Délmagyarország, 1969. október (59. évfolyam, 227-253. szám)

1969-10-14 / 238. szám

Három premier a színházban yjncze András tárlata I Kiállítási napló Négy apának egy leánya Vincze András neve jól- mészét erőinek, úgy föl is szinte epikusán mondja el a ismert nemcsak a kiállttá- tudja használni azokat — kisemmizettek, az élet szésokra látogató, de az újság- mintha ezt a feleletet adná lére szorítottak csöndes pa1 olvasó ember számára is. Akrobaták és Akrobatika nászát. 1954 óta él Szegeden, ír a című lapjain erre a kérdésHárom premierrel kezdődött Szegeden az idei színházi évad. Felszabadulásunk 25. évfordulóján, szombat este Móra Ferenc Négy apának egy leánya című vígjátékával nyitotta kapuit a megszépített, felújított nézőterű épület. A szervező iroda kedves figyelmességének köszönhetően minden széken egy szál vörös rózsa várta a nézőket, s a büfében, ahol most már kávét is lehet inni, szegedi képzőművészek Icamara kiállításában gyönyörködhetett a közönség. A nyitás másnapján, vasárnap újabb premiernek tapsolt a zsúfolásig telt nézőtér közönsége. A színház három új tagjáKarcsú tűzcsfkok kanyarogtak az égre, nappali világosságot teremtve a színházba igyekvőknek: az évadnyitó felszabadulási jubileumon várta vendégeit, a közönséget, mely szép számmal akadt: Amióta a szegedi művészeti életben megmozdult valami, amióta a színházból is friss szelek fuvallatát ígérik — megnőtt az ázsiója Thália otthonának, vagy legalábbis sikk lett idejönni. Ám mielőtt rátérnénk a dolog érdemi részére, magára a premierre, lehetetlen nem észrevételezni a bejáraton inneni külcsínt s a figyelmet. A folyosókon fényképek, művészek ablaknagyságú arcmásai, szőnyegek, átfestett falak, tisztaság. A szegedi színház: Nemzeti Szinház. A megjelölés minden következményével, egészséges konzervatívizmusával együtt, ami bizonyos értelemben leszűkíti a választás lehetőségeit. Ez indokolhatta a premier szándékát: Mórát kerestek a színpadra, tehát szegedi irodalmat, ha szegedi dráma nincs is, ami közönségre gondolva meg stílszerűnek maradva egyaránt sikerrel biztathat A szándék és következmény ráadásul még előre nem látható meglepetéseket tartogatott: Móra regényének átdolgozását, Móricz Lili ősbemutatóra vállalta — s a történeti hűség kedvéért ideírnánk: a darab Hunyady Sándor átdolgozásában ment már a 40-es években Budapesten, sőt Szegeden is. A regénnyel és a darabbal kapcsolatos fontosabb tudnivalók fellelhetők a korábbinál testesebb színházi műsorfüzetben, előzetesen lapunkban is írtunk róla, ezért most csupán egyetlen szempontot említenék fel. Az adaptáció két eseménysort követ: a négy mostohaapaság mosolygós történetének regényszerű, próza-irodalmi vonalát, illetve a mögötte meghúzódó tragédiát, Turbók—Heller Ödön meggyilkolásának oknyomozó krimivázlatát. Puszta ránézésre: ez utóbbi kínálja a drámát, a helyzetek beszédjét, a csomópontok és ernyedések, feszültségek és feloldások színházi dialektikáját. Móricz Lilit azonban túlságosan nyomasztotta az irodalmi hűség — melyet máskülönben már annyit vitatnak, szabadon megkerülnek, sőt nem ritkán mellőznek manapság, hogy az eredményben szinte fel sem tűnik az eredet. Móricz Lili átdolgozásában (helyesebben: feldolgozásában), viszont nemhogy kísért, de közvetlenül meghatároz az eredeti mű, amely regény, tehát prózairodalom, s ez marad a színpadon is. Színmű, mely kevesebb drámai vénával bír a kelleténél, olyan regény, melyet kései társszerzője legfeljebb annyiban szinpadiasított, amenynyiben az anekdotizáló hangvételt képes volt belekomponálni a sarkított diológusokba. A hold fényének zúgását, a Tisza-part füzeseinek esti csendjét falusi egzisztenciák száraz-jóízű humora töri át, meg a csalafinta paraszti józanész — ilyen Móra a regényben, ilyen maradt a színpadon. Alakjaiból, figuráiból ő maga beszél, s a darab hagyja, engedi beszélni, lemondva így a dráma-kritériumokról. Ami a regény-vígjátékból színházi feladat maradt, a rendező Komor Istvánt sajátos irányba, a felgyorsítás nak, Nagy Attilának, Fogarassy Máriának és Bicskey Károlynak bemutatkozó játékát láthatták a nézők, Hunyadi Sándor Feketeszárú cseresznye című színművében. A harmadik premierre tegnap. hétfőn este került sor. Aszlányi—Gyulai Gaál Hét pofon című musicaljében Médveczky Ilona, Végvári Tamás, Máriáss József és Tornyai Magda mutatkozott be a szegedieknek. Az első premierről ma, a Feketeszárú cseresznyéről és a Hét pofonról szerdai, illetve csütörtöki lapunkban számolunk be. Délmagyarországba és a Tv szatájba, gondolatait, élmé nyeit tehát nem csupán a fametsző késsel, ecsettel, szí re. Bángyörgyi Károly és Győry Franciska, az író — Varga Márton és a postáskisasszony — gyámleány a darab egyik jelenetében lehetőségeinek kimódolására serkenti, — jóllehet ezen belül nem teszi különösebben próbára. A darab lassú menetének felgyorsítására Komor István a színpad pillanatnyilag-technikailag lehetséges képességét használja fel, a mozgó térelemeket, s hozzá Székely László megértő díszleteit egyszerre keltenek hangulatos és modern hatást. Ízlésesek Gombár Judit jelmezei is. A fentiekből körülbelül következik: a szereplőkre inkább előadóművészi, mint színművészi munka hárult Bángyörgyi Károly azt a Móra Ferencet keltette életre, akit fényképeiről aranyszívű. humorbő, jóságos mesemondónak gondolhatunk, legfeljebb azt tennénk hozzá: ennél több vitalitás is elfér a színpadon. Érezhetően feszes Pap Fidél reverendája Mentes Józsefnek, aki viszont érti a módját, hogy a mikulásbácsi kedvét miként deríti fel a bor: „igyunk mohón" kantilénája az előadás slágere. Kátay Endre megjelenésével mindig várakozásteljes feszültséget tud teremteni, s a várakozásnak rendre meg is felel. Az előadás palettáján Kovács János faramuci doktor, Király Levente naivan szerelmes fiskális-palánta, Lelkes Dalma kacér parasztmadonna, Szendrey Ilona melegszívű házsártos; csupán Győri Franciska festette halványabbra a füligpiruló Angéla vibráló alakját. A kisebb szerepekben remek megoldásokat láttunk. Cila Kakas toprongyos szufláját Pagonyi Nándor döbbenetes erővel és idekacsintó ravaszsággal egyszerre mintázta; ízes karakterfigura Katona András Bankós Bera Mártonja. Kiszólásaival derűs figurákat játszott Zádori István és Gémesi Imre, az írót megbízó kiadó Károlyi István, Rudolf: Szendrő Iván volt. Szalatsy István kísérőzenéjében Bartók Concertójának motívumai is fellelhetők. Nikolényi István De megjelennek a művész _ ... életének tájai is, bajai utcaFametszetei kozul a dra- részletek, régi girbe-gurba mai erejű Ballada a kato- falú házak, tiszaparti fák, a náról — amely két évvel szegedi Dóm, rakpartok. Elnekkel és formákkal, de — ezelőtt a Nemzeti Galériá- lentétben a fekete-fehér íróember lévén — a szavak ban megrendezett kiállítá- grafikai művek súlyos dráerejével is tolmácsolni tudja, son is nagy sikert aratott, a maiságáva!, ezeken a színes Ezúttal azonban nem az Hóhér katona, a Hősök osz- képeken az élet is szffteíró-költő. hanem a grafikus- lopa. a Szabad Föld kaszása sebb derűsebb oldalát mufestő mutatkozik be önálló figyelmeztetnek a világban tatja, békességet árasztanák kiállításon. Vasárnap dél- potenciálisan mindig jelen- a Hajnal a Tiszán a Tóelőtt dr. Tóth Miklós nyi- levő veszélyekre, az ember- parti fák, a jólvégzett muntotta meg a Horváth Ml hály utcai képtárban azt a telenségre, a kegyetlenségre, ka után megpihenő Halmégyilkolásra. A sötét erők el- szárosok tárlatot, amelyen kerek száz len mindig lettrekész huma- MnnAhmio „ kép - fametszet, vízkarc, nizmusa, mozgósító erejű olajkép, linómetszet, toll- tiltakozása ebben a műfaj- ^^^^^^ rajz, monotypia. temperakép ban találja meg legmegfe- J^vútótóval sTkatmondó — szerepel. Vincze Andrást lelőbb-kifejezésmódját. szavusagaval sokatmondó. eddig főként mint a famet- A Szegényasszony élete Kulka Eszter szés mesterét ismertük, drámát és lírát egybeötvöző kifejezésmódjának is talán a fekete-fehér puritánság felelt meg a legjobban. Most legújabb alkotásai között szép számmal találunk olajfestményeket és filozófikus ihletettségű golyóstollal készített rajzokat is- Három fiatal képzőmű- Pátzay mester tanítványai Eddigi leggyakoribb témái vész-tanár — Orr Gizella voltak. Fritz Mihály ezenkí— az egyszerű emberek íestői Fritz Mihály és Kai- vül még sokszorosító grafimindennapi életenek ábrazo- már Márton szobrász — kát is tanult Ék Sándornál X?' a rui,a en: mutatkozott be ezen'' a ki- Talán ezért is hatnak az ő ség emlékeiből táp álkozo állításon, és mindenképpen munkái, rézkarcok, hidegFiafalok a konzervgyárban borzalmak intő felidézése mellett most egy elvontabb, tágultabb világot foghatóvá, próbál tenni igaza van Tóth Sándor tűk, aquatinták a leginkább szobrászművésznek, aki meg- késznek, a legbefejezettebb, ,.nyitójában ezt a kamaratár- nek. Ez a műfajból követérzékelhetőve latot a népművelés új útjá- kezik. Különösen szép kis; Egyszerűnek J^J,. neVezte. Reméljük, hogy háromfigurás rézkarca rvlr rin mn ISM _ —T _ * . _ _ . ^ ezt a biztató kezdeménye- Orr Gizella festő, 'de al zést folytatás is fogja kö- szobrászi gondolkodás, a három dimenzióban való érFiatal művészekről lévén zékelés és érzékeltetés tőle •dő ől t d t él t d f Hl keZd!?k S*, a bT- Szol^szénn^^XTt időről tudatról és tudat tatással Orr Gizella a Du- gyermekfeje is ezt bizonyítalattiról vallanak Az ido nántulról, Fritz Mihály Er- ja Akvarelljein az alföldi szájában, az Utazás az is- délyből származott ide, ahol realizmus hatását érezzük meretlenben, az Almok-féti- Kalmár Márton otthon van: Kalmár Márton mélyen sek. A térben című sorozat Szegedre. A két fiatal szob- átélt szép tanulmányfejei ls hasonlóan elvont téma- rász a művészeti szakközép- közül a két vöröskréta alvó körben mozog: a véges és a iskola kőfaragó szakát is női fej és a madártanulvégtelen fogalmai mit jelen- Szegeden végezte el. A Kép- mány keltett hagy figyelmet tenek az embernek, mi az, zőművészeti Főiskolát mind- Az 5 munkáiban is fölfeamit föl tud fogni, mégis- hárman ebben az évben fe- dezhető az a mindhármójuk-! merni a megismerhetőből? jeztek be: Orr Gizella Ká- ra jellemző közös vonás; Ha tudja a törvényeit a ter- dár György, Kalmár és Fritz amit a formák pontos megértése, szinte letapinthatóan érezhető feszessége jelent címükben is kifejeznek va lamit abból a kényszerűség- vetni bői, amellyel minden embernek szembe kell néznie: életről-halálról, térről Műszaki könyvnapok Az idén október 15-től no- nek vezetékes híradástechvember 4-ig rendezik meg a nikával foglalkozó, rég várt műszaki könyvnapokat. Az kötete is' <MTI) országban- hatvankilenc műszaki könyvesboltban és bizományosaiknál több tízezer kötetből álló készlettel várják az olvasókat A kiadók a könyvnapokra harminchárom új szakkönyvet jelentetnek meg. A könyvhét néhány újdonsága: a Nobel-díjas fizikus, Feynman: Mai fizika című művének kilencedik kötete, Ginzburg: Bevezetés az automatikába és telemechanikába; Calahan: Modern hálózatszintézis és Schöne: A rádió és tv elektrotechnikája. Az olvasókhoz kerül a Pattantyús-sorozat Gépész- és villamosmérnökök kézikönyvéReméljük, hogy nevükkel hamarosan találkozunk kiállítótermekben is, ahol —4 fiatalokról lévén szó — sa-; ját mondanivalójukat mondJ hatják el, egyéniségüket sokoldalúbban kibontakoztatva) K. E. szobrai Népdalok vetélkedése Nagy vállalkozásba kezdett a Televízió. A táncdalfesztivál mindent elsöprő sikere, a Nyílik a rózsa félvér, de azért — vagy éppen azért — nagy érdeklődéssel fogadott műsora és más kisebb-nagyobb kezdeményezés után elindította a Röpülj páva című, megyék között folyó fölszabadulási népdalversenyt. Célját Erdei Ferenc akadémikus, a Hazafias Népfront titkára ismertette, talán minden kétkedést eloszlató útrabocsútó köszöntőjében a szarvasi első elődöntő kezdetén. Az ő tömegeket igéző bizakodása valóban kedves buzdítás volt versenyzőknek és nézőknek egyaránt. Van jövője, és mindig is lesz jövője a nép művészetének, a kiapadhatatlan tiszta forrásnak — így foglalhatók össze bevezető szavai. Békés és Csongrád megye vetélkedője a sorozat legelső találkozója rögtön bizonyította is, hogy érdemes még a Televíziónak is beállni a népszerűsítők sorába. Talán okvetetlenkedés nélkül mondhatjuk, a mostaninál nagyobb erőfeszítéssel is érdemes. Legalább olyan körültekintő technikai-rendezői előkészítéssel, ahogy ezt az ellenpont, a táncdalfesztivál esetében tette. A kérészéletű slágerek parádéja mellett nagyonis szegényesnek hatott ez a vetélkedő. Ügy tűnt, mintha a közreműködő televíziósoktól idegen lenne a nép örök művészete. Nem tudták azt a hangulatot képben visszaadni, amit joggal várhatnánk tőlük. De hiányzott a vetélkedő-hangulat is. Kifutottak az időből annyira, hogy utolsó versenyzőnk előtt percenként hullámzó lehetőségként állt a kimaradás és a mégis-szereplés. a Csongrád megye népművészetét felvillantó kisfilm pedig már sehogy sem kerülhetett bele a műsorba. Sajnáljuk. Ennek ellenére örülhetünk a vetélkedőnek, és gratulálhatunk a versenyzőknek, különösen a gyönyörű, már ritkaságszámba mehő melizmatikus dalokat éneklő dr. Katona Józsefnének. Reméljük, a sorozat többi adását értékének megfelelő hangon kezeli majd a Televízió. H. D. Wenzel Gusztáv (1812—1891) (72.) Jogászként, történetíróként jegyzi a kultúrhistória Wenzel Gusztávot, aki jelentős forráskutató tevékenységet fejtett ki, főképp az Árpád-korból. Szegedi szobrát — amelyet a panteon őriz — Papp József készítetik. KEDD, 1969. OKTÓBER 14. DÉLMAGYARORSZÁG 5 f