Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-26 / 274. szám

Fehér Lajos előadása időszerű kérdésekről Fehér Lajos, a Magyar Szocialista Munkáspárt Po­litikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyet­tese tegnap, kedden az MSZMP Központi Bizottsá­ga politikai akadémiáján ag­rár- és szövetkezeti politi­kánk időszerű kérdéseiről tartott előadást. A Zeneakadémia nagyter­mében megrendezett előadá­son, amelyet Apró Antal, a Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács el­nökhelyettese vezetett be, megjelent az MSZMP Köz­ponti Bizottságának, az El­nöki Tanácsnak és a kor­mánynak több tagja. Jelen voltak a politikai, társadal­mi és a gazdasági élet több más vezető képviselői is. Fokozott terelés a családokkal, az iiegekkel A városi Vöröskereszt 113 alapszervezete sokrétű munkát végez Politika és gazdaság A Magyar Vöröskereszt III. kongresszusa nemcsak új lendeltitet adott a szer­vezet munkájához, de meg­határozta a legfontosabb to­vábbi feladatokat is. Első­sorban az emberekkel való törődés a feladata ezután is ennek a nemes szervezet­nek, s ez igen sokoldalú munkát igényel. Mint azt a városi Vöröskereszt szerve­zet titkárától, Kenéz Antal­nétól megtudtuk, a város 113 alapszervezetének 12 ezer tagja az idei feladatok nagyrészét szinte napraké­szen teljesítette. Az idei munkatervben is a legfontosabb volt a csa­ládvédelem. Rendszeresen látogatják azokat a csalá­dokat, amelyeknél anyagi, nevelési gondok vannak, esetleg a szülők alkoholis­ták. Ha már intézkedésre is szükség van, a kerületi ta­nács szociálpolitikai és gyámügyi előadójához for­dulnak. Azt is jelenti ez, hogy kettőjük munkájával sok család sorsa fölött őr­ködnek. De rendszeresen lá­togatják az idős, elhagyatott embereket is a Vöröskereszt aktivistái, alkalmanként cso­maggal segítik a nehéz anyagi helyzetben levőket, s az ágyban fekvő betegek ápolásáról is gondoskodnak. Az idén a III. kerület vö­röskeresztesei felmérést vé­geztek, hány hatvan éven felüli ember él a kerületük­ben. Névsort állítottak ösz­sze, s az ő gondjaikat nyil­vántartó füzetbe minden adat belekerül, ami életkö­rülményeiket jellemzi. Így pontosan figyelemmel kísér­hetik sorsukat, azonnal tud­nak segíteni a rászorulók­nak. Most a másik két ke­rületben is átveszik ezt a módszert: összeállítják az öregek névsorát. A szociális otthonban el­helyezett idős emberek sor­Átadták az ezredik tévét zákányszéki kisdiákoknak Nem mindennapi módon kezdődött tegnap délután Zákányszéken a bogárzószéli iskola televíziókészülékének ünnepélyes átadása. Az is­kolatelevízió műsora előtt Kudlik Jutka kedves sza­vakkal éppen ennek az is­kolának a tanulóit köszön­tötte. Akik tehát most lát­hattak először tévéműsort, magukról hallhatták az első mondatokat. Nem is min­dennapi esemény az, hogy az utóbbi évek egyik leg­egészségesebb társadalmi összefogásával rövid néhány hónap alatt az ezredik min­dentől elzárt iskola kapta a nagyvilág eseményeit házhoz szállító és a korszerű okta­tás egyik legkorszerűbb se­gédeszközének elismert te­levíziót. Ami az országnak ezredik, az a bogárzószélieknek egyetlen és első. Hiába volt tele idegennel a tanyai tan­terem, a népes közönséghez nem szokott 42 diák mo6t ügyet sem vetett rájuk. Kí­váncsi tekintettel mindent magukba szívó igyekezettel csak a Berek Kati vezette harmadik osztályosoknak szóló olvasás órát figyelték A szerkesztők munkáját di­csérheti— vagy talán a vélet­len hozta így? —, hogy Zá­kányszék egyik legszegé­nyebb határkörzetében Pe­tőfi és József Attila versei­vel köszöntött be a televízió. Itt fölösleges volt a kép­ernyőben tanító néni intő szava, hogy 'maradjatok csendben, pisszenés nélkül hallgatták az Altatót is meg a Füstbe ment tervet is, és ha választ kértek a stúdió­ban, kaptak is feleletet azon­nal. A jelenlevő vendégek beszédes bizonyítékát láthat­ták annak, mit is jelent va­lójában a televízió tanyán. Az ezredik készüléket Zele Ferenc, a Népszava helyet­tes főszerkesztője adta át az iskolának, a járási tanács művelődésügyi osztálya pe­dig magnetofonnal, lemez­játszóval és diavetítővel egészítette ki a szegedi járás hatvanharmadik villannyal rendelkező iskolájának aján­dékát. H. D. sával továbbra is törődnek. A felsővárosi szociális ott­hon vezetője panaszkodott, hogy sok idős embert senki nem látogat, pedig kellene, fontos lenne számukra is a külvilággal a kapcsolat. A vöröskeresztes aktivisták a napokban felkeresik a szo­cialista brigádokat, s kérik őket, vállalják el, hogy pár jó szóval, látogatással szeb­bé teszik az elhagyatott öre­gek hátralevő napjait. Mert az embernek kevés az álla­mi, hivatalos gondoskodás is — emberi melegségre van szüksége az élethez. A családvédelmi munka egyik fontos oldala a törő­dés a gyermekekkel. Sze­rencsére a családban élő ki­csik legnagyobb . részével nincs gondjuk, de akad nem egy bejelentés mégis, hogy a szülők rosszul táplálják, gondozzák, vagy éppen bán­talmazzák gyerekeiket. Ilyenkor megjelenik a vö­röskeresztes aktivista, s ha kell, szüleitől védi meg a gyerekeket. Az állami gon­dozott gyerekekre is kiter­jed figyelmük. A véradásszervezés köz­ismert feladata a Vöröske­resztnek. A városban az idén is igen sok áldozatkész ember volt: már szeptember végére teljesítették a vér­adási tervet. Az ifjúsági vöröskeresztes munka talán a leghálásabb munkaterület: gyors ered­ményeket hozhat az egészsé­ges életmódra való nevelés. Az idén az általános isko­lások számára 50 — elsőse­gélynyújtó, házi betegápolási és csecsemőgondozási — tanfolyamot szerveztek, a középiskolákban 24 csoport tanulta az elsősegélynyújtást, illetve vett részt a nagy­lányok iskolája előadás­sorozaton. A felnőttek szá­mára megszámlálhatatlan sok tanfolyamot, előadást tartottak üzemekben és a körzetekben a körzeti orvo­sok, illetve a klinikák orvo­sai. Sok szép eredményt ho zott a városi Vöröskereszt idei munkája. A közeli he­tekben készülnek az alap­szervezetek munkatervei a jövő évre, s ezeknek sarka­latos feladatai ismét az egészségügyi felvilágosító munka és a családvédelem. Az új évben is sok alap­szervezet nevez majd be a versenybe a minta alapszer­vezet címért, amelyet az idén a város 13 üzemében nyertek el. P. Sz. M. N apjainkban egyre töbo 6zó esik a szakszerű­ség fontosságáról. Tár­sadalmunk minden dolgozója — vezető és beosztott egy­aránt — szüntelen ösztön­zést kap ahhoz, hogy sajátít, sa el, emelje magasabb szint­re munkájának elméleti, szakmai alapját. Altalános tapasztalat, hogy életünk va­lamennyi területén a fejlő­dés kulcskérdése lett a na­gyobb hozzáértés, az alapo­sabb szakmai felkészültség. Azonban mint minden új­szerű követelménynek, ennek is megvannak a maga árny. oldalai; e téren is találko­zunk értetlenséggel, helyte­len állásponttal. Mindenek­előtt azzal a nézettel, amely szerint a szakmai hozzáér­tés ösztönzése valamifajta ellentéte lenne a politikai munka fejlesztésének, álta­lában a politikai munkával szemben támasztott követel­mények emelésének. Mivel a szakmai és politikai követel, menyeket nem lehet egy­mástól elválasztani vagy szembeállítani, a kérdés egyetlen helyes elvi megol­dása csakis a politikai és gazdasági munka komplex módon történő fejlesztése le­het. Logikus következménye ez a politikai fogalmak mar­xista—leninista magyarázatá­nak. A politika Lenin szerint mindenekelőtt az állami, tár. sadalmi, pártfeladatokban való' tevékeny részvételt je­lent és magában foglalja a felsorolt területek irányítá­sának tartalmát, formáját, módszereit. A politika továb­bá az egyes társadalmi osz­tályok egymáshoz való vi­szonyát is kifejezi, valamint ezek kapcsolatát az állam­hoz, a párthoz, az adott tár. sadalmi rendszerhez. Lenin arra a tényre is felhívta a kommunisták figyelmét, hogy általában, de különösen a szocializmus viszonyai kö­zött a politika és a gazda­ság elválaszthatatlan kap­csolatban áll egymással. A politika — állapította meg — a gazdaság sűrített kifejezé­se. Ez utóbbi meghatározás kifejezetten arra utal. hogy a gazdaság és a politika vi­szonyában mindig elsőbbsé­get élvez a politika a gaz­dasággal szemben. A politi­ka tükrözi a társadalom ob­jektív viszonyait és megha­tározza a megoldandó felada­tokat, köztük a gazdasági vonatkozású célkitűzéseket is. Ezért meghatározó szerepet játszik az állami, a gazda­sági és a társadalmi élet va­lamennyi területén egyaránt. A politika szerepének he­lyes megítélésénél még egy fontos momentumra rá kell Zele Ferenc átadja a Népszava ajándékát Elsősök az első adást figyelik A szövetkezetek állami felügyelete Tanácskozás a témáról Tegnap a Csongrád me­gyei tanács épületében meg­beszélést tartottak a megyei tanács, a járási és a járási jogú városok tanácsainak vb­elnökei, a Szövetkezetek Csongrád megyei Központja és a Kisipari Szövetkezetek megyei szervezetének veze­tői a fogyasztási és a kisipa­ri szövetkezetek állami fel­ügyeletének időszerű kérdé­seiről. Dr. Paczuk István, a megyei tanács vb el­nökhelyettese adott tá­jékoztatót a Parlament­ben november 14-én er­ről a témáról tartott tanács­kozásról és a tanácsi szer­veknek a felügyelet gyakor­lásával kapcsolatos felada­tairól. A gazdaságirányítási re­form bevezetésével kapcso­latban az új szövetkezetpo­litikai elvek új helyzetet te­remtettek a szövetkezetek belső önkormányzatában az önálló, vállalatszerű gazdál­kodás feltételeiről, a szövet­kezetek és a szövetségek kapcsolatában, valamint a szövetkezet és az állam vi­szonyában. A szövetkezetek belső ön­kormányzatának és önálló gazdálkodásának fejlesztésé­vel összefüggő követelmé­nyek a most készülő alap­szabályokban jutnak kifeje­zésre. Az új alapszabály egyértelműen tükrözi, hogy a szövetkezet gazdája, tulaj­donosa a tagság és a szövet­kezet egész tevékenysége a tagok érdekeit szolgálja. A szövetkezetek és a ta­kácsok kapcsolata minőségi változáson megy keresztül azáltal, hogy a szövetkezetek allami felügyeletét a jövő­ben közvetlenül a tanácsok látják el. A tanácsok fele­lősek a lakosság ellátásáért, ehhez a szövetkezetek sok­rétű tevékenységgel tudnak segítséget adni. Az újszerű kapcsolatok első gyakorlati megnyilvánulása lesz a szö­vetkezeti tagság által alko­tott alapszabályok törvé­nyességi megerősítése a ta-\ nácsok által. Az alapszabá­lyokat a megyében az álta­lános fogyasztási és értéke­sítő szövetkezetek tagsága 380 részközgyűlésen, a KI­SZÖV tagsága 54 közgyűlésen tárgyalja meg. Ezek a rész­közgyűlések és közgyűlések már elkezdődtek, s vala­mennyi befejezése után de­cember 31-ig küldik meg az alapszabályokat a tanácsok végrehajtó bizottságainak, amelyek azt követően 60 nap alatt hagyják jóvá azokat, il­letve döntenek felőlük. világítani. Ez pedig politi­kánk demokratikus jellege és e vonásának szüntelen fejlő­dése. A demokratizmus eb­ben az összefüggésben nem­csak a célokat, tartalmi kér. déseket. hanem a módszere­ket. a politika érvényesülé­sének. végrehajtásának for­máját is magában foglalja. Mindez azt jelenti, hogy a szocialista országokban a po­litika nem egy szűk társa­dalmi réteg ügye csupán, nem valamiféle „úri huncut­ság", hanem széles népréte­geket átfogó társadalmi^ügy. kezdve annak kidolgozásától egészen a végrehajtásáig. A politika tehát csak akkor le­het igazán célravezető, ha demokratikus, vagyis tükrözi a tömegek véleményét, min­dennapos tapasztalatát és legfontosabb igényét. Az ilyen politikát úgy kell vég­rehajtani, hogy abban részt vegyenek a széles néptömeg­gek. Természetesen ezt sem szabad mechanikusan felfog­ni. A szocialista társadal­mon belül is vannak és lesz­nek politikailag rendkívül aktív és kevésbé tevékeny közreműködők. Viszont, hogy melyik réteg növekedik, az aktívak vagy a passzívak, az leginkább a kis és a nagy politikától függ. M ég egy fontos tényező is döntően befolyá­solja a politikai mun­ka jelentőségét. Az elmúlt tizenhárom év fejlődésének irányát vizsgálva — legyen az társadalmi, gazdasági élet bármelyik területe — egy ál­talános, közös vonást talá­lunk benne. Ez pedig a kü­lönféle helyi szervek önálló­ságának, felelősségének nö­vekedése. öntevékenységük­nek kiszélesedése. Akár az állami, a párt- vagy a gaz­dasági területeket vizsgál­juk, . mindenütt erősödött a helyi szervek hatásköre. A nagyobb jogkör, a fokozot­tabb felelősség viszont tör­vényszerűen megköveteli a magasabb szintű politikai munkát. Ez a magasabb szint a magasabb követelmények­ből következik. Hiszen ma már a gazdasági és politikai életben nemcsak az a helyi szervek feladata, hogy kö­vetkezetesen végrehajtsák a központi útmutatásokat, elő­írásokat, hanem egyre in­kább az is hivatásuk, hogy az általános politikából adó­dóan kidolgozzák a hosszú távú helyi koncepciókat, po­litikai feladatokat, vagyis megtanuljanak helyi politi­kát folytatni. Ez pedig mi­nőségileg magasabb követel­ményt, nagyobb politikai hozzáértést követel minden egyes helyi vezetőtől, legyen az gyárigazgató, vagy párt­titkár. főmérnök vagy ta­nácselnök. szakszervezeti bi­zalmi. vagy 1 sz-brigádvezeiő. A felkészültség ez esetben is csak az előfeltétel. Eháez kell, hogy társuljanak sze­mélyes vezetői tulajdonsá­gok. Vagyis nemcsak tudás­ra, hanem politikai bátor­ságra, új jelenségek ;ránti fogékonyságra, friss és kor­szerű gondolkodási módra, egészséges belső türelmet­lenségre is szükség van a politikai munkában. A fejlődésnek ezt az irá­nyát és ennek nyomán a növekvő követelmé­nyeket világosan felismerte pártunk IX. kongresszusa is. A kongresszus jól látta, hogy az elkövetkezendő években minden területen, de külö­nösen a helyszínen végzett politikai tevékenység mind nagyobb szerepet kap. kö­vetkeztetésként a kommunis­ták mind szélesebb rétegét kell mozgósítani, méghozzá állandó jelleggel politikai fel­adatokra. V. I. SZERDA, 1969. NOVEMBER 26. DELMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom