Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-18 / 242. szám

tervek Az utazási évad végeztével az Express ifjúsági és diák utazási iroda illetékesei ösz­szegezték az év első kilenc hónapjának turistaforgalmát. A statisztika szerint csupán ebben az esztendőben az Express „védőszárnyai alatt" 112 542 fiatal üdült belföl­dön, csaknem 23 ezren töl­töttek egy-két napot külföl­dön, s a világ minden tájá­ról több mint 43 ezren ke­resték fel hazánk nevezete­sebb látnivalóit. Az iroda munkatársai már összeállították jövő évi ter­veiket. 1970-ben 26 ezer fia­talnak jut hely valamelyik külföldre induló csoportban, 50 ezer vendéget fogadnak határainkon túlról, s csak­nem 150 ezer főt tesz majd ki az itthon utazó csoportok létszáma. Saiát erőmű Saját kis erőművet építet­tek a Hajdúsági Iparművek­ben. A kazánház által ter­melt gőzenergiát villamos energiává alakítják át. Az új erőmű évi 1,7 millió forint megtakarítást jelent a HIM­nek. A jubileumi versenyben: Jobb munka, több áiu A hagyományos szocialista munkaverseny ebben az esz­tendőben jubileumokat kö­szönt. Az esztendő elején a KMP és a Tanácsköztársaság létrejöttének félévszázados évfordulójára készültek és tettek vállalásokat a gyárak­ban. Nemrégiben jelent meg a párt és a népfront felhí­vása, hogy méltóképpen ün­nepeljük meg hazánk felsza­badulásának huszonötödik évfordulóját és bontakozzon ki újabb munkaverseny; te­gyenek a brigádok, a gyárak dolgozói olyan felajánlásokat, amelyek elősegítik a terme­lés hatékonyságának további javítását. A szegedi és a Csongrád megyei vállalatok munkásai csatlakoztak a felhíváshoz, s felajánlásaikat, vállalásai­kat a legtöbb helyen már ki is dolgozták. A Szakszerve­zetek Csongrád megyei Ta­nácsa elnökségi ülésén is na­pirendre tűzte a szocialista munkaverseny helyzetét, s az idén eddig elért eredmé­nyeit. Megállapították, hogy a szocialista munkáverseny társadalmi hasznossága a vál­lalatok gazdasági eredmé­nyeinél pontosan lemérhető. Az első félévben több szege­di gyárban javult a gazdál­kodás helyzete. A húsipari í í&s dolgozók például hat hónap alatt több mint 2 millió fo­rint hasznot „hajtottak" többletvállalásaikkal. A szegedi textilüzem dol­gozói a munkaverseneyben vállalt kötelezettségeiket teljesítették és helyenként ki­magasló eredményt értek el. A fonoda, az előkészítő és a szövődé szocialista brigádjai a termelés mellett a társa­dalmi munkában is jelesked­tek, közreműködtek az üzem területének parkosításában, valamint a leányszálló ha­táridő előtti létrehozásában. A kábelművek idei gazda­sági eredményei ugyancsak kevező képet mutatnak. Idő­arányosan 7,5 százalékkal túlteljesítették teyvüket, amelyre nagyon nagy szük­ség van, hiszen a gyengeára­mú vezetékekből nehezen tudják kielégíteni a megren­delők igényeit. Ebben a gyár­ban a termelékenység is meg­bízhatóan, 9,4 százalékkal Égen és földön az emberért Beszélgetés a világ első űrhajősnőjével Valentyina Tyereskova is­mét Budapesten van. A Ro­jal Szálló negyedik emele­tén lakik. Szobája inkább telefonközpont, tárgyaló- és fogadóhelyiség, mint pihenő­hely. Pedig hát ő sincs vas­ból... A szovjet delegáció tagja a Szakszervezetek világszö­vetségének kongresszusán. Bárki megszólítja, kedvesen mosolyogva beszélget vele. A Szojuz-űrhajók kabinjá­ban személyes ismerősei, ba­rátai hajtották végre bo­nyolult feladatukat. Lehet-e mással kezdeni Valentyina Tyereskovával a beszélgetést, mint űrhajózásról? — Mint szakmabeli, ho­gyan értékeli űrhajós-bará­tai csoportos repülését? — Ez a csoportos űrutazás nagy előrelépés az űrhajó­zás történetében. Űrhajós­kollégáim sok érdekes in­formációval térnek majd vissza a Földre. Ezeket az új információkat kidolgozzák a tudósok és a tapasztalato­kat későbbi űrutazási prog­ramoknál használják fel. Ez az űrutazás biztató kezdet ahhoz, hogy a jövőben ál­landó szolgálatot teljesítő űr­állomásokat hozzanak lét­re. — Hogy értékeli kollégái teljesítményét? — Boldog és büszke va­gyok, hogy ismét hazám képviselői lendítik előre az űrkutatások egy fontos ágát. De talán még ennél is töb­bet mondhatok: elégedett va­gyok szakmailag is munká­jukkal. Hisz valami egészen újat produkáltak, megtanul­ták — hogy később a többi űrhajósokat is megtaníthas­sák —, hogyan kell dolgoz­ni, hegeszteni, szerelni egy valóságos űrműhelyben. — Mi a véleménye arról, mi lehet, mi lesz a követ­kező lépés a szovjet űrha­józási programban? — A szovjet emberekre jellemző vonás az, hogy előbb cselekednek, s csak azután beszélnek. S hogy ez mennyire így igaz, azt gon­dolom, az űrhajózás terén eddig elért sikereink is bizo­nyítják. Az űrhajósok szi­gorú program alapján ké­szülnek. hogy bármikor ren­delkezésre álljanak, az új, bonyolult űrfeladatok meg­oldására. — Mióta emlékezetes űr­repülését végrehajtotta, s el­sőként és azóta is egyetlen­ként a nők közül alvilágon a kozmoszból láthatta a Fői­det, nagyon sok országban járt. Kérjük, emeljen ki egy-kettőt a sok felejthetet­len találkozás, jelentős kong­resszus közül. — Az űrrepülés után har­mincnál több országban jár­tam. Ebben az évben Finn­országban, Lengyelországban, Afganisztánban, az NDK-ban és most Magyarországon. Egy-egy országban általá­ban 1—2 hetet töltöttem el. Ügy érzem nemcsak azért, mert nő vagyok, hanem mert érzelmeim és meggyőződése­im is azt diktálják, ha le­hetőség nyílik előttem, ak­kor erőfeszítéseimet a bé­kéért, az emberi jogokért ve­tem latba. Elsősorban te­hát ilyen jellegű kongresz­szusokon veszek részt. 1963­ban tagja voltam a szovjet delegációnak a moszkvai nemzetközi nőkongresszu­son, 1965-ben Helsinkiben megrendezett kongresszuson volt lehetőségem, hogy fel­szólaljak, 1969-ben szintén Helsinkiben voltam a nő­kongresszuson. És nem utol­sósorban örülök, hogy most részt vehetek Budapesten, a szakszervezeti világkongresz­szuson. — Nem fárasztóbb-e a sok földi utazás az űrutazásnál. — A kettőt nehéz össze­hasonlítani. Mind a kettő rendkívül izgalmas és élve­zetes. Minden országnak megvan a maga érdekessége, mindegyik más. Az utazások­nál számomra, talán az a legérdekesebb, hogy mindig új emberekkel találkozha­tok, beszélgethetek. így, so­kat tudok meg kultúrájuk­ból, közel kerülhetek a né­pek történelméhez, láthatom szokásaikat. De nekem is le­hetőségem nyílik arra, hogy elmondjam hogyan élnek, dolgoznak nálunk az embe­rek, s elsősorban a nők gondjairól beszélhetek. Szí­vesen válaszolok a kérdé­sekre. amelyek legtöbbször az űrhajózásról szólnak. Ta­lán nem érdektelen, ha ilyen­kor elmesélem saját élmé­nyeimet, tapasztalataimat. — Szívesen megismételné-e emlékezetes űrutazását? — Nagy örömmel repülnék mégegyszer, sőt, többször is. Nem is titkolt vágyam, hogy megismételjem az űrre­pülést. Persze erre „vágya­kozni" kevés. Cselekedni, fejlődni kell. hisz ma már az első űrrepülésekhez viszo­nyítva jóval többet kíván a tudomány egy mai űrha­jóstól. Ezért végeztem el a Zsukovszkij katonai repülő­akadémiát. ahol ez év tava­szán szereztem meg a diplo­mát. — Szeretne-e első női űr­hajós lenni, aki a Holdra lép? — Gondolom, hogy nem­csak én, de minden űrhajós vágya, hogy ilyen égi sze­rencsében részesülhessen. Természetesen szeretnék az első nő lenni, aki a Holdra száll. Regős István emelkedett, s csupán anyag­takarékossággal 3,2 millió fo­rintos eredményre tettek szert. E két szegedi gyárhoz hasonlóan szép sikereket ér­tek el a munkaverseny ha­tására a konzervgyárban, a hangszergyárban, a vásárhe­lyi gépjavítóban és a szege­di fémipari vállalatnál is. Valamivel mérsékeltebb tel­jesítményt nyújtottak a vá­sárhelyi szandálüzem, a megyei vegyesipari vállalat, a dorozsmai gépjavító és a pankotai állami gazdaság dolgozói, de elmaradtak a Csongrád megyei Tanácsi Építőipari Vállalat munkásai is éves tervük időarányos teljesítésében. Az SZMT elnökségének tagjai fontosnak tartják, hogy a munkaverseny ha­tására, annak közreműkö­désével tárják fel a még meglevő belső tartalékokat a gyárakban, s a vállalások mindig kövessék a termelés­ben, a gyárakban történő változásokat. A legtöbb válla­latnál a felszabadulás tisz­teletére indult versenyben új felajánlások-^ születtek. Mivel a kábelgyár termékeit nagyon keresik, az ottani bri­gádok azt vállalták, hogy éves tervüket 7 százalékkal túlteljesítik. Hasonló a hely­zet a nyomdaiparban is: sok a megrendelés, alig képesek újabb igényeket kielégíteni. A nyomdászok arra tettek ígéretet, hogy az eredetileg meghatározott éves prog­ramjukat már december 12­re teljesítik. A Budalakk dolgozói érdekes vállalást tel­jesítenek: társadalmi mun­kát végeznek és annak ösz­szegéből hat darab kerék­párt vásárolnak és ajándé­koznak a vietnami emerek­nek. A DÉMÁSZ brigádja két hő­nappal a határidő előtt át­adják a szentesi trafót, a megyei állami építőipari vál­lalat munkásai pedig 100 la­kással többet adnak át Tar­jánban. Az olajiparban dol­gozó brigádok azt vállalták, hogy három tévé-készüléket vásárolnak és azt a közelben levő tanyai iskoláknak aján­dékozzák, s megkapó az a vállalásuk, hogy egy árva kisgyermek teljes ellátását, neveltetését és iskoláztatásá­nak terheit is magukra vál­lalták. G. I. Új alapszabály a szövetkezetekben T avaly széles körű vita zajlott le a szövetkezeti moz­galom elméleti és gyakorlati kérdéseiről. Egyértel­műen tisztázódott, hogy az általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek a tagok önkéntes személyi társulá­sa és anyagi hozzájárulása révén létrehozott szocialista vál­lalatok. Tervüket maguk alakítják ki, tevékenységükért a tagságnak tartoznak felelősséggel. A szövetkezetek tagságuk aktív közreműködésével most készítik az új társadalmi és gazdasági körülményekhez iga­zodó alapszabályukat, és a napokban terjesztik megvitatás­ra, jóváhagyásra a tagság elé. Az új alapszabályoknak mindenekelőtt választ kell adni arra az alapvető kérdésre, hogyan biztosíthatók a tagság jogai, és sokoldalú érdekelt­sége a szövetkezetben. A tagok ugyanis akkor támogatják a szövetkezetet, ha jól szolgálja érdekeiket. Olyan gazda­sági és mozgalmi célkitűzéseket kell tehát rögzíteni az alapszabályoknak, a szövetkezetek alaptörvényének, alkot­mányának, amelynek végrehajtásában ténylegesen érdekel­tek a tagok. A eddig elkészült alapszabály-tervezetekből kitűnik, hogy készítőik nagy gondot fordítottak a tagsági érdekelt­ség növelésére. Kedvezményesen vehetik igénybe a tagok a szolgáltatási eszközöket, több helyen árengedményt kapnak a vendéglátó egységekben történő családi összejövetelek­nél, kamatmentes hitelt kapnak termelési, tenyésztési szer­ződés esetén, de vonzóbbá tették a részjegy utáni vissza­térítés mellett a vásárlási és értékesítési visszatérítést is. Lényeges szempont — örömmel látjuk a tervezetekben —, hogy a kulturális igények kielégítésére is fokozottabb gondot fordítanak a szövetkezetek. Érdeklődési körökhöz igazodó előadásokat szerveznek, öntevékeny művészeti cso­portok fenntartását vállalják, könyvterjesztés, író—olvasó­találkozók, kiállítások, bemutatók többnyire szereplő cél­kitűzések. Vannak szövetkezetek, amelyek egyedi kedvezményeket is igyekeznek adni. Néhányan saját kockázati alapra tör­ténő leértékelés esetén előnyben részesítik a tagokat, vagy több részjegy után több visszatérítést fizetnek. Az új alapszabályok fontos kérdése a választott testü­letek hatáskörének, jogainak és kötelezettségeinek helyes megfogalmazása. Választott testületi tagnak lenni ugyanis nemcsak megtiszteltetés, de komoly felelősség is. Helyesen vezetni, a szövetkezet anyagi eszközeivel jól gazdálkodni, a tagság, a lakosság egyre növekvő igényeit jól kielégíteni, a jövőre is gondolva tartalékokat képezni, a fejlesztési fel­adatokat jól megoldani, időben felismerni a lehetőségeket, vállalni a döntéssel járó kockázatot —, valóban teljes em­bert kíván. F oglalkoznak az alapszabály-tervezetek a szövetkezetek közötti, valamint más szocialista szervezetekkel való együttműködés lehetőségeivel, de rögzíteniök kell azt is, hogy az illető szövetkezet tagja kíván-e lenni a Megyei Szövetségnek, a MESZÖV-nek. A dolog természetéből kö­vetkezik, hogy most készül a MÉSZÖV új alapszabálya is. A szövetségnek is az őt létrehozó tagszövetkezetek igényei­nek kielégítésére, a munkában jelentkező problémák meg­oldására. a tagszövetkezetek szolgálatára kell berendez­kednie. Sinkó Antal Termel az új edény­gyár A hódmezővásárhelyi Al­földi Porcelángyár új részle­gében, az edénygyárban meg. kezdődött a termelés. Tányé­rokat, bögréket, kávés- és teáskészleteket készítenek. Első termékeik már a sze­gedi üzletekben is megjelen­tek. Nagyarányú rendelést kaptak a vendéglátó ipartól és exportra is dolgoznak. Az edénygyárban iparmű­vészek szellemi munkája is ott van a termékekben. A gyár árui szépek, tetszetősek. A kemence előtt égetésre vár a nyers áru Javult a tej minősége A tejipar és a mezőgazda­sági nagyüzemek kapcsola­táról, a tej felvásárlás hely­zetéről, problémáiról ta­nácskoztak pénteken Székes­fehérvárott a Tejipari Tröszt vezetői, a termelőszövetkeze­tek területi szövetségeinek képviselői, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Miniszté­rium illetékesei és a me­gyei tanácsok vb elnökhe­lyettesei. Nagy István. a Tejipari Tröszt kereskedelmi igazgatója beszámolt az ipar és a tejtermelő üzemek kap­csolatáról. Elmondta, hogy az idén 191 állami gazda­ságtól és 2551 termelőszö­vetkezettől összesen 812 mil­lió liter teljes tejet és 228 millió liter tejmennyiségnek megfelelő tejszín felvásárlá­sára kötöttek szerződést. Ezt a mennyiséget előreláthatóan mintegy 40 millió literrel túlteljesítik. A felvásárolt tej minősé­ge a megfelelőbb kezelés eredményeként sokat javult. Emelkedett a hűtve szállított tej mennyisége. E tekintet­ben további fejlődés várha­tó, ugyanis — mint Nagy Ist­ván bejelentette — 1971-től kezdve nem a fizikai tiszta­ságtól, hanem a bakterioló­giai minőségtől függ majd a minőség. A tej értékesítésébe be­kapcsolódtak a mezőgazdasá­gi nagyüzemek is. Jelenleg az ország 1466 helységében a helyi közös gazdaság is áru­sít tejet, tejterméket — fel­dolgozással pedig 14 termelő­szövetkezeti társulás foglal­kozik. Tóth Béla felvételei Gondosan díszítik a tányérokat SZOMBAT, mm ív?. nno 1969. OKTÓBER 18. mim m m 4sBSiS

Next

/
Oldalképek
Tartalom