Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

Vita a varosesztétika kérdéseiről Műemlékek, város rekonstrukció Szakmai körökben két tábor van. Az egyik szerint Szegeden sok a műemlék, a másik szerint kevés. Bizonyos fokig mindkét vélemény igaz. Sok műemlékünk van, ha csak a nyilvántartások adatait vizsgáljuk, és kevés, ha — csak határainkon belül maradva — összehasonlítást teszünk Viás városok korban azonos épületeivel, épületegyütteseivel. Időben dönteni Általánosítani természetesen ebben a kérdésben sem lehet, mert hiszen pl. az alsóvárosi templom, a Dömötör-torony, a Széchenyi téri együttes, a Tisza-parti palotasor műemléki, városképi szempontból igen értékes, de legalább ilyen értéket képviselt a néhány éve lebontott ún. „Török-ház", majd a közelmúltban ugyanerre a. sorsra jutott Vedresház. Ügy érzem, jogos, felvetni: nyert avagy veszített szanálásukkal a város? Azt hiszem, a válasz egyértelmű: sokat veszített. ismeretes, hogy a város továbbfejlődése érdekében folyamatos rekontsrukciót kell végrehajtani. Jóllehet, a város szerkezete — az árvíz utáni újjáépitők jóvoltából — a rekonstrukcióval való fejlődést viszonylag kevés áldozattal lehetővé teszi, várható azonban, hogy egyes épületeket, esetleg egyes tömböket részben. vagy egészben szanálni kell. Ezek ismeretében feltétlenül szükséges műemlékeinket felülvizsgálva időben dönteni sorsukról. A döntés kétféle lehet: bontani vagy meghagyni. Nem veszít a város, ha olyan épületet bontunk le. amelyre a jellegzetes kis kőtábla csak azért került, mert egy időben divat volt „műemlékeket" gyártani, de sokat nyerünk akkor, ha az igazán értékes műemlékein-) ket felújítva, szükség szerint és az adottságok figyelembe vételével korszerűsítve (pl. reprezentatív lakások, vendéglátóipari egységek stb.) megtartjuk. Ez utóbbiak sorába tartozik egy korra fiatal, de már ma is műemléknek számító épüle- ! tünk a Berzsenyi utcában. Külön azért szólok róla, mert az 1932-ben épített, ügynevezett „Schwarc-ház" a modern magyar építészet egyik — méreteiben szerény — megformálásában azonban jelentős alkotása. Tervezöle Molnár Farkas építész (1B97 —1945, aki a Bauhaus tanítványaként az új építészetet hirdette a KMP illegális folyóiratában, a ,.100°/„"-ban, és akinek megvalósult épületeit. mint a modern építészet úttörő alkotásait tanítják a mai építészeknek. Főutca-e a Tisza? « A város távlati fejlesztési terveit tárgyalva sokszor elhangzott. hogy a Tisza a város főutcája. Nem vitatható. hogy valamikor az volt. mert hiszen nagy írónk. Tömörkény írásai is ezt tanúsítják. („Ott járnakkelnek az emberek és nézik vizet". ,,-ama városrészek lakói, akik messze laknak tőle, szintén megindulnak olykor, megtekinteni a vizecskét" 1912, „A víz mellől".) Most még féloldalas ez a főutca, de ha nagy nevű elődeinkhez méltó akarással, lelkesedéssel és hozzáértéssel valósítjuk meg az Odesszalakónegyed befejezését és Észak-Üjszeged rekonstrukcióját. a szegedi oldal eklektikus paliotasorával egyenértékű, modern együttest alakítunk ki, akkor a „főutca" nem mint hasonlat, hanem mint valóság gazdagítja városunkat. Zöldterületek, parkok A városrekonstrukció folyamán fokozatosan lehet majd növelni a város zöldterületéi. a tömbbelsők feltárásával, parkosításával. Ettől függetlenül azonban rendkívül sürgős és időszerű feladat a városban időről időre megjelenő, egymást váltó mutatványosok, cirkuszok stb. elhelyezését megoldani. Pillanatnyilag az a helyzet, hogy kényszermegoldásként vagy a Marx téren, vagy az Úttörő téren telepednek le ezek az intézmények, majd elvonulásuk után újra kezdhető a parképítés, fásítás. Célszerű olyan területet kijelölni, ahol ezek az időszakos szórakoztató társulatok az előbb említett kedvezőtlen utóhatás nélkül elhelyezhetők. Nagyon alkalmasnak tűnik erre a célra a Rókusitó rendezésével nyerhető terület. (Csak zárójelben jegyzem meg. hogy az újszegedi liget, a környezetében épülő kutatóintézet és egyéb középületek védelme érdekében a Rókusi-tó mellé lehetne ez esetben az elburjánzott úgynevezett Vidámparkot is fokozatosan kitelepíteni.) Szegeden hagyománya van a belterületek fásításának. Csak azok tudják igazán értékelni pl. a Széchenyi tér mai hangulatát, akik látták azt a korabeli fényképet, melyen mé'g a mai öreg platánok mint csemeték sorakoztak. Nyomokban még fellehető az újszegedi liget egykor egyéni hangulata, azonban ott is kevesebb tiltott területre és több gondozásra volna szükség. Ahhoz, hogy parkjaink faállományát fokozatosan felfrissítsük, újabb parkokat létesítsünk, több utcában - ültethessünk fát, előfeltétel a város belterületi erdőinek gondozása. Természetesen nagyon fontos a meglevő faállomány szakszerű gondozása, sőt helyenként egyes fák vagy facsoportok védetté nyilvánítása. rnég olyan áron is. hogy esetleg a tömbbelsőben emiatt nem 12, hanem csak 4 garázs helyezhető el! Az eddiginél nagyobb gondot kell fordítanunk a belterületi fásítási feladatok anyagi-technikai feltételeinek biztosítására. Néhány kiragadott téma ez csak a teljességre törekvő vitaindító előadásból, de azt hiszem, hogy ezekre fokozottabban áll az a megállapítás, hogy „a városesztétikának társadalmi ügy- j gyé kell válni, olvan társadalmi üggyé, amely azonban nem nélkülözheti a szakemberek állandó irányítását és tanácsadását." Takács János Ülésezett €» megyei népfrontelnölcség A Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnöksége tegnap, szerdán ülést tartott Szegeden. Először megvitatták a hódmezővásárhelyi bizottság munkájáról beterjesztett jelentést. majd Katona Sándor megyei titkár tájékoztatta az elnökséget a községi és városi népfrontvezetők közeljövőben megrendezésre kerülő háromnapos tanácskozásának előkészítéséről. Az elnökség hozzájárult Kalapos Istvánnak, a szegedi járási népfrontbizottság titkárának tisztségétől való megválásához. Ezt követően november 7. alkalmából 11 népfrontfunkcionárius jutalmat vett át. , Szintetikus magnezit A Magnezitipari Művek vezetői szerdán az Újságírószövetségben sajtótájékoztatót tartottak a vállalat alapításának 75. évfordulója alkalmából. A gyár a műszaki fejlesztés fontos új állomásához érkezett. A Nehézvegyipari Kutató Intézettel és a Veszprémi Vegyipari Egyetemmel közösen a nehezen beszerezhető természetes magnezitszinter helyettesítésére kidolgozták a szintétikus magnezit gyártásának technológiáját. E technológia elveit ismerik ugyan külföldön is, a nagyüzemi gyártást azonban még sehol a világon nem oldották meg. Bányász Ilona Tétován és bizonytalanul lépett a vaksötét színpadra. Tudta, hogy a nézőtéren ott ül a zsűri, amely a sorsáról dönt majd. De senkit sem látott. — Kezdhetjük — hallatszott valahonnan egy hűvös hang. — Kérek egy kopfot. A nézőtér mélyén hirtelen felgyulladt egy reflektor, a szemébe világított, s ő megilletődött félelemmel lassan mondani kezdte József Attila Kései sirató című versét. Amikor befejezte, pillanatnyi csönd támadt, majd ismét megszólalt az előbbi hűvös hang: — Köszönjük. Az eredményről majd értesítjük. Megijedt ezektől « mondatoktól: elutasításnak tekintette. Néhány nap múlva azonban csakugyan kapott értesítést: felevtték. Teljesül hát a vágya, színész lesz! Így kezdődött, ezzel a felBányász Ilona civilben és mint Pearcené a Pigmailonban A KMP és a Tanácsköztársaság jubileumi pályázatának eredménye Kedden az MSZMP Párttörténeti Intézetében kihirdették a KMP és a 'Tanácsköztársaság félévszázados jubileuma alkalmából meghirdetett pályázat eredményét. Vass Henrik, az intézet igazgatója a Magyar Történelmi Társulat alelnöke értékelte a beérkezett pályaműveket és átadta a díjakat, jutalmakat. A beérkezett 40 pályamunkából hetet díjaztak. hat pályázat pénzjutalomban, hét dolgozat szerzője dicséretben részesült. Az első díjat — megosztva — Rév Erika: A népbiztosok pere című monográfiája és Gábor Sándorné: Ausztria és a Magyar Tanácsköztársaság című munkája kapta. Második díjjal jutalmazták a Tanácsköztársaság Békés megyében 1919 című tanulmánygyűjtemény szerzői csoportját. Harmadik díjat kapott: Kővágó László Internacionalisták a Tanácsköztársaságért című, sok feltáratlan anyagot ismertető munkája, Kálmán Lászlóné A Magyar Tanácsköztársaság sajtójának repertóriuma című bibliográfiája, dr. Halász Sándor Moson és Magyaróvár a Tanácsköztársaság időszakában című pályaműve és dr. Bihari Mihály Tisza Istvántól Kun Béláig című memoárja. Hat pályamunka jutalmat kapott: Varga László Szövetkezeti mozgalmak Heves megyében a polgári demokratikus forradalom és a tanácsköztársaság idején című kismonogáfiája; A tiszta szívvel — proletár öntudattal címmel a Szolnok megyei pártbizottság által kiadott gyűjteményes kötet; Kardos Győző A forradalom katonái című munkája; Gyerák István Keszthely 1918—1919 című dolgozata; Sándor Rudolf Az őszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság a salgótarjáni medencében, a fehéterror megtorlásai, valamtot Kelemen Elemér Somogy megye művelődésügye a Tanácsköztársaság idején című pályaműve. Tévé az intézeti kisiskolásoknak 'A Szegedi Élelmiszer-kisikerfeskedelmi Vállalat Kárász utcai 31-es boltjában a Vörös Csillag szocialista brigád tagjai elhatározták, hogy bekapcsolódnak az országos mozgalomba. Felhívásuk alapján a vállalat valamennyi dolgozója hozzájárult egy legújabb típusú Orion tv megvásárlásához. Ügy gondolták, olyan Iskolásokat ajándékoznak meg, akik egészségileg is hátrányosabb helyzetben vannak hasonló társaiknál. Ezért a kakasszéki gyógyintézetben kezelt és ott általános iskolai képzésben részesülő gyerekeket lepték meg a televízióval. Elfogadta ói alapszabályát a Papírfeldolgozó Ktsz Új alapszabályokat alkotnak — mint ismeretes — a szövetkezetek, s jövőre aszerint kell dolgozniok. Csongrád megyében elsőként tegnap. szerdán a Csongrád megyei Papírfeldolgozó Szövetkezet tagjai ünnepi közgyűlésen fogadták el az új alapszabályt, közösségük életének, működésének alkotmányát. A ktsz-ben november 7-e alkalmából a tíz éve működő szegedi részleg hét dolgozója kapta meg a Kisipari Szövetkezet Kiváló Dolgozója kitüntető jelvényt, s a vele járó pénzjutalmat. A munka élenjáróinak a szövetkezet vezetősége összesen 90 ezer forint jutalmat adott át. tizzqed szobrai Hóra Ferenc (1879—1934) (92.) Szeged nagy írójának szecessziós stílusban készült mészkő szobra a róla elnevezett parkban áll. Készítője ugyancsak szegedi: Tápai Antal szobrászművész. A hfpra-szobor 1938-ban került jelenlegi helyére. vételi vizsgával Bányász, illetve akkor még Bucsezán Ilona színészi pályája, huszonöt < esztendővel- ezelőtt, 1944 októberében. A színház pályázatot hirdetett tehetséges fiatalok számára, így került a színpadra Bányász Ilona is, aki a felszabadulás előtt a szegedi munkásszínjátszás egyik legismertebb és legnépszerűbb alakja volt. Az újjászervezett társulat első háromfelvonásos bemutatója — Zilahy Lajos darabja, a Süt a nap — november 18-án volt. A siker a vártnál nagyobb: nemcsak a vállalkozás, az együttes, hanem a női főszerepet játszó Bányász Ilona számára is. „Szinte el sem hinné a néző — írta róla a Délmagyarország kritikusa, Gábor Arnold —, hogy színpadi szűzbeszédét mondja el." — Mire emlékszik most legjobban az akkori színházból? — Két dologra. Arra, hogy elmondhatatlanul boldog voltam, és hogy iszonyatosan hideg volt. Az ablakok kitörve, nem fűtöttek, a közönség nagykabátban ült 9 nézőtéren. Az előadások délelőtt 11-kor és délután háromkor kezdődtek; éjszaka kijárási tilalom volt. Szegedtől nem messze még tartott a háború. — Mit játszott még abban az évadban? — A színházban gyorsan rendeződtek a dolgok, és csodálatosan szép bemutatósorozat következett. Hét főszerepet és öt kisebb szerepet játszottam. A Liliomban Marika, a Tűzmadárban Marietta, a Cyranóban Duenna, a Tiszazugban a bába, a János vitézben a mostoha és a Nyitott ablakban a szubrett voltam. — Kikkel játszott együtt? — A felszabadult ország színházi élete Szegeden kezdődött. Nyilván ennek köszönhetem, hogy rögtön a pályám elején olyan kiváló színészeknek lehettem partnere, mint — tényleg csak a legnagyobbakat említem — Beregi Oszkár, Lehutay Árpád és Salamon Béla. Nekik különösképpen sokat köszönhetek, s nem dicsekvésképpen mondom, csak puszta tényként, pedig dicsekedni is lehetne vele, hogy később, amikor a felszabadult Pesten is megindult a színházi élet, Beregi és Salamon hívott magával a fővárosba. — Mi köti Szegedhez? — Akkor sem és később' sem mentem. Hívtak már Békéscsabára, Debrecenbe,' aztán ismét Pestre, az akkor alakuló József Attila Színházhoz. De én Szeged szerelmese vagyok. Itt születtem, itt lettem színésznő. Minden szál Ideköt. Szeretek itt élni és dolgozni, szeretem a szegedi közönséget. Az első felejthetetlen évad után szerepek sorozata következett. Bányász Ilona évente nyolc-tíz darabban játszott. Dinamikus egyénisége, valóságszeretete, reális^ ta színészi felfogása emlékezetes figurákat formált. Móricz Ludas Matyijában aa Anyót, a Pygmalionban Pearcenét, a Nem élhetek muzsikaszó nélkül-ben három szerep>et, az Éjjeli menedékhelyben Kvásznyát, a Jegor Bulicsov-ban a javasaszszonyt, a Rómeó és Júliában a dajkát, az Aranyember ben Brazovicsnét, a Koldusoperában Peackocknét, a Három nővérben a dadát, a My fair Ladyben ismét Pearcemét, játszotta. Szerepelt a Stuart Máriában, a Revizorban, a Felnőnek a gyerekekben, a Nebáncsvirágban, a Júlis lábén és még nagyon sok más darabban, operettben; zenés vígjátékban. A színművészeti főiskolát e sok szerep közben 1954ben végezte el. A diploma megszerzése önmagában is hatalmas munka volt: tizenhatan kezdték, s hárman maradtak a végére. De neki még az ikrekről, két kislányáról, Boriról és Katiról is gondoskodnia kellett; Markovits Bori most már édesanyja nyomdokaiba lépett, a színművészeti főiskola hallgatója. Az ellenforradalom után, 1957-ben — 1964-ig — a színház pártszervezetének titkára lett. Dinamikus, lendületes korszak volt ez. a párttitkár is erejét megfeszítve dolgozott, szinte mindennap reggelől éjfélig benn volt a színházban. — Mit szeretne még játszani? — Sok mindent. Például Anouilh Médeia jának dajkáját — előadását terveztük már és akkor rám osztották a szerepet — a Fizikusok orvosnőjét, az Arzén és levendula egyik öregaszszonyát. — Mi a leghőbb vágya? — Nagyon szeretnék a Szegedi Nemzeti Színház örökös tagja lenni. Ökrös László CSÜTÖRTÖK, 1969. NOVEMBER 6. DÉLMAGYARORSZÁG 5