Délmagyarország, 1969. november (59. évfolyam, 254-278. szám)

1969-11-20 / 269. szám

Tervek és félreértések Felháborodva november 13-i ban Balogh Istvánná (Mol­nár utca 4. szám), hogy olvasta mert a Felső Tisza-parti vil­számunk- lamosszakasz megszüntetése nem napok és hetek kérdése. Lehet, hogy mire arra sor Két szék között a válaszadast. mert feltéte­lezhető, hcjgy nem ő volt az egyetlen, aki felületesen ol­vasta el három kis rajzzal Illusztrált cikkünket. Amely­vásárolt nek alcímei is szinte kia­NDK gáztűzhellyel. A 24!,> Sal^ S^amSS forintos kiadasból egyelő- egy tervpályázaton figyeltek fel a város vezetői. Kár te­hát félni és felháborodni. Megint az a gáz. Tóth Márton (Retek utca 38.) alaposan megjarta a Cent­rum Áruházban re semmi haszna nincs, mert tömlővéget nem ka­pott hozzá. A gázmű pe­dig azt állítja, hogy ők sem tudják így felszerelni: nekik sincs ilyen alkatré­szük. Levélírónk • most már tudja, hogy külön kellett volna igényelnie a tömlővéget a vásárláskor (mintegy 45 forintba ke­rül), de nem kap. a két szék: a gázmű és a Cent­rum között így esett a földre. A Centrum Áruház vála­sza nem éppen megnyugtató. Az történt ugyanis, hogy ezúttal a gáztűzhelyekhez kaptak néhány csomag töm­lővéget, de korántsem any­nyit, ahány tűzhelyet elad­tak. így valóban csak azok a vásárlók vették meg, akik tudták, hogy az ilyesmi szükséges a bekapcsoláshoz. A legutóbbi, több mint tu­catnyi készüléket is tömlő nélkül adták el. Nem érzik azonban bűnösnek magukat, hiszen ezt az alkatrészt évek óta általában a gázmű adta a felszereléskor, árát termé­szetesen felszámítva. Mivel hasonló panaszról lebontják a 2-es villamos kerül, olvasónk mindkét kis­Tisza parti vonalát. Mind- fia — akiknek biztonságos járt tollat is ragadott, utaztatása miatt aggódik — hogy saját és embertársai régesrég iskolás lesz. S az már-már véglegesnek vélt is bizonyos, hogy. ha ez az gondjaival érveljen a vil- életrevaló ötlet, e'' a nagy­lamos megszüntetése ellen vonalú terv valósul meg, Azért tartjuk érdemesnek akkor is megoldják a Pető­fitelep és a Felsőváros Tisza­part felőli részének közle­kedését. Talán addiera a szegediek is megszeretik az autóbuszt, amely szakembe­rek szerint sokkal fejlettebb közlekedési eszköz, mint a villamos. A villamos, ame­lyet mindenki naponta szid. de. úgy látszik, nélkülözhe­tetlennek tart. Pozdorja lemez műanyag festékkel Vizlaszité és saválló — Tilolt kender exportja Kötelek, zsákok, pony- nyeret. S nemcsak nyers­vák, hevederek, vitorlavász- anyagot állítanak elő a ken­nak, műszaki szövetek, ru- dérből és a lenből, hanem házati, lakberendézési szö- maguk is termelnek fono­vetelc — sorolhatjuk, s még dai készítményeket, az egy­mindig csak egy részét kor eltüzelt pozdorját pedig számláltuk elő annak, amit ma már bútorlap készítésé­a szegedi nagyvállalatnál re használják föl. termelt rostból, fonalból ál- Mint Fehér Lajos a vál­lít elo a hazai ipar. A Sze- lalat vezérigazgatója tájé­gedi Rostkikészítő Vállalat országosan^ fogja össze a rostkészítés munkáját; az itteni központból 24 gyárat irányítanak, s ezek mintegy 6300 dolgozónak adnak ke­koztatott, termékeik igen nagy a kereslet. A Kenderfonó- és Szövőipari Vállalatot, valamint a Len­fonó- és Szövőipari Vállala­tot ők látják el nyersanyag­gal, ezenkívül külfödön is jelentős az' érdeklődés. Ex­tó részesedési alapról ér­deklődve nem a legrózsá­sabb kilátásokról lehet hul­lani. Az 1967-es eredmény­hez — 21 napi fizetés ke­rült akkor nyereségrészese­dés címén a borítékba — képest visszaesés volt már a tavalyi 12,5 napos része­sedés is. Idén, úgymond, iránt ennél is kevesebbel számol­nak a rostkikészítőnél. Az okokat elemezve ar­ra fordul a szó, hogy a re­form bevezetése óta több olyan szabályozás történt, ami kedvezőtlenjil érinti ezt a különleges helyzetű Vita a varos­esztétika kérdéseiről „Megszokott" dolgokról Nagy a szokás hatalma. A megszokásé. Közhely ez, de mennyire igaz! Én pél­dául annyira megszoktam a Petőfi Sándor sugárút kis­és nagykörút közti szakaszá­nak képét, hangulatát, ho^y természetesnek veszem: azok a fiatalok, fiúk és lá­nyok, akikkel reggelenként találkozom, az egyetem Ady téri épülete felé rajzanak, sorjáznak. Mennek tehát az Ady térre. Ezt a megszokott állapotot annyira elfogadom és természetesnek veszem, hogy föl sem teszem a kér­dést: miféle Ady térre men­nek? Seholsincs-tér Hol van az Ady tér? Va­lójában sehol. Elneveztek Szegeden egy épülettömböt >. . I Ady téri egyetemnek, a OK sem igen tudnak, lehet, körbefutó utcanégyszöget hogy csak olvasónknak volt Ady térnek, s megszpktuk balszerencséje a gázművel. Tovább kell tehát kérnie, hogy szerezzék be a szere­léshez ezt az alkatrészt. Még egy megjegyzés: azért az lenne a legjobb, ha az áru­ház és a vállalat eldöntené, hogy melyiknek kell besze­rezni ezt a kalandos sorsú tömlővéget. Mindörökre, hogy senki se huppanjon két szék között a földre. ezt a képtelenséget, pedig ott semmiféle tér nincs. Le­tek és képzeletben már üd­vözölték a nemsokóra ki­bontakozó, bizonyára impo­záns városképi újdonságot. Azt, hogy a város eldugott zugaiból végre méltó helyé­re előlép Szeged egyik ne­vezetes és fontos • épülete. Ám a hírnek, elképzelésnek nem sokóig örülhettünk. Az egyik üres telken máris fel­épült egy ízlésesnek mond­ható ház — engedéllyel. Nem akarok most elidőzni azon, hogy milyen kiáltó el­lentét van a kitűnő távlati terv és az építkezési enge­dély megadása között —, nem egyedülálló jelenség ez városunkban —, inkább egy áthidaló javaslatot sze­retnék tenni, mielőtt vég­leg elveszítenénk a reményt, hogy tér lesz az Ady tér­ből, azt javasolom, hogy a lebontandó házak helyét ne építsék be telkenként, tömbszerűen, hanem alakít­hetne pedig, s jó lenne, ha sanak ki egy kisméretű és lenne. Pár évvel ezelőtt ter­jedt el a hír, hogy az egye­tem épülete előtti, nagy­részt öreg, omladozó házak­ból álló utcasort fokozato­san lebontják, helyét par­kosítják, azaz megteremtik végre magát a teret. Az Ady ' teret. A hírnek sokan örül modern épületekkel lazán, levegősen „beültetett", park­szerű városrészt, olymódon, hogy az új, modern épületek mögül láthatóvá váljék az egyetem homlokzata. \ Mi lenne Gépkocsinyeremény­betétkönyvek sorsolása Az Országos Takarékpénz- forintos nyereménybetét­tár szerdán Budapesten tar- könyvek vettek részt, totta a gépkocsi nyeremény- A sorsoláson 117 803 tíz­betétkönyvek 34. sorsolását, ezer forintos betétkönyvre . ... • •,. „ 126 gépkocsit. 476 177 ötezer A húzáson a julius 31-ie forintos betétkönyvre pedig váltott es október 31-én még 255, összesen 381 autót sor­érvényben volt 10 és 5 ezer soltak ki. 10 000 FORINTOS ÖSSZEGŰ BETÉTKÖNYVEK Sorozat: Szám: Kisorsolt gépkodji: 5 000144 Renault R 4 5 008100 Fiat 500 I.imouAie 5 010928 Wartburg Limoiyűnc 5 014328 Trabant Limousine 5 015345 Fiat 500 Limousine 5 018514 Fiat 500 Limousine 5 019320 Fiat 500 Limousine 5000 FORINTOS ÖSSZEGŰ BETÉTKÖNYVEK Sorozat: Szám: Kisorsolt gépkocsi: 5 508702 Fiat 500 Limousine 5 520947 Fiat 500 Limousine 5 522920 Renault R 10 5 528529 Renault R 5 5 531143 Renault R 18 5 533516 Trabant Limousine 5 535046 Fiat 500 Limousine 5 538470 Wartburg de Luxe 5 51370 Moszkvics 408 5 546709 Renault R 4 5 547138 Zastava 750 5 550624 Renault R 10 5 550635 Wartburg Limousine 5 552070 Renault R 4 Á gyorslista a húzás után készült, az esetleges számhibákért felelősséget nem vállalunk. (MTI) a nyeresegr Először is: lenne Ady tér. Tér, amely megtörné a Pe­tőfi Sándor sugárút erősen kisvárosi jellegét, s ezáltal idáig kiterjedhetne a jól megkomponált belváros, szervesen kapcsolva magá­hoz a mindmostanáig kis­szerű sugárutat. De „jól jár­na" az egyetem is, kikerül­ne eddigi elzártságából, s végre megmutathatná ma­gát az épület, a szegedi ek­lektikus városképbe kitű­nően — minden bizonnyal hatásosan — beleillő alkotás is. Tudom, többen vitatják az épület esztétikai értékeit. Hogy okkal-e vagy ok nél­kül, még nem dőlt el. Amed- hol ezt, hol azt a szagot dig környezete rendezetlen, amíg homlokzatára nincs rá­látás s amíg a jelenlegi piszkos-rózsaszín helyett nem kap a neoromános ka­rakteréhez jobban illő szint — nemigen vitatkozhatunk. Mert képzeljük csak el a főváros egyik ékességét, a egyszer: nem is olyan res­tellni való városképi lát­vány. A széljárás tréfái Továbbra is a megszokás­nál maradva: megszoktuk, megszerettük, sőt vendé­geinknek némi büszkeséggel mutogatjuk a Dóm téri ze­nélő órát. Erről azonban hadd mondjam meg rögtön: nem tölti be a feladatát. Az volna ugyanis a dolga, hogy a Játékok többezres közön­ségét „elringatva", meghitt hangulatú perceket szerez­zen. S ehelyett sajnos csö­rög, zörög, rekedten mo­rog, zakatol, Rossz a techni­kai kivitelezése. Luxusról lé­vén szó, meggondolandó: vagy európai, illetve fesz­tiválmértékkel mérhetőt, vagy semmit. Ügy tudom, hogy a Szegedi Szabadtéri Játékok Igazgatósága haj­landó lenne hozzájárulni a kb. 300 ezer forintos felújí-' | tási összeghez. Hangsúlyo­zom: hozzájárulni. Egyedül nyilván nem vállalhatja az egészet. Dehát akkor ki vál­lalja? Márpedig jó lenne, ha a következő fesztivál idősza­kában tisztán, szépen csen­dülnének az órajáték dal­lamai. Utoljára hagytam egy „megszokottnak" mondható, valójában megszokhatatlan és szerintem határozottan kínos dolgot. Előttem már többen leírták, hogy a vá­rosesztétika nem csupán lát­vány kérdése. Az otthonos­ság, a jóízlés, a kényelem is esztétikai kategória, ha egy városról van szó. Ebből kiindulva azt teszem szóvá, hogy a szabadtéri játékok idején, mintha időzítve len­j* áthaló bűz önti el — épp a Dóm teret és környé­két. Elsőnek a kenderáztatás szaga jelentkezik, majd nem sokkal később a könnyfa­csaró hagymaillat. (Szegény epebántalmakkal küszködők!) Minden attól függ persze, hogy merről fúj a szél. Ti. portálják a tilolt kendert vállalatot. Mert például a és a kenderkóc 10 százaié- telekhasználati díjjal kap­kát. csolatos módosítások előre­Idei eredményeik jórészt láthatólag mintegy 18 mil­az eredeti tervnek megfele- hó forintba kerülnek majd lően alakultak. A minőségi a közösségnek. Jogosnak osztályozásnál azonban érezzük a vezérigazgató kí­nem mindig sikerült szán- vánságát: tekintve, hogy ne­dékuk szerint, a kenderből kik az 1900 holdnyi föld­kevesebb lett az első osztó- területre mindenképp szük­lyú. ségük van — itt helyezik el 52 ezer köbméter bútor- a betakarított termést — lapot gyártottak az idén. méltányolni kellene ezt a Az újszegedi üzemben nagy sajátos helyzetet, s meg­változásokat is hozott wf. vizsgálni, milyen engedmé­esztendő. 5 millió forintos nyekre van lehetőség. A beruházással egy új pozdor- másik, amit a vállalatnál jatároló és lakköntő üzem- ugyancsak sokallnak: nagy részt építettek itt. A poz- összegű az eszközlekötési dorjalemez felületét most járulék abból adódóan, már műanyagfestékkel ke- hogy a mezőgazdaság egy zelik, s így víztaszító, sav­álló, igen sok területen fel­használható anyagot kap­nak. Kqmoly gondot okozott az eltelt időszakban a lét­számhiány. A vállalat gyá­raiban több mint 400 mun­kásra lett volna még szük­ség. A nyereségről, a várha­évre előre megtermeli ne­kik a feldolgozandó készle­tet. S mindez nyilvánvalóan nemcsak a rostkikészitöt érintő dolog, hisz az ilyen terhek a szabadáras rend­szerben tovább hárulnak' a fonó-szövőiparra, s ezen ke­resztül is megérzik negatív hatását a fogyasztók is. Román küldöttség érkezett hazánkba A Magyar Népköztársa- tóriumának küldöttsége ság Belügyminiszterének Cornél Onescu belügymi­meghívósára szerdán ma- niszter vezetésével. avarorszáai látogatásra ér . A Ferihegri repülőtérén gyaioiszagi íatogatasra er- a küldöttségct Benkei And­kezett a Román Szocialista ,.f\s belügyminiszter fogad­Köztársaság Belügyminisz- ta. (MTI) Vtzeqed szobrai hozza. Nem hiszem viszont, hogy a XX. század második felében, a modern technika, a műanyagok és vegyszerek korában — tudva azt is, hogy a város vegyi és fel­dolgozó ipara még tovább fejlődik, s minden bizonnyal újabb „meglepetésekkel" jellegzetesen neoromán Ha- szolgál majd a fülledt nyári lászbástyát a mi Ady téri egyetemünk piszkos-rózsa­színében! Az épületeket is tudni kell „öltöztetni" — s talán nem hiú remény, hogy a mi egyetemünk eldugott épületéről is kiderül majd időben-— egy rossz tréfacsi­náló. a szél szeszélyeire kel­lene bízni a város levegő­jét. hangulatát. Különösen akl-a|f, -ha „fesztiválvárosról" van »zó. Vántus István Bartók Béla (1881—1945) (103.) Nagy zeneszerzőnk portréja a Móra-parkban kapott helyet. Készítője — Makrisz Agamemnon — ró­zsaszín márványból faragta ki a realista, életnagyságú szobrot. CSÜTÖRTÖK, 1969. NOVEMBER 20. 4 DÉLMAGYARORSZÁG

Next

/
Oldalképek
Tartalom