Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-19 / 243. szám

tapasztalatok TíJíin soha nem volt ' olyan nagy mozgás, annyi kezdeményezés a megye mezőgazdaságában, mint az idén. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta egyre több termelőszövetkezetben megfigyelhető a szakosodásra való törekvés. Ha az utolsó két esztendőt öszehasonlítjuk, megállapítható, hogy 1969-ben fokozatosan csökken a vegyes termelést folytató szövetkezetek száma, s ugyanakkor egyre több a határozott termelési irányba fejlődő szövetkezeti üzem. Örvendetes, hogy a termelőszövetkezetek alakuló termelési irányai igazodnak a termőhelyi adottságokhoz és a piaci Igényekhez, ami a közgazdasági szabályozók helyes hatását tükrözi. A határozott termelési irányok kialakulása — a specializáció — együttjár az üzemi méretek, a koncentráció növekedésével. A termelőszövetkezeti vezetők egy része felismerte, hogy a mezőgazdaság csakis a termelés egyre fokozottabb koncentrálása és a gazdaságok szakosítása útján fejleszthető tovább. A termelés rentábilitási viszonyokhoz igazodó üzemi méretek biztosítása tehát gazdasági szükségesség. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a kezdeményezések ebben az irányba hatnak. Az új gazdaságirányítási rendszer bevezetése óta 18 termelőszövetkezet egyesült a megyében, ennek következtében 11-gyel csökkent a szövetkezeti üzemek száma, és további 13 tsz egyesülését most készítik elő. Többségükben a közgyűlések mór döntöttek az egyesülésről, néhány héten belül a vezetőségválasztó alapszabályt elfogadó közgyűléseket is megtartják, január 1-től pedig közösen gazdálkodnak. A jövő esztendőben tehát tiő a nagyobb területtel rendelkező szövetkezetek száma, s nyilvánvaló, hogy ezek a gazdaságok az optimális körüli méretekkel olcsóbb terméket tudnak majd előállítani, mint a néhány száz holddal rendelkező kis társaik. A koncentráció tehát a szövetkezeti gazdaságok jövedelemnövekedésének egyik igen fontos forrása, megyei szinten pedig az üzemi méretek optimális körüli kialakítása a munkatermelékenység növelését, s társadalmi munkamegtakarítását jelenti. Az egyesülő emelni a deszki termelőszövetkezeteket. E két gazdaság vezetői minden szűk személyi érdeket félretéve olyan, az egész községet átfogó fejlesztési programot készítettek, amely számba veszi a gazdasági lehetőségeket és ezek alapján megjelöli a legfontosabb célokat. Ezt a programot a tagsággal megvitatták, s majd amikor annak megvalósítása érdekében a szövetkezeti közgyűlések kimondták az egyesülést — csak akkor döntöttek személyi kérdésekben, mindenki megelégedésére. Érdemes ezt hangsúlyozni, mert vannak helyek, ahol minden gazdasagi program Szőlőkaró T. o. hasított akác, 180 rm-es kb 200 000 db kedvnzníényea, megegyezéses áron ELADÓ. Egyetértés Mgtsz. Balástya. Telefon: 4. nélkül fogtak hozzá az egyesülésekhez, s a szövetkezeti vezetők — elsősorban a saját érdekeiket szem előtt tartva — az egyesülési előkészületeket a funkciók elosztásával kezdték, s ezzel eleve elrontottak mindent. Ugyanis azok az emberek, akik valamilyen oknál fogva a vezetésből kimaradtak, vagy nekik nem tetsző beosztásba javasolták őket, az összefogás ellen tevékenykednek. Deszken ilyen nem volt. s ezért az egyesülés zökkenőmentesen zajlott le. Egyébként a deszki szövetkezetek egyesülésének nagy visszhangja van a megyeben. Deszken ugyanis fokhagymakrém üzemet is létesítettek. Együttműködés jött létre a szegedi gyógyszövetkezet és a deszki termelőszövetkezetek között, amelynek következtében a 40 személyt foglalkoztató kisüzem néhány hét alatt elkészült és megkezdte a termelést, jelenleg még csak fokhagymakrémet gyárt, de a közeljövőben megkezdi a vöröshagyma-, zeller-, zöldség- és gyökérkrém készítését. Az eltelt időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy termékelnek nagy keletje lesz. Jó példa ez arra, hogyan kell az új mechanizmus körülményei között a szövetkezeti vezetőknek dolgozni. Sajnos azonban olyan szövetkezeti vezetők is akadnak, akik magatartásukkal, tevékenységükkel nemcsak szövetkezetük, hanem egész községük fejlődését is gátolják. Kerülik a szomszédos termelőszövetkezetekkel ' való együttműködést, pozícióféltésből elzárkóznak minden újtól. Ezt természetesen csak ideig-óráig csinálhatják, mert a tagok előbb vagy utóbb az ilyen vezetők ellenére is megteremtik a fejlődés feltételeit. Ugyanis a szomszédos termelőszövetkezetekben tapasztalni fogják, hogy a fejlettebb gazdaságokban alacsonyabb az önköltség és magasabb a termelékenység, mint a saját területükön. A szakosítás for; termelőszövetkezetek meghatározott célú együttműködése. Megyénk területén az új mechanizmus bevezetése óta több közös vállalkozás jött létre. A legnagyobb ezek között a fábiánsebestyéni sertéstenyésztő és -hizlaló közös vállalkozás, amelyben három szövetkezet és két vállalat működik együtt: évi húszezer sertés meghizlalása és értékesítése érdekében. A három szövetkezeti elnök: Bertus Pál, Molnár Lajos és Bognár József kezdeményezése és dinamikus tevékenység következtében a nagy létesítrjjény rövid idő múlva elkészül, s így megyénkben is megindul az iparszerű sertéshizlalás. ami az eddigieknél nagyobb jövedelmet biztosít a szövetkezeti üzemeknek. Ezek a kezdeményező termelőszövetkezetek érzékenyen reagálnak a piaci mechanizmusra, a vállalkozást az utóbbi hetekben zöldségtermelő társulással bővítették: 50 holdas fóliatelepet hoznak létre, hogy a termálenergia-felhasználással korai zöldséget termeljenek, több árut adjanak a fogyasztóknak, s ezáltal is növeljék a termelőszövetkezetek jövedelmét. Érdekes társulásnak ígérkezik a szentesi Tiszatáj Tejfeldolgozó és Értékesítő Közös Vállalkozás, amelyhez eddig három termelőszövetkezet és egy állami gazdaság csatlakozott. Tagszövetkezeteinek száma várhatóan 8—10 lesz. Tejfeldolgozó üzemük napi 35 ezer literre van tervezve, melynek beruházási programja és terve rövidesen elkészül. Sok a kezdeményező ember megyénk területén, ezért is jönnek létre az ésszerű egyesülések, ezért alakulnak társulások, közös vállalkozások. Az egyesült termelőszövetkezetek és a közös vállalkozások eredményesen gazdálkodnak, példa erre az év elején egyesüléssel létrejött apátfalvi Aranykalász Tsz, valamint a más termelőszövetkezetek és a már működő közös vállalkozások. S ebben nagy részük van a kezdeményező, kockázatot vállaló szövetkezeti vezetőknek. Az eredményekből természetesen nem lehet olyan következtetéseket levonni, hogy most már minden esetben és mindent erőltetni kell. Teljesen nyilvánvaló, hogy a területi méreteket növelni csak fokozatosan, a közgazdasági és termőhelyi feltételekkel összhangban lehet. Vagyis konkrétabban csak olyan — általában — kis szövetkezetek megalapozott előkészítés után történő egyesülésével lehet egyetérteni. amelyek magukra maradva nem képesek a jövedelmező gazdálkodásra. A termelés korszerűsítésének, a szakosításnak elsősorban olyan lehetőségeit indokolt kihasználni, mint az üzemek közti kooperáció, a társulás és a közös vállalkozás. Ez lehet a termelőszövetkezetek egyik igen fontos jövedelemnövelő forrása. S e tekintetben az eredmények még messze elmaradnak a reálisan számbavehető mértéktől, lehetőségektől Bernnla Mihály város alatt Az épülő új csatorna építői között Csatornák nélkül nincs civilizáció: az utak, terek alatt szerteágazó rendszer életünknek éppen olyan nélkülözhetetlen eleme, mint a villany- vagy a vízhálózat. A csatomat nem hiába nevezik közműnek. Szeged, mint annyi más fejlődő város, gyorsan kinőtte régi hálózatát, évekkel ezelőtt bebizonyosodott, új az eddigieknél nagyobb szállítóképességű rsatorna rendszerre van szükség. Hozzáfogtak hát a nehéz feladat végrehajtásához, s a sok gondolkozás, tervezgetés után meghúzott tusvonal mentén a Veresács utcában, a Gólya utcában, a Vágóhíd mellett megkezdődött a munka. Átmérője másfél méter A kubikosokat, ácsokat érdeklődóen figyelik az arrajárók. — Tudja, mi lesz itt? — kérdem a negyven év körüli kerékpárost — Igen, már megkérdeztem tőlük. — S örül neki, hogy megoldódik e városrész, meg Szeged szennyvíz-elvezetési gondja? — Persze ... Tudja, én itt lakom a Gólya utcában, s látom, mi megy itt napról napra, örülnék, ha már végp lenne ... Nincs éjszaka, se nappal nyugalom, zúg a szivattyú, a kompresszor. Hat méter mély, és 330 centi széles árkot kellett ásni, hogy a több mint másfél méter belső átmérőjű betoncsövet megépíthessék. A technológia érdekes: nem előregyártott gyűrűkből szerelik össze a csatornát, hanem a helyszínen összeszerelt acélvázra, és faformára, — „rácsömöszölik" a cementes sódert Ebből lessz a „csatornakígyó". — Egy folyóméternyi 21 ezer forintba kerül — mondja Szász Sándor, a KEVIÉP művezetője. — Az „A" szakasz 520 méteres része, a tanárképző főiskola kertjétől a Veresács utca 16. számú ház. végig megvan! Nemcsak „bennfentesek" A Veresács utca 16. A ház előtt vékony pallókon egyensúlyoznak a kubikosok. Lezúdítják a zöldszínű betonkeveréket, s akik odalent várják, villamoskeverőgéppel tömörítik. Ha egy „osztás" elkészül, tovább lépnek a Tolbuhin sugárút felé. Mögöttük „28 napig" pihen az új csatornaszelvény, ennyi a kötési idő. Az utca szélén állandóan négy vákumszivattyú dolgozik, a csatorna alól szedik össze a talajvizet. De menjünk vissza 200 méterrel, ahol vastag cső belsejébe vaslétrán lehet lejutni. Óvatosan leereszkedünk. Itt mondja Szász Sándor: — Sajnos, nemcsak „bennfentesek" jönnek ide. hanem mások is. Nemrég valaki összeszedte a 24 voltos körtéket, s elfutott szerzeményével. Az egyik reggel két alvót találtak embereink idelent. Igazi csőlakókat. — Nem szeretnek bennünket a lakók. a kényszerű szomszédok. Elhordják a padlót, lopják a cementet. Éppen a napokban jelentették az ácsok — éjszaka öszszetörték az előkészített formákat. De kinek^jó ez? Nem láfványos A csatornaépítés nem látványos, inkább fáradságos, durva munka. 120 ember iparkodik vele, napról napra. (Kár, hogy nemcsak az anyaghiánnyal, a kötött talajjal, hanem az értetlen emberek akcióival is küzdeniük kell!) Szász Sándor azonban már az első kézzelfogható eredményről beszél: „Október 20. és 25. között megszüntetjük a kerülőt az 5-ös úton. Megnyitjuk a forgalmat az úttesten. Az említett „A"szakasz mentén rendbe hozzuk a Gólya utcát és a Veresács utca nagy részét. Az új csatorna majd áthatol a város alatt a Tarjántelepről, a nyugati iparövezetből — és természetesen Alsóvárosról — összegyűjti a szennyvizet. A régebben elkészült szivattyúátemelő berendezés segítségével a Tiszába csapolja a város salakját. Persze ez még soká lesz, a már meglevő új szakasz csak a jövő év vege körül csatlakozik a régi rendszerhez. Előbb keresztezni kell a Tolbuhin sugárutat. fel kell hasítani a Boross József utcát. Az építők naponta 4,5— 5 méternyit haladnak előre. Matkó István Fizetés napján Ez a mamáé, ez cipőre • Szüle-, gyümölcsollványok! Szaporító anyagok megrendelhetők. Fajta- és árjegyzéket adunk. Ültetvény Terv Faiskolai lerakata. Újszeged, Közép fasor 13/b. Fekete xS 204 836 4 -DtLMAGYARORSZÁG VASÁRNAP, 1060. OKTÓBER 19. (Közben a zászlóaljparancsnok, helyettesével és két tisztjével, saját kezdeményezéseként — igen helyeselhető módon — Irtály községbe gépkocsizott, és felvette az érintkezést az ott állomásozó német hadosztály parancsnokával). így fordulhatott elő a másnap hajnali incidens. A 174. számú német műszaki alakulat 16-án 3 óra 48 perckor érte el a második század körletét. Paracsnoka, W. Thule őrnagy, felszólította Desó főhadnagyot, hogy a század szálláshelyéül szolgáló iskolát azonnal ürítse ki. Desó nem engedelmeskedett a felszólításnak. Thule őrnagy, kimerült és ideges állapotban lévén, megfenyegette Deső főhadnagyot, hogy előbb lefegyverzi, majd bottal kergeti ki a faluból a századot, A vita hevében Deső főhadnagy félreérthette a német bajtársak mozgását, mert tüzet nyittatott, mielőtt német részről akárcsak figyelmeztető lövést adtak volna le. A sajnálatos és tévedésből eredő összetűzésben, melynek folyamán a műszaki alakulat tüzelve visszavonult, H. Lange őrmester, K. Wieser közlegény és L. Gernhorst közlegény meghalt, kilencen megsebesültek". Gallai most fogalmazta meg, amit az imént káromkodással jelzett. — Mondtam én. hazudni kellett volna. Telefonparancsot kaptunk a törzstől. A nevet nem értettük, recsegett a készülék. Keressék. Most aztán a pofánkra másznak. Igazság: marhaság. Volt nálunk a szomszéd utcában egy zsidó boltos, annak volt a szavajárása, hogy legdrágább az igazság, nagyon sokba kerül. De nem is kell a kutyának sem. Mióta kétágú vagyok, aki éntőlem az igazat követelte, mind mást akart hallani. De aki kukac, ne is ugráljon. Koszbanszarban csúszkáló, nyomorult kukacok vagyunk, csak megint elfeledkezünk róla. Te is. főhadnagy úr, tisztelettel. Hát nem disznó rászedés az egész? Kukac élet. emberfővel. És mindig beleesünk a hülye csapdába, gondolkodni akarunk. Deső nem figyelt rá. Engem nézett mereven. — Elképesztő — mondtam. — Hogy is juthatott eszedbe? Nem mondtam igazat. Amit éreztem, annak nem sok köze volt az elképzeléshez. Bosszúság volt inkább, irigységgel elegyesen: amit Deső csinál, akár pro akár kontra, annak mindig megvan a logikája, s ez a logika mindig elviszi — vagy elsodorja — öt a kiállásig. Én meg? Mindenkit szidok, magamat is beleértve, de ennél tovább képtelen vagyok eljutni. — Ilyesmi eszébe sem jut az embernek — mondta Deső. — A helyzet felteszi a kérdést, s vagy igent mondasz. vagy tagadsz... a harmadik megoldást utálom. Gallai tovább dühöngött, — Ne haragudj, az volt a legnagyobb sületlenség, meggyőződést emlegetni Láttam én. Zörghő őrnagy úr ettől az egyetlen szótól rögtön megvadult. Ha lemarházzuk, azt nagyobb önuralommal tűri. De hát nem csoda, ringyók közt yossz ajánlólevél a szüzesség. Különben is, jegyzőkönyv és meggyőződés, ennél összeférhetetlenebbet kitalálni sem lehet. A szolgálati függés elegáns megfogalmazása annak a mocskos kiszolgáltatottságnak. amelyben az anyádat is el kell adnod. Ha ma nem, majd holnap. Én csak azon csodálkozom, hogy a zászlóaljtól fegyveresen engedtek el bennünket. El kellett volna szedni a bicskánkat is, miszlikbe ne vagdalhassuk a hadosztály-parancsnokságot. Gyújtsunk rá, főhadnagy úr, Sorki Gödöllőn dugig lopta magát cigarettával. Az ördögbe is, mi baj érhet bennünket? A régóta esedékes orosz golyó helyett német golyót eresztenek belénk. Nincs akkora különbség a kettő között, hogy érdemes lenne rágódni rajta. Deső a tényvázlatért nyúlt. Ujjai hirtelen karommá görbültek, mintha gombóccá akarná gyúrni, vagy rongygyá szaggatni a papírt. De aztán öszszehajtotta szépen. — Zörghő méltányosságot emlegetett — mondta elgondolkozva. — Ügy írta meg az egészet, mondta kedélyesen, hogy lehetőleg kupán ne durrantsanak bennünket Ezt a kifejezést használta, nagyon jól emlékszem: kupán durrantani. Közben szánakozva nyalta nikotintól sárga szájaszélét. Hülye együttérzése az idegeimre ment, eszembe se jutott, hogy jóindulatát megköszönjem. A doni frontról ismerem őt, fordított kétéltű, csődcsinóló figura. Ha nyugalom van, üvöltözve ugrál, mindenkit mozgósít: ha nagy a felfordulás, lomhán leül, nyugtatóan vigyorog, semmi használható ötlete nincs. A nagy visszavonulás kezdetén gatyában loholt vagy tizenöt kilométert. Felöltözés előtt, a latrináról ugrasztották fel. nadrágját a legénye vitte utána. A sor elején az őrnagy darálta, a hó színéhez alkalmazkodó fehérneműben bukdácsolva: semmi baj, fiúk. Hátul a csicskása lármázott: őrnagy úr, a nadrágja! Mielőtt a tényvázlattal elvonult. Zörghő tanácsot is adott. Szegény, jó főméitósagú urunk — mondta, sapkájához emelte kezét — belehülyült^a háterúba, mert ő azelőtt nagyon jól tudta. hogy szél ellen nem lehet. Hat csak fogj rá mindent, mondd. hogy hitté! neki, így talán meghagyják a bőrödet: de ha nem, én nagyon sajnálnálak, kiváló tiszt vagy. kár az ilyen embert felzabáltatni a férgekkel. (Folytatjuk.)