Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-01 / 227. szám

A nevelés közügy A kövek nem mennek Valóban felháborító eset, amti K. J-né levelében leír. A 8-as számú bolt előtt, a Horváth Mihály utcában egy 5—6 éves kislányt egy fér­fi megrugdosott, és minősít­hetetlen hangon kiabált ve­le. A kislány ugyanis elvitt egy almát a bolt elé kira­kott gyümölcsös ládából. Amit olvasónk leír, igazán tanulságos. Való igaz, hogy akkora gyereknek meg kell magyarázni: az üzletben fi­zetni kell, a kirakott árut nem veheti el senki. De ilyen „magyarázatra" senki ne ve­temedjék! Mit jegyez meg az esetből a gyerek? Azt mindenesetre, hogy a fel­nőttek durvák, de hogy ő milyen hibát ' követett el, azt bizonyára nem értette meg. vissza Gyakran kapunk levelet, melyben közügyekben szól­nak, s bizony nem egyszer jogosan teszik hozzá -— ma­gánvéleményként — nem le­hetne jobban, gondosabban törődni a közösség számára lényeges dolgokkal? Balesetveszély fenyegeti azokat, akik a Londoni kör­út és Tolbuhin sugárút ke­reszteződésében közlekednek — írja Szabó Zsigmond (Jó­sika utca 14.) olvasónk. — Ugyanis a gázcsövek cseréje után az árkot már betemet­ték, de a felbontott úttest kockakövei még nem kerül­tek a helyükre. A leszűkített úttesten a járművek nehe­zen férnek el, az ideiglenes villamos megállónál a fel­szállás igen körülményes. Az úttest rendbehozása szüksé­ges — mivel arra még nem volt példa, hogy a kövek maguktól visszamenjenek, mégis csak meg kellene már csináltatni. Ügy véljük, an­nak, aki felszedette. Á mi utcánk,.. Már három éve kérvényt adtak be a tanácshoz a Dió­fa utcai lakók, hogy hordja­nak az utcájukba kőzúzalé­kot, vagy valami szilárd tör­meléket, amivel az utca la­kói társadalmi munkában betemetnék a hatalmas göd­röket Sók jármű már a gya­logjárdára megy fel, mert el sem tudna menni a rossz „úttesten" — írja levelében, amelyet még nagyon sokan aláírtak, Hegedűs Sándor — A tavasszal ugyan hordtak töltésanyagot, de ki érti, mi célból? Ugyanis oda rakták le, ahol az utca magasabb és az a rossz szakasztól száz méternyire is van. Ugyan­csak gond, hogy az utcában rendezetlen bozót már az olajfa- és akácfasor is. Kü­lönösen két magánház előtt nőtt akkorára a sövény, hogy alig lehet tőlük a járdán el­menni. Kötelezni kellene a tulajdonosokat, hogy rend­behozzák. Íme: ml szóvá tettük mind a két panaszt. Kié az antenna? „Könyörgöm, segítsenek rajtam, már jártam az ösz­szes fórumon, de mindenütt elutasítottak" — kezdi pana­szát özv. Harangozó Sándor ­né. Hunyadi János sugárút 38. szám alatt lakó olva­sónk. Üj. tulajdonosa lett an­nak a háznak, a Hunyadi su­gárút 36-osnak, ahol eddig lakott, aki felmondott neki s olvasónk el is költözött on­nét, már két hete. Az új tulajdonos nem engedi fel a padlásra a volt bérlőt, hogy leszerelhesse a tévé-anten­nát. Nos, ha az bizonyíthatóan özv. Harangozó Sándorné tu­lajdona, nem lehet megaka­dályozni, hogy elhozhassa. Nincs itt valami félreértés? Ahogy nem jutott eszébe az új „háziúrnak" az, hogy ott tartsa olvasónk tévé-készü­lékét, ugyanúgy más jogos tulajdonának elszállítását sem akadályozhatja! A pontosság nem vétek! Söpörjünk egy kicsit le­vélírónk házatáján. Gyakran kapunk olyan leveleket, ame­lyekben számtalan sértés, nem egyszer becsületsértés is van. S mindemellett a le­írások, tények felsorolása pontatlan, sokszor érthetet­len. Ez gondot okoz, hiszen mégha az eset tanulságos is lenne, de a tények pontat­lanok, nem közölhetjük le a leveleket. Írnak hibákról, mulasztásokról, s gyakran napokig keressük, s nem lel­jük a gazdáját — avagy té­vedésből más kerül kelle­metlen helyzetbe, nem az, aki megérdemelné. Felháborító esetet fr le egy olvasónk, s csak ennyi címet tesz hozzá: Fazekas Imre, Üj-Petőfitelep. Az eset pedig: egy taxisofőr szep­tember 26-án délután nem vett fel egy sebesült kisgye­reket, akinek szemmel lát­hatóan sürgős volt az orvos­hoz eljutni. A taxi rendszá­mát ugyan megírta — de mi már nem tudunk a tények után nyomozni, így le se merjük írni. Ha bizoijyíték nincs (és a cím nélküli név csaknem azonos a névtelen­séggel, tanút se kereshe­tünk), így nem vállaljuk a kockázatot, hogy esetleg ár­tatlan embert hurcoljunk meg. Nem tudjuk, mivel in­dokolta a gépkocsivezető, hogy nem viszi el a beteg kisgyermeket, lehet, hogy látta: jön mögötte a má­sik kocsi, akit nem kötelez a célfuvar?) (A taxi, levél­írónk szerint ellenkező, irányba, Vásárhelyre igyeke­zett.) Lehet, hogy felháborító lelketlenség történt, esetleg paragrafusokba ütköző tett, lehet viszont, hogy a szem­tanúk félreértették a történ­teket. A levélből minden­esetre nem derül ki világo­san. Ugyanígy nem értjük pontosan, hogy mi a panasza Sz. A. (Gyöngyvirág utca 274. sz.) olvasónknak, a leveléből nem derül ki. A kérésünk tehát: ponto­sabb leírásokat várunk olva­sóinktól. Csak így tudunk segíteni, ügyeiket elintézni, érdekükben szót emelni. Mától: olcsóbb a ponty A Halértékesítő Vállalat október 1-től csökkenti a ponty árát. Ennek megfelelően szerdától a kiskereskedelem az egy kilón felüli pontyot kilogrammonként 20 forin­tért, a 60 deka és az 1 kiló közöttit 17 forintért árusítja. Így a ponty ára 2 forinttal alacsonyabb, mint a múlt év utolsó negyedében volt. A múlt év eleje óta a hal Virágnak virága... Zenés irodalmi esi Mintha valami kósza beat­együttes lépett volna a dobo­góra, olyan sikert aratott hétfőn este a Virágnak virá­ga című zenés irodalmi est a Bartók Béla művelődési ház­ban. S ez siker két okból is figyelemreméltó. Egyrészt mert a hallgatóság túlnyo­mórészt fiatalokból, méghoz­zá középiskolásokból, tehát tinédzserekből állt, másrészt mert a műsor a magyar iro­dalom és zene múltjának al­kotásait állította a dobogó­ra, a középkortól a XVII. századig; a legfiatalabb el­hangzott mű is öregebb volt kétszáz évesnél. Aki tehát azt hitte, hogy a mai fiatal­ság csak egyhónapos tánc­számokért lelkesedik, bizo­nyára nagyon meglepődött. Ha szokatlan volt is ez a siker, természetesen nem megmagyarázhatatlan Ezek­nek a régi zenéknek és ver­seknek a világa. hangzása ugyanis — mint jól tudjuk — közel áll a modern ízlés­hez. Ráadásul olyan kiváló előadásban hangzottak el, hogy szinte varázslatos ha­tással idézték fel az örök em­beri érzéseket. A Halotti be­széddel és az Ómagyar Má­ria siralommal kezdődő, a Bornemisszával, Balassival, Bakfarkkal virágénekekkeí folytai ódó és záruló műsor a művek és az előadás erejé­vel szoros és szerves kap­csolatot teremtett a ma és a régmúlt századok között. Ez volt hatásának legfőbb titka. A budapesti Egyetemi Színpadon és másutt — egyebek közt Csehszlovákiá­ban — már többször előadott műsort Jancsó Andrienne drámai atmoszférájú előadá­sa, Csengery Andrienne tün­déri szépségű éneke, Kecs­kés András bravúros lantjá­téka és Sallay Imre Máté virtuóz furulyózása éltette­lobogtatta. Az estet Moldo­ván Domokos rendezte. ö. U szabadáras cikkek kőzé tar­tozik. Ezt a lehetőséget ki­használva tavaly évközben négyszer-ötször is módosítot­ták a hal árát. Ez gyakorla­tilag drágulást jelentett, hi­szen a változás során 22—27 forint között alakult a hal kilójának ára. A