Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-06 / 258. szám

Emlékezés az októberi forradalomra (Folytatás az 1. oldalról.) A Szovjetunió elsőként fo­gott hozzá a kommunizmus építéséhez: eddig felderítet­len utakat nyitott meg a többi ország előtt, lehető­vé téve számukra, hogy fel­használják tapasztalatait, hogy rövidítsék a szocialis­ta építés időtartamát, és történelmi közelségbe hoz­zák azt az időt, amikor ők maguk is áttérnek majd a kommunizmus megvalósítá­sára. Ezért az SZKP prog­ramjának idézésével el­mondhatjuk: a Szovjetunió­ban folyó kommunista építés megfelel a szocialista tábor­hoz tartozó minden egyes ország érdekeinek, mert erő­síti a szocialista világ­rendszer gazdasági hatalmát és védelmi képességét. A kommunizmus felépíté­se a Szovjetunióban az em­beriség sok évszázados tör­ténetének legnagyobb győ­zelme lesz. A kommunizmus ragyogó csúcsai felé tett minden lépésünk lelkesíti a világ dolgozó népeit, óriá­si erkölcsi támogatásul szol­gál abban a harcban, amely valamennyi népnek a tár­sadalmi és nemzeti elnyo­más alóli felszabadításáért folyik, és meggyorsítja a marxista—leninista eszmék világméretű diadalát. Kitüntetések, jutalmak A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 52. évfordulója alkalmából eredményes munkájuk elis­meréséül különféle munkate­rületek dolgozóinak kitün­tetéseket adományozott. A Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést 83-an kapták meg. Csong­rád megyéből a Munka Ér­demrend arany fokozatával tüntették ki Arató Mártont, az MSZMP Makó városi bi­zottsága első titkárát, Labádi Sándort, az MSZMP szente­si városi bizottsága első tit­kárát és özv. Tóth István­nét, a Nőtanács Csongrád megyei szervezete titkárát- A Vörös Csillag Érdemrendet 16-an kapták meg. A Munka Érdemrend ezüst fokozatával 220, bron­fokozatával 218, Kiváló Szol­gálatért Érdemrenddel 66 személyt tüntetett ki az El­nöki Tanács. (A szegedi, szegedi járási kitüntetettek névsorát lapunk holnapi számában közöljük.) A kitüntetettek egy cso­portjának Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szer­dán délben az Országház kupolacsarnokában nyúj­totta át az érdemrendeket. Losonczi Pál a kitünteté­sek átadásakor beszédet mondott. Tegnap délután ünnepé­lyes keretek között emlékez­tek meg a Csongrád megyei tanács székházában a Nagy Október évfordulójáról. Ró­zsa István, az MSZMP Csongrád megyei bizottsá­gának titkára méltatta az évforduló jelentőségét. Török László, a megyei tanács vb elnöke a belügy­miniszter nevében a Haza Szolgálatáért kitüntetéseket és Tűzrendészen Érem ki­tüntetéseket adott át nyug­állományban levő és aktív tűzoltóknak. A honvédelmi miniszter nevében Szolgála­ti Érdemérmet adott át a polgári védelemben dolgo­zóknak és Honvédelmi Ér­demérem kitüntetést a ta­nácsapparátusban foglalkoz­tatott dolgozóknak. A pénz­ügyminiszter nevében Ki­váló Pénzügyi Dolgozó, a belkereskedelmi miniszter nevében pedig Kiváló Ke­reskedelmi Dolgozó kitünte­téseket adott át tanácsi al­kalmazottaknak. Ezután került sor a Ta­nácsi Államigazgatási Mun­káért elnevezésű, az idén alapított emlékplakettek és oklevelek, s az ezekkel járó pénzjutalmak átadására. A KISZ Csongrád me­gyei bizottságán Szögi Béla, a KISZ Csongrád megyei bizottságának első titkára a KISZ Érdemérmet nyújtotta át többek között Tóth Fe­rencnek, a baksi Bolgár— Magyar Barátság Termelő­szövetkezet főagronómusá­nak. a KISZ Csongrád me­gyei végrehaitó bizottsága tagiának, valamint Hampel Ferencnek, a