Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-11 / 236. szám

Szeged 59l évfolyam, 236. szám 1969. OKTÓBER 11. SZOMBAT, Megjelenik hétfő kivételével mindennap. hétköznap 8, vasárnap 12 oldalon. ARA: 80 FILLÉR Zohánfy István rajza A

városkrónika fényes napjainak élén egy dátum áll: annak a napnak a dátuma, amikor a komor horizonton megvöröslött a történelem virradata. Annak a napnak a dátuma, amikor — ha nem tudták is a maga nagyszerű mivoltában felfogni még a világváltozást, ha csak hónapok vagy évek múltán eszméltek is rá teljes jelentésére — sorsuk urává lettek a százfelől nyomorított Tisza-parti szegényemberek. Túl a füstökön, romokon, hídroncsokon, túl az életőrlő, embermorzsoló gépezet elűzésén ezt is: a remény, az öröm kezdetét, az új reqd születését is jelzi a fényes dátum. Távolodunk tőle az időben, de sugárzása évről évre többet mond nekünk. Jelenti az azóta valósággá munkált lehetőségeket és jelenti a jövőben megvalósulókat is. Szeged szabadságdátuma 1944. október 1L Elsők között szabadultunk fel, s most elsők között köszöntjük sorsfordulónk negyedszázados jubileumát. Emlékeket Idézve a jövendőt idézve köszöntjük, úgy, ahogyan egy nemzeti újjászületés nagy jelképéhez méltó. A Béke, a Szabadság, a Kenyér egész korszakra szóló történelmi üzenetét köszöntjük benne. A felszabadító Szovjet Hadsereget köszöntjük, amelynek hatalmas, feltarthatátlanul előretörő, Szegeden áthömpölygő frontja a szabadság országhatárát jelképezte azokban a napokban. A nemcsak katonaként érkező győztes szovjet katonákat köszöntjük, emlékezve, hogy háborúgyötörte, tépett, fáradt harcosokként is emberséges emberek voltak. Hogy barátok voltak, az első naptól segítettek, támogattak bennünket. Szeged huszonöt éves októberét köszöntjük, de egyben azt a másik, fél évszázados Októbert is, amelynek fiai tulajdonképpen nekünk is hőseink: igazságtevők a nagy, évezredes történelmi pörben. A hősök vérével pecsételt, eszmékkel szentesített barátságot köszöntjük, mert e barátság jegyében válhatott szabad országunk azzá, ami: az egyetemes emberi haladás, a szocializmus frontjának szilárd arcvonalává. Október 11. Szeged szabadságának dátuma. A város kulcsai — a szó valódi és jelképes értelmében egyaránt — az elnyomók kezében voltak eddig a napig: a felszabadítás legnagyszerűbb gesztusa éppen az, hogy ezek a kulcsok a háborúgyötörte nép birtokába kerülnek. A remények és kétségek, bizakodások és félelmek mezsgyéjén ez a gesztus emeli magabiztos gazdává a szegényt, a nincstelent is. Ez a gesztus munkál azóta a néphatalom minden mozdulatában, minden győzelmünkben: az újjáépítésben és újat építésben, a földosztásban és gyárállamosításban, az első hároméves népgazdasági tervben és a többiben. Minden nagy, országos tettben, szocialista munkasikerben. Munkál a városteremtésben is, az erőfeszítésekben és eredményekben, abban, hogy Szeged szebb lett, gazdagabb lett, mint valaha. Hosszan-hosszan leltározhatnánk ezt a szépséget, gazdagságot, 25 év újdonságait és változásait. Mekkorát ívelt például ezalatt a munkaalkalmakat adó. kenyérgondtól szabadító, bőséget ígérő ipar termelése! A textilművektől a gumigyárig, az olajmezőktől a földgázprogram valósításáig, Tarjánteleptől az új házgyár építéséig. S ívelnek tovább tervasztalokon, bizottságok tanácskozásain, a gazdasági reform megújító törekvéseiben gazdálkodásunk lehetőségei! Mi nemcsak anyagiakban nézzük a megvalósulást. Szegeden az emberméltóság újjászületésének is napja október 11. Nincs műszerünk lélekben mérni azt a változást, amit a felszabadulás hozott és adott, de ünnepeinkben és köznapjainkban, a kétkezi munkában és a szellem napvilágában, az új, szocialista ember kiforró jellemvonásaiban, minden vállalkozókedvben és nagyotakarásban ott leljük messzeható energiáit. Ott leljük a művelődésben, kulturális felemelkedésben, a művészetek kivirágzásában. Tudjuk, honnan keltezzük tudományos életünjr fejlődését, az egészségügy, a társadalombiztosítás, az anya- és gyermekvédelem vívmányait. S tudjuk, honnan keltezzük azt a morális erőt, ami az alkotó ember hangulatában, közérzetjavulásában,, biztonságérzetének erősödésében, a közösségi érzés szép gesztusaiban napról napra megnyilvánul. Érzelmi, hangulati szálak erősségét nincs műszerünk mérni. De kiérezhető: mennyire szívközeli ünnepe a szegedi embernek is a felszabadulás. József Attila Hazám című verse annakidején egy ország nevében kiáltotta fájdalmasan: „föl kéne szabadulni már, s a hozzáértő, dolgozó nép okos gyülekezetében hányni-vetni meg száz bajunk". A szabad ország az alkotás hazája; Váci Mihály a Szegények hatalma című kötetben már ezért a beteljesedésért kiált: „Szabadság, tégy gazdaggá minket!" Ez a verssor egy felszabadult nép programja. Az a program, amiből mind több és több valósul meg munkás hétköznapjainkban, az a program, amely a dolgozó nép okos gyülekezetében — demokratizmusunk kis és nagy műhelyeiben — alakul naggyá. A demokratizmushoz — évezredes elnyomásból, terrorból, nyomorból eszmélve — nem volt Iskolánk a felszabaduláskor: Magunknak kellett kijárni, hibákkal, fogyatékosságokkal megküzdve magunknak kellett és kell vizsgázni belőle. Most kezdjük magunkat feltalálni benne, most kezdjük teljesebben kihasználni a demokratizmusban rejlő „emberi erőműveket". Szükségünk van ezekre. Szükségünk van rá, hogy az állampolgárok éljenek minden, a szabadság talajából sarjadt jogukkal; hogy mind többen, mind jobban éljenek vele. Másszóval: hogy folytassuk, egyénenként és együttesen továbbéljük felszabadulásunkat. És itt kapcsolódik az emlékidézéshez a jelen feladatainak sűrűje, A szabadulás ünnepi tényéhez a ma gondjaival a holnapért megküzdő hétköznapi valóság: a munka, az alkotás szakadatlan folyamata. Ahogy az eleven forrásvíz töri magának a szélesebb medret a tengerhez, úgy halad előre ez a folyamat is hazánk felvirágzása felé. Kerülőkkel, kanyargókkal, zugokkal megbirkózva joggal érezzük már, hogy a mostani meder egyenesebben visz a célhoz. Jó érzés tudni, hogy a munkásosztály, a parasztság, az értelmiség, az idősebb és fiatalabb nemzedékek munkájaharca meghozta gyümölcsét De a medret szakadatlanul igazítani, mélyíteni, szabályozni is dolga a demokratizmus, az alkotóerő nemes áradásának, csak így lehet igazán méltó forrásához, a felszabaduláshoz. L

egtisztábban a kommunisták, a tizenkilences elvtársak, a szervezett munkások, az ezerszer megrágalmazott Szovjetuniót igazán ismerők fogták fel 1944. október 11-én: mit is jelent a béke első napja. Ok tudták: eljött az idő, mikor a munkásság „a sötét gyárra szegzi az ember vörös csillagát." A kommunista párt tanította-vezette történelmi hivatásának betöltésére a szabadság első napjaitól ezt a munkásosztályt; „osztályagy" és „osztályerő" tudott lenni a demokratikus átalakulás első csatáitól mindmáig. Az „új nép, másfajta raj" páratlan küldetésének ez volt és ma is ez a záloga: a kommunisták meggyőző, példaadó, követésre ösztönző politikája. Az a sok frontú, békében megharcolt forradalom, melyet a párt vezette proletariátus győzelemre vitt hazánkban, méltó aratása volt az Eszme ötven év előtti vetéseinek. A kommunista élcsapat akart és tudott hidat verni a Nagy Október és Szeged szép októbere között. Olyan hidat, amely a megálmodott jövő felé íveli a szocializmus építésének gigantikus vállalkozását, bizonyítva újra meg újra, hogy élni tudunk a 25 éves szabadsággal. A felszabadulási ünnepségek A felszabadulási ünnepségek ma és holnap tovább folytatódnak Szegeden. Ma, a 25. évforduló napján délelőtt 10 órai kezdettel díszünnepséget rendez a Szegedi Nemzeti Színházban az MSZMP városi bizottsága, a Hazafias Népfront városi bizottsága és a városi tanács. Ünnepi beszédet mond Sípos Géza, az MSZMP Szeged városi bizottságának első titkára. Délben a Tisza szálló hangversenytermében az MSZMP Szeged városi bizottsága és a városi tanács fogadást ad a régi párttagok. párt- és állami vezetők tiszteletére. Délután 3 órakor motorkerékpáros, go-kartos és kerékpáros sportolók vonulnak fel a városban, a SZEOLstadion—Nagykörút—Április 4. útja—Aradi vártanúk tere—Jókai utca—Dugonics tér—Kárász utca útvonalon, majd megkoszorúzzák az 1. számú szovjet hősi emlék-? programja művet. Délután 5 órakor víziparádé kezdődik a Tiszán, melyben a víziteleptől a Szőke Tisza hajóig kajakosok, evezős csónakok és kivilágított motoros vízijárművek vonulnak fel, s a szegedi Tisza-parton — ahonnan a felvonulást végig lehet nézni — összegyűlő nézősereget a múzeum előtt a munkásőrség zenekara szórakoztatja. Este fél 7-től tűzijáték lesz a Tisza-parton. Holnap, vasárnap délelőtt 10 órakor a Dugonics-temetőben és a Belvárosi-temetőben, 11 órakor a szovjet hősök Széchenyi téri emlékműveinél nagyszabású katonai díszszemlével egybekötött koszorúzási ünnepséget rendez az MSZMP Szeged városi bizottsága, a népfront városi bizottsága és a városi tanács. A koszorúzás közben a Tisza-parton elhelyezett lövegek díszsortüze köszönti Szeged felszabadulásának 25. évfordulóját. Déli fél 1-kor a Horváth Mihály utcai képtárban a Somogyi Könyvtár és a Móra Ferenc Múzeum közös kiállítást nyit Szeged felszabadulásának dokumentumaiból. Megnyitót mond Papp Gyula, a városi tanács vbelnökhelyettese. yiLÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK!