Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-17 / 241. szám

Miért névtelenül? Komolyan kel! venni Egy időben a névtelen be­jelentések inkább feljelenté­sek voltak, s a kifejezés hangulati megfelelően kat, bosszút, irigységet ta­kartak. A törvényes rend szllárdulásával a névtelenség kezdte veszíteni hitelét. Ma­gas párt- és állami fórumok is kifejezték, hogy a névte­len bejelentések, feljelenté­sek nem helyeselhetők. Aki­nek nem tetszik valami, vagy valaki, álljon nyiltan a színre, s mondja el vélemé­nyét. Elvégre a szocialista az emberek — ami termé­szetes —, hogy légből ka­pott, pletykahírekkel nem értelmezésének lehet felelőtlenül zaklatásnak főleg rágalma- kitenni másokat, s munkát okozni vizsgálatot végző szerveknek. Példák az alá­írtak közül: A kisteleki termelőszövet­rülmény, hogy panaszát nem a brigádvezetővel tés műve­zetővel kívánta először le­rendezni, hanem kívülálló ellenőrzési szervet keresett meg. Enyhítő körülményt a fegyelmi bizottság nem ta­lált". Mindszenten özv. P. J.-né kezet építőbrigádjának egyik közérdekű bejelentést tett tagja tanácsért fordult a né­pi ellenőrzéshez a brigád nevében. Azt kérdezte — valószínűleg erről beszélget­tek fizetések alkalmával —, hogy nem károsultak-e a brigád tagjai, mivel az épít­1968. december 3-án a hely­beli fogyasztási szövetkezet állatíelvásárlási, feldolgozási és értékesítő munkájával kapcsolatban. A bejelentő — ugyan nem alkalmazott, de — a szövetkezet szolgálati demokrácia egyik legélesebb kezésnél teljesített munkáju- lakásában lakik, azért bért fegyvere, fejlődésének leg­hasznosabb segítője a bírálat s annak szabad alkalmazása. A hibák, visszaélések, mu­lasztások nyílt ostorozói azok, akik ilyen jelenségekre felhívják az ellenőrző és ha­tósági szervek figyelmét, a közösség érdekeit szolgálják, s minden tekintetben védel­met élveznek. Ez az elv valóban a de­mokrácia és a szocialista humanizmus egyik legszebb vívmánya, ma is, ezentúl is lendítő je társadalmi fejlődé­sünknek. A Csongrád megyei Népi Ellenőrzési Bizottsághoz ta­valy 213 közérdekű bejelen­tés érkezett, ezek közül 47 névtelen volt. 1969. első fe­lében a 195 bejelentésből 21 a névtelen, s e másfél év er­re vonatkozó tapasztalatait így summázza egy jelentés: „A névtelen bejelentések többsége igen súlyos hiá­nyosságot tárt fel és ez azt diktálja, hogy a névtelen bejelentéseknek is komoly jelentőséget kell tulajdoníta­ni". A megyei tanács végre­kat az 1964—65-re építési normakönyv sai szerint számolták el. ök a munkát 1968-ban végezték. Az 1967. évi III. törvény szerint —, amely a tsz-ek alapszabályait foglalja ma­gában — mód van rá, hogy hasonló munkákra a tsz és építőmunkásai a normától eltérően köthessenek meg­állapodást. A vizsgálat meg­állapította, hogy ezzel a tör­vény által biztosított lehető­séggel sem az egyik, sem a másik fél nem élt. Ez nem szabálytalanság, nek ellenére a bérezési vi­ták megnyugtató módon ren­deződtek. Csak a bejelentő fizetétt rá, mint az utólagos vizsgálatból kiderült Fe­gyelmi elé állították és írás­beli megróvásban részesítet­ték, mert a brigádtag „a bri­kladott fizet. Lakását 1969. augusztus előírá- 31-én felmondták, de csere­lakásról nem gondoskodtak. A népi ellenőrzés közbelépé­sére a szövetkezet a lakás­felmondást visszavonta. Ide kívánkozik még a Népszabadság minapi vezér­cikkének megállapítása, amelyet országos példák alapján tett: „Nemrégiben a népi ellenőrzés megvizsgálta, hogy mi lett a sorsuk azok­nak, akik különböző közér­dekű bejelentéseket tettek, még vagyis a bírálat egy igen En- fontos formáját választották. Megdöbbentő volt tapasztal­niuk, hogy a kiválasztott 40 közérdekű bejelentőből alig találtak néhányat korábbi munkahelyén: kit csendesen, látszólag finoman, kit „dob­szóval" távolítottak el ab­ból a környezetből, ahol fel­gádvezető és a brigádtagok figyeltek a visszásságokra". tudta nélkül vélt sérelmét úgy kívánta orvosolni, hogy panaszlevelet írt a megyei hajtó bizottsága tárgyalta ezt NEB-hez... Ezzel a maga­a jelentést, és egyetértett a tartásával visszaélt a brigád benne foglalt megállapítá­sokkal. Ugyanakkor leszö­gezte, hogy nem helyes, ha elszaporodnak a névtelen be­jelentések, mert ezek a név­telenséget kiváltó káros oko­kat tartják fenn és táplálják. Mint az előzőekből ki­tűnt, a népi ellenőrzéshez tett bejelentéseknek 21 szá­zaléka volt névtelen 1969. első felében. Tehát minden öt bejelentő közül négy alá­irta írásba foglalt észrevé­teleit, kifogásait. Abból a meggyőződésből, hogy igaza van, éppen ezért neki nem lehet baja a bejelentés mi­att Mert hiszen azt is tudják nevével... Súlyosbító kö­Ez is jelzi: a közérdekű bejelentést tevők védelmét komolyan kell venni minde­nütt, érvényt szerezve a vo­natkozó előírásoknak. Kondoros! János Katonaművészeink Múm Az idén ünnepli Kairó fennállásának ezredik év­fordulóját Az ezzel kap­csolatos ünnepségsorozatra különböző fővárosokból mű­vészegyütteseket hívtak meg. Budapestet, illetve Magyar­országot a magyar néphad­sereg Vörös Csillag Érdem­rendddel kitüntetett művész­együttese képviseli. Katona­művészeink csütörtöki - reg­gel utaztak el repülőgépen az Egyesült Arab Köztársa­ság fővárosába. Az együttes — a tervek szerint — 10 napot tölt az EAK-ban. Hemmert János festészeti kísérletei A Liliom utcai klubban most bemutatkozott festő — ezt a Tiszatájban megjelent írás ls nyíltan kimondta — birtokában van az alkotás­A Tiszatájban közre- Az az Itt-ott hangoztatott adott művészportréban csu- érv, hogy Hemmert János pán néhány elégedetlenkedő legújabb képei a határain­sort szánhatott Hemmert Já- kon túli, friss kezdeménye­nos újabb próbálkozásairól zésekről hoznak szokatlan, e sorok papírra vetője. Most ám tartalmas üzenetet, nem­viszont „szerencséje' van. igen fogadható el. Ezt kü- hoz szükséges eszközöknek, s A folyóiratban bemutatott lönösen azok igazolhatják, szakmai tájékozottságáról is festő tegnap, csütörtökön es- akik láttak már efféle, „sok- többször tett bizonyságot. Az te megnyílt házikiállításán anyagos" ábrázolásokat, nme- vic70nt amelyen most összegyűjtve tárta frissebb lyek részei valóban egy ki- az ut viszont, amelyen most munkáit a Liliom utcai egye- hordott és megszenvedett lépeget, aligha viszi koze­temi klub érdeklődői elé, s gondolat hordozóiként szer- lebb az igazi, a legjobb ér­igy a fejcsóválásra ingerlő veződtek egésszé, képek hosszabban is elemez- A Liliom utcában bemu­hetők. tátott képek többsége —saj­Képek? Már ez a minősí- n°s — nem ilyen. Alig akad tés sem egészen helytálló, köztük egy-kettő, amelyben tényleg a neki szánt funkciót tölti be a helyére illesztett elem, s amely emiatt „el­hiteti" magát, tehát művészi alkotásként is elfogadhatjuk. Arra, hogy a fenti — ta­lán a kelleténél „erősebben" megfogalmazott — véleményt telemben vett sikerhez. Akácz László KERESKEDELEM Drága ementálim! Szomorú napra ébred­tem. Lám, beteljesedett a „végzet", amelyet — meg­jegyzem — már sejtettem. Most ismét elválaszt ben­nünket a rideg, kemény üveg, úgy mint sok-sok évig azelőtt. Igen, az időleges, ked­vezményes sajtvásárnak vége. A gyönyörű hónap után — mikor újabb drága szenvedéllyel ajándékoztak meg — visszatértek a régi árak. Nem mondom, ugyan­csak rafinált ötletekkel jön elő a kereskedelem né­ha. Ugy számolt: veszít néhány ezret egy hónapig, hogy azután nyerjen éve­kig. Es igaza van. Mert most felébredt étvágyam az ementáli után sajnos tar­tósabb. Holnap, sőt holnap­után is vásárolni fogom, s hozzám hasonlóan még sokan mások. De üsse kő, új szokását megtarthatja a kereskedelem. Az árenged­ményes „szoktatást" más élelmiszercikknél ls bátran elvállalunk! Kifli a gyár előtt Sokszor megírtuk hogy a gyárkapuk előtt nem szük­séges italt mérni. Sőt meg­írtuk, hogy ez egyenesen káros. Igaz, az efféle bírá­latnak nem sok eredménye lett. hacsak az nem, hogy konkurrenclája akadt a bu­tikoknak. A napokban lát­tam a Szegedi Sütőipari Vállalat négy kerekén gu­ruló, mozgó süteményáru­sító kocsiját. Ott állt a szőrmegyár előtt friss kif­livel, zsemlével várta a munkába indulókat —, s a munkából jövőket. Bizony, legalább olyan népszerű volt, mint bármely más ita­los pavilon! Gratulálunk a sütőipar­nak a jó ötletért! Matkó István Válaszol az illetékes fl Bsopon mosópor ügye Arról írtunk lapunkban, hogy sokan keresik a Bio­pon nevű kiváló; új mosó­port. de ritkán sikerül kapni belőle. Mire a bírálat meg­jelent, a Csongrád-Bács megyei Élelmiszer- és Ve­gyiáru Nagykereskedelmi Vállalat már írt is a gyártó­cégnek, hogy miért nem ér­kezik a megrendelt mennyi­ség Bioponból? Így a nagy­kereskedelmi vállalat mellé­kelte lapunknak adott Vála­szához a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat leve­lét is. A két levél tartalmát ösz­szeíoglalva: a Blopon és a Tomi mosóporok egyszerre érkeziek a szegedi üzletek­be, május végén. A Tomi aratott először nagyobb si­kert, majd a Biopo í keres­lete nótt meg anyira, hogy az új mosóporokat és a pia­cn levő más, mintegy 43 féle mosószert is háttérié szorította. Erre ne.n szamí­/. :tt sem a gyár, sern a ke­resi:, delem. Emellett nz is gönc!, iiogy a Biopon gyártá­sa íoz szükségts enzim-alap­anyagot jelenleg tőkésex­portból kell beszerezni, s ez gyakran késik. A kikísérle­tezett magyar enzim-alap­anyagot még nem gyártják a magyar gyógyszergyárak, de a legközelebbi jövőben meg­kezdik a termelést A je­lenlegi ellátási nehézségek­nek ilyen okai vannak, így a kereskedelemnek is gondot okoz az árusítás. A csekély készletet igyekeznek arányo­san elosztani a boltok kö­zött, ezért tűnik bújócskának a Biopon megjelenése és el­tűnése. Hogy meddig tart a „bú­jócska"? Határozott választ nem kaptunk, de a két levél alapján megkockáztatjuk a kijelentést: hamarosan lesz Biopon, méghozzá kisebb és nagyobb adagokba csoma­golva. Falvakból nagy­községek Tegnap délelőtt ülésezett a szegedi járási tanács vb. Dr. Bereczki János, a járási ta­nács vb titkára arról tájé­koztatott. hogy hét község „előléptetése" napirenden van. Mégpedig Algyő, Kis­kundorozsma, Kistelek, M6­rahalom. Sándorfalva, Szó­reg és Tápé 1970. január 1­től nagyközséggé lehet. Ter­mészetesen ehhez az is szük­séges, hogy a feltételeket megteremtsék. A vb állás­foglalása szerint valamennyi község alkalmas, hogy el­nyerje ezt a rangot. A jér rási tanácsülés október 28­án, a megyei tanácsülés pe­dig december elején foglal­kozik e témával. Ez nemcsak öröm, hanem gond is. Elő kell teremteni azt a béralapot, ami ezzel a státusszal jár. Az viszont tény, hogy ezekben a hely* ségekben jobban eleget te^ hetnek majd a kommunális és eeyéb vonatkozású igé­nyeknek, a tanácsok nagyobb felelősséggel, önállóbban, önálló bérgazdálkodással te­vékenykedhetnek. Dr. Kikli Tivadamé elő­terjesztésében a szabálysér­tési hatósági munkáról hang­zott el beszámoló, amit élénk vita követett *4z alkotó A Délmagyarország csü­törtöki, október 16-i számá­ban folytatja nagysikerű Szeged szobrai sorozatát. A 74. számú ismertetés Virág Benedek emlékét megörökítő rusklcai márvány dombormű szerzőjét ismeretlen művész­ként jelzi. Az emléket Ferenczy Ist­ván (1792—1856) a magyar szobrászat megteremtője, el­ső mestere készítette. A mester kevés megmaradt al­kotásának egyike a Virág Benedek emlék, melyet a Nemzeti Múzeum részére a nagy magyar kortársak és elődök megörökítésére készí­tett. A művész írja e művé­ről 1830 nyarán öccsének: A középen álló hermes: a Virág álló képe; az ülő figura a haza, Pannónia, aki a Virág képiével olyformán bánik, mint egy anya a harcról dics ősséggel hazatért fiával. Édesgeti, öleli és a jobb kezével hátulról egy borostyán koszorút fejére illesztget; hátulról azért, mert tudva lévén az ő visz­szavont életmódja és minden pompát s dicsőséget megvető charactere, még holta után is elvonhatná magát ezen megtiszteléstól. Lábánál vagyon egy kas a régiek módja szerint, melybe ösz­szetekert írások vágynak és külön-külön historicusok ne­vei vágynák reá írva.. .1 (Meller Simon; Ferenczy, István, Budapest, 1905. 196. oldal). A fenti közlés a terv­ről és a nevezett mű 47. áb­rája kétségtelenné teszi, hogy a szegedi Panteonban levő emlék Ferenczy István alkotása. Tóth Sándor szobrászművész szobrai Inkább valamiféle háromdi menziós ábrázolások, ame­lyekben alig-alig fedezhető fel a táblák hagyományos síkja. De nemcsak a „térbeliség" hökkent meg — legalább ' annyira az is, ahogy ez a rbeliség a legkülönfélébb sokan fogják vitatni, biztos anvagok összedolgozása ré- fogadás köthető. Számosan én kialakul. Hol jobban, hol lesznek olyanok, akik a kevésbé, de minden egyes modernséget, a korszerű — munkán inkább önmagukat nem „földhöz ragadt" — mű­mutatják ezek az „anyagfé­leségek"; felfedve, elárulva azt, hogy jobbára a szán­dék, mint az ihlet terelte őket egymás mellé. S valójában ez teszi Hem­mert János festészeti kísér­leteit ellenszenvesekké. Az, hogy a legodaadóbb műba­rát is inkább a csináltság jegyeit látja meg bennük először; a bravúr hívja fel magára a figyelmet, a köny­nyed játék fényei kápráztat­nak el. vészetet vélik majd felfe­dezni a sok színben fénylő, s e fényektől még súlytala­nabbnak tűnő munkákban. A bizonyára felzúgó ellenkórus tiltakozása sem akadályoz­hatja meg azonban azt, hogy Hemmert János többarcú festészetének legújabb port­réját barátságtalanul fogad­juk, s ne figyelmeztessük mind a kiállítót, mind pe­dig jelen alkotói szakaszá­nak híveit, az eddig meg­valósult kísérletek kétes ér­tékeire. Ülésezett a népfront Csongrád megyei bizottsága A megyei népfrontbizott­ság csütörtökön tartott ülé­sén megtárgyalta a megyei tanácstagok tevékegységéről szóló tájékoztatót, amelyet — vita után — elfogadtak, és a megyei tanács legköze­lebbi ülése elé terjesztenek. A népfront megyei bizott­sága személyi kérdésekben is döntött: dr. Földi Mihály egyetemi tanárt, a Hazafias Népfront Csongrád megyei bizottságának elnökét levál­totta elnöki tisztségéből — tekintettel arra, hogy a Magyar Népköztársasággal szemben tanúsított maga­tartásával méltatlanná vált a tömegek bizalmára épülő választott funkció betöltésé­re. Dr. Földi Mihály írásban bejelentette, hogy nem kí­ván visszatérni Magyaror­szágra. 1 A megyei népfrontbizott­ság egyben javaslatot telt dr. Földi Müiálynak a Ha­zafias Népfront Országos Ta­nácsából történő visszahívá­sára is. A megyei népfrontbizott­ság az elnöki teendők ellá­tásával Nagy István alel­nököt bízta meg. Nagy Lajos király (1342—1382) (75.) Kisfaludy Stróbl Zsigmond szobrászművész több­alakos munkája — amely a Dóm téri panteonban kapott helyet — nemzeti történelmünk jeles személyiségét, Nagy Lajos királyt mutatja. Az erős kezű uralkodó rövid élete során igen sokat tett hazánk elismertetéséért, hatalmának, védelmi erejének növeléséért. PÉNTEK, 1969, OKTÓBER 17. DÉLMAGYARORSZÁG P

Next

/
Oldalképek
Tartalom