mostani ár­csökkentéssel a ponty ára azonossá vált az 1967. évivel. Bőséges a készlet a folyama­tos ellátáshoz, sőt ezentúl olyan községekre is kiterjesz­tik a rendszeres halszállítást, ahová eddig nem jutott. Süllyednek a falak... Tizenegy lakót kiköltöztetnek a Bécsi körúti épületekből Budai László, Bécsi körút 8—16. D. épület: „1966-ban épült szövetkezeti lakásunk. Nehezen összekuporgatott pénzünkkel fizettünk be an­nak Idején, most három év után ki kell költöznünk, mert megrepedtek a falak. Ha a szomszédban cigarettára gyúj­tanak, hozzánk is átjön a füst..." Engi Mihály, Bécsi körút 8—16. D. épület: „A kony­hánkban elszakadt a villa­mos vezeték, a nagyszobám­ban megsüllyedt a padozat. Ha nekitámaszkodnánk az előszobafáinak, átesnénk a szomszédba. Szeptember 30­án szükséglakásba megyünk. Nagyon elkeseredett vagyok". Kocsis Imre, Bécsi körút 8—16. C. épület: „Eldugul­nak a csatornák, mozognak a falak, éjszaka gyakran fel­riadok és hallani vélem a lezuhanó mennyezetet. Vajon lesz-e valaha rendes laká­sunk?" Ki a felelős? Az Idézetteken kívül még nyolcan kényszerülnek októ­ber 30. és december 1-én át­menetileg szükséglakásokba. A Bécsi körút 8—16. C. és D. épületének szomorú sorsa összesen 17 családot és mint­egy 70 embert érint. A há­rom esztendővel ezelőtt át­adott házakban süllyednek a falak. A panaszok jogosak, a családok aggódva gondolnak a télre, amikor szükséglakások­ban kell élniük. önként adódik a kérdés, ilyen új házban miért süly­lyednek a közfalak? Ki felel ezért, • s egyáltalán van-e re­mény a helyreállításra? Micsoda „újítás!" Tartsunk sort, először hall­gassuk meg a Szegedi Ter­vező Vállalat képviselőjét, dr. Bódis Pált. — Az említett épületeket mi terveztük, sajnos azon­ban a kivitelező, a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat eltért az általunk tervezett technológiától. Tu­domásom szerint egy „újítás­sal" „elspórolták" a szád­falazást. Az történt, hogy a tervekkel ellentétben a ház­alapozáshoz az épületek tel­jes hosszában kiemelték a földet. Mi az építési napló­ban háromszor Is kifogásol­tuk ezt a módszert, mire a vállalat az építési napló 87 378-as számú oldalán vál­lalta a felelősséget... Azóta több döntőbizottsági határo­zat született. Legutóbb is a Csongrád megyei Állami Épí­tőipari Vállalatot marasztal­ták el. A szakértő megálla­pította. hogy a falak süllye­dése, a bekövetkezett hibák az „újítással" hozhatók oko­zati összefüggésbe. Heim János, a Csongrád megyei Állami Építőipari Vállalat műszaki igazgatóhe­lyettese is elmondta a véle­ményét: — Gyakorlat az építőipar­ban, hogy sávban, géppel sze­dik ki az alapzatot. Így gyor­sabb és olcsóbb. Szögi Fe­renc akkori építésvezetőnk ésszerűsítését ezért fogadtuk el. Véleményem, hogy nem annyira az újítás miatt kö­vetkezett be a baj, hanem azért, mert alapgerendák he­lyett vasbeton aljzatot alkal­mazott a tervező... Felleb­beztünk. s most újabb szaloJ értő vizsgálja meg az ügyet A vállalat ettől függetlenül sürgősen hozzáfog a javítás­hoz, s mindent megteszünk azért, hogy a családok mi­előbb visszaköltözhessenek.. J « Garanciális alapból Kétségtelen — s ezt doku­mentumok bizonyítják —. a tervező időben figyelmezte­tett a következményekre. TaJ Ián, ha betartják az előírá­sokat ha nem „az ésszerűsí­tés" alapján végzik az ala­pozást. ma szilárdan áll a C.' és a D. épület. Megkérdeztem, ha végleJ gesen bebizonyosodik az épÍJ tőipari vállalat felelőssége: miből fizetik a tetemes hely­reállítási költségeket? Azt a választ kaptam, hogy van erre garanciális alap, ilyenJ kor ennek terhére „eszköa­lik" a javítást. De az említett családok tortúrája, a bekövetkezett kár arra int. hogy a vállalatnak a jövőben jobban meg kell gondolnia, mire ad erkölcsi és anyagi fedezetet! Matkó István ' Vállalhat-e nyugdíjas kisipart? ^iP B. J. két évvel ezelőtt mint cipész szakmunkás ment nyugdíjba. Olyan el­gondolása volt, hogy ipar­engedélyt kér és a környék lakosságának javítási mun­kát végez. Szeretné tudni: a tanácstól kapott enge­dély alapján munkája ho­gyan érinti a nyugdíját, mert nem szeretné azt szü­neteltetni, illetve csökkent összegben kapni. Az 1968. évben megjelent minisztertanácsi határozat szerint a teljes nyugdíjat kell folyósítani annak a nyugdí­jas szakmunkásnak, aki Bu­dapest területén kívül javító, szolgáltató tevékenységre ka­pott működési engedély alap­ján folytat ilyen tevékenysé­get. A határozat szerint 1968. május I. napjától korlátozás nélkül kell folyósítani az öregségi és rokkantsági nyug­díjat. valamint a nyugdíjra vonatkozó rendelkezések sze­rint folyósítandó egyéb nyug­ellátást annak a nyugdíjas­nak. aki javító-szolgáltató te­vékenységre kapott működési engedély alapján folytat — Budapest területén kívül — javító-szolgáltató kisipari te­vékenységet. Természetesen ez a mentesség azt a nyug­díjast is megilleti, aki mű­ködési engedélyt a minisz­tertanácsi határozat előtt ka­pott. Tehát abban az eset­ben, ha a nyugellátás folyó­sítását 1968. május elsejét követően kisipari működési engedély alapján — Buda­pest területén kívül — foly­tatott javító-szolgáltató te-'é. kenység miatt szüneteltették. a nyugdíjas kérelmére a sz(£a neteltetett nyugellátást a kö­relem benyújtását megelőző harmadik hónap első napjá­tól korlátozás nélkül kell foJ lyósítani. Olvasónk esetében nincs akadálya annak, hogy mű­ködési engedély alapján kis­ipari javító-szolgáltató tevé­kenységet folytasson nyugdí­jának teljes összegű folyósí­tása mellett. D. V. M. Szeged szebvai Színházi újdonságok Lotz Károly (1833—1904) Várkonyi Zoltán rendezé­sében a közeljövőben kezdik forgatni a Memphisi tragé­dia című új magyar filmet. Két szegedi színészt kértek fel a filmben való szerep­lére, Bicskey Károlyt és Nagy Attilát. A színházi évadban a ro­mán—magyar művészcsere egyezmény keretében Vaszy Viktor zeneigazgató Romá­niába utazik. Szegeden pe­dig Daminescu Constantin karmester vendégszerepel. • A Collegium Artium szín­házi sorozatának első elő­adása október 7-én lesz. Ka­rinthy Ferenc, a színház dramaturgja a mai magyar dráma problémáiról, dráma és színház kapcsolatáról be­szél az egyetemi közönség­nek. • Szilágyi Gábor és Kalmár Ferenc szabadkai képzőmű­vészek szegedi kiállításának megnyitója Lelkes Dalma. Fehér Ferenc újvidéki költő egyik versét szavalta. A si­keres fellépés után a rnű- \ vésznőt meghívták, hogy de­cemberben vegyen részt azon a szabadkai irodalmi esten,j amellyel Szilágyi és Kalmár teljes kiállítását megnyitják.! A színház szervezői kap­csolatot teremtett az olaj­termelő vállalat algyői igaz­gatóságával. Az olajosok kö­zött az előző éveknél sokkal nagyobb érdeklődés mutat­kozik a színház műsora iránt. Üj közönségszervező­jük. Varga Gézané irányítá­sával. a szakszervezet és a KISZ támogatásával folyik u bérletezés, s ebben máris je­lentős eredményeket értek el. (63.) Kiváló festőművé­szünk elsősorban a freskó­feszté szet nagy mestere volt; számos faliképét a műfaj remekeiként tartják nyilván. A szegedi panteonban látha­tó szobrát Stróbl Alajos ké­szítette. K. M, SZERDA, 1969. OKTÓBER 1. DÉLMAGYARORSZÁG i

Next

/
Oldalképek
Tartalom