szeeedi 600-as sz. SzakmiintrácVénTŐ Inté­zet Aravnknszon'i r Kt^Z-fc l­vényt kinőtt: Oláh Miklós, a KISZ Csongrád megvei bizottsága középiskolai fe­lelőse, dr. Szüts Istvánné, a szegedi Zrínyi Ilona általá­nos iskola úttörö-csapatának Dr, Komócsin Mihály: 3. A reform eredményei és az árnyoldalak volt vezetője, Demen László, a szegedi Autójavító Vál­lalat KISZ-titkára és Tóth György, a sándorfalvi Új Élet Termelőszövetkezet KISZ-titkára. Kiváló Űttörővezető lett: Papp Irén, a szegedi Hámán Kató általános iskola kisdo­bos felelőse, Lajkó Lajosné. az ásotthalmi általános is­kola csapatvezetője. A szegedi gyárak, intéz­mények dolgozói bensőséges keretek között emlékeznek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordulójára. A szokásokhoz híven kitünte­téseket. jutalmakat adnak át a munkában élenjáró dol­gozóknak. A Kenderfonó- és Szövő­ipari Vállalat szegedi gyá­raiban tegnap rendezték meg az ünnepi pártnapokat. A vállalat központjában dolgozók közül Fleit János, Joó György, Hornyák István­né és Sági László részesült a Könnyűipar kiváló dolgo­zója című miniszteri kitün­tetésben. A szegedi kender­fonógyárban Csányi József, Gora Miklósné, Kása Jó­zsef. Pusztai Ferenc. Schrott József. Tóth Józsefné és Varga Mihály nyerte el a miniszteri kitüntetést. A vál­lalat központi gyárában Ár­va Istvánné, Dósa Antal, Kasper Frigyesné, Lévai Géza. Meleg János és Szé­csi Vince, a szegedi jutaáru­gyárban pedig Bodoni Sán­dor és Zina Lajos kapta meg a Könnyűipar kiváló dolgozója kitüntetést. A Csongrád megyei Hús­ipari Vállalatnál miniszteri kitüntetést, az Élelmiszer­ipar Kiváló Dolgozója ki­tüntetést kapta meg Kiss Dénes főosztályvezető és Galuska Antalné. a vágóhíd régi dolgozója. A Minőségi Cipőgyár sze­gedi gyárában Szöllősi Sán­dor igazgató nyújtotta át a Könnyűipar Kiváló Dolgo­zója kitüntetést Korom Sá­dornénak, Kószó Istvánné­nak, Baróczi Pálnak és Kál­mán Vilmosnak. Tegnap Szegeden, az MHSZ székházában nyújtotta át Petvai Ferenc, az MHSZ vá­rosi titkára a Magyar Hon­védelmi Szövetség Országos Központja által adományo­zott kitüntetéseket A Ma­gyar Honvédelmi Szövetség kiváló Munkáért Érem ezüst fokozatát kapta dr. Gulyás József főhadnagy, Pető Bé­la, az MHSZ könnyűbúvár klubjának műszaki vezetője és Nagy Ferenc százados. A bronz fokozatot kapta Albert János (ruhagyár). Palotás László (újszegedi kender- és lenszövő vállalat), Hampel Ferenc (600. sz. IparLtanuló­képző Iskola igazgatóhelyet­tese). Takács Péter (Deszk). Rizsnyovszki Károly (az MHSZ repülőklubjának ok­tatója) és Kovács Nándor (textilművek). A szegedi járási tanács­nál a tíz éve, vagy ennél hosszabb időn át az állam­igazgatásban dolgozók em­léklapot és pénzjutalmat kaptak. A 44 tanácsi dol­gozónak Hantos Mihály, a megyei tanács vb elnökhe­lyettese adta át az oklevelet. Jelen volt és beszédet mon­dott Csápenszki István, a járási pártbizottság első tit­kára. Ü7 IN gazdasági mechanizmus ked­Ht U] vező hatást gyakorol a la­kosság jövedelmének és ellátásának alakulására is. Ez év első három ne­gyedévében a lakosság bevételei 10 százalékkal növekedtek. Ha nem Ss egyenes arányban a jövedelmek emélkedésével, de nőtt azok reál- — vagyis vásárló — értéke is. A reáljö­vedelemre befolyással van a pénzbe­li juttatások növekedésén túl az árak színvonalának és a beszerzés lehető­ségeinek alakulása is. A fogyasztói árszínvonal 1969. első három negyed­évében másfél százalékkal, a kiske­reskedelmi forgalom 10 százalékkal emelkedett. A jövedelmek alakulása a koráb­oi évekhez viszonyítva jelentős ütem­növekedést mutat. Míg az 1960—65. közötti években átlag 5 százalékos, 1966—68 között 8 százalékos, 1969. első három negyedévében pedig kö­zel 10 százalékos volt a jövedelem emelkedése. Ennek következtében a lakosság megtakarításai is gyorsab­ban növekedtek. 