg ismert tekin­télye. A tanácskozást, a magyar régészet egyetlen olyan or­szágos fórumát, amelyen a kutatók legfrissebb eredmé­nyeikről számolnak be, dr Dömötör János, a Csongrád megyei múzeumok igazgató­ja nyitotta meg, majd meg­kezdődtek az előadások. A konferencia három napján, szerdán, csütörtökön és pén­teken összesen 25 referátum hangzik el. Az első napon az őskor, a másodikon a nép­vándorlás kora, a harmadik napon pedig a középkor ré­gészeti problémái szerepel­nek az előadásokban. Az el­sősorban elméleti kérdések­kel foglalkozó tanácskozáson a szegedi, illetve Csongrád megyei régészek közül elő­adást tart, illetve tartott Farkas Gyula (Szeged), Visy Zsolt (Szentes), és Bálint Csanád (Szeged). Enyedl Zoltán (elvétele Részlet az új bútorboltból torraktárba teszi át „szék­helyét". (Talán ez a váltó- _ zás - ragadjunk meg min- történi"^ ennek den alkalmat, hogy elmond- , , hassuk a jogos panaszt! - b°ltnak az átalakítása, kor­A városban gondot okoz a bútorvásárlás. Legjobbkor a bútor­végre telefonhoz is juttatja majd a nagyraktárt!) szerű, szép boltot nyert vele a város. Képek és kerámiák Rejtelmes piacok Mert a pulyka rút Leszállították a buszról id. Obis Lajosné (Petőfitelep) idős olvasónkat, mert piaci táskájában egy pulykát akart hazavinni. Már csak azért is háborgott magában, mert az az ismerőse, aki a pulyka párját megvette, minden to­vábbi nélkül hazajutott. A nóta szerint a pulyka a rút, a szállítási szabályok szerint még a liba is. Az AKÖV személyforgalmi osz­tályának tájékoztatása sze­rint csupán naposcsibét és csirkét lehet felvinni a busz­ra a helyi járatokon, puly­kát és libát csak azon lehet szállítani, amelyiknek tete­jén megfelelő hely van. Két piacról esik szó ab­ban a négy hasonló témájú levélben, amelyet részint új­szegedi, részint Marx tér környéki olvasóinktól kap­tunk. Könnyen kitalálható, hogy újszegedi olvasóinkat elsősorban a rég beígért Csa­nádi utcai piac rejtélye ér­dekli. B. K.-nét és társait pedig az, hogy mikor ér vé­get a Marx téri piac átren­dezése. miként ismerje ki az ember magát a fölbolygatott sorok között? Mindkét kérdésre a városi tanács szolgáltató üzemétől vártunk választ Kielégítőt azonban csak a másodikra kaptunk. Az újszegedi piac ugyanis nemcsak a háziasz­szonyoknak okoz gondot, ha­nem a szolgáltató üzemnek is. Mivel a piac építése még most sem fejeződött be, nem Egy kis kellemetlenség AzEgressy Béni utca egyik lakója panaszolja levelében, hogy bevezetik utcájukba a gázt. Azt állítja, hogy mind­ezt az I. kerületi tanács „ön­kénye" eredményezte, nem pedig a lakosság akarata, így aztán a valaha virágos utca most csupa sár, a tü­zelőt nem tudják behordani, a szemetet kihordani. A levélben felsorolt sok kifogás közül erre az egyre az I. kerületi tanács építési és közlekedési osztálya adott választ. Nekik írásos bizo­nyítékaik vannak arra, hogy ennek a környéknek a la­kossága. tanácstagok s kül­döttségek közvetítésével nem­egyszer kérte a gázprogram itteni megvalósítását. így történt, hogy a Blaha Lujza és az Egressy Béni utcában megkezdték ezt a munkát. A gáz bevezetése költségei­nek harmad-harmad része hárul a lakosságra és a ta­nácsra, harmadát a gázmű­vek vállalta magára. Az igaz, hogy a munka mehe­tett volna gyorsabban is, hi­szen itt a nyakunkon a tél. Az azonban nem. hogy kö­telező minden lakónak a 30 ezer forintos etage-fűtést bevezettetni. 12—15 ezer fo­rintból is futja szerényebbre. Bár a lakógyűléseken nem voltunk ott. tegyük hozzá a magunk véleményét is: ami. kor a város lakóinak több­sége — levelezésünk tanú­sága szerint is — kéri a gáz­fűtést. meglehetősen indoko­latlannak tűnik olvasónk fel­haborodottsága. Való . igaz. hogy minden ilyen munka — ebben az esetben talán a szpkásosnál több — kelle­metlenséggel jár, de sok ut­ca lakói vállalták volna ezt is levélírónk helyében. tudják, hogy az árusok ré­szére érdemes-e télire asz­talokat kitenni. Sajnos —sa­ját felméréseik alapján mondhatják — egyelőre a termelők sem igen kívánkoz­nak oda, pedig az első idők­ben helypénzt sem szedné­nek. A Marx téri piac teljes át­alakítása előreláthatólag az év végére befejeződik. A gyors átrendezésre azért volt szükség, mert az autóbusz­pályaudvar felé eső területet november 15-re át kellett adni a fedett áruc6arnok építkezésének. Mo6t már mindazonáltal végleges he­lyükre kerültek a legfonto­sabb sorok: a csirkesor. a zöldség- és hagymasor. a sa­vanyú káposzta árusítói, a tejtermékek eladói. A piacra járók láthatják, hogy a súly­pont az élelmiszeripari tech­nikum elé tevődött át csu­pán a kistermelők helyzetét nem tudták még megfelelően rendezni. Üj abban elszaporodtak a házitárlatok. Mármint azok a kiállítások, amelyeket va­lamely zártkörű klub ren­dez, s amelyeken olyan mű­vészek mutatkoznak be, akik valami okból — bátor­talanság?, gyakori vissza­utasítás? — nem kapnak he­lyet az úgynevezett hivata­l los fórumokon. Egy ilyen házikiállitás nyílt tegnap, szerdán is a Fegyveres Erők Klubjában — ahogy az lenni szokott: minden protokolláris forma­ság nélkül. Mit mondjunk erről a ki­állításról? Azt, hogy mind az olajképeiveí, akvarelljei­vel bemutatkozó Rostáné Papp Piroska, mind pedig a kerámikus Szoljárné Bánfal­vi Éva jó néhány munkájá­nak ott lenne a helye a ha­sonló műfajokban munkál­kodó legjobbak között? Ez­zel a kesernyés kérdőmon­dattal — sajnos — túl keve­set mondhatunk. A kevéssé vidító tapasztalatok birto­kában inkább azt kérdez­zük: miért kell két ilyen te­hetséges, képességeit hosz­szú évek óta nemcsak pró­bálgató, de jól bizonyító képzőművésznek egy ilyen alkalmi — csupán öt napig nyitva tartó — házitárlaton „szóhoz jutni", miért nem figyelnek fel rájuk a felfi­gyelésre hivatottak. Hogy — illendően — ér­vekkel is szolgáljunk: Ros­táné Papp Piroska Orosz templom című képére bát­ran bólinthatna igent a leg­tartózkodóbb zsűri is. A vá­szon nyersfehér foltjai, a tornyokat idéző aranyvörös korongok — mint az igénye­sebb mesterképeken — a té­ma költői látomását adják. Szoljárné Bánfalvi Éva kerámiái? Nemcsak mutatós lakásdísz, de alkalmi gyö­nyörködtetésre is méltó da­rab valamennyi. (Jogos ta­lán a kérdés: egyáltalán tu­dott arról valaki, hogy hosz­szú évek óta Szegeden dol­gozik, és Innen postázza munkáit egy ilyen tehetsé­ges kerámikus?) Mindent összevetve: mé­giscsak jók ezek a többek által rosszallott házikiállítá­sok, hiszen — búvópatak módjára — nemegyszer az általuk teremtett „réseken" tűnik elő a tehetség. Az elmondottak jegyében tehát joggal ajánljuk min­den képzőművészet-kedvelő figyelmébe, a november 16­án, vasárnap este záruló há­zitárlatot. A. L. Eltemették Szabó Ferencet Szerdán délután a Kere­pesi temetőben nagy rész­véttel búcsúztatták el Sza­bó Ferenc zeneszerzőt, a Liszt Ferenc Zeneművésze­ti Főiskola díszelnökét, nyu­galmazott főigazgatóját, a Magyar Zeneművészek Szö­vetsége elnökségének tagját, kétszeres Kossuth-díjas, ki­váló művészt, a Munka Vö­rös Zászló Érdemrend, a Szocialista Hazáért Érdem­rend, a Munka Érdemrend arany fokozata és számos más hazai és külföldi ki­tüntetés tulajdonosát. A Munkásmozgalmi Panteon­i ban sok száz gyászoló állta ! körül a virágokkal, koszo­! rúkkal övezett ravatalt, amely előtt bordó selyem­1 párnán helyezték el az el­hunyt kitüntetéseit A gyász­szertartáson a hozzátartozó­kon kívül részt vett és a ravatalnál díszőrséget állt Ilku Pál művelődésügyi mi­niszter, az MSZMP Politikai Bizottságának póttagja, dr. Csanádi György közlekedés­és postaügyi miniszter, Ga­ramvölgyi József, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese, Venéczi János és Katona Imre, az MSZMP budapesti bizottságának titkárai, Sar­lós István, a fővárosi tanács vb. elnöke is. A gyászlnduló, valamint Szabó Ferenc József Attila verseire komponált ciklusá­nak dallamai után Sarlós István mondott búcsúbeszé­det, Idézve Szabó Ferenc alakját, méltatva életútját, alkotói pályáját Divat a színház A kislány nagy fel­tűnést keltett a pre­mieren : halványzöld sortban, ugyanolyan színű kempingingben volt, az estélyi jelle­get az aranyszínű gyöngyhímzés volt hi­vatva reprezentálni. A hölgyek össze­súgtak. — Na, nézd! — Ugye, ő fog leg­először maxiszoknyát hordani! A férfiak összenéz, tek. — Aha! Micsoda lábak tapodják itt az anyaföldet, illetve a műanyagpadlót! Kedves szokás, hogy a premieren az egész színtársulat jelen van, ki a színpadon, ki meg a széksorok­ban. És természete­sen a „szabad" szí­nészeknek a szünet­ben van jelenésük: ninden mozdulatukat Lesik a folyosón, a hallban, a dohányzó­ban. — A művésznő bát­ran hordhat mini­szoknyát — bólogat­nak, és ruha után a frizura is a kritikák pergőtüzébe kerül. Hja. jó fodrászai le­hetnek a színháznak. Ha már így szóba jön minden: bár utálnák le az előttem ülő hölgy fejéről a ka­lapkölteményt, vagy a teenager kislányról a kordbársony, ko­pott pantallót! De ha így folytat­juk, az intimpistás­kodás gyanújába ke­rülünk — pedig csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy ér­dekli az embereket a színház, beszélnek ró­la. Holott a múlt évadban azon kese­regtünk, hogy játsz­hatnak a szegediek­nek. amit csak akar­nak — közönség nincs a nézőtéren. Most pedig ese­mény a színházi est — a nézőtéren is, a folyosókon is. Az átütő sikert mi sem bizonyítja job­ban, mint az, hogy az eddigi 22 előadá­son 13 ezer 228 néző volt. Tessék utána­számolni: átlag 600 néző! A négy szer­vező titkár egvike. Kozaróczy József azt mondja: arány­lag • egyformán „be­jön" a közönség az eddig bemutatott há­rom darabra és az operákra, de a kö­zönségsikert a Feke­teszárú cseresznye je­lenti. Az idén 8 ezer bér­letet váltottak, mint­egy kétezret ebből diákok vették, ör­vendetesen sok az egyetemista: a tava­lyi 7—800 helyett az idén több mint 1200 tartozik a színházi törzsközönséghez. Ke­vés viszont a tsz-bér­let. Az idén ugyanis az erkölcsi siker nem kerülhet az anyagiak mögé, magyarul: a bérletes „telt háza­kat". amikor csak „papírforma" szerint volt jelen a közön­ség, szeretnék örökre még az emlékeikből is kitörölni. Nem volt szervezési kam­pány a tsz-ekben. aki mégis vásárolt, az egyénileg vette meg bérletét. Kétszázan vannak! Valahogy így tá­masztja alá a statisz­tika. hogy a színházi előadások társadalmi eseménynek számíta­nak. Amire új ruhát varratnak — a fér­jek nagv örömére — a szegedi hölgyek. P. Sz. M. Előrehaladt a répcelaki szénsavgyár helyreállítása Eddig ötvenmillió forintot költöttek a januári tragikus tartályrobbanáskor megsé­rült répcelaki szénsavgyár helyreállítására. A „B" tisz­títósorról már csupán a biz­tonsági szelepek, s néhány műszer hiányzik. Valószínű e hónapban megkezdi a ter­melést. Ez lesz az immáron tíz és fél hónapja béna üzem első üzembelépő ter­melő részlege. További há­rom tisztítósort is felszerel­nek. Ezek teljes üzemben — várhatóan 1972-ben — há­romszor annyit termelnek majd, mint a régiek. Elkészültek az új tároló­tartályok is. Darabjuk egy­millió forintba került. A jö­vő héten tartják a nyomás­próbájukat. Maximális biz­tonsággal készültek, mint ahogy az egész helyreállítás­ra ez a legfőbb jellemző. A tárolótartályokat betonfallal vették körül. A műszerezett­ség. a biztonsági apparátus is kifogástalan lesz. Áll már az új műszerház épülete.' Minta vegyiüzem lesz a szénsavgyár, Európa egyet­len természetes széndioxidot feldolgozó üzeme. Szeged szobrai nlí Deák Ferenc (1803—1876) (97.) A jeles jogtudós és államférfi kétszeres életnagy­ságú bronzszobra fehér mészkő talapzalán a Széchenyi té­ren áll. Zala György neobarokk stílusú munkája 1913-ban lett Szeged egyik jól ismert szobordísze. CSÜTÖRTÖK, 1969. NOVEMBER 13.

Next

/
Oldalképek
Tartalom