Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-28 / 250. szám

A betegek nem ismerik jogaikat Az Egészségügyi Minisztérium az egészségügyrői Beteg-e az egészségügy? címmel augusztus 23-i számunkban kritikai igényű cikket közöltünk. Ebben nemcsak azokkal a nemrég Szegeden történt esetekkel foglalkoztunk, amelyeket a közvélemény is ismert, de rákérdeztünk az egészségügy általánosabb problémáira is. Ezekre a kérdésekre kaptuk meg most válaszul az Egészségügyi Minisztérium levelét, melynek legfontosabb megállapításait közreadjuk. A minisztérium válasza elismeri, hogy a közvéleménykutatás céljából nemrégiben kibocsátott kérdőív — amely az egézségügyi dolgozók magatartásáról tudakolja a lakosság véleményét — szövege nem teljesen egyértelmű, de már így is hasznos adatokkal szolgált. A közvéleménykutatás bizonyára lehetővé tesz majd bizonyos összehasonlítást az egyes megyék közt, bár a kiküldött kérdőíveknek sajnálatos módon alig 10 százaléka érkezett vissza. Az adatok feldolgozása után a minisztérium az eredményekről tájékoztatni fogja a vizsgálatra és intézkedésre illetéké tanácsokat. A cikkben felemlített kérdések rendezése népgazdasági szintű döntést követel, némelyik azonban helyi intézkedést igényel, mert az érvényes jogi és szakmai szabályokat sértő helyi gyakorlat következménye: a tanács rendelőintézetében az említett eset alkalmával nem lett volna akadálya annak, hogy. újabb papír nélkül megröntgenezzék a balesetest; csupán láztalan lábadozókat lehet injekcióra, főorvosi felülvizsgálatra elvárni a rendelőbe stb. Minden ilyen jelenségre azonnali vizsgálattal és intézkedéssel kell reagálnia a rendelőintézet igazgatójának, vagy a kerületi tanács Vb egészségügyi csoportjának, amely — a levél feltételezése szerint — ezt már remélhetőleg meg is tette. Az országos feladatok megoldásával már nehezebb a helyzet: mintegy 30 ezer kórházi ágyat kell létesíteni ahhoz, hogy Magyarország megközelítse a jól ellátott országok színvonalát, hogy ne legyenek túlzsúfoltak a klinikák és a kórházak. A fejlesztés ágyanként több mint 300 ezer forintba kerül, sok milliárdra, több ötéves tervidőszakra van tehát szükség ahhoz, hogy jelentősen javuljon a helyzet. A jelenlegi helyzetben nemcsak az a lényeges, hogy mennyi a kórházi férőhelyek száma, hanem az is, hogy kik foglalják el azokat. Nincs ok a suttogásra, hogy baj van az egészségüggyel, egyszerűen azért, mert a szabályok — ahogy a válasz hangvételéből is kitűnik — lehetőséget adnak az egyenes, nyílt beszédre. Arra is, hogy az általános elmarasztalás helyett a hibák elkövetőit, a rosszul dolgozókat cselekményük súlya arányában felelősségre vonják. A nemrég megjelent új körzeti orvosi szabályzat pedig lehetővé teszi, hogy a> lakosok kérhessék más körzetbe való áthelyezésüket, s kérésüknek évente egyszer még akkor is helyt kell adni, ha a körzeti orvosok felettese indokaikat nem találja helytállónak. A betegnek nem kell attól félnie, hogy ha panaszát indokolatlannak találják, hátrányos megkülönböztetésben lesz része. A minisztérium válasza idézi azt a végrehajtási rendeletet, mely a díjtalan kezeléssel kapcsolatos orvosi magatartást körvonalazza. Az orvosi rendtartás világosan kimondja, hogy „a gyógyító-megelőző munkakörben alkalmazott orvosnak minden olyan betegben, akinek díjtalan orvosi ellátására kötelezett,. a gyógykezelés folyamán tanúsított magatartásával is meg kell erősítenie azt a tudatot, hogy a magas színvonalú gyógykezelés (ellátás) a beteg részére díjtalanul jár..." A felelősségrevonásnak megvan tehát a törvényes alapja. Megvannak azok a felelős szervek is, amelyeknek éppen az a kötelességük, hogy a törvények betartásáról gondoskodjanak, de csak akkor tudnak eredményesen fellépni, ha a hibák megfoghatóvá válnak. Itt azonban látni kell, hogy nem az egészségügy betegségéről van szó. hanem többről. Arról is, hogy az emberek nem ismerik eléggé jogaikat Emiatt a jogos panasz is suttogássá, megfoghatatlanná válik, ami a közönségben a kiszolgáltatottság érzetét terjeszti, a hibák elkövetőit bátorítja, a jól dolgozókat gyanakvással veszi körül. Arról is szó van, hogy sokan tudatosan, vagy nem, előnyösebb elbírálást kívánnak „vásárolni" maguknak, hozzátartozóiknak, s akár sikerül ez, akár nem, az egészségügy dolgozóit hibáztatják. Csaknem mindig suttogás formájában és általánosságban. Ezen is lehet változtatni. Szükség volna hozzá egyebek közt, de talán elsősorban a közvélemény céltudatos, megfelelő, jól átgondolt, nagyobb erejű tájékoztatására. Következtetésünk — zárul a dr. Paál György főosztályvezető-helyettes által aláírt minisztériumi válasz — ugyanaz, mint a cikké: a hibák ellen valóban szükség van mindenkinek a jól egybehangolt erőfeszítésére, aki a társadalom orvosának mondhatja magát Fock lenö fogadta J. Zijlsirát Fock Jenő, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke hétfőn fogadta dr. J. Zijlstra professzort, a Holland Nemzeti Bank és a Nemzetközi Fizetések Bankjának elnökét. A megbeszélésen részt vett dr. László Andor államtitkár, a Magyar Nemzeti Bank elnöke is. Dr. Zijlstra elnök, aki itt tartózkodása során a két jegybankot érdeklő kérdésekről tárgyalt a Magyar Nemzeti Bank vezetőivel, hétfőn este elutazott Budapestről. Magyar-chilei megállapodás Hétfőn a Külügyminisztérium Dísz téri vendégházé, ban dr. Házi Vencel külügyminiszter-helyettes és Hugó La Plaza, a Chilei Köztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője kicserélte a Magyar Népköztársaság és Chilei Köztársaság kormánya közötti, 1967. november 10-én Santiago de Chilében aláírt első magyar —chilei kulturális és tudományos együttműködési, továbbá kereskedelmi. valamint műszaki-tudományos együttműködési megállapodás megerősítő okiratait. Az aláírás után dr. Házi Vencel és Hugó La Plaza méltatta a megállapodások jelentőségét a két ország kapcsolatainak szélesítésé, ben. Magyar műszaki és tudományos napok Bécsben Táblás ház volt tegnap a bécsi Collegium Hungaricum nagytermében, amikor Ottó Mitterer osztrák kereskedelem- és iparügyi miniszter ünnepélyesen megnyitotta a bécsi magyar műszaki és tudományos napokat. Az ünnepélyes megnyitón Simó Jenő bécsi magyar nagykövet üdvözölte az osztrák külügyminisztérium és művelődésügyi minisztérium, a bécsi magisztrátus, az osztrák szakszervezetek, az osztrák tudományos akadémia, a bécsi műszaki főiskola, továbbá a gazdasági, tudományos és üzleti körök képviselőit, valamint a megjelent diplomatákat. Philip Schöller az osztrák, Kallós ödön a magyar kereskedelmi kamara nevében mondott beszédet, majd dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter ünnepi előadásával megkezdődött az ötnapos magyar előadássorozat. Bútorok — kislakásoknak Három kiállításon arattak megérdemelt sikert a nyáron a szegedi Felszabadulás Ktsz bútorai. Az Odessza az Itália és Orgona kollekcióit a nyári Szegedi Ipari Kiállításon bronzéremmel jutalmazták megcsodálták a szabadkai és moszkvai kiállításon is. Bár a szovjet megrendelők szeme nem akadt meg az Odesszán mégis közkedveltségnek örvend — a hazai piacon. A kislakások tulajdonosai bizonyára örülnek annak a hírnek, hogy a mintegy tizenkét és fél ezer forintos Odessza-garnitúrából már idén negyvenet gyárt a szegedi ktsz jövőre „Csupaszem busz Szegeden Somogyi ivároiyné felvétele Vasárnap első ízben járt Szegeden próbaútja során az IKARUS gyár új — 210-es számú panoráma autóbusza. A 35 személy befogadására alkalmas, luxuskényelmű autóbuszban a csákvári gyógyintézet orvosai, alkalmazottai látogattak Szegedre. pedig 650-et ad át a BÜTORÉRT-nek. Ugyanennyit rendelt a kereskedelmi vállalat a valamivel drágább, 15 ezer forintos Orgonából is. A jövőre elkészítendő négyszáz darab Itália garnitúrát a budapesti Centrum áruház vette meg kizárólagos joggal. A ktsz másik sikeres terméke szintén csak a fővárosbn kapható: a reprezentatív jellegű Párizs kollekciót híres Kossuth utcai boltjában a FÖBUHA nevű pesti kiskereskedelmi vállalat árusítja. Az idei sikerek után a ktsz most arra készül, hogy újabb újdonságokkal lépjen a piacra. Két olyan új lakószoba van tartalékban, amelyet bármikor be tudnak mutatni a kereskedelemnek, ha valamelyik garnitúra helyett másikat kívánnak. Másik tervük az, hogy a közkedvelt, de már régóta piacon levő Titán dolgozószoba helyett újabb modellt állítsanak elő. Galerik N

yomukban legázolt virágok maradnak, megvakult lámpák, lábatört oszlopok. Valami mérhetetlen düh dolgozik bennük, vagy csak az unalom. Tulajdonképpen persze mindegy, hogy valakinek azért vágnak az arcába ok nélkül, mert a támadókban kőkorszaki dühök feszülnek, vagy csupán azért, mert nem képesek elviselni az úgynevezett „kispolgári" létformát. Az is igaz, hogy ezt nem mindegyik galeri csinálja, ezek mind sajátságosak: vannak, amelyek csak a szemtelenkedésig jutnak el, olyanok is, amelyek csak a közös bulizásokig. Vannak, akiket tetteik tartanak össze, s vannak, akiket csak az öltözködésük. És mindegyiket az a szó, amellyel önmaguk bélyegezték meg önmagukat: a galeri. A galeriknek csak egy része, kisebb része az, amelyik állandóan szerepel a lapokban, amelyik közvetlen veszélyt jelent a társadalomra. A csoportosulások nagyrészét, legalábbis kezdetben, egy nagyon régi ösztön hajtja egybe, a közösségi ösztön. Ez az, ami bátorságot ad ott a gyáváknak, a kishitűeknek nagyképűséget kölcsönöz. Ezekre feltétlenül szüksége van azoknak a fiataloknak, akiknek magabiztossága alól a nem felületes szemlélő szeme elé tudja idézni a félénkségét, akiknek cinizmusa jól leplezett szeretetre vágyásról tanúskodik. S van még valami, ami összefűzi őket. Egy dacos vállrándítás, amellyel a prédikációkra felelnek. Vagy a vállrándításhoz fűzött kommentár: persze, hogy vannak kártékony galerik, de a felnőttek között talán nincsenek? A beszélgetés pedig úgy folytatódik, hogy a prédikáló orra előtt kitárják valamelyik napilapunk bűnügyi oldalát, ahol időről időre szemléletes példák sorakoznak. Kár tagadni: vannak veszélyes galerik a felnőttek világában is. Csak bűneik nem olyan rikitóak: nem garázdálkodnak, csak csalnak, nem erőszakoskodnak, csak sikkasztanak. Nem a békés polgárokat támadják meg, „csak": a társadalmat. Finomabbak az eszközök, ravaszabbak a fogások, de így is föl lehet ismerni ugyanazt a galeriszellemet, amely a fiatalkorúak bandáival rokonítja őket. Könnyebb lenne természetesen azokkal az alkalmi „galerikkal" összehasonlítani a fiatalokét, amelyeket a felnőttek „társaságnak" neveznek, s amely társaság is egészen addig, amíg a részegség egy bizonyos fokán nem kezd törni, zúzni. Mert akkor ez a társaság is galerivé degradálódik, amelyet a közös tombolás tart össze. Másnap pedig a szégyen vagy a dicsekvés. Van azonban egy mélyebb értelme is annak, amit a vitatkozó fiatalember partnere mellének szegez. A kérdésben a kérdés: nincs-e több helyen jelen az a bizonyos galeriszellem, amelyért a fiatalságot kárhoztatják? És ne beszéljünk hát a legveszélyesebb galerikről. Beszéljünk csak azokról, amelyek becsületes embereket tesznek tönkre azért, mert nem hajlandók erkölcsi felelősséget vállalni közös sötét ügyekért. A rádió egyik legutóbbi adásában éppen Szeged adta a szerszámkovács ktsz-ben történtekkel a példát ehhez: azokat az embereket, akik a becsület útját követik nem nézik jó szemmel a fiatalokénál nem kevésbé veszélyes felnőtt galerik. Ezek a legfeltűnőbbek. Vannak olyanok ls, amelyeket csak az vesz észre, aki ördögmalmukba belekerülve őrlődik. Galerik, amelyek egy-egy vállalat, szövetkezet hatalmát kerítik kezükbe, hogy a maguk hasznára sáfárkodhassanak vele. Vannak kis, látszólag szánalmas galerik, akadnak ezerszámra, amelyeket a közös butaság, irigység, elvakultság tart egybe. Nevezhetjük őket protekciós körnek, társaságnak — ki minek akarja. De — azt hiszem — a galeri, ez nem rossz elnevezés. Mert ebben a fogalomban benne van minden lehetőség: a fejlődésé és a visszafejlődésé is. A galerik veszélye ugyanis abban van, hogy csak a fejlődés fokában különböznek egymástól. Van, amelyik csak a közös orgiázásig jutott el — vagy a közös áskálódásig. Van, amelyik csak a garázdálkodásig — vagy a hatalmaskodásig. S van, amelyik erőszakoskodik, embert öl. S az emberöléshez sem feltétlenül szükséges a kés, a társadalom megkárosításához sem kell mindig kasszát törni. A

vállrándításokkal nehéz vitatkozni: Sokszor nem érnek semmit az érvek, a példára mindig akad ellenpélda. Abban a vitában, amely a jövő nemzedékéért folyik, tettekkel kell érvelni, ha az őszinteség is kevésnek bizonyul. A szocialista demokrácia olyan fejlesztésével, amelynek eddigi legnagyobb eredménye, hogy igazságosabbá tette emberi viszonylatainkat. Ez adja kezünkbe mindennapi fegyverünket, hogy tovább csökkentsük a galerik számát. Fiatalok s felnőttek között egyaránt. Veress Miklós Az újságíró-szövetség közgyűlése Tegnap délelőtt a Magyar Tudományos Akadémia nagytermében megkezdődött a Magyar Újságírók Országos Szövetségének kétnapos küldöttközgyűlése. A tanácskozáson megjelent Pullai Árpád, az MSZMP KB titkára, Jakab Sándor, az MSZMP KB agitációs és propagandaosztáyának vezetője, Várkonyi Péter, a kormány tájékoztatási hivatalának vezetője, Hajnal Jenő, a Tanácsköztársaság Vörös Újságjának munkatársa, a magyar újságírás több vezetője, a szerkesztőségek küldöttei és tanácskozási joggal meghívott részvevők. A közgyűlésen jelen volt Jiri Kubka, a Nemzetközi Újságíró Szervezet főtitkára. A közgyűlést Barcs Sándor, a MUOSZ elnöke, az MTI vezérigazgatója nyitotta meg. Kegyelettel megemlékezett az újságírótársadadalom halottjairól. A közgyűlés néma felállással adózott az elhunyt újságírók emlékének. A továbbiakban beterjesztette a választmány által javasolt napirendet, amelyet a közgyűlés egyhangúlag jóváhagyott. Ezután Siklósi Norbert, a MUOSZ főtitkára szóbeli kiegészítést fűzött a választmány, írásban benyújtott beszámolójához, amely mérleget vont a szövetség tevékenységéről, a legutóbbi közgyűlés óta eltelt négyéves időszakban. A beszámoló után bizottsági bejelentések következtek, majd a MUOSZ alapszabályainak módosítására vonatkozó javaslatokat terjesztettek elő. Ezután megkezdődött a vita. KEDD, 1969. OKTÓBER 28. DÉLMAGYARORSZÁG 3