Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-25 / 273. szám

MÜfJfJ' Negyedszázados tortenelmi emlékeztető A Szakszervezetek Országos Tanácsa hazánk felszabadulásának 25. évfordulója alkalmából u festészet, a grafika, a szobrászat és az iparművészet minden ágában országos pályázatot hirdet. A pályázaton csak hivatásos alkotóművészek, u Művészeti Alap tagjai vehetnek reszt olyan művekkel, amelyek eddig kiállításon még nem szerepeltek. A SZOT olyon színvonalas alkolasokra számít, amelyek hazánk felszabadulásának élményvilágából, a dolgozó emberek mindennapi életéből mentik témájukat, a környezet esztétikus alakításul szolgálják és alkalmasuk arra, hogy közintézményekben. állami, társadalmi központok székházaiban, művelődési otthonokban, könyvtárakban, klubokban, üdülőkben elhelyezve közkinccsé váljanak. A pályázaton résztvevő müvek között mind a négy . kategóriában több díjat osztunk ki. Az első díj mindegyikben 12 ezer forint. A pályaműveket 1970. május 25-ig kell a Magyar Nemzeti Galéria (Bp., V., Kossuth Lajos tér 12.) címre beküldeni. Negyedszázad múlt el azóta. Nekünk, akik Szegeden átéltük, felejthetetlen emlék. A huszonöt év alatt felnőtt űj generációnak — történelem. Olyan emlék, amelyről beszélni kell. Éppen a fiataloknak. hogy tudják, érezzék: a negyedszázad előtti sorsforduló, r.omcsak történelmi címszó. A fasiszták megásta sírból kelt új életre az ország népe: új hazát, új történelmet építeni. A szovjet csapatok közeledtére szabadultam ki a fasiszták rabságából. Bombázások közepette, úgyszólván frontvonalakon át érkeztem haza. Szegedre, apáim földjére. Október 11-én szabadult fel a város, egyetlen puskalövés nélkül. Amikor végigmentem a Széchenyi téren, valami csodálatos, soha nem érzett boldogság öntött el: béke ... béke ... A hosszú, lidércnyomásos álom elmúlt, a háborúnak hamarosan vége lesz. Akivel csak találkoztam, mindenki ezzel köszöntött. Most kezdődhet az új, emberséges, emberi élet! Ahogy most visszagondolok a 25 év előtti eseményekre. címszavak ugranak elő az emlékezés tárházából: emlékek DELMAGYARORSZAű 1944. november 25. Anyakönyvi hírek I. KERÜLET IIAzassAg: Juhász Jenő r* Tóth Adel Katalin, Csernek Nándor os Kurusa Olga Mária, Kurpé l.ászló ós Szatier Márta Rozsa, Szalai Attila es Csenni Ildikó Ágnes, Major Tibor és Bodó Marta Mária. Farkas István és Rostái Agnea Margit, Bodo Sándor es Farkas Erzsébet, Peták Miklós József ÉK Ruszka Piroska Maria. Flesor Imre és Szamosközi Maria. Fekete Károly és lona Edit Veronika, Pernekl Mihály Ferenc és Nagymlhály Matild, Molnár Sándor és Szilágyi Gabriella Katalin, Kovács István os I)ruk Erzsébet. Clczey László os Siflis Erzsébet, Vasa István ós Érdél Anna házasságot kötöttek. Születés: Fabók Ferencnek és Megyei Ilonának Andrea, Török Szilveszternek és Laezi Rozáliának Antkó, Tóth-Szeles Istvánénak és Szabó Piroskának László, Marcsök Mihálynak és Hak Máriunak József András. Oábor Jánosnak és Kámplcs Mártának Csaba, Flesor Istvánnak ós Raclles Mártanak Márta Eva. Gulácsi Antalnak és Bajusz Etelkának Ildikó Katalin. Almási Istvánnak és Géczl Margitnak Atilla István, Tanács Janosnuk Os Babarozi Irénnek Ibolya. Tólh Lászlónak és Domonkos Máriának Andrea, Orovecz Antalnak és Marsi Máriának Antal, l'ernokl Istvánnak ós Szcbenyl Arankának Csaba László. Koha Róbertnek és Wagner Olzellánsk Roberta. Szabó Latosnak és vtirös Juliannának Mthálv István. Kiss Zsoltanak és Molnár Mártának Marian Mária. Sehautek Ottónak és Hossnl Irénnek Tünde. Horváth Imrének és Fejes Trénnek Tünde, Gera Mihálynak és Szilágyi Máriának Enikő Mária: Balog Zoltánnak és Pista Klárának Zoltán Zsolt, Kovács Jánosnak és Szalay Juliannának Csilla, Koza Andrásnak és Tarnal Katalinnak Miklós Zoltán, Hangyái Zoltánnak éa Klspéter Katalinnak Zsolt. Zsótér Antalnak és Katona Ágnesnek Ágnes, Rabi Sándornak es Tóth Irénnek Attila, Ballat Ferencnek és Fekete Ilonának Ildikó Aranka, Kormányos Jánosnak és Paullsz Gizellának Attila János. Szüts Károlynak es Csucsi Olgának Tünde, Kovács Imrének és Berta Mariának Enikő. Virág nevü gyermekük született. Halálozas: Nagy Ferenc, Kátai Ferenc Sándor. Nyirl Ferenc. Bencslk László, Máté Sándomó Alatyánl Rozalla. KJss Istvánná "szelt tfizella, Tóth Gyula István, Pálfy-Hudinszicy Judit, Gyámánt linréné Májlát Julianna, István Rozália, Bakonyi Imre, Gyuris István. Kullr Rudolfné Fáry Kornéllá, Straub Ferencné Krén Terézia, ökrös György. Terhes Zoltán, Nagy István, Fener Rudolfné Grádtty Mária, Husi Kálmán. Tanczos Ferenc. Bullás Imre, Kálmán Vilmos, Tóth Pálné Győri Anna Ilona, Németh János meghalt. II. KERÜLET Házasság: Günther Péter és Borsi Erzsébet Ilona, Magony Ferenc és Maszlik Klára, Furák Jánoa és Csáki Hermina házasságot kötöttek. Halálozás: Szilágyi Dánlelné Varga Julianna. Radai Károly, Bálint János Oyörey meghalt. III. KERÜLET Házasság: Bátyity és Beeskl Márts F.srter, Kása Dénes Imre és Tóth Eva házasságot kötöttek. Születés: Kolompár Lászlónak és Kovács Annának Aranka. Kenderesl Szabó Péternek és Zöldi Piroskának Csaba Pál. Károlyi Ferencnek éa Varga Márta Annának Mária. Tlazavárl Istvánnak és Deák Honának István, Sáringer Istvánnak és Gilleze Piroskának László,. Szántó Istvánnak és Tolnai Ibolya Máriának Halnalka Ibolya nevű gyermekük született. Halálozás: Dezső Mihály, szekeres Imréné Lévai Erzsébet. Vass Jánosné Kalser Márta. Kolompár Margit. Biacsi László, Kovács Anna, Palugyay Sándor meghalt. • MI TÖRTÉNIK BUDAPESTEN? Sokan, legjobb barátaim is úgy vélekedtek, hogy nyilt várossá nyilvánítják majd és megmenekül, ami még megmaradt hazánk szíve dobbanását őrző, szép fővárosunkból. Én valahogy kezdettől éreztem. hogy sorstragédiát rejt Budapest száméra a közeljövő: hátra vannak még a nyilasok, akiktől mi. szegediek — hála felszabadítóinknak —. megmenekültünk. Lélegzetvisszafojtva figyeltük a rádiót s amikor elhangzott a „proklamáció" és utána elszabadult a nyilas pokol, zokogva borultunk a készülékre ... A VAROSPARANCSNOK ELVTÁRS. Még sokan emlékeznek rá, mosolygós, barátságos arcára, zömök termetére. Kartyenovnak hívták, helyettes városparancsnok volt. Mint a városi tanács tagjának és a felszabadult országrészen elsőként kinevezett népbírónak többször volt vele megbeszélésem. Higgadt, okos tanácsaival. szíves, résztvevő szavával s ha kellett, intézkedéseivel mindig mellettünk állt. Legyengült szervezetem nem tudott ellenállni az Influenzának, belázasodtam. Sehol semmi gyógyszer... Az orvosok • klinikákon kis létszámuk miatt agyonhajszolva — egy kis náthával csak nem alkalmatlankodik az ember? Igaz, néhány nap múlva háborús bűnös perét tárgyaljuk s meg kell jelennem a népbírósági tanácsban. Annál is inkább, mert a sötétben még bújkáló fasisztáktól fenyegető leveleket kaptam ... Testvérhúgommal. aki frontokon keresztül Aradról érkezett hozzám, megbeszéltük a dolgokat, de nem találtunk segítséget sehol. Húgom estefelé hazajött a városból — a Nemzeti Segélynél és a pártban dolgozott — és elmesélte, hogy találkozott Kartyenov elvtárssal s elmondta neki, hogy beteg vagyok. Késő , este — a kijárási tilalom érvényben volt —. csengettek az ajtón. Húgom derűs mosollyal vezette be a városparancsnokot. a kedves Kartyenov elvtársat. aki — köszönés helyett — tenyerét nyújtotta felém és rajta néhány fehér pasztlllát: — Jelena (a húgom) mondta, hogy Piroska beteg ... Ettől meg fog gyógyulni... I — szólt Kartyenov elvtárs egyszerűen és szinte bocsá- j natkérően. hogy ilyen késő esti órákban háborgatott... Ezt az emberi gesztust soha sem felejthetem el! IVAN. A másik városparancsnok-helyettes. Kovaljev elvtárs „szárnysegéde" volt. Naponta hordta a húst. krumplit, zöldséget, kenyeret a konyhánkra. Boldog volt. amikor jóízűen együtt ebédeltünk vele és felettesével abból, amit sikerült előteremtenie. Mindig vidám volt. mindig nevetett, tréfálkozott. Néha azonban — kritikát ts gyakorolt. Ha szomorúnak látott, a távolié- i vőkért. akiket a fasiszták i elhurcoltak, így vígasztalt: — Akit a fasiszták elvittek, az nem tér többé vissza ... I Nálunk nincsen olyan család. amelyik ne siratná néhány hozzátartozóját. De az élet megy tovább... Nekünk élni kell és nem siránkozni... Mi új világot építünk! Szépen ki tudta fejezni magát, mert olyan vidékre való volt, ahol románok is éltek és megtanult románul. Húgom, meg én a román nyelvet Erdélyben, az iskolában tanultuk. Egyszer Kartyenov elvtárs is csatlakozott a vígasztaláshoz: — Piroska sír... sír... Nem szabad. Látja, az én feleségem Ukrajnában tűnt el. Orvos volt és hosszú Idő óta nem hallottam róla. Bizonyosan elhurcolták a fasiszták és megölték. Hát. ilyen a háború ... * (Amikor vagy két év múlva Budapesten találkoztam Kartyenov elvtárssal, ragyogó arccal jött felém a Körúton, s azonnal újságolta: a felesége él, nem ölték meg a fasiszták. A „zsena" éppen kilépett egy illatszerboltból és a férje bemutatott egymásnak bennünket. „Lám. kár lett volna előre belesírni a kiöntött tejbe,.." rpondta.) A címszavaim egyelőre elfogytak. Ezek az emlékek azonban végigkísérnek egész életemen és most, 25 év távlatából is olyan élményt jelentenek, amire ünneplő szívvel emlékezem ... M. Csányi Piroska A NAP HÍREI: AZ OROSZOK ELFOGLALTAK CSEPELT — ÚJRA MEGKEZDTE MŰKÖDÉSÉT A NÉMETEK ÁLTAL FELOSZLATOTT FÜGGETLEN KISGAZDAPART — A NORVÉG HATÁRRA ÉRKEZTEK A FINN CSAPATOK — SZALASIÉK CSOMAGOLNAK. Szabad ifjúság Komócsin Zoltán vezércikkéből: „A magyar ifjúság tudatosan vagy csak ösztönösen, de mindenképpen fel akar szabadulni. Fel kell szabadulnunk, elsősorban abból a szellemi tompultságból, amelybe fasiszta nevelőink süllyesztettek. Szabadulnunk kell az ostoba. korlátolt, Idejét múlt előítéletektől. Az óitokként ránk nehezedő német náci politika gazdasági és hazánk nyugati felében még mindig érvényesülő katonai elnyomatása alól.. Támogatnunk kell minden eszközzel a magyar föld megtisztítására Irányuló minden akciót a német rablók és csatlósaik, a nyilaskeresztes hazaárulók ellen. Szálasl bandája a háború esztelen folytatásával a halált választotta. Ml élni akarunk. A magyar Ifjúságnak nincs más választása, mint felvenni a harcot a magyar szabadság külső és belső ellenségei ellen." Az MKP nyilatkozata „A Magyar Kommunista Párt szegedi szervezetének vezetősége kijelenti. hogy nem azonosítja magát Sptanykovszky Tibornak, a közrendészet vezetőjének rendeletével, mely a "helyszínen való agyonlövetésselfenyegeti meg azokat, akik a kommunista párt plakátjait megsemmisítik... A párt a rendőrhatóságoktól a maga plakátjai számára nem kíván egyéb védelmet, mint minden más demokratikus part. és semmi esetre sem kívánja, hogy agitációját a rendőrség »a helyszínen való agyonlövetéssel* védelmezze." Meghiúsult pártalakítás Moszkva, november 23. A TASS iroda genfi, értesülése szerint a különböző magyar fasiszta csoportok vezetőinek november 16-ra tervezett értekezletét nem tartották meg. A konferenciát az eredeti tervek szerint Budapesten kellett volna megtartani, de mire elérkezett a kitűzött idő. a vezérek és főkolomposaik elmenekültek a fővárosból. Erre elhatározták, hogy az értekezletet Sopronban fogják megtartani. Szálasléknak as volt a tervük, hogy a konferenciáé ünnepélyes nyilatkozatot tesznek az egységes magyar fasiszta párt megalakulásáról. Mivel a többség nem jelent meg a kitűzött Időben, nem tartották meg az értekezletet. Imrédy jó ideje elmenekült Budapestről. de jelenlegi tartózkodási helye nem ismeretes; Baky. Rácz és Kemény szintén elmenekültek a magyur fővárosból, de nem érkeztek óíeg Sopronba. Haditudósítás Orosz haditudósító jelentése a magyarországi harcokról: Egy kiküldött szovjet tudósító november 22-ea Magyarországgal kapcsolatosan kijelentette, hogy a szovjet csapatok Eger nyugati irányában a várostól 9 kilométernyire voltak. Aj szovjet csatiatok elpusztítói-' lak 400 ellenséges tisztet éa katonát. felgyújtottak «J megrongáltak kilenc német harckocsit. Mint a hadifoglyok elmondják, a kilenccé dik magyar határvadász hadosztály a legutóbbi har-j cok folyamán elvesztette állományának több mint 60 százalékát. A szovjet hadsereg csapatai a magyarországi hadszíntér különböíő részein ezenkívül/még 1050 német éa magyar foglyot ejtettek. Tetszhalott a tengerparton Dobozy Imre: Újra lehet kezdeni A napokban reggel 8 óra körül kihívták a detektíveket a liverpooli Waterloo-i tengerpartra, miután egy gépkocsivezető az árvíz szint felett egy tetemet talált. Nem merült fel bűntény elkövetésének gyanúja. Az erőszaknak semmiféle nyoma nem volt és nem tudták megállapítani a „hulla" kilétét. Csak később derült ki, hogy az illető Mrs. Nevitt, aki a Waterloo-i Manley úton lakik. Míg a rendőrök nyomokat keresve átkutatták a tengerpartot és a fényképészek felvételeket készítettek, a tetemet takaróval fedték le és a területet lezárták Archie Atherton lancahirei rendőrfőnök kijelentette: „Miután az egyik hélyi orvos halottnak nyilvánította az asszonyt, egyszerűen ott hagytuk ahol feküdt, amíg a vizsgálatot lefolytattuk. Ez két órán át tartott." Ezután a „tetemet" beszállították a rendőrkapitányságra, ahol egy kórbonenok megállapította, hogy az asszony még él. A liverpooli Walton kórházba szállították, eszméletlen állapotban. „Semmi sem mutatott arra, hogy az asszony él —, fűzte hozzá Archie Atherton. •— Nagy megrázkódtatást éltünk ét, amikor később megtudtuk az igazságot" 4 DELMAGYARORSZAG KEDD. 1969. NOVEMBER 25. •35. Éles vijjogás hasít fülembe, Sztálin orgona, egye meg a fene. átkozottul kellemetlen, idegborzoló VÍBÍtás, mintha roppant kutyafalka vonyítana két-három szólamban, elhallgathatna már, nyomban utána megremeg a föld ijedt dobaljai,* hé fiúk. Bittát aprítják, sorozatvetővel, de nem is Bittát, ez már közelebb van, a Gyapa tövében, az országút táján, hát mi történt... Mondtam én nektek. mondta Gallai. bekerítenek a ganék, jó lesz lehúzódni a pincébe, bor is van. seggrészegre iszom magamat. aztán dörömbölhetnek felettem, teszek a fejükre. De nem mozdul senki, friss sorozat csóvál szikráznak a dombok felett. Bugyeoz beszálló kocsmája udvarából harckocsik sorjáznak ki a bittai útra, egyszerre megoezsdül . az egész déli városszél, ágyúk morognak, nehézpuskák ugatnak, az öregváros puszmogó frontja is megmozdul, az oroszok a Duna felől is támadnak. Hat igen. mondja Deső bólintva, ebből szabályos harapófogó készül, el akarják kapni az egész társaságot. A kastély mögött német terepjárók ereszkednek le a hegyi, útról, nyomukban teherautókon magyar határvadászok, vagy fél zászlóalj, ebből csúnya verekedés lesz. — Derékszíjat, szereléket fel! — izgul ..Gallai, süket fülét tagpoatva. — Főhadnagy úr, ha belénk botlanak, figyelőállás vagyunk, ez a legokosabb. az isten verné meg őket. legalább egy vacak távcsövünk lenne kéznél. — Ván nekem — mondja Sorkl, köpenye alól német katonai látcsövet húzva elő. — Add a főhadnagy úrnak, de gyorsan! Micsoda kiszolgálás, se tokja, se szíja. Sorki, te elzüllöttél. — Alázatosan jelentem, tokostól nehéz lett volna ellopni, hát csak így... . — Add mar, ne pofázz! — Parancsára, főhadnagy úr. Fésűs Járó az egyik tábori csendőrről rángatja le a derékszíjat, ettől azonban nemigen harciasabb a külseje, köpenyének cafataf kifityegnek a 6zíj alól, mintha egy merő rojt lenne az egész. Szalad Desőhöz. Kálmán csak egy pillanatra, hadd nézzek bele, Igazán csak egy pillanatra. Mohón ránt.1 szeméhez a távcsövet, ml minden tud benne lenni egyetlen kurta mozdulatban, ez a Fésűs Járó erre a percre vár ördög tudja mióta, mekkora gyötrő izgalommal, de nem lát 6emmlt. elkeseredetten nyújtja vissza a látcsövet, hej. de messze vannak még. hej de nagyon meszsze. De már a majortól nyugatra ts ott vannak az oroszok, a katyusa Sárggkút felől kezd orgónálni, ezt ügyesen kitalálták, a mobil kilövő szerkezetet. mire tüzérségünk bemérné őket. már rég odébb hurcolkodtak. Elfogy a szavunk, mindenki hallgat, ránk terül e szorongás, mint egy átázott, nehéz köpönyeg. Tarba «em hátrafelé kémlel a szilfa mögül, hanem elő.rea frontot bámulja csüggedten. Olyan a front, mint a szélben hullámzó nád, behajlik, visszarúg, a határvadászok most ugrálnak le a gépkocsikról, micsoda apró. riadtan futkározó bogarak messziről, de ez a szerencse, nehezebb eltalálni őket. Egyetlen ívű, laza félkaréjba fejlődnek, jobb szárnyukon a németek nyílegyenes léniája nyomul előre, hihetetlen. ezek most is rendet tudnak tartani. Most. mondja Deső. Fésűs Járónak nyújtva a távcsövet, most már láthatod őket. A látcső kézről kézre vándorol. A bittai erdőszél mögül orosz harckocsik dugják ki orrukat, másznak mint a teknősbékák, egy, kettő. tíz. tizenöt, az ördögbe, egész páncélos ^zred. hirtelen megiramodnak, legyezőformán szétterülve, mögöttük apró szemű, sűrű láncba nyúlik a gyalogság. Innen fentről parádés a látvány, és hát rengeteg pusztító anyagot kell elpufogtatni, mire egy s?mmi kis emberkét eltalálnak, az első háború minden egyes hullájára állítólag tízezer lövés esett. Úristen. Ez telibe kapta a mieinket. Egy pillanatra széltében lángralobban a barna mező. A látcsövet hamar, ne bámészkodjatok, micsoda füst és mennyi eltaposott mozdulatlan boRár a földön! Álljatok fel, na, kezdjétek már. ez nem lehet... Hát nincsenek felderítőink? Ki volt az a barom, aki egyenest a katyusák torkába kergette a határvadászokat? Gallai kikapja kezemből a látcsövet. Káromkodik. Ronda munka. mondja mogorván, nem sokan maradtak. azok meg már kotródnak ls visszafelé. De6Ő leül egy kerékvető kőre. Öreg az arca. rágyúlt, de nem szívja a cigarettát, füstölög csak a kezében. — Ez mo6t már ígv lesz! — mondja — beterítik a földet, a nyugati határig. (Folytatjuk.) 1