1967-ben 1,9, 1968­ban 3,5, 1969-ben pedig — az első ki­lenc hónap alatt — 4,6 milliárd fo­rinttal gyarapodott a takarékbetét­állomány. Nagyobb mértékű volt a tsz-tagok és alkalmazottak pénzjöve­delmének növekedése (15 százalék), s valamivel kisebb (8 százalék) a munkabéreké. A munkásjövedelmek emelkedésé­nek összetevői: az átlagkereset 3,5 százalékos és a foglalkoztatottak szá­mának 3,4 százalékos, valamint a társadalombiztosítási és egyéb, béren kívüli juttatások közel 10 százalékos növekedése. Az átlagkereset gyarapo­dásában szerepet játszik a vállalatok növekvő nyeresége, de a túlórák szó­mának 19 százalékos emelkedése is. Nem egyenletes a jövedelemnöve­kedés az egyes gazdasági ágazatok között sem. Megyénkben például az átlagkereset emelkedése az iparban 3 százalékos, a kereskedelemben 4 százalékos, az építőiparban 5 száza­lékos volt, ez év eddig eltelt ilősza­kában. Jóval mérsékeltebb a növe­kedés üteme egyes fix fizetésű kate­góriáknál és méginkább a nyugdíja­soknál. A fogyasztói árszínvonal és a be­szerzési lehetőségek alakulása szoro­san összefügg a kereskedelem tevé­kenységével. A reform erőteljes ösz­tönzést adott a forgalom növekedésé­nek és általában a kereskedelmi te­vékenységnek. 1961—65. között évi átlagban 5,3 százalékkal, 1966—68. között 8,3 százalékkal, 1969-ben kö­zel 10 százalékkal emelkedett a kis­kereskedelmi forgalom az év első ki­lenc hónapjában. Gyors ütemben hatásaként az új cikkek száma, me­lyek korszerűségüknél fogva javítják a választékot, illetve a korábbi hiá­nyok pótlását szolgálják. Az áruvá­lasztékot növeli, hogy importból ez évben 15 százalékkal több cikk ke­rült forgalomba. A kereskedelmi vállalatok önálló­ságának és mozgási lehetőségének bővülését mutatja, hogy • egyre több árut szerez be a kiskereskedelem közvetlenül a termelő vállalatoktól, valamint az ország más területén le­vő nagykereskedelmi vállalatoktól. Találkozunk néhány új kereskelelmi formával is, mint a termelő és kis­kereskedelmi vállalatok közös üzle­tei, nagykereskedelmi és ipari válla­latok lakosságnak árusító boltjai stb. Élénkült a kereskedelem reklám- és propaganda tevékenysége. A vásár­lók jobb tájékozódását segítik elő ki­állítások és a forgalom serkentését is célzó vásárbk rendezésével. Sajnos nem volt ez év során, és nincs mindig és mindenben kielégí­tő áruellátás. Egyes vonatkozásokban indokolatlanul visszaesések is tapasz­talhatók. Kielégítetlen a kereslet I egyes áruféleségekben, és választéki I hiányok is tapasztalhatók. Egyes új, nagyobb értékű, így magasabb árú cik­kek eltűnnek a kereskedelmi forga­lomból. egységek egymással is versenyezhes­senek. Főleg árukínálattal, de még az árakkal is. A HGfll árukínálat vissza­vezethető néhány általáno­sabb okra. Az egyik legfőbb a készletezési problémákban keresendő. Az új mechanizmus bevezetését magas készletállománnyal kezdték kereske­delmi vállalataink. A vásárlás a várt­nál jóval kisebb volt, így 1968-ban komoly pénzügyi nehézségekkel küsz­költek. A gazdasági szabályozók arra késztették a vállalatokat, hogy ki­sebb készletekkel teljesítsék felada­taikat. Ezek hatása annyira erőtel­jes, hogy ma már a forgalom nor­mális vitelét fékezi a készletállomány lecsökkentése. Bár 9—10 százalékkal növekedett ez évben a kereskedelmi forgalom, mégis a vállalatok készlete ez év során 20 százalékkal csökkent. A nagyobb forgalmat így teljesen ki­elégíteni nem lehet. Ez mennyiségi és választéki hiányokat idéz elő. Hi­ányt teremt olyan áruféleségekből is, melyek pedig bőségesen fellelhetők a nagykereskedelmi, vagy ipari terme­lő vállalatok raktáraiban. Ez a kö­rülmény arra figyelmeztet, hogy in­dokolt felülvizsgálni a kereskedelmi vállalatok érdekeltségi rendszerét. A kínálati hiányok másik okaként a kereskedelmi vállalatok vezetőinek év eleji túlzott pesszimizmusát, óva­tosságát lehet megjelölni. A legtöbb kereskedelmi vállalat messzemenően alábecsülte az ez évi értékesítési le­hetőségeket. Nem kellő előrelátással adták fel a rendeléseket. Az ipar így kapacitásának egy részét export szál­lításokra kötötte le. A kereskedelem később már nem kaphatta meg a kért árumennyiséget teljes egészében. Különösen problémát jelent ez, ha a keresett áruféleségek előállítására nincs termelő kapacitás-tartalék, a kihasználatlan kapacitások pedig nem vagy csak hosszú idő alatt állít­hatók át a hiányzó termékek gyártá­sára. A megoldást nehezíti, hogy a belkereskedelem import útján való beszerzései lassan igazodnak a ke­reslethez. A közvetlen árucserékben pedig — mint területünkön a kisha­tárforgalmi árucserében — nem min­dig a legszükségesebb árucikkeket hozzák be. Esetenként olyanokat is, amelyekből nem rosszabb minőség­ben, ráadásul kedvezőbb áron ki tudja elégíteni az igényeket a hazai ipar is (pl. levesporok, ételízesítők). A nem kielégítő kínálat okai között szerepet játszik a szezonális jellegű cikkek értékesítésének és készletezé­sének problémája is. Az ezeket a cikkeket előállító üzemek egész év­ben folyamatosan termelnek, hogy a szezon idején jelentkező forgalom­növekedést zavartalanul ki tudják elégíteni. Az idénycikkek készletezé­sét azonban a kereskedelem nem szí­vesen vállalja. Leköti pénzügyi esz­közeit és raktárkapacitását. Az érté­kesítés mennyiségi lehetőségeit ille­tően a legnagyobb bizonytalanság mindig az idénycikkeknél van. Vi­szont minden gazdasági egységnek be kell tölteni a maga hivatását. A készletezés nagy része pedig a keres­kedelem feladata. A kínálat bővítését és így az igé­nyek jobb kielégítését esetenként gá­tolja, hogy a kereskedelmi vállalatok az egészséges verseny korlátozására törekednek. A kiskereskedelem tilta­kozik az ellen, hogy egyes nagykeres­kedelmi vállalatok közvetlenül a fo­gyasztóknak árusító üzletet nyissa­nak. Ilyen üzletek viszont lehetősé­get adnak a vásárlói igények jobb megismerésére, olyan új cikkek meg­ismertetésére, melyek forgalmazásétól a kiskereskedelem idegenkedik. Ez ter­mészetesen a kiskereskedelmet arra kényszeríti, hogy bővítse áruinak vá­lasztékát. A nagykereskedelmi válla­latok nem nézik jó szemmel, ha a kiskereskedelem közvetlenül az ipar­tól vagy más területen működő nagy­kereskedelmi vállalattól szerez be árut. Holott a választék növelése ér­dekében erre szükség van. Indokolt volna lehetővé tenni, hogy egy ke­reskedelmi vállalathoz tartozó bolt­A fogyasztási 1'' cikkek árainak, árszínvonalának alakulásában már 1968-ban is, még­inkább 1969-ben bizonyos mozgások tapasztalhatók. Ha az árak mozgása serkenti az áruellátást, akkor kedve­ző a fogyasztók számára. 1968-ban az árak stabilitása még na­gyobb mértékű volt. Az év elején kormányintézkedéssel számos cikk árát leszállították, így a január 1-i árszínvonal alacsonyabb volt az elő­ző évinél. A fogyasztói árak körül­belül felét rögzítették. Kezdetben a kereskedelmi vállalatok sem töre­kedtek az árak mozgatására. Az újonnan kapott feladatok — árazás, forgalmi adó lerovás — olyan több­letmunkát jelentettek, melynek ha­tásaképpen még nem is ismerték ki magukat kellően az árak alakulásá­ban. Az ipar is kevésbé élt az ár­emelés lehetőségével, mivel az induló árszínvonal nagyobb nyereséget tar­talmazott. így 1968-ban az áremel­kedések száma kevesebb volt és nagyrészben ezek hatását is ellen­súlyozta más árak csökkenése. 1969-ben az árak mozgása már egyrészt nagyobb mértékű lett, más­részt többségében egyirányúvá válto­zott, kevesebb volt a csökkenés, több volt a növekedés. Az áremelések nagy része a termelő vállalatoktól indul ki. A jelentkező újabb terhek, többlet ki­adások egy részét egyes vállalatok az árakban áthárítják a fogyasztókra. De ez ellen a kereskedelem nem lép fel kellő határozottsággal. Az árak mozgását előidézte az a körülmény is, hogy az 1968. január 1-ével életbe léptetett árleszállítások egy része nem volt kellően megalapo­zott. Nem számoltak azzal, hogy az árleszállítás következtében az adott árucikk forgalma megnövekszik és nem mérték fel, hogy e forgalomnö­vekedést tudja-e kellő árumennyiség megtermelésével ellensúlyozni az ipar. Így azután nem egy leszállított árucikk rövid idő alatt eltűnt a ke­reskedelmi forgalomból és egy idő múltán — esetleg más néven — ma­gasabb áron jelent meg újra. Ritka még az olyan törekvés, hogy az árak stabilizálásával tartsák meg vevőkörüket. Az áruforgalmon belül főleg a nagyobb nyereség tartalmú áruk forgalmazására törekednek és ez is egyik előidézője, hogy növekedett az olcsóbb — helyettesítő — árucik­kek hiánya. A kereskedelmi vállalatok egy ré­sze az ez év májusában végrehajtott forgalmiadó-rendezést is bizonyos mértékben nyereségének növelésére használta fel. Amely áru forgalmi adója emelkedett, annak árát is meg­emelték, viszont nem minden cikknél hajtottak végre árcsökkentést, ahol a forgalmi adó mérséklése azt lehetővé tette volna. A vázolt problémák többek között abból is adódnak, hogy a kereskedel­mi vállalatok jelenlegi érdekeltségi rendszere nem mindenben ösztönöz a forgalom növelésére. A vállalatok nem egyszer nyereségüket akkor is tudják emelni, ha forgalmuk stagnál, vagy esetleg vissza is esik. Ez évben a 10 százalékos forgalomemelkedés mel­lett 20 százalékkal növelték nyeresé­güket. Mindehhez járul még, hogy je­lenleg sem a külkereskedelmi árube­hozatal, sem a vállalatok közötti ver­seny nem ösztönöz eléggé a forgalom növelésére. VÍCC7ütPfUP e cikksorozat beve­VlddlQlGIlG zetőjében feltett kérdésre, a kifejtettek is azt bizonyít­ják, hogy a gazdasági mechanizmus reformja helyes és szükséges intézke­dés volt. Összegészében kedvezően érezteti hatását népgazdaságunk fej­lődésére, a lakosság életkörülményei­nek alakulására. Szükséges azonban az eredmények mellett mindig meg­látni az árnyoldalakat is. A gyakor­lati tapasztalatok alapján a reform egyes intézkedéseit tovább kell fino­mítani. Meg kell változtatni az új mechanizmusnak azokat az elemeit, amelyek — a tapasztalatok szerint — a népgazdasági célokkal szembeni el­lenérdekeltséget hangsúlyozzák a nye­reség-ösztönzésben. Így fogja az új gazdasági mechanizmus méginkább szolgálni gazdasági fejlődésünket, szo­cialista épitőmunkánkat. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom