Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-03 / 229. szám

Múzeumi hónap Az Orosháza nyolc nemze­déke című kiállítás megnyi­tásával szombaton Orosházán megkezdődik a múzeumi hó­nap eseménysorozata. Tizen­egy új állandó és több mint száz időszaki kiállítás nyílik a következő hetekben, s a tárlatok jelentős része kap­csolódik a felszabadulási év­fordulóhoz. Számos helyen az adott város, illetve megye történetének elmúlt negyed­századáról adnak áttekintést. Emlékkiállítás nyílik egyebek között Makón, Csongrádon és Egerben. Emlékülés Akadémián Csütörtökön a Magyar Tu­dományos Akadémia dísz­termében ünnepi ülésen em­lékeztek meg az indiai nép nagy fiáról. Mahatma Gand­hiról, születésének 100. év­fordulója alkalmából. Részt vett a megemlékezésen Su­mal Sinha indiai nagykö­vet is. Az emlékülést Ligeti Lajos, a Magyar Tudomá­nyos Akadémia alelnöke nyitotta meg. majd Bognár József levelező tag, a Gandhi-centenárium magyar bizottságának elnöke mél­tatta Gandhi küzdelmeinek és eszméinek jelentőségét India és a világ történelmé­ben. Egyebek között rámu­tatott: — Mahatma Gandhi. a XX. század világtörténelmé­nek egyik legmegragadóbb és legvonzóbb egyéniség, aki korunk követelményeit sa­játos módon kötötte össze az indiai társadalom és az emberiség hagyományos ér­tékrendszerével. Alakja ma is egyik ihletője az éhség ellen vívott drámai küzde­lemnek. , „Vörös lobogónk színében..." Szirmai István elvtárs temetésére (1.) A társadalmi munka lényegét tekintve általában díjazás nélkül végzett szel­lemi vagy fizikai tevékeny­ség, végső eredményében a társadalom javára szolgáló önkéntes munka, amely szá­mos részterületen kifejthető, s ezért megnyilvánulási for­mái alakulnak, fejlődnek. Ide tartozik — bár egyesek ezt vitatják — az önkéntes, a köz javára kifejtett tevé­kenység is, amelyért lehető­ségéhez mérten csekély mér­tékű eszmei díjazást kap­nak, s az is, amelynek rugó­ja a személyes érdekeltség, ez azonban tökéletesen egy­beesik a társadalmi érdekek­kel. Az előbbire példaként szolgálhat egy tervezési munka tiszteletdíjazása, az utóbbira a lakóházak előtti csatorna-, vízvezetéképítés stb. Szeged I. kerületi tanács­nál kezdettől fogva, 1955. évtől megvan s formálódik a társadalmi munka tervezé­se és igénybevétele. A kez­deti kísérletezések után az J957-es évtől kezdődően vált sikeressé e mozgalom. Eleinte azokra a feladatokra moz­gósítottunk, amelyekben a lakosság közvetlen érdekelt­ségére is támaszkodhattunk, mint például gyalogjárda­epités. vízvezetékhálózat-fej­lesztés stb. Gyarapodó ta­pasztalataink később arra ösztönöztek bennünket, hogy nagyobb feladatokra is moz­gósítsunk, s most már nem is csak a közvetlen érdekelt­ségre támaszkodva, hanem a társadalom összérdekeinek propagálásával hassunk az aktivizálandó lakosságra. Ilyen volt a Bérkert utcai körzeti orvosi rendelő 1956. évi építésének társadalmi támogatása. Változott az ak­tívák köre is. A feladatok­nak megfelelően növekedett az a bázis, amelyre a végre­hajtásnál számíthattunk. Fejlesztési lehetőségeink is növekedtek, s néhány köz­célú. társadalmi támogatás­sal kivitelezett létesítmény javára szolgált a társadalmi munka szervezésének. Az új gazdasági mechaniz­mus a társadalmi munka szervezésének feltételeit je­lentősen megjavította az­zal, hogy a várospolitika szervezőivé és irányítóivá ténylegesen a helyi tanácso­kat tette, és ehhez a költ­ségvetési és fejlesztési ter­vek az anyagi lehetőségeket is megteremtették. A társa­dalmi munka jelentős ténye­zőjévé válhat egyes felújí­tások és beruházások meg­valósításának. Azok meg­gyorsításában hitelkiegészítő szerepet tölt be, vagy a fej­lesztési alapban jelentkezve összegszerűségében egy újabb beruházás fedezetéül szolgál. A társadalmi munka fo­rintösszegének megtervezése minden évben előre megtör­ténik, s az elmúlt öt év tel­jesítési eredménye az I. ke­rületben a következőképp alakult: erővs! célokért len vállalat sem utasította el kérésünket, s dolgozóik lel­kesen vállalkoztak a társa­dalmi munkára. Általában már az év ele­jén megkezdődnek a tárgya­lások a középiskolák igazga­tóival a társadalmi munka­órák, vállalások lekötésére. Tájékoztatjuk őket arról, hogy milyen munkálatokhoz szeretnénk megnyerni diák­jaikat, s nyilatkozatukat kérjük vállalásaikról. Sajnos, ez nem teljes mértékben tör­ténik meg, s így időközben is gyakran kérünk segítsé­get. Ez magában rejti a kapkodás, a tervszerűtlenség veszélyét, különösen akkor, ha nem biztosítunk kellő fel­készülési időt sem a tantes­tületeknek a szervezésre. Ezért a legminimálisabbra kell csökkenteni a diákok tervszerűtlen igénybevételét társadalmi munkára. A tantestületeknek a szer­vezéshez való hozzáállása kifogástalan. Különösen lel­kesen vállalkoznak a peda­gógusok és diákjaik a gyer­mekek vagy fiatalok részére készítendő létesítmények el­készítésére. Gazdag fantá­ziával, sokszor öntevékenyen, maguk is kezdeményezve se­gítik munkánkat. Ez. kifeje­zésre- jutott az elmúlt év­ben például a Szent György téri játszótér és -szerek léte­sítésében, az újszegedi nap­közis tábor építésében, ami­nek értéke 100 ezer forint fölé emelkedett. A tirud&lml munka Ft Értéke teljesített A teljesítés százaléka 1964 1965 UfS 1967 1968 3X0 000 410 000 140 000 300 000 300 000 432 680 435 088 549 000 399 000 537 000 136 106 125 199 179 Munkánk eredményességé­re utal, hogy 1964. évben első, 1965. évben harmadik helyezést értünk el a városi tanács által meghirdetett versenyben, s fejlesztési ala­punkat. a helyezési díjként juttatott 400 ezer majd 150 ezer forinttal is növelni tud­tuk. A tervek készítésekor Igyekeztünk reális helyzet­ből kiindulni, s tervszámain­kat adott körülményeinkhez igazítani. Ennek ellenére az 1967, majd az 1968. évi ma­gas tényszámok a tervezés lazaságára is utalnak. Ez fő­ként abból ered. hogy a ter­vezéskor nincsenek felmérve még megközelítő pontosság­gal sem, melyek azok a költ­ségvetési, vagy fejlesztési feladatok, amelyeket társa­dalmi munka hozzájárulás­sal vihetünk sikerre. Megállapítható az is, hogy eltolódás van az egyéni tár­sadalmi munka, a lakosság közvetlen részvételi formájá­tól a kollektíván végzett tár­sadalmi munka irányában. Az elmúlt években bizonyos mértékig csökkenő tenden­ciát mutat a társadalmi munkában részt vevő azon választópolgárok száma, aki­ket közvetlenül mozgósíta­ni tudtunk a lakókörzetüket érintő közérdekű feladatok végzésére. Az egyén társa­dalmi munkáia általában csak akkor található meg. ha ehhez közvetlen érdeke fűző­dik, például lakóháza előtti járdaépítés, vízvezeték fej­lesztésnél a munkaárok ki­ásása stb. Nem sok sikerrel járt a járda melletti parksá­vok virágosítására, gondozá­sára indított mozgalmunk, a köztisztaság érdekében a közterület, utca gaztalanítá­sára vonatkozó felhívásunk. A társadalmi munkák jel­legéből adódóan tehát egyéni társadalmi munka főként Üj­szeged lakosai körében szer­veződött sikeresebben. Tapasztalataink azt bizo­nyítják. hogy szükség van a társadalmi munka végzés­nél előre kidolgozott, pontos és részletes tervekre, az el­végzendő munkafajták nor­matíváinak ismeretére, to­vábbá az elvégzendő munká­val elérni kívánt cél színes, meggyőző, lelkesítő ismerte­tésére. Ennek szükségességét az öregek napközi otthoná­nak kialakítására szervezett társadalmi munka szemlélte­tően bizonyítja. Előre kidol­goztuk a műszaki terv alap­ján az anyagszükségletet, a szakipari munkák sorrendi­ségét. s azt is. hogy hány szakmunkás hány munkaóra teljesítésére van szükség. A mozgósítást azoknak a mun­kahelyeknek igazgatóinál, párt- és szakszervezeti ve­zetőinél kezdtük, ahol szá­míthattunk a szakmunkások­ra. Nem volt nehéz meg­győzni őket a kitűzött cél hasznosságáról és közérde­kűségéről, s előzetes meg­beszélések már alapot szol­gáltattak ahhoz, hogy dolgo­zóikat megfelelő tájékozta­tással lelkesíteni tudják a kívánt feladatok végzésére. Erinek következtében egyet­Szirmai István 1944. no­vember végén érkezett Sze­gedre s mint a munkásmoz­galom régi harcosa, publicis­tája, azonnal bekapcsolódott a Délmagyarország munká­jába. December 3-án jelent meg a lapban első írása. Mint felelős szerkesztő, neve csak 1945 március 23-án kerül az impresszumba, mivel előtte — a népfront-politikából kö­vetkezően, és a lap régi mun­katársa iránti gesztusból — e tisztséget korábban Magyar Lászlónak engedte át. Júles 24-től a lap főszerkesztőként jelzi Szirmait, felelős szer­kesztőként pedig régi küzdő­társát, az erdélyi munkás­mozgalom másik kiváló publicistáját, Gárdos Sán­dort. Szirmai neve 1946. már­cius 33-ig áll a lapon, ekkor távozott a fővárosba, hogy a pártközpontban a tömegszer­vezeti osztályt vezesse. Gárdos Sándor 1947. május 11-én szívrohamban elhunyt. Temetésén a régi barát és harcostárs, Szirmai István mondott beszédet. A beszéd — éppen munkásmozgalmi pályájuk színterének azonos­sága, a közös erdélyi harcok révén — pontosan illik ma­gának Szirmainak sorsára is. A közös vég, a harcokban és üldözésekben elfáradt szív kimerülése, ezt a magában ís ritka párhuzamosságot még csak fokozta. Huszonkét év­vel később Szirmai István sírjánál majdnem szó szerint elmondhatjuk azt a beszé­det, amelyet ő tartott Gárdos Sándor koporsójánál. Mintha a saját végzetét jövendölte volna meg. Alább idézünk Szirmai István sírbeszédéoől. Kedves Sándorom! Kedves harcostársam! Nem kötnek már szerénységed szelíd, el­hárító mozdulatai. Elmondhatom szegedi barátaidnak, Szeged dolgozóinak, kit te­metnek. Kevesen ismertek, kevesen ismer­ték sorsodat. Kevesen tudták, hogy a mo­solygó, bácsis külsejű, bohémkedő újság­íróban miért dobog betegen a szív. Most elmondom mindazoknak, akik elkísértek utolsó utadra, lássák egy jó magyar sorsát, lássák, mennyit szenvedett az, ki szerette népét, ki ragaszkodott emberi szabadságá­hoz, aki mert hűséges maradni minden időben elveihez. Mit tudják azok, mi a szenvedés, akiket nem rugdostak meg csendőrcsizmák? Mit tudják azok, mi a szenvedés, akiket nem vertek véresre Hov'hy pribékjei? Mit tud­ják azok, mi az elvhűség, mi az igazi ha­zaszeretet, akikből nem akarták még ki­verni azt? Mit tudják azok. mit jelent magyarnak lenni, akiket nem úl Jözött ei hazájukból a rájuk leselkedő bitófa? Mit tudják azok, mit jelent magyarnak lenni, akik nem et­ték az emigráció kenyerét, Mit tudják azok mit jelent magyarnak lenni, akik nem él­ték annak idején az utódállamok magyar­ságával azok kisebbségi sorsát. A román bojárok elnyomása sem volt ír beteg szívednek. Együtt dobogott az az er­délyi parasztok és munkások szívével, gondból, bajból, harcból mindig sok akadt. Most érnek gyakorlattá, valósággá, Sán­dor, az erdélyi magyar és román parasztok­kal, munkásokkal, az erdélyi szellemben mindig szabad értelmiséggel közös gondo­lataid: az erdélyi népek békés együttélése, közös szabadsaga. íme, egy szabadságharcos magyar élete. Egy magyar kommunista élete, aki egy emberöltőn keresztül állta a harcot a dur­va, keményöklű hatalommal. Ez a hatalom nem kímélte a rádmért ütéseket. Csoda-e. hogy beteg volt a szív, mely minden el­nyomottért dobogott? Te tudtad, mi a szabadság, ezért volt tü­relmed a tanításhoz, volt öklöd a harchoz, és volt beteg szivedben néped és hazád iránti mélységes, áldozatos szeretet. Min­den erőddel dolgoztál, mert ismerted és akartad, a célt: a szabad, demokratikus népi Magyarországot. Tudom, hogy halálod hírére Erdélyben is sírnak. Elbúcsúzom tőled az erdélyi ba­rátok, a régi harcos magyarok nevében. Beteg szívednek a halál az erdélyi hava­sok örök nyugalmát hozza sírba. g És végül, drága elvtársam, elbúcsúzom pártod nevében, a Magyar Kommunista Párt központi vezetősége nevében, a köz­ponti sajtóosztályban dolgozó munkatársai nevében, ezek közös üzenetével. Folytatjuk a harcot, Gárdos elvtárs, nélküled, tetőled is tanult töretlen hittel. Folytatjuk, amíg meg nem valós il közös akaratunk: a bol­dog magyar nép szabad országa. Magasan lobog pártunk vörös lobogója, színében a te lelked szabadságvágyát, a te beteg szivednek vére színét is örökké sze­retjük. Szükséges tehát a társa­dalmi munkával kapcsolatos terv végrehajtásának tervsze­rűségét biztosítani. Számba kell venni már az év elején, hogy milyen munkára kiket kívánunk mozgósítani. A ki­jelölt munka és az aktivisták közötti összhang megterem­tésével el kell érni, hogy ak- 1 tivistáink a képzettségüknek , leginkább megfelelő munka­területen fejtsenek ki tevé­kenységet. ' Éltünk az úgynevezett szellemi társadalmi munka igénybevételének lehetőségé­vel is. így készült el a Csa­nádi utcai és a Juhász Gyula utcai óvoda belső átalakítá­sának műszaki terve. A nap­közis tábor építésvezetése és műszaki ellenőrzése is tár­sadalmi erővel történt. A Jó­zsef Attila-telepi iskola óvo­dává történő átalakításának, az öregek napközi otthona kialakításának, s a múlt év­ben a Tolbuhin sugárúti ká­belfektetés terve (20 ezer fo­rint értékben) készült társa­dalmi munkában. A tapasz­talatok arra ösztönöznek bennünket, hogy bátrabban éljünk a jövőben az ilyen, s ehhez hasonló műszaki-szel­lemi társadalmi munka igénybevételével is. Dr. VARGA JÁNOS, a szegedi I. kerületi tanács vb elnöke (A befejező rész következik.) Sszak selyme Hófehér lepedővászon, különböző asztalterítők, szal­véták, a legkülönfélébb női és férfi ruhaanyagok sok színben és mintával — ne­héz lenne a Szovjetunió len­iparának minden termékét felsorolni. Jó minőségével, finom kidolgozásával nem­zetközi elismerést vívtak ki Dr. Bfczó György Bolognában Tegnap, csütörtökön Bo­lognába utazott dr. Biczó György, a Szeged m. j. vá­rosi tanács vb elnöke, a Testvérvárosok Világszövet­sége végrehajtó tanácsának tagja, hogy Reile Gézának, a Kecskemét városi tanács vb elnökének társaságában részt vegyen a világszövet­ség háromnapos bolognai konferenciáján. Bolognában az európai városok küldöttei arról tárgyalnak, hogy vá­rosaik miként segíthetik elő a világ békéjének és biz­tonságának további megerő­sítését. maguknak. A Szovjetunió márkájával jelzett lenké­szítményeket szívesen vásá­rolják Franciaországban, Kanadában, Svédországban, Finnországban, Angliában és még nagyon sok országban. A termelés növekedésével szélesedik a lenkészítmé­nyek választéka is. Növek­szik a férfi és női lennel kevert szintetikus anyagok gyártása. Belorussziában a közeljövőben speciális üze­met építenek a batiszt gyár­tására. 1975-re a Szovjet­unióban még néhány hatal­mas lenfeldolgozó üzemet terveznek és jelentősen nö­velni kívánják a vásznak gyártásának mennyiségét. Képünkön: Észak selyméhez készül a fonál. Európa-rekord csapadékban Északnyugat felöl hatal­mas arányú hideg betörés változtatta meg az időjárást egyik napról a másikra, pon­tosabban szerdáról csütör­tökre. Így aztán október 2­án már a hó közepének meg­felelő hőmérsékleti értékel; alakultak ki gyakorlatilag az ország minden részében. Ez a sarkvidéki eredetű hideg légtömeg igen gyorsan érke­zett hozzánk. Az eredmény a hőmérsék­letben 6—10 fokos csökke­nés, a csapadékban pedig Európa-rekord: a csütörtök reggelt megelőző 24 óra alatt nálunk, pontosan a Vas me­gyei Csehimindszenten hul­lott a legtöbb eső. kereken 40 milliméter. A hideg uralma azonban még nem ígérkezik tartósnak. Csütörtök reggelre ugyanis kelet felé tolódott el az a pálya, amelyen a hideg lég­tömegek Európa közepe fe­lé áramlottak, s így meg­nyílt az út hazánk fölé az enyhébb levegő számára. A csütörtökön készített távolab­bi előrejelzés szerint a hét­főig terjedő időszak első fe­lében a hőmérséklet még 1—6 fokig hűl le hajnalban és csak 10—15 fokig meleg­szik fel nappal, később azon­ban hajnalban sem lesz hi­degebb 7—12 foknál, nappal pedig ismét 15—20 fokig emelkedik a higanyszál. PÉNTEK, 1969. OKTÓBER 3. DÉLMAGYARORSZÁG